Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-08 / 36. szám

X'árssLö-SLlr^CLi, s:zé;pi3?*5£x 3,1x23-1 és ismeretterjesztő Da-©tilsL^p.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjelen minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre

.................8 kor. Negyedévre . .... 2 kor.

Fé

lévre..........................4 kor. | Egyes szám..................20 fill.

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).------------------------------------------------------------------------- - - ---#-----------------Bérme

ntetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Városunk jövő évi költségelőirányzata.

(—r.) Városunk jövő évi költségelőirányzata 167,267 K 81 fillér bévé- j tellel szemben 282,690 K 85 fillér kiadást tüntet fel s igy a fedezetlen hiány 115,423 K 01 fillért tesz ki, mely hiány 150,000 K állami adó-alap után kivetendő 77J/0-os községi pótadóból nyer majd fedezetet.

Kétségtelen, hogy noha a költségelőirányzat egész reálisan van összeállítva s hogy igaza van a számvevőnek abban, miszerint annak egybeállításánál a legszigorúbb takarékosságot tartotta szem előtt, minthogy az is igaz, hogy minden szükségletnek meg kell a maga fedezetének lenni, a költségelőirányzatot másként összeállítani nem lehetett, miért is abból törölni mitsem lehet.

Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy az adott, minden téren rossz viszonyok között városunk polgárságának 77%-os pótadót fizetni mégis igen terhes, s figyelembe vesszük azt, hogy a kisebb fizetésű tisztviselőknek okvetlenül megadandó drágasági pótlékkal a közterhek még emelkedni fognak, s hogy az esetben, ha városunk természetes fejlődését megakasztani nem akarjuk, kénytelen lesz a város újabb intézményeket létesíteni, melyek uj befektetéseket igényelnek s azok fenntartása is állandóan fogja terhelni a város költségvetését, kérdés, hogy a költségelőirányzat letárgyalásá- val, a bevételek és kiadások megállapításával a városi tanács, a pénzügyibizottság és a képviselőtestület eleget tett-e feladatának és nem kellene a város jövőjével is foglalkozni, azzal a kérdéssel tudniillik, nem lehetne-e az adóalap növesztésével és uj bevételi források nyitásával a város pénzügyein valamit lendíteni és a pótadó további emelkedését megakadályozni, esetleg annak leszállítását lehetővé tenni?

Az eszme nagyon tetszetős — azt fogjuk mondani, de tessék a részleteket előadni, hogyan és mit kellene csinálni ?

Nos tehát nagyjában elmondjuk, hogy igenis szerintünk a városnak lehetne úgy az adóalapot növelni, mint indirekt utón a bevételeket szaporítani. Az előbbit megtehetné egy gyár vagy nagyobb iparvállalat létesítése kezdeményezésével és elősegítésével, az utóbbit a vásárvám megváltása után, a vásárvámjövedelem fokozásával, egy városi takarékpénztár és zálogház, egy jéggyár létesítésével, esetleg egy az egész járásra kiterjedő tűzkár elleni biztosító-intézet létesítésével.

Csakhogy ezek megteremtéséhez szükséges lenne, hogy a város polgársága a közügyek iránt nagyobb érdeklődést tanúsítson, mint amilyet tanúsít, s nem lehet minden kezdeményezést a polgármestertől várni, hanem a kezdeményezésnek a tanácstól, a pénzügyibizottságtól és a képviselőtestület tagjaitól is ki kellene indulni; de mikor ép az intelligentia távol tartja magát a gyűlésektől és csak akkor látható, mikor valamely állásnak választás utján

való betöltéséről van szó, mikor egy rendes közgyűlésen — mint most vasárnap történt — a tisztviselőket - beleszámítva 29-en vesznek részt, mikor mindenki csak a saját dolgaival törődik és a közérdek szolgálatától magát távol tartani iparkodik: akkor nem lehet a város ügyeiben lüktető életet várni, a tanács is a közönségtől vesz példát, nincs kedve kezdeményező lépéseket tenni, eleget vél tenni azzal, hogy beszedi a jövedelmet, azt becsületesen kezeli és elkölti.

Elismerjük, hogy polgármesterünk az utak létesítésével, a járdák kiépítésével, a villanyvilágítás létesítésével nagyot lendített városunk külsején s ezen ügyek és az adminisztrátió nagyon is igénybe vették és veszik az idejét, de igen sok megoldatlan kérdés van még, a mi a legrövidebb idő alatt megoldásra ' vár, úgy hogy csak kettőt említsünk: a szálloda és a színkör kérdése, de ezek csak úgy nyerhetnek megfelelő megoldást, ha az összes tényezők segítségére lesznek polgármesterünknek úgy a tervezésnél, mint a kivitelnél s ha minden magánérdek háttérbe szorításával tisztán a közérdek fog szemeink elölt lebegni s megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy városunk fejlődésével a mi értékeink növelését is előmozdítjuk, miért is városunk fejlődését minden száinbavehetö eszközzel előmozdítani erkölcsi kötelességünk.

Természetes dolog, hogy az itt felhozottak mellett továbbra is oda kell törekedni, hogy az állam a városnak ja fogyasztási adók jövedelmét engedje

át s hogy az állami feladatot teljesítő rendőrség vagy államosittassék s ez által a városról egy jelentékeny teher levétessék, vagy pedig ha ez keresztül nem vihető, a rendőrség fentartása kiadásaihoz az állam jelentékeny hozzájárulása kieszközöltessék.

Elérkezett tehát a 12-ik órája annak, hogy ezen kérdésekkel komolyan és behatóan foglalkozzunk.

Képviselőtestületünk

közgyűlése.

/

Városunk képviselőtestülete f. hó 4-ik napján délelőtt tartotta meg ez idei őszi rendes közgyűlését.

Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor az igen gyengén látogatott közgyűlést megnyitván (a közgyűlés kezdetén a 154 képviselőtestületi tagból 29-en voltak jelen), üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat s áttérve a napirendre bejelentette, hogy a múlt évi házipénztári, községi közmunkapénztári js a különféle alapokra í vonatkozó zárszámadás nyomtatásban a kép- : viseiőtestület tagjaival közölve lett, s közszemlére ki volt téve s minthogy a zárszámadásokat úgy a számvevő, mint a pénzügyi-bizottság felülvizsgálta és észrevétel ellene be nem adatott, azt hiszi, hogy annak felolvasását a képviselőtestület nem kívánja, azt felolvasottnak tekinti, miért is minthogy az ellen senki észrevételt nem tett, a zárszámadást a képviselőtestület a bizottság véleménye alapján helybenhagyta, kihirdette, 15 napi közszemlére kitenni s a felebbezési határidő eltelte után jóváhagyás czéljából a törvényhatósághoz felterjeszteni rendelte.

Tárgyalás alá vétetett ezután az 1905. évi házipénztári és a községi közmunkára vonatkozó költségvetési előirányzat, valamint ezzel kapcsolatban a Lövölde-kert bérbeadása

TARCZ A.

A csók.

íi.

Az otthon magánya elviselhetetlen, mikor elbolyong kertjük távoli részében, a sötét árnyéku vadgesztenye fák alatt s leül a csobogó kis patak partjára, órákig hallgat, nem gondolva semmire, csak lehunyja szemét s néz a leikébe és látja a szeretett férfi kedves arczát; a nevető, lelkes, tiszta kék szemeket; látja a virágok kelyhében is, a viz tiszta tükrében is, az ég ragyogó peremén, a szivében, a lelkében, mindenütt.

S vágyteljes elmerültségében mintha titkos szózat szállna hozzá a messze magasból:

Tanuld meg vágyak nélkül szeretni őt, földfeletti tiszta hévvel, a viszont szerette- tés reménye nélkül; kényszeritsd az eget mindennapi imádságoddal, hogy küzdje le! számodra ezt a tiszta érzést, mely az erős, ! nemes lelkek sajátja. Érd be vele, hogy láthatod gyakran, naponként. Megsimogathatod vidám, kedves arczát szeretetteljes, bársonyos tekinteteddel; hallhatod a hangja édes zenéjét, amint pajkos szavakat dobál feléd. Zárd a szivedbe, mint egy ragyogó, tiszta oltárképet s járj hozzá imádkozni, vezekelni, de ne kívánj többet, ha meg akarod őrizni önbecsülésedet és lelked tisztaságát.

Csak hitegette, ámitgatta magát, hogy majd elmúlik ez a kínzó gyötrelem, mely annyira békóba verte a lelkét; adta a vidámat, a gondtalan jókedvű leányt, pedig a

legédesebb nevetésében is ott zokogott a vágy, a szivére borulni az imádott férfinak, megcsókolni öt, hacsak egyetlen-egyszer, azután összeomolhat fölötte ez a ragyogó szép világ.

Talán éppen ezek a gondolatok jártak most is az eszében, mert észre sem vette mikor Tili néni kitipegett a háta mögötti nagy karos székből, az esteli gazdasszonyi teendők szóllitották ki a majorság, a cselédség, a konyha.

S ők egyedül maradtak kelten, rájuk borult a nyári est sejtelmes homálya.

A csillagok ezrei kezdtek feltünedezni a sötét kék égen, talán ezeknek nézésében merült úgy el a leány, hogy nem vette észre a lassan feléje közeledő férfi halk lépteit. Közvetlen mellette állott meg s nyugtalan mozdulattal támaszkodott oda a szőlővel befuttatott veranda könyöklőjéhez, de akkor mintha egy perezre megfeledkezett volna magáról, talán csak incselkedni akart a leánynyal, avagy már nem hitte képesnek magát arra, hogy vágyakat ébresszen egy fiatal szivben és szerelmet keltsen maga iránt.

Mi űzött vele játékot, a hamis kis Ámor angyal, vagy a tiltott vágyak, bűnös szenvedélyek királya a mindent megejteni tudó ördög, ki tudná azt megmondani ? Tény az, hogy oda hajolt Eliz fölé s lázas ajkait annak forró, kicsiny, vonagló ajkaira nyomta; egy pillanatra csak; de ebben a pillanatban benne volt egy egész élet édessége, gyönyöre.

Úgy érezték mind a ketten, hogy elveszett a föld lábuk alól s ők repülnek felfel a fényes égbe, ismeretlen ragyogó sphérák felé. Ez a mámoros boldogság egy gyönyörben úszó, fájdalmas kiáltást csalt ki

i Eliz kebeléből:

Istenem ! Istenem !

Többet is mondott volna talán, valamit, ami kifejezze azt a kifejezhetetlen érzést, mi szivét eltöltötte most; valami beczézö, édes szót a szeretett férfihoz, vagy egy méltatlankodó keserű kifakadást az akaratlanul elkövetett vétek fölött, de megnyílt az ajtó s mosolyogva tipegett ki rajta Tili néni.

No én ugyan sokáig váratok magamra, — szólott — kellemes társaságban hagytalak itt Elizke galambom, mit csinált azóta ez az öreg ember?

Az „öreg ember“ egy hamiskodó kaczajt koczkáztatott meg, de ezúttal nem sikerült neki, megpödörte tehát csinos, kis szőke bajuszát s beburkolódzván a mindent eltakarni tudó bárgyuság sötét fályolába, egy unalmas sóhaj után azt felelt^ az előbbi kérdésre :

Semmit.

Eliz a megbánás keserű könnyeivel szemében, roskadozó lábakkal ment oda Tili nénihez s bűnbánóan hajolt rá a jóságos kezekre; eihalmozta a néma bocsánatkérés forró csókjaival.

Rosszul érzem magam édes Tili néni, megengedi ugy-e, hogy haza menjek?

Megengedem édes galambom, befogatok mindjárt, de mi bajod van az istenért egész bele sápadtál? Nem segíthetnék valamiben rajtad ?

Nem-nem Tili néni édes, múló baj az egész, otthon jobban leszek majd.

Hát csak menj gyermekem, de visszavárlak holnap, igen nehezen esnék egy napot is úgy eltölteni, hogy ne lássalak és , szives búcsút vett a leánytól, midőn az felült az előállott fogatra.

Keserű önvád mardosta szivét egész utón, hogy csalta, lopta meg a jó öreg Tili í nénit, maga sem hitte volna képesnek magát j erre. Az a sokszor sóvárgott csók, melyet ! sohasem remélt megkaphatni, mennyi keserű j önvádat okozott neki, milyen égető lelki kint.

De hát mit is tett ő azzal tulajdonképpen, gondolkozott, töprengett otthon egész éjjel, álom nem látó szemekkel. Egy kicsinyke I kis csók volt az egész s nem fog utánna I következni soha semmi több; soha még látni sem fogja többé azt, akinek a szivét, lelkét régen oda adta, habár annak talán sejtelme sincs arról, hogy szeretve van.

A napok múltak egyik a másik után s I Eliz nem ment át a nagy udvar házba, hiába jött érte a kocsi minden napon, beteg I volt, komolyan beteg, a lelke szenvedett I nagyon, úgy égette az önvád’ az ö gyáva { gyöngeségeért, miért is nem parancsolt jobban a szivének, a szemének, bizonyosan egy önfeledt tekintet provokálta azt, mit jóvá nem tesz soha, semmiféle megbánás és bánat. Bárdost nem okolta semmiért, ő férfi s mi a férfinak egy parányi kis, egy kis kalandnál nem egyébb, de az ő tiszta, leányos lelkére önsúlyával elviselhetetlenül nehezedett az.

Hanem könnyebb valamit elhatározni, mint végre hajtani. Eliz is belátta, hogy késő már szivének a parancs szó s nem élhet ügy, hogy ne lássa az imádott férfit.

Sokat töprengett, busongott, mit tegyen ? Hova rejtse el bánatát, szive keservét, hol 1 keressen feledést, gyógyulást ?