Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-05 / 10. szám

XdrsacLalrrri, szépirodalmi és ismeretterjesztő Dzl etil apó. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. !| Negyedévre . . . . .2 kor. Fé lévre........................4 kor. |j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda es kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. ____________ ­Né p gyűl és városunkban. Veröfényes szép időben, a márcziusi szellő lengedezése mellett, impozáns módon folyt le vasárnap városunkban a katonai törvényjavaslatok elleni állás- foglalás czéljából pártszinezet nélkül összehívott népgyülés. Már a délelőtti órákban bizonyos ünnepi hangulat látszott meg a váro­son ; az idegenek a szép tavaszi napon feltűnő sokan sétáltak az aszfaltjár­dán s mindenki a délután tartandó népgyülésröl beszélt s kíváncsian kér­dezték, vájjon a képviselők közül kik jöttek, mert a fővárosi lapok szerint: Dr. Benedek János, Jékey Zsigmond, Luby Béla, Luby Géza és Mezössy Béla országgyűlési képviselők lejövetele volt kilátásba véve, ezenfelül Dr. Lengyel Zoltán és Urai Imre képviselők, kik a múlt hó 24-iki mulatságon jelen vol­tak, személyesen Ígérték meg lejöve- telüket. A képviselők közül azonban részint azért, mert ugyanakkor a fővárosban is népgyülések tartattak, részben egyéb okok miatt csakis Dr. Lengyel Zoltán orsz. képviselő érkezett városunkba, ki lapunk szerkesztőjének volt vendége. Már egy óra után nehány ezer ember, közöttük igen sok választó pol­gár lepte el a városháza előtti teret, az ipartársulatok némelyike testületileg nemzetiszinü zászlók alatt vonult ki. A választó kerületnek majdnem min­den községe képviselve volt, sőt a szomszédságból, Debreczenböl és a Szilágyságból is többen megjelentek a népgyülésen. Két óra után a városháza erkélyén Baudisz Jenő ügyvéd, nyug. árvaszéki ülnök a következő beszéddel nyitotta meg a népgyülést: Tisztelt Polgártársak! A népgyülést elő­készítő-bizottság reám ruházta azou felada­tot, hogy Önökkel a népgyülés tisztikarát megalakítsam. Készséggel teszek e megbíza­tásnak eleget, mert a népgyüléseket, a szabad gyülekezést, véleménynyilvánítás} a iegideáli-, sabb alkotmányos jognak — hogy ugymond- jam — ösemberi jognak és legalkalmasabb formának tartom arra nézve, hogy a nép óhaja, a nép többségének akarata hamisítat­lanul és a legközvetlenebbül megnyilatkozzék. De e nagy jog gyakorlatához hozzáfüzödik egy kötelesség is, nevezetesen az, hogy a nép többségének akarata ünnepélyes higgadt­sággal, komolysággal nyilatkozzék meg és mert meg vagyok győződve arról, hogy Önök, tisztelt Polgártársak, ma ezen szép jogukat ünnepélyes komolysággal fogják gyakorolni még akkor is, a midőn olyan országos nagy j izgalmat keltő ügygyei, minő a véderő tör­vényjavaslat, fognak foglalkozni, mert érzik mindannyian, hogy szükség van néha arra, hogy maga a nép korrigálja meg a parla- mentarismusban meghamisított népakaratot, ismétlem, mert megvagyok erről győződve, nincs más hátra, minthogy felhívjam Önöket arra, hogy alakítsák meg a népgyülés tiszti­karát. Becses engedelinükkel e tekintetben propozicziókkal is állok elő. így elnöknek javaslatba hozom Rooz Samu urat, alelnö- j köknek Dr. Adler Adolf és Báthory István) urakat és jegyzőnek Dr. Nemestótlii Szabó Albert urat. Minthogy ezek szerint megvan alakítva a tisztikar, megköszönve szives figyelmüket, átadom helyemet az elnökségnek. A népgyülés — melyen ekkor már a nagykárolyi választóknak legalább is kilencztizedrésze volt jelen — a jelölést örömmel fogadta és a szónokot meg­éljenezte. Ezután Rooz Samu ügyvéd, a nép- gyüiés elnöke a következő beszédet intézte a népgyüléshez : Tisztelt Polgártársak! Az első szó, me­lyet Önökhöz elnöktársaim és jegyzőnk ne­vében is intézek, a hálás köszönet kifejezése azon megtisztelő kitüntetésért, hogy tanács­kozásunk vezetésével megbízni kegyesek és köszönet azért, hogy meghívásunkra meg­jelenni szívesek voltak. Felmentve érzem magamat a kötelezettség alól, hogy ezen tanácskozásunk czélját bővebben ismertes­sem, tömeges megjelenésük igazolja, hogy nem csak tudatában vannak, de melegen érdeklődnek azon mozgalom iránt, mely je­lenleg mint az áradat vihartól felkavart hul­lámai, végig hömpölyög az egész országon, elsöpréssel fenyegetve a nemzet akarata ér­vényesülésének akadályozóit, mert tisztelt Polgártársak, kétségtelen, liogy mai össze­jövetelünk nem egyes politikai pártnak tün­tetése, hanem a magyar nemzetnek egyér­telmű tiltakozása a már elviselhetlen terhek indokolatlan és erőszakos szaporítása ellen, igaz ugyan, hogy a katonai javaslatok ellen a pari,.menti harczot a függetlenségi párt kezdeményezte és folytatja nemes hévvel és buzgósággal, de kitartását és erejét épen abban találja, hogy háta mögött nemcsak párthívei sorakoznak, de egy egész nép áll, mely púrtkülönbség nélküli egyesülést a hazaszeretet okozza. Egy kiváló erénye ez népünknek, mely a különböző politikai pár­toknak egyesülésében mindannyiszor eré­lyesen megnyilatkozik, valahányszor a múl­tak sérelmein okulva, alkotmányos jogaink ujabbi sérelmezését óhajtjuk megakadályozni, midőn fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy az erre leghivatottabb tényezők, kormányunk és törvényhozó testületünk többsége erre vagy nem hajlandó, vagy erkölcsi bátorság­gal nem bir. Régebben, midőn törvényhozásunk még a rendi képviseleten alapult, a karok és ren­dek által küldött követek utasítással láttattak el és ha küldőik akaratától eltértek, vissza­hivattak. A népképviselet alapján megválasz­tott országgyűlési képviselő ma már nem kaphat utasítást és mandátumának lejárta előtt vissza nem hívható. De megvan a népnek gyülekezési joga, véleménye, szabad megnyilatkozásának joga, a válságos idők­ben tehát kell, hogy megmozduljon a nép, gyülekezzen városban és faluban, hogy a mi megbízásunkból ott ülő képviselők közvetve mégis vegyék tudomásul megbízóiknak a ma­gyar nemzetnek utasítását, mely dörgő szózat­ként hangoztatja, hogy több terhet még a leg­szentebb hazafiui czélokra is alig bir el ezen erejében nagyon elcsigázott nép, oly had- | seregre, mely sem szervezetében, sem szel- j lemében, sem nyelvében, még jelvényeiben sem bir semmi nemzeti jelleggel, újabb vagyon- és véráldozatot hozni, a hazafiui kötelesség egyenesen tiltja. Pedig a parla­mentben folyó vita alatt a kormány nyilat­kozataiból nem lehet arra következtetni, hogy a hadügyi kormány követelményei kárpótlá­sául legalább némi engedményeket tenni haj­landó volna, holott a múltak történelme ki- tanithalta már, hogy nagy diadalokat és had- ) történeti csodákat csak nemzeti szellemtől áthatott, nemzeti érzéstől lelkesült hadak vivtak ki, a mi fiaink lelkesedését sem Krup- pal, sem Manlicherrel, hanem magyar zászló alatt, magyar vezényszóval lehet ébreszteni. Hogy az eddigi irányzat folytatása ellen tiltakozzunk, hogy az ellenzék által követelt nemzeti igények jogosságát támogassuk, ezért gyűltünk mi is össze. Nyilatkozzatok Polgár­társak! A népgyülést ezennel megnyitom. Ezen beszéd is lelkes éljenzéssel fogadtatott. Most következett Papp Béla ügyvéd igen magas színvonalon álló lelkes beszéde, amely igy szólott: Tisztelt Polgártársak! Márcziusi szellő lengedez, a nemzeti ön­tudat, az ébredés szellője, mely 55 évvel ezelőtt orkánná fejlődve zúgta a nemzet fü­lébe: „Talpra magyar!“ És megmozdult a magyar nép, mintha csak egy lett volna összeségében és megvivta azt a dicső, azt TÁRCZA. £“CLtt3T­Felolvasta szerző Kemény Alajos, az irodalmi szak­osztály elnöke, a „Kölcsey-egyesület" márczius hó 1-én tartott felolvasóestélyén. A ki az általános balfelfogásnak hódolva, ettől a muzsikától fázik, az vigasztalódjék azon Ígéretemmel, hogy előadásom nem lesz hosszú. Gyors leszek, mint egy expressvonat és rövid, mint maga a szócska, mely értekezé­sem tárgyát megnevezi: a fütty. * * * A természettudósok, tanárok, zenészek — más sokféle érdekfeszitő — és mély tu­dományit vagy magas röptű értekezéseket Írtak a különféle hangok keletkezéséről, fej­lődéséről, szépségéről és hatásáról, azonban egy bizonyos hangról teljesen megfeledkez­tek s ez a hangvilág lenézett páriája, el­hanyagolt, megvetett orgánuma: a fütty. Pedig ez oly nagy igazságtalanság, mint a milyen a világon ritkán történik! Hát miért nem hagyták ki az állattanból a kukaczot! Mikor az járni sem tud, ételbe nem jó és létezésével egyáltalán kevés em­bernek okoz örömöt; vagy miért nem hagy­ták ki a geográfiából Pátyod községét, mikor annak legtudósabb embere sem tudja az ultimós kalabriászt; avagy miért nem törlik a kereskedelemből a nyíri bort, mikor ez1 sokkal távolabb ált a borhoz, mint a fütty az énekhez! Kivált a kegyelet —- kell, hogy megbot- ránkozzék az eddigi agyonhallgatáson, mert minden mástól eltekintve — tény az, hogy a fütty az összes hangoknak öselödje ... Mert hiszen a szentirás szerint Isten már a hatodik napon teremtette az állat-, világot és csak hetedik napon az embert; tehát a paradicsomi rigó inár régen fütyült, I | mikor az első ember életre ébredve való- j szinüleg... egy kéllemetes ásifozással hozta működésbe hangszálait... Sőt alighanem az első emberpár is eleinte beszéd helyett csak fütyült, mert elképzelhető, hogy akkoriban még elemi iskolák nem lévén — bizonyára csak hosszas önképzés utján sajátíthatta el az ABC melódiáját. Világos tehát előttem, hogy a füttyről, mint a hangok öselődjéröl megemlékezni nem- j csak méltányos, hanem annak mivoltát és jelentőségét, valahára alapos tanulmány alak­jában közismeret tárgyává, zenehistóriai szem­pontból és philharmoniai érdekből szükséges. Azért évezredek súlyos hibáját pótolva — ez irányban az uttörés nehéz munkájára vállalkoztam. Legelőször is annyi bizonyos, hogy a fütty nemcsak hang, hanem egyszersmind / valóságos beszéd és pedig olyan beszéd, a melyet a világ lelketlen és lelkes teremtmé­nye használ. Nincs ez kottára letéve, nincs ennek grammatikája, se lexikona, nem kell eliez különös észtehetség és tanulás, s mégis min­den élő lény megérti azt, úgy, hogy azt le­hetne mondani, hogy ez a legkezdetlegesebb ösztön számára irt természetes virágnyelv. így a zord őszi szél fütyülése nyilván ezt zúgja fülünkbe : „Ember ne menj sétálni, czigány ne dugd ki az ujjad a sátorból; háziúr igazittasd meg az ablakokat; gyufá­val, tűzzel vigyázz, mert könnyen leég a falu; szembe jöjj, ha vadat akarsz lőni; bö szoknyákkal ne járj az utczán, ha nincsen szép czipőd ; kerüld a poros utat, ha szemed kedves ; váltsd ki az übercziegert a zálogból; az idő kellemetlenkedni akar...“ Ita hajó, — messze a parttól, vagy vasúti mozdony kivül az állomáson hossza­san és ismételve fütyül, mindenki tudja, de még a gyermek is önkénytelenül érzi, hogy valami veszedelem van... Ha tiz ember megy előttem és utánok kiáltok: „moszjő“, — legfeljebb az áll meg, •a melyik franeziául tud; — de ha egy nagyot fütytyentek, mind a tiz megáll és hátra­néz, akármilyen nyelven beszélnek is különben. Ha az alispán fütyorészve sétál az iro­dában, az nyilván azt zengi a gyakornok fülébe: „Na öcsém, most kérj szabadságot, vagy előléptetést, jó hangulatban vagyok, megkapod“. A képviselőjelölt szónoklatába csengő fütty, világosan és érthetően azt mondja: „rossz a politikád, hazug az elved, nem kellesz nekünk“. A toilette-szinésznőt egyetlen fütty rop­pant ékesszólással és lesújtó szigorral inti, hogy: „művészeted nem ér semmit, hadd abba a mihez nem értesz, neked csak szép lábaid vannak“. Egy lágy fütty este az ablak alatt azt jelenti: „Kati gyere ki, epedve vár­lak“ s mikor Kati nem siet, egy türelmet­lenül ismételt s már hangosabb fütty hatá­rozott fenyegetés, hogy: „megállj Kati, meg­bánja ezt valaki“. Ha gyáva ember a sötétben erősen fütyü- rész, tisztán ezt hazudja: ,, Tolvajok és rablók ne közeledjetek, én nem félek senkitől, még a szellemektől sem“. Ha részeg ember fütyürészve ballag az utón, mindenki megérti ezt a magánbeszé­det : ..Jaj de jó volt az ital, meg a czimborák társasága, igazán pompás kedvem van. “ A pökhendi urfi, a ki az előkelő emberek szemébe fütyürész, ezzel akarja értésükre adni azt az éretlen durvaságot: „Mik vagy- j tok ti nekem, semmibe sem veszlek benne­teket“. A kártyás, ki kedélyes fütyüléssel távozik a játékhelyiségből, mindenkinek elárulja : „ma szerencsém volt, csinos nyereségein van.“ Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu EEBE®! EES SEES 1 mellkép 9 írt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -»Q Í896. H U SZT H Y Z OLT ÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, megbízható, szép munkai Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 frttól feljebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom