Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-03 / 36. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

a leírásra kerülő adók kellő időben be-! hajtva nem lettek. Mert a hivatalnok ne csak állásának előnyeit élvezze, de viselje az ezzel járó terheket és felelősséget is.

Egészséges háztartást óhajtunk s tudtunkkal ilyet óhajt polgármesterünk is, tehát számot kell vetnünk a körülményekkel s nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondolnunk kell.

A költségvetésben felsorolt szükségleti összegek ma már állandó terhét képezik a városnak. Átmeneti jellegű szükséglet alig van már benne, a mi annyit jelent, hogy a reánk nehezedő pótadó kisebb már nem lesz, hanem csak emelkedhet.

Nekünk a jövőre nagyon is kell gondolnunk. Jól tudjuk, hogy a jövő tölünk még áldozatokat kivan. A megoldandó kérdések egész halmaza előtt állunk, melyek közül lapunkban már nem egyet meg is tárgyaltunk. Bennünket csakis a jövő iránti aggodalom vezérel, midőn úgy a városi tanácsnak, mint a képviselőtestületnek a legnagyobb takarékosságot hangoztatjuk. Tessék uj bevételi forrásokról gondoskodni, a város jövedelmét okszerű gazdálkodás mellett emelni s az igényeket a minimumra leszállítani, mert a pótadó fokozásának már meg kell szűnni. Figyelemmel kívánjuk és fogjuk kisérni, hogy a város hol és miként eszközölhet megtakarítást s elvárjuk a képviselőtestülettől, hogy a fentebb előadottakat megszívleli s azok értelmében a városi tanács által előterjesztett igényeket kellőleg mérsék- lendi, mert ellenesetben magával szemben találja az adózó közönséget.

Alfa.

S z IiCLé s z e t.

Krémer Sándor színtársulata a közönség kellő pártfogása mellett folytatja előadásait. Az igazgató meg is érdemli a pártfogást, mert változatos műsorral kedveskedik s eddig is már több újdonságot hozott színre. Társulatának újabb tagjai is megérkeztek s igy teljesen kiegészített társulattal játszik, a mi mindenesetre méltánylandó s bebizonyul, hogy a mi közönségünk készséggel támogatja az igényeit kielégítő társulatot.

A lefolyt hét előadásairól a következőkben számolunk be:

Csütörtökön, aug. hó 27-én Maeterling színmüve : „Monna Vanna“ került előadásra szépszámú közönség jelenlétében. A darab i maga a modern színművek közül való, mely-! nek befejezése nincs s a néző tetszésére I bízza a főszereplők sorsát. Nem elégíti ki i a nézőt, mert nem szolgáltat igazságot s a \ legérdekesebb jelenetnél szakítja meg a történetet. Természetesen szereplőket is a közönség nem méltányolhatja eléggé s talán ennek tulajdonítható, hogy a közönség nem is tudott felmelegedni. Pedig a czimszerepet

F. Lányi Irma igaz művészettel játszotta meg s szerepének minden legkisebb részletét gondosan alakította. Bátosi (Colonna) a szerző által neki imputált szerepet igyekezett el- I fogadhatóvá tenni, habár hibájául rójjuk fel, I hogy állandóan emelt hangon szavalt. Nagy! Sándor Prinzivalle szerepében nem találta el kellőleg a hangot s dicsérettel csakis a1 második felvonásbeli jelenetben említhetjük.1 Tábori és Papir kis szerepeiket megfelelőleg alakították, habár Marco Colonna szerepe nem Táborinak való.

Pénteken, aug. hó 28-án Szigligeti hires j népszínművét, a „Czigány“-t adták elő. A czimszerep Bátosi (Zsiga czigány) kezébe volt letéve, ki a háladatos szerepbe igen jól bele- i találta magát és azt kitünően alakította. F. Lányi Irma (Rózsi) a már megszokotthoz hasonlóan kiváló szabatossággal és némely részében meghatóan játszotta meg nehéz szerepét. Kornai Margit (Évi) a neki jutott j kis szerepet igen jól játszotta, ugyanúgy j B. Polgár Fáni (Rebeka) is. A férfi szereplők közül nagy derültséget keltett Krémer Sándor (Kurta) és Tábori Emil (Márton) komikus játéka, inig Ferenczy (Gyuri) és Nagy | Sándor (Peti) rászolgáltak a sok tapsra, melyet a színházat teljesen megtöltött közönség juttatott nekik. Papir Sándor mint Várszegi, teljesen megfelelt a követelményeknek.

Szombaton, aug. hó 29-én Faragó Jenő 3 felvonásos és előjátékos operettéje „Casanova“ került színre itt először. A darab, melynek zenéjét Barna Izsó irta, teljesen! telt ház előtt adatott elő és meglehetős tét-1 szést aratott. Kornai Margit „a sátán fele-1 sége“, majd „Marion“ virágárusleány, később ! mint „Pompadour“, végén mint „Lia“ egyaránt kitünően alakitott és szépen énekelt. Méltó partnere volt Ferenczy József „Casa-; nova“ szerepében, úgy hogy többször s igy j az első felvonásbeli kettős és a második felvonásbeli Liba-duett eléneklése után nyílt színen többször kitapsolták. Tábori Emil, ki j mint minden szerepében, úgy a „Sátán“, mint „Petruccio“, „XV. Lajos“ és „Mózes“ szerepében is ügyes alakítást mutatott be s Kornai Margittal tánczolt „Cake Walk“ tán- czot nagyon szépen lejtették, úgy, hogy azt meg kellett ismételniük. A kisebb szerepek is elég jól voltak betöltve. A darab zenéje igen kellemes, fülbemászó, egyes részletei pedig nagyon szépek, úgy, hogy a darab megismétlésre érdemes.

Vasárnap, augusztus hó 30-án közepes számú közönség előtt Vargha Ferencz mun-’ kácsi gymnasiumi tanár neje V. Szatmári Zsuzsika úrnő felléptével Csepreghy Ferencz örökbecsű népszínműve, a „Piros bugyelláris“ került szinre. V. Szatmári Zsuzsika úrnő „Zsófi“ szerepében oly kitűnő alakítást mutatott be, a mely a fővárosi színpadra is odaillett volna, mert Zsófi nehéz szerepét oly szépen játszotta meg, hogy a közönség nyílt színen is többször megtapsolta. Természetes dolog ugyan, hogy a tapsok Zsófi énekének is szólották, mert ez oly kitűnő hanggal rendelkezik s azt oly könnyedén kezeli, hogy elmondhatjuk, miszerint jobb szinműénekesnőt színpadunkon nem láttunk. Méltó partnere volt Ferenczy J. „Csillag Pál őrmester“ szerepében, ki szép bariton hangjával gyönyörködtette a közönséget. Bátosi „Török Mihály“, Papir mint „Kósza Gyurka“ elég jók voltak s utóbbi szépen énekelte is | dalát, Krémer „Peták káplár“ szerepében kitűnő volt s folytonosan derültségben tartotta a közönséget, mihez Tábori „Hájas“

— Smalcz nagyságánál.

— Micsoda, maga Smalcz nagyságánál lakik, — fordult hozzám kiváncsi arczczal csinos szomszédnőm, — akkor ismerte Keszeg Marczit, ugye ?

— Hogyne ismertem volna; magas, vörös, szeplős fiú volt.

— Inkább alacsony, barna volt; tudja hol van most?

— Nem.

— Tüzér privadiner Kassán.

Összecsaptam a kezeimet.

— Ne mondja. Igazán ? No annak a fiúnak bolond szerencséje volt mindig.

A Keszeg Marczi nagy szerencséje alkalmas thémának bizonyult arra, hogy lassanként a harmad osztályú váróterembeli szigorú etikett falai repedezni s később omladozni kezdjenek, köztem és zsandárkékruhás szomszédom között. Közelebb húzódtunk egymáshoz s a kucséber végtelen bosszúságára, bizalmasan kezdtünk diskurálni. Kölcsönösen megtudakoltuk egymástól, hogy hova utazunk. Él-e apánk, anyánk. Hány házas testvérünk van s hány házatlan. Később a bizalmaskodás annyira fajult közöttünk, hogy szomszédnőm megengedhetőnek találta diszkréten értésemre adni, hogy ő szomjas, de a felső ruháján nincsen zseb. Nem baj, van az enyimen. Rögtön fizettem neki egy üveg szódavizet, a mit ő hálásan fogadott s koronként az én számba is fecskendett belőle. Mennyi élvezettel fogyasztottuk a vizet! A kucsébernek azonban szemet szúrt az én eszeveszett költekezésem, egyszerre gyanús lettem előtte. Kaján arczczal kérdezte tőlem:

— Hát aztán kinek a pénzét költöd te öcsém ?

— Kinek mi gondja rá. Feleltem vissza hetykén. Átkozottul hevített a szódavíz is.

Vesztemre éppen ekkor lépett be nagybátyám s a mint felfedezett engem, rögtön rám förmedt:

— Hát itt lebzselsz te kakadu, a tatár simogasson meg. Egy félóra óta kereslek az egész állomáson össze-vissza. Gyere már, a tiszttartó kocsija itt vár bennünket. Hát az orrodon mit keres az a drót?

Rögtön lekaptam a zvikkeremet. Teringet- tét, egészen elfeledkeztem róla a nagy ismerkedésben. Sietni akartam nagybátyám után, de zsandár kékruhás uj ismerősöm vasmarkokkal ragadta meg a kabátom hátulyát s drámai hősnő hangján kezdett kiabálni:

— Megálljon az ur, hova megy? Egy tapottat sem innen; hát ha nem kocsis az ur, hogy mert egy szegény lányt igy bolonddá tenni ?

A közfigyelem egyszerre botrányos módon rám irányult. Először morogva, azután hangosan kezdett szidni mindenki. Rettenetes ismerősöm tapasztalva, hogy a hangulat mértéke az ö javára billen, sietett a kedvező alkalmat fenékig kiaknázni. A közönséghez fordulva lármázott tovább :

— Megcsalt a nyomorult, üssétek agyon !

A várakozók mind idegenek voltak, most

láttam őket először idáig életemben, de azért mindenik külön-külön agyon akart ütni. Hamarosan körül fogtak s a fanyelű esernyők és botok vészjóslóan kezdtek tornyosulni

és Perczel „Pennás“ szintén hozzájárultak. Meg kell még említenünk B. Polgár Fánit, ki „Kender Julis“ kis szerepét szintén igen t jól alakította.

Hétfőn, aug. hó 31-én zónaelőadásban j félhelyárak mellett Gárdonyi Géza nagyhatású darabja, „A bor“ került szinre, melyben j F. Lányi Irma (Baracs Imréné), Ferenczy József (Baracs Imre) és Krémer Sándor (Mihály bácsi) igen jók voltak, mig kisebb szerepükben emelték az előadás hatását: Nagy Sándor (Baracs Matyi), B. Polgár Fáni (özv. Szunyoghné), Garai Ilus (Szunyogh | Rozi), Bátosi Endre (Czeglédi, kovács) és Sziklai Blanka (Eszter); ez utóbbiról azonban meg kell jegyeznünk, hogy mozdulatai, kissé túlzottak voltak. Tábori Emil (Göre j Gábor) és Papir Sándor (Durbints esküdt) a nagyszámú közönséget folytonos derültségben tartották, mig Kátsa czigány nem a természetességnek megfelelőleg volt alakítva.

Kedden, szeptember hó 1-én a szinmü- irodalom egyik remekét „A vasgyárost“ adták elég szép számú közönség jelenlétében. Két vendégszereplőt láttunk a színpadon, kik a darab főszerepét játszták. Papp Ilona Clairt, Pápay Antal pedig Derblayt személyesítették, j E két szerep olyan, mely próbára teszi a színész erejét és épen ezért kezdő színészeknek bemutatkozásra nem alkalmas. S ha különösen Pápay képességeiről egy fellépéséből határozott véleményt nem adunk, s megvárjuk újabb alakításának bemutatását, azért tesszük, mert még kezdő szinészszel állunk szemben. Szép orgánuma van, mely igen kellemesen hangzik, játékából ki-ki csillan a tehetség s idővel bizonyára le fog szokni egyes helytelen szokásairól is, például a, szüntelen balkézzel való gesztikulálásról. Hisz-1 szűk, hogy erejét kevésbé igénybe vevő I darabban jól megfogja helyét állani. Papp Ilona Claire szerepét csaknem egészen elejtette. Játékából nem láttuk a büszke, megbántott, de férjébe halálosan szerelmes asz-1 szonyt, hanem inkább egy érzéketlen szobrot, mely a meglehetősen betanult szöveget mondja el. Csak a negyedik felvonás végén emelkedett fel és találta el az igaz hangot. A többi szereplők közül F. Lányi Irma (At- henais) és B. Polgár Fáni, mint Beauhen; markiné, sikerrel oldották meg feladatukat. Báthosi, Nagy, Garai Ilus és Polgár igyekeztek a sikert előmozdítani, Győrffy Mariska ez alkalommal, mint Prefont báróné, gyenge volt.

HÍREK.

— Személyi hírek. Károlyi István gróf, ki — mint részvéttel hallottuk — beteg volt és műtétnek volt kénytelen magát alávetni, most már teljesen jobban van s a fővárosból ma érkezik haza városunkba. Őszintén j örvendünk, hogy a gróf ur egészsége helyre- { állott. — Szathmáry Mór országgyűlési képviselő és kiváló hirlapiró, édes anyja látogatására nehány napra városunkba érkezett.

— Meghívás. 5952—1903. k. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait az 1903. év szeptember hó 6-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1903. év augusztus hó 31-én. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Á város 1904. évi házipénztári s községi közmunka költségvetésének megállapítása; s ezzel kapcsolatban

fejem fölött. A kucséber bosszútól lihegve, I hangosan követelte, hogy hozzanak be a váróterembe egy mozdonyt s azt teljes gőzzel eresszék nekem — miközben narancsok-1 kai és skatulyákkal bombázott. Látva azonban, hogy senki sem hajlandó egy mozdonyt behozni, a vasúti panaszkönyv után kiabált, | de hogy ezt sem kapta meg, a kosarában | kezdett keresgélni, hogy véletlenül nincs-e benne egy mozdony, amelyet nekem lehetne ereszteni. De nem volt. Én is keresgélni kezdtem a zsebemben, de nálam sem volt. |

A veszedelmes helyzetből a portás leleményessége rántott ki. A ki midőn látta, j hogy már-már szétszednek, megrázta csengő-! jét s minden zajt tulharsogva kiáltotta:

— Budapest, Debreczen, Kolozsvár, Szat- már felé beszállani,!

Mintha ketté vágták volna az óriási zsivajt; egyszerre megszűnt. Mindenki kapkodott a podgyásza után; a kucséber a fejemhez vagdalt narancsait iparkodott sebtében összeszedni. Kárörvendve tapasztaltam, hogy ebben segít neki egyik-másik élelmesebb utazó társ is.

A kifelé tolongok között láttam még egyszer kék ruhás veszedelmes ismerősömet is. Sietett ő is; de ez nem akadályozta abban, hogy az üres szódavizes üveget is magával ne vigye, a mit nekem természetesen meg kellett fizetnem.

Azóta kíváncsian lesem a lapokat, mikor olvashatom bennük, hogy vitriollal leöntöttek.

a) Köves Lajos és társa vásárvámbérlők kérelme bérleengedés iránt; b) a városi kézbesítők kérelme egyenruházattal ellátás iránt;

c) a fizetéses tűzoltók kérelme végrehajtásoknál teljesített szolgálatokért díjazás iránt;

d) a városi tanács előterjesztése — a hitfelekezeti elöljáróságok kérelmére — a hitfelekezeti iskolák előtt készített aszfaltgyalogjáró törlesztési összegének a város terhére átvállalása iránt. (5897—1903. k.; kj.) 2. Belügyminiszter ur 54,408/V—a 1903. sz. leirata az 1902. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása tárgyában. (4468—1903. k.; fj.) 3. Belügyminiszter ur 60,701—-1903. II. 6. sz. leirata a húsvágási szabályrendelet módosítása tárgyában. (5319—1903. k.; kj.) 4. A tiszabecsi Rákóczi-emlék leleplezésére vonatkozó 542—1903. bjkvi számú vármegyei törvényhatósági bizottsági véghatározat bemutatása. (5950—1903. k.; fj.) 5. Gyermekvédő telep bizottságba tagok megválasztása. (5951—1903. k.; fj.) 6. Virilis városi képviselők névjegyzékét összeállitó bizottság megválasztása. (5228—1903. k.; kj.) 7. A hegyközség 1904. évi költségvetésének felülvizsgálata. (5353—1903. k.; kj.) 8. Özv. Füzy Istvánná és társai kérelme a Kishaj du város- utczának kövesúttal ellátása iránt. 5565— 1903. k.; kj.) 9. Róth Ferencz nagykárolyi lakos kérelme telke Petöfi-utczai része előtt készített aszfalt-gyalogjáró költségeinek a város általi viselése iránt. (5682—1903. k.; kj.) 10. Heim Ferencz és neje kérelme Atilla- utczai telkük előtti rész utczaterületnek részökre díjtalanul leendő átengedése iránt. (4950—1903. k.; fj.) 11. Dr. Wosinsky István Balf kénes gyógyfürdő tulajdonosának kérelme a Balfon létesített nehézkórosok gyógy-, tan- és nevelőintézetének támogatása iránt. — (5020—1903. k.; fj.) 12. Katz Ábrahám fogyasztási adókezelési ellenőr kérelme gyógyfürdő igénybevehetése czéljából szabadságidő engedélyezése s segélyezése iránt. (5022— 1903. k.; fj.) 13. Utczaszabályozás folytán a Fény-utcza 44-ik számú telekhez utcza- területböl csatolt 5‘45 m3 terület árának megállapítása. (3097—1903. k.; kj.) 14. Utczaszabályozás folytán a Verbőczi-utczai 23-ik számú telekből utczai területhez csatolt 24'61 m2 terület árának megállapítása. (3685—1903. k.; kj.) 15. Utczaszabályozás folytán az akáczfa-utczai 15-ik számú telekből utczateriilethez csatolt 24'2 m2 terület árának megállapítása. (5116—1903. k.; kj.) 16. Utczaszabályozás folytán a gencs-utczai 15-ik számú telekhez utczaterületböl csatolt 6’64 m2 terület árának megállapítása. (5176— 1903. k.; kj.) 17. Utczaszabályozás folytán az Árpád-utczai 80-ik számú telekből utcza- területhez csatolt P4 m2 terület árának megállapítása. (5185—1903. k.; kj.) 18. Az 1903. évi junius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (4423—1903. k.; fj.) 19. Az 1903. év julius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (5282—1903. k.; fj.) 20. Az 1903. év augusztus havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (5871— 1903. k.; fj.) 21. Lévay Béla adóügyi tanácsnok kérelme gyógyfürdő igénybevehetése czéljából szabadságidő és 300 koronával leendő segélyezése iránt. 22. A közgyűlés ideje előtt 24 órával beadható indítványok tárgyalása.

— Meghívás. 5953—1903. k. sz. Nagykároly rend. tan. város képviselőtestületi tagjait az 1903. év szeptember hó 8-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó választó közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1903. évi aug. hó 31-én. Debreczeni István, polgár- mester. — Tárgysorozat: 1. A II. adótiszti s egy adóvégrehajtói állásnak választás utjáni betöltése. (5434—1903. K.; kj.)

— Felhívás. Felhivatnak a szülők, gyámok s tanköteles korban lévő cselédet tartó gazdák, hogy otthon állandóan kellő gondozásban nem részesülő 3—5 éves gyermekeiket az óvodába, — 6—11 évet betöltött gyermekeiket, gyámoltjukat a mindennapi iskolába, — 12—14 évet betöltött gyermekeiket, gyámoltjukat vagy cselédjüket — amennyiben azok elemi vagy középiskolába nem I járnak — a gazdasági ismétlőiskolába az

1903—1904. tanévre pontosan beírassák s ’ az iskolába pontosan feljárassák, mert ellenkező esetben a törvény értelmében fognak büntettetni. A beiratási idő az illető hitfelekezeti, illetve gazdasági isinétlöiskola igazgatójától megtudható. — Úgyszintén felhivatnak a kereskedők és iparosok, hogy tanon- czaikat a tanoncziskolába az 1902—1903.

I tanévi értesítőben jelzett időben beírassák i s a pontos iskolába járásra kötelezzék, mivel ellenkező esetben az ipartörvény rendelkezései szerint szigorúan fognak büntettetni. Nagykároly, 1903. évi augusztus hó 26-án. Debreczeni István, polgármester.

— Az angol király és Károlyi István gróf. Edvard angol királytól Károlyi István gróf abból az alkalomból, hogy a gróf Szélcsend nevű lova megnyerte a Szent István dijat, a következő sürgönyt kapta: Károlyi István grófnak Budapest. Rendkívül őszintén gratulálok Önnek, hogy megnyerte a Szent István dijat saját nevelésű lovával. Mindig legjobb : emlékben tartom az Önök kedves városát és