Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-24 / 52. szám

Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1903. deczember 24. — 52. számához. — A főpásztor karácsonyi ajándéka. Meszlényi Gyula egyházmegyénk püspöke jószívűségéből folyó hó 21-én több mint 500 szatmári egyén 1000 zálogczédulája ér­tékét fizette ki a szatmári rendőrkapitányi hivatal, hogy az elzálogosított tárgyak kivál­tásával visszakapják a tulajdonosok kará­csonyi ajándékul saját elzálogosított holmiju­kat. Az 5000 korona értéket meghaladó tárgyak a szatmári tűzoltó-tanyán ma adattak át a jogos tulajdonosoknak, kik igy kapják meg a bőkezű püspök alkalmi s páratlanul kigondolt ajándékát. — Iparossegédek tovább képző tanfolyama. A kereskedelemügyi miniszter leiratot inté­zett a debreczeni kereskedelmi és iparka­marához, melyben kérdi, hogy a kerület mely nagyobb ipari jelentőségű városában lenne indokolt és időszerű iparossegédek részére megfelelő tovább képző tanfolyamot felállí­tani? A kamara tudatta a miniszterrel, hogy ily tanfolyamok szervezését a legnagyobb örömmel látná és létesítésükhöz anyagi ere­jéhez mérten készségesen hozzá is járulna. Egyszersmind megjelölte a kamara a kerület azon városait, melyekben hasonló tanfolya­mok első sorban lennének rendezendők s e városok Szolnok, Szatmár, Nyíregyháza, Nagy­károly és Máramarossziget. A kamara múlt hó 12-én tartott közgyűlése költségvetéseinek szakoktatási czélokra előirányzott összegéből 1500 koronát már az 1904. évben a tovább képzési tanfolyamok szervezésére kijelölt s megbízta az elnökséget, hogy a felsorolt városok intézőségeivel ily tanfolyamok szer­vezése érdemében a kamarai segítség ki­látásba helyezésével tárgyalásokat kezdjen. — Hirdetmény. Értesi ttetik a város közönsége, hogy a Nagykároly és Vidéke czimü lap folyó évi 40., 41. és 42. számá­ban közétett „Nagykároly rend. tan. város ebtartási szabályrendelete“ 1904. év január 1- én lép életbe. Nagykároly, 1903. deczem- ber hó 21-én. Debreczeni István, polgár- mester. — Birtokváltozás. Igaz Károlyné szül. Réthy Berta urnö helybeli lakos a nagyká­rolyi 2738. és 2649. sz. telokjegyzőkönyvekben felvett 142. cat. hold 1022 Q-öl területű ingatlanának fele részét élethossziglani haszonélvezeti jogának fen tartása mellett férjének Igaz Károlynak ajándékozta. — Nyilvános elszámolás. A nagykárolyi kisdedóvodában felállitandó karácsonyfa költségeinek fedezésére adakozni szívesek voltak: Papp Béláné, Kunderné, Reök Gyula 2— 2 kor., Debreczeni István, Lucz György, Gyurovits Gyuláné, Nagykárolyi Takarék- pénztár, Vetzák Ede, Schusteritsch Ferencz, Tímár Péter, Róth Károlyné, Dr. Jékei Lászlóné, Schifbeck Károlyné, dr. Serly Gusztáv, Tóth Ferenczné, dr. Aáron Sán- dorné, Gzukor Mártonné, Kacsó Károlyné, Suszter Jánosné, Hahn János, Jensér Mi- hályné, Báthory Istvánná, Nagy Elekné, ifj. Gindele Ignácz, id. Gindele Ignácz, Fitos Ferencz, Schilf Gyuláné, Kalafoni Jenő, Rácz Jánosné, 1—1 kor., N. Szabó Hedvig 80 fill., Demidor Ignácz 60 üli., Horváth István, Nagy Gáborné 50—50 fill., N. N., N. N., — Vármegyei rendkívüli közgyűlésünk lesz e hó 29-én a mikor is 265 ügy kerül elintézésre, melyek közül városunkat külö­nösen érdeklik a tárgysorozat 21. szám alatt: Alispáni előterjesztés a nagykároly— kaplonyi útvonalnak törvényhatóságivá té­téle ügyében; 26. szám alatt ugyanaz Bör- vely község képviselőtestületének a lápi törvényhatósági útvonal kiépítéséhez meg­szavazott hozzájárulás tárgyában; 28. sz. alatt ugyanaz Ér-Endréd községnek az ér- endréd—reszege—piskolti útvonal vicziná- lissá tétele tárgyában beadott kérvénye; — 29. szám alatt ugyanaz a vármegyei szék­ház épület javítása s ezzel kapcsolato­san a lépcsőház újjáépítése ügyében; 37. sz. alatt városunk képviselőtestületének a nagykároly—mátészalkai h. é. vasúthoz leen­dő hozzájárulás tárgyában kelt határozata; 62. sz. alatt városunk képviselőtestületének határozata az önkéntes adófizetés elfogadd-! sának betiltása tárgyában. A közgyűlés a vármegyei székház nagytermében lesz és dél­előtt 10 órakor veszi kezdetét. — Főispáni kinevezés. A hivatalos-lap szerdán megjelent száma közli, hogy a király Domahidy Elemér választókerületünk ország­gyűlési képviselőjét Hajdú vármegye s Deb- reczen szab. kir. város főispánjává nevezte ki. — A ,,Kölcsey-Egylet“ közgyűlése va­sárnap délelőtt megfelelő számú tagok meg nem jelenése miatt megtartható nem volt. — Pásztorjáték. A kath. legényegyesü­let karácsonyi pásztorjátékában a következő személyek szerepelnek: Szűz Mái'ia — — Matesz Róza Szent József — — Kovács Sándor Gáspár — — Tassy Ferencz Menyhért — — Márkus Gyula Boldizsár — — Gergely Mihály Zsuzsi, ) pásztor — Nagy Margit Rebeka, ) asszonyok — Torna Katalin Böskö, ) .... — Matesz Pepi Nanicza, ) ^ — Matisz Irén Sárika, ) leányok — Hirni Róza ltáchel, betlehemi előkelS polgárasszony — Pintye Etelka Heródes — — Deák Sándor Ficzkó — — Torzsa Ferencz Simon, jeruzsálemi polgár Kukucs József András, ) — Balogh András Tamás, ) ..á37torok — Lucz.ay Sándor Jankó, ) Pas7torok _ Kfiszogi Jenő Palkó, ) — Szilágyi György ( — — Pintye Ferencz Zsandárok ( — — Egei János ( — — Kirilla Lajos ( — — Boleman János Alabárdosok ( — — Kirilla Lajos ( — — Pataky József Szolga — — — Boleman István Angyalok: Bánhegyesi E., Bérezik E., Hájek M., Jékel M., Kárpáthy M., Kurtyán T., Lőrincz E., Kinál M., Miks M., Müller A., Patay I., Patay M., Pintye M., Schek M., Silimon E., Szabó M., Szécsényi I., Tóth A., Venter M., Wurzer E., Zsenyei G. Élő­kép. A helyárakat lapunk múltkori számában tévesen közöltük, a véglegesen megállapított árak a következők: Páholy 8 korona. Jobb és baloldali el$ő 5 sor 2 korona. 6., 7. és 8. sor 1 korona 60 fillér. 9., 10., 11. és 12-ik sor 1 korona. Állóhely 60 fillér. Kar­zati ülőhely 80 fillér. Karzati állóhely 40 fillér. Kezdete 6 órakor. N. X., N. N-. N. N.. Pucser Károly, N. N. N. N., 40—40 fill., Nonn János 3Ó fill., N M. 24 fill., K. M., N. N., N. N„ N. N„ N 20—20 fill., Izsák Berti, N. N., Szigeti Sán dór 10—-10 fillér. — Fogadják a szives ada közök a kisdedovoda nevében a vezetőség köszönetét. Nagykároly, 1903. deczember 22 Hetey Abvahám, gondnok. — A nagykárolyi választókerület füg getlenségi és 48-as pártja választói f. he 20-án délután 2 órakor a helybeli polgár casinó nagytermében gyűltek össze, hogi a megüresedő mandátum és a jelölt ügyé megbeszéljék. Dr. Adler Adolf és Dr. Fa lussy Árpád pártelnökök felszólalása után i mintegy 600 választóból álló gyűlés kimon dotta, hogy a párt végrehajtó-bizottsága által hó 13-án hozott azon határozatot, miszerint a Kossuth pártnak a nemzeti követelmények ellen folytatott küzdelme abbanhagyása tár­gyában hozott határozatát nem helyesli s e tekintetben csatlakozik a kassai, kecske­méti és komáromi függetlenségi pártok ha­tározataihoz, a maga részéről jóváhagyja és elfogadja, miért is a jelzett párthatáro­zat hozatala után a Kossuth-párttal magát szolidaritásban állónak nem tartja, de mint függetlenségi és 48-as párt továbbra is fen- marad. Elhatározta továbbá a párt, hogy választás esetén jelöltet állít s a jelölt sze­mélye kijelölését egy 90 tagú kijelölő bi­zottságra bízta. Kimondotta végül, hogy az j esetben, ha Károlyi György gróf pártonkivüli | programmal lép fel s a nemzeti követelmé­nyek tekintetében a szabadelvű párt által elfogadott határozati javaslatot magáévá teszi I és önálló vámterület elvét is elfogadja, végül kijelenti, hogy a Tiszapártba be nem lép, a párt elvei fenntartása mellett vele szemben j ezúttal jelöltet nem állít. — Ajándék. Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd Rolanden Konrád összes mű­veit (27 köt.) ajándékozta a kath. legény­egyesület könyvtárának. A nagyértékü aján­dékért ez utón is leghálásabb köszönetét fejezi ki az elöljáróság. — Vármegyénk állandó választmánya a folyó hó 29-iki közgyűlés tárgyainak elő­készítése czéljából folyó hó 28-án délután 4 órakor kezdődöleg a székház nagytermé­ben ülést tart. — Tánczestély. A M. Á. V. altisztikar j előre hirdetett tánczmulatságát január hó J 9-én fogja megtartani. A közönség nagy ér­deklődéssel kiséri a rendezőség buzgó mun­káját s hisszük is, hogy a mulatság úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben fényesen fog sikerülni. I ,— A városi pénzügyi bizottság a f. hó 27-iki közgyűlés tárgyai előkészítése czél­jából tegnap délután 3 órakor ülést tartott. ' — Gazdasági cselédek és munkások kitüntetése. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter főispánunk javaslatának elfogadásá­val Krajczár Boldizsár költői, Szarka And­rás gebei, Prodán Ferencz szamosdobi, Cse­lé nyi Mihály apai, Fábián Gábor istvándi, Nyisztor György szatmári, Nagy Pál nagy­károlyi, Szabó Tamás fényi, Hrubóczki Ta­más, pátyodi, Varga Gábor erdőszádai, Veres Sr szebb ott az ég, édesb az üdv, az álom És a virágnak örök bája van, Menny csillaga remélni, hinni int, Ki nem hiszen, nagyon boldogtalan. Krisztus Urunknak áldott születésén Zengjünk ma vígan hála-éneket; Mert Istenünkkel, tudjuk, ö általa A mi szivünknek békessége lett. Megmentett minket az örök haláltól S a mennyország polgárivá teve . .. Váltságunkért míg ég, föld állni fog: Legyen áldott, legyen szent a neve! (Kölese). Kosa Ede. Horvát—Dienes-pör 1689-ben. Abban az időben, — kétszáz egynéhány esztendővel ezelőtt, — holmi bagatell ügyek nem voltának. Ha pedig valaki arra a lé­pésre határozta el magát, hogy beadja alá­zatos instáncziáját a nemes vármegyéhez, bizonyára főben járó bűnnek kellett történni, melyet eltűrni az ősi szabadság nem enged­hetett meg. Dienes Mihályon óriási sérelem történt a fent jelzett 1689-ik esztendőben; nem csuda, ha dühösen csapta be nemesi kúriája tölgyfa ajtaját s vad haraggal leülvén a ne­héz, massiv asztal mellé, nyomban megírta keserves panaszát a vármegye rendéihez Plorvát János ellen, ki perhorreskálva s neg­ligálva ősi jogait, földesúri tulajdonát nem respektálva, Anna nevezetű asszonyát, az országos törvények ellenére megfogatván, fogságban tartja. Anna asszony egyébképen jobbágya volt Dienes Mihálynak s ha Horvát János szom­szédja tiz más naplopó jobbágyát, szedett le a tiz körméről s az olvasatlan 25 után be­csukatja, bizonyára nem üt lármát... de Anna asszony !.. . az már más! Ez kemény megtorlást igényelt. Erre a nagy protekezióra Anna asszony­nak különös érdemei voltak. Először is öz­vegy volt és fiatal, csinos. Dienes Mihály ugv látszik, nagyon szivén viselte az özve­gyek sorsát. Aztán benfentes volt a nagy­asszony konyháján, sőt a kerti munkálatok­ban is szakavatottan és serényen járt el s a kappan és malacz pirosra, ropogósra süté­sében elsőrendű tekintély. Dienes Mihály különösképen imádta az ily ropogós jószá­gokat a tálban, sőt nagy előszeretettel sétál­gatott a zöldséges kertben is, felügyelve a legkisebb munkára is, ha Anna asszony jói feiuggatott ruhában ott szorgalmatoskodot£ Csakhogy a vén sármánynak, — háta megett nevezte így oldalbordáját Dienes Mihály — sas szemei voltak s ha a gazdu- ram Anna asszony körül kezdett ellenőr­ködni a kertben, rögtön hangzott a parancs! mely konyhai dologra rendelte be Annát. ■ A hites társ, az a bizonyos sármány, kevésbbé aggódott Horvát szomszéd vakmerő; ségén, midőn Anna asszonyt megfogatta s kólerbe záratta. Nem volt egy cseppet sem érzékeny a nemesi jog megsértése iránt, inig kardesörtetö férje egyenesen vért kívánt. A peres ügyek régebben hamar lebonyo­lódtak, nem volt annyi fórum, hol hónapo­kig heverhetett volna az akta elintézetlenül. Legfelüi ott volt a főispán, utána az alis­pán. A főispánnak nem volt titkára, igy személyesen végzett el minden ügyet és pe­dig saját kastélyában, azon egyszerű oknál fogva, mert akkor még vármegyei székház és hivatalos helyiség nem volt. A vármegyei gyűléseket hol itt — hol amott tartották, a hol sem kuruez, sem labancz nem tehetett kárt a gyűlés tagjai­ban s e mellett volt elég széna a lovak szá­mára. (Enni, inni valót vihetett magával a nemes hetekre.) Ez időben a vármegye főispánja Károlyi Sándor volt s a panaszokat Olcsva-Apátiban kellett kezéhez adni. Ide jutott el Dienes Mihály alázatos kérvénye is, honnan ment a szigorú meghagyás Horvát Jánoshoz. Ha Horvát János egy hamvába holt köz­nemes lett volna, egyszerűen kiadja Anna asszonyt s vége a proczessusnak. Csakhogy összeszedte legyen jól a paragrafusokat, ki vele kikötött vala, mert a vármegyében olyan fogas fiskális elme nem akadt, mint nemes, nemzetes, vitézlő Horvát János. (h nélkül irta ugyan nevét, de nemességét senki kétségbe nem vonta). Micsoda! ötét azzal merik vádolni, hogy nemes személyt megfogatván, fogságban tart ? No megállj szomszéd ! Először is tagadta az -gesz vádat egye­temlegesen, aztán cezdle ; észietezni iszonyú erős logikával s fnrfanggal. Ugyanis ő Anna asszonyt, — állítólag Dienes Mihály vitka; jobbágyát, — mivelhogy jószágát pusztitá, prédálta, saját nemesi telkén in flagranti fo­gatta el, 500 fori i a menő k irt tevén; igy ehhez teljes joga volt. Ez m g semmi ! De tagadja, hogy Dienes Mihály nemes volna, bizonyítsa be a vármegye előtt, hogy elődei melyik felséges király donatiójából ármális | nemesek, melyik vármegyében publikáltatta | és a publikáczió ellenmondás nélkül lett-é j meg, végül bizonyítsa be Dienes Mihály ur, j hogy éltek-é elődei nemesi szabadsággal ? Mert ha nincs nemesi jussa, nincs és nem is lehet jogit Anna asszonyhoz. Ez a legvastagabb sértés volt! Megurazni ! valakit s kétségbe vonni, hogy nemes ! Dienes Mihálynak ott volt valahol a le­leszi konventben ősei kutyabőre, nem is vonta kétségbe eddig senki igaz nemesi álla­potát, ez mind szent igaz, hanem a Horvát Mihály nagyecsedi, Mondák György csekei, Vajda Péter udvari, Peterkei Antal mikolai gazdasági cselédeket s munkásokat elismerő­oklevéllel tüntette ki s részökre egyenként 100 korona jutalomdijat adományozott arany­ban. A főispán az oklevelek s jutalomdijak kiosztására a vármegye alispánját felkérte. — Visszalépés a szabadelvű pártba. Böszörményi Sándor és Szentiványi Gyula vármegyénkben országgyűlési képviselők csat­lakoztak azon képviselőkhöz, kik a szabad­elvű pártba való visszalépésüket elhatároz­ták s belépésüket az elnökhöz intézett le­velükben bejelentették. — Sztrájk. A szatmári nyomdászsegé­dek folyó hó 18-án beszüntették a munkát és sztrájkba léptek. Az egyezkedési tárgya­lások Tankóczy Gyula főkapitány közvetíté­sével folynak és kilátás van arra, hogy mind­két fél méltányos egyezkedésével fog a bér- harcz véget érni. A szatmári lapok a múlt héten csak fél ivén jelentek meg. — Esküvő. Mózes Soma helybeli lakos e hó 27-én délután fél 3 órakor esküszik örök hűséget Blau Ignácz helybeli termény- kereskedő leányának Fancsinak. Az esküvő városunkban a „Szent-Egylet* helyiségében lesz. — A tisztviselők fizetési pótlékáról szóló törvényjavaslatot f. hó 21-én terjesz­tette be a pénzügyminiszter. Óhajtandó, hogy e javaslatból mielőbb törvény váljék, hogy a tisztviselői kar legalább némileg kárpótlást nyerjen a fizetésrendezési törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének elmaradásáért. — A póttartalékosok bevonulása. A közös hadügyminiszter Őfelségének folyó hó 17-én kelt legmagasabb elhatározása alap­ján elrendelte, hogy a magyar póttartalék három utolsó sorozási évfolyambeli rendel­kezésre álló legénysége és ez év végén a tartalék első évfolyamába kerülő magyar állami illetőségű legénység az 1902-ben be­sorozott ujonczállomány keretébe hivassék be tényleges szolgálattételre, illetőleg a tar­talékba való áthelyezés időpontján túl is oly mértékben tartassék vissza, amennyiben azt a tényleges létszám teljessége feltétlenül megkívánja. — Eljegyzés. Dr. Szilágyi József hárs- falvai fürdő-orvos f. hó 20-án váltott jegyet Feldmann Jakab tasnádszántói földbirtokos leányával Paula kisasszonynyal. — Gondnokság alá helyezés. Blazsek An­tal mezöpetrii születésű tiszabecsi lakost a szatmári kir. törvényszék tébolyodottságban nyilvánuló elmebetegség miatt gondnokság alá helyezte. — Árvaházi ünnepély. A „Melinda* árvaház növendékei a szokásos karácsonyi kis ünnepségüket e hó 24-én délután fél 4 órakor tartják a zárda helyiségében. — Eljegyzés. Rosner Jakab helybeli lakos eljegyezte Adler Ignácz leányát Gizellát, Debreczenből. — Nagy Sylveszter-estélyt rendez folyó hó 31-én Márkus József, a központi kávé­ház tulajdonosa Fátyol Józsi zenekarának közreműködésével. i János által kifundált körmönfont kérdések beigazolása, a sok megfelebbezéssel, kifo­gással, ellenmondásokkal bizonyára annyi időt igénybe vett volna, hogy az alatt a csi­nos Anna asszonyból vén hárpia lesz, Dienes és Ilorvát (uraméit pedig elnyugosz- nak jóval előbb a családi sírboltban. Mikor Károlyi Sándor elolvasta a repli­kát Apátiban, nem sokáig tanakodott a teen­dőn. Összecsomagolta az aktákat, sajátkezü- leg megírta Turóczi Imre alispánnak, hogy ö ezen dologban nem informatus, intézze el, a hogy tudja. In reliquo kívánom, Isten so­káig éltesse kegyelmedet. (Megjegyzem, hogy abban az időben ez a szokásos befejezése volt minden levélnek s korántsem arra czél- zott malitiával, mintha az alispánnak az emberi életkor véghatárán túl kellett volna élnie, hogy a Horvát—Dienes-pert befejez­hesse. Az azonban világos, hogy már akkor is szokásban volt a kényes ügyeket lezárni s mással bolygattatni fel a méhkast). Nincs feljegyezve, mily képpel fogadta az alispán a ráutalt ügyet. Kár is lett volna dühösködnie ily csekélység felett, mikor na­gyobb gondot okozott neki az, honnan te­remt elő Saponarának (ecsedi német ge­neralis) havonkint 7000 nemes forintot, szénát, zabot a hadsereg tartására, mi ha meg nem lesz, jön a militaris executio (ieg- rettentöbb csapás) és hogyan szállíttatja Szatmárra a már megvett gabonát a Nyír­ből, midőn Bagossi Éva megírta szarkaláb betűivel Ecsedröl, hogy az egész Nyíren a föld alul sem tud 100 fogatot előkeriteni. Tévedés elkerülése végett megjegyzem, hogy Bagossi Éva asszony Debreczeni Péter szolgabiró felesége volt, de miután ez idő- tájt a szolgabirónak írnokot nem adott a vármegye, ha véletlenül Tokajba kellett menni a németekkel a hivatali főnöknek, mig odajárt, felesége vitte a levelezést s intézkedett halasztást nem tűrő esetekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom