Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. r gyei Zoltán beszélt. Beszédében utalt arra, hogy ö, mint szatmári ember s mint egy más pártállása képviselő kerületében levő képviselő kétszeresen tekinthető reánk nézve ellenségnek, a mi elleu persze a közönség erősen tiltakozott. Ö most is harczolni jött ide, hogy az országházban megkezdett ak­tiót a vidéken is folytassa s örvend azon, hogy éppen mihozzánk jöhetett el s ígéretet tett, hogy ha ismét hívni fogják, ö szívesen meg fog jelenni. Poharát a függetlenségi polgárokért ürítette. Kubinyi Bertalan az estély szerep­lőiért mondott pohárköszöntőt. Kerekes Ödön a két képviselőt éltette. Még több pohár- köszöntő is hangzott el s a vacsora a haj­nali órákig tartott. Az ifjúság ezalatt vidá­man tánczolt, habár nagyon kevés hely volt a tánezra. Az első négyest csak hajnali 3 órakor tudták eltánczolni, melyben körül­belül 100 pár vett részt. A minden tekin­tetben kitünően sikerült mulatság csak a reggeli órákban ért véget. — Eljegyzés. Köröskényi Timóth, helybeli kereskedő, vasárnap, e hó 22-én tartotta el­jegyzését Keszi Etelkával, Keszi János városi képviselőtestületi tag leányával. — Köszönetnyilvánítás. A bánat legmé­lyebb fájdalmas érzetétől indíttatva, el nem mulaszthatom, a kik boldogult férjem elhunyta felett részvétüket nyilvánították s utolsó vég-; tisztességtételén megjelentek, azoknak hálás köszönetemet nyilvánítani. Özvegy Thoma Lászlóné. — A Protestáns Társaskör folyó hó 22-én délután 2 órakor tartotta meg VI. évi ren­des közgyűlését saját helyiségében, Lukács Mihály igazgató és h. elnök vezetése alatt s szép számmal megjelent tagok érdeklő­dése mellett. Elnök konstatálva az alap­szabályban előirt tagok határozatképes szá­mát, a tagok üdvözlése után a gyűlést meg­nyitotta s előterjesztette jelentését a Kör 1902. évi működéséről, mely a közgyűlés által egész terjedelmében helyesléssel véte­tett tudomásul. E jelentés szerint a tagok j száma 348. Az olvasóasztalon 20 hírlap áll j a tagok rendelkezésére. A könyvtár 428' kötetből álló müvet számlál. A Kör ingó' vagyona leltári értékelés szerint 2400 koronát tesz ki. A pénztári bevétel: 4152 korona 77 fillér, a kiadás: 1493 korona 9(5 fillér, a maradvány: 2658 korona 81 fillér volt, mely összegből 1846 korona takarékpénztári könyvben van elhelyezve stb. Ezután a be­mutatott 1903. évi költségvetés 4428 korona 80 fillér fedezettel, 3380 korona szükség­lettel s 1048 korona 81 fillér maradvány­nyal változatlanul elfogadtatott. Majd a tisztikar megválasztására kerülvén sor, az elnök: Lukács Mihály, alelnök: Kubinyi Bertalan, igazgató: Nagy Elek, pénztáros: Fejes István, jegyzők: Tőtős János, Len key Lajos és Dienes István, Könyvtáros: Nagy Lajos, ellenőr: Tömpe Károly, taggyüjtö- bizottsági elnökök: Néma Károly és Luczay János, játékellenőrök: Bordás Imre és Ko- módy Lajos. Végül a választmány V3-ad ré­szének titkos szavazással leendő felújítása rendeltetvén el, a megejtett szavazás után választmányi tagok lettek: Bekker Orbán, iíj. Csőkör Ferencz, ifj. Csőkör Sándor, ifj. Kovács Lajos, ifj. Matolcsy Sándor, Pénzéi Mihály, Vida István, Balázs Márton, Koszi János, Mikő Ferencz, Szikszay Kálmán, Gyurovits Gyula, Strohmájer Ferencz, Mak- ranczy Ignácz, SzalayMihály, Sándor György; póttagok: Janitzky Albert, Ligeti János, Tóth József, Néma József. Ezzel a gyűlés tárgy- sorozata ki lévén merítve, elnök megköszönte a tagok érdeklődését s a Kör érdekeinek munkálását továbbra is meleg szeretetekbe ajánlva — a közgyűlést feloszlatta. — Mindenki tudja, hogy a M authne r­féle impregnált takarmányrépamag a legna­gyobb termést adja, hogy konyhakerti mag- vaiból a legjobb főzelék és zöldség terem és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. Szóval a Mauthner-féle magvak a leg­jobbak, készletei a legnagyobbak és árai igen olcsók. 1—12 — Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Köl- csey-egyesület folyó évi márczius hó 1-én, vasárnap, a régi Casinó nagytermében fel­olvasó-estélyt rendez a következő műsorral: 1. Felolvasás, tartja Kacsó Mariska k. a. 2. Monolog, előadja Andrássy Margit k. a. 3. Felolvasás, tartja Dr. Kovács Dezső ur. 4. „A fogadás*-, komikus czigányjelenet, elő­adja Radö Sándor ur. 5. Szavalat, előadja Puskás László ur. 6. Magyar szerenád Gobbi Henriktől, két zongorán előadják: Kemény Giziké úrnő és Pintér Gabi k. a. Belépődíj 1 korona, deákjegy 30 fillér. Kezdete este 6 órakor. A műsor után társasvacsora, jó­kedv esetén táncz lesz. — Úgy a műsor, mint a társasvacsorára szóló aláirási-iv az egyesület tagjainak megküldetett, azonban nem tagokat is szívesen lát az elnökség. — Nyilvános számolás. A kath. legény­egyesület folyó hó 23-án rendezett házi estélyének bevétele 100 korona volt. Felül­fizetni szívesek voltak: Palezer Ernő 2 k., Kummergruber Emil 1 k. 40 f., Torna Jó­zsef 20 f., Tempíli Mihály 40 f., Rencz Mihály 60 f., Korpás Ferencz, N. N., Vanyek József, Schnébli Károly 40—40 f., Patay József 80 f., Szegediné, Fáff Jánosné, Matesz j Istvánné 20—20 f., Eperjesi Sándor 54 L, Bolemann Lajosné 20 f., Siinkó Géza 40 I., Szabó Mariska 30 f., Mónus Bertalan 20 f., Samrák Jánosné, Frast Andrásné 40—40 f., N. N. 80 f., Vojtovics István 20 f., Kern János 40 f., Lelett N. 10 f., Kurtái- Mihály, Diczig Jenő 40—40 f., N. N. 20 f., Jóuer Bertalan, Pap László 40—40 f. és Lörincz Gábor 1 kor. 20 fillér. Fogadják úgy a felül- fizetők, mint a megjelent érdeklő közönség, az egylet igaz köszönetét. — Orsz. képviselők városunkban. A füg­getlenségi párt által folyó hó 23-án rende­zett bálon terv szerint több országgyűlési képviselő szándékozott részt venni. Közbe­jött akadályok miatt azonban csak ketten jelentek meg, Uray Imre és Dr. Lengyel Zoltán. A két képviselőt megérkezésekor a függetlenségi párt fogadta, a bálon pedig a legszivélyesebb és melegebb rokonszenves nyilvánításokban volt részük. Mindketten szerdán délután távoztak körünkből és pedig Uray Imre Budapestre, Dr. Lengyel Zoltán Tasnádra. — Látogatóban volt nehány napig a hely­beli kegyesrendi társháznál Kummergruber Emil főgymnasiumi tanár, kit a műit évben városunkból Váczra helyeztek át. — Kivándorlás. Péter Gusztáv, a Gilvács —Nagysomkuti vasút volt igazgatója, később városunk mérnöke,- a Tirolban fekvő Jen- bachba vándorolt ki. — A ^.Nagykároly! Önsegélyző-Népbank“ mint minden évben, úgy ez évben is követ­kező adományokat tette a helybeli egyházak részére: Róni. kath. egyház, Görög keleti egyház, Görög keleti orosz egyház, Ev. re fi iskola, Ág. ev. egyház, Izraelita iskola, Nép­nevelési-egyesület, Iparos tanonezmunkaki- állitás, Kereskedelmi iskola, Gimnáziumi önképzőkör, Népkonyha, mindeniknek külön- külön 15 koronát adományozott. Nyilvános köszönet. A nagykárolyi iparos tanoncziskolát a nagykárolyi Központi Takarékpénztár, a nagykárolyi Takarékpénz­tár-egyesület, a nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank évi nyereményeikből tiz-tiz korona szives adományban részesítették. Fogadják ezért ez utón is az iskolai bizottság jegyző­könyvbe vett köszönetét. Dr. Lúcz Ignácz, elnök. A szatmármegyei Lorántffy Zsuzsánna- egyesület által folyó hó 22-én vasárnap este Szatmáron a „Pannóniádban rendezett, hang- j verscnynyel egybekötött tánczestélye minden kívánalmat meghaladólag sikerült. A műsort rendkívül érdekessé tette, hogy annak leg­több számát a vidék legkitűnőbb műkedvelői mutatták be. Városunkból Halmos Ilona úrnő j és Demidor Ignácz a műsor 6-ik száma gyanánt egy duettet adtak elő ; a közönség oly nagy rokonszenvvel fogadta a kedves megjelenésű és bájos úrnő s méltó partnere duettjét, hogy megujráztatták. A fényes hang- 1 versenyt táncz követte, a mely élénken s vig i jó kedvvel reggelig tartott. — Élökerités. Kir íek olcsó, örökös és tel­jesen áthatlan kerítésre szüksége van, azt csak Gleditscbia (koronatövis, krisztustövis vagy tüskés lepényfa) csemetékből készítheti ! legbizlosabban. Nagyobb és kisebb birtokok, hegyközségek, legelők, udvarok, majorok, ker­tek, temetők stb. stb. a legolcsóbban úgy kerithetők körül, hogy teljesen kulcscsal zár­hatók. Ezer csemete elegendő kétszázméter kerítéshez. Minden rendeléshez rajzokkal el­látott ültetési utasítás mellékeltetik. Színes fénynyomatu díszes árjegyzékeket bárkinek ! ingyen és bérmentve küld az „Érmelléki első | szölöoltvány-telep“, Nagykágya, u. p. Székely- hid, melynek lapunk mai számában megjelent hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét, i—2 — Köszönetnyilvánítás. A Protestáns Társaskör folyó hó 14-én tartott tánczvigal- mára az elszámolás után beküldeni szívesek voltak még Kondor Béla ur 2 koronát, Kolosa Károly ur 2 koronát, összesen 4 koronát, ! melyért ez utón is köszönetét mond Az cl- j nökség. — Megszűnt csőd. Reiter Lajos, helybeli I ruhakereskedő ellen, múlt év november havá­ban megnyitott csődöt törvényszékünk a hite­lezők beleegyező nyilatkozata alapján meg- I szüntette. — Állami segély. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a főispán 4701 —1902. számú felierjesztésére a vármegye területén mutat­kozó keresethiány enyhítése és a kereset­nélküli lakosságnak közúti munkák körüli foglalkoztatása által némi keresethez jutta­tása czéljából a vármegye közönségének köz­úti alapja részére egyelőre húszezer korona államsegélyt engedélyezett. — Legközelebbi országos vásárok Csen- gerben folyó hó 27-én, Vásáros-Naményban márczius 2-án, Mármaros-Szigeten márczius 2-től 7-ig, Halmiban márczius 2-án és 3-án ' s Nyíregyházán ugyanekkor. :— Eladó ház. Özv. Sternberg Antalné örökösei tulajdonát képező ház (Könyök-utcza 4. szám) eladó. Értekezhetni Dr. Várnái Ödön nagyváradi ügyvéddel. 14—26 CSARNOK. IE2I a,rton"bá,l. A Polgári Olvasókör február hó 21-én tartott kartonbáljára kiküldött tudósítónknak lapunk Szerkesztőjéhez intézett levelét, bár egyes bizalmas dolgok vannak benne, egész terjedelmében közöljük. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Amidőn azon utasítását vettem, hogy a február hó 21-én tartandó kartonbálra ri­porteri minőségemben jelenjek meg, őszin­tén szólva szégyenkeztem bevallani, hogy hűséges képet nem fogok tudni nyújtani a bál lefolyásáról; ez azonban csak egyik ok volt nálam az aggodalomra; a másik bor­zasztó dolog, mit nem mertem bevallani, —■ tudja tisztelt Szerkesztő ur, bízva lovagias­ságába, hogy nem árul el, bizalmasan el­mondom — az volt, hogy ilyen szegény ripor­ternek a frakk oly luxus czikk, a miről még áhnódni is vakmerőség volna, már pedig, mint eddigi híréből hallottam, a kartonbál Nagykárolyban olyas valami, a melyen min­den nagykárolyi kisasszony és fiatalember megszokott jelenni, mégpedig — nem mint a bál neve mondja — kartonban, hanem selyem­ben és frakkban s igy a frakk nélkülözhe­tetlenné vált részemről azért is, hogy szé­gyent ne hozzak társadalmunk egyik igen fontos és nélkülözhetetlen tagjaira, a ripor­terekre. Miután a báli toalette-hez szükséges czik- keket barátaim szives jóindulatából megsze­reztem, szivszorongva vártam a szombat est eljövetelét, mely alkalommal először meg kell Írnom a báli tudósítást. Fentjelzett estén —barátaim állítása sze­rint — csinosan kiöítözködve, pont 8 órakor [ megjelentem a „Polgári Olvasókör“-ben, a hol a bejáratnál a rendezőség fogadta az érkező vendégeket; még ez. ideig azonban senki sem jelentkezett! Az óra már fél 9-et mutatott, a rendezőség aggódó arczokkal járt-kelt a folyosón és termekben; még min­dég nem érkezett senki. Végre s/, 9 óra előtt 2 perczczel megjött az első fecske (talán i hölgy ? szedő-gyerek) és ettől kezdve egyik kocsi a másik után robogott be a „Polgári j Olvasókör“ udvarára s képzelje kedves I Szerkesztő ur, mindenik kocsi telve volt — úgy, hogy Budapesten bizonyosan kiírták volna a kocsira: „Megtelt“ — szebbnél- j szebb leányokkal és mamákkal. Hogy ez csak- j ugyan igaz, mit mondok, ennek bizonyságául a mennyire tőlem telhetett, igyekeztem a hölgyek nevét feljegyezni: Íme tessék! Jelen voltak: Asszonyok: Andrássy Jenőné, Hartha Antal né, Bodó Györgyné, Berényi Im- réné, özv. Burger Kálmánné, Csipkés And­rásáé, Gaál Kálmánné, Hetey Ábrahámné, Irsik Ferenczné, Janitzky Albertné, Jármy Béláné, Kubinyi Bertalanné, Kerekes Ödönné, özv. Makoldi Gyuláné, Manyák Károlyné, Perutka Lajosné, Preisz Károlyné, Rubletzky Ignáczné, Schnébli Jánosné, Schiffbeck Ká­rolyné, Szűcs Andrásné, özv. Varga Imréné, Vaday Károlyné, Várady Jánosné, Vetzák Edéné. L e á nyo k : Andrássy Anna, Andrássy Margit, Berecz Giza (Tyúkod), Brandsch Her­mái, Burger Jolán, Csipkés Jolán, Gsombók Jolánka (Kis-Majtény), Diczig Mariska, Gaál Berta, llotey Vilma, Irsik Margitka, Jancsó Jolán, Jármy Ottilia, Jármy Ilona, Kondor Erzsiké (Debreczen), Kótli Malvin (Győr), Kerekes Erzsiké, Kerekes Matild, Nagy Irén, Perutka Miczi, Preisz Etelka, Schöberli Er­zsiké, Schőberli Mariska. Szűcs Rózsiira, Szűcs Juliska, Tunyoli Gizella (M.-Sziget), Varga Tériké, Vetzák Lujzika. Természetesén a rendezőség fogadta az érkező hölgyeket és a megérkezésnél azon­nal kellemes meglepetésben részesitelte őket, amennyiben minden hölgynek a ruhájának megfelelő szinü csinos tánczrenddel kedves­kedett. Rövid negyedóra alatt megtelt a táncz- terem mulatni vágyó hölgyekkel. i Az imént említettem a táncztermet. Ked­ves Szerkesztő ur! Bevallom, toliam gyenge arra, hogy leírjam, hogy milyen is volt a tánczterem, azt azonban mondhatom, hogy nagyon szép volt. Hogy is tudnám én azt leírni! Kérem, tetszik tudni, az a sok bájos, molett és lenge hölgy a mint a Fátyol Józsi csárdására a sok frakkos, elegáns rendező­vel tánezra perdült a déli növényekkel gyö­nyörűen diszitett teremben, azt az észbontó harmóniát, mi a termen végig húzódott, leírni gyenge volna nemcsak az én toliam, hanem — bocsánatot kérek, hogy kétségbe vonom —• a kedves Szerkesztő ur tolla is. Hogy hű maradjak a bál történetének leírásához, azt is megemlítem, hogy az első négyes éjfélkor volt s 86 pár tánczolta. A négyes lezajlása után kezdetét vette a vacsora és a tombola. Legkedélyesebk hangulatban folyt le a húzás, nem kis de­rültséget keltett, midőn az „Örök ifjú“ Jenő bátyánk egy kis fiúnak való öltözetet nyert. Lellinger K. Béla egy élő kis malaczot. Az első tombolát — egy nagyon szép majolika gyümölcstartó vázát — Puskás László, a második tombolát Brandsch Hermin kisasszony nyerte meg. A tombola után ismét tánezra perdült a fiatalság s kitartó jókedvvel tánczolt a késő hajnali óráig. Miután először voltam bálban Nagykároly­ban, csak hallottam, de nem tapasztaltam, hogy a károlyi fiatal emberek nem szoktak tánczolni, mondhatom, kedves Szerkesztő ur, hogy ez nem való, mert legalább hogy a költő szavaival éljek: „A bálban olyan urak voltak, Hogy a lányok, gyöngyvirágok, Petrezselymet nem árultak“. Mindenkiről és mindenről szóltam már, még azt említem meg, hogy a bál elnöke Pucser Károly volt. kiről nekem megjegyezni valóm nincs, annyit irhát a Szerkesztő ur, hogy ügyesen rendezte a bált, melynek ér­dekében sokat is fáradozott. íme kedves Szerkesztő ur, tőlem telhető módon igyekeztem hűséges képet nyújtani a bál lefolyásáról, tessék belátása szerint tudó­sításomból a hirt megírni. Most pedig, mielőtt búcsút vennék ked­ves Szerkesztő úrtól, bizalmasan bevallom, hogy nekem is volt egy kis kalandom a bál­ban, ezt azonban csak Szerkesztő urnák mondom s nem a hírlap számára. Hol is kezdjem? Igen! A táncz közepette egyik ren­dező bizalmasan megszólított, nem volnék-e hajlandó tánczolni? Szerényül bevallottam, hogy e mesterséghez nem értek, jelenleg ugyan a nagykárolyi boston-tanfolyamon én is résztveszek, azonban mindössze két órát vettem s igy a bostonnak is csak a legkez­detlegesebb stádiumában vagyok s reményem sincs hogy megtanuljam (Pedig a táncz- mester nagyon jól tudja! Szedőgverek) s igy nem tánczolhatok. Igen jószivü rendező volt, mert nagyon biztatóan nézett ream és bátorított, bogy a két óra épen elegendő ahhoz, hogy én is tánczoljak. Ily kecsegtető beszéd után én is beálltam a tánezosok közé, rendező is­merősöm bemutatott egy hölgynek, (nevét nem árulhatom el.) Remek kis teremtés volt. Üde arcza csupa baj, karcsú teste csupa sej­telem, fekete haja, ártatlan fekete szeme, mint a mágnes hatott riporter idegemre. Szó ami szó, fülig szerelmes lettem a kicsikébe, sőt annyi bátorságot vettem, hogy a négyesre is fölkértem. Most következik az én kalan­dom : Éppen midőn egyik nagynevű költőnk verséből egy szerelmi részletet szavaltam el s már-már biztatott a remény, bogy viszont | érzelmekre találtam a kicsikénél, óh kedves Szerkesztő ur, miért is kellett megérnem e ! perczel, frakkomat ravasz állásáról fölismerte, ! hogy tulajdonképen nem is az enyém, hanem kölcsön kértem Szabó Albert barátomtól s ezt nyíltan szemembe mondta. Óh kedves Szerkesztő ur! akkor meg­semmisülve, eszméletlenül hullottam alá, s hogy mit éreztem, nem tudom, csak annyit : tudok, hogy szomorúan dúdolva bandukoltam haza, hogy: Minek is van frakk a világon ... Azon kérelmem van még a tisztelt Szer­kesztő úrhoz, ha még egy ilyen fényes mu­latság lesz Nagykárolyban, riporter társaim közül azt méltóztassék a báli tudósítással megbízni, melyiknek saját frakkja van. Ezek után maradtam a tisztelt Szerkesztő urnák továbbra is hűséges Riportere. NYÍLT-TÉR. ÉBTESITÉS. A nagyérdemű vevő közönségnek szives tudomására hozom, hogy üzlet­áthelyezés miatt a raktáromban tul- halmozott, különösen a íérli és női téli felöltőket, Kész lórii- fis tiiiriMai mérsékelt kamatengedménynyel árusí­tom el, a mire a nagyérdemű vevő közönség szives figyelmét felhívom. Becses pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel “Beiter Lajos, férfi- és nőiruha-áruháztulajdonos. Simkó Géza felelős szerkesztő. főmunkatárs. Laptujajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom