Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-04 / 5. szám

beleztetni a munkácsi egyházmegyébe, mert ebben a kérdésben melléjük állunk mindannyian a hányán csak vagyunk, mert ha még tízszer annyi lelket is! számlálna a magyar : 1100 testvérünket nem engedjük zsákmányul! Alfa. HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István gróf múlt ■ héten pénteken a hajnali vonattal városunkba érkezett. — Géressy Kálmán tankerületi kir. . főigazgató f. hó 2-án este 6 órakor városunkba érkezett, hogy szokásos iskolalátogatását meg­tegye. A főigazgató a helybeli kegyesrendi társház szívesen látott vendége. — Meghívás. 760—1904. k. szám. A kép­viselőtestület t. tagjait 1904. évi február hó 7-ik napján délelőtt 10 órakor a rendes köz­gyűlést megelőzőleg a városháza tanácster­mében tartandó tisztújító közgyűlésre tiszte­lettel meghívom. Nagykároly, 1904. febr. hó 2-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: l.A hagyatékügyi jegyzői állásnak választás utjáni betöltése. (760—• 1904. k. szám; kj.) — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait 1904. febr. 7-ik napján d. e. 10 órakor a város­háza tanácstermében tartandó rendes közgyű­lésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, l9Ö4. január hó 31-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Polgár- mester bejelentése a legtöbb adótfizető vá­rosi képviselők 1904. évi névjegyzékének egybeállítása tárgyában. (310—1904. k. sz.; ] kj.) 2. Belügyminiszter ur 137,948—1902. I. főszámu leirata a város pecsétczimere ügyé­ben. (122—1904. k. szám; kj.) 3. Belügy­miniszter ur 29,717—1903. IV. a. számú leirata a közkórházi építkezés tárgyában, j (232—1904. k. szám ; kj.) 4. A vármegyei törvényhatósági bizottság 23,005—1394/1903. bjkv. számú határozata az 1904. évi városi költségvetés jóváhagyása tárgyában'. (677— 1904. k. szám; kj.) 5. A vármegyei törvény- hatósági bizottság 24,698—1174/1903. bjkv. számú véghatározata, az állami adó elfoga­dását megtiltó képviselőtestületi határozat megsemmisítése tárgyában. (120—1904. k. szám; kj.) 6. A bizottságok kiegészitése; il­letve a nyugdijügyi-bizottság tagjainak meg­választása. 7. A városban négy év óta lakó s adózó települteknek a város kötelékébe felvétele (fj.) 8. A 70—1903. kgy. számú határozat folytán polgármester előterjesztése az úgynevezett „ Luby-tábla“ luczernás föld­nek beltelkekre parczellázása tárgyában. (469—1904. k. szám ; kj.) 9. Előterjesztés a városi hatóság kezelése alatt álló pénztárak pénzkészleteinek gyümölcsöző elhelyezése iránt. (503—1904. k. szám ; kj.) 10. Az or­szágos selyemtenyésztési felügyelő megkere­sése szederfaiskola részére terület átenge­dése iránt. (8280—1903. k. szám; fj.) 11. Nagyecsed község megkeresése vásárnap át­helyezésére vonatkozólag nyilatkozat ki állí­tása iránt. (293—1904. k. szám; fj.) 12. A Magyar Védő-egyesület megkeresése támoga­tás iránt. (8665—1903. k. szám; hj.) 13. Az Eötvös-alap (országos tanítói segélyegyesület) megkeresése alapítvány tétel, illetve évi hozzá­járulás iránt. (8862—1903. k. szám; fj.) 14. A siketnémák körmöczbányai államilag segé­lyezett intézetének megkeresése segélyezés iránt. (127—1904. k. szám; hj.) 15. Bérczy János városi írnok kérelme a hagyatékügyek 4 hónapi intézéséért jutalmazása iránt. (322— 1904. k. szám; fj.) 16. Zborai István városi hajdú kérelme a másológép kezeléséért az 1903. évre jutalmazása iránt. (446—1904. k. szám; hj.) 17. Kiss István malom-utczai telkéből utczaterülethez csatolt 8'8 m2 terü­let kártalanítási árának megállapítása. — (7537—1904. k. szám; hj.) 18. Az 1903. évi deczember hónapi pénztárvizsgálaton felvett jegyzőkönyv bemutatása. (8934—1903. k. sz.; hj.) 19. Az 1904. évi január hónapi pénztár­vizsgálaton felvett jegyzőkönyv bemutatása. (659—1904. k. szám ; hj.) 20. A közgyűlést megelőzőleg legalább 24 órával beadható indítványok. A püspök fejedelmi alapítványa. Mész- lénvi Gyula v. b. t. megyés püspök nagy­lelkűségének s ismert bőkezűségének újabb tanujelét adta. Három újabb alapítványával, melyek összesen 270,000 koronáról szólnak, gyarapította ismét jótékonyságának sorát. Ugyanis a nagylelkű főpásztor az államosí­tás alól kivont római katholikus fiu-iskola fennállásának biztosítására a szatmári egy­házmegye 100 éves jubileuma alkalmából 200,000 koronás alapítványt tett. Az elemi iskolák államosításával a római katholikus fiu-népiskola volt az egyedüli, mely tovább is megmaradt hitvallásos iskolának. Meg­maradt pedig azért, mert a püspök ennek az iskolának minden személyi és dologi kiadá­sait magára vállalta. A katholikus családok gyermekeinek vallásos nevelését biztosította ezáltal a bőkezű egyházfejedelem a miért úgy a jelen, mint a jövő nemzedék a leg­nagyobb hálával fog tekinteni jóságos lelkű jótevőjére. Ugyancsak ezen alkalomból a máramarosszigeti Mária Valéria nőnevelőin­tézetnek 30.000, a püspöki uradalom tisztjei­nek nyugdíj alapjára pedig 40.000 koronát adományozott alapítványul. —■ Kaszinói közgyűlés. A régi kaszinó­egyesület múlt vasárnap délután 5 órakor Debreczeni István elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Az 1902. és 1903. évi számadásokat letárgyalták és elfogadták. A sorshúzás folytán kisorsolt 10 választmányi tagot újból, egyhangúlag megválasztották. A január hó 6-án tartott rendes közgyűlés alkalmával el nem árverelt lapokat elárvé- relték s ezzel a tárgysorozat ki lévén me­rítve, a gyűlés véget ért. — Szinikerületi gyűlés. Szinikerületünk választmánya múlt hó 27-én Szatrnáron tar­totta alakuló gyűlését, melyen Festetich Andor gróf országos szinikerületi felügyelő is meg­jelent, mig a városok közül egyedül Eperjes képviseltette magát, a többiek kimaradásukat kimentették. Ezután a választmány Krémer Sándor színigazgató szerződését egyelőre azon kikötéssel hosszabbította meg, hogy köteles lesz megfelelő társulatot szervezni és társulatának tagjait virágvasárnapig a kerületi választmány elnökének bejelenteni és az ekép szervezett társulatot az egész idény alatt megtartani. — A „Protestáns Társaskör“ szokásos farsangi mulatságát, mint már lapunkban jeleztük e hó 6-án fogja megtartani a pol­gári olvasókör helyiségében. Mindenkor ke­délyesség és kiváló siker jellemzi e táncz- vigalmat, mely az idén sem fog elmaradni s a megjelenőknek egy kedélyes estélyben lesz részük. A rendezőség —- melynek élén Jeney Géza takarékpénztári pénztárnok áll — fáradtságot nem ismerő buzgalommal igyekszik a mulatság régi jó hírnevét ismét megtartani, mi teljesen sikerülni fog is, mert mint értesülünk, városunkból és vidékéről igen sokan készülnek a mulatságra. A rende­zőség által kibocsátott meghívó igy szól: A helybeli P r o t. Társaskör saját pénztára javára 1904. évi február hó 6-án, szombaton a Polgári Olvasókör összes termei­ben zártkörű tánczestélyt rendez. A rendező­bizottság : Jeney Géza, elnök. Kovács György és Varga Imre, alelnökök; ifj Andrássy Jenő és Jobbágy Sándor, jegyzők; Vida István, pénztáros; ifj. Csőkör Ferencz, ellenőr; Pucser Károly tánczrendező és 59 rendező­bizottsági tag. Belépő-dij : Személy-jegy 2 K, családjegy 5 kor., karzatjegy, mely a terembe lépésre nem jogosít 1 korona. Jegyek előre válthatók: Kovács György és ifj. Matolcsy Sándor urak üzletében. A nemes czélra felül- fizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtázva lesznek. Kezdete este 8 órakor. — Dalegyesületi közgyűlés. Dalegyesüle­tünk évi rendes közgyűlését múlt hó 30-án délután 3 órakor tartotta meg a rendőrkapi­tányi hivatalos helyiségben, a tagok élénk részvétele mellett. Demidor Ignácz elnök a gyűlést megnyitván, megállapította annak határozatképességét. A felolvasott elnöki, szám- és szertárvizsgáló-bizottsági jelentése­ket, valamint az 1904. évi költségvetést a közgyűlés elfogadta. Az egyesület 25 éves fenállásának a működő testület által történt megünneplése tárgyában tett jelentést tudo­másul vette s egyben elhatározta, hogy a Demidor Ignácz elnök által megírt, az egylet 25 éves történetét magában foglaló felolva­sását 200 példányban kinyomatja, az alapitó, pártoló és működő testületi tagoknak meg­küldi. Az alapszabályok 3-ik és 4-ik §-át a működő testület kérelmére módosították. Majd a tísztujitásra került a sor. Ezt megelőzőleg Kerekes Bertalan választmányi tag fájdalom­mal konstatálta, hogy a jelenlegi elnök, ki a dalárda ügyeinek lelkes vitele körül úgy | is mint elnök, úgy is mint választmányi tag, elévülhetetlen érdemeket szerzett, hivatalos elfoglaltságára tekintettel, a dalárda élén ismételt kérelem daczára sem hajlandó meg­maradni, indítványozza, miszerint Demidor Ignáczot az egyesület válassza meg dísztag­jává. A közgyűlés nagy lelkesedéssel egy­hangúlag magáévá tette az indítványt. Azután közfelkiáltással elnökké Kacsó Károly kir. főmérnök választatott meg, ki kijelentette, hogy a megtisztelő bizalmat megköszöni s az elnöki állást elfogadja s egyben tehet­ségéhez képest mindent el fog követni arra nézve, hogy az egyesületet a virágzás útjára vezesse. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés hangzott lel e kijelentésre s a magunk ré­széről is csak gratulálni tudunk a szerencsés választásért az egyesületnek. Alelnökké tár­sadalmunk egyik rokonszenves, fiatal tagja Dr. VetzákEde ügyvéd szintén egyhangúlag, nagy lelkesedéssel lett megválasztva, kinek működéséhez sok szép reményt fűzünk. A tisztikar és választmány tagjai a következők lettek: igazgató : Letlinger Béla, ügyész: BaudiszJenö, pénztáros: Pfeifer Ede, jegyző : Berényi Imre, szertárnok: Zicher János. — Választmány: Palczer Ernő, Debreczeni Ist­ván, Demidor Ignácz, Simkó Géza, Dr. N. Szabó Albert, Dr. Adler Adolf, Dr. Váradi János, Kubinyi Bertalan, Róth Károly, Schnébli Károly, Kerekes Bertalan, Luczai János, Nagy Elek, Diczig Ádám, Kínál An­tal, Szoiomájer János, Csernus József és Medvey Ernő. — Szám- és szertárvizsgáló­bizottság: Tömpe Károly, Horváth István és Ferenczy István. A választás eredményé­nek kihirdetése után Schnébli Károly üdvö­zölte pár meleg szóval az újonnan megválasz­tott elnököt s ezzel a közgyűlés véget ért. — Társasvacsora. A helybeli független­ségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága tagjai múlt hó 30-án a polgári kaszinóban jöttek össze, hogy együtt vacsorázzanak Dr. Len­gyel Zoltán országgyűlési képviselővel, Dr. Varságh Zoltán választókerületünk volt kép­viselőjelöltjével és Múzsa Gyula fővárosi gyógyszerészszel, kik a 9 órás vonattal vá­rosunkba érkeztek, hogy a hajnali vonattal Zilahra utazzanak, hol is Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő beszámoló beszédet tart, megindokolva a „Kossuth“-pártból tör­tént kilépését. A vendégeket a vacsoránál lapunk szerkesztője mint pártelnök üdvözölte, mire Dr. Lengyel Zoltán, majd Dr. Varságh Zoltán és Múzsa Gyula köszönték meg a pártnak a legközelebbi képviselőválasztás al­kalmával kifejtett tevékenységét. A kedélyes összejövetelről 11 óra után távoztak a ven­dégek, a társaság nagy része azonban még tovább is együtt maradt. — Előléptetés. A pénzügyminisztérium Bagossy Ferencz kataszteri biztost magasabb fizetési fokozatba léptette elő. — A Nagykárolyi Takarékpénztár-Egye­sület f. hó 7-én d. e. 11 órakor Széchenyi- utcza 20-ik szám alatti hivatalos helyiségében fogja megtartani XXXV-ik évi rendes köz­gyűlését, a mely alkalommal a szokásos tár­gyakon kívül a közgyűlés tárgyai között ! szerepel Jeney Géza egyesületi pénztárnok ! fizetésemelés iránti kérvénye. A közgyűlés­hez inlézett jelentés szerint a múlt évi üzlet szembetűnő változást nem mutat, bárha az ■ egyes üzleti ágaknál némi csekélyebb válto­zás észlelhető. A betétek emelkedtek, a mi a közönség bizalmának a jele. A tiszta­nyeremény 30,721 K 14 f, mely összeget az igazgatóság úgy javasolja felosztani, hogy ! 10,000 K a tartalékalap emelésére, 6144 K 22 f alapszabályszerü jutalékokra, 14,400 K részvényenkint 24 koronával számítva, 600 lépést sem tehettünk. Ezen sem estünk két­ségbe, hanem határoztunk s azt azonnal végrehajtottuk, még pedig akként, hogy a szükséges pénzösszeget részben dalestélyek jövedelméből, részben pedig adakozásokból össze is hoztuk; a zászlót egy budapesti czégnél néhai Nonn Endre utján megrendel­tük s a zászlófelszentelési ünnepségre az előkészületeket megtettük. A zászlószentelési ünnepély özvegy Uj- falussy Sándorné báró Uray Leona Öméltó­sága zászlóanya védnöksége alatt, a debre­czeni és szatmári dalegyletek, valamint Péter Gusztávné őnagysága, Lutz Elza és Alber Lujza kisasszonyok, AÍber József és ifj. Alber József urak szives közreműködésével 1904. évi márczius hó 4-én folyt le; előbb a róm. kath. templomban, hol is az egyházi szer- tás után főtisztelendő Palczer Ernő kegyes­rendi házfőnök és plébános gyönyörű beszéd kíséretében nyújtotta át a zászlót az egy­leti elnöknek, ki is azt átvéve a zászlótartó­nak adta át. Az egyházi ünnepség befeje­zése után a dalegyletek kibontott zászló alatt a jelenvolt nagy közönséggel a városháza nagytermébe vonultak, a hol nagytiszteletíi Asztalos György ev. ref. lelkész mondott igen szép felavató beszédet, mely után egy­leti elnök záróbeszédével az egyházi ünnep­ség befejezést nyert. Este a nagyteremben hangverseny volt, olyan nagy közönség jelen­létében, a milyen még e városban ez ideig soha ünnepélyre össze nem jött. Ez alkalom­mal úgy a zászlóanya, valamint a debreczeni és szatmári testvéregyletek egy-egy szép zászlószalaggal ajándékozták meg egyesüle­tünket. A zászlószentelési ünnepély után egyesü­letünk lázas izgatottsággal folytatta készülő­déseit a fiumei országos dalünnepélyre, külö­nösen súlyt fektetve Erney József „Lakadalom“ czimü szabadon választott férfikara betanu­lására; végre elérkezett a várva-várt nap és május 11-én útra keltünk 30 működő és 14 pártoló taggal s ez alkalommal már egy­leti jelvénynyel. Fiumébe május 12-én d. u. 3 órakor érkeztünk meg, a hol is a pálya­háznál a városi hatóság a városi zenekarral és beláthatatlan néptömeggel várakozott reánk. Megérkezésünkkor a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta s a rengeteg embertömeg éljen és evivá kiáltozva üdvözölt bennünket. Az im­pozáns bevonulás valóságos diadalmenethez hasonlított. Az ablakokból s a gyönyörűen feldíszített erkélyekről kihajló, mosolygó, bá- lyos női arczok elragadó látványt nyújtottak s egy-egy fordulónál valóságos virágzápor hullott alá a dalosok jelvényes kalapjaira. Az első verseny, melyre 32 dalegyesület jelentkezett, vasárnap május hó 13-án d. e. 11 órakor keződött a tengerparton felállított deszkasátorban ; mi nagykárolyiak sorshúzás utján hetediknek énekeltünk; az előadás befejezése után, a darab szerzője Erney József, személyesen gratulált úgy nekem, valamint a karmesternek a darab igen szé­pen sikerült előadásához. A helyi sajtó pedig a következő bírálatot, telte: „Nagykároly sikerült előadásának hatását, még egy indisz­krét gőzös füttye sem tudta csökkenteni“. Ezen országos dalünnepélyen azonban sajnosán kellet tapasztalnunk, hogy a bírálat nem egészen az érdemet jutalmazta, mert habár oly jeles egyletekkel szemben, mint a milyenek ezen ünnepélyen közreműködtek, mi egyáltalán versenydijra nem számíthattunk, de nem is számítottunk, mindazonáltal azon meggyőződésre jutottunk, hogy a versen y- biráló-bizottság működése egyes egyletekkel szemben oly kézzelfoghatólag részrehajló volt, hogy emiatt több egyesület nyilvánosan ki is kelt, de továbbá oly elkeseredést szült a tagegyletek között, hogy néhány egyesület még az nap hazautazott, meg sem várva az ünnepély teljes befejezését. Ez évben 6 dalestélyt rendezett az egye­sület. Az 1895. évben képviseletileg részt vett a Máramarosszigeti Polgári Magyar Dalkör által augusztus hó 18-án megtartott zászló­szentelési ünnepélyen, mely alkalommal egyesületünket Csóti Márk, Kerekes Bertalan és Kiss Döme egyleti tagok képviselték. Ez évben tartatott négy dalestély, melyek közül a november hó 9-én tartott hang­versenyen Fodor Izsó hegedűművész és Méder Mihály urak is közreműködtek. Ugyancsak ez évben látogatta meg a szatmári dalegyletet és részt vett a dalegye­sület által márczius hó 24-én a Vigadó nagy­termében tartott hangversenyen; mely hang­versenyen úgy az1 összelőadáson, valamint egy szabadon választott műdallal működött közre. Az 1896. év ismét nevezetes egyesületünk életében, amennyiben ez évben Budapesten augusztus 15. és 16-án megtartott ezredéves ünnepélybe beillesztett országos dalversenyen, mint közreműködő dalegyesület vett részt. Dalegyesületünk oly magas színvonalú országos dalversenyen még nem vett részt, mint amilyen a milleniumi emlékverseny volt. Ezen versenyen egyesületünk Mosonyi Mihály „Ébresztő“ czimü műdarabjának ki­fogástalan előadásáért az országos dalszö­vetség biráló-bizottsága által „Dicsérő okle­véllel“ tüntettetett ki. Ezen országos dalversenyen bebizonyította egyesületünk, hogy jóhirnevéhez méltó, hogy azon önbecsérzet, mely keletkezésétől fogva tagjainak tudatát áthatotta, még mindig lük­tet ereiben. Részt vett továbbá itthon is a márczius hó 15-ki, valamint a város közönsége által ren­dezett milleniumi nagy nemzeti ünnepélyen, mely a városháza előtt folyt le. Ezenkívül tartott három dalestélyt és május hó 8-án egy szinielőadással egybe­kötött hangversenyt, mely alkalommal szinre- került a „Közügyek“ czimü egy felvonásos vígjáték. Az 1897. év eseményei a csendes, szokott munkára szorítkoznak. Volt ez évben négy dalestély, melyek közül a „Vartyogi nagy dalnokverseny“ részesült nagyobb tetszésben a közönség részéről s a melyet közkívánatra meg is kellett ismételni. Egyéb említésre méltó esemény ez évben nem volt. (Vége köv.) Kis emloeiek. VI. A rétháti lelkész. Az utóbb mondott szavakra Füredy éles vádat érzett lelkében, nem lehet az, hogy ö itt hagyja ezt a kis templomot, mely egye­düli czélja volt életének, mely annyi meg­nyugvást adott hányatott lelkének, nem tud­ván szét tépni azt a szent köteléket, mely az oltárhoz fűzi, habár ezekért egy földi édent nyerne cserében. Perezre ingadozik, óh mily jó volna, ha keblére vonhatná a szeretett kedves leányt, ha feltárhatná előtte kiolthatatlan szerelmét, de az ész harezra kelt a szívvel s a köte­lesség mást parancsolt ; tehát emberfeletti erővel leküzdte fölindulását, visszaparancsolta az ajkain elhangzani készülő édes, lázas szavakat s lassú, de szilárd hangon viszonzá : — Nem lehet! Nem lehet. Azután kézen fogva vezette ki a szobá­ból, s tovább haza, útközben szeretetteljes biztató szavakkal enyhítve a leányka szive fájdalmát, bátorítva és gyámolitva őt, mint a szerető atya gyermekét: — Ne adja át magát a fájdalomnak, ne veszítse el lelkierejét és bízzék Istenben, ki mindenkit megsegít, . aki szive mély sebével hozzáfolyamodik, —- igy bizonyára önt sem hagyja el. Majd holnap beszélni fogok a grófnéval és megkérem, hogy ne erőltesse gyermekét olyanhoz, akit nem szeret — végzé beszédét. Ekkor értek a grófi park hátsó kis kapu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom