Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-24 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE — mondja az írás — a kik eltávoztak Tőled. elvesznek.* Legyen jobb kor, ez az általános óhaj. Boldogabb állapotokat kell teremteni. De hogyan'? Bölcselők, művészek, költők, nagy államférfiak sok tekintetben egészen uj világot akarnak berendezni, uj boldogságot létrehozni. Nem lehet. Rossz eszközökkel fáradoznak, lehetetlen czélokat szolgálnak. Törekvésük tehát hiú ábránd, törékeny remény! Bármekkorák vagytok ti hősök, alkotástok eltűnő, megsemmisülő. Ambitiótok a mindent elöreszámitó önzés, tetteitek régója a zsarnoki szenvedély. Az ilyen munka hasztalan. Uj munkára hát! Tekintsetek föl arra a mértföldmutatóra, melyen az isteni szeretet tündöklik ; tekintsetek a keresztfára, ez útbaigazít. Az érettünk kereszthalált szenvedett szeretet zászlaja alá sorakozzatok, e jelvénynyel fölékesitve küzdjetek és a győzelem a tietek. Pompa, fény, ragyogás mind porba hullanak előtte. De ünnepet ül a legbecsesebb érzelem : a szeretet, a népek földi boldogulása. Ezt keresed ? Nem kell sokáig kutatnod. Nem kell ehhez a tudományok messzemenő, nehéz elmélete. Egyszerű a módja: a mai nagy nap kezeidbe adja a kutatás egyszerű, soha meg nem tévesztő szálait. Ezek után indulj, ezeknek hangjaira hallgas. S mi más hang volna ez, mint az Isteni kisdedé, j mely békét, szeretetet hirdet minden embernek. Nem keresi ez az újat, nem hizeleg a hiú önzésnek, nem tüzeli a szenvedélyt; ennek értéke maradandó, szava egyszerű, j de annál fölemelöbb. Kiemelkedik a téves eszmék, a hamis tanok omladékai közül; lecsillapítja a század jajkiáltásait. Nem magasröptű, tartalmatlan kifejezésekben, mesterkéletlen, egyszerű, de őszinte alakban adja eléd az igazságot, mert hisz az maga az Isten, a legtisztább, legszentebb szeretet. Ezt keresd te vergődő, szánalmasan küzdő emberi lélek, benne, vele nincs bukás, hanem győzelemről győzelemre haladás. A szent karácsony e fenséges gondolat megtestesülésének emlékünnepe. Tanuljunk ebből emberek! Szegénységben, alacsony sorsban születik az Isten, a legfőbb hatalom, a ki pedig a legtündöklőbb fényt, a logragyogóbb pompát is oly könnyen választhatta volna. Nem tette. Szeretele nem engedte; ezt a példát akarta adni, mert ez az útja az igazi boldogulásnak. Imádjuk ezt az Isteni szeretetet. Imádjuk bölcsességét, hisz a Messiás születése épen egyszerűségével oly tanulságos, vigasztaló és fölemelő. Egyedül ezen isteni szeretet emeli föl emberi méltóságunkat, ez nemesíti gondolkodásunkat, aczélozza akaratunkat. Imádás, dicséret és dicsőség neked, te szegénységben született, az emberiséget boldogító isteni szeretet! Haunsiädter József. Előfizetési íBifás. Lapunk az újévvel XXI-ik évfolyamába lép. A közönség támogatása tette lehetővé azt, hogy ezt a szép időt elérnünk sikerült, hogy a közérdek szolgálatában annyi éveket tölthettünk. Lapunk mindenkor különösen Nagykároly város és vidékének érdekeit szolgálta és kívánja szolgálni jövőre is. Felemeltük és felemeljük szavunkat mindenütt, a hol városunk jóléte és elö- haladása követeli s a közönség érdekeinek megvédése mellett városunk elöhaladásán kívánunk munkálkodni és lapunk múltja biztosíték arra nézve, hogy minden magánérdek vagy befolyástól menten, egyedül a közérdeket szolgáljuk. Lapunk irányán jövőre sem fogunk változtatni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a helyes utón haladunk. Szépirodalmi közleményeink az eddigi irodalmi színvonalon fognak állani, s hírrovatunkban igyekszünk az eseményeknek hü képét adni. Hogy feladatunknak megfelelhessünk, kérjük a közönség további támogatását s egyben jelezzük, hogy az újévvel lapunkra előfizetést nyilunk. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 korona. Félévre .............4 korona. Ne gyedévre ... 2 korona. A „NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE" szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. — Lapunk olvasóinak, barátainak és munkatársainak boldoy karácsonyi ünnepeket lcivánunJe. — Személyi hírek. Hugonnái Béla, gróf főispán folyó hó 17-én a déli gyorsvonattal a fővárosba utazott s onnan a vasárnap délutáni gyorsvonattal érkezett vissza székhelyére. — Nagy László vármegyénk alispánja folyó hó 19-én az esteli vonattal a fővárosba utazott s onnan folyó hó 22-én érkezett haza. — Károlyi György gróf folyó hó 19-én a hajnali vonattal a fővárosba utazott és folyó hó 22-én a gyorsvonattal vissza érkezett városunkba. —■ Meghívás. 8759—1903. k. sz. A képviselőtestület t. tagjait 1903. deczember hó 27-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó választó közgyűlésre tisztelettel meghivom. Nagykároly, 1903. évi decz. 22. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: A hagyatékügyi jegyzői állásnak választás utjáni betöltése. — Meghívás. 8767—1903. K. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait a folyó 1903. év deczember hó 27-ik napján délelőtt fél 11 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivom. Nagykároly, 1903. év deczember 22-én. Debreczeni István, polgár- mester. — Tárgysorozat: 1. A vármegyeitörvényhatóság 12,376—1901., 1106— 1903. bjkv. sz. határozata a város 1900. zárszámadásának megvizsgálására vonatkozólag. 2. Számvevő előterjesztése az 1903. évi költségvetés keretén belül hitelátruházás engedélyezése tárgyában; (kj.) 3. Számvevő előterjesztése az 1904. évi költségvetés végrehajtása tárgyában; (kj.) 4. Rendőrkapitány előterjesztése a heti és országos vásárra, valamint a helypénzszudésre vonatkozó szabályrendelet módosítása tárgyában. 5. Pápay Lajos és társai kérelme a baromvásártéren a város költségére kőátjáró készíttetése tárgyában. — Karácsonyi istentiszteletek. A rám. hath, templomban: ma éjjel 12 órakor ünnepélyes énekes mise. Karácsony első napján délelőtt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet és szentbeszéd. 11 órakor csendes mise. Délután 3 órakor vecsernye. Karácsony másodnapján 9 órakor énekes, 11 órakor csendes mise. Délután 3 órakor vecsernye. — Az ev. ref. templomban: Pénteken, ünnep első napján, délelőtt fél 10 órakor istentisztelet, egyházi beszédet tart Nt. Asztalos György lelkész, délután 2 órakor egyházi beszédet tart Lukács Mihály. Ünnep másodnapján délelőtt fél 10 órakor istentisztelet, egyházi beszédet mond : Lukács Mihály. Délután 2 órakor prédikál: Lenkey Lajos. — Az ág. ev. templomban: az első nap délelőtt Boross János lelkész végzi az istenitiszteletet. Délután Nagy Sándor tart egyházi szónoklatot. Első nap az Úrvacsora is kiszolgáltatik. Másnap Boross János lelkész végzi az egyházi szertartást. — Főispán változás. Mint őszinte sajnálattal értesülünk gróf ilugonnai Béla vármegyénk főispánja állásáról megválni készül s ez irányú kérelmét illetékes helyen kifejezésre is juttatta. Hat év óta áll a vármegye élén s ez idő alatt mindenkinek szeretetet és becsülését nyerte meg. A lemondásról szóló hir váratlanul jött, melyet csak fentartással közlünk. Utódja gyanánt több nevet emlegetnek. — Pállik Béla kiállítása, melyet Kmethi- utczai műtermében müveiből rendezett, amelyek egy genelog s művészi alkotásokban eredményes életpályát mutattak, tegnapelőtt bezárult. A kiállítva volt müvek majd mind elkeltek ami azt bizonyítja, hogy Pállik Béla nemcsak elsőrendű művész, hanem azt is, hogy a fővárosi közönség felismerte benne azt a festői erőt, azt a mestert, kinek müve bármely szalonnak díszére válik s kinek müveiben mindenkinek igazi gyönyörűsége telik. Örvendünk e nagy sikernek annál is inkább, mivel Pállik Béla az évnek nagy részét városunkban tölti, itt is van műterme, művei legnagyobbrészt itt készülnek s igy hozzánk tartozónak tekintjük őt. — Színtársulatunk Szatmáron. Kréméi- Sándor színtársulata a közönség nagy pártfogása mellett folytatja előadásait Szatmáron. Az uj erőkkel gyarapodott színtársulat meg is érdemli a pártfogást, mert összevágó, jó előadásokat produkál és a szatmári lapok általában megelégedésüket fejezik ki az igazgatóval és társulatával szemben. Műsorán a legújabb darabok vannak, mit bizonyít alábbi inüsor is, mely szerint e hó 25-én szinre- kerül: „Tisza gyöngye*, népszínmű, 26-án „Tavasz“ operette, 27-én ugyanaz, 28-án „Ocskay brigadéros* színmű, 29-én „Cassa- nova* operette, 30-án „Gyurkovics leányok* vígjáték, 31-én ingyenes előadás a város szegényei részére „Falu rossza“ népszínmű, 1904. január 1-én „Menyecskék* népszínmű, 2-án „Bob herczeg*. — A nagykárolyi biró fizetése 1690-ben. A nagykárolyi polgármester állása, tekintve a vele járó tömérdek gondot s kellemetlenséget, kétségkívül ma sem mondható brilli- ánsnak, hanem, hogy hajdani elődje még kíméletlenebb elbánásban részesült, mutatja a vármegye levéltárában eredetiben meglevő levele Károlyi Sándornak, melyet Szatmárra, Maróti István vármegyei pénztárnokhoz irt következőképen: „Szolgálok és Istentől sok jót kívánok kegyelmednek. Az károlyiak hátramaradott portiójáért, jóllehet én derekasan voltam rajta, hogy eddig is kiszedvén, bé- szolgáltatták volna ; sőt mind a bírót s mind az bíróval értöt némelyet meg is verettem miatta; hanem most másfélszáz forintokat vivén ki a biró kegyelmednek, azt bévévén tőlle, vigye az némethez, ezen levelemet megmutatván, veresse jól meg a bírót, mert néki tulajdoníthatni, hogy eddig is azon res- lanLia kün maradt. Ezzel Isten legyen kegyelmeddel. Datum Karolyiéi die 16. Junii 1690. Kegyelmednek szolgál Károlyi Sándor m. pria.“ (Közli: Berey József) — A Szatmármegyei Széchenyi-Társulat választmánya múlt szerdán tartott ülésében bejelentette az igazgató, hogy a társulat számára 10 ezer korona névértékű 4 százalékos magyar korona járulékpapirt vettek a pénztár készletéből, mely ha a vármegye segélye egészben befolyik, teljesen ki lesz fizetve. Az évi tanfolyamok szükségletére a vezető tanítók részére 100—100 koronát szavazott meg a választmány, melyből a tanfolyamok dologi kiadásai fedezendök. A választmányi ülés több kisebb tárgy elintézése után befejeztetett. — Kinevezés. A debreczeni Ítélőtábla elnöke dr. Bállá Dezső végzett joghallgatót a debreczeni Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. lette. Kedélye ép oly zárkózott és komoly volt, mint ifjú korában. Édes atyja most már valóban beteges1 ragaszkodással szerette kedvenezét, úgy, hogy midőn meghalt minden vagyonát végrendele- tileg reá hagyta, a két idősebb leány osztályrészét előbb kiadván abból. Azt hitte a jó öreg ur, hogy Gabriella most már sohasem megy el a háztól; s édes anyja támasza, végnapjai megédesitője lesz I ezután. De másként volt a sors könyvében meg-1 Írva. A Gabriella szive soká aludta mély | álmát; de egyszer, midőn legkevésbbé gondolta, mégis fölébredett. Valami nyári mulatságon voltak, hova nem is volt kedve menni Gabriellának, Emma nővére hamis mosolygása, megható kérelme csalta el. Kicsit talán vegyes is volt a társaság annyiban, hogy nemcsak a vérbeli gentri családok vettek részt, egypár teljesen ismeretlen uracs is volt azon, kivasalva, klakk és frakkban; a mulatság után tovább is mentek ismeretlen sphérák fele, csak egy maradt ott közülök a székvárosban. Erről sem tudta senki honnan jött, kicsoda; egyedüli geneologiáját fényes hangzású neve képezte. Nagy lábon élt, költekezett, mintha kanállal merítette volna a kincset kiapad- hatlan bányából. Ez uracs, ki pár évvel fiatalabb is volt, nyerte meg a komoly, okos Gabriella tetszését és szerelmét, úgy annyira, hogy teljesen elvesztette miatta az eszét. Mért, hogy sokszor a legokosabb sem elég okos; s miért hogy a késön ébredező szivekben oly elementáris erővel támad fel a szerelem, mint az ifjúkor tavaszán talán soha. Édes anyja óvta, kérte és könyörgött neki; úgy a legközelebbi rokonok, bizalmas barátnők szintén; mind nem használt semmit, a szerencsétlen elvakult leány elhatározta, hogy feleségévé lesz annak akit szeret, habár a bizonyos romlásba rohan is e tettével. De a romlás, a boldogtalanság még nem is volt bizonyos, mert Gabriella határtalan szerelmében minden szépet és jót remélt a jövőtől; ö szive lovagját egy ujabb- kori Théseusnak vélte, aki barezra kél érette az egész világgal és nem riad vissza semmi áldozattól az ö boldogságáért. A gondos, szerető anya tusakodolt, hogy menthetné meg leányát; tudakozódott mindenfelé, minden utón és módon, hogy valamit megtudhasson jövendőbeli vejéröl, de sehol semmi, oly sürü átláthallan titokzatosság födte az ifjú múltját. Az esküvő napját halasztotta a mennyire lehetett és csodálatosképen ebben mindig pártolóra talált a vőlegénynél, noha az ö érdekében inkább siettetni lett volna üdvös a dolgot; ez a fontos körülmény kikerülte mindkettőjük figyelmét, pedig ha behatóbban gondolkoznak fölötte, megóvta volna őket a szerencsétlenségtől. Végre elérkezett a karácsony szent, magasztos ünnepe, mindenki szerettei körébe sietett megülni a szeretet ünnepét; és Gabriella ép ekkor hagyta el szerető jó anyját, a nyugalmas otthon védő falait; hirtelen eltűnt nyomtalanul, lovagjával együtt, ki tudja hol találta őket az imára hivó estharangszó. A szegény, öreg nő teljesen megtört a bánat súlya alatt s nehány hónap múlva, midőn egy ismeretlen idegen, akinek a hálátlan leány minden vagyonát eladta, hiteles okiratokkal állott elő s oda kellett adni neki a családi házat, az egész kúriát, ez végkép ágyba döntötte, honnan nem is kelt fel többé. És boldog lett-é a hálátlan megtévedt leány? Nem lett boldogén tudom, mert én vagyok ő. Szinte hihetetlen nekem, hogy ez az elmondott történet az én történetem, hadd el, fejezzem be hát. Végzetes távozásom után tudtam meg, hogy szerelmem tárgya egy iparlovag, kinek elhagyott hitvese van; igy velem nem kelhet egybe soha; ha akkor mindjárt visszatértem volna, talán még megmenthetem szegény Anyámat. Talán az álbüszkeség, a szégyen nem engedte meg, hogy visszatérjek; óh nem, nein az álbüszkeség, hanem a ki- olthalatlan, a megérthetetlen vak szerelem; hisz még most is úgy szeretem, hogy megtudnék halni egy szavára; pedig mikor kifosztott minden vagyonornból, tőlem is megszökött és tudom jól hogy sohsem látom többé; és mégis élek ! Az önvád, hogy jó Anyámat elhagytam, halálba kergettem, — egyre kínoz és nem tudok meghalni. Itt ülök egyedül a hangtalan sötét szó- bábán s im ismét itt van a karácsony est szent ünnepe, a harmadik azóta! És most egy döbbenetben eszembe jut a jóságos Molnár tanár ur magyarázata sok-sok év előtt, hogy mégis igazat szólott. Kint kemény hideg van, zordan süvölt a szél, fázik a lelkem és testem, a meleg szobában is, ilyen elhagyatva egyedül. A virág csak jégből van az ablakomon és fájó képzelet az emberek szeretetének inelege, itt a messze távolban, idegen emberek között s hiába esengem egy szeretet- 1 teljes, bizalmas szó után, csak a sajat szomorú sóhajtásom az, mi körültem liallszik. Tiszta fehér hótakaró borítja a földet, óh milyen jó lenne nekem is az alatt! De im, megszólal az imára hivó estharangszó; bitet, nyugalmat önt a szívbe, ér- czes méla hangja s én megnyugodott szívvel, ujhodó hittel kulcsolom imára kezem. „És bocsásd meg a mi vétkeinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk | vétkezőknek“ ! Tóth Erzsiké. Karácsonyban. Krisztus Urunknak áldott születésén Zendüljön vígan hála-énekünk; A csillag, mely kelet felöl ragyog, Uj egei és földet hirdet nekünk. Beteljesült a jóslat — be bizony nyal S testvérekké tön minden népeket; Az ég a földdel kiengesztelödvén, A föld népének idvessége lett. Kit annyian, sokan epedve vártak, Az „Ige“ testben szállt a földre le . . . Születése alázat és szegénység, Nem czifra pompa! — jászol bölcseje. Királyok, bölcsek jönnek üdvözölni, Kukájukon gyémánt, arany ragyog; Nagy nevüktől zeng, reszket Napkelet, De ö mégis mindannyinál nagyobb! Hódolattal hajol meg az egész föld, Egész világ tömjént éget neki; S a hit által megszentelt templomokban Oltárait nevének szenteli. Mennyet keresve száll felé az ének, Útjára hull a rózsalomb-levél. .. A szenvedés nehéz órái közt A csüggedt szív csak benne hisz s remél. Szent tudománya éltet és vigasztal, Sötétségben támaszt fényes napot; Gyógyít és támaszt ő fel halottakat, Lecsendesiti a zajgó habot. Beszéde minket ég felé vezérel S feltárja nékünk a menny titkait, Szivünkbe szállva észrevétlenül: Istent szeretni, hinni megtanít. Oh! Bethlehem virágos rónaága, Feléd e perezben lelkem szállva-száll; Szent földeden csengőbb még a dal is. Vidámabban énekel a madár.
