Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-22 / 38. szám
XIX. évfolyam. V Nagykároly, 1904. szeptember 22. Társsiő.sú_2^clí, ssépirodalrai és israeietterjesztő iretila,p>, NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. .^Előfizetési árak: Egész .ÓKte . í*v 8 kor. Negyedévre ................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák FerenczAér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. S zirr-ö.g:37-ijirrl2:. A ki az idei nyomorúságos szini- szezont végigélvezi, lehetetlen be nem látnia azt, hogy szinügyünk ebben az állapotban tovább nem maradhat. Ezt a kérdést meg kell oldani és pedig minél előbb és gyökeresen. Attól félünk, hogy az a halogató rendszer, mely a színkör kérdését immár két esztendeje napról-napra elodázni igyekszik, nem akarja belátni azt, hogy itt segíteni kell mindenáron, mert mig külsőleg nagy áldozatokat hozunk városunk fejlődése érdekében, addig más téren visszafejlődünk, a mi pedig ezer- szerte nagyobb baj, mintha valamelyik utcza nem egyenes vonalban van építve. Sajnos, városunk intéző testületének, a képviselőtestületnek kétharmad része nem tartja szükségesnek a szini- elöadások látogatását. S e tekintetben méltó versenytársa az idén városunk legvagyonosabb polgársága, mely az előző években még csak — el-eljárt a színházba, de az idén teljesen visszavonult s elmondhatjuk, hogy nap-nap mellett a szinielöadásoknak egy és ugyanazon közönsége van: a hivatalnok és kereskedő-osztály és dicséretükre legyen felemlítve, izraelita polgártársaink, kik szívesen áldozzák garasaikat azért, hogy naponként két-három órán keresztül egy kis szellemi élvezetben részesülhessenek. Pedig ezt az élvezetet meglehetős sok kellemetlenség árán kell megszereznie. Mert a Polgári Olvasókör szűk terme, a maga parányi színpadával, kiállhatatlan hőségével és tűzrendészed szempontból sem valami nagy biztonságot nyújtó helyiségével egy cseppet sem alkalmas arra, hogy közönséget vonzou. Ha egy-egy zőnaelöadás alkalmával megtelik a terem, valóságos gőzfürdőt kell az embernek kiállania, mely azután az egészségre nézve is ártalmas. Szellőztető készülék hiányában az a levegő, melyet 200 — 300 ember két- három órán keresztül besziv, hogy milyen lehet, azt csak az mondhatja meg, ki egyszer végig élvezi. A ki azt hiszi, hogy a mit most elmondottunk, nagyítva van, igen csalódik s ha meg akar győződni az igazságról, menjen el egyszer zőnaelöadás alkalmával a színházba. Az előadásoknak legnagyobb része alig pár néző előtt folyik le. Hihetetlen az a közöny, melylyel a közönség szinügyünk iránt viseltetik. Miért? Hiszen a mi városunkban egy pár bállal, nyári táuczvigalommal, egyleti közgyűlésekkel, no meg a czirkuszszal — teljesen ki van merítve a szórakozások progrannnja; igaz ugyan, hogy egy pár csepürágó és az óriási hölgy megjelenése is szenzáczió-számba megy. S mig a különböző jó és rósz bohóczok még roszabb viczczeinek telt czirkusz nevet, más városokban csontig lesoványodott „művészek“ megélni sem tudnak, addig minálunk 5—6 heti itt tartózkodás után kénytelen az „igazgató“ ur a „páratlan“ támogatásért a legnagyobb köszönetének kifejezése mellett telt zsebbel, mosolyogva távozni, — mig a szín- társulat — mely talán mégis csak különbözik valamiben az említett „nagy“ müvésztrupptól — szomorúan kénytelen tapasztalni, hogy Nagykároly városában nem képes 5 héten keresztül megélni. Pedig talán beléptünk volna a szatmári szinikerület kötelékébe. Igényein-1 két kifejtettük a tárgyalás alkalmával, köteleztük az igazgatót a katonai zenekar szerződtetésére, téli társulatának fentartására, sőt még a műsor összeállításába is volna beleszólásunk. De viszont kötelezettséget vállalni nem akarunk. Nem törődünk azzal, hogy az a színigazgató miből fizeti társulatának tagjait, hogy él meg, miből fedezi a zenekarszerzödtetési dijait, sem erkölcsi, sem anyagi téren nem támogatjuk, csak követelőzni tudunk. Nagy igényeink mellett még csak helyiséget sem tudunk adni, hanem kritizálni bármily csekély hibát, erre azonnal készek vagyunk. Valóban csudálkozással látjuk, hogy egyes, a fővárosi színházakban nagy sikerrel előadott darabok nálunk semmi hatást nem keltenek. Igaza van a színigazgatónak, midőn azt mondta, hogy a kiállítás hiányának tulajdonítható jó részben ez a jelenség. Egyes színdarabokban a szép, csoportos felvonulások, a díszletek szépsége nagyban hozzájárul a siker előidézéséhez, a mit pedig a mi nyomorúságos színpadunkon ugyan hogy lenne képes az igazgató produkálni? Egyik nemrégiben előadott darabban például nagy hatást gyakorol az, hogy az éneklő színésznők fején egyegy fényes villanycsillag gyűl ki, mely a szöveggel együtt gyönyörű képletet képez, nálunk teljesen hatástalanná válik, mert petróleum-lámpát csak nem lehet alkalmazni a színésznők fejére? Csoportos felvonulásokat, vagy na- gyobbszerü díszleteket ugyan hogy lehessen ott alkalmazni, a hol háromnégy ember alig fér el a színpadon? S azután még sok mindent lehetne felhozni, a mire — szűk terünk miatt — ez alkalommal nem reflektálunk. Igen kérjük városunk intéző köreit, hogy vessenek már egyszer véget ennek a tűrhetetlen helyzetnek, melynek javulását mi csakis a felépítendő színkörtől reméljük. Foglalkozzunk már egyszer komolyan ezzel a közügygyei is. Két év óta állandóan szőnyegen van ez a kérdés és még ma is ott vagyunk, a hol a mádi polgártárs. Tessék már a hókból elővenni azt a 1 terveket s ne kössük mindenáron össze a szálloda kérdésével, mert jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Lehetetlennek tartjuk, hogy a képviselőtestület az építéshez hozzá ne járuljon, mert a képviselőtestület nem arra vau hivatva, hogy városunk jóhirnevét bla- málja. Hiszen az a pénz, melyet a színészeknek adunk, visszatérül, mert I azok nem viszik el magukkal, itt hagyják nálunk. Csakhogy ennek a kérdésnek egy kis bibéje is van. Az építkezést ne tessék mindenféle drága telekvásárlással s egyéb kisajátítási tervekkel egybekötni, hanem építsünk oda, a hova TÁR CZ A. Te veled. Ha úgy néha, néha Te veled beszélek: Reám száll valami Varázsos igézet. S elfelejtek mindent, A mi szivem bántja, Úgy megejt egy álom Édes babonája. 8 szeretnék mondani Valamit, valamit, Elbeszélni neked Szivemnek titkait. Elbeszélni neked, Hogy nagyon szeretlek, Hogy felavattalak Szent oltárképemnek. Azután meg lágyan Megfogni kis kezed S olvasni szemedből Némán az üdvömet. Azért mégse szólok, Oh, mert félek, félek: Elűzi álmomat Jéghideg beszéded. Vary Peren ez. Balatoni levél. Közli: Csetényi Lajosné. Siófok, 1904. julius 20. Nagyságos asszonyom ! „ígérni könnyű, megtartani annál nehezebb.“ E mondás igazságát most érzem át teljes valóságában. Ne vádoljon udvariatlansággal, de nem azt akarom ezzel mondani, mintha nem a legszívesebben tölteném az időt az Ön szellemes társaságában, de elutazásomkor tett ama ígéretemet, hogy el- referálok sok-sok mindent, amit az idegenben látok, tapasztalok, holmi pletykákat, amit hallok (no ne tiltakozzék kérem, Ön is csak asszony!) csak most teljes három heti távoliét után váltom be. Nem úgy van ám itt, mint otthon, hol örülünk a mi végheteílenül- unalmas városkánkban, ha sikerült egy órát, szabad időnkből lehetőleg kellemesen eltölteni. Ugy-c csupa önzés az ember? De hát az Önnél töltött szellemes jourok nem föl- frissitik-e kissé kedélyünket? Hol nem azért jönnek össze az emberek, hogy egymást kritizálják, az urak is szívesebben időznek az Ön szalonjában, a társaság hölgy tagjai között, mint másutt, hol a kártya kultuszának hódolnak. De hagyjuk ezt. Mostani czélom nem az Ön nagvra- becsiilt házát földicsérni, arról majd csevegünk máskor. Siófok természeti leírásával nem untatom, inkább érdekli talán más ; bár a fekvése a balatonmenli fürdőhelynek clraga- 1 dóan szép. Különösen midőn a nap lenyugtát néztem a nyüzsgő tömeggel telt sétányról. A székesfehérvári honvédzenekar játszik esti 10 óráig, képzelje el a gyönyörű panorámát, a mit most pár szóval le fogok Írni. — Egyik oldalon a Balaton szeszélyes, ritkán csöndes vize, telve fürdőző közönséggel, kik fölségesen mulatnak fürdés közben a vidám zene hangjai mellett, a beláthatatlan messzeségü viz hátterében kéklenek a zalai, badacsonyi hegyek. Most nyugszik le a nap. Vörös korongja visszatükröződik a vízben, hirtelen vörös sávvá húzódik az ég alján. Más vidéken azt mondják, hogy szél lesz másnap, ám a Balaton mentén ez mit sem jelent, csak gyönyörű természeti jelenség. Hirtelen besötétedik, de csak a tájon ural- kodhatik a sötétség, mert a másik oldalon a sétányon kigyulnak a villanylángok. A közönség megfrissülve a viz hullámaitól, nyüzsög, sétál, hullámzik le és föl a sétányon. Siófoknak olyan a látképe, különösen vasárnap délután, mint egy continensbeli tengeri fürdőhelynek, természetesen kisebb kiadásban. A hölgyek nagyon elegánsak s Ízlésesen vannak öltözve, födiszük a tömérdek ékszer. Nem is csoda, hiszen itt nagyobbára a budapesti pénzarisztokratia nyaral. Budapestiekből áll majdnem teljesen a fürdő-közönség, kiknek nagy része 2—3 hónapot tölt itt, nagyon soknak van magán villája, szebbnél-szebb stylben építve. Este fél 8-lcor érkezik meg az utolsó hajó Balatonfüredről, hová naponta 6-szor lehet közlekedni. A hajó érkezését különösen este, mindig nagy közönség várja a mólónál. Impozáns nagy hajó, erős alkotmány, kell is ilyen a csak látszólag nyugodt vizen. — Naponta szoktunk csolnakázni a Sión, csöndes időben kellemes, de viharban nagyon veszélyes ám ez a mulatság. A Sió ugyanis nagyon mély viz s ha a csolnak felfordul és az illető úszni nem tud, menthetetlenül oda vész. A vihart szeretném még látni a Balatonon, de mióta itt vagyok, még egy kis eső sem volt. A Balaton partján közvetlen a sétány szomszédságában van egy elegáns ezukrászda és étterem, de boldog ember az, a kinek nem jut eszébe, főkép vasárnap este ott vacsorázni, mert van ott ám kiszolgálás, non plus ultra. Végre kaptál nagy nehezen egy pinezért s étlapot, megrendeled a vacsorádat boldog halandó! egy óra múlva hozzák a nagyon rossz ételt, hanem az árak a legmagasabb niveaun állanak. Kedves látványt nyújt a zenénél nyüzsgő édes gyermek-sereg, kik vidám, gondtalan kaczajjal ugrálnak, tánczolnak minden géné nélkül, örülve az életnek, mit az ártatlan gyermek-kedély fölfogni még nem képes. Boldog gyermekkor! Az ilyen magam formájú fiatal ember is egészen fölvidul az ártatlanság kedves játékain! Mi férfiak a legszívesebben töltjük időnket a vízben, már csak azért is, mert a szép nem bájos fürdökosztümjeiben, a menynyit csak akarunk, annyit gyönyörködhetünk. — Sok itt a szép asszony, leány egyaránt, túlnyomóan sok a molett, kik a mai modern divatot csakis a marienbadi cura használata után, viselhetik előnyösen. Nem igen kötök sok ismeretséget, szívesebben vagyok egyedül gondolataimmal, szeretem megfigyelni a körülöttem történő eseményeket, a nyüzsgő embereket, szóval az
