Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-02 / 14. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

tesithetök, a mi igen szép bérjövedelmet hozhatna; előnye még az is, hogy itt egy szálloda a kereskedők között az utazóknak lenne kellemesebb és a bérlő a hetivásárokon is szép bevételekre tehetne szert. Hátránya azonban, hogy nem elég mély a telek, kerti helyiséget sem lehetne létesíteni, s az istállók és egyéb mellékhelyiségek sem lennének czélszerüen elhelyezhetők, a mihez járul még az, hogy ez a telek

120,000 koronán alul megszerezhető nem lenne, a mi pedig figyelembe véve azt, hogy az épület homlokzata igen nagy, tehát az építkezés igen sokba j kerülne, nem illett bele számításunkba, illetve tervünkbe.

ad. 4. A Wéber és Nonn-féle házak bár igen jó helyen vannak s a bérlő itt is igen jó bevételi forrást nyerne a hetivásároktól, de ezen telkek is nem sokkal kevesebbe kerülnének a Kalafoni- féle teleknél; emellett a kerthelyiség létesítésére és a melléképületek elhelyezésére nem elég mélyek.

ad. 5. Utolsónak marad a Nasch örökösök „Magyar király“ szállodája és a szomszédos telek.

Ha ezen telkek jutányos árban megszerezhetők lennének, akkor mi a létesítendő szálloda helyéül ezen telkeket a legalkalmasabbnak tartanók.

Mert bárha ezen telkeknél nincs meg a hetivásárok bevétele s igy azt a bérlő nélkülözni lenne kénytelen, de ha figyelembe vesszük azt, hogy ezen telkek a terület nagyságát illetőleg a legmegfelelőbbek, mert itt a szálloda, az összes mellékhelyiségekkel elfér, a mellékhelyiségek úgy helyezhetők el, hogy azok a szállodától elegendő távolságban lehetnek, s e mellett ott egy igen szép kertihelyiség is létesíthető, ha figye- j lembe vesszük azt, hogy ezen hely a város minden oldaláról könnyen megközelíthető, hogy ez a vármegyeházához, a postához, a gőzfürdőhöz, a két kaszinóhoz, a fögymnasiumhoz, városházához és laktanyához elég közel fekszik; ha figyelembevesszük azt, hogy ha az uj szálloda ott létesittetnék ez egy a mostani „Magyar király“ szállodától, legnagyobb concurrensétöl szabadulna meg, hogy a kérdéses helyet, — habár azt sokan nem szívesen is vették igénybe — az utazók, sőt a kávéházba járó jobb közönség is már megszokta, fenti állításunk igazolására elég indokot hoztunk fel.

Emellett még ki kell emelnünk, hogy ezen telkeken a most meglevő mellék- épületek egy nagy részét meg is lehetne j tartani, a lebontandókból pedig igen sok használható anyag kerülne ki, a mi az építkezést szintén olcsóbbá tenné.

Ki kell még emelnünk a dolog azon előnyös voltát, hogy közvetlen tudomásunk szerint az örökösök ezen ingat- lanokra az önkéntes árverést megkérték, tehát a telek eladását óhajtják s hogy a vételt még az is előnyössé teszi, hogy azon egy meglehető nagy összegű törlesztéses kölcsön is megvan s ha az megtartható lenne, az uj kölcsönnél előálló értékpapir-árfolvam veszteség is megtakarítható lenne.

Végül nem árulunk el hivatalos titkot azzal, hogy megírjuk, hogy hallomás szerint a „Magyar király“ jelenlegi bérlője már tett is polgármesterünknek hónapokkal ezelőtt oly ajánlatot, hogy, ö hajlandó az építendő szálloda befektetési tőkéjének — ha jól tudjuk — 5%-os kamatját bérfejében fizetni, ha tehát Sugár Emil a „Magyar király“ eladása folytán a mostani bérleti kötelezettsége alól felszabadul, ö bérlői minőségben felléphet s minthogy ö már jó nevet vívott ki magának városunkban, a közönség jelentékeny részének hajlandóságát bírja és a „Magyar király“ telkének megvétele a szálloda létesit- hetésének és prosperálásának feltétlenül előnyére válnék.

Megemlitendönek találjuk még, hogy a Kölcsey-utczát azért is a legalkalmasabbnak tartjuk arra, hogy a szálloda ott építtessék fel, mivel ez városunk legszabályosabb, legcsinosabbés fejlődésre is alkalmas, a mellett a teherforgalomtól távol eső, tehát nem zajos utczája, mihez járul még az is, hogy a Nonn- féle üres telek, a Strósz-féle telek, a Kovács-féle telek nagyon alkalmasak arra, hogy ott esetleg középületek emeltessenek, tehát ezen utón központtá okvetlenül ki fogja magát nőni, mert az utcza végén tervbe vett kisajátítás és utczanyitás által a város legtávolibb utczáiból is igen könnyen megközelíthető lesz.

Ha valaki indokainkat megczáfolni képes és jobb tervet tud ajánlani, kérjük álljon vele elő minél előbb, mert a czél az, hogy városunk fejlődését elősegítsük s ez mindnyájunk közös érdeke ; s ha e czélt elérni sikerül, bárki is jó tanácsot ad, melylyel a czél megvalósítható, az mindnyájunk elismerésére lesz érdemes.

Vetélkedjünk tehát abban, hogy ki tud valami jobb eszmét s mi készséggel elismeréssel adózunk a jó eszme megpenditöjének.

HÍREK.

— Meghívás. 2453—1903. K. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait 1903. év április hó 5-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívó m. Nagykároly, 1903. márczius 31. Debreczmi István, polgármester. — Tárgysorozat:

1. Polgármester eseményi jelentése az 1902. évet illetőleg. (2417—1903. k. szám; kj.) —

2. Az 1902. évi házipénztári-, községi közmunkapénztári-, vámos közúti alapi-, szegény- pénztári-, Ágoston-alapitványi pénztári-, kórház-alapi-, s a város kezelése alatti ösz- szes alapok és alapítványok zárszámadásának megvizsgálása; s az ehhez csatolt gazdasági részek 1902. évi zárszámadásának tudomásul vétele. (2296—1903. k. sz.; kj.)

— 3. A hegyközség 1902. évi zárszámadásának felülvizsgálata. (928—1903. k. sz.; kj.) —- 4. Az 1902. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása. (2296—-1903. k. szám ; fj.)

— 5. A városban település által illetőséget nyert városi lakosoknak a város kötelékébe felvétele s a települési dij megállapítása. (1437—1903. k. szám; fj.) 6. Színi kerület megalakítása, s a szinügyi-bizottság jelentése nyári színkör építése tárgyában. (2192—1903. k. szám; kj.) — 7. A várost terhelő 341,000 és 300,000 koronás kölcsönöknek convertálása tekintetében intézkedés. (6212—1902. k. szám ; kj.) — 8. Néhai Zaják Antal tulajdonát képezett Széchenyi-utczai 91. (régi 263.) népsorszámu házastelek árverésre bocsátásának bejelentése. (1616—- 1903. k. szám; fj.) — 9. Veres Róza nagykárolyi lakos által néhai Zaják Antal hagyományosai ellen indított per bejelentése. (2313—1903. k. sz. ; fj.) —- 10. Néhai Kirilla Tivadar hagyatéki ügyében, ösztöndíjalap képviseletében a végrendelettől eltérőleg az örökösökkel kötött egyezség bejelentése. (1550—1903. k. szám; fj.) — 11. A városi tiszti nyugdijügyi-bizottság évi jelentése. (2432—1903. k. szám; kj.) — 12. Polgár- mester előterjesztése a kövezetvám díjszabás érvényének 1904. év végéig leendő meghosszabbítása iránt kereskedelemügyi miniszter úrhoz kérvény beadása tárgyában. (1497—1903. k. szám; kj.) — 13. Czeha Ferencz szőlő-utczai 8. népsorszámu telkéhez utczaterületből csatolt 6'1 m2 terület árának megállapítása. (1568—1903. k. szám; hj.) — 14. A február hónapi pénztár vizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (1564—1903. k. szám; hj.) — 15. A márczius hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (2440—1903. k. szám; hj.) — 16. A Singer Co. varrógép részvénytársaság kérelme ingyenes műhimzési tanfolyamra a nagyteremmint osztrák tartományt a többi osztrák tartomány közt s teljhatalmú katonai kormányzót ültettek fejére.

Ha Wesselényi-Zrinyi balsikerét az okozta, hogy az általános keserűség még nem érett meg eléggé, ez az eljárás azután megérlelte rögtön. Az üldözöttek fiai, rokonai kimenekültek Erdélybe s amint egy kissé felszaporodtak, visszacsaptak s szembeszáltak a megszálló zsoldos sereggel. Csak 21 éves volt a vitéz dalia, Thököli Imre, kit vezérül választottak s ebben a szabadságharczban halljuk először alkalmazni a „kurucz“ nevet önmagukra s a „labancz“-ot arra az ellenfélre, melyet eddig „udvari“, „anlicus“, „német“ vagy „osztrák“ pártnak szoktak csúfolni, j

Hogy Thököli elbukott, az újabb bizony-1 sága a Gondviselés végzetszerü rendelésének, j mely önállóságra hívta el e népet és e földet s mely csakúgy nem tűri fölötte a keleti, mint a nyugoli szomszéd uralmát. Ha Thököli győz, török szövetségese zsákmányául esik az ország függetlensége, melyért harczolt. Más embernek kellett jönnie, magasabb lelkű, tisztább szivü férfiúnak, kihez nem férköz- hetik még a gyanú, még a rágalom se.

És jött — hogy előtte járjon nemzetének — II. Rákóczi Ferencz.

Hajtsuk meg fejünket, emeljük fel szivünket, midőn kimondjuk a nevét. Ezer éves történelmünkben sokan vannak a hősök, a nagyok, de nála dicsőbb egy se.

Mindent áldozni a hazáért: kötelességnek tartá és azt cselekedte. Cselekedte nem a lelkesedés lángoló elragadtatásában, de a higgadt megfontolás nyugalmában. Nem azért kezdte, nem azért folytatta a harczot, mert annak biztos győzelmét remélte aratni. Legtisztább — szinte emberfölötti — önfeláldozással szolgálta magát az eszmét, a haza önálló függetlenségének eszméjét, akkor, mikor senki az országban, talán egész századában senki, nem volt a ki hasonló magaslatra fölemelkedni képes leendett. Széles látkörü szellemével, katonai képzettsége,

politikai tudománya, külföldi összeköttetései mellett eleve valószínűnek láthatta a legyő- zetést s családjának története véres képekkel mutatta fel mi vár reá is az esetben. Hiszen már nagy őse, Zrinyi Miklós gyászos halálát is a hatalom ármányának lulajdonitá a közvélemény. Nagyatyja Zrinyi Péter bán és nagybátyja Frangepán Fereneznek a bécsújhelyi vérpadon gördült porba feje. Nagyanyja, két ország legbüszkébb úrnője egykor, az iszonyú csapástól lesújtva, mint szegény őrült halt meg gráczi fogságában. Édes anyja, a mindenektől imádott Zrinyi Ilona és mostoha atyja, az egykori kurucz-király, szomorú buj- dosás után még halottaikban is számkivetettek. Enynyi szörnyű példa csak visszarettenthető az ifjút, a kit különben is már 12 éves korában elvettek anyjától, hogy a maguk szája-ize szerint neveljék — németnek.

Csakhogy mit tudja azt a vaksi bagoly, milyen madár a fejedelmi turul!

Bizonyára nem ismerte olyan közelről az ellennek se fényét — hatalmát, se elrettentő bosszúját senki. Ám őt a fény nem csábitá, boszu vissza nem riasztá. El volt rá készülve, hogy legyőzhetik s elszánva, viselni tetteinek minden terhét. Annál fenköltebb, hogy pillanatig se lankadó buzgalommal szolgálta a nemzet ügyét; nemcsak fellángoló lelkesedéssel, de állandó kitartással. Óriási birtokai minden jövedelmét, öröklött kincseit, fényes állását, a reá kínált német birodalmi herczegséget, a felajánlott lengyel királyi ; koronát, szivének szerelmét s mind ennél S drágább családi boldogságát áldozatul adta a haza szabadságáért. Áldozatul ajánlá már akkor, mikor az összesereglett földnépének meghívására elfogadta a vezérletet s előre kiddé a zászlókat a fölirással: „Pro libertate!“ A szabadságért!

A hamisítatlan népösztön meg is hódolt a fejedelem lelki nagysága előtt, kinél többet senki koczkára nem tett.

A fenséges vezérét imádó kurucz kebeléből, mint a vadrózsa a domboldalról, kihajtott az egyszerű hű szivek vadvirága —- a népdal, mely öt megénekli. Valóságos gyöngy a régi népbaliada, mely naiv szárnyalással rajzol felőle szemléltető képeket: „Kiállott Rákóczi A munkácsi sánczra,

Reá támaszkodék Pántos pallosára."

Ebben az állásban osztja sorra rendeletéit :

„Udvari dobosom 1 Most néked megmondom :

Ne azt verd, bogy: mars, marsi...

De azt verd, hogy : rajta I...

Ne úgy verjed, mint eddig :

Isten tudja, hogy lesz, mint. ..

Ha nem úgy verd : Rajta 1 rajta, rajta,

[rajta I

Úgy verd : a föld rengjen,

Ég is visszazengjen ;

A ki él, meghallja, —

Sőt azt is, ki halva Fekszik, felriassza :

Rajta, rajta, rajta!"

Két nevezetes okmány maradt reánk azon időkből. Az egyik Rákóczi manifestuma: „Megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei...“, a másik egy éles hangú röpirat, melynek Írója — gróf Forgách Simon generalis —- megújítja az elvet, mely már az aranybulla záradékában benne volt, de egy régibb országgyűlés, a király sürgető kívánságára, lemondott róla. Eszerint: „A király úgy tartozik hűséggel a nemzet — mint ez a király iránt s ha azt megszegi, joga van a nemzetnek erőt erővel torolni vissza". Többet is mond a röpirat: végigmegyen a haza történetén János király halála óta s vaskövetkezetességgel kimutatva esetről-esetre a múltak bűneit, kimondja: „Nem látom módját, hogy tovább az Ausztriai Ház király- i sága alá vethesse magát a magyar nemzet. Itt győznünk vagy halnunk kell!“

(Vége köv.)

nek egy havi időre átengedése iránt. (2199— 1903. ic. szám ; hj.) — 17. A városi hatóság kezelése alatt lévő pénzeknek gyümölcsöző kezelésére vonatkozó intézkedés. (529—1903. k. szám ; kj.) — 18. A közgyűlés idejét megelőzőleg 24 órával előbb beadható indítványok tárgyalása.

— Személyi hír. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja, folyó hó 26-án a fővárosba utazott, a honnét pár heti üdülésre Abbáziába fog menni.

— A vármegyei tisztviselők értekezlete

márczius hó 25-én, az ország minden részéből összegyűlt 4—5000 tisztviselő jelenlétében impozáns módon folyt le. Egyhangúlag emelték határozattá az előző napon tartott előértekezlet által benyújtott 8 pontú bizottsági javaslatot, mely kimondja a vármegyei összes alkalmazottak törzsfizetéseinek és járandóságainak az állami tisztviselők fizetésének rendezésével egyidejűleg s az egész országra egységesen szóló szabályozását oly arányban, mint az az áll. tisztviselőknél az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozólag rendezni czéloz- tatik; továbbá, hogy az országos értekezlet ez évi ápril hó 26-án országos kongresszust tart, országos egyesületet alakit, a „Vármegye“ czimü lapot az egyesület hivatalos lapjául kijelöli stb. A Szatmár vármegyei tisztviselői kart Nagy László alispán, Péchy István aljegyző, Ilosvay Endre, Csaba Adorján és Ilosvay Gusztáv főszolgabirák képviselték, kik közül a kongresszus előkészi- tésére alakult száz tagú bizottság tagjai közzé beválasztották Nagy László alispánt és Ilosvay Endre főszolgabírót.

— A főgymnasiumban Korpás Ferencz áthelyezésével megüresedett tanáriszék betöltésére Nagy József kegyesrendi tanár helyeztetett át Pozsony-Szent-Györgyből.

— Eljegyzés. Baróthy Sándor csonkapapi (Beregmegye) uradalmi kasznár legközelebb váltott jegyet Balika Sándor helybeli pénzügyi segédtitkár, kataszteri nyilvántartási biztos és neje Bernáth Ilona kedves leányával, Jolánnal. Gratulálunk !

— Gyászeset. Toperczer Kálmán, a szatmári kir. törvényszék vizsgálóbírója márcz.

26-án déli 1 órakor 54 éves korában elhunyt. Múlt hó 22-én szélhüdés érte s a derék biró és jeles társadalmi ember pár nap alatt kiszenvedett. A bírói kar dr. Róth Ferencz törvényszéki elnök élén testületileg fejezte ki részvétét az özvegynél. A temetési szertartást igen előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében' s mély részvéte mellett Hehelein Károly prépost-kanonok végezte.

— Nyilvános nyugta és köszönet Dr. Sternberg Géza közkórházi igazgató-főorvos ur 10 koronát ajándékozott a vezetésem alatt álló Kölcsey-önképzőkörnek oly őzéiből, hogy ez összeget jutalmazásra fordítsam. Fogadja a főorvos ur ez adományozásért hálás köszönetemet. Czimmermann János, vezetőtanár.

— Vizsgálat a vármegyében. A miniszteri kiküldöttek Römer Róbert segédtitkár s Neviczky Tivadar számvizsgáló jelenleg a vidéken vannak és a fehérgyarmati főszolga- birói hivatal ügykezelésének megvizsgálásával foglalkoznak. Ennek megtörténte után a csen- geri és fehérgyarmati járásban egyes körjegyzői hivatalok ügykezelését fogják megvizsgálni.

— A nagykárolyi rém. kath. egyházközség

a folyó 1903. évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egyháztanácsilag javaslatba hozott előirányzata s kivetési módozata, valamint az egyházközségi s mindkét temető pénztárnokaival szemben a felmentvények tárgyában való intézkedés végett folyó évi április hó 13-án délelőtt 10 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egyházköz- i ségi gyűlést tart, melyre az illető t. ez. jogosultak ezennel meghivatnak. Kelt Nagykároly- ban, 1903. márczius 25. Az egyháztanácsi elnökség.

— Vivő verseny. Benedek Sándor városunkban előnyösen ismert debreczeni vivó- mester április hó 5-én Debreczenben, az „Ai’any Bika“ dísztermében házi vivő versenyt és akadémiát rendez. Kezdete délelőtt i 10 és délután 3 órakor. Értesülésünk szerint

városunkból többen készülnek átrándulni az igen érdekesnek Ígérkező versenyre.

— Népgyüles Szatmáron. A katonai javaslatok ellen a tiltakozó népgyülés márczius hó 29-én folyt le Szatmáron a Vigadó előtt, melyre mintegy 5—6 ezer ember gyűlt egybe pártkülönbség nélkül. A fővárosból Benedek János, Lovászy Márton és Bakonyi Samu függetlenségi képviselők jöttek le a nép- gyülésre, kiket nagy néptömeg várt a vasúti indóháznál. Az ifjúság zászlók alatt vonult ki s a polgárság pedig 50 tagú lovasbandériumot állított ki a képviselők fogadtatására. 3 órakor vette kezdetét a népgyülés, melynek elnökéül ITay Géza ügyvédet, jegyzőjévé Osváth Elemér főgymnasiumi tanárt választották meg. Bakonyi Samu, Lovászy Márton s Benedek János képviselők beszéde után a népgyülés egyhangúlag elfogadta a már megszerkesztett határozati javaslatot, melyet dr. Kelemen ; Samu ügyvéd olvasott fel. Még Csomay Imre

ügyvéd beszélt zárszót tartva. Végül Uray