Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-26 / 9. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. február 26. ~ • * 7 T’árss.ö.s.lranii, szépiroáalrai és iszss-eretterjesztő izetilap?. NAGYKÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön, Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. j! Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Munkások bérharcza. Nap-nap után olvassuk a fővárosi sajtóban, hogy egy-egy hatalmas sztrájk- mozgalom megakasztja az iparnak ezt, vagy amazt az ágát, a munkások mintegy parancsszóra, beszüntetik a munkát és bérharczot indítanak. Nem vitatjuk a sztrájkmozgalom jogosságát, sem annak támadói sorába nem állunk, mert elfogulatlan véleményt e kérdésben alig lehet nyilvánítani. Annyi tény, hogy egyik kérdésben a munkásoknak van igaza, másik kérdésben nincs. A szenvedély a tömeget sokkal jobban vezeti téves útra, mint az egyes embert, mert a tömeg erejének tudatában kevésbé fontolkodó, neki vág a bizonytalannak. És épen ennek a meggondolatlanságnak okozata azután a tömegnyomor, mely különösen egy pár évvel ezelőtt rendes kísérője volt a sztrájkmozgalmaknak. Rendesen a munkás húzta a rövidebbet a sztrájkban, mert neki a jólét idejében alig jutott eszébe félre tenni a szűk esztendőkre s a kitört bérharcz rendesen készületlenül találta őket s alig pár napi munkaszünet magával hozta az éhséget, a nyomort. A gyáros, a töke természetesen jobban győzte a versenyt, mert neki legfeljebb tőkéje nem gyümölcsözött addig a rövid ideig, inig a sztrájk tartott, s épen ezért ura is volt a békéltető pontoknak. Ha engedett, jószántából engedett, vajmi ritkán a kényszernek. Ma már másképen áll a bérharcz kérdése. Ma a tökének számolni kell azzal, hogy egy teljesen szervezett, gondosan előkészített mozgalommal áll • szemben, melyet kiéheztetni alig lehet, mert különösen külföldről érkező segélyekkel, támogatással nagyon sokáig képesek ellentállani. Követeléseiket a leggyakrabban teljesíteni kell, s elismerjük, hogy a munkások a legtöbb esetben nem tulkövetelök. Mert a fővárosban a nehéz megélhetési viszonyok között, ha tisztességes existentiát óhajtanak magoknak biztosítani, azt kárhoztatni alig lehet. Természetes, hogy a munkaadónak is számolni kell azzal, vájjon tőkéje meghozza-e azt a kamatot, melyből önmagát továbbra is azon a színvonalon tarthatja fenn, mint eddig? Ha számítása nem válik be, segít magán. Az elvállalt nagyobb terhet egyszerűen áthárítja a fogyasztó közönség nyakába azzal, hogy áruját a megnagyobbodott teher arányában meg-1 drágítja, s igy a fogyasztó közönséggel fizetteti meg munkásainak nagylelküleg tett engedményeit. És nehogy e téren a kifejlett konkurrenczia valami zavart csináljon, a gyárosok kartellbe lépnek egymással. A munkások bérharczát tehát sohasem, vagy csak igen ritka esetben az érzi meg, a ki ellen irányul, hanem rendesen a fogyasztó közönség, mely ngyis már minden téren a végtelenségig igénybe van véve. Azért valahányszor egy-egy munkás bérharcz kitör, mindannyiszor követi azt az illető ipartermék árának emelkedése, vagy a nyújtott anyag minőségének csökkenése, s ebben rejlik az, hogy a munkások a legtöbb esetben igen hamar jutnak követeléseik teljesítéséhez. é^gT37"CLléSA most folyó országgyűlési tárgyalások folyamán tudvalevőleg a katonai kormányzat oly követelésekkel lépett fel, melyek a nemzettől súlyos pénz- és véráldozatot kívánnak. A függetlenségi párt teljes erejével harczol a javaslatoknak törvényerőre emelkedése ellen s az ország több városa is megmozdult, hogy kifejezést adjon tiltakozásának a tervbevett teheremelések- kel szemben. Városunk polgársága is érvényesíteni akarván ez ügyben állás- foglalását, folyó évi márczius hó l-ére egy pártszinezet nélküli népgyülést hivott egybe és városunknak több tekintélyes polgára következő felhívást intézte a lakossághoz: Polgártársak! A képviselöházban most tárgyaljak a katonai törvényjavaslatokat, a ' melyek szerint a már egy millió harmincz- hatezer emberrel megállapított hadi létszámot még további 262 ezer emberrel akarják emelni, a mely vagy 40 millió költséggel jár, nem is számítva a <80 milliónyi kiadást, a melyet legújabban majd még a delegáczió- tól fognak a hadi felszerelések, ágyuk, taracz- kok és más ki tudja miféle czimeken kérni. Az ország nyomasztó helyzetét mindnyájan ismerjük; a magyar ipar, a kereskedelem pang, a mezőgazdáság nyomorog, a nép szegény, s ezeket az óriási terheket a már is túlterhelt adófizetők nem bírják el s daczára annak, hogy hazánk külellenség által megtámadva nincs, követelik tőlünk ' ezen újabb terheket anélkül, hogy legalább ellenértékűi a magyar ezredekben kizárólag ' csak magyar tiszteket alkalmaznának, a magyar haderőnél zengzetes, szép anyanyelvűnk szolgálati és vezényleti nyelvnek behozatnék, a magyar állam jelvényei és czimerei alkalmaztatnának s a 3 évi katonai szolgálat helyett a két évi katonai szolgálat hozatnék be. Uj ágyukra és uj puskákra kérnek pénzt, a miket osztrák gyárakban készítenek, a mikor a milliókkal az osztrák ipart pártol- ! ják, a magyar ipart pedig koldusán hagyják, a mivel oly eret vágnak a magyar népen, melyen az eleven vér mind Ausztriába csorog. Hogy ezeket megakadályozzuk, kell hogy népgyülést tartson minden város, minden falu, hogy az ott hozott határozatokkal megnyilatkozzék a közvélemény, ezáltal bátorítsuk, erősítsük, irányítsuk az országgyűlési képviselőket, hogy küzdjenek az újabb katonai terhek behozatala ellen. Polgártársak! A fentjelzett okokból felhívunk benneteket, jöjjetek el a Nagykárolyban folyó évi márczius 1-én délután 2 órakor a városháza nagytermében tartandó párt- szinezet nélküli népgyülésre, hogy választókerületünk is felemelje tiltakozó szavát a katonai terhek emelése ellen és követelje, hogy ezen országban, a hol egy évezreden át a haza védelmében annyi magyar elvérzett, hogy ebből sugárzott ki a magyar szabadság virága, a haderő is nyelvben és érzelemben legyen magyar, hozassák be a magyar szolgálati és vezényleti nyelv, alkalmaztassanak a magyar állam jelvényei és czimere, és hozassák be a 2 évi katonai szolgálati idő ! Jöjjetek el a népgyülésre pártállásra való tekintet nélkül minél számosabban ! TARCZ A. Gróf Károlyi Györgyné emlékére. Nagyok kegyét sosem kerestem, Elég volt nekem kis köröm — Ok élnek fenn pompában, fényben, Én küzdők itt lenn a rögön. Nem vágytam abba a világba, Lelkem töl ma is idegen — Más ottan a szív dobogása, Másképp' érzünk mi idelenn. Csak Téged, Te höslelkü asszony, Szerettelek volna látni, Leborulni nagyságod előtt És áhítottal csodálni. Szó nem jött volna ajakamra, Nem is tettem vön' egyebet, Csak mélységes mély tisztelettel Megcsókoltam vön’ kezedet — Azt a két áldott kezedet! G. Diószegit g Mór. Visszapillantás az 1848—49. s az azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből. Irta : Doiaaliiáy István. III. Egyben felhívta a gyűlés megyénk honleányait. bogy a férfi-fehérnemüeknek fölöslegét (lepedőket, szalmazsákokat) ajánlják fel és küldjék önkénteseink részére, — s mert : alig volt család és ház, melynek közvetlen tagja fegyverbe nem öltözött, az anyák és testvérek orvosi kötözési szerekről: tépésekről gondoskodjanak. Megragadla-é Önök figyelmét nyári hónapokban a hangyák szorgalma és munkája? Ha igen, valóban hasonló volt megyénk férfi- ; és nővilága közreműködésével azon boly előállításához, mely — mint a hangyáknak —! hazánknak is biztosítani óhajtotta s akarta létföltételét ! Ezen országos átszellemülést, erős akaratot és elszántságot látva Becs, a Camarilla pénzügyileg vette czélba országunkat sarokba szorítani. Érczkészletét, sőt már 48 őszén bankóinak nagy részét is bevonta hazánkból, mire a nemzetgyűlés azzal felelt, hogy bankjegyeket nyomatott. Ámde azoknak hitelalappal bíróknak kelletvén lenni, felhívta ismét a kormány hazafiait és honleányait, hogy nélkülözhető órczkészleteiket áldozzák a haza oltárára azon biztosítással, hogy a háború befejezte után a kárpótlás teljes leend. Csakhamar 7—8 millió pengő forint értékű arany- | és ezüstnemüek álltak a kormány rendelkezésére, melyek hitelalapul szolgáltak. Az áldozathozatalban azonban nem volt arány, mert mig London kincses kamarái temérdek millió értékű érczkészlettel megleltek a palotákból, a középosztály és zsidóság annyira áldozatkészek voltak, hogy számos helyeken ettem azon időben bádogkanalakkal, — hol azelőtt az ezüstkanalakban is válogattak, — legközvetlenebbül szerény házunknál, hol csakis történelmi nevezetességű nehány darab arany és ezüst eszközeink maradtak meg. Félév alatt tehát a nemzet jövő reménye, a magyar ifjúság fegyverbe öltözött, a kardot még bíró családapák a nemzetőrök élére állottak és nehány napi gyakorlatok utáu útnak indultak a feldúlt országrészekbe, lehetőleg biztosítani a közrendet, egyedül az aggok, betegesek és anyák vezették a háztartásokat. A menyasszony a hon védelméhez kötötte szent frigyét azzal, kivel a nagy idők jegyben találták. — volt eset reá, hogy 48 órás házasember szakította meg a mézes perczeket, mert szerinte a haza mindenek előtt követelte önfeláldozását, s neje örömtől ragyogó lcönyek között utálta szűnt kötelességének teljesítésére. Több esetekben követték a nők férjeiket a harezmezöre, hogy őket balszerencse folytán ápolhassák, szóval: miként az egész ország, drága megyénk is egy tábor lett 1848-ik évnek utolsó negyedében. Ismételnem kell a történelmi igazság érdekében, hogy mikor a középosztály intelligens ifjúsága zászló alá hívta a fegyvert foghatókat, mindent megtagadva, önfeláldozólag, utógondolat nélkül, első sorban országosan a pályáját megszakított tanuló és iparos- ifjúság esküdött a zászló alá, s ők mint ikertestvérek, versenyeztek mint életűket s véröket önként feláldozok a hazaszeretetben. Ezen önfeláldozó készségre adja a magyarok Istene, hogy többé ne legyen szükség, de ha az a nagyhangzásu czivilizáezióval szemben valaha elkerülhetetlen lenne, kérem, hazám nevében kérem az ifjúságot, adjon a fentjelzett történelmi tények után kebelében tért azon jeligére : Hazánk védelmére lényünk egészével mindig készen állunk. ^ A honvédelmi bizottság rendeletére 1848 szeptember havában felszerelt önkénteseink Erdélynek véve utjokat, elindultak s csakhamar Nagybányához közel Szakálasfalu alatt találkoztak éltökben először ellenséggel, az ellenünk fellázított oláh csordákkal, kik a begyek között több ezeren lerohanva, tribünök és régi katonák vezetése alatt lovas önkéntes századunkat megtámadták, s mert az oláhok szemben csekély számú lovasságunkkal túlnyomó erőben és számban voltak. makacsul támadtak és védték magukat. Remek kivitelű fényképnagyilások! Életnagyságu ifiiii masnira mellkép 9 frt 80 kr. ^p;íyea«.= 9 frí 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSOK. -wS ^896. H U SZTHY ZOLTAN KITŰNŐ HÍRNEVŰ FÉNYKÉPÉSZETE NAGYKÁROLYBAN.! sL^r megbízható, szép munkai Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
