Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-24 / 39. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. közbeeső állomásokon a vonatokra ezrekre menő közönség várakozott. Fél 9 óra volt, midőn a vonat a tiszaujlaki állomásra vidám zeneszó s lelkes éljenzés között beérkezett. Itt aztán a közönség megoszlott, egyik része a tiszabecsi ünnepélyre sietett. Festői látvány volt a tiszaujlaki ünnepélyre jött közönség impozáns sokasága. A napsugár fényes diszmagyar öltözékekben, ragyogó fogatokban fürdött. Hosszas várakozás után megindult a hosszú menet. Elől a bandéristák, élén tiszaháti legényekkel, majd az oroszok és románok bandériuma keltett élénk feltűnést. Azután következett a zászlókkal diszitett végtelen kocsisor. Újlak piaczán diadalkaput emeltek az ünnepségben résztvevőknek. Minden házon nemzeti- szinü lobogót lengetett a szél; az ablakokból pedig az újlakiak szemlélték a szemet, lelket gyönyörködtető bevonulást, mely arányaiban olyan magasztos s ragyogóan emlékezetes volt, hogy azok szemtanúi soha elfeledni nem fogják. A kocsik beláthatlan hosszú során át érkező közönség csakhamar ellepte az emlékoszlop előtti széles térséget, mig fönn a szobor előtt ott voltak: Gróf Hugonnai Béla s Gróf Csáky László főispánok, Teleky Géza volt belügyminiszter, Becsky Emil alispán, Dr. Ballagi Géza a magyar tudományos akadémia s Zempléni Árpád a Petőfi-társaság kiküldöttjei, Ugocsa, Szatmár s Bereg vármegyék hivatalos s úri közönségének szine- java festői öltözékekben, fényes díszmagyarokban, mely valóban pompás látványt nyújtott. 11 óra volt, midőn az összes jelenvoltak a Hymnust elénekelték. Azután Gróf Csáky László Ugocsa vármegye főispánja lendületes szavakban fejezte ki az ünnepély jelentőségét. Az ünnepi megnyitó beszéd után Dr. Fechtel János elragadó ékes-szólással tartotta meg nagy és gondos tanulmányra valló beszédét. Dr. Fechtel beszédének oly nagy volt a hatása, hogy a zajos éljenzésnek, tapsnak nem volt vége-hossza. Azután Ilyés Bálint országgyűlési képviselő, az ősz poéta olvasta fel ez alkalomra irt remek költeményét. Az ősz poéta díszmagyarban adta azt elő. A remek költemény nagy tetszésben részesült. Majd a tárogató bús dala következett. Magos Gábor m.-szigeti ügyvédjelölt játszott tárogatón, mely egyike volt a legsikerültebb számoknak. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a tárogató játékot s a művészt újra és újra kívánta hallani, mig végre programm- számát a „Hej Rákóczi, Bercsényi“ kezdetű régi dallal toldotta meg. Azután Nagy Sándor vármegyei tb. főjegyzőnek, az ünnepség fáradhatatlan rendezőjének ünnepi beszéde következett, mely minden legkisebb részében gondosan kidolgozva a Rákóczi korszak valóságos történelmét tartalmazza. Nemes munka, melyre csak egy igazán érző szív képes. A gyönyörű emlékbeszédből közöljük a következő részt: Az az ünnpi harangzúgás, mely nagy Rákóczi emlékének szól, hatotta át a mi sziveinket is, midőn megkonditottuk a harangot: hálaadó emlékünnepre hiva fel benneteket, adakozásra kérve fel a kurucz népeket, hogy a korszaknyitó tiszabecsi győzelem szinterén állítsunk emléket nagy Rákóczinak. És nem hiában szóltunk a kurucz szivek, - hez, mert rövid 3 hónapi határidőn belül im itt áll a fényes emlékmű! Hulljon le hát arról a takaró lepel, hogy: „Álljon e kő, mig csak anyag állhat, Szelleme éljen, mig magyar él.“ Nézzétek e követ, melynek betűi lángszellemekké válnak! Véssétek jól sziveitekbe a hideg betűk zengő, beszélő értelmét! Lelkesen beszélik azok a Rákóczi hármas jelszavát : „Istennél a hazáért és a szabadságért!“ Hirdetik azok a Rákóczi család magasztos jelmondatát: „Ha Isten vélünk, ki ellenünk!“ Az emléket díszítő kurucz trop- heumok büszkén mesélik kurucz ősapáitok legendás fénykorát, hirdetve, hogy nem halt meg, a ki nemzetének élt. A 200 éves sir nyílni kezd. Kezdődik a feltámadás. Hadd szóljon hát a harangzúgás és hirdesse azt, hogy Rákóczi lelke visszatért közénk! Igen nagy Rákóczi! Lelked már itt van közöttünk. Maradjon is itt örökre, mert I kurucz szellemre ma is szükségünk van és az idők forgatagában csak ez tarthat meg bennünket. A te múltad záloga a mi szebb jövendőnknek. De nekünk nemcsak a lelked kell, mi visszakérjük szent hamvaidat is, mert ez a föld árva, mig tested benne nem pihen. Az a föld — melynek lakossai a haza apja névvel tisztelték meg őt — visszavárja azt a legnagyobb fiát, ki mindenét áldozta ezért a földért s mégis eltudta hagyni azt, hogy élő tiltakozás maradjon a nemzet jogait elnyomókkal szemben. Visszavárja, hogy melegebb legyen tőle maga és jobban hevítse fiai szivét. Ti a kuruczok ivadékainak e fényes ünnepségen megjelent ünneplői pedig kurucz apáitok e felnyitó magasztos ünnepén tegyetek egy szent fogadást, hogy nem nyugosztok addig, mig a Rákóczi teste is vissza nem tér közénk, hogy szent hamvaihoz elzarándokolhatva, legyen a szent sir búcsújáró Mekkátok, a hol erőt merítsetek ahoz a nagy küzdelemhez, a minek a végczélja: a haza szabadsága, a haza függetlensége. Ne legyen más vágyatok, de még az álmotok se legyen más! Legyen ez emlékkő a múltat a jövendőtől elválasztó határkő! „Istennel a hazáért és a szabadságért!“ viseli e kő nagy Rákóczi jelmondatát. És mikor e szavakat olvassuk : egy sajgó vágy dagasztja keblünket s abból egy hő ima száll az ég felé. Változzék át e kő a nemzet jövendőjében azzá a meleg óhajtássá, melyben ez emlékmű jelmondata is megtestesülhessen: „Istenért! Hazáért! Királyért!“ És akkor nem féljük a második milleniumot! Az első millenium a honalapi- tásban, a nemzet megtartásában ormolt. Ha pedig az uralkodó család megért minket: úgy a második milleniumot a nemzeti megerősödés nagy munkájában élhetjük le. — És mig az első millenium sok dicsőséggel, de sok vérrel mult el a történelem lapjain, addig a második millenium meghozza a boldogság áldásait. Fogadjátok föl: úgy segítsen minket Az örök Isten, hogy hívek leszünk Szabad hazánkhoz! Ellenségeinket Legyőzi kardunk, munkánk és eszünk! A ki velünk tart, átöleljük hévvel! Magyar legyen: nem nézünk soha mást. Az összetartás roppant erejével Mi befejezzük a honfoglalást! lm itt áll már az emlék a legendás, dal- termő kurucz földön, a hol a Beszkid—Kárpátok alá özönlő éltető levegőjétől — midőn az aranykalásztól hullámzó, beláthatlan magyar alföld torkában szétárasztja termé- j kenyitő leheletét — melegebb lesz a vér és sebesebb a szív verése, hogy tovább is táplálja bennetek azt a nemzetmegtartó kurucz szellemet, mely e föld levegőjében született. Te az emlékről égből szálló, hazára ve- ! zető Turul madár! védő szárnyaid oltalma I alá helyezzük magunkat, hogy azzal a csőrödben tartott kurucz karddal védjél továbbra is bennünket abban a magyarok Istenébe í vetett bizalmunkkal, melyet e kő hirdet: 1 „Ha Isten velünk, ki ellenünk!“ Ti pedig határ választó Beszkidek ide kéklő fenséges ormai, te királyi folyó, magyar i Tiszánk zugó habjai, te nagy Kölcseynk csekei szent sirja felől susogó szellő hirdessétek nekünk továbbra is azt a nagy eszmét, azt a Rákócziban megistenült nemzeti gondolatot: „A haza minden előtt!“ Tanítsatok továbbra is e föld csodás szeretetére, a melyből erőt merítve, százszor letiporva is uj Anteusként mindig uj életre keltünk, hogy mindig nagyobbá váljunk ahhoz a röghöz való szeretetben, melynek a költő oly ihle- tetten ad kifejezést e szavakban: i „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell!“ Te, a külföldre kivándorló magyar, ki csüggedt szívvel keresed más világrészben a boldogító uj hazát, emléket állítottunk neked is! Egy intő jelkőt, mely megállítson vándor- utadon s ne feledd el, hogy nagy Rákóczi- nál nem szenvedett meg senki jobban e földért mert ő mindenét feláldozta érte s önkéntes száműzetésében is ezé volt minden gondolata, hogy megtartsa ezt nekünk. Kurucz ivadékok! Ide állítottuk nektek az emléket, hogy legyen ez a Veszták forrása ; láng a mi éleszt, tűz, a mi hevít: a hazaszeretet lobogó szent tüze! Ide járjatok erőt és lelkesedést meríteni! És most, midőn itt áll a ti lelkesedés- tekből emelt kurucz halmon a ti lelkesedő szivetek bizonyitékaképen nagy Rákóczinkat dicsőítő emlékmüvünk: hadd szálljon fel az j Egek urához a legszebb templomi ének: „Isten áldd meg a magyart! Megbünhödte már e nép, A múltat s jövendőt! Beszéde alatt lehullott a lepel a gyönyörű emlékműről s annak szépsége annyira meglepte a közönséget, hogy azok sorában a csodálat moraja zúgott végig. A 18 méter magas mü felirata a következő: Az első táblán: Istenért, Hazáért, Szabadságért! II. Rákóczi Ferencz szabadságharczának kezdetén vívott 1703. július 14-iki Tiszabecsi győzelme 200 éves emlékezetére. A második táblán : Si Deus pro nobis quis contra nos. A harmadik táblán: Emelte Szatmár- és Ugocsa vármegyék és Szatmárnémeti szabadkirályi város hazafias közönsége 1303. szeptember hó 20-án. Az oszlop felett a Turul-madár terjeszti szárnyait s csőrében kurucz kardot tart. Az ünnepi beszéd után az emlékmű átadása és átvétele következett. A müvet Domahidy István adta át Szatmár vármegye közönsége nevében. Beszéde általános feltűnést keltett, mely telve volt erős vonatkozással a mai politikai helyzetre. Ugocsa vármegye nevében Becsky Emil alispán vette át az emlékművet. Az emlékmű leleplezése után a küldöttség valamennyi tagja beszéd kíséretében helyezte el a koszorút a mü talapzatán. A koszorúk elhelyezésével az ünnepély véget ért s az emlékmű kapuját megnyitották a közönségnek. Egy óra rég elmúlt már, midőn a nagy embersokaság Tiszaujlakra vissza indult, részt veendő az ünnepi díszebéden. A díszebéd a „Korona“-szálloda udvarán emelt sátorban tartatott meg, melyen nagy számban vettek részt. A pohárköszöntök sorát Gróf Hugonnai Béla főispán nyitotta meg, ki Ö Felségét éltette, Nagy László al-1 ispán Rákóczi szelleméért, Gróf Csáky László az országgyűlés képviseletében megjelent; képviselőházi tagokért, Bay Lajos a megjelent irodalmi és közművelődési egyesület kép- j viselőiért, Dr. Varga János Nagy Lászlóért, j Baudisz Jenő remek beszédben az emléket létesítő törvényhatóságokért, Domahidy István a vendéglátó Ugocsa vármegye közönségéért s a rendezőségért, Ratkovszky Pál az ünnepi szónokokért, Dr. Fejes István Illyés Bálintért, [ ; Böszörményi Sándor a megjelent közönségért s a vendégekért, Dr. Kovács Dezső a megjelent hölgyekért, Buttykay Viktor a sajtóért ürített poharat. A jelen voltak nagy része még sokáig együtt maradt, sokan azonban már a délutáni vonattal elutaztak. Az emlékkő felavatásával kapcsolatos ünnepségek sorát a Korona-vendéglőben tartott hangverseny fejezte be. A díszterem 8 órakor már színül tig telve volt előkelő ( díszes közönséggel, kiknek soraiban láttuk három vármegye szépséges leányait s asz- szonyait. A műsor Magos Gábor máramaros- szigeti ügyvédjelölt gyönyörű tárogató játékával vette kezdetét. Dr. Schönpflug Richárd gordonka-játékával gyönyörködtette a közönséget. A hangverseny fénypontja volt Rátho- nyiné Maróthy Margit úrnő szereplése, ki Farkas Imre „Rákóczi-induló“-ját adta elő nagy hatással és zajos tetszéssel. Művészi előadásával valósággal lázba ejtette a közön- i séget, mely újra és újra kívánta hallani. — Nagy hatást keltett Dr. Lénárd István művészi szavalata, ki remek diszmagyarban Rákosi Viktor „Rákóczi üzeneté“-t adta elő tűzzel és lelkesedéssel. Lipeczky Elek Mondik Endre zongorakisérete mellett előadott kurucz | nótáival szintén nagy tetszést keltett. A minden pontjában szépen sikerült hangversenyt ! Dr. Schönpflug Richárd gordonka-játéka fejezte be. Műsor után a fiatalság tánezra perdült s Fátyol Józsi zenéje mellett vigan kitartott a reggeli órákig. A tiszabecsi Rákóczi-ünnep lefolyása a a következő volt: A külön vonaton délelőtt fél 10 órakor Tisza-Ujlakra érkezett vendégeket hosszú kocsisor és 3—400 főnyi lovasbandérium fogadta. A kocsikban való elhelyezkedés után, nemzeti zászlók alatt indult meg a hosszú menet Tisza-Becsre, a hol már a kora reggeli órákban nagy néptömeg tolongott az utczákon. Az ünnepség és az oszlopleleplezés, a mely a templom előtti téren folyt le, délelőtt 10 órakor vette kezdetét, melyen ott voltak Barabás Béla, Uray Imre, Bartha Ödön, Luby Géza, Jékey Zsigmond és Luby Béla országgyűlési képviselők, valamint a szatmári, ugocsai és beregi függetlenségi pártok vezérférfiai stb. és 7—8 ezerre tehető óriási néptömeg. Az ünnepet Luby Géza országgyűlési képviselő nyitotta meg. Utána Osváth Elemér mondotta el gyönyörű ünnepi beszédet, majd Barabás Béla intézett gyújtó beszédet a néphez, melyet pillanatról-pillanatra hatalmas, sűrű éljenzés szakított meg. Igen szép volt és nagy hatást keltett Szalai Károly ódája, a melyet a szerző maga szavalt el tomboló tetszés mellett. Beszéltek még Barta Ödön és Uray Imre országgyűlési képviselők. Uray Imre beszéde után, a minden oldalról felhangzott kívánságnak engedve Dr. Kelemen Samu mondott rövid, lelkes és igen talpraesett beszédet. Délben négyszáz teritékü bankett volt, a melynek során Barabás Béla, Bartha Ödön, Uray Imre országgyűlési képviselők, Biky Károly és még számosán mondottak lelkes pohárköszöntőket. Az országgyűlési képviselők és a vendégek nagy része délután 5 órakor utaztak el Tisza-Becsről, a többiek pedig ott maradtak estére a tánczmulatságra, melyet sajnos kínos inczidens zavart meg. A táncz czéljaira átalakított nagy szin a felaggatott lampionok egyikétől kigyulladt. A náddal fedett szin egy pillanat alatt lángra lobbant, ugy, hogy a tánezolók tömegének sürgősen menekülnie kellett. Szerencsére ember életben nem esett kár, mindössze a ruhatárban elhelyezett női felöltök égtek bele, a mi azonban figyelembe sem vehető. Színészet. Krémer Sándor színtársulatát a szombaton kiütött tűz érzékenyen érintette. Eddigi helyükről el kellett költözniük a polgári olvasókör nagytermébe, hol vasárnaptól kezdve tartják meg az előadást. A teremben mindössze négy páholynak van helye a zenekar is sok helyet elvesz, az oldalülések is kevesebbek s igy természetesen a közönség is kevesebb, mert nincs meg a kellő kényelme. A szombatra kitűzött „Éjjeli men- hely“ előadása is elmaradt. A társulat még csak néhány előadást tart s körülbelül e hó 29-én utazik Eperjesre, honnan majd téli állomására Szatmárra megy. A lefolyt hét műsora a következő volt : Csütörtökön, szeptember hó 17-én Suppe „Boccaccio“ czimü operettje került színre, közepes ház előtt. A czimszerepet Kornai Margit játszotta, ki mint mindig szépen énekelt és ügyesen játszott, megérdemelte a közönség tapsait. Fiamettát Sziklai Blanka játszotta, ki ez alkalommal igen szépen énekelt s a közönség nyílt színen is többször megtapsolta. Nagy Sándor (Pietró), Papir (Scalza), Bátosi (Lotteringi), Garai Ilus (Izabella) jók voltak. Tábori (Lambertucció) ügyes mókáival és kupiéival nagy derültséget szerzett és sok tapsot nyert elismerésül. A zenekar igen szépen működött. Pénteken, szeptember hó 18-án Goldfah- dennek már nálunk ismert, nagyhatású operáját „Sulamith“-ot láttuk eléggé szépszámú közönség jelenlétében. A fantasztikus darab ez alkai mmal is hatott s a közönség élvezettel nézte végig a jó előadást. Kornai Margit mint Sulamith, Sziklai Blanka (Abigail), Ferenczy József (Absolon) s a többi szereplők is kifogástalanul játszottak. Vasárnap, szeptember hó 20-án már a Polgári Olvasókör nagytermében lett megtartva Szigeti József énekes bohózata „A nö- emanczipáczió“, félig telt ház előtt. Kornai Margit Flóra szerepében igen ügyesen játszott s a szerepéhez megkivántató élénkség emelte játékának hatását. Dalait is csinosan adta elő, melyért több ízben megtapsolták. Nagy Sándor is helyesen játszotta meg Árpád szerepét, énekelni ez alkalommal először hallottuk, dalait elég jól adva elő. Igen jó alakítást mutatott be B. Polgár Fáni (Fruzina), AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER. van szüksége a vasárnapi templomozás idejére, hogy mindenkit eltávolithasson a színtérről, hogy a gyilkosságnak tanúja ne legyen senki. Az is elfogadhatatlan, hogy a korcs- márosné hallja a verekedés zaját s mégis csak akkor rohan be, midőn már Hajdú és Szilágyi is eljátszottak egy-egy magánjelenetet. A harmadik felvonás azonban határozottan a legsikerültebb s különösen két jelenete: a börtönből visszatért apának fiávali jelenete és Hajdúnak megjelenése drámai erővel vannak megszerkesztve, sőt egészen meghatják a nézőt. A szerepek a legjobb kezekbe voltak letéve s mondhatjuk, hogy mindenki igyekezett a Ißgjobb alakítást nyújtani. Báthosi (Szilágyi), Ferenczy (Laczi), Pápai (Hajdú), Perczel Oszkár (Uj Imre), F. Lányi Irma (Örzsi), Kornai Margit (Julis), Krémer (Szabó bíró), Tábori (Gyuri), Garai Ilus (Rózsi), Papir Sándor (Szarvas és a kocsmáros) szerepeiket kifogástalanul játszották meg. A közönség a szerzőt több Ízben kitüntette biztató tapsaival s a magunk részéről is örömmel láttuk egy-egy erőteljesebb jelenet hatását, melyből azt látjuk, hogy szerzőben van tehetség s ha majd több tapasztalattal, szélesebb ismeretkörrel fog rendelkezni, az eredmény is fényesebb lesz. Addig is elismeréssel adózunk a szerény kezdetnek is. Alfa.
