Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-22 / 4. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. január 22. T’áxssucLsulrxxi, sz:é;pixocxsLlxxxi és ismeretterjesztő xxetila/p. (V, NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. J; Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagypiacztér rendezése. (Két czikk.) II. (—r.) Lapunk utolsó számában azon kérdést vetettük fel, hogy hová helyezzük el a vásár azon részét, a mely mostanáig a gencsi-utcza felé vezető országút jobboldalán és a mczöpetri felé vezető ut baloldalán fekvő részén van elhelyezve. Mint értesülünk a belügyminiszteri leirat leérkeztekor polgármesterünk a vásártér rendezése kérdésével már foglalkozott és bárha szerinte is a fent- jelzett vásártéren egy nagy park lenne létesítendő, polgármesterünk a park létesítése daczára a kirakodókat a vásártér ezen részén hagyná, amennyiben a park körül és a pénzügyigazgatóság épülete körül elterülő részeket 40 méter szélességben cyclops-rend- szer szerint kikövezendönek tartja, a hol a kirakodók részére szükséges fér- hely és a közlekedésre szükséges utak is elhelyezést nyernének s a park számára 5924 D-öl vagyis 21,267 □ méter terület jutna akkor is, ha a kirakodók részére a szükséges hely fennhagyatnék. Ha ezen tervet elfogadjuk, akkor csakis a szekerek elhelyezéséről lenne szó. Statisztikai adataink vannak, hogy átlag hetivásárainkon — abnormis viszonyokat, úgymint sertésvész vagy állati száj- és körömfájás miatti zárlatot nem számítva — 2200 szekér vár elhelyezésre. Ha ezeket mind a szoros értelemben vett vásártéren akarjuk elhelyezni, akkor a gencsi-utcza felé vezető ut baloldalán és a majtényi-utcza jobboldalán fekvő piaczterület egészben kikövezendő lenne, a mi a városi mérnök számítása szerint — a kirakodók számára szóló már emlitelt tér kikövezését beleszámítva — 220,000 koronába kerülne, a mi oly összeg, mit városunk nem bír e czélra elkölteni. E mellett még figyelembe veendő, hogy a fenti összegben a Cservenyák-féle háztól a városházáig elterülő, az úttestnek — a városházától kiindulva — a baloldalon fekvő része hosszu ideig már amúgy is el nem odázható kikövezése bent nem foglaltatik. Hogyan lehetne tehát a kikövezendő területet kevesbíteni, ez által a kövezés költségeit apasztani és hogyan lehetne másfelől városunknak oly jövedelemre szert tennie, amely a kikövezés költségeit legalább részben fedezné? Midőn erről szólunk, — akaratlanul előtérbe lép a szállodakérdés. Általában el van ismerve, hogy városunkban egy minden kényelemnek megfelelő szálloda, étterem és kávéház nincs. Nincs egy megfelelő nagy termünk, a hol egy nagyobbszabásu mulatságot, felolvasóestélyt, hangversenyt lehetne rendezni és sajnosán nélkülözünk egy oly helyiséget, a hol színi-, esetleg műkedvelői előadásokat lehetne tartani. Ha tehát elöbb-utóbb megérik, — mert' meg kell érnie azon eszmének, miszerint egy modern szállodát, mely a fenti igényeket kielégíti, létesíteni kell, s tisztában lehetünk azzal is, hogy ilyet magánvállalkozás városunkban létrehozni nem fog, tehát a városnak, mint erkölcsi testületnek kell a közvetítő szerepet játszania azzal, hogy egy ily szállodát kölcsönpénzen felépítsen, az a kérdés áll elő, nem lenne-e czél- szerü ezen nagyobbszabásu szállodát, a nagypiaczon a mostani vámház helyén a homlokzattal a létesítendő nagy- park-felé felépíteni, a mi által inig egyrészről a kikövezendő területből egy jelentékeny rész elvonatik, másrészről az igy létesítendő szálloda — egy nagy négyszögü épület — benne nehány üzlethelyiséggel, — tekintettel arra, hogy ezen szállodának már a vásári forgalom is jelentékeny jövedelmet biztositana — hozna a városnak oly jövedelmet, a mely nemcsak a szállodaépítésnél befektetendő tőketörlesztési részleteit és kamatát bőven fedezné, hanem még néhány ezer korona fölösleg is megmaradna, a mi a kövezésnél befektetendő töke felerésze törlesztésére elegendő lenne. Ez a jövedelem annál valószínűbb, mert inás helyen akárhol akarnók a szállodát létesíteni, maga a telek 40—50,000 koronába kerülne, holott itt a területért — ha a város a vásártér tulajdonát megszerezte — már semmibe sem kerül. Ha már most a vásártér igy rendez- tetnék, ha az állatvásárt egy nagyobb térre, a városon kívül kihelyezők, ki lehetne eszközölni azt, hogy az országos vásárok ne egy napig tartassanak, hanem hogy a kirakodó vásár és állatvásár három napig tartson, akkor a vásárvámbérletnél elerhetö lenne oly jövedelemtöbblet, a mely a vásártér kikövezése költségeit másik részében fedezné. Az itt felvetett eszmét — ismételten hangsúlyozzuk — nem kívánjuk feltétlenül követendőnek tekinteni, hanem felvetettük ez eszméket azért, hogy mindazok, kik városunk jól felfogott érdekei iránt érdeklődnek és elö- hal adását óhajtják, ezen eszmékkel akár tollal, akár alkalomadtán szóval foglalkozzanak, mert valamint az elvetett mag csak úgy érik meg, ha éltető harmatot és meleget kap, úgy egy Aáros életében is csak akkor lehet haladás, ha a várost érdeklő ügyeket az érdeklődés harmatával tápláljuk és a jóakarat melegével melengetjük. A vármegyei muzeum és könyvtár. (—r.) Vármegyénk fenkölt gondolkodású alispánjának eszméje volt áz, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága 1901. évi április hó 12-én tartott rendkívüli közgyűlésén 326, bjkvi sz. alatt hozott határozatával — mely 1902. évi szeptember hó 9-én 98,655—ít. sz. alatt kelt belügyminiszteri intézkedéssel jóváhagyatott, — kimondotta azt, hogy a vármegye őstörténeten, embertani, történelmi, régészeti, irodalmi, művészeti, műipari, geológiai, természetrajzi, tájismei és szépismei érdekeit a vármegye egyetemének gondviselése alá helyezi, s ezen rendelkezése által az egységes magyar közművelődést előmozdítani, fejleszteni és terjeszteni kívánja, mely czéljának megvalósítása végett városunkban a vármegye székhelyén a helybeli KölcseyTARCZA, Révai Miklós emlékezeted (Óda.; Irta: Kosa Ede. “Io pean ! Legyen ez a nap most itt ünnep napja, A kegyeletnek kedves ünnepe; Itt leng köztünk szelleme Révainak ,, Örök tanúságul a múlt vele!“ Zengjed lantom, ki volt ö e hazában ? Zengjed hárfám — beszéld, hogy ő vala: Nyelvújító! — bár nem vala költő, S nagy hazafi, — minőt sok emberöltő A cm szül: —- volt ö nyelvünk apostola ! Rideg kolostor csendes czellájában — Hol tiltva bár, a szív még is szeret — Hangzott ajkán mindig a szent zsolozsma Az ég felé: — honnan az üdv ered! Az orgona kisérte hangját lágyan . . . Lelkét emelte ima s áhitat . Szírét egészen égnek szentelő Ha lelkét bú, szemét a kong fedő Nem hajolt el oltártól e miatt. Nem! . . . az oltár volt néki szent Sión ja. Oltárról élt: s halt meg oltár kövén : Szivében hittel, fejében tudással, Állott meg ö szent kereszt tőrén. *) Ez óda a Révai emléktáblájának leleplezésére készült ; — a pályázatra be is küldetett. K. E. Mentek hozzá enyhülni és tanulni — Mert lelke, szive egyformán vala — Nem hajolt el oltártól A tudatlant szeretettel tanitá, .4 bánkódókat vigasztalgatá Isten beszéle s szála általa. Isten beszélt! — mint a csipkebokorból: Hajdan Mózeshez; — általa nekünk; Benne nyelvünknek nagy reformátorát ; Bírta, ölelte drága nemzetünk. \ Látva, az ut, melyen jár, mily rögös! — és \ Szánkban a nyelv milyen durva és rideg !. . . Mint szobrász vésőt, mintát vett elő, Virágot hajtott kopár hegytető Bájos dal zendült a virány felett. Kertész volt ö! — nyelvünk gazos kertjében Irtva, gyomlálva abban a gyomot; Nyesett, irtott, oltott a vad alanybcc, Tövis bokor is rózsákat hozott. .4 virágot összeszedte csomóba, Amit csak talált uton-utfelen . . . Virágokról, virágokra hágott . . . Szerény köréből magasra nem vágyott, Bár élete nem volt felleytélén. Nem ! -— mert fény, homály minden ember élte, Éltünkben váltják egymást fény s homály... Csillagfény és felhőkön tör keresztül. Míg a földre álmainkba leszáll. Bölcső és sir — e lét vég csak az ember Küzdelme bére: sötét sirhalom . . . Es elmúlik, mint virág hervadással, Kialszik egy bágyadt lobbanással. ; Egy bűbájos, pirosló hajnalon. Óh Révai — te szived is kilobbant, Mint mécs; — és e hazáért éye el.. . Mi fény volt benned, fel az égbe szállott. . | Mi földi volt, _— zárja rég hamvadat. Megosztozott Ég és Föld te feletted — .4 Sors, bizony sokszor oly mostoha! - Megrabolja fényétől a világot . . . Letép lombot, zöld ágat s virágot De szép hírünk nem lopja el soha! Oh! te is élsz Révai! élsz mi köztünk, Kit sors nem tört meg, sirhant nem föd el Ez ünnepély, mit szentelünk most néked, Az eget földdel hozza most közel. És kolostorod csendes czelláját a Hol szűd mélyéből gyöngyöket hozol Ha földre szált ma le a holdas éj Fényes szellemed újra visszatér Vendég gyanánt, rég alvó áldozár! És kolostorod kertjét ha, lejárod, Hol még ma is az enyhe esti szél: Az utánad bánkódó kis virágnak Vigasztalókig csak rólad beszél, Ott lomb, lévél, virág simul te hozzád . . . Tapsolnak a fák megjöttöd hírén . . . Lelkeden dal leiben lágyan által Mint futó csillag, olyan survattással, Mint fecske szárnya, csendes tó vizén. E dal a költő lelke, szép virága, Alci elé rózsákat szórt kezed; Küzdelmeid béréül e napon ma Lelke gyöngyeit tőle átveszed. E dal neved magasba felragadja . . . Oda — hová szállnak minden dalok; Hol fény között trónol az „Ideál“. . . Dicsőséged fényes sugárinál Mosolygmk rád az égi angyalok. Qyönyörködöl e felvidult hazában, Nyelvünk bubája szent örömbe ejt . . . És égő szomjjal fenékig iszsza szád a Gyönyörrel, üdvvel megtöltött kehelyt. Lelkeden át bú helyt öröm czikáziíc . . . Öröm környéktől csillog két szemed; Nyelvünk kincseit látva garmadában, Nyelvünk hallod a menydörgés szavában, Orkán az a zajgó tenger felett! S „tatásokat látsz!“ Látsz egy uj világot Egy uj hazát, mely fény foly körül, „Álmokat álmodozol"*) nyílt szemekkel És az álmokkal lelked úgy örül. Hallgatod, mily szépen zendül a zsoltár ? — .1 hit által szentelt falak között — Mily szépen cseng nyelvünktől az oltár ? Mert nyelvészek csillaga te voltál Kazinczyval szegény hazánk fölött. Dajka voltál! megtanitád beszélni .4 dadogó, selypítő gyermeket . . . A te mesteri és avatott kezedben A durva köböl márvány koczka lett. Nádió hegyén te elborultan megálltát Csillagtalan éj néma csendiben . . . Lelked egy szebb, műveltebb körbe látott, írtál sok burjánt, szedtél virágot Irodalmunk kopár berkiben. *) Bibliai kifejezés. Remek kivitelű fényképnagyitások Életnagyságu figpEii 9 fit 80 kr. m e 11 k é p 9 frt 80 kr. papirkerettel — együtt. 1896. síw KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -wj| 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA ! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
