Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-05 / 6. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. február 5. i 6-ik száé$ Xárss,ö.a,lrinLÍ, szépixod.alro.i és isoscieretterjesztő Ifa-etila-ipNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. || Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre G kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. GRÓF KÁROLYI GYÖRGYNE. IVIegnyilt a kaplonyi sírbolt ajtaja ismét, elhangzottak a temetési szertartás gyászhangjai, s a sírbolt egy lakóval lett gazdagabb. Megszűnt dobogni a szív, mely a inig dobogott, csak nemesért, szépért, jóért dobogott! Az a fenséges lélek, melyet alkotója egy szegény, boldogtalan nemzet vigaszára teremtett, visszatért Istenéhez. Meghatva, kornyékkel szemeinkben álljak körül ezt a ravatalt! Nem jött váratlanul a halál, el leheltünk készülve a csapásra, hiszen az a magas kor, mely osztályrészül jutott neki, a hetek óta tartó betegeskedés elkészítettek bennünket a .veszteségre. Reméltünk, hogy talán mégis az isteni gondviselés megtartja nekünk, de a remény csalóka lett, s megjött a gyászhir, hogy gróf Károlyi Györgyné, Zichy Karolina meghalt ! Ha a magyar nemzet történelmének lapjait forgatjuk, a gróf Károlyi család nevét mindenütt megtaláljuk ott, hol a hazaszeretet áldozatot kívánt, a magyar szabadságnak küzdő bajnokokra volt szüksége. Erős férfiak voltak ök, kik aranyhetükkel Írták fel neveiket az érczlapokra. De az erős férfiak mellett egy gyönge nő nevét is bevéste Clio a történelem lapjaira, oly nőét, ki nemzetének védangyala volt, ki példát nyújtott, hogy miként kell szeretni a hazát, ki megmutatta, mit tehet egy asszony, egy igazi magyar úri asszony! Az 1848-iki magyar szahadságharcz történelmében köteteket tesznek az oly epizódok, melyekre a távol jövő gyermeke talán azt fogja mondani, hogy az mese, az iró fantáziájának szüleménye. Nem fogja megérteni, miként történhettek meg azok, létezhettek-e csakugyan ilyen asszonyok és férfiak? Vagy nem mesébe illő dolog az, hogy egy rendkívül gazdag, magasrangu urinö, ki a legnagyobb kényelemhez volt hozzászokva, kinek parancsszavát száz és száz szolga leste, odaálljon a polgárral, napszámossal egy sorba s puha fehér kezeivel egész napon keresztül tolja maga előtt a kővel megrakott talicskát? Nem mesébe illő dolog-e az, hogy egy tündérszép mágnásasszony, egy kifogástalan úri társaság jelenlétében az utcza közepén megcsókoljon egy por- j és vérlepett, kifent bajuszu, kérges s tenyerű huszárt csak azért, mert az ezt a kegyet kérte? Vagy elhiszi-e a messze jövő gyermeke, hogy akadt egy mágnásasszony, ki a megtorlás minden eszközével rendelkező hatalom emberét még látni ; sem akarta akkor, midőn már hős | nemzete a sárba tiporva hevert? Vagy akkor, midőn a letiprott magyar félistenei hazátlanul bujdostak, elcsigázva, betegen, nem volt hová lehajtsák fejüket s utaikon még csillagfény sem világított feléjük, s ha valaki hajlékot adott nekik, ha könyeiket letörölte orczáikról: akkor az bűn volt, oly bűn, melyet a fékevesztett megtorlás súlyosan büntetett, — akkor egy angyal szálljon le közéjük, s nem törődve azzal, hogy gazdagságot, hatalmat, rangot, mindent koczkára tesz, bekötözi sebeiket, hajlékot ad az üldözötteknek: nem mesébe illik ez? Pedig ezek megtörtént tények, s aki ezeket megtette: az gróf Károlyi Györgyné Zichy Karolina volt! És később, midőn a magyar már szabadon áldozhatott hősei emlékének, hányán és hányán feledték azokat, kiket egykor annyira dicsőítettek? Ö nem felejtkezett meg soha, a nemzet ünnepeiben mindenkor részt vett, kedves volt neki mindaz, mi a nemzetnek kedves volt. Palotája fényárban úszott, ha örvendett a magyar; gyászba borult, ha a nemzet gyászolt! Annyira össze volt forrva nemzetével, hogy szivének minden érzelme hazájáé és családjáé volt. A részvét, mely halála alkalmából megnyilatkozott, impozáns volt, méltó az ö egyéniségéhez. Nekünk, nagykárolyiaknak, kétszeres gyászunk van. Hiszen életének egy részét itt, a mi városunkban, a család ősi fészkében töltötte le. Innen indult pályájára, mint boldog ifjú asszony! Ide tért ismét vissza egy sok szenvedéssel s fájdalommal leélt múlt után, mint csendes halott! A nemzet mindenkor kegyelettel fog gondolni a kaplonyi sírbolt lakójára. Fájdalomtelt, de mégis hálás szivvel helyezi koporsójára a kegyelet virágait. Hiszen életével példát adott arra, hogy milyennek kell lenni egy igazi magyar asszonynak, egy nagy, fényes történelmi név viselőjének! Legyen emléke áldott! Özvegy gróf Károlyi Györgyné, a nemes- lelkű Nagyasszony múlt hó 3l)-án hunyta le ; szemeit örök álomra. Halottas ágyát a család tagjai vették körül. A halál Ifire gyorsan terjedt s az egész országban a legmélyebb részvétet keltette. Városunkban is csakhamar 1 elterjedt a szomorú hir. A Károlyi kastélyra felhúzták a gyászlobogót, a kegyúri templomon, a kegyesrendi társházon, megyeházán, városházán, a gymnasium ésróm. kath. iskola épületén és sok magánházon is megjelentek a gyászlobogók, s az egész városban mély j meghatottsággal fogadták a gyászhirt. A megboldogult úrnő holttestének beszentelése Budapesten történt meg vasárnap, f. hó 1-én. Már két óra tájban nagy közönség gyűlt össze az Egyetem-utczában a palota körül, ahova egymásután gördültek be gyorsan a a szertartásra jövő előkelőségek fogatai. Mindjárt az elsők között érkeztek Szélt Kál- j mán miniszterelnök, Darányi Ignácz földrni- velésügyi, Wlassics Gyula közoktatásügyi, Fvjérváry Géza báró honvédelmi miniszterek ; gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke, báró Kemény Kálmán, a főrendiház alelnöke, gróf Apponyi Lajos udvarnagy, Lobkovitz Rudolf hadtestparancsnok, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Ugrón Gábor, Szederkényi Nándor, Hock János, Zichy Jenő gróf, Rakovszky István országgyűlési képviselők; Náday Ferencz, Náday Béla. A palota Egyetem-utczára néző erkélyes szalonjában volt felállítva délszaki növények és élővirágok között a díszes ravatal. — A Károlyi- és Zichy-családok czimerképei függtek a falon, kilenczágu ezüstgyertya- tartókből halvány fényt vetett a halottas teremre a gyertyák világa. A nagy, nehéz, gazdag koszorúk egész elfedték a ravatalt, amelynek elejére borult a függetlenségi és 48-as párt nemzetiszin-szalagos gyönyörű koszorúja. Felette volt elhelyezve a megboldogult úrnő kis unokájának, sasvári kedves játszótársának, gróf Dessewffy Nórának élő- virágos koszorúja. A ravatal közvetlen-közeiében feküdtek a családtagok, rokonok, a többek között Pálma grófnő és Tibor gróf koszorúi, István gróf remek fekete szalagos ibolyakoszoruja. A ravatalra a Károlyi-, Zichy- és a többi rokon-családokon kívül koszorút helyeztek: gróf Apponyi Lajos és Margit, báró Podmaniczky Géza és Berta, Kossuth Ferencz és Lajos, tílaskovics Elemér és neje, br. Orczy Elemér, Baghy Antal és neje, a „Pannónia“ evezős-klub, az egyetemi ifjúság, gróf Batthyány Elemér, herczeg Üdescalchi Anna és Karolin, dr. Bradách Antal, Makray János, Anna és Klári, Hegedűs József és családja, Eősz Ferencz és neje, a Károlyi-uradalmak tisztikara és még igen számosán. Félhárom órakor vette kezdetét a temetési szertartás. Kimer Károly belvárosi apát- plébános végezte a beszentelést, fényes, nagy segédlettel. A halottasteremben helyezkedtek el a gyászoló család tagjai, akik közzül a következők voltak jelen: Gróf Károlyi István és neje, gróf Károlyi Gyula és neje, gróf Károlyi György, gróf Károlyi Imre, gróf Károlyi Mihály, gróf Károlyi József, gróf Károlyi Antal, gróf Károlyi Lajos és neje, özvegy gróf Károlyi Gyulámé, özvegy gróf Károlyi Viktorné, gróf Zselénszky Róbert és neje, báró Piret Lajos és neje, gróf Zay Miklósné, id. gróf Zichy N. Jánosné, özvegy gróf Zichy Józsefné, gróf Dessewffy Aurél és neje, gróf Dessewffy Emil és neje, gróf Dessewffy István, Semsey László és neje. A szomszéd nagy szalonban foglalt helyet a gyászoló közönség, a magyar arisztokrácza szine-java, politikai és társadalmi életünk ki- | tünőségei. Az elől említetteken kívül jelen voltak még: Gróf Andrássy Tivadar, gróf Andrássy Gyula, gróf Bathyány Lajos és neje, gróf Batthyány Elemér, özv. gróf Batthyány Gézáné, herczeg Pálffy Miklós és neje, gróf Festeticli Pál és neje, idősb gróf Zichy Béla, gróf Zichy Antal, gróf Szápáry Péter, gróf Szápáry Gyula, őrgróf Pallavicini Ede és neje, gróf Keglevich István, báró Podmaniczky Géza és neje, gróf Wenckheim Frigyes és családja, báró Wodianer.Albert, gróf Forgách József, gróf Keglevich Gyula, gróf Bánlfy György, gróf Széchenyi Béla, gróf Hugonnai Béla és neje, gróf Almássy Dénes, báró Piret Béla és neje, gróf Nádasdy Tamás, gróf Nádasdy Ferencz, gróf Csáky György, gróf Majláth József, Polónyi Géza, Perczel Dezső, továbbá dr. Fáik Miksa, Hegedűs Károly, Molnár Ákos, gróf Bethlen Balázs, Biró Lajos, gróf Apponyi Gyula, Ketzer Miklós országgyűlési' képviselők és teljes számmal a Károlyi grófi család tisztikara és személyzete. A gyászszertartás után a koporsót lezárták és a hét órás vonattal elszállították Nagy- i károlyba. A halottat Károlyi István gróf, Károlyi Gyula gróf és neje kisérték. * * * A holttest hétfőn reggel érkezett városunkba s azonnal kiszállították Kaplonyba, hová reggel 9 órakor érkezett meg Hegedűs József jószágigazgató kíséretében. A Ferencz- rendi szerzetesek, mint a sírbolt őrei, a község határán kereszt alatt fogadták s kisérték be a templomba, hol ravatalra helyezték. A díszes ravatalt pálmák és délszaki növények között állították fel s a Károlyi- és Zichy-család j egyesitett czimereivel látták.el. A szebbnél 'szebb koszorúk és csokrok egész tömege borította a ravatalt, melyből különösen kitűnt Gróf Károlyi István és neje gyönyörű élő virág- koszorúja s az országos függetlenségi párt i hatalmas, nemzetiszin szalagos pálmakoszo- ruja. Ezeken kívül még számtalan gyönyörű koszorút helyeztek el, melyek a következő feliratokat viselték: A jó anyusnak — Pista, Margit. Szeretett nagymamának — Erzsébet, Sziegfried. Kossuth Ferencz és Lajos Tódor —- a legnemesebb honleánynak. Anyásnak — Tibor. Atzél Lajos. Szeretett nagymamájának —- Mihály. Elemér. Gróf Károlyi Mihály tisztikara — mély tiszteletük, hálájuk jeléül. Eősz Ferencz és neje —■ mély tiszteletük jeléül. Özv. Károlyi Györgyné grófnő őnagyméltó- ságának mély tisztelettel és részvéttel — a | „Pannónia“ evezős club. Szeretett nagymamá- ! nak — Dénes, Ella és gyermekeik. Az egyetemi ifjúság —- a honfiak gyámolának. Rótta László. Nagymamának — Imre, Zsófi. Legmélyebb hála és tisztelete jeléül Gulyás- család. Mély hálájuk és tiszteletük jeléül — Bagi Antal és neje. Pista. Orczy Elek. Apponyi i Lajos és Margit. Felejthetetlen nagymamának — Ella Emil. Glarisse — Sándor. Sasvári i kis társa —- Nóra. Gróf Károlyi Györgyné emlékének, hazafias kegyelettel — Országos függetlenségi és 48-as párt. József. Legmélyebb tiszteletük s kegyeletük jeléül —- nagykárolyi, gyulamezei és janovai uradalom tisztikara. Podmaniczky Géza és Berta. Hódoló tisztelete és legmélyebb hálája jeléül — ! Hegedűs József és családja. A legjobb anyusnak, kimondhatatlan hálával — Pálma. Blas- kovics Elemér és neje. Makray Sarolta, Anna és Klára. — gróf Károlyi Györgynének, a bátorlelkü honleánynak csodálatuk jeléül. Hálával, szeretettel — Róbert, Klára. „Sas- vár“-ról. Szeretett nagynénjének — Zichy Jenő. Batthyány Em.rny. Mély kegyeletből — Dr. Bradách Antal. A jóságos őrángyainak —
