Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-23 / 17. szám
XX., évíolvaru. Nagykároly, 1903. április 23. 17-ik szá Társadali^ii, szépirodalmi ét a^ttbc^ererterjeszt© 3n.etilarp_ NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOD HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. J Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda ps kiadóhivatal: Deák Ferencz-tél 4. szám. (A római kath. elemi iácolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Néhány szó a szálloda építéséhez. E lapok folyó évi 4-ik számában a piacztér rendezésével kapcsolatban lett azon eszme felvetve, hogy nem volna-e czélszerü, ha egy modern szállodát, kávéházat, hangversenyek és szinielöadások tartására alkalmas, tehát színházat is helyettesítő nagy termet a piacztérre, a mai vámház helyén építtetne a város. Kiemelte czikkiró, hogy mig egyrészt ingyen jutna telekhez a város ekként, jövedelmezőség szempontjából biztosítékot nyújtana már maga a vásári forgalom. Sőt bazár- szerű üzlethelyiségek is volnának az épületbe elhelyezhetők. A felvetett eszmét oly fontosnak és meggondolandónak tartom, hogy szinte csodálkozom, hogy az nyilvánosan megbeszélés tárgyává nem tétetett eddig többek hozzászólása által, hanem maga a czikk írója is elejti azt későbbi czikkében azon egyszerű okból, mert egy ily épület fűtése leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A felvetett eszme első pillanatra legalább is merésznek látszik s azért nem igen bízunk annak kivitelében, pedig ha tovább gondolkozunk rajta s elképzeljük, hogy mily nagy kihatással volna egy ily monumentális épület piaczterünk és egész városunk fejlődésére, ha meggondoljuk, hogy az a mai nagy alaktalan vásártér, ha egyszer rendezés alá jön, szinte megkívánja, ha már körül palotákat nem is építhetünk, hogy középen, vagy más legmegfelelőbb helyén egy diszes középület emelkedjék, lehetetlen e felett oly köny- nven napirendre térni. Hogy a mai igényeknek megfelelő szállodára, szinielöadásra is alkalmas hangversenyteremre szükség van, azt bizonyítgatni feleslegesnek tartom s nem osztom a Szatmármegyei Közlöny folyó évi 16-ik számában megjelent czikk írójának nézetét, ki nem tartja annak felépítését oly elsőrendű szükségnek, hogy annak létesítését maga a város, mitit erkölcsi testület vegye a kezébe és a saját zsebére csinálja meg azt, a mi — a város anyagi viszonyait tekintve — a magánvállalkozás feladata volna. Oly szükségletet képez ez, hogy még akkor is létesítenie kellene a városnak, ha a bérösszeg egészen nem fedezné a kölcsön törlesztését és kamatait és 1—2%-át pótadóból kellene fedezni. De a legreálisabb számítás szerint erre szükség nem lesz, ha a város oly helyen építteti fel, a hol a telekhez ingyen jut. Ő épp azért kell a városnak építtetnie, mert magánember nincs azon helyzetben, hogy ekként jusson telekhez. Az (—X) czikkében kifejezett ama aggodalom, hogy ha megszűnnék a város, valami elképzelhetetlenség folytán megyei székhely lenni, gondnoki kezelés alá kerülne, alaptalan. Mert el nem tudom képzelni, hogy akadjon kormány, mely egy fejlődőképes várost anyagilag tönkre tegyen, mikor állami érdek, hogy minél több kulturális és gazdasági góczpontot képező város legyen. Saját jövőjének biztosítása érdesében történik, ha létesíteni igyekszik mindama feltételeket, melyeket a városi élet megkíván. Már pedig egy mqdern szálloda és megfelelő nagyterem ezen feltételek közé tartozik. A Szatmármegyei Közlöny czikkirójá- nak másik nagy aggodalma, hogy jóformán nincs is hely, a hol felépítenénk azt a modern szállodát. Szerintem a hely nem képez nehézséget, hanem inkább a pénz hiánya. Hisz már eddig is fel lett sorolva egy sereg alkalmas és nem alkalmas hely, mely jó drága pénzen mind eladó. Hisz magában a Kölcsey- utczában a czikkiró által egyedül ajánlott Magyar Király-szálloda telkén kívül is volna más alkalmas hely, pl. a Strósz és Hegedüs-féle telkek. Szerintem lehetne a szállodát a város három pontján elhelyezni: vagy a Kölcsey-utczában, vagy a föutczának tekinthető Széchenyi-utczában, vagy végül a piacztéren a mostani gróf Károlyi GycV'gy-téren. Első mellett szól a vármegyei székház; a második mellett, hogy ez a város piaczra vezető főut- czája és itten volt a régi nagy vendéglő, a Szarvas-szálloda is; a harmadik hely egyedüli nagy tere, piacza a városnak, a hol még ingyen is juthatna telekhez a város. A két előbbi helynek alkalmas vol- i tát nem szükséges ismételnem, a legnagyobb baj, hogy ott a telekhez drágán lehetne jutni, mi koczkáztatja a : szálloda létesítésének lehetőségét; marad a harmadik hely a nagypiacz, a hol megvalósítható volna a szálloda legocsóbban akként, hogy ezzel kapcsolatban a piacztér rendezése is megoldást nyerne s az (—X) ur által óhajtott központosítás is megvalósulna. Mai vásárterünk ugyanis oly nagy terjedelmű, hogy részbeni parkírozás, részbeni beépítés után is marad még mindig oly terület, mely a városban még jövőben is tartható piacznak alkalmas. A vásártérnek rendezése s a belváros területén közegészségügyi szempontból nem tűrhető részének kitelepítése még nem jelenti a piacz teljes áttételét, a mely kereskedelmi szempontból lehetetlen, de legalább oly módon való rendezése, mint Szat- máron már rég volt, nemcsak kívánatos, de elkerülhetetlen. Ha a szálloda a vámház helyén nagyon szabadon állna, lehetne talán a mai konyhapiacz helyére épiteni, a konyhapiaczot pedig a vámház oldalára vinni. A Kölcsey-szobor parkjával szemben jól nézne ki egy szép nagy modern szálloda, mely körül a tér megfelelően volna rendezendő. Ezen hely mintegy a város közepén van és legforgalmasabb ma és lesz mindig. Itt keresztezik egymást a várost és piaczot átszelő országutak. A mig piaczunk nagy terjedelménél fogva a czifra- sor, vagy a piacz déli oldala már a város széle felé van s kiesik a forgalomból, ez a hely a központhoz közel van, a hova vezet a föutcza, Gencsi-, Nagymajtény-, Gróf Károlyi-utczák és a Kölcsey-utczából kivezető utczák mindegyike. Épp a piacz torkolatában a forgalom góczpontját képezi. Minden városnak kell egy fö-, nehány TARCZ A. A büszkeséged tiltja . . . A. büszkeséged tiltja, hogy bevald, Pedig tudom: eszményed én vagyok; S mig arczodon hideg közöny honol, A lelked sir és a szived sajog. A büszkeséged tiltja, hogy bevald, De rólam szövöd minden álmodat. Es vágyói reá, hogy öleljelek Es hogy csókoljam piros ajkadat. A büszkeséged miatt elkerülsz, Pedig tudom, hogy minden éjjelen Lázálmodban a nevem sídtogod S a mindenséget bejárod velem. Büszkeség és üres álszemérem Mire öreg nénik tanítottak: Annak fogadd csak a köszöntését, A kit neked illőn bemutatták. Hogy elburkold érzelmét szivednek, Hogy szégyenlősen süsd le a szemed, Hogy megtagadjad folyton önmagad Es hazugság legyen az elemed. Fut az idő, élhervad a rózsa... Mig nem késő: dobd el az álarczod, Mert egy napon — ember vagyok én is —- Úgy lehet, hogy megunom a harczot. Es clsiratom csalódásomat Es hordom búsan az élet-igát, Mint egy színes tavaszi álomra, Emlékezem majd néha-néha rád. Te férjhez mégy s őszülő hajjal is Engem siratsz majd hosszú éjeken... Az üdvöt, mit egyszer elszalasztánk, Nem hozza vissza többé semmi sem. Rósenfe/c/ Zsigmond. A mi amerikai nagybácsink. Irta: Fazekas Sándor, Alsó-Macskáson a mi famíliánk, vagyis a Szekér-familia arról volt nevezetes, hogy nagybácsink van. Nagybácsija ugyan volt több alsó-macskási házasulandó fiatal embernek és férjhez menendő hajadonnak, de olyan, mint nekünk, nem volt. A mienk ugyanis azzal a sokat igérö jelzővel birt, hogy: .amerikai“. Ez az amerikai nagybácsi pedig arról volt nevezetes, hogy sohasem akart meghalni. Már pedig azt mindnyájan tudjuk, hogy az amerikai nagybácsik csak úgy szépek, ha annak sorrendje és módja szerint meg is halnak. Én a nagybácsit apámtól örököltem ; ö pedig az én nagyapámtól. Hogy felderült a kegyes vagy kegyetlen olvasó arcza, hogy hazugságon kapott. Köztudomású, hogy ilyen hosszú ideig még az amerikai nagybácsik sem élnek. Magamról tudom, hogy minő kéjes élvezet a skriblert hazugságon kapni. Sietek ettől a kis élvezettől is megfosztani azzal, hogy nekünk sem hazai, sem külföldi nagybácsink nem volt, csak az alsó-macskási közhit ruházott fel vele bennünket. Az ilyen eszményi nagybácsik pedig emberöltőkön keresztül elélnek. Hogy milyen lehet egy amerikai nagybácsi elevenen, nálunk senki sem tudta. Ez a tájékozatlanság az eleven amerikai nagybácsikról, bizonyos tiszteletet szerzett nekem. A szülők odahaza arra oktatták gyermekeiket, hogy az utczán köszönjenek nekem és ne öltsék ki reám a nyelvüket, mert eleven nagybácsim van Amerikában. Volt Alsó-Macskáson a többek között egy öreg asszony, a ki a macskásiak egyptomi álmos könyve volt, képekkel illusztrálva; lévén neki két képe vagy orczája. Ha ő azt álmodta, hogy Berbécs Józsi Tarsoly Julcsát ott hagyta, bizonyos lehetett benne mindenki, hogy ébren is ott fogja hagyni. A jámbor macskásiak nem vették észre, hogy az ilyen álmok beteljesedésében az oroszlánrész mindig az övék volt. Attól kezdve, hogy Kata néni megálmodta a Józsi és Julcsa szétrebbenését, egyebet sem lehetett hallani a két szerelmes múltjának a feszegetésénél. Többen emlékeztek reá, hogy tavaly nyáron Berbécs Józsi a legnagyobb dolog idő alatt három napig ivott. Azután beverte a Pogácsa Pali orrát, mig az beverte az ö fejét. Csak van annyi magához való esze Tarsoly Julcsának is, hogy nem köti be a fejét egy ilyen izgága emberrel. Viszont arra is kezdtek emlékezni, hogy az őszön Tarsoly Julcsa az uraságnál szedte a tengerit. Az ispán ur észrevette, hogy Julcsának szép hamvas orczái vannak s jónak látta az egyiket megcsípni. Julcsa nem mondott reá semmit. Az ispán ur ezt bátorításnak vette s megcsípte a másikat is. Erre aztán Julcsa pofon kapta az ispán urat. Most mindenki azt várta, hogy Julcsát menten kikergetik még a határból is s csudálatosképpen még a munkából sem küldték el. | Vájjon mi lehet ennek az oka? Kell valami- j nek a dologban lenni. Hej nem jó lenne ezt Berbécs Józsinak megtudni. Nem is kell neki megmondani. Ez utóbbi figyelmeztetés egyenes felhívás volt arra, hogy csak azért is meg kell neki mondani. Meg is mondták. Azonban egy kicsit ferdítettek rajta, szokás szerint. Tudniillik, hogy Julcsa mindig csipkedte az ispán ur orczáit és ezért Julcsát, nem vágták pofon. Szintén Julcsának is besúgták, hogy Józsi egyszer három hónapig ivott egyfolytában. Minden üveget összerágott és két embert meggyomrozott. Akkor mondta azt is, hogyha neki felesége lesz, minden héten megfogja csizmasarkolni. A tereferék eredménye csakugyan az lett, hogy Józsi és Julcsa szétrebbentek. Ilyenformán beteljesedett a Kata néni álma. Ez a Kata néni egyszer azt beszélte a piaczon. zöldségárulás közben, hogy az éjjel megint látása volt. Látta, hogy valami alaktalan tömeg, — melynek azonban füle és farka volt, — egy kacskaringós sóspereczen lovagolt. Egyideig az én házam fölött forgott körben s azután felfele iparkodva lassanként Remek kivitelű fényképnag*yitások! Eletnagyságu SSBIIR m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. 9 frt 80 kr. papirkerettel = egyUtt HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. I Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól feljebb
