Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-24 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE — Nyilvános köszönet. Gróf Károlyi György ur Öméltósága a Verbőczy-utczai gyermekkert karácsonyfájának felszerelésére I 10 koronát volt szives küldeni, mely adományáért a nyilvánosság előtt mond köszönetét Holczinger István, gondnok. — Magyarország nemzeti jövedelme. Erről a széles tudást és alapos ismereteket igénylő kérdésről múlt hó 12-én dr. Fellner Frigyes egyetemi tanár, a Magyar agrár- és járadékbank rt. titkárja, nagyobb érdekes előadást tartott a Magyar Közgazdasági Társaságban. Problémájának megoldása előtt megállapította azon javakat és értékeket, amelyek a nemzeti jövedelem összességét képezik. Ilyenek az őstermelés összhozadéka, az ipar, kereskedelem és szállítás által létrehozott értékek, végül a külföldről befolyó kamatok és járadékok. Magyarország tiszta nemzeti jövedelme 3.210,627,497 K, melynek az őstermelés csaknem kétharmad részét (65'27 százalékát) szolgáltatja. Az iparból a nemzeti jövedelemnek csak egyötöd része (21'47 százalék) fakad, mig a kereskedelem és szállítás csak egytized részszel (11'47%) járul a nemzeti jövedelemhez. Az ország tiszta nemzeti vagyona 31 milliárd K-t tesz, mely vagyon, miután a tiszta nemzeti jövedelem 3.210 milliárd K, a nép munkája által 10'32 százalékos járadékot ad. Igen érdekes az előadás azon része is, amely az ország állam- adósságára vonatkozik. — Eszerint Magyar-1 ország államadóssága 4.914,367,986 korona, melynek 34 százaléka belföldön van elhelyezve, mig 66 százaléka külföldön van, mely után évenkint 129.739,314 korona kamatot fizetünk a külföldnek. Záloglevelekből és községi kötvényekből öszszesen 1.126,350.162 korona hitelintézeti részvényekből pedig 418,164.875 K van külföldön elhelyezve. Előbbiek után kamat fejében évenkint 45,014.006 K vándorol a külföldre; a hitelintézeti részvények kamathozadékából pedig évente 38,889.601 K kerül külföldre. A budapesti iparvállalatok részvénytőkéje 334,263,000 K, a budapesti közlekedési vállalatoké 108,653.000 K és a budapesti biztosító-intézeteké 18,700.000 korona. — Ezen 461,615.090 korona részvénytökéből a külföldön elhelyezett 401,335.306 K részvénytöke után 21,441.420 K fizettetik külföldre. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta. (A „ Közgazdaság"-ból). — Hazank arany és ezüsttermelese. A múlt évben összesen 3,40O78/loo kilogramm aranyat 11.150,296 korona 52 fillér értékben és 28-,019,6/i00 kilogramm ezüstöt 2.313,620 korona 40 fillér értékben termeltünk hazánkban. Az arany átlagos egységára 3280 kor., az ezüsté pedig 100'59 korona volt kilogrammonként. — A debreczeni kereskedelmi és iparkamara uj szervezeti szabályzata és ügyrendje értelmében vármegyénk három al- kerületre oszlik, ezek egyike a nagykárolyi alkerület, melynek székhelye Nagykároly; ide tartozik a városon kivül a nagykárolyi és mátészalkai járás területe. Ezen alkerület 4 kültagot választ még pedig két kereskedőt és két iparost, kik közül belép a kamarába kültagul a legtöbb szavazatot nyert egy kereskedő és egy iparos. — Szeszfőzői tanfolyamot rendez a kassai m. kir. gazdasági tanintézet szesz- gyárvezetők részére, mely 1904. évi február hó 1-én veszi kezdetét és április hó 15-ig tart; ugyanily tanfolyamot rendez gazdatisztek és szeszgyártulajdonosok részére január 5-től január 20-ig terjedő idő alatt. Bővebb felvilágosítással szolgál a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatósága. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. Kísérni? ©Jssay&su Már sok karácsony éjszakán viraszték, S merengtem el az élet változásán, S mint méla zajtól szunnyadó madárka — Rezzent föl lelkem a harang kongásán. Megkondult most is a harang s egyszerre Fölrezzenek a mély álmodozásból: Hol elvonult előttem a múlt élet, Mint egy szép arcz, kit föd fekete fátyol.. Eszembe jutott: sok karácsony előtt Mily boldogok valánk egy ilyen éjen : Uj Megváltó szavára lelkesülénk — Ki eljött volt a szabadság képében . . . A boldog éjét szép napok követték, Epedve, búsan többé nem sóhajtunk: Sőt ugv tetszett, hogy egy dicsőbb világnak Újjá teremtő lelke szállt le reánk . . . Fényes jövőről kezdénk álmodozni, Föl is csillámlott egy-egy szép sugára, S nem vettük észre, hogy homály közelget, S el fog boritni mindent nem sokára. És eltemette a fényes jövendőt, Reményi máig sírok közt bolyongnak: Holott nem egy bajtársam is nyugoszik, De az is fáj talán e bús árnyaknak . . .! Ám boldogok mi sem vagyunk, kik élünk, Mert az „átoksuly“ most is ránk nehezül: S alatta nincs áldás, nincsen virulás, Sem a mi bánt, a mi fáj, meg nem enyhül.. . Dénes József. Irodalom. —- X. Károlyról megemlékezvén a fran- czia forradalom történetének bevezetésében, Carlyle mulatságosan leírja, mily szerepet játszott a herczeg, mint divathős 1789. előtt. Akkor a szűk nadrág volt divatban s két szolgának kellett ő fenségét az elegáns ruhadarabba belesegiteni. A középkornak egész nagyszerűsége, hite és babonája megújult, mikor az elegáns öreg urat Rheimsban megkoronázták. Egyenesen gúnyt űztek belőle, hogy érintésével akarta gyógyítani a görvé- lyeseket. Béranger eleven, csipdeső költészetének kapóra jött ez a korába nem illő király. Hiába fosztották meg állásától, hiába zárták j el versei miatt, a visszavarázsolt középkor j czimerjeivel és tömjénezésével Voltaire fel-1 éledt szellemét. Bérangér körül az ifjú román-' tikus iskolának nagytehetségü hősei küzdenek : Hugó Victor, Lamartine, Sainte-Beuve, Balzac. A népies, a titokzatos és rémes akkor! vonult be a franczia irodalomba, melynek addig a mérsékelt szenvedély és józan okoskodás voltak jellemző vonásai. Elmélyült az : egész nemzeti élet. Lassanként eltűnik a frivolitás és a könnyű érzékiség, a mely a XVIll. század legnagyobb íróiban is megvolt. A két párt harcza becsületesebbé és erkölcsösebbé tette nemcsak a közéletet, hanem a magánéletet is. Erről a korról szól a Nagy Képes Világtörténetnek most megjelent 199. füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal a kötet Írója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes félbörkötésben 16 korona, füzetenként is kapható öü fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi lnté-, zet Részvénytársaság Budapest, Vili., Üllői-ut 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján, havi részletfizetésre is. — Az „Országos Irodalmi Szövetség" elnökségétől vettük a következő felhívást: Felhívás! Minden nemzetnek legdrágább kincse a nyelve. Nyelvünkben van az élet. Mentül magasabb miveltséget ér el az anyanyelvűnk, annál bizonyosabb az, hogy élünk, hogy nemzetet és hazát alkotunk. A sudaras fának nem kell bizonyítani, hogy ól: lombja, virága, gyümölcse bizonyít mellette. Ilyen lombbal koronázott fa a magyar nemzet közművelődése: virága a költészet, művészet, gyümölcse a lélektápláló tudomány, mely helyesen élni és gyarapodni tanít. Ámde ez élőfának, mely egy egész hazát betakar, nemcsak a magasba kell felnőni lombos su- darával, de gyökereivel is szét kell terjedni ] az éltetadó földben, az egész hazában. E tápláló gyökerek még sok rétegébe nemzetünknek nem terjedtek el. Egész néposztályok előtt ismeretlen a magyar irodalom, a mely osztályok pedig a magyar nemzet zömét, tömegét képezik — Más nemzetek, nemcsak a nálunknál elöhaladottabbak, de j a hátramaradottabbak is táplálják lelkűket j hazai irodalmuk termékeivel. — Pedig a | mi népünk is szereti, sőt miveli a költészetet. Tanú erre a népdalok és népregék magátul j termő világa. A vágy, a hajlandóság megvan I a magyar népben az olvasásra, de az még j eddig csak ponyvairodalom termékeiben talált kielégítést. E hiány kitöltésére vállalkozott irodalmi szövetségünk, melyhez eddigelé csatlakozott huszonnyolcz hazai irodalmi társaság s közreműködését felajánlotta a legtöbb tehetséges írója a nemzetnek. Czé- lunk az, hogy a költészet és hasznos tudás népszerű, érthető modorban vezettessék be a magyar nép nagy tömegébe. Hogy otthonra találjanak Íróink müvei a földmives szalma- födeles tanyájában, a kézműves műhelyében, a gyármunkás gyüldejében, a pásztornép karámjában, a halász kunyhójában, a bányász aknájában, a hajós szárnyékában. a vadász I pihenőjében és a fonókákban, úgy mint az úri lakokban. De különös feladatunknak tekintjük azon magyar hazánkfiai között terjeszteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken, nemzetiségek által lakott területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületűket. Tervünk: jó munkákat adni a nép és miveltebb közönség kezébe és olcsón, hogy a lelke művelődésére fordított filléreket senki se tekintse anyagi áldozatnak és tömeges hozzájárulás fogja biztosítani a vállalat sikerültét. Felhívásunk szól a magyar nemzethez: mindazokhoz, akiknek a magyar nyelv drága kincs. Kiáltó szó ez a pusztában, de ezt a pusztát magyar nép lakja, mely szavunkat meg fogja érteni s nem hagyja bíztató visszhang nélkül. Dr. Jókai Mór. Alapitó tag lehet az, aki legalább 200 koronát! befizet a szövetség czéljaira. Rendes tagok: Irodalmi és közművelődési egyletek évi 40 k.; j irodalommal hivatásosan foglalkozó magánosok évi 6 korona tagsági dij mellett. Pártoló tag lehet bárki, ha az évi négy korona tagsági dij lefizetésére kötelezi magát. A tagok illetékül díjtalanul kapják meg a szövetség kiadmányait és pedig évenként 5—6 kötet, 6—7 ives, elsőrangú magyar iró tollából származó művet. Az első sorozat első kötete: Jókai Mórnak, a szövetség számára most készülő B0NA czimü történelmi regénye lesz. A többi műre nézve Endrődv Sándor, Ambrus Zoltán, báró Dóczi Lajos, Rákos Viktor, Gárdonyi Géza és még számos kiv. ló Írónk ajánlotta fel közreműködését a hzöv tségnek. A jelentkezések Szundi Karoly szövetségi titkárhoz (Budapest, Luther itcza 1/A. fldsz. 1.) küldendők, a pénzkü iemények pedig Földes Imre szövetségi pénztárnokhoz (Leszámítoló és Pénzváltóbank P’ dapcst, Oorottya-utcza 6. szám) intézendő';. 3. Ne használd fel szalmaözvegyi állapotod tiltott szórakozásokra. 4. Emlékezzél meg feleséged születés- és nevenapjáról s más hasonló alkalmakról, hogy azokat ajándékkal megszenteljed ! 5. Tisztelt parancsaimat, hogy hosszú életű legyen a béke házunknál, melyet az én jóvoltamból élvezel. 6. Ne forgasd gyakran a 32 levelű bibliát s ne nézz mélyen a boroskancsó fenekére. 7. Ne kívánd viselni a nadrágot a háznál, mert kísérleteid úgyis hiába valóknak bizonyulnának s hiúságod esetleges pillanatnyi diadalát drágán fizetended meg. 8. Ha a szakácsnő itt hagy, ne fektess nagysulyt az étkezésre, — hiszen nem azért élünk, hogy jól együnk! 9. Kártya-nyereség s veszteségedet illetőleg, ne mondj be életpárodnak hamis számadatokat. 10. Felebarátod házát, szolgáját, ökrét, szamarát bátran kívánhatod s beszerzésére törekedhetsz, — csak feleséged tekintsd úgy, mint szemednek díszpéldányát, kinél szebbet jobbat kívánnod sem lehet. Egy asszony. Strófák. Anyám levele. Kezemben egy elsárgult levél, Már régen meghalt, aki irta. Talán sejtette, hogy majd nem él, Sűrű könnyekkel telesírta! „Drága gyermekem“, ez a kezdet És „drága gyermekem“, ez a vég; „Beteg vagyok, a toliam reszket. Oh Istenem, segíts meg ég! Vigyázz magadra édes lányom, Nehéz, küzdelmes ez a pálya! Ügy gyötör néha egy rósz álom, Hisz oly kevés van, ki megállja! Az igaz utón haladj édes, Jaj annak, ki egyszer letér! Csak az a tükör tiszta fényes, A melyet lehellet nem ér! Sokáig már talán nem élek S te magad maradsz idefenn, De tovább él bennem a lélek S mindent megérzek odalenn!“ Csak aludj békével jó anyám! Bár kis levélkéd egyre sárgul, A betű is már oly halavány, De „ jelszavad“ — az él szilárdul! F. Lányi Irma. j A faluban nagy vigalom, lakodalom járja, 1 Ma esküszik a falunak leggyönyörűbb lánya. j Kurjongatnak a legények „Reggelig se und meg ' Húzzad czigány az angyalát, sohase’ halunk meg“. A korcsmában ül egy legény, felugrik a zajra, Az elfojtott fájdalomtól úgy reszket a hangja: \ ,, ügy van, ebben igazságot adok én is nektek, ; Ez a bánat, ha nem öl meg, sohase’ halunk meg“. A hajnalnak rózsás pírja dereng már az égen, Nyugszik minden, csak az izzó düh s harag [van ébren. Fegyver dörej, halálhörgés töri meg a csendet; Gúnyos kaczaj felel meg rá „hát soh’se [halunk meg“. A temetőt napról-napra egy bús asszony járja A meggyilkolt hitves sírján, sír, zokog a párja. A másik, az élő halott, sohase gyógyul meg, , Czellájában dalol folyvást „sohase halunk meg“. Ego. Dr. Adler Adolf felelős szerkesztő. Simkó Géza ifj. Andrássy Jenő főmunkatárs. belmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Holmi-egymás. X Igazat mondott. E hónap elején a helybeli járásbíróság előtt tanúkihallgatás volt, amely alkalommal az alperes azt kívánta igazolni az előállított tanúval, hogy ő a felperesnek nála beraktározott deszkáit melyeket részben elloptak — mindig őriztette. A biró kérdi a tanútól, hogy mit tud a deszkákról, mire a tanú elszólja magát : azt tudom tekintetes járásbiró ur — úgymond —- hogy azokat a deszkákat mi őriztük és loptuk. X Képviselöválasztási mozgalom. Hét- j főn beállít egy bácsi lapunk szerkesztőjének irodájába s kérdi, hogy hol van az ügyvéd! ur, mert ő négyszem között óhajt vele be- j szólni. A külön szobában fejét vakarva elmondja a látogató, hogy azt hallotta, tnisze- j rint az ügyvéd ur akar függetlenül fellépni, j hát miután Domahidynak is ő volt a kortese a kormánypárton, hát nem szeretné ezt a hivatalt elveszíteni. Midőn meghallotta, hogy e hivatal ezúttal nem lesz szervezve, fejét rázva jelentette ki, hogy jó lett volna egy kis szilvorium karácsonyra. X Milyen legyen a jó férj ? Lakonikus rövidséggel igy válaszolnék a kérdésre : Olyan, mint az enyém ! A ki tehát egy ilyen mintaférjre akar szert tenni az a következő tízparancsolat szerint nevelje „házi-zsarnokát“ : 1. Én vagyok a te házadnak tejhatalmu kormányzója, a ki nem tűröm beavatkozásod, sem a gyermekszobában, sem a konyhában, sem pedig az éléskamrában. 2. Ne legyenek titkaid én előttem, szived, lelked, no meg különösen pénzestárczád mindig nyitva legyenek elöltem. 7781 1903. K. sz. Hirdetmény. Értesittetnek a kereskedők és iparosok, hogy az 1904. év tartamára az iuarlaíosási meiöizottalf választása, 1903. évi deczember hó 29-én délután fél 4 órakor a városházánál Néma Gusztáv közigazgatási jegyző hivatalos helyiségében fog megtartatni. Ezen választásra Nagykároly városban lakó összes kereskedők és iparosok azzal hivatnak meg, hogy ez alkalommal a) a városi tanács, b) a nagykárolyi járás fészolgabirája mintl-sö fokú iparhatóság mellé 20—20 összesen 40 iparhatősági megbízott fog választatni. Nagykároly, 1903. decz. hó 20-án. Debreczeni István, polgármester. És elborított mindent a mi szép volt, Azt a csodás kort az ő hőseivel: Kiknek babérja és emlékezete Nem fog elmúlni a múló időkkel . . .!
