Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-18 / 25. szám
Társsuc3-SLl:E»I, szé^irod-SLlr^ii és ismeretterjesztő jn.eti.la/p_ NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. I Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. j Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda, és kiadóhivatal: Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Deák Ferencz-tér 4. szám. Hirdetések jutányos áron közélteinek. (A római kath. elemi iskolával szemben). ! Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Pályaválasztás küszöbén. Pár nap múlva bezáródnak az iskolák kapui s mintegy ezer ifjú, letéve az érettségi vizsgát, lép ki az életbe, hogy pályát választva, jövőjének irányt szabjon. Az iskolai év végén csaknem minden hírlap komolyan foglalkozik az ifjúság sorsával, mert a nemzet boldogulása, jövendője függ attól, ha az iskolát végzett ifjú oly életpályát választ magának, mely nemcsak hajlamainak, hanem a nemzet érdekeinek is legjobban megfelel. Nem lehet eléggé e tekintetben a szülök és az ifjúság figyelmét arra irányítani, hogy megszívleljék a jó tanácsokat, mert hiszen egy elhamarkodott pillanat következményeit gyakran egész életen keresztül sajnosán kell viselni. Az érettségi vizsga letételével az ifjú előtt áll a pályaválasztás nehéz kérdése. Nálunk nagyon természetes-1 nek találja mindenki, hogy egy érett-j ségizett ifjú csakis a tudományos pályára léphet, maguk a szülök is úgy gondolkoznak, miszerint gyermekeik az érettségi vizsga letételével már oly magas képzettséggel bírnak, hogy más i pályára nem is mehetnek, egyenesen ; szégyennek tartanák, ha talán maga az ; ifjú másképen gondolkoznék. Mindenáron „végzett“ embert képezni belőlük ez a jelszó, nem tekintve az ifjú tehetségét, hajlamait! Az iskolai és szülői fegyelem alul kikerült, úgyszólván gyermekifju azután felkerül a felsőbb iskolákba, hol TARCZ A. ♦SIS* Boris a,sszoonL37“. Utolsót kondult az estharangszó; andalítóan hajtotta tova a lágy, nyári fuvalom. J A csillagok tniriádjai ép most tünedeznek elő a szokatlanul tiszta, kék égbolton. Nagy városokban ilyenkor pezseg az élet legjobban, de itt, a kis vidéki városban kezd nyugvóra térni a napi szorgos munkában elfáradt nép. Boris asszony is csukni akarja az üzletet, talán jókorább is, mint rendesen, mert férje a nagy, édes Valentin elment üzleti ügyekben néhány nap előtt és még most sem tért vissza s igy most minden gond és fáradtság reá maradt a lusta kis asszonykára; a ki pedig nem igen szeret egyebet tenni napestig, mint ölébe eresztett kezekkel bámulni a messzeségbe. Elrontotta öt az édes jó ura egészen, mert megvont tőle minden házi munkálódást. — De hát mire való lenne is az édes kicsiny Boriskám, szokta mondani tiszta, meggyőző hangon a becsületes tekintetű nagy. erős ember. A főzés a szakácsnő dolga, a takarítás a szobalányé: a kertész is elvégzi a maga kötelességét ; te meg kicsi Boriskám olvass, zonnem kérik számon tőle a naponkénti leczkét, hol nem áll szigorú ellenőrzés alatt, szabadjára, leggyakrabban magára van hagyatva, belekerül az életbe, melynek azonban terheit még mindig nem érzi, mert hiszen az anyagi gondok nem öt, hanem a szülőket terhelik. A szülő és iskolai fegyelemtől megszabadult ifjú azután természetesen legelőször szabadságát igyekezik élvezni, a tanulás csak inásodrangu kérdés nála. A szülői támogatás lehetségessé teszi neki a gondnélküli, könnyű életet. Az „egyetemi hallgató“ czim el- vakitja s gyakran a legtehetségesebb, legszorgalmasabb ifjúból könnyelmű, felületes egyén válik. Azok, a kik kénytelenek saját erejükből fenntartani magukat, a megélhetés gondjai elvonják tanulmányaiktól s egyáltalán igen csekély azoknak száma, kik egyetemi tanulmányaiknak első évét kellő sikerrel fejezik be. Ha figyelembe vesszük, hogy az első évre beiratkozott egyetemi hallgatók közül a négy-öt évi tanfolyam elvégzése után hányán kerülnek ki mint pályavégzett egyének, megdöbbentően szomorú képet nyerünk. Alig egy ötödé végez! A többi vagy véglegesen visszavonul, vagy pedig 6—10 év múlva tud odajutni, hogy számtalan bukás után kezébe kaphatja diplomáját. És azok is, akik végeznek? Hány éven keresztül várnak, szülőik támogatására szorulva, vagy pedig valamely kis hivatal nyomorúságos javadalmagorázz, lustálkodj és főként légy boldog, igen boldog, inert szeretlek, szeretlek! És Boris asszony mégsem érezte azért, \ hogy boldog, sem azt, hogy boldogtalan; vagy talán az magában véve boldogság, ha az embernek nincs semmi óhajtása, vagy í nem ismer semmi elérhetetlen vágyat? Az I elégedettség, vagy ha nem érezzük phisikailag j a boldogtalanságot, ez a boldogság talán ?, Ki tudná azt megmondani ? Boris asszony sem. Ö tudta, hogy az édes Valentin, miként j urát nevezni szokta — szereti őt, de hogy i Boris viszont szereti-e az urát, azt nem: érezte, arról nem tudott volna számot adni. Hogy nem volt belé szerelmes sohasem, j az bizonyos. Óh régen, a zárda komor, csukott ajtai j mögött, hol a tiszta szivü, szelíd kis leányok csakúgy álmodoznak, mint kint a nagy világban, nem ilyennek képzelte ő a férfi eszményt,1 mint Valentin. Ez a nagy, kövér ember, döczögős jártával, mindig izzadt bozontos fejével! Huh !1 Ilyen ember nem lehet a fiatal lányok eszményképe sohasem. ügy elnézte sokszor, az üzletbe nyíló: üvegajtó ajtaján keresztül, midőn szorgoskodott, tett-vett az üzletben, álmatag kifejezéstelen arczával, mint egy gép; és szuszogott: a kövérségtől nevetségesen. De később megszokta, mindez nem bántotta, mint eleinte, megnyugodott benne, zása mellett kénytelenek legszebb ifjú éveiket elfecsérelni. Nálunk a sajtó szüntelenül hangoztatja, hogy a „lateiner“ pálya tulzsuf- foít, s az ifjúság előtt intő példa gyanánt állhatna akárhány pályázat, midőn egy gyakornoki állásra húsz, sőt több vlgzett egyén pályázik s gyakran tapasztaljuk, hogy diplomás emberek törik magukat egy dijnoki állás elnyerése végett! Vagy beletemetkeznek a hivatalos élet mindennapiasságába s szép reményeik, álmaik egy nagyon szerényen javadalmazott hivatalnoki állásban érnek véget! Az érettségit tett ifjaknak más része pedig ellepi az érettségihez kötött kis hivatalnoki állásokat. Évek hosszú során keresztül gyakornokoskodnak s a szakvizsga sikeres letétele után boldogok, ha 5t—600 forintnyi fizetést nyerhetnek, s őszülő fővel tudnak annyira jutni, Ifcjgy legalább a mindennapi kenyerük meglegyen. S ha az ilyen ember aztán végig tekint életén, hányszor sóhajtva gondol elhibázott pályájára, hányszor szeretne változtatni sorsán, — ha lehetne. De azért okulni, nem okul — s gyermekeinél ismétlődik az ö sorsa. Sötét képet festettünk — de igazat. — A mindennapi életből merítettük. Intő példa gyanánt akarjuk az ifjúság elé állítani, hogy a pályaválasztás küszöbén komolyabban gondolja meg jövőjének sorsát, mert most van alkalom arra. Ma, midőn minden állam a legnagyobb súlyt fekteti kereskedelmi és ipari hogy annak úgy kell lenni és nem másként, hogy ezzel a valóban üzletemberrel kell leélnie, egy tisztán prózai életet. Az mindenesetre nagy nyugalom, hogy az ilyen elhízott, prózai üzletembert nem lehet félteni, az ilyenek után nem futkosnak a kaczér nők s nem vetik érettük az ügyesen szőtt hálót. Sokszor gondolkodott rajta Boris asszony, hogy az ilyen nyugodt, higgadt vérü emberek tán sem érezni, sem szeretni nem tudnak mélyen, de az édes Valentin túlságos, gyöngéd figyelme meggyőzte őt az ellenkezőről. A legszorgosabb üzleti ügyek között is mindig tudott időt szakítani magának, hogy benézzen kis feleségéhez s ilyenkor izmos kezeivel felkapta őt karjaira s úgy futkosott vele szobáról-szobára, mint a gyermek a rabul ejtett kis madárral. Vagy midőn zongorázott, leült az asszonyka kicsi lábaihoz, kövér karjaival átfogta térdét s ölébe hajtva húsos tokáját, álmatagon hallgatta a fülbemászó régi, kedves dallamot: „Eine Schwalbe macht keinen Sommer!“ . . ezt legszívesebben. Oh Valentin nem szerelmes, csak jó és és hü, mint egy becsületes neufunlandi eb. Boris asszony hát nagy ügygyei, bajjal becsukatta az üzletét, utána nézett az üzleti könyveknek; megszámolta, felirta a cassát, mert ha keveset értett is a dologhoz, de tiz évi házasságuk alatt még is volt nem érdekeire, midőn kereskedelmének és iparának fejlesztése érdekében nem riad vissza a legmesszebb menő áldozatoktól sem, lehetetlen, hogy ifjúságunk figyelmét reá ne irányítsuk ezekre a pályákra. Sajnosait kell látnunk, hogy a mi ifjúságunk egyáltalán nem megy kereskedelmi és ipari pályákra. Sőt azt kell tapasztalnunk, hogy a kereskedelmi iskolák is teljesen eltérnek eredeti rendeltetésüktől, s a helyett, hogy kereskedőket nevelnének az életnek, évente egy egész . sereg hivatalnok rajzik ki belőlük, akik azután ép úgy szaporítják a szellemi proletárok számát, mint az egyetemi pályán kinlódók. A kereskedelmi akadémiát végzett ifjú is már rangján alulinak tartja, hogy ö kereskedő legyen, hanem könyvelő, pénztárnok, levelező és más efféle alkalmazott lesz, de „főnök“ lenni nem akar, mert bizony az üzlet fentartása sok nehézséggel, gonddal jár, mig a hivatalnok megkapja a hó elsején járandóságát pontosan, nem kell törnie a fejét, hogy honnan. — Alig van eset arra, hogy egy érettségit tett ifjú oda álljon a pudli mellé, vagy valami ipari szakban képezze ki magát, mert hiszen az ö „képzettsége“ ezt meg nem engedi. Pedig, ha valahol szükség van képzett kereskedőkre és iparosokra, úgy nálunk e tekintetben legnagyobb a szükség! Hány milliót és milliót adunk évenkint a külföld képzett kereskedőinek és iparosainak ipari termékekért? A nemzeti vagyo- nosodást mennyire előmozdítaná, ha ez a temérdek pénz itthon maradhatna! egyszer szükség rá, hogy férjét helyettesítse az üzletnél. Végre lakosztályába térhet, a feje mintha fájna, nem vacsorái; kinyitja az ablakot és kibámul a csillagfényes éjszakába, de a levegő olyan fulasztó, oly meleg, legjobb lesz lefeküdni. Beteszi az ablakot s csak úgy gépiesen előveszi a kis imakönyvet s az éjjeli lámpa J diskrét világánál forgatni kezdi a jól ismert lapokat, midőn egy levél akad a kezébe, mely neki van czimezve. Nézi értetlenül és kábultan, de hisz ez a Valentin írása! Mi lehet ebben ? Miért nem mondotta el szóval, midőn elutazott azt, a mit a levélben leirt. Riadtan szakítja fel a pecsétet s olvasni kezdi a levelet, de a betűk tánczolnak előtte; óh borzalom az, a mi ott leírva van ! Vagy tán nem is valóság csak egy szörnyű álom ? Vánkosára hajtja a fejét s lehunyja szemét, hadd fejeződjön hát be mielőbb az a nehéz álom. Ámde igy, behunyt szemmel nincs annak folytatása; csak ébren, csak a szomorú valóságban. Előveszi hát ismét a levelet s a szivébe költözött iszonyattal olvassa újra. Écles, kicsi Boriska! Tudod, hogy sohasem szerettem a sok teketóriát, tehát most sem csinálok nagy Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu ©áss®© mellkép 9 frt 80 kr. TSSSS: 9 írt 80 kr. 1896. ÜW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, S9- MEGBÍZHATÓ, szép MUNKA ! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
