Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-27 / 35. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A nagykárolyi kereskedő tanoncziskola értesítője az 1902—1903. iskolai évről. Közli: Dr. Lúcz Ignácz, igazgató. A mindenkor nagy gonddal szerkesztett iskolai értesítő ez alkalommal is a legkisebb részletekre kiterjedő figyelemmel tárja elénk a lelkiismeretes vezetést. Bevezető czikkében Niklos János főgimnáziumi tanár a villamos világításról mond el igen érdekes dolgokat s a világítás fejlődésének történetét ismerteti rövid, de világos, mindenki által érthető stílusban. Az iskolai bizottság és tanítótestület tagjainak névsora után az elvégzett tananyag vázlatát adja, melyet a tanulók név- és érdemsorozata követ. A statisztikai adatok szerint: bejegyeztetett 84, kimaradt 8, osztályzatot nyert 76 tanuló. Jeles eredményt tanúsított egy és pedig Ballásch Gyula vas- és füszerkereskedő-tanoncz a III. osztályban, jót 15, elégségest 31, egy tantárgyból elégtelen 2, kettőből 1, több tárgyból 26. A mulasztott tanórák száma 531, melyből 52 nem igazolt. A lefolyt tanévben a kereskedőtársulat 200 K, az állam 1000 K, a város 800 K segélylyel látta el az intézetet. De a debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara 300 K évi segélyét megvonta, mely igen érzékenyen érintette az iskolát. A IX. fejezet az iskola történetének adatait tartalmazza, — 1893. október 8-án nyílt meg, tehát most töltötte be fenállásának 10-ik évét. A megnyitástól kezdve az iskola élén annak nagyérdemű igazgatója, Dr. Lúcz Ignácz áll, kinek lelki- ismeretes pontossága, az iskola érdekében kifejtett agilitásának és páratlan szorgalmának köszönhető, hogy az iskola annyira tudott haladni. A lefolyt 10 év alatt 764 bejegyzett tanulója volt az intézetnek, kiknek 20°/0-a elvégezte az iskola mind a három osztályát. Nagyon figyelembe veendő az igazgatónak panasza a tanulók előképzettségét illetőleg, mely — sajnos — hogy minden szavában igaz s a melyen segíteni elsőrendű kötelesség lenne. Az iskolai év egyes fontosabb mozzanatának kiemelése után a jövő tanévre szóló utasítást foglalja még az értesítő magában, melyből közöljük, hogy: a beírások szept. 10-én délután 4 órakor a III., ll-én d. u. a 11-ik, 12-én délután 2 órakor az I-ső osztályba lépők részére eszközöltetik. A tanítás szeptember 13-án d. u. 2 órakor veszi kezdetét. A nagykárolyi iparos tanoncziskola 1902—1903. tanévi értesítője. Közli: Lukács Mihály, igazgató. Megnyitja az értesítőt Nagy Lajos ev. ref. segédlelkésznek a „Hitoktatás“-ról irt czikke, mely társadalmi szempontból üdvös dolgokat tartalmaz s a hitoktatás szükségességét hangoztatja. Az órarend és tanterv után a tanonczok név- és érdemsorozatát látjuk és ebből őszinte örömmel konstatáljuk, hogy sok szorgalmas és jeles előmeneteld növendéke volt az intézetnek. A statisztikai adatok szerint: beiratkozott 393, felszabadult és kimaradt 76, maradt az év végén 317 tanuló. Jeles előmenetelt tanúsított 24, jót 98, elégségest 181, elégtelent 83, nem osztályoztatott 7. Vallás szerint: róm. kath. 135, gör. kath. 71, ev. ref. 88, izraelita 23. Helybeli 181, vidéki 136. A mulasztott tanórák száma 5105, ezekből nem igazoltatott 958. A tanuló ifjúság a lefolyt évben két iskolai ünnepélyt s ezen kívül rajz- és munka- kiállitást rendezett, melyen a tanonczok igen szép számmal vettek részt, kik közül 13 kiállító 3—3 K, 17 kiállító 2—2 K, 10 kiállító 1-—4 K jutalomban részesült, 17 ta- noncz dicsérő és 34 elismerő oklevelet nyert. A jövő tanévre a beiratások szeptember 7-től 13-ig naponkint 5—6 óra között eszközöltetnek az ev. ref. fiúiskolában. Az ág. ev. és izraelita iskolák értesítőket nem adtak ki. Simkó Géza. Szinészet. Krémer Sándor színtársulata e hó 22-én, szombaton kezdette meg előadásait a régi kaszinó udvarán levő nyári színkörben. — „A bajuszában, Verő Györgynek nagysikerű, dalos vigjátékában mutatkozott be a társulat s azóta öt előadást tartott, s igy már kifejezést adhatunk a társulat irányában alkotott véleményünknek. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy Krémer kellő gonddal igyekszik közönségünk igényeit kielégíteni. A nálunk megfordulni szokott nyári társulatok bizony vajmi kevés műélvezetben részesítettek bennünket s annál jobban esik nekünk, hogy ez alkalommal összevágó, pompás menetű előadásokról, tehetséges színészek játékáról adhatunk beszámolót. A társulat határozottan jó erőkkel rendelkezik s Krémernek eddigi társulatait minden tekintetben felülmúlják. Az eddigi előadások vonzerőt gyakorolnak a közönségre s azt hisszük, hogy az igazgatónak jó szini- idényre van kilátása, mert a mi közönségünk méltányolni tudja az igényeit kielégítő társulatot. A szereplők közül Kornai Margit, a társulat primadonnája már is meghódította a közönséget, mely felléptei alkalmával számos tapsokban ad kifejezést elismerésének. Habár hangja kissé gyenge, de szépen iskolázott és kitünően tudja használni. Játéka temperamentumos, élénk, kedves s ezekhez járul csinos alakja és fess toalettjei. Sziklai Blankát „Bob hierczeg“-ben láttuk j először. Szép csengésű iskolázott hangja van,' s habár játékáról még ez alkalommal nem nyilatkozhatunk, de hisszük, hogy Koreainak igen jó partnere lesz, mi az operétte előadások sikerét biztosítja. A társulat drámai színésznője F. Lányi Irma, régi, kedves ismerősünk, kinek magas niveaun álló, művészi játékát dicsérnünk nem szükséges. Garai Ibis naivát eddig kis szerepekben láttuk, de játékában több élénkséget óhajtunk, mert a szerepkör kellő betöltése különösen a vígjátékoknál érezteti a hatását. B. Polgár Páni és Than Győríi Mariska határozottan tetszenek, ügyes, értelmes játékukkal. A férfi szereplők közül Ferenczy József és Bátosi Endre régi ismerőseink, kikkel szemben már több ízben kifejeztük megelégedésünket és elismerésünket s eddigi szerepléseikről is csak elismeréssel emlékezhetünk meg. Határozott nyereség a társulatra Tábori Emil. Intelligens, ügyes színész, kitűnő komikus. Minden tekintetben kifogástalan alakításaival a közönség teljes rokonszenvét nyerte meg s bizonyára még sok tapsot fog aratni. Nagy Sándort a „Bajuszában bemutatott alakításával igen előnyös oldaláról ismertük meg. Kitünően alakította rokonszenves szerepét s már is tapsokra ragadta a közönséget, a mi reá nézve mindenesetre buzdító hatással lehet. Fiatal, csinos színpadi alak, kitől kellő igyekezet mellett még sokat várunk. Papír Sándor is igen intelligens színésznek bizonyult, ki nemcsak ügyes játékával, de szép énekével is kiválik. A közönség bizonyára méltányolni is fogja az ő tehetségét és szívesen vesszük minél gyakrabb fellépéseit. A kar- és segédszemélyzet kellő összhanggal működik közre s az előadásokkal szemben bizonyára nagy vonzerővel bir a szatmári honvédzenekar közreműködése, melynek precziz, kifogástalan játékában csak gyönyörködni tudunk. A díszletek is újak és csinosak s igy Krémer bemutatkozása határozottan kedvező. Az eddigi előadásokról a következőkben számolunk be részletesen: Szombaton, aug. hó 22-én bemutató előadás gyanánt Verő György dalos vigjátéka „A bajusz“ került színre, igen jó előadásban. Kornai Margit Stolzenburg Matild grófnő szerepében csinos alakítást mutatott be, szépen énekelt és sok tapsot aratott. Garai Ilus (Ilona) is elég jó volt, B. Polgár Fáni (Stolzenburg Amália) határozottan ügyesen, kifogástalanul játszott, csupán azt jegyezzük meg, hogy a harmadik felvonásban toalettet kellene változtatnia. Szendrei Miczi Kozette komorna szerepét igen ügyesen játszotta meg. — A férfiszereplők közül az első hely Ferenczy Józsefet illeti, ki János huszár szerepében valóságos kabinetalakitást mutatóit be. Olyan valódi huszár volt, hogy igazán élvezettel néztük játékát. Szép énekét pedig ismételnie kellett. Nagy Sándor (Kozári Gábor) igen ügyes és kedves volt rokonszenves szerepében. Helyesen fogta fel szerepét és kifogástalanul alakított. Intelligens, értelmes színésznek bizonyult. Tábori Emil (Kozári József) az elnémetesédett magyar föur szerepét teljes sikerrel játszotta meg s úgy ő, mint Papír Sándor (Plachwitz gróf) játékában a közönség élvezetet talált. Krémer a borbély kis szerepében idézett elő derültséget. Közönség elég szép számban jelent meg. Vasárnap, aug. hó 30-án „A bajusz“-t ismételték meg s daczára a népünnepélynek, félig telt ház előtt, az első előadáshoz hasonló sikerrel. Hétfőn, aug. 24-én a vígjátéki személyzet ! bemutatója volt, mely alkalommal Molnár Ferencz 3 felvonásos bohózata „A doktor ur“ került színre. Maga a darab — habár ; tele van a legképtelenebb helyzetekkel — I kaczagtató humorral van megirva s a szép számban összejött közönség igen jól mulatott. Úgyszólván egy szerep van az egész darabban, a Puzsér betörőé, melyet Tábori Emil alakított, ki fesztelen, kifogástalan játékával valósággal kabinetalakitást mutatott be. Minden mondatát harsogó kaczaj kisérte s a közönség több ízben tört ki tapsokban. Lányi Irma háládatlan szerepében igen jó volt s Garai Ilus is igyekezett. Marosiné szerepét Győrfi Mariska kitünően alakította, i nagy derültséget idézve elő komikus játékával. Bátosi (Dr. Sárkány), Nagy Sándor (Csató), Papír (Bertalan) igyekeztek szerepüket jó- | kedvvel alakítani. Kedden, aug. 25-én Martos Ferencz és | Bakonyi Károly nagysikerű regényes operet- ! téjének „Bob herczeg“-nek bemutatása volt. Az egész házat zsuffolásig megtöltötte a közönség s igy a darab nálunk is megtette hatását. Az újabb operettek között alig tudunk olyat, mely „Bob herezeg“-gel versenyezne. Nemcsak maga a kellemes, fülbemászó zene, hanem a szöveg is kitűnő s igy nem csodálkozunk, ha oly nagy sikert ért el. Az előadás határozottan kitűnő volt. Kornai Margit, ki a czimszerepet játszotta, teljes megelégedésünkre oldotta meg feladatát, élénk, kedves volt, szépen énekelt s csinosan tánczolt, egyes énekszámait ismételnie kellett. A közönség is megelégedésének számos tapsban adott kifejezést s belépésekor egy szép csokrot is kapott. Sziklai Blanka (Annie) szépen énekelt s tehetséges színésznőnek bizonyult. B. Polgár Fáni a királynő szerepében nagyon jól megállotta helyét s játékáról dicsérettel emlékezünk meg. Tábori Emil (Pomponius) mint mindig, úgy ez alkalommal is igen jó volt, osztatlan tetszést aratott. Papir Sándor is Plum Pudding borbélyt kifogástalanul alakította. A kar szépen működött, a zenekar játékában pedig igazi élvezetet találtunk. Szerdán, aug. 26-án „Bob herczeg“-et ismételték meg. —ó.— HÍREK. — Személyi hir. Lapunk szerkesztője Marienbadból hazaérkezvén, szerkesztői működését ismét megkezdette. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége folyó hó 21-én rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek jóformán egyedüli tárgya a tiszabecsi Rákóczi-emlék feletti határozat volt. A közgyűlést, a vármegyei székház lépcsözetének restaurálása miatt a városház tanácstermében tartották meg, Nagy László alispán elnöklete alatt. Szép számú bizottsági tag jelent meg a közgyűlésen, a mely Tóth Móricz, Nagy László alispán és Nagy Sándor felszóllalása után egyhangúlag elfogadta az emlékkő költségvetését, a kisa- Ijátitási szerződést és az ünnepély részlete- sen megállapított programmját. A közgyűlés Nagy László alispán indítványára közlelkesedés mellett jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyzőnek, mint az ünnepély kezdeményezőjének és előkészítőjének sok oldalú tevékenységéért és fáradozásáért. A közgyűlés másik tárgya mindig, illetve csak a leány beszél; társa unott, álmos arczczal, olykor szól bele valami helyeslés félét. — Ugy-e Gábor — lihegi a leány — a sok beszédtől elfuladtan ■—- úgy lesz ; nem sokára, még e nyáron felépítjük a házat és oda visszük át az üzletet. Mama szegény, talán meg se éri azt a napot, de mi, ha megérjük annál boldogabbak leszünk azután; hiszen kevés kell nekünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, egymás szeretete csak — ugy-e Gábor édes? Az pedig már megvan, mi kellene hát egyéb ? —- Az építkezéshez szükséges pénz már szintén megvan nekem, alig pár száz forint híja van csupán, annyival kisegít bennünket apád, vagy a takarékból vegyünk kölcsön ? szorgalmasak és takarékosak leszünk, lefizetjük hamar ugy-e Gábor édes? — Hány szobát is csináltatunk? Kettőt ugy-e? Elég lesz az nekünk, nem fogadunk vendégeket, csak a magunk boldogságának élünk majd, mi ketten. S édesen mosolyog a fakó képű szótalan legényre; aki mindazon sok színes beszédre alig felel nehány szóval, vagy egy elnyomott ásítással, de a leány mindezt nem veszi észre, mert a maga ábrándjaiba, a maga szerelmébe van eltemetkezve teljesen s a legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy az a másik nem érzi az ő szivének lázas örömét és kívánalmai nem azonosak az övével. Gábor egyáltalán nem gondol semmit és semmire; hidegen, érdektelenül néz maga elé, kezeit zsebeibe mélyesztve és ha kérdőre vonnák maga sem tudná megmondani miféle érzelem kapcsolja őt e sorvadó leányhoz, de legtávolabbról sem a szerelem ; mert hogy ezt a felmagasztosult érzelmet ismerje, ahhoz nagyon is sivár, érzéketlen a lelke; talán a megszokás, semmi más positiv oka sincs annak, hogy ő tizenöt éve már, rendes látogatója a kis homályos bollnak s tudtán kívül kinyilatkoztatott vőlegénye a boltos kisasszonynak; azonban ő nem emlékszik reá, hogy valaha azt a jövőbeni szoros összeköttetést szóba hozta, vagy akarta volna. Mint a helybeli mészáros ötödik fia, eleinte csak úgy, czél nélkül kezdett a boltba járni; jól esett neki és büszkévé tette, hogy egy általánosan kisasszonynak czimzett leány szóba áll vele és barátságára, figyelmére méltatja őt, az egyszerű, műveletlen mészáros fiút, tudományos képzettsége nem volt más, mint amit a falusi iskolában s később a krajezáros rémregényekben szerzett magának, de annál nagyobb volt benne a vágy, hogy ur legyen egykor ő is. Megfigyelte a tiszttartóék fiát és utánozni igyekezett abban, amiben módjában állott. Viola segítségével selyem nyakkendőt szerzett magának, habár ez a lehető legizléstelenebb: indigókék veres babos volt is, de urasan nézett ki vele a falusi köznép előtt; vastag ezüst óralánezot vett tojásnyi hamis kövekkel és vasárnapokra egy-egv keményített gallért Viola vasalt neki nagy titokban, ezért a szívességért ő virágcsokorral kedveskedett Violának a vasárnapi szent misére, rozmaring, fodormenta és százszorszép képezte födését a csokrainak, de hisz ezek is virágok, ha egyszerűek is. Így kezdődött az ismeretség, csendesen, lágymelegen, ahogy falu helyen szokás; a hosszú évek voltak hivatva megérlelni a viszonyt jelen stádiumára ; Gábor rest legény volt ahhoz, hogy lányok után járjon, megakadt hát kényelmesen a neki vetett hálóban. Már tizet ütött az óra, a távoli uradalmi udvarban és Viola még mindig beszél és tervez; pedig a köhögés csaknem minden mondatánál megállni készteti és elvágja beszéde fonalát. A legény távozóra készül, feszeng a széken ; rövid időközökben előveszi zsebóráját és figyelmesen nézegeti a lassú járású mutatót; de a leány még közelebb hajlik hozzá és lázas sietséggel, fontoskodva kérdi tovább : — Ugy-e Gábor édes, szüretre megtarthatjuk az esküvőt? — Meg, bizonyára meg. Hagyja rá Gábor bizonytalan hangon. Egyben már fel is áll és búcsúzéra nyújtja nagy, csontos kezét, megy. Viola kikiséri a csöndes, csillagfényes éjszakába; amint az ajtót kinyitja erős, édes levegő csapja meg őket. Gábor csöndes, vontatott hangon figyelmezteti, hogy nem kellene kijönnie ilyenkor, még ineghüti magát; fagyni fog az éjjel, milyen fényesek a csillagok. És Viola csakugyan úgy érzi, mintha éles késsel vágnának a tüdejébe, alig hogy bezárja az ajtót, előveszi a köhögés és rázza, gyötri hosszú ideig; a leány maga is megijed tőle és ijedten felimádkozik: — Istenem ne hagyj el, vigyázz reáin, meg ne haljak, mig boldog nem voltam, csak addig nem legalább! Hiszen az irás is azt mondja: „Mig az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat.“ A természet fejlődik, a kikelet nyílik tovább ; a márcziusi szép, de hűvös napokat a változó, de kellemesebb áprilisi napok váltják fel. Azután virágba borul az erdő, berek. Fészket raknak a kicsiny madarak s vidám csicsergéssel szállnak este nyugovóra. Eljön a tavasz legszebb első ünnepe a virágvasárnap, s az emberek szive repeső örömmel telik meg. Boldog ember és állat egyaránt, el van feledve minden szomorú, amit a tél zordon hidege nyújtott; szép reményekre jogosít a szép kikelet. Úgy érzi az ember, mintha sohasem lennének többé hideg, kietlen napok; ól mos, hideg esők. Mintha sohasem lenne vége az örömnek, az újjászületésnek. S eközben a délutáni meleg verőfényben szomorúan csendül meg a kis lélekharang a falu ódon tornyában; az emberek ijedt megdöbbenéssel néznek egymásra. Egy perezre elhal a szívben az öröm s élő kérdés minden ember arcza. Ki halt meg? Viola, a boltos kisasszony. Tóth Erzsiké. AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.
