Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-03 / 49. szám
XáxsSodslIiz^clí, szépirodalmi és ismeretterjesztő i^etilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. Fé lévre.....................4 kor. Ne gyedévre Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér' 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A szinkörépités ügye. Az elmúlt nyáron kiütött tűzvész alkalmával elpusztult a régi kaszinó tulajdonát képezett nyári színkör úgy, hogy annak csak inegszenesedett alapfái maradtak meg. Nem nagy kár volt azért a rozoga épületért, mely már úgyis annyira megvolt rongálódva, hogy annak alapos renoválására igen nagy szükség volt. De a régi kaszinó anyagi viszonyai nem engedik meg, hogy a színkört újonnan felépíthesse, s ezért az építés kötelezettsége a városra hárult. Tagadhatatlan, hogy városunkban alig van valami szórakozásunk. Kiránduló helyeink nincsenek, mert a szólót annak tekinteni nem lehet, mivel az magántulajdont képez. Nincsen egy valamire való termünk, a hol műkedvelői előadásokat, tánczmulatságot vagy hangversenyeket lehetne tartani. Odáz- gattuk a kérdés megoldását a meddig lehetett, habár lapunk hasábjain nem egyszer tettük panasz tárgyává a mai állapotokat. Tervezgettünk, de mind ebből nem lett semmi, inig végre a kényszerűség reávisz bennünket, hogy végre necsak tervezgessünk, hanem tegyünk is valamit. Tennünk kell, még pedig halogatás nélkül, mert az ügy már nagyon a körmünkre égett. Tisztában vagyunk azzal és ez további vita tárgyát sem képezheti, hogy a sziniévadot nem nélkülözhetjük, mert alig van már oly város, mely nagy anyagi áldozatok árán is — a szinügy kérdését ne rendezte volna. Nagykároly városának akkora intelligencziája és szinpártoló polgársága van, hogy egy perczig sem kételkedhetünk azon, hogy a színkör kérdés megoldását mindenki elodázhatlannak tartja. De erkölcsileg is kényszerítve vagyunk erre, mert a szinikerület megalakítása alkalmával Nagykároly városa erkölcsi obligóba került, midőn a színtársulatot egy bizonyos időre lefoglalta, annak hajlékot adni tartozik. Igen, de hol? Alkalmas helyiségünk nem lévén, építenünk kell. Harmadik eset nincs. Itt megvitatás tárgyát csak az képezheti, hogy hol és miből építsünk? Mert mindenkor első helyre kell tennünk városunk anyagi helyzetét. Úgy kell építenünk, hogy a színi igények kielégítése mellett, a lehetőségig olcsón építsünk, de egyszersmint a szépészeti szempontot se hagyjuk figyelmen kívül. A városi szinügyi-bizottság múlt hó 26-án tartott ülésében foglalkozott a színkör ügyével. Tudjuk, hogy polgármesterünknek kedvencz terve volt, a szilikor kérdését a szálloda kérdésével együtt oldani meg. A magunk részéről melegen támogattuk ezt a tervet, mert meggyőződtünk arról, hogy az városunkra nézve minden tekintetben előnyös lett volna. Sajnos, a város pénzügyeire való tekintettel, ennek a tervnek kivitelét egyelőre elodázni kellett. így tehát egyedül a színkör építése került tárgyalás alá. Debreczeni István polgármester minden előzetes lépési megtett arra nézve, hogy a szinügy i-bizottságot kellőleg informálhassa. Átkérette a makói, orosházai és gyulai színkörök terveit és költségvetéseit s egyszersmint kijelölte azokat az alapokat, melyeket a képviselőtestület határozata alapján az épitésre felhasználni lehetne. A gyulai szilikor épitése 28—30,000, a makói 70,000 koronába került. Nekünk 70,000 koronás építkezésbe belemenni nem lehet, mert azt nagyobb megjerheltetés nélkül meg nem birnók. Mi csak kisebbszerü építkezésbe bocsátkozhatunk, de azt hisszük, hogy ha Gyula városának megfelelő a 28—30,000 koronába kerülő szinkör, akkor az nekünk is teljesen megfelelő lesz s amennyiben a szinügyi-bizottság is erre ; az álláspontra helyezkedett, azt ! minden tekintetben csak helyeselni tudjuk. A mi a pénzügyi fedezetet illeti, arra nézve rendelkezésre állana: 1. Az állandó szinház-alap ..................... 4041 K — f. 2. A Lovardakert melletti föld eladásából eredő töke ................................ 1328 K — f. 3. A szeszfogyasztási adópótlékból rendelkezésére álló..................... 5098 K 16 f. 4. Államsegély . . 12000 K — f. 5. A converzió folytán előállott megtakarításból ........................... 8000 K — f. Ös szesen: 30467 K 16 f. vagyis oly összeg, mely a város minden újabb megterheltetése nélkül az építkezési költségeket fedezné. A szinügyi-bizottság ezen alapokat fedezetül tényleg kijelölte s egyszersmint megbízta a polgármestert, hogy rendszeres költségvetést készítsen s azt mielőbb mutassa be. Eddig tehát rendben volnánk s ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Hátra van azonban a legfőbb kérdés, hogy tudniillik, hol építsünk ? Ez pedig igen lényeges. A szinügyi-bizottságban három terv képezte eszmecsere tárgyát és pedig, hogy az építkezés 1. a régi kaszinó udvarán ; 2. a konyhapiaczon; 3. a Strósz-féle telken eszközöltessék. Mind a három hely határozottan alkalmas erre a czélra. A régi kaszinó helyiségében a telekhez, ha talán ingyen nem, de mindenesetre igen olcsón jutna a város. A régi kaszinó mellett szól a méltányosság is, mert tagadhatatlan, hogy az egyesület igen sokat vészit a szinkör elvitelével. A vendéglős haszonbérét jóval le kell hogy szállítsa, mert köztudomású, hogy a nyári színi idény képezte egyik legjövedelmezőbb keresetét a vendéglősnek, s a szinkör hiányában, nem adhatja meg azt a bért, melyet eddig fizetett s igy a régi kaszinó-egyesület jelentékeny anyagi veszteséget szenved. Nagy hátránya lenne az, hogy egy mellékutczába kellene épiteni, a hol szépészeti szempont figyelembe se jöhetne, pedig egy ilyen középitkezésnél mindenesetre ezt is figyelembe kell venni. Ha már építünk, akkor építsünk ugv, hogy azzal városunk is nyerjen. T ARCZ A. Mikor reám száll. . . Mikor reám száll a nagy álom S a koporsóba’ pihenek, Az elsirató harangszóra Jönnek résztvevő emberek. Bánatos képpel valamennyi, Bús sóhaj kél az ajkakon: — Milyen, derék, jó ember is volt, Oh, heh kár érte, kár nagyon!! Egy se’ lesz, ki ne tudna rólam Mondani valami szépet, Áldást hint rám, tudom, még az is, Aki annyiszor megtépett. Aki százszor is megalázott, Mostan az égig felemel, Fájdalmat tettet sóhajában Sok irigy, gyűlölő kebel. így lesz, igy lesz, mint annyi mással Éppen igy volt én előttem; Akiknek egy jó sirt megástak Odakünn a temetőben. Ott is dobnak egy pár göröngyöt A koszorús koporsóra . . . Es kijönnek a temetőből — Es többet nem tudnak róla. G. Diószeghy Mór. SZis er^CLloere^iii. Csik Bandi. Verebély, egy perez ! Hangzik a kalauz harsány, rikácsoló hangja s alig áll meg a tüzszemü vasparipa, nyögve, tüszögve indul tovább fel a hegyek közé; nehány másodpercz múlva a messze ködébe vész. Itt hagyva a csinos, sárgára meszelt kis vasúti állomást, melynek kisded virágos ágyakkal szegélyezett perronján, délezeg mozdulattal fordul meg egy magas, deli férfi és katonás léptekkel siet be, a kicsiny fütött irodába. Ősz vége felé van az idő s habár kint a virág-ágyakban még most is ékesen virít az őszi rózsa és krizánta, jól esik a meleg szoba már. Hanyagul veti le magát az íróasztal előtti nagy karosszékbe és gyors mozdulattal folytatja az imént félbenhagvott munkát; de alig hogy felvette a tollat, kedves, vidám hang csendül meg a széke mögött s két puha kezecske csukja le a férfi nagy, dióbarna szemeit. — Itt vagyok ismét édes kis uram, de hányadszor már ma, megtudná-é mondani? — A férfi nem felel, csak összecsókolja a két kis kezet és néma gyönyörűséggel, tiszta boldogsággal legelteti szerelmes, áhi- tatos tekintetét a bájos fiatal nő mosolygó kék szemein, hamvas piros arczán. * * * Nagy port vert fel a jogakadémián a Csik Bandi esete. A komoly tanár urak megbotránkozva, csóválgatták tapasztalatokban megőszűlt fejüket s nem tudtak napirendre térni a furcsa eseten hosszú ideig. |, — De ki is hallott ilyet ? Egy úri családból való, szép reményekre jogosított, jeles szellemi képességű fiatal ember; a legjobb utón a szerencse és boldogulás felé; dísze, éke a jogakadémiának, lelke az ifjúságnak s egy napon kapja magát, minden komolyabb oknélkül, se szól, se beszél, falhoz csapja a tankönyveit, legkedvesebb meghitt barátait; búcsút se mond a nagyrabecsült tanári karnak és jogász pajtásainak, alig két hónappal az iskolai év bevégezte előtt, már mint negyedik éves joghallgató egyszer csak eltűnik, hogy beálljon vasúti baktemek, miért? Két ragyogó szemért ? megérthetetlen valami ez kérem — fejezé be hosszú méltatlankodását, az érdemes öreg ur. Olyan furcsa, érthetetlen az élet, sokszor úgy össze gubanczolja, bogozza az ember életének fonalát, hogy észre sem vettük, midőn egy nagy fordulással egész más útra térünk, mint amelyiken feltett szándékunk volt tovább haladni. Azért ne mondja senki, hogy én ezt teszem, vagy azt akarom; a sors különös szeszélylyeí igazgatja néha jelenünket és teremti meg jövőnket. Egy szép verőfényes májusi napon vidám majálist rendezett a jogakadémia ifjúsága a tiszaréti erdőben. Ott volt a vidék szine-java élvezve az üde, tiszta, tavaszi napot; gyönyörködvén főként abban, hogy él. Mint ezelőtt is minden mulatságon, vagy nagyobb szabású családi összejöveteleken, itt is Csik Bandi volt a mulatság lelke; csapongó jókedve nem ismert határt, de nem feledte magát a csengő pohár mellett, hanem tánczolt fáradhatatlan buzgalommal és kedves elegáncziával. A mamák el voltak ragadtatva általa s a leányok boldogan mosolyogtak diskrét bókjain ; mindenkivel egyformán, udvariasan bánt s kellemes egyénisége mindenkit magával ragadott. Az alispánná volt a „lady patroness“ s a mulatság hevében magához kérette Csik Bandit, leereszkedő nyájassággal, tettetett aprehenzióval mondá neki: — Maga velem még nem tánczolt, tegye jóvá hibáját. S a deli úrasszony önfeledten repült tova pompás tánezosa karján. Ä forduló végeztével pirosra gyűlt arcz- czal szólt rá a fiatal emberre a szép asszony: — Ezután minden fogadó-napomon szívesen látom magát Csik, kárpótlásul ezért a szenvedésért, jó? Mire Csik tulboldogan, hálásan csókolt kezet. Azután gyakori látogatója lett az alis- pánné salonjának, hol könnyed vidámságot, aranyos jó kedvet honosított meg. Még az í öreg uraknak is kedvében tudott járni azzal, hogy naiv arczczal, valódi élvezetet szen- velegve hallgatta meg az elkoptatott anekdotákat. Egy alkalommal, ép nagy társaság volt együtt, kirándulást rendeztek a Tiszán , Csik Bandi is oda Ígérkezett, de elkésett a kitűzött óráról, mire a Tiszapartra ért, már
