Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-05 / 6. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Ili, Bubka, Laja. Caroline néninek — Odes- calchy Anna. Örök hála és ragaszkodása jeléül —- Aurél. Mint nagyanyát és honleányt egyaránt szeretve és áldva — István. Szeretett nagynénjének —- Pálffy Margit. Tiszteletük jeléül — Vécsev-család. Legmélyebb tisztelete jeléül — a mihálytelki uradalom tisztikara. Gróf Károlyi Györgyiének — Szatmár vármegye közönsége. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt — Gróf Károlyi Györgynének a dicső honleánynak. Mély hódolattal a nagykárolyi Vöröskereszt-Egylet —- Gróf Károlyi Györgynének, a felejthetetlen emlékű nagy magyar nőnek. Erdödi uradalom tisztikara — kegyelete jeléül. Nagykárolyi Gróf Károlyi Gvörgyné, Gróf Zichy Karolinnak — Nagykároly r. t. város közönsége. Mély tisztelete jeléül — Gróf Hugonnai Béla és neje. Nagykároly városi közkórház —• örökemlékü alapítójának. Nagykárolyi nöegylet — a lelkes honleánynak. A csokrok: Kedves nagymamának — Gyula, Melinda, Geraldine. Déamamá- nak — Margit, Elli, Emma. Hálás kegyelettel kedves nagymamának — Lajos, Gina. — Clé- mence. — Károly és Bebé. — Zsuzsanna, Juliette, Geri. — Szeretett dédtnamának — Eugen, Huberta, Erzsébet, Victor. Felejthetetlen nagymamának — György. Örökre hálás szeretettel Margit. Régi idők emlékében — Csekonics Leona. —• Ezeken kívül több felirat nélküli koszorú. A temetési szertartás kedden, február hó 3-án történt meg Kaplonyban. Már a temetés előtt jóval nagy közönség gyülekezett. Egymást érték a fogatok, melyek a résztvevőket s a koszorúkat hozták. A templom hajója egészen megtelt a temetésre érkező előkelőségekkel és küldöttségek tagjaival. — Vármegyénk és városunk előkelőségei közül megjelentek : gróf Hugonnai Béla főispán titkárjával, Nagy László alispán, dr. Róth Ferencz törvényszéki elnök, Uosvay Aladár vármegyei főjegyző, Kovács Leo nyug. ezredes, Debreczeni István polgármester, Barkóczy Ferencz zászlóaljparancsnok, PalczerErnö kegyesrendi kormánysegéd, Hám József főgymn. igazgató, Péchy László- műszaki tanácsos, Szabó Pál járásbiró, Domahidy István, Boer Endre föld- birtokosok, a függetlenségi párt, nöegylet, Vöröskereszt-Egylet küldöttsége stb. stb. A ravatalnál díszbe öltözött megyei hajdúk állottak őrt s a budapesti Entreprise temetkezési társulat alkalmazottai segédkeztek. Az uradalmi tisztikar is teljes számban megjelent. A család tagjai háromnegyed 10 órakor érkeztek mqg. Megjelentek: gróf Károlyi István, gróf Károlyi Istvánná, özv. gróf Károlyi Victorné, gróf Károlyi György, gróf Károlyi Gyula, gróf Károlyi Gyufáné, gróf Károlyi Mihály, gróf Károlyi Imre, gróf Dessewffy Aurél, gróf Dessewffy Auréíné, gróf Batthyány Elemér, gróf Zselénszky Róbert, gróf Zse- lénszky Róbertné, gróf Zay Miklósné, báró Piret Lajos, báró Piret Lajosné, Semsey László, gróf Almássy Dénes, gróf Zichy Antal, gróf Zichy Béla, gróf Szapáry Iván, gróf Dessewffy Emil, gróf Dessewffy István, báró Vécsey. Az országos függetlenségi párt tagjai közül ott voltak: Rigó Ferencz, Molnár Ákos, Hegedűs Károly, Luby Géza és Luby Béla országgyűlési képviselők. A temetési szertartást Toldi Péter ferencz- rcndi helyettes házfőnök végezte Dr. Jordán Károly apátplébános, Mássá Victor ferencz- rendi házfönök, Dr. Csánk István fényi, Láng Ferencz erdödi és Antal Miklós kál- mándi helyettes plébános segédkezése mellett. A szertartás végeztével a kriptába vitték a koporsót, beszentelték s egyik fülkébe helyez-1 téli örök nyugalomra. Azután a család és! a gyászoló közönség lassan elvonult, mire a templom előtt szitáló esőben álldogáló közönség előtt is megnyitották a templom ajtaját. Lassan, lassan elvonult az egész közönség s a megszokott csend ismét átvette birodalmát s most már csendben alussza örök álmát a nemesszivü Nagyasszony ! A grófnő lelkiüdveért az engesztelő szent-, miseáldozat Budapesten az egyetemi templomban ma délelőtt 10 órakor, a helybeli plébániai templomban pedig délelőtt 11 órakor tartatile meg. * * * A holttest átvételéről a ferenczrendi szerzetesek főnöke pater Viktor a következő okiratot állította ki: Emlékezetül! A nagyméltóságu gróf Károlyi-család drága, halottját, özvegy Károlyi I Györgynó grófné született Zichy Karolina | grófnő, földbirtokosnő, budapesti lakost, a legnemesebb szivü anya, igazi honleány, a jótékonyság angyalának földi porhüvelyét, 1 miután az Ur legszentebb akarata Őt a választottak országába folyó évi január hó 30-án 84 éves korában meghívni kegyeskedett, a családi sírboltban a legszentebb engesztelő Miseáldozat bemutatása mellett békés nyugalomra, a föltámadás nagy napjáig a magas grófi család mély gyászának legőszintébb megnyilatkozása s az illusztris végtiszteletadók gyászpompái között, hogy kegyeletes őrizetre átvettük, elhelyeztük, e. tisztelet és részvétteljes sorokban adjuk át a fájdalmas emlékezetnek. Ü. M. Kaplony, 1903. február hó 3-án. P. Viktor sirtemplomőr, zárdafőnök. (P. H.) Dr. Bági Antal titkár, Gorsan Avandans Béla. Az országos függetlenségi párt, volt tagjáról, gróf Károlyi Gáborról sem felejtkezett inog. A gyászeset alkalmából Luby Géza és Béla képviselők báróm remek koszorút helyeztek sírjára, a párt megbízásából, melyek szalagjain a következő feliratok vannak: Egykori elvtársaid — Mindennap emlékezünk reád! Az országos függetlenségi párt -gróf : Károlyi Gábornak — és Ébredj! várunk ! a haza hiv! Barátaid, híveid, Abbáziabeli társaságod ! HÍREK. Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla főispán, gróf Károlyi Györgyéé temetésén való részvétel czéljából hétfőn délután székhelyére érkezett és tegnap ismét visszautazott Budapestre. — Gróf Károlyi Istvánod szül. Gsekonits Margit grófnő, Károlyi Gyula és neje szül. Károlyi Melinda grófnő folyó hó 4-én a délelőtti vonattal a fővárosba utaztak. — A fővárosból gróf Károlyi Györgvné temetésére érkezett vendégek legnagyobb része a temetés után a délutáni gyorsvonattal visszautaztak a fővárosba s csakis a szükebb körhöz tartozó családtagok maradtak vissza. — Varosunk képviselőtestülete f. hó 1-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Nagy László alispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya a hagyatékügyi jegyzői állásnak választás utjáni betöltése volt. Nagy László alispán a közgyűlést megnyitván, üdvözölte annak tagjait s jelezve azt, hogy mi képezi a mai gyűlés tárgyát, a választáshoz bizalmi férfiakul s egyszersmind a jegyzőkönyv hitelesítőiül polgár- mester javaslatára Bunda Miklós, Csőkör Ferencz, Dr. Jékel László, Kaufmann Ignácz és Dr. Váradi János városi képviselőket, a szavazatszedő-küldöttség tagjaivá Fürth Ferencz elnöklete alatt Dr. Adler Adolf és Vetzák Ede képviselőket kérte fel. A kijelölő- bizottság tagjaivá polgármester javaslatára Asztalos György és Rooz Samu megválasztanak, elnöklő alispán pedig a maga részéről Kaufmann Mártont és Róth Károlyt nevezte ki. A kijelölő-bizottság kiküldetésében eljárván, elnök jelentette, hogy a pályázók közül az egyik pályázó kérvényét visszavonta, tehát 5 pályázó maradt, kik közül a kijelölő-bizottság Fiók Zoltánt, Buttyán Jánost és Beke Gyulát jelölte ; minthogy szavazás kéretett, elnök azt elrendelte s ennek megejtése után a küldöttség elnöke közölte, hogy beadatott 104 szavazat, melyekből Buttyán János 00, Fiók Zoltán 44 szavazatot nyert, miért is elnöklő alispán Buttyán Jánost a hagyatéki jegyzői állásra megválasztottnak kijelentette. Buttyán János erre az esküt a közgyűlés színe előtt letevőn, alispán a közgyűlést befejezettnek nyilvánította. A második gyűlés Debreczeni István polgármester elnöklete alatt folyt le, ki a gyűlést megnyitván, a tárgysorozat megkezdése előtt meghatott szavakkal emlékezett meg özv. gróf Károlyi Györgynó elhalálozásáról s indítványozta, hogy a lelkes, magyar honleány emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg, s minthogy a budapesti temetésen már részt nem vehet a város, — gyászának kifejezése gyanánt gróf Károlyi Istvánhoz részvéttáv iratot intézzenek. Indítványozta továbbá, hogy a Kaplonyban történendő temetésen a város küldöttségileg képviseltesse magát s a ravatalra koszorút helyezzen, továbbá a Nagykárolyban tartandó requiémen úgy a képviselőtestület, mint a városi tisztikar testületileg jelenjék meg s végül íelkéressenek az összes plébánosok, hogy a temetés ideje alatt a város összes harangjai meghúzassanak. A -képviselőtestület az indítványt egész terjedelmében magáévá tette s egyhangúlag elfogadta. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy Weber Pál elhalálozása folytán s minthogy Debreczeni István és Lűcz György virilis tagok képviselőkké választattak, a virilisek közül Janitzky György, Schuszter Jánosné és Lengyel Ferencz behivattak. Strohmájer Ferencz pedig Illik kerületi választott tagsági helyét tartván meg, a Il-ik kerületi póttagok közül Kozma Lajos behívatott. Majd a tárgysorozat tárgyalására került a sor. Megalakították az egyes bizottságokat a következő eredménynyel: Jogügyi bizottság: Dr. Adler Adolf, Bau- disz Jenő, Kallós Pál, Dr. Kovács Dezső, Papp Béla, Rooz Samu, N. Szabó Antal, Nagy László, Zanathy Mihály és Dr. Váradi János. Gazdasági és pénzügyi bizottság: Dr. Adler Adolf, Albanézi Mihály, Berger Ármin, Csipkés András, Csőkör Ferencz, Fürth Ferencz, Dr. Jékel László, Dr. Jászi Ferencz, Jakab Zoltán, Janitzky Albert, Kaufmann Jenő, Kubinyi Bertalan, Kardos Lipót, Dr. Kovács Dezső, Lukácsovits János, Nagy László, Palezer Ernő, Rooz Samu, Róth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Schuszteritsch Ferencz, Serly Ferencz, Strohmájer Ferencz, N. Szabó Antal, Vida Sándor és Vetzák Ede. Egészségügyi bizottság: Dr. Aáron Sándor, Dr. Jászi Ferencz és Dr. Jékel László. Építészeti bizottság: Dr. Adler Adolf, Bunda Miklós, Bing Mór, Csipkés András, Kacsó Károly, Nonn Gyula, Péchy László, Rooz Samu, Dr. Serly Gusztáv, Serly Ferencz, Strohmájer Ferencz és Vetzák Ede. Kórházi bizottság: Dr. Czukor Lajos, Dr. Jászi Ferencz, Dr. Kovács Dezső, Kaufmann Adolf, Nonn Ferencz, Schiffbeck Károly, Szabados Pál, Spitz Antal, Rooz Samu, Reök Gyula, Varga Imre és Wagner István. Szinügyi bizottság: Dr. Adler Adolf, Bau- disz Jenő, Brichta Miksa, Demidor Ignácz, Dr. Jékel László, 4)r. Kovács Dezső, Nonn Gyula, Papp Béla, • Rooz Samu, N. Szabó Antal, Dr. Serly Gusztáv és Dr. Schönpllug Béla. Mezőgazdasági bizottság: Rendes tag: Csőkör Ferencz, Lutz György, Lochmájer Márton, Papp Lajos, Gindele János ifj. és Lukácsovics János. Póttag: Csőkör János, Albanézi Mihály és Bodnár Pál. Gazdasági ismétlőislcolai iskolaszék: Spitz Antal, Albanézi Mihály, Lutz György, Reök Gyula és Tóth Sándor. Teljesen ismeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló bizottság: Buday József, Fleisz János, Griszháber István, Keresztszeghy Mihály, Kindris Gábor, Klein Márton, Kuszka Mihály, Lespak Ede, Papp József, Rápp József, Spitz Antal, Strohmájer Ferencz. Szegényügyi bizottság ugyanezek. A takarékpénztár-egyesületnek azon értesítését, mely szerint a gőzfürdő eladatott, tudomásul vették s minthogy ezen ügy a febr. 15-én tartandó gyűlés tárgyává volt kitűzve, azt a napirendről levették. Grúzéi István dijnoknak G0 korona fizetési előleget, még a folyó évben leendő visszafizetési kötelezettség mellett engedélyeztek, /borai István másológép kezelő hajdúnak 60 korona jutalmat a segélyalapból kiutalványoztak. E tételnél Rooz Samu tag felszólalt s megjegyezte, hogy amennyiben ezen kérelem évről-évre állandóan előfordul, czélszerü lenne azt a költségvetésbe felvenni, mit : a polgármester meg is fog tenni. A deczembcr havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyvet tudomásul vették. Indítványok be nem adattak s a tárgysorozat pontjai letárgyalva lévén, elnöklő polgármesT A RCZ A.-Híg-*Gróf Károlyi Györgynó. Maros mentén, a vértanuk városában Néma alakokkal — egy szép érczszobor áll, Szobor — melynél szebbet, szentebb s iga- Nem alkotott eddig művészi ideál. [zabbat Óh dehogy is némák — e hősi alakok Lásd és hallgasd őket: az érez szól s hirdeti „A magyarnak addig mindig lesz hazája, Amig honszerelme, s jó nemtő vezeti.“ így dörg ott a „herósz“ allegóriája S haldokló honvédnek ez a végsóhaja, De a mit egy honlány eszményi alakja Jelképez — e szobron — az már a „glória.“ Szépséges hölgyalak — átszellemült arczczal Szedi le magáról gyöngyeit, ékszerét És teszi azokkal a hon oltárára Nagy lelke kincseit, szive honszerelmét. És mintha rebegné : bocsáss meg óh hazám ! Hogy kicsiny fiaim gyengék még a harezra, Hogy Grachus fiukként „paizszsal avagy azon De „a“ anélkül soha —- ne térjenek vissza.“ Művész! megvádollak. Felséges alakod! Nem szobrász költészet, hanem csak másolat, Gróf Károlyi Györgyné egykorú képéről, De aztán mesteri vésővel rajzoltad. Igen .. . „Ö“ az, „Ö“ az! annak a nagykornak „Nagv asszonya“, hőse, Zrínyi Ilonája Szabadság nemtője, árvák védangyala, Bujdosók nemtője, rabok patronája. A kaplonyi kripta pihentető keble Kinyílik, bezárul. Meghalt a „nagyasszony“ Dehogy halt, de hogy halt, de sőt elszállt lelke, Ifjú szép testével egyesült Aradon. Most már az a szobor aztán csakugyan él Ama „Tizenhárom“ szobra talapzatán, S mert azok is élnek, titkos beszéd támad : „Már régóta várunk, te áldott honleány“. Uj nemzedék magyar! a ki nem láthattad A nyugvó matróna bájos ifjú korát, Állj be zarándoknak s nézd meg áhítattal Az „áldozatkészség“ eme tündérszobrát. S aztán borulj térdre! mert szent hited [támad: „A nagyasszony“ él ott megifjodva, szépen És igy él örökké, eszményi alakban A mig csak magyar lesz, milliók szivében. Zámbó Imre. GäS*■A. 33.0.*) — Irta: 'Va.rjs.s Endre. — II. A mint a Szent Szűz egy Istent hordott méhében s létet adott a földre szállt Szeretetnek — úgy árad ki a nő leikéből minden nagy és szép e világra. Alert igaz ugyan, hogy az emberiség története a thermopylei hősökről regél, de ezeket az anyák nevelték ilyenekké; a Columbusok uj hazát szereznek, de Rómát Veturia könnyei mentik meg; ha a Prometheusok még a sziklához lánczolva is daczolnak az istenekkel, a Niobék *) Felolvastatott a „Kölcsey-Uör“ 1903. január 25-iki estélyén. is szembe mernek szállani velők — anyai szeretetből. A nő is képes nagyra, -de nem azon az utón, a hol a férfiak Ezek harezra kelnek az emberiséggel is, mig a Gracchusok anyja — gyermekeiért él, a Rozgonyi Cziczel- lék — férjükért öltenek pánczélt; Judit azonban, Holofernes megölője, már nem asszony; kivetkőzik természetéből s jelleme nem mutatja az igazi nőt. És igy vagyunk a szellemével is; mennyivel más az övé, mint a férfié. Gsapong, röpköd, szereti a folytonos változatosságot. A férfi látja az igazat, a nő érzi. Az egyik ösztönszerüen Ítél, a másik elmélkedés folytán. Bámulatos aprólékosságig ismeri a nő azt, a kit ismer, de már nem ismeri az általános embert. A megtörtént tényeket látja, de az általános eszmék világa már messze van tőle. Mig a férfi-ész bele tud merülni számításaiba és kitartóan tudja keresni az eredményt; mig öt az ok érdekli és egy elvont, logikus gondolatmeneten gyönyörködni tud: a női szellem nem tekint a rendszerességre, nem száll a dolgok mélyébe : őt a részletek érdeklik. És ez a csapongó, könnyed szellem mennyi finom érzéket árul el az aprólékos kidolgozásban, a rejtett bájak fölfedezésében. Ezért nyűgözi le a tudomány nehézkessége; szállani, emelkedni nem is tud a geológia, a mathesis megkötött, szűk ösvényein szárnyát elveszti abban a világban, a mely a modern tudomány szerint az ősanyagból származott. Neki a levegő kell. az aether, a csillagok hazája és egész nagyságában tündöklik is a vallás, a zene, a költészet ragyogó világában. Született művész az előadásban. A költeménynek legrejtettebb bája, a dalnak legfinomabb rezgése az ő mindent megfigyelő szavalásában, énekében Örvényesül. A férfinak tanulnia kell ezt, a nő megérzi. Az ö agya nem is produktiv munkára termett. Pythagoras tanítványai legnagyobbrészt nők voltak, de egyetlenegy philosophiai rendszer se született meg fejükből. Nem is az ész, de a szív alakul ki a nőnél és ha eszméket nem is dobhat bele a világba, kedélyének gazdagsága, nemes érzése mindig bámulatraméltó. Nem arra hivatott, hogy előbbre vigye a tudás fáklyáját és most „a tudományok csődjében* uj utat nyisson a tudás birodalmába, — nem, mert ő mindent szivével végez; nem az agy, de a szív gondolkozik nála. És ez a szív a legbámulatosabb. A mi nagyot csak létrehozott az érzés, a szeretet, az női szívből kerülhetett ki. Ebben a világban a nő az ur s itt mutatja ki egész nagyságát. Ez a sokat érző, sokat szenvedő, sokat megvigasztaló szív, — mivel épen a fájdalmat juttatta osztályrészéül az Isten,— tudja legjobban megérteni a szenvedést és átélni az örömet. Mennyi nagy érzés van benne és mind mély és állandó! Az Isten szeretete végtelen, de, hogy megértesse velünk, az anyáéhoz hasonlítja az övét.' Az érzések hány húrja zendül meg benne és el nem hangzik addig, a mig maga a húr meg nem szakad. A mig a férfinál, — ha meg is kapja egy nagy érzés, Tegyen az öröm vagy fájdalom, szerelem vagy gyűlölet, — minden hamar elmúlik, felejt és talán emlékei sincsenek: a nő mindent megőriz szivében. Egy finom, nagy női szellem, Staél asszony, jellemzi ezt az állhatatosságát a legjobban e pár szavával: „A szerelem a férfi életében csak egy jelenet, a nőnek egész élettörténete“. És nemcsak a szeretet legmagasabb foka a szerelem, de minden nemes érzés hangol kap ebben a csodálatos szívben. Hány kétségbeesettnek adta ez vissza életét, menny könnyet törült le, hány boldogtalant tanítót! meg tűrni, remélni! Krisztus tanítását: i Remek kivitelű fényképnag-yitások ! ; Életnagyságu ii|i|| j ililiül m e 11 k é p 9 írt 80 kr. 9 frl 80 kr. j 1896. tíw KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -«aB 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban,: Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Nagyobb menyasszonyi képek 3 friiól feljebb
