Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

ferdeségeket, ha kell, erélyesebb eszközökkel is kiirtani igyekezzék.

Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy a zsidóság vallásos szertartásánál a német nyelvnek semmiféle jogosultsága nincsen. Régen történelmi nemzet volt már a zsidóság akkor, midőn a német nyelv ,a földön megjelent. Ha tehát a német nyelv nem dogmatikus nyelv, akkor sajnos, hogy a vallásra nézve egy lényegtelen kérdés miatt mégis sokan akadnának a zsidóság közül, a kik inkább kilépnének a hitközségből, semhogy a lényegtelen kérdéseknél is a magyar nyelvnek tért engednének"? Nagy szolgálatot tenne nekünk az, aki csakugyan felvetné e kérdést és alkalmat nyújtana nekünk ezeknek a magyarrá vált jó hazafiaknak megismerésére.

A hagyományoknak jogosultságát bizonyos határig elismerem. De csak addig, a meddig helyes. Hogy a zsidóság ragaszkodik ősei hagyományaihoz, az csak tiszteletreméltó dolog. De csak azért állani útját egy nagy horderejű kérdésnek, mert vallási szertartásaiknál az ősök nem a magyar nyelvet j használták, hanem az abszolutizmus idejé- j ben meghonosodott német nyelvet, ebben a J tekintetben a hagyományokat már nem ismerem el jogosultaknak és követendő dolognak.

Egy példát hozok fel. Városunkban a rom. katholikusoknál Palczer Ernő plébánossága előtt nagyon gyakran volt német nyelvű egyházi beszéd. Midőn Palczer Ernő városunkba jött, egyszerre kiküszöbölte a német nyelvet a templomból s bevezette helyette a magyart. És nem történt semmiféle kilépés, hitközség felbomlás, pedig ez a dolog nem 1904-ben, hanem jóval előbb, körülbelül 30 éve, hogy megtörtént.

E példából az világlik ki, hogy egy erős, hazafias érzésű derék pap az ősök hagyományainak helytelenségét nagyon hamar megtudja híveivel értetni, ha át van hatva attól az érzéstől, a mit hazaszeretetnek nevezünk.

A mi a gyermeknevelést illeti, szintén helyesnek ismerném el R. M. ur kifejtett nézeteit, ha nem épen a fentebb említett dolgok lebegnének szemeim előtt.

Megengedem, sőt hiszem is, hogy a zsidó iskola épen olyan jó magyar iskola, mint bármely más felekezeté. De azt is ki merem mondani, hogy a zsidó iskolákon keresztül sohasem fog a magyar nyelvű istentisztelet kialakulni.

Mert ha azokat a gyermekeket vallási kérdésekben az ősök hagyományainak tisz-; teleiében neveljük fel, ha vallási szertartásainál azt látja, hogy a templomban épen úgy, mint a szülei háznál a német nyelvet kultiválják: akkor kilépve az életbe, vagy épen olyan rajongó lesz, mint szülei és ősei, vagy pedig —- mint R. M. ur helyesen jegyzi meg — közönyös lesz, mert önmagában helytelennek tartja ezt a szokást, de nem bir elég bátorsággal nézeteinek nyíltan is kifejezést adni.

A jövő nemzedékét már nekünk kell nevelnünk s nekünk kell jó példával előállani.

Azért nevezzen bár R. M. ur „konkoly- hintönek“, a ki „Erisz almáját“ kívánom a hitközség közé dobni, ismétlem, hogy a zsidóság magyar nyelvű istentiszteletének nem dogmatikus, hanem személyi akadályai vannak.

Még egy kijelentéssel tartozom. Nem tudtam, hogy az egyházi ének szintén dogma és hogy csakis ez adja meg a zsidóság jellegét és nem a vallás alapigéi.

Az iskola kérdéséről majd más alkalommal.

Alfa.

2. A Szamosujvár—szék városi útvonalakat. Nagykároly, 1904. julius 9-én. Debreczeni István, polgármester.

— Kinevezés. Dr. Dávid István szatmári kir. törvényszéki jegyzőt a király a tasnádi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

— A Kath. Legenyegyesiilet e hó 24-én, vasárnap tartja meg szokásos nyári házimulatságát az egylet helyiségében. Ezúttal a tánczot Honnerlein egy felvonásos vigjátéka előzi meg. Személyek:

Korcsmáros Kosztka Antal

Földbirtokos Tasi Ferencz

Korcsmáros, komája Gzier Ignácz Szélfi ) Gergely Mihály

Ujjas ) szélhámosok Kricsfalusi Károly

Pinezér ) Tóth László

Háziszolga ) a korcsmában Bolemann Lajos Inas ) Egei János

Kezdete fél nyolcz órakor. Meghívók nem lesznek kibocsájtva. Belépődíj férfiak részéről 1 kor., nők részéről 60 fillér.

— Közgyűlés. A „Nagykárolyi izr. tanuló- segélyző-egyesület“ f. hó 17-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatába a magyarság eszméjéért, a magyar nyelvért, a magyar kultúráért lelkesítő pont volt felvéve, t. i. az úgynevezett zsidó nyelvnek — mi alapjában véve nem egyéb, mint romlott német nyelv — kiküszöbölése az izraelita istentiszteletekről. A kik tudják és akik ismerik az izraelitáknak merev és visszautasító álláspontját, minden a traditióval ellenkező szokással, elgondolhatják Sternberg Ottó vállalkozásának horderejét, ki indítvány alakjában mutatta ki a helytelen szokásnak szinte boszantó eredetét. —- j Kaufmann Alfréd egyesületi elnök és Blau M. László egyesületi aljegyző hozzászólása után a közgyűlés óriási lelkesedéssel magáévá tette az indítványt s elhatározta, hogy indokolt memorandumot fog a helybeli status- quo izraelita hitközség választmányához fel- j terjeszteni s egyben a memorandum kidoli gozására Dr. Sternberg Endre, Markovits 1 Dániel, Sternberg Ottó és Blau M. László j tagokból álló négy tagú bizottságot küldötte ki.

— Változás. A helybeli irgalmas nővérek intézetében a zongoratanitónői állásról Láng Margit kisasszony leköszönvén, helyét Ziegler Anna úrnő fogja betölteni.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter I Sági Ármin helybeli kir. járásbirósági telekkönyvi betétszerkesztö Írnokot telekkönyvi betétszerkesztő segéd-telekkönyvvezetővé, —

i Almássy Simon, a helybeli járásbíróság területére kirendelt nagykállói telekkönyvi betét- ! szerkesztő szakdijnokot telekkönyvi betét- j szerkesztő írnokká nevezte ki.

—- Házasság. Rosner Dezső helybeli kereskedő f. hó 24-én Érmihályfalván esküszik örök hűséget Fried Jankának, Fried Adolf bogyoszlói lakos leányának.

— Művészestely. Réti Lina énekmüvésznő, Réti Janka, Réti László és Békefi Pál helybeli zenetanárok országos művészi körutjok megkezdése előtt 1904. julius hó 31-én a Polgári kaszinó nagytermében hangversenyt rendeznek, melyre előre is felhívjuk a n. é. közönség figyelmét. A részletes műsort jövő számunkban közöljük.

— A kőműves- es ácsmunkásokra városunk területén alkotandó szabályrendelettervezetét vármegyénk alispánja véleményezés czéljából a Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamarának megküldvén, a kamara — tekintettel arra, hogy a tervezet lényegtelen kihagyásokkal szószerint megegyezik Debre- czen törv. hat. város ugyanezen ügybeli szabályrendelet tervezetével, melyet a kamara a f. év május hó 5-én tartott közgyűlésen tárgyalt — a debreczeni szabályrendelet-tervezetre megállapított véleményét és kifogásait most megismételte és a szabály- rendelet jóváhagyásához a debreczenihez hasonló észrevételekkel hozzájárult.

— Rablás. Patokán Kiss László és Kraj- nik János helybeli születésű egyének múlt hó 17-én a nagykárolyi határban a csaná- losi utón Bállá Zsiginond milotai lakosnak útját állották, őt felbuktatták, pofonverték és nyitott zsebkéssel fenyegették s igy a személye ellen alkalmazott erőszakkal tőle 10 kor. készpénzt és zsebóráját elrabolták. Nevezettek a vizsgálat során tettüket beismerték, miért is a szatmári kir. ügyészég a vizsgálati fogság fenntartásának indítványozása mellett ellenük rablás büntette miatt vádat emelt.

— Eljegyzés. Markovich Sándor zsitva- gyarmati kereskedő e hó 10-ikén eljegyezte

j Rubletzky Irén kisasszonyt, özv. Rubletzky Károlyné született Pék Ilona leányát. Boldogság kisérje a kötendő frigyet!

— A cs. és kir. közös hadapródiskolába

az 1904—1905. tanév kezdetén (szeptember hónapon) körülbelül 320 növendék fog felvétetni. A nagyméltóságu honvédelmi miniszter ur által 41,108—904. sz. alatt kibocsátott pályázati hirdetmény az érdeklődők által a főjegyzői hivatalban megtekinthető. Nagykároly, 1904. június 25. Debreczeni István, polgármester.

HÍREK.

— Személyi hirek. Tisza István gróf miniszterelnök nejével f. hó 17-én este urai; birtokáról városunkba érkezett s ideérkezett külön salonkocsijában az este 8 óra után j induló vonattal Budapestre utazott. — Kris- tóffy József, vármegyénk főispánja, folyó hó 25-én megy először Nagybányára, a hol ünnepélyes fogadtatására folynak az előkészü-1 letek. A főispánt kedves neje is elkíséri. — Nagy László, vármegyénk alispánja, folyó hó 17-én a hajnali vonattal a fővárosba utazott, | a honnan f. hó 19-én hajnalban érkezett vissza székhelyére. — Dr. Bóth Ferencz, törvényszékünk elnöke, a jövő hét folyamán j Nagybányára utazik az ottani járásbíróság j szokásos megvizsgálása czéljából. — Palczer j Ernő, nyug. plébános kegyesrendi kormány-1 tanácsos, a múlt héten hivatalos ügyben a j fővárosba utazott. — Baudisz Jenő ügyvéd, laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztője, f. hó 18-án Karlsbadba utazott s I távolléte idejére a lap szerkesztését lapunk I volt szerkesztője, Papp Béla ügyvéd vál-1 lalta el.

— Vármegyénk állandó választmánya a

f. hó 25-én tartandó közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából f. hó 25-én d. e. ^ll órakor a városháza tanácstermében ülést tart.

— Szerkesztőségünk köréből. Lapunk felelős szerkesztője a jövő hét közepén öt heti időtartamra Marienbadba utazik, távolléte j idejére a lap szerkesztéséért lapunk főmunka-1 társa, Simlcó Géza vállalja el a felelősséget. — Ifj. Andrássy Jenő p. ü. számtiszt, lapunk volt belmunkatársa, ki nemrég lett saját j kérelmére visszahelyezve városunkba, ismét j belépett lapunkhoz mint belmunkatárs.

— Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz f. hó 25-én d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében, melynek tárgyai közül fel- j említjük a vármegyei székháznak villanyvilágítással való ellátását, továbbá Debreczeni István polgármester és Demidor Ignácz rendőrkapitánynak felebbezését képviselőtestületünknek a fizetésfelemelés iránti kérelmüket elutasító határozat ellen.

— Üdvözlő távirat. A vármegyénkben jegyzők egylete tegnap Nagysomkuton tartott közgyűlése alkalmából Nagy Lászlónak, vármegyénk alispánjának üdvözlő táviratot küldött.

— Egyházi kinevezés. Szabó Ignácz helybeli gör. kath. segédlelkész és a helybeli főgimnázium román nyelv tanárát a nagyváradi püspök nagylétai lelkészszé és espe-i réssé nevezte ki. Szabó Ignácz évek óta városunk lakosa és úgy lelkészi minőségében, mint egyébként is ismerősei rokonszenvét | érdemelte ki, miért is inig egyrészről sajnáljuk távozását, másrészről örömmel vesszük előléptetését és szerencsét kívánunk neki uj otthonában.

— Nagykároly-somkuti helyiérdekű vasút részvénytársaság. E társaság junius 29-én tartotta rendes közgyűlését. Az előterjesztett évi jelentés szerint az 1903. üzleti év összes bevétele 214,170 korona volt, az üzleti kiadások 135,262 korona s igy az üzleti fölösleg 78,908 korona (-{-24,971 korona). A tiszta bevétel, az áthozaltal együtt, 85,876 korona, a miből az igazgatóság tiszteletdijára és a kisorsolt elsőbbségi részvények névértékben való beváltására 66,700 koronát; fognak fordítani. A szelvényeket a Pesti magyar kereskedelmi bank váltja be julius 1-től fogva. A közgyűlés a jelentést tudomásul j vette, a felmentést megadta és végül igaz- J gatósági tagul megválasztotta Neufeld Józsefet.

— Előléptetés. Rél Károly az Osztrák Magyar Bank szatmári fiókjának főnöke a j főellenőri czimet és jelleget kapta, tehát j úgy rangban, mint fizetésben előre ment.

— Értesítés. Szolnokdoboka vármegye törvényhatósági m. kir. állatorvosa a in. kir. földmivelésügyi miniszter 56,755—1903. sz. rendelete folytán a marhahajtó utak kijelö-1 lése tekintetében fennálló intézkedések kiegészítését, illetve módosítását kéri. SzolnokI doboka vármegye közönsége az 55,755—1903. j számú földmivelésügyi miniszteri rendelet értelmében az 1888. évi VII. t.-cz. 18. §-a, valamint ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 40,000 számú rendelet 57—59. §-ai alapján a törvényhatóság területén marhahajtó-utakul az alább felsorolt útvonalakat jelöli ki. I. Állami utak közül: l.i ; Kolozsvár—bukovinai, 2. Nagybánya—kolozsvári, 3. Szamosujvár—marosvásárhelyi uLvo-1 nalakat. II. A törvényhatósági utak közül 1. Deés—szilágymegyei, 2. Alsókosály—ma gyarláposi, 3. Galgó—horgaspataki, 4. Ung- vár—láposfüredi, 5. Bethlen—kőfarki, 6. Bethlen—lekenczei, 7. Somkerék—lekenczei, 8. Apanagyfalu—veresegyházai, 9. Gzoge— lokonczei, 10. Sátor—kecskehátai, 11. Pau- czelcseh—vajdaházi, 12. Hosszúra—csok- mányi, 13. Felör—ispánmező—rogozi, 14. Deés—szentbenedek -szamosujvári, 15. Szent- benedek—aspástó—bethleni, 16. Pánezél- cseh—kolozsvári útvonalakat. III. A községi közlekedési utak közül: 1. A szamosbalparti,

kát megabrakolják, ön is kedvére megebédel s folytatja a vidám utazást akkor, amidőn tetszik. Semmi második, semmi harmadik csengetés, semmi zaklató fütty. Semmi ki- hajlási tilalom, semmi kártérítési intés, sem vészjelző.

— Gyönyörű ! — mondám lelkesedve. — Ideális utazás! De hiszen ez utopia!

Mynkeer Luciann Fauslus Lübbert Van de Brogh tagadólag rázta a fejét.

— Nem oly kivihetetlen, mint gondolja. Engedje, hogy második találmányomról szóljak. A haladás — már mint az, amit a múlt század végének hivalgó fiai annak szerettek nevezni — s a velejáró uj foglalkozások és mesterségek csak a betegségek számát szaporították. Szembaj is huszszal van több, mint volt a múlt század elején. Az órás, a könyvkötő speczialis szembaja mellé most a mindnyájunk szembaja sorakozik. Ezt a kegyetlen világitó szerek sokasága, főképen annak a Bremer-lámpásnak brutális fénye okozza. A petroleum, bűzét hagyján, robbanós és erősen ránk füt. A gázlángnak görcsös vonaglása idejekorán véniti meg a szemet, a teke médiumait már a gyermeknél zavarja meg. Ezt az állapotot növeli az apró betű, melylyel az újabb könyv és lap tele van hintve. S egyszerre, uram: tornyon, utczasarkon, előttünk, felettünk, alattunk és körülöttünk sisteregve gyűl ki a villamos tüzek szemfényvesztő tündöklése. Éjjel is sötét üveggel az orrunkon botorkálunk már dolgaink után. Ezek a fénykülönbözetek köre fordítva, megrendítenék egy jeges medvének is az egészségét.

(Folyt, köv.)

— Faluhelyen lakó szatócs árulhat-e rő- fös és rövidárukat ? Ezen kérdésre a debreczeni kereskedelmi- és iparkamara azt a véleményt nyilvánította, hogy faluhelyen lakó szatócs rőfös- és rövidárukat stb. csak az esetben árusíthat,. ha a helységben külön ezen árunak szakbeli kereskedője nincsen.

— Kinevezés. A helybeli pénzügyigazgatóság Szabó Lajos főgimnáziumot végzett szatmári lakost az ottani állampénztárhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki.

— A takarmányhiány folytán Bere, Gsa- nálos, Csomaköz és Portelek elöljárói tegnap arra kérték a vármegye alispánját, engedje meg, hogy a termény egy részét — hogy a szalmát takarmányul már most felhasználhassák — a háznál csépeljék el. Az alispán megígérte, hogy a kérelmet megfontolás tárgyává teszi és azt lehetőleg teljesíteni fogja.

— Kugliverseny. A Nagykárolyi Kath. Legényegyesület helyiségében múlt vasárnap megkezdett kugliverseny e hó 24-én, vasárnap délelőtt 10 órától ismét folytatva lesz. Nyereménytárgyak : I-ső dij: egy szép arany- óraláncz, Il-ik dij : egy tajték szivarszipka, Hl-ik dij: szintén egy tajtékszipka.

— A „Budapesti Újságírók Egyesülete"' segélyalapja javára egy Almanacht ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festőművész festményei, mint különálló inümellékletek lesznek a műben. Az Almanach igazán széinet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmü lesz. — Ára 5 forint. Megrendelések a „Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja“ kiadó- hivatalához küldendők, Budapest, VII, Károly- körut 9. Mutatóul közöljük Porzó (dr. Ágai Adolf) fenti czikkét, melyet az Almanach számára irt.

— Birtokváltozás. Özv. Hajagos Benőné Kirsbaum Alvin megvette N. Szabó Pál nagykárolyi lakosnak a porteleki 50-ik számú tjkvben illetve betétben 1—6. sor 4. 5. 6.

7. 9. 10. helyrajzi szám alatt foglalt belsőségét 8000 koronáért.

— Termény- es áruraktár. A szatmár- vármegyei takarékpénztár a szatmári állam- vasúti állomás tőszomszédságában épült termény- és áruraktárt már a jövő hó 15-én átadja a közforgalomnak.

— Nagy tűzvész volt Szatmáron vasárnapról hétfőre menő éjjel, a mikor a Honvéd- utczán 4 fő- és 7 melléképület égett el. A kár ezrekre megy, de az épületek nagy része biztosítva volt.

— Kerékpározók figyelmébe. A kerékpárral való közlekedés szabályozása tárgyában a belügyminisztérium által 42,159—1897. számmal kiadott rendeletet oly figyelmeztetéssel teszem ismételten közhírré, hogy az az ellen vétők e szabályrendelet 18. §-ában meghatározott 100 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel, visszaesés esetében pedig 8 napig terjedhető elzárással fognak büntettetni. A rendeletnek a kerékpárral való közlekedésre vonatkozó egyes szakaszait az alábbiakban közlöm: A kerékpárral való közlekedés általában csakis kocsiutakon engedtetik meg. A rendőrhatóságok feljogositvák, hogy bizonyos utakon vagy tereken a kerékpárral való közlekedést rendeletileg egészen vagy részben eltilthassák. Minden kerékpáros köteles gépét kellő elövigyázattal kezelni és vezetni. A város belterületén túlságos gyorsasággal haladni, versenyfutni, közlekedési eszközöket, embereket és állatokat körül keringeni s általában bárhol olyasmit elkövetni, mi a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, a közlekedést akadályozhatná, vagy a lovakat és egyéb állatokat megriaszthatná: tilos. Kapukon át, egyik utczából a másikba való belordulásnál, utczakeresztezéseknél s mindenütt, a hol a kocsi-, lovas- vagy gyalogközlekedés a rendesnél fokozottabb mérvű, valamint vásárok alkalmával csakis lassan, vagyis a gyalogos rendes sebességével szabad kerékpározni; sőt esetleg köteles a kerékpáros a szükséghez képest vagy a rendőri közeg figyelmeztetésére gépéről leszállva, azt mindaddig kézen vezetni, inig az úttest ismét szabaddá nem lesz. Ha a kerékpáros észreveszi, hogy a ló a kerékpár láttára megbokrosodik, vagy hogy egyébként a kerékpárral való haladás az emberek testi biztonságát veszélyeztethetné, tartozik gépéről le; szállani. Zártsorokban menetelő katonaság- 1 nak, temetéseknek, nyilvános felvonulásoknak, postafogatoknak, tűzoltóságnak stb. a szembe- j jövő kerékpáros gépével kitérni köteles. Ha ezt a helyi viszonyok meg nem engednék, tartozik azok elvonulásáig megállani. Több kerékpárral egymás mellett haladni csak ott : szabad, hol ezt a közlekedési viszonyok meg- ! engedik. Kerékpárversenyek, tömeges kerékpáros felvonulások csupán erre alkalmas helyeken, illetve útvonalokon és időben, az illetékes helyi rendőrhatóság előzetes engedélyével és az ezáltal előirt módozatok betartásával rendezhetők. A rendőri közegek felszólításának s rendelkezéseinek a kerékpározók engedelmeskedni tartoznak, úgyszintén kötelesek a rendörközegek felszólítására megállani s ezek kívánatéra magukat igazolni. Kelt Nagykárolyban, 1904. évi julius hó 15. Demidor Ignácz, rendőrkapitány.