Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-07 / 27. szám
X'áxss.cl3.1i3nLÍ, szépirodalmi és ismeretterjeszto jZLetilaps. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. j1 Negyedévre ..... 2 kor. Fé lévre..........................4 kor. || Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők cs tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi Írod'»., és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római katli. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 Fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Magyar nyelvű istentisztelet a zsidóságnál. „Nyelvében él a nemzet!“ Ezt a megdönthetien igazságot soha szem elöl tévesztenünk nem szabad. De nincs is a világon egyetlen nemzet sem, melynek annyi oka lenne ezt a mondatot szüntelenül hangoztatni, mint a magyarnak. Századok óta folytatunk erős küzdelmet azért, hogy édesen csengő, zengzetes nyelvünknek megillető helyét kivívjuk. Lassankint, minden lépésért ezer csatát víva, tudunk a megrögzött szokásokon, a inegcsonlosodott előítéleteken rést törni, s lépésröl-lépésre haladva, kiküszöbölni azokat a fonákságokat, melyek részint a múltak bűnei, részint önmagunk hanyagsága miatt oly hosszú időn keresztül tudták uralmukat fentartani. Nemzetiségeink törekvéseivel szemben hatványozott erővel kell a magyarságnak állást foglalni nyelvének megvédése érdekében. Mindent el kell követnünk arra nézve, hogy a tág egyházi autonómián keresztül betolakodó idegen szellemet a magunk köréből kiűzzük ; annál a sok nyelvű istentiszteletnél, mely ahányféle felekezet, annyiféle nyelven végeztetik s a melyek legnagyobb akadályai az igazi magyarosodásnak, végre-valahára édes nyelvünknek is tért tudjunk szorítani. A magyar nyelv iránti lelkes küzdelemnek egyik igen szép példáját láthatjuk a helybeli gör. kath. magyar egyház mozgalmában is, melyből megtanulhatjuk azt, hogy szívós kitartás mellett mily nagy eredményeket lehet elérni. Nemrégiben zajlott le a balassagyarmati és szatmári zsidóság mozgalma is, mely meghozta a kívánt eredményt. Ma mindkét helyen magyar nyelven imádják istenüket s bizony mondhatjuk, hogy az istentiszteletek fönséges- sége semmit sem veszített értékéből az által, hogy a német nyelv ki lett küszöbölve. Városunkban lakó izraelita polgártársaink hazafiságában kinek jutna eszébe kételkedni? De nemcsak városunkban, hanem az egész országban nincs egyetlen nemzetiség sem, mely annyira beolvadt volna a magyarságba, mint épen a zsidóság, úgy hogy ma már csakis vallásfelekezetté vált s a zsidóság hazafiasság tekintetében a legjobb magyarnak bizonyult. Társadalmi, kulturális téren a legelső sorban találjuk őket s mindinkább tért hódit magának az a törekvés, hogy idegen nyelvű, idegen szellemű egyházi ügyeik vezetésében is a magyar nyelv érvényesüljön. Nap-nap mellett olvassuk, hogy ez vagy az a zsidó hitközség elhatározta, hogy egyházi ügyeit magyar nyelven fogja intézni, sőt sok helyen — mint fentebb is említettük — már az istentiszteletek is magyar nyelven tartatnak. Ma, midőn a tanítás nyelve nagy részben magyar, midőn a törvényhozás a magyar nyelv tanítása érdekében a legmesszebb menő intézkedéseket kívánja foganatosítani, kissé fura színben tűnik fel, hogy semmiféle dogmatikus j alappal nein biró, csupán az abszolu-! tizinus korából fenmaradt ferde szokás miatt a hazai zsidóság istentiszteleti nyelve a — német. Sőt még nem is ; német, hanem az az elrontott, zagyva nyelv, melynek nevét hiába keressük. A zsidóság, mely nemzetiségi vidékeinken úgyszólván egymagában képviseli a magyarságot, mely szeret hivatkozni magyar voltára, nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy végre szakítva szokásaival, istentiszteleténél a magyar nyelvet honosítsa meg? Távol áll tölünk a szándék, hogy dogmatikus dolgokba avatkozzunk bele. I Oh nem! A mi dogma, arra nézve ott van a zsidóságnak a héber nyelv, a mely nemcsak szép, hanem históriai nyelv is. A mint a róm. katholikusok- nál a latin, a gör. katolikusoknál az orosz nyelv dogmatikus nyelv és senkinek sincs eszében ezen megütközni, épen úgy nem fog' megütközni senki sem, ha a zsidóság egyházi funktiói- nál a héber nyelvet fogja használni. De valamennyi vallásfelekezetnél az egyházi énekek, az egyházi beszédek magyar nyelven folynak, mig a zsidóságnál ez elrontott német nyelven történik. Városunkban két zsidótemplom is van. Intelligens zsidóságunk körében már egyszer megindult a mozgalom a magyar nyelvű istentiszteletek érdekében s hisszük, hogy ez a mozgalom nem fog ellankadni, hanem czélhoz fog jutni. Nem hisszük, hogy bármiféle dogmatikus akadályba ütközne a magyar nyelvű istentisztelet. A mint lehet Francziaországban franczia, Angliában angol, ép úgy lehet Magyarországon magyar. A.z újabb nemzedék az iskolákban úgyis magyar nyelven tanul, ennek a magyar hazának szeretetében nö fel, az életbe kilépve azt látja, hogy ennek a nemzetnek minden törekvését nyelve jogainak érvényesítése képezi. Ily körülmények között hogyan ragaszkodjék egy nem is dogmatikus nyelvhez? Hogyan szeresse azt a nyelvet, mely ellen társadalmi téren küzd?! Ha lehetett a balassagyarmati, szatmári, szolnoki, budapesti stb. zsidóságnak — a dogmatikus részek kivételével — magyar nyelvű istentiszteletet behozni, miért ne lehetne azt a nagy- károlyi zsidóságnak megtenni? Vagy mi hátrább állunk a többieknél ? Hiszen ina már nem lehet rabbi az, ki magyarul nem tud s az itteni status-quo hitközség rabbiját, Fürth Ferenczet pedig úgy ismerjük, mint egy kiváló magyar hitszónokot, a kinek a magyar nyelv anyanyelve s igy ez sem lenne akadály. S ezzel a példával ismét előbbre vinnök a magyarság ügyét egy nagy lépéssel. A jó példa vonzó; csakhamar akadna követője s az egyházi élet meg- magyarositásával csakhamar megolda- nók a nyelv kérdését. A magyarok Istene bizonyára szívesebben fogja hallani a magyar nyelvű fohászt. Azért „előre!“ Alfa. T ARCZ A. A doktorné szőlőt vesz. A falusi életbe pottyant egyszerre, mint a melegágyi dísznövény a gyepes szérüs kertbe. A nagy város vig zajából elég is volt neki: a falusi életet kezdte óhajtani. S óhaja házasságunk révén teljesedésbe ment. De sehogy se találta fel magát az uj miliőbe. Hisz’ szép és érdekes volt eleinte a tehén-csorda hazatérése a legelőről, bőgősek és mélabús kolompolások kíséretében. Költői volt a disznók röfögése, a békák brekegése, a baromfihad csipegő, gágogó zaja is. De utoljára megunta a természet gyönyöreit. Nem villanyozták fel többé a trágyáról, vetésről, termésről folyt érdekes polémiák sem. Valamit kívánt, de még maga sem tudta mit. Csak sohajtozott, hogy itt a falun igy ö nem élhet, nincs semmi vonzerő mi ide csatolná állandóan. Ez rám nagyon nem volt hizelgő, kezdtem hát kutatni más vonzerő után. De nem találtam. Végre ismeretlen óhaja egy kívánságban jegeczedett ki: Szőlöbirtokot kívánt! Nézd barátom, — mondá egy unalmas délután — itt a ranglétra a vityilón kezdődik — s úgy emelkedik a nagy birlokosig. S nekünk semmink sincs. Pedig lehetne ! Hidd el, le vagyunk nézve! Egész kérdő jel voltam. „Minden más volna, ha én szőlőt vásárolnék“, — folytatta hévvel és csillogó szemekkel ! Egy valóságos szőlőbirtokos! Mint máskor úgy most is meggyőzött hatalmas érveivel, mely ellentmondást nem tűrt. Tehát megígértem, hogy veszek neki szőlőt, melyhez annyit értettem, mint az a bizonyos tyuk az a, b, c-hez, de ö még kevesebbet. Sikerült felhajszolnom azokat, kik szőlőjüktől meg akartak válni. S közülök egygyel — a becsületes arczu balhási biróval kezdtük meg az alkudozást. Szőlője 6 vékás lévén és a Varjú-dombon terült el ép’ délnek fordult fazonnal. A becsületes arezu törvénybirót, ki mindent tudott, csak a törvényt nem, — pontosan kiegyenlítettem. S a szőlőt a feleségem nevére Írattam. Később tudtam meg, hogy mikor a feltételekre ráállottunk, tulajdonképen felültünk neki, — mert a szőlő dézsmaváltság miatt per alatt volt, — de a pert nőm ismert szerencséje folytan okvetetlenül megnyerjük, 1 — s a balhási bírónak az arcza oly becsii- i letes, — mi szintén biztatólag hat. „A doktorné szőlőt vásárolt", — újságolták a faluban, ezt csiripelték a verebek, még a gólyák is ezt kelepelték. Tekintélyem folytonosan nőttön nőtt. A feleségem büszkén lépegetett a falu legszebb utczáin, s nagyon elmerült a boldog gondolatokba. Ilyenkor nem volt jó őt zavarni. Tervei merészek voltak s méltók hozzája. I Minden eszméjén az idealizmus himpora I csillogott. A történelmi igazság kedvéért csak röviden sorolom fel őket: Egy nagyszabású szőlőkurára berendezett Szanatóriumot akar építtetni a Varjú- dombon a hat vékás szőlőjétől keletre fordult homlokzattal, — melyben én lennék az igazgató-főorvos. A tervet ép’ tegnap kaptam meg Bécsböl a Felmer és Heiner czégtől. A tervrajz 400 koronába került, de a Szanatórium tízszer ennyibe. Tehát ehhez nem is annyira szőlőtőke, mint pénztőke kellene ! De az eszme szép! A gubaczi gazdasági kiállításra szőlőt akar küldeni legnemesebb szőlőtőkéinek legnemesebb fürtéiből. Ezért szakkönyveket hozatott s tanulmányozza a szőlő fajokat. Az aranyéremre pályázik a szőlészet terén kifejtett hasznos és áldásos működéséért. Az ebédnél számolta el a fajokat: Ka- J darlca, Magyarka, Fehér és Feketegyöngy, Rizling, Chasslas, Ruparia, Rupestois Solo. Ne folytasd tovább! — kiáltám. — Mert I beleszédül a fejem! Hisz’ ez végtelennek látszó nomenclatura! Nem is tudtam, hogy neki ily memóriája van. I „Barátom, te csacsi vagy“! volt az okos ; válasz. Ép akkor jött el a vinczellér a ki 100 koronát kért és kapott a pontos szakavatott ; művelésért, — de a benne levő fajokról ál-! talánosan kedvezőtlen véleményt mondott. 1 — Sebaj! vigasztalódott az asszony, majd jövőre .... Egy idő óta azt vettem észre, hogy a praxisom jövedelmét a szőlészeti nagyszabású eszméi teljesen felemésztik, de pa-. naszkodni nem volt szabad, — hisz ő a szőlőbirtokos, nekem csak a tervek végrehajtása jutott. Nehéz szerep, de a családi béke kedvéért jó arezot kellett vágnom. A múltkor kétszáz levelet kaptam, rövid udvarias tartalommal. Ugyanis nagy köszönettel fogadják a tiszt, ismerősök a szüreti meghívást s családostul eljönnek — minden bizonynyal — csak Írjuk meg a nagy napot s kocsit küldjünk a két órányira levő állomáshoz. Ezt már megcsigázott idegeim nem bírták ki. Asszony, mit tettél ? kiáltottam. Hisz’ 200 vendég, ha pereputtyostul jön, feleszik az egész hat vékás szőlődet! A családi jelenet folytatását nem irom le, csak annyit, hogy e jelenet miatt kellett nekem a bagosi hideg-viz kúrát tartani három hétig. Az érkezési napot megírtam, de a vonatnál nem várt senki. Felfrissült erővel siettem szentélyünkbe, hol nagy lótás-futás volt. Az események fordulatai addig oly változatosak voltak, hogy csak a végszavakat iktathatom ide. Lakás szőlőlevelü mintákkal kifestve ......... Este nagy szőlészeti ünnepély ......... Fele ségem szőlőtündér kosztümbe . . . Jelenet: a részeg. Monolog: a szüreti légyott. Dialog : a bor .... Szüreti induló: zenéli Miska czigány. Tánczrend: szölölevél remek kivitelben. Bemutatott uj tánezok : a bortáncz, hordó- tánezok, stb.