Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-08 / 41. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A már marakodott kutyát a rendőrség a ! hatósági állatorvossal megvizsgáltatja s eset­leg teljesen zárt helyiségben 40 napig meg­figyeltetheti. 12. §. Ha a vizsgáló állatorvos az ilyen j kutyát veszettnek találja, az azonnal kiirtatik, veszettség gyanúja esetén, vagy ha a fertő­zés gyanúja merülne fel, tekintettel az 1888. évi VII. t.-cz. 67. §-ára — a kutya biztos helyen megfigyelés alá helyezendő s ha itt rajta a veszettség tünetei minden kétséget kizáróan mutatkoznak : ez kiirtandó, ha pedig a gyanús tünetek elmúlnak róla, a kutya — a megfigyelésből eredő költségeknek a tulajdonos által való megtérítése után — annak visszaadatik; a kutyának egy napi élelmezése és gondozása 20 fillérben állapit- tatik meg. Közérdekből megfigyelés alá he­lyezett ebek tartásdijai az ebtartási szabály­rendeletből befolyó jövedelem terhére fede- zendők. 13. §. Ha valamely kutyán a veszettség kitört és az kóborolt, az esetben a rendőr- kapitány — a szükséghez képest — a város- j ban található összes kutyákat megvizsgál­tathatja. 14. §. Ha közhírré tétetik, hogy a város­ban vagy annak határán veszett, vagy ve-1 szettségre gyanús eb kóborolt, az 1888. évi VII. t.-cz. 68. §-ában előirt eljárás követendő, j 15. §. A veszett kutya által megmart állatokkal azon eljárás követendő, mely az 1888. évi VII. t.-cz. 66. §-ában rendeltetik és mely az ehhez kiadott rendelet 185. §-ában szabályoztatik. 16. §. Fertőzésre gyanús, veszettségre gyanús vagy veszett állatok semminemű test­részeiket, vagy termékeiket felhasználni nem szabad. 17. §. Veszett állatok fekhelyei és állásai az 1888. évi VII. t.-czikkhez kiadott utasítás, illetve rendelet 192. §-a alapján a 98. §. utasításához képest fertötlenitendők. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Ilugonnai Béla vármegyénk főispánja nejével múlt szomba­ton a déli gyorsvonattal hosszabb tartózko­dásra városunkba érkezett. — A király nevenapja. Királyunk neve- napját folyó hó 4-én szokott módon ünne­pelte meg városunk közönsége. A középüle­teken kitűzték a nemzeti lobogót. A kegyes­rendiek templomában délelőtt 9 órakor 1 kezdődött az ünnepélyes isteni tisztelet, a melyen a szent-misét Timár Péter kegyes­rendi házfőnök czelebrálta Boros Antal, Klacskó István és Niklos János kegyesrendi tanárok segédkezése mellett. Az isteni tisz­teleten a vármegyei, állami és városi hiva­talnokok gróf Hugonnai Béla főispán, illetve a hivatalok főnökei vezetése alatt testületileg | vettek részt; ott volt a honvéd tisztikar és a honvédség kirendeltsége a zászlóalj parancs­nok vezetése alatt, ezeken felül pedig a katholikus hívők nagy serege és más vallás­beli közönség zsuffolásig megtöltötte a tem­plomot. 1 Október 6. | Tegnapelőtt délelőtt 9 órakor ünnepélyes requiem volt a helybeli róm. kath. templomban az aradi vértanukért. Az ün­nepélyes gyász istenitiszteletet Timár Péter kegyesrendi házfőnök végezte Boros Antal, Kontraszti Dezső és Niklos János kegyes­rendi lelkészek segédlete mellett. Ott láttuk Gróf Hugonnai Béla főispánt a vármegyei tisztikarral, a pénzügyigazgatóság, járásbíró­ság, adóhivatal tagjait, a városi hivatalnoki kart, a főgymnasiumi ifjúságot, a polgári leányiskola növendékeit tanáraik vezetése alatt, a függetlenségi párt tagjait nagy szám­ban. Bensöségteljes kegyelettel vettek részt a jelenvoltak az aradi vértanuk emlékének szentelt istentiszteleten, szivük mélyéből jövő részvéttel áldozva azok emlékének, kik ötven­négy évvel ezelőtt hősi halált haltak a hazáért. — A villanyvilágítás ügyéhez. Hollós József kir. mérnök, miniszterileg kirendelt szakértő hosszasb külföldi útjáról hazatér­vén, a lapunk 33-ik számában Hoffmann Tivadar főgépész által a gáz generátorok ellen irt czikkre városunk polgármesteréhez beküldte válaszát, melyet röviden lapunk közelebbi számában fogunk ismertetni. — Nőegyleti közgyűlés. A helybeli nő­egylet folyó hó 4-én délután 3 órakor tar­totta rendes évi közgyűlését a városháza tanácstermében Gróf Károlyi Istvánná elnök­lete alatt. Az egylet múlt évi működéséről szóló elnöki jelentés tudomásul vétele után a pénztári számadások mutattattak be s miután a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentvényt megadta, megállapította a jövő egyleti évre szóló költségelőirányzatot. Végül az elnök indítványára Dr. Nemestóthi Szabó Albert egyhangúlag egyesületi titkárrá választatván meg, a közgyűlést az elnöklő grófné be- rekesztette. — Dalárhir. A nagykárolyi dalegyesülét október hó 3-án Demidor Ignácz egyleti elnök vezetése mellett választmányi ülést tartott, mely alkalommal bemutatta elnök a debreczeni kereskedö-ifjak dalkörének meg­hívóját, melyszerint egyesületünk a dalkör által folyó hó 11-én tartandó zászlószente- lési ünnepélyre meghivatott. Ezen meghívás folytán a dalegyesület képviseletében Demi­dor Ignácz elnök, Letlinger Béla igazgató, Róth Károly, Kubinyi Bertalan és Nagy Elek választmányi tagok küldettek ki; a zászlószeg beillesztésével szintén egyleti el­nök bízatott meg. Az ülés második tárgya a „Nevv-Yorki* magyar dalkör meghívója volt, mely szintén zászlószentelési ünnepé­lyére hívta meg egyesületünket, a választ­mány a mily örömmel vette a meghívást, ép oly sajnálattal hozta tudomására a társ­j egyletnek, miszerint tekintettel a nagy tá- ] volságra, az idő rövidségére, de különösen a kedvezőtlen pénzügyi helyzetre a kérel­met nem teljesítheti, azonban megköszöni ; a meghívásban megnyilvánult szives figyel- i met és testvéries jóindulatot. — Nagyobb I vitát keltett egyleti elnök azon elöterjesz- i tése, hogy amennyiben a városi képviselő- : testület a dalegyesület 25 éves fenn­állásának megünneplésére kért 1000 ko­rona segély összeg felét vagyis csak 500 koronát szavazott meg, s amennyiben egy ily nagyobb szabású ünnepély rendezésébe i a halaszthatlanul szükséges összeg meglétej nélkül belemenni nem lehet s minthogy a dalegyesület semmiféle készpénzalappal vagy i oly más tőkével, mely a rendezési költségekre előzetesen felhasználható lenne, nem rendel­kezik és tisztán a befolyandó jövedelemre ; sem állapíthatja a kiadások fedezetét, meg- tartassék-e a jubiláris ünnepség vagy nem ? A választmány hosszabb eszmecsere után akként határozott, miszerint e tekintetben a végleges döntés jogát a jövő év január havában megtartandó közgyűlésnek tartja fenn; addig pedig részben dalestélyek jöve­delméből, részben társadalmi utón igyekszik a szükséges összeget összehozni. A nov. hó elejére tervezett szinielőadás helyett amennyi­ben az mindezideig előkészítve nincsen, egy dalestély megtartását határozta el s a további intézkedések megtételére egyleti elnököt fel­kérte. Végül a választmány Csernus Antal újonnan belépő tagot a működő tagok közé felvette. — Hivatalos órák. E hó 1-töl fogva a vármegyei hivatalokban a hivatalos órák reggel 9-től 12-ig és délután 3-tól 6 óráig tartanak. — Rendkívüli közgyűlést tartott városunk képviselőtestülete f. hó 4-én d. e. 10 órakor Debreczeni István polgármester elnöklete alatt, a mely igen gyéren volt látogatva. A köz­gyűlésnek egyetlen tárgya volt megváltoztatni a képviselőtestület azon határozatát, mely szerint a Nagykároly—Mátészalka—Csapi h. é. vasút törzsrészvényei vételkötelezettsége a várost csak az esetben terheli, ha a vasút­építés tényleges megkezdése 1903. év vége előtt bekövetkezik. A közgyűlés — minthogy terhes szerződés kötéséről volt szó — annak megállapítása után, hogy a gyűlés 15 nappal előbb megvolt hirdetve s a képviselőtestület tagjai kellő időben a gyűlésre megvoltak h i v a — az ezen vasút törzs- részvényeink jegyzésére vonatkozó 3—1901. és 63—1903. számú véghatározatait név­szerinti szavazás utján egyhangúlag — a jogügyi és pénzügyi-bizottság javaslatához képest — olykép változtatta meg, hogy az ezen két határozatban kimondott törzsrész­vényvételi kötelezettség városunkat az eset­ben is terheli, ha a vasútépítés tényleges 1 megkezdése 1904. év vége előtt bekövetke- | zik, feltételül kikötötte azonban azt, hogy S a két gyermekkel mi történt? Nem ta­lálkoztak-e azóta, vagy talán némán kellett egymás mellett elmenniök, a mint szülőjük az utcza két oldalán vezette őket ? Óh nem; a kicsikék gyakran, naponta látják egymást. Egy iskolába járnak, egy tanitó nénijök van nekik. Mikor az óra véget ér és a gyermekek az udvarra mennek játszani, Pistit és Margit­kát mindig együtt lehet látni, haza is együtt mennek. Margitkának van ugyan kísérője — j anyuka mindig utána küld valakit — de Pista se maradna el a világért sem. Csak egy utcza választja el otthonukat egymástól, Pistát még sohasem kérte számon az édes apja elmaradásáért. Egyszer aztán mégis megtudott mindent. Egy csúnya, zimankós téli napon történt, hogy Révy szánkóval ment fiáért. — Édes apám — mondja Pistike, a mint az iskolából kijövet öt megpillantotta, ugy-e Margitkának is szabad felülni? Mi mindég együtt szoktunk haza menni és én most sem szeretnék nélküle szánkózni. Közel hoz­zánk a Sajó-utczában laknak. — ,Üljetek fel gyerekek. Segíts fiam Margitkának“, mondja a férfi és lovai közzé csapott. Csak mikor már jó messzire voltak az iskolától, akkor jutott eszébe, hogy ki is voltaképen Margitka. A kis temetői ismerős, a kinek ugyanakkor — és itt hosszú só­haj tört ki hatalmas melléből — az apját temették. A gyermekről aztán eszébe jutott neki az özvegy, a ki előtte, az idegen előtt sem tudta elrejteni mélységes fájdalmát. — Bácsi kérem, már itthon vagyok, tes­sék megállani. A gyeplő szorosabbra húzó­dik, s a szánkó megáll. — „Isten vele Margitka. Üdvözlöm az édes mamát, mondja meg neki, hogy engedje magácskát néha Pistikéhez. Legyenek jc pajtások. Majd ő is el fog jönni Margitkáékhoz A másik pillanatban apa és kis fia nyíl sebesen tova repülnek. A gyermekek napi vendégek leltek egy­másnál. Különösen Pista szeretett Margitká- j hoz járni. „Ott nagyobb a gyermekszoba, több a játékszer benne, meg az ozsonna is jobb“. j Mikor meg kitavaszodott: Pista haza se akart többé jönni. Hogy ott milyen nagy udvar van s a hintán milyen magasra lehet repülni. Már a két özvegy is ismeri egymást. Azon a szomorú helyen, a hol először találkoztak : i a temetőben, ott mutatkozott be Révy az asszonynak. Most már szemébe mert nézni a nőnek és már ez is észrevette, hogy a férfi még java korában van. Azóta gyakrabban összejöttek. Eleinte ott a sírnál, a mint virágot ültettek, vagy friss koszorút helyeztek reá; később és egyre gyakrabban a Margitka szobácskájábán. Hi- ! szén valakinek csak haza kellett hozni Pis­tikét. Ezek a látogatások pedig mind gyakorib­bak lettek és a férfi érezni kezdte, mint foglalja el szivében az elhunyt kedves képét valaki más... az élő . . . a viruló asszony. S vájjon a fiatal özvegy, kinek egész lé­nyét a fekete ruha — az üdeség e nagy ellentéte — még szebbé, még bájosabbá tette,; nem érzett-e semmit a deli férfi kezdődő szerelmének sugallatára? Hagyjuk meg e tit­kát az asszonynak, majd kipattan az magá­tól, ha az a mindent teremtő, mindent rom­boló Daemon: a szerelem úgy akarja. * * * A kis társaság ismét együtt van Margit- káéknál. A gyermekek hintáznak és a ma­gasból előtörő kaczajuk bizonyítja, hogy ; nagyon jól mulatnak. Révy és az özvegy a terraszon ülnek. i Egymás számára nincs szavuk, ép úgy, mint . azon az első találkozáson. A csendesség ■ azonban csak néhány percze tart. Néhány percze, de azóta két lélek sorsa lett meg­pecsételve. A férfi megvallotta szerelmét a nőnek. Elmondta, mint küzdött lassanként keletkező szenvedélye ellen, mint hóditotta az meg külön-külön minden egyes porcziká- ját szivének, mig végre teljesen ur lett felette. „Legyenek az együtt temetett ked­vesek közös halottaink, legyenek az élőkből egymást szerető közösen gyászolók“, végzi szavait. A nő szakadozott hangon felelt. Elmon­dott a férfinek rejtelmeket hajdani életéből, beszélt örök szerelemről, lelki egyiittlétről, sírig tartó gyászról, de nem szólt másod- fakadásról, másodszerelenrröl, megujhodó földi boldogságról. Szava elhangzott és válasz nincsen reá . . . csak csend, szellemhivó, mélységes csend. Olyan pillanatok ezek, melyekben a min­denütt jelenlevő Istennek ki kell nyilatkoz­tatnia jelenlétét, ha nem akarja, hogy hívei elforduljanak Tőle. A szomorú csendet a gyermekek zsibon- gása töri meg. A mint egymás kezét fogva a lépcsőkön felsietnek: már látszik arczukon, hogy valami, szerintük nagyon fontosat akar­nak mondani. És hangzik Margitka ajkán az isteni sugallás. „Édes anyám, mi Pistikével a kertben elhatároztuk, hogy megkérünk téged: engedd meg, hogy ö mindég nálunk maradhasson, j velünk egyék és együtt menjünk iskolába, hogy ő az én testvérkém legyen.“ Igen, kedves néni tessék megengedni, tóditja Pistike. Az erős férfi megrázkódik. Hallja hatal­mas vágyát a gyermekek ajkáról. Aztán fel­áll, a nő felé közeledik s az asszony nem az anya szemébe nézve, örömrepesve olvassa ki abból a minden üdvöt, boldogságot jelentő mondatot: A mint a gyermek akarja. az igazgatóságba a képviselőtestület által kijelölt egyik tagja bevétessék. Polgármester a határozatot kihirdetvén, kijelentette, hogy az közszemlére kitétetik s a felebbezési határ­idő elteltével jóváhagyás végett fel fog ter­jesztetni. Ezek után polgármester a jegyző­könyv hitelesítésére Dr. Adler Adolf, Csipkés András, Lukácsovits János, Reök Gyula és Dr. Serly Gusztáv képviselőtestületi tagokat felkérvén, a gyűlést berekesztette. — A szatmármegyei gazdasági egyesület kertészeti kiállítása alkalmából kitüntetéseket kaptak városunkból és vidékéről: A) A gyü­mölcskertészet körében: Gorove János Reszege- Piskolt, egyleti ezüstérmet; Domahidy István Domahida, állami bronzérmet. Domahidy Sándor Domahida, egyleti bronzérmet. — B) A szölöszeti kiállításon: Balázsi József Érkörtvélyes, állami bronzérmet. — A borászat körében : Balázsi József Érkörtvélyes, egyleti ezüstérmet. Nonn János Nagykároly, elismerő oklevelet. Dr. Serly Gusztáv Nagykároly, egy­leti bronzérmet. — C) Gyümölcs-kivoiiatért: Szabó Pálné Nagykároly, befőttekért egyesületi elismerő oklevelet. — D) A konyhakertészet körében: Gorove János (Reszege-Piskolt) ki­váló csoportjáért az Országos Kertészeti Egyesület bronz plague diját és kertésze Bokor István a Fábián Béla által felajánlott 10 korona dijat. Konyhakertészeti termékért egyesületi elismerő oklevelet nyert: Domahidy István Domahida és Komár Pál Piskolt. — E) A méhészet körében: Brázai János Mezö- petri, elismerő oklevelet. F) Ipari termék után : Kim István Nagykároly, önműködő hordó­tápláló szerkezetért egyleti ezüstérmet. — Fegyelmi ügy. A debreczeni kir. köz­jegyzői kamara közhírré teszi, hogy Zanathy Mihály helybeli kir. közjegyzőt a debreczeni kir. törvényszék, mint közjegyzői fegyelmi bíróság 70—1903. kgf. számú határozatával állásától ideiglenesen felfüggesztette és hogy a felfüggesztés folytán ideiglenesen megüre­sedett nagykárolyi kir. közjegyzői állásra ideiglenes helyettesül Dr. Sternberg Gyula kir. közjegyzőjelölt helybeli lakost a kamara hivatalból kirendelte. Dr. Sternberg Gyula helyettesített kir. közjegyző működését ma tényleg megkezdette. — A „Nagykárolyi Kör“ Budapesten 1903. szeptember hó 26-án tartotta meg alakuló gyűlését nagy érdeklődés mellett. Makoldy Sándor szünidei elnök a gyűlést meg­nyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után rövi­den vázolta a kör szünidei működését, majd megköszönve a kör bizalmát, a tisztikar nevében lemondott. Ezután következett az idei tisztikar megválasztása, mely a leg­nagyobb egyetértésben folyt le. Szünidei elnök jelenti, hogy végtelen sok teendője miatt — legnagyobb sajnálatára — kénytelen visszavonulni a jelöltség elől s azt hiszi, a kör legnagyobb megelégedésével találkozik, mikor az elnöki székre Debreczeni Istvánt ajánlja. Miután elnökjelölt sokoldalú elfog­laltságát hozván fel — visszalépett, a kör bi­zalma újra Makoldy Sándorban összpontosult s őt választotta a kör elnökévé, aki el is fog­lalta az elnöki széket. Alelnök lett Csilléry András Ill-ad éves orvostanhallgató. Főjegyző Friedl István III. éves joghallgató. Pénztá­ros: Hegedűs Ignácz II. éves joghallgató. Könyvtáros: Tóth Kálmán II. éves joghall­gató. Ellenőr: Becsky István III. éves jog­hallgató. — Pálífy Jenő indítványára, tekin­tettel a jegyzői teendőkre, inásodjegyzöt választottak Schuszteritsch Béla I. éves jog­hallgató személyében. — Bizottsági rendes tagok lettek : Debreczeni István, Bodnár Lajos, Papp György, Klein Ignácz. Póttagok : Kovács József és Taub Mihály. Ezután az elnök köszönetét fejezvén ki a körnek az uj tiszti­kar nevében, kérte a tagokat, hogy a gyű­lések iránt való érdeklődésüket továbbra is fenntartsák. — Szüreti mulatság. A „Nagykárolyi kath. legényegyesület“ október hó 4-én, vasárnap tartotta meg szokásos szüreti mulatságát a „Polgári olvasókör“ összes helyiségében. Az üm: pség délután 5 órakor vette kezde­tét a csösznök és csőszök felvonulásával az egyleti helyiségből. Ezután kihirdették dobszó utján a szüretelési törvényeket s kezdetét vette a szüret azaz a szőlőlopás. Lopni ugyan nem volt szabad, de a hol nem lát­ták, ott lehetett és tanácsos volt. Természetes a szölőlopás igen szép anyagi sikert hozott az egylet pénztárának. Volt nemzetközi világ­posta is, s a derék műkedvelő postások temérdek levelező-lapot hordtak szét az estén. Legtöbbet Pintye Etelka kapta s a figyelmes , rendezőség egy értékes ajándékkal lepte meg. Az egész mulatság a legkellemesebb hangulat­ban folyt le. A vidám táncznak is csak a késő hajnali óra vetett véget. Méltó elisme­rés illeti meg úgy az elnököt, mint a vezető­séget, mely fáradtságot nem ismerő buzga­lommal rendezte e kedves s kedélyes mulat­ságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom