Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-15 / 42. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE < z 85 k 8 *© ■*w *K> Ad ■c i* 'S £> «1*2 ^«i» © <> 'S ■íc si s S 3C 'S io s t«i *>d I ■<: •«* ü5-e '5 « 50 50 :o Jegyzet Az adó alá esők után fizetendő összesen mészáros kutya j pásztor kutya házőrző vizsla agár vagy kopó luxus kutya ^ SÍ r°*\ pásztor kutya házőrző Ezekből mészáros kutya 1 pásztor kutya házőrző vizsla agár vagy kopó 1 luxus eb A birtokában lévő ebek | száma Az ebtulajdonos neve és lakása vni^zspXioj dvpn ojaeiefeq e [eunA'So m^zs9Ájoj III. MINTA. ^Ta,gr37-i=árol3r r. t. -város. Szatmái vármegye. Elismervény arról, hogy .......................................................... na gykárolyi lakos az 190.... évi összeírás folyószáma alatt felvett___ darab ku tyájára kirótt azaz.................korona ös szeget alólirott városi pénztárba mai napon hiány nélkül lefizetett. Aláírás, pecsét. A városi ebtartási szabályrendeletnek ki­vonata. m pontusai mauvanyoK lezajiasa után az érdeklődés megszűnt s alig pár bizottsági tag jelenlétében lett a hosszú tárgyhalmaz letárgyalva. Az egész magyar közvéleményt, izgatottságban tartó politikai kérdések vár­megyénk hazafias bizottsági tagjait is arra bírták, hogy a vármegye hatalmas szavát is i hallassák, hogy az ország is tudomást sze­rezzen arról, hogy Szatmárvármegye az elsők között akar lenni, kik a nemzeti kívánalmak megvalósításáért síkra szállanak. S az ősi í kuruczok vármegyéje minden ilyen kérdés- \ ben csaknem egyhangúlag hozta meg hatá­rozatát, mely méltó a többi vármegyék ha­tározataihoz. A közgyűlést gróf Hugonnai Béla főispán nyitotta meg, ki lendületes j szavakkal óhajtotta, hogy a mai zavaros i politikai helyzetből a kibontakozás útja mi­nél hamarább megtalálható legyen. A válasz- i tások nagy érdeklődés mellett folytak le. A meg- üresedett árvaszéki ülnöki állásra Dr. Képessy ; László erdődi szolgabirót választották meg. : A közig, bizottság tagjai lettek: N. Seabó ! Antal, Isaák Dezső, Szuhányi Ödön, Doma- hidy Sándor és Reök Gyula. Megválasztották még az igazoló választmány, a vármegyei tisztviselői nyugdij-választmány és a bor­ellenőrző bizottság tagjait is. Majd a politikai indítványokra került a sor. A chlopy hadi­parancsra nézve Luby Géza indítványa, hogy a vármegye írjon fel a képviselőházhoz az ebben foglalt sérelem orvoslása tárgyában, egyhangúlag elfogadtatott. A hároméves ka­tonák visszatartása tárgyában Luby Béla indítványa három szavazat ellenében az ösz- szes szavazatokkal elfogadtatott, melynek értelmében a vármegye ez ügyben felír a képviselőházhoz, a törvénytelenül visszatar­tott katonák elbocsátása érdekében. — Az önkéntes adófizetések elfogadása tárgyában kelt belügyminiszteri határozatot N. Szabó Albert indítványára a közgyűlés nem vette tudomásul és ez ellen felír a belügyminisz­terhez és képviselőházhoz. Az önkéntes adó­fizetések elfogadásának megtiltása tárgyában Ferenczi Imre részéről beadott indítvány élénk vitát keltett, melynek eredménye az lett, hogy 28 szavazattal 25 ellenében, úgy ezen indítványt, valamint Mártha József pót- inditványát a közgyűlés elfogadta, mely sze­rint nemcsak az önkénytes adók elfogadása tiltatik el, hanem ezen határozat azonnal végrehajtatik, azonnal kinyomatik s a közsé­geknek megküldetik, továbbá ezen határozat a rendezett tanácsú városokra is kitérj esz- tetik. A főispán ezen határozatot a belügy­miniszterhez felülvizsgálat végett felterjesz­teni rendelte. Ez utóbbi két indítvány tár­gyalásánál Mangu Béla vármegyei aljegyző, az ügyek előadója az állandó választmány véleményével ellentétben, mely azokat egy­szerűen tudomásul venni javasolta, az uj vármegyei ügyviteli szabályzatban foglalt jogával élve, saját véleményét is előadta, melyszerint úgy a belügyminiszter rendeletéi az adók elfogadása tárgyában, mint az önkén­tesen fizetett adók elfogadását törvényellenes­nek tartja. Az önérzetes, fiatal tisztviselő bátor, hazafias fellépéséért megérdemelt éljenzést kapott. A vármegyei közgyűlés f. hó 18-án 11 és fél órakor ért véget, tehát 5 napig tartott. Az utolsó napon elintézett ügyek közül fele ml i- tendönek tartjuk a következőket: Győr vár­megyének az obstruktió megakadályozása tárgyában kelt átiratát irattárba helyezni rendelte. Debreczen városának Il-ik Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállítása iránti át­irata következtében a közgyűlés az ország­gyűléshez az alábbi feliratot intézte. Váro­sunk képviselőtestületének a Nagykároly— Mátészalkai h. é. vasút törzsrészvényeinek jegyzése tárgyában hozott határozatát, vala­mint a marhalevél kezelése és ebből befolyó jövedelem felhasználása ügyében kelt szabály rendeletét a közgyűlés jóváhagyta. A köz­gyűlés végén N. Szabó Antal bizottsági tag interpellátiót intézett az alispánhoz a nagy­károlyi orosz szert, görög katholikus egy I háznak a munkácsi egyházmegyéhez leendc ! átkapcsolása tárgyában intézett felirat ügyé- i ben, mire az alispán kijelentette, hogy £ I minisztertől ez ügyben eddig válasz nem ér ' kezett s ha hozzá ez irányban sürgető kér vényt adnak be, akkor a miniszterhez fel j terjeszti. A választ úgy a közgyűlés, mint a; interpelláló tudomásul vette s ezzel az ér dekes közgyűlés véget ért. A jegyzököny1 hitelesítése tegnap délelőtt 10 órakor történt II. Rákóczi Ferencz hamvai hazaszállítás! tárgyában a közgyűlés által az országgyűlés 1 hez intézett felirat a következő: Mélyen tisztelt Országgyűlés! Midőn Deb , reczen sz. kir. város törvényhatóságána j Nagy Rákóczi Ferencz fejedelem és társa t földi maradványainak hazaszállítása ügyébei a m. t. Országgyűléshez intézett felirata r mai napon tartott közgyűlésünkben tárgyalá alá vettük: csatolt egyhangú határozatunk kai teszünk tanúbizonyságot mi alólirot Szatmár vármegye rendjei arról, hogy ez a óhaj ma már nemcsak vágy többé, haner a nemzeti közvélemény által diktált parancs mely előtt a törvényhozásnak is meghajolr HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 8-án és következő napjain tartotta meg őszi rendes közgyűlését. Az első napon élénk érdeklődés nyilvánult a tárgysorozatba felvett fontos kell. Nem akarunk e kérdés körül hossza­sabban értekezni. Arany János szavaivá szólva: „röviden érintjük csak a tárgyat mint fecskeszárny a vizet !* De e fecske szárny-érintéstől egy tenger viharja zudul fe’ s úgy érezzük, hogy: „Midőn egy ország egy napot szentelve, Dícsénekével éltet egy nevet: E név nem ember, föld tűnő lakója, E név csak eszme, gondolat lehet“. És ezt a gondolatot: a mi nemzeti Messiá­sunkban Nagy Rákóczi Ferenczben látjuk megistenülni. Mi szeptember 20-án a tisza becsi harczmezön lezajlott országos nagj ünnepségünkben tanúbizonyságot tettünk ar ról, hogy annak a nagy nemzeti gondolat nak: a magyar szabadságnak, a magyar hazt függetlenségének eszményi zászlóvivőjét va lódi értéke szerint tudjuk megbecsülni. Mi tudjuk, hogy annak a nagy tragoediának a hőse, — a ki nagy nevének dicsőségéből eredő kötelességét: a nemzet igaz jogaiért és az élő törvények megtartásáért való nemes küzdelmét olyan tüneményszerüen töltötte be, — a mi földünkön szórta fényes dicső­ségének első sugarait és a mi földünkön halványult el. Mi láttuk a tiszabecsi győzőt: a nemzeti öntudat felébresztőjét vakító nap­ként feltámadni; mi láttuk a tragoedia nagy hősét a majtényi páston elbukni! Láttuk a felkelő napot, hogy lássuk azt lemenni is! És kurucz ősapáink a nemzeti Messiást üd­vözlő Hpzsannától kitartottak vele a Golgo- tháig! És hogy fel tudtuk támasztani Nagy Rákóczi szellemét: tanúbizonyságot tettünk arról is. Mi Nagy Rákóczi nagy emléke iránt érzett e szent kegyeletünkkel járulunk most hozzátok, kérve benneteket, hogy ha már Nagy Rákóczi lelke visszatért közénk: ad­játok vissza a testét is nekünk, hogy szent hamvaihoz, mint búcsújáró Mekkánkhoz el­zarándokolhatva, legyen az a szent sir a nemzet jogainak elaltatóival szemben egy élő tiltakozás, hogy azoktól a szent hamvaktól legyen melegebb ez a föld, hogy jobban hevítse fiai szivét. Ez érzelem hatása alatt állva járulunk törvényhozó magas színetek elé: kérve benneteket, hogy a „haza apja“ nevével megtisztelt Nagy Rákóczinkat kikö­zösítő 1715. évi XL. szégyenteljes törvény- cziklc eltörlésével adjatok szavakat a nemzet igaz érzelmeinek és a „haza apját“ adjátok vissza az édes anyai földnek. Azt a mi nem­zeti Messiásunkat, ki úgy szerette ezt a föl­det, hogy képes volt ettől megválni is, hogy megtartsa ezt nekünk: nekünk kötelességünk visszahozni ebbe az édes anyai földbe, mert különben a végzet sujtoló átkát éreznénk reánk szakadni annak a tudatában, hogy e földben nem pihenhet az, ki ezért a földért legmelegebben érzett, ki úgy megvalósította a nagy költő szavait: „A haza minden előtt!“ Kelt Szatmár vármegye közönségének Nagy­károlyban, 1903. október 8-án tartott rendes közgyűléséből. Jegyzetté: Nagy Sándor, tb. vármegyei főjegyző. — 25 éves szolgálati jubileum. Hetey Ábrahám városunk főjegyzője és helyettes polgármestere f. hó 8-án ünnepelte meg fő- jegyzőségének 25 éves jubileumát szűk csa­ládi körben, mely alkalomból igen sokan keresték fel jókivánataik tolmácsolása czél- jából a köztiszteletben álló főjegyzőt. A jó­kívánságokhoz mi is csatlakozunk s üdvözöl­jük főjegyzőnket mint olyan tisztviselőt, ki hivatali teendőjét szorgalmasan végezte, a felekkel szemben humánusan járt el s a köz javára sokat dolgozott, noha a dotátió egy­általában nem felelt meg a teljesített mun­kának. Isten soká éltesse! — A helyettes közjegyző Dr. Sternberg Gyula működését fenti minőségben folyó hó 8-án már megkezdette. — Főgymnasiumunk „Kölcsey Önképző­kör“-e f. hó 10-én diszgyüléssel ülte meg a szabadságharcz nagy martyrjai halálának évfordulóját — múlt számunkban már közölt műsor szerint. Az ünnepély igen csinosan sikerült és annak egyik fénypontját Czimmer- mann János vezető-tanár hazafias, lelkesítő beszéde képezte. — Hivatalos órák változása. A helybeli kir. pénzügyigazgatóságnál a hivatalos órák a mai naptól kezdve megváltoztak. A nyári idény alatt reggel 7 órától déli 1 óráig egy­folytában tartott hivatalos órák helyett dél­előtt 8 órától 12-ig és délután 2—5-ig tar- tátik meg a hivatalos idő. — Beigtatás. A kath. legényegyesüle buzgó másodelnöke Klacskó István rendkívül elfoglaltságára való tekintettel, állásától vált felmentését kérte, mit a püspök teljesítet is, és helyette Haunstüdter József főgymna siumi tanárt nevezte ki másodelnökké. A; újonnan kinevezett elnököt e hó 11-én va sárnap délután 4 órakor tartott rendkívül közgyűlésében igtatta be az egyesület u állásába, mely ünnepélyes aktusnál a ta gok igen szép számban jelentek meg. —■ Lörincz Gábor egyesületi elnök üd­vözölve a megjelent tagokat, gyönyörű be­szédben méltatta távozó elnöktársa érde­meit. melyeket működése alatt szerzett No de jött a piéce de resistance, az égő föld megtekintése. Különös fojtó szag jelezte már messziről a földben működő pusz­tító erőt. Mint ezer apró kráterből sürü füst tódult elő fehér felhőként gomolyogva a föld felett. Ha megbolygattuk, perzselő hőség csapott ki és szertehullt a vörös hamuvá égett talaj. A kézben levő bot is csakhamar átforrósodott és csak úgy süppedt le, mint valami izzó lávában. „No itt ugyan meglehetne egy pár krumplit sütni“ jegyeztem meg bölcsen. „Meg ám egy pár ökröt“ hangzott a mű­értő felelet Pali részéről. Tréfáltunk még a szokatlan jelenségen, de azért mintha a szivünk fájt volna a szép kis fekete földdarabért. Ki hitte volna, hogy egy hét múlva mértföldek fogják szomorú sorsát követni. A kérdéses vidéket még meg­kímélte a veszély, de ki tudja a holnapot, a természet nagy ur! Elég baj van a láp másik oldalán, hol a gazdák és földesurak szép birtokaikat, 700 szegény telepitvényes család mindenét siratja és mindnyájan mély megdöbbenéssel az ál­dozatul esett emberéleteket. Mert az is történt. Mesébe illő borzalom ! Munkás földművesek szekerestül, lovastul sülyedtek le az égő földbe, akárcsak hajdan az eltévedt utas a zsombék, a hinár süppe- dékes ingoványaiba, de mennyivel szelidebt halál a nedves, hűs elemben, mint a bosszú­álló tűz pokoli torkában. Ilyen a láp most! Vizi romantikának elmosódó sejtelmes képe helyett a félelmesen szállongó füstien ger! És benn a föld mélyében átvette £ tűz az uralmat. Egy forró kohó odalenn a: uj kincs, a humus. A természet végzi bosszú ját, a magyarok Istene pedig hej de elfordul tőlünk mostanában, hogy sem az Ecsedi-lápon se másutt meg nem hallja a magyar embe fohászát : „Balsors, akit régen tép Hozz reá vig esztendőt, Megbiinhödte már e nép A múltat s jövendőt! N. Szabó Hedvig. Majd uj elnöktársát üdvözölte, ecsetelve azt a nemes hivatást, mely reá vár. — Az éljenzéssel fogadott szép beszéd után Haun- stüdter József emelkedett szólásra s szépen átgondolt beszédében Ígérte, hogy minden erejét az egyesület virágzásának előmozdí­tására fogja fordítani. Szűnni nem akaró éljen­zés kisérte szavait, mert hiszen az egyesület már eddig is sokat köszönhetett az ő lelkes buzgalmának. Az ifjúság közül Tóth József és Mann Gusztáv mondottak üdvözlő beszé­det, mire a szép ünnepély véget ért. A ma­gunk részéről is szívélyesen üdvözöljük az uj másodelnököt szép hivatásában s kívánjuk, hogy működését siker és elismerés kisérje. — Hymen. Elbel Béla helybeli kir. járás- birósági jegyző folyó hó 4-én váltott jegyet Gyöngyösön sipeki Balázs Ilona úrnővel, néhai sipeki Balázs Ignácz ügyvéd és neje domaházi Elek Vilma leányával. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Czeg- lédi Ferencz debreczeni pénzügyi számgyakor­nokot a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz számtisztté nevezte ki. — A villanyvilágítás ügyében Hollós József kir. mérnök miniszterileg kirendelt szakértőnek lapunk múlt számában jelzett válasza térszüke miatt lapunk legközelebbi számára maradt. — Deák Ferencz-ünnepély fögymnasiumunk- ban. Főgymnasiumunk tanártestülete és ifjú­sága f. hó 17-én hálás kegyeletének adózva, melylyel a nagy ember emlékét őrzi, ünne­pélyt rendez. 9 órakor tanári assistentiával nagy misét mond a főgymnasium igazgatója, melynek végeztével a tornacsarnokba vonul az ifjúság, hol iskolai ünnepélyét tartja meg a következő műsorral: 1. Induló „A drótos­tót“-bői, előadja a főgymnasiumi zenekar. 2. Deák Ferencz aranymondataiból nehányat előad Jakab Tibor VII. o. t. 3. Hymnus Erkeltől, énekli a főgymnasiumi énekkar. 4. Deák Ferencz élete és pályája, irta és felolvassa Mátyásy Jenő VIII. o. t. 5. A béke hárfája Sidney Smithtől, zongorán előadja Adler Ernő VIII. o. t. 6. Deák Ferencz, Szász Károlytól; előadja Kosa Lajos VII. o. t. 7. Részlet a Lohengrin operából, quintott, elő­adják : Kompolthy Béla VI., Rupprecht Béla VI., Mangu Gyula V., Nagy Gábor Vili. o. tanulók és a karmester. 8. Deák Ferencz emlékezete, pályadijat nyert óda, irta Suták Ignácz VIII. o. t., előadja Páskádi János VIII. o. t. 9. Szózat Egressy Bénitől, énekli a főgymnasiumi énekkar. 10. Emlékbeszéd, tartja Kontraszti Dezső, a történelem tanára. Ez ünnepélyre a t. szülőket és gyámokat, az ifjúság iránt érdeklődő t. közönséget ez utón hívja meg a főgymnasium igazgatósága. — Az ecsedi-láp égése. Vármegyénk lápi birtokosait nagy csapás érte. A 10 milliónyi költséggel lecsapolt és inüvelhetővé lett Ecsedi-láp területén még a múlt szerdán tűz ütött ki, mely mindez ideig ég, elpusztítva mintegy 4000 holdnak minden terményét, sőt magát a termőföldet is. Az évszázadok óta összegyűlt növényi lerakódások ugyanis az idei száraz nyár alatt annyira kiszáradtak, hogy a tűznek kitűnő táplálékot nyújtanak, s a földben a termő talaj alatt 1—2 méter mélységben iszonyú erővel pusztít a vészes elem, mely megsemmisít mindent, mi útjába akad. Ég a föld felett és a föld mélyében. A föld felett a száraz tengerikórók, széna és egyéb takarmány között pusztít, de az útjába eső épületek is menthetetlenül a lán­gok martalékává lettek. A tűz keletkezésének oka még kiderítve nincsen, de nagyon való­színű, hogy a szokásos lápégetésből szárma­zik. Máskor is meggyulladt a láp, de körül- árkolással hamar elejét tudták venni a veszedelemnek, most azonban élesztve a múlt napokban dühöngő szél által, oly óriási területre terjedt ki és oly gyorsasággal, hogy a tűznek gátat szabni nem lehetett. A Hal­mos-tanya közelében ütötte fel fejét elpusz­títva ezt, valamint a báró Uray, gróf Károlyi Sándor tanyáit s 4000 holdon mindent, a mit elpusztítani lehetett. Az óriási szeren­csétlenségről értesülve Nagy László alispán minden intézkedést megtett, hogy a tűz lokalizálható legyen. Az érdekelt járások fő- szolgabiráit Gőnyei István és Dr. Komoróczy Ivánt azonnal a helyszínére rendelte, kik nagy buzgalommal láttak hozzá a mentés­hez. Az alispán távirati kérelmére 50 utász katona érkezett Budapestről, azonkívül váro­sunkból 100 honvéd és Szatmárról 100 közöshadseregbeli katona rendeltetett a hely­színére. A miniszter Bölcs Gyula osztály- tanácsost, Sporzon Pál debreczeni gazdasági tanárt küldötte ki, kik Péchy László társulati j főmérnökkel és a társulat összes műszaki j személyzetével csaknem állandóan a helyszi- j nén vannak és vezetik a mentési munkálatokat. A hétfőn beállott esőzés is nagyban elősegí­tette a mentők helyzetét s a szomszédos községeknek kirendelt közmunka erejével s a katonák segítségével a munkálat annyira előrehaladt, hogy emberi számítás szerint a vészes elem ma már megkötöttnek tekint­hető. Hogy azonban mi pusztult el, azt még megközelithetöleg sem lehet megállapítani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom