Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-14 / 20. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. helyesen adta elő, hogy a hallgatóság min-j den mondatát élvezettel hallgatta meg. Mán- megjelenésekor sűrű tapsokkal fogadták, a j rendezőség pedig egy gyönyörű csokorral | kedveskedett neki. A jelenet végeztével pedig I szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazták meg | s két ízben hívták ki a lámpák elé. Méltó | partnere volt Pucser Károly, ki a férj szerelj pébe kitünően beletalálta magát s olyj élethűen adta elő, hogy méltán reá szop gált arra az elismerésre, melyben a kö­zönség részésitette. — A programmot be­fejezte a dalárda éneke, mely Réthy László­nak „Magyar népdal-egyveleg“-ét adta elő igen helyesen és preczizen. A programtn be^ fejezése után vacsorához ült a közönségé melynek folyama alatt Simkó Géza egyleti alelnök, mint a rendező-bizottság elnöü emelt poharat s megköszönte a közreműkö­dőknek s különösen Baudisz Jenő szivejs- ségét, ki szellemes felolvasásával az estaly erkölcsi sikerét annyira emelte. Majd az ifjúság tánczra perdült, mely éjfél után 2 óráig tartott. Az estély bevétele mintegy 150 korona volt. ^ i — Áthelyezés. Capitán Aurél százat! s Nagykanizsáról, a 12-ik honvédgyalogeziSd 3-ik zászlóaljához városunkba helyeztetett ^t. — Eljegyzés. Jeszenszky Béla szolgai) ó f. hó 10-én eljegyezte Mátészalkán Budahd ty Erzsikét, Budaházy Sándor mátészalkai üf í- véd leányát. M — Műkedvelői szinielőadás. Veltükkja következő meghívót: A nagykárolyi műkftl- velő-társaság a nagykárolyi árvaház javijjra 1903. évi május hó 16-án, a Régi kaszinó nyári színkörében műkedvelői szinielöadással egybekötött tánczestélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a ren­dező-bizottság. Színre kerül: a Gyurkovits leányok. Herczeg Ferencz négy felvonásos vigjátéka. Az előadás kezdete 8 órakor. Belépődíj: Oldal- és elsőrendű zártszék 3 K. Másodrendű zártszék 2 K. Harmadrendű zártszék 1 K 60 f. Földszinti állóhely 1 K. Deákjegy 60 f. Felül fizetéseket a jótékony- czélra való tekintettel köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. A zenét Fátyol Józsi zenekara szolgáltatja. Jegyek előre válthatók: Pucser Károly, Ferenczy István és Nonn János urak üzletében. — A szereplők nevét lapunk legutóbbi számá­ban már közöltük. — Öngyilkosság. Erdei János Iriny köz­ségi illetőségű nagykárolyi lakos ezipész- tauulót, gazdája Kodácsi Miklós czipészmes- ter f. Író 10-én a reggeli órákban egy” pár czipő hazaszállításával bízta meg egyik meg­rendelőhöz, mely parancsnak nevezett tanuló hiven engedelmeskedett. Ennek megtörténte után kiment a Somos-erdőre s ott kijőve, felment a vasúti vonalra, hol aztán — állí­tólag kalapját fejére nyomva s kedélyesen czigarettázva — az 52. és 53. számú örház között magát öngyilkossági szándékból a fél 8 órás robogó vonat alá vetette. Testét mintegy 400 méternyire hurczolta magával a vonat. Az öngyilkost az 53. számú pályaőr húzta ki a vonat kerekei alól még élve, azonban egy nehány perez múlva meghalt. Tettének oka ismeretlen. — Tankerületünk főigazgatója, Géressy Kálmán, a bekövetkezendő érettségi vizsgá­latok alkalmából a miskolezi ev. ref. főgym- nasiumhoz kormánybiztossá neveztetett ki, — Mai tárczánk. Minthogy a világ összes nyelvei között egyedül csak magyarul lehet ige nélkül értelmes folyékonysággal írni, nyelvünk — e bámulatra méltó tulajdonságát aknázta szerzett talpalatnyi tért is megfizetni, — a kérelemnek helyt adni nem lehet. A Kaplony-utcza vasutfelőli oldalán a telek tulajdonosok költségére asphalt-gyalog- járó készítés elrendelése iránti kérelem —- j tekintettel arra, hogy a szabályozási utcza- i vonal ez ideig még megállapítva nincs s a j vonal megállapítása a legközelebbi jövőben ! várható — elutasittatott. A nyugdijügyi bizottság azon jelentése; hogy özv. Schek Jakabné volt városi adó- végrehajtó özvegye részére évi 240 korona I nyugdijat szavazott meg és folyósított, tudó-' másul vétetett. Róth Márton kórházi ápoló 384 korona évi fizetése folyó évi julius 1-től kezdődöleg évi 480 koronára emeltetett fel s a határozat jóváhagyás czéljából a vármegyei törvény- j hatósági bizottsághoz felterjesztetni rendel­tetett. A gyűlésnek egyéb tárgya nem lévén,! polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésérej Albanézi Mihály, Brichta Miksa, Csipkés; András, Kerekes Ödön és Somossy Miklós képviselőtestületi tagokat felkérvén, a köz­gyűlést befejezettnek nyilvánította. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán, f. hó 10-én a délutáni gyorsvonattal' Budapestről városunkba érkezett s e hó 12-én | hajnalban Bécsbe utazott. — Kinevezés. Dr. Madzsar József,' váro­sunk derék fia, a budapesti egyetem fogá­szati klinikáján első assistenssé neveztetett ki. Gratulálunk! — Dalestély. Dalegyesületünk ez idei első dalestélyét folyó hó 9-én, szombaton tartotta meg a Régi kaszinó nyári színkörében. Habár a dalegyesület megérdemelte volna, hogy nagyobb közönség hallgassa végig a minden tekintetben sikerült programmot, mégis elég szép számú közönség jelent még, mely sokat tapsolt a szereplőknek s teljesen meg­volt elégedve a programmal. Az estélyt a dalárda éneke nyitotta meg, mely Réti László karmester vezénylete mellett kifogástalanul énekelte el Horváth Fábiánnak „Honfidal“ czimü férfikarát, reászolgálva a közönség­nek felhangzó tapsaira. A második számot Herman Venczel által előadott monolog j képezte. Tábori Róbertnelc „A statisztika j áldozata“ czimü szellemes monológját adta j elő kitűnő komikummal, helyes hanghordo­zással, kifogástalanul, tetszésére a közönség­nek, mely tapsaival honorálta meg az előadó fáradtságát. Majd Baudisz Jenő, ügyvéd, laptársunk a „Szatinármegyei Közlöny“ szer­kesztőjének felolvasása következett. „A női pongyola“ czimen olvasott fel egy szellemes­séggel telt humoreszket, melyben kaczagtató humorral beszéli el, hogy mi az oka annak, miszerint Zutmár és Karulya ó-egyptomi váro­sok dalárdái között miért szűnt meg a testvéri jó viszony, melynek tulajdonképeni oka egy női pongyola volt. A minden sorban meg­nyilatkozó humor, a szellemességgel előadott mese, a diszkrét, finom pikantéria végtele­nül tetszett a közönségnek, mely szűnni nem akaró tapsokkal adott kifejezést elismeré­sének és tetszésének. Azután Simkó Gézáné úrnő és Pucser Károly adták elő a „Mézes­hetek után“ czimü vígjátékot. Simkó Gézáné úrnő, ki a közönségnek valódi kedveltje, ez alkalommal is oly élvezetben részesítette kitűnő alakításával a közönséget, a milyent már tőle megszoktunk. A kedves jelenetet oly ügyesen, annyi természetességgel, oly ki Zámbó Imre — jeles tollú munkatársunk — különben a helybeli kir. pénzügyigazga­tóság egy igénytelen alkalmazottja — midőn adott thémára — fogadásból — megírta gördülékeny humoreszkjét. Felhívjuk rá ol­vasóink figyelmét, mert bár nyelvünk e sajá­tosságát a nyelvtudós Mezoffanti bibornok is ismerte már, sőt ő fedezte fel, mégis elis­meréssel kell adóznunk az ügyesség és türelem­ért, a mely annak megírásához szükséges volt. — A magyar királyi honvéd főreál isko­lában és a honvéd ludovika akadémiában az 1903—1904. tanév kezdetén betöltendő állam­költséges (teljesen díjmentes vagy féldijmen- tes) továbbá alapitványos és fizetéses helyek betöltése tárgyában a Nagyméltóságu m. kir. honvédelmi miniszter ur által 17,122—1903. szám alatt kibocsátott pályázati hirdetmény az érdeklődök által a főjegyzői hivatalban megtekinthető. Nagykároly, 1903. április 16. Debreezeni István, polgármester. — A helyi fögymnasiumban az érettségi vizsgálatok a következő sorrendben lesznek : Május hó 15., 16., 18., 19. és 20-án az Írás­beliek, junius hó 15., 16. és 17-én a szó­beli vizsgálatok. Igazgató. — Öngyilkossági kísérlet, ügy látszik a f. hó 10-iki öngyilkosság vonzó hatással volt Kiss Mihály 12 éves gyermekre, mennyiben hasonló módon akart véget vetni életének, mint Erdei János czipész-tanuló. Folyó hó 11-én nevezett gyermek, Kiss Mihály helybeli lakos napszámosnak a fia, a délelőtti órák­ban az 53-ik sz. őrház közelében — ugyan­ott, a hol Erdei János czipész-tanulót a vonat elgázolta — öngyilkossági szándékból magát a vonat elé akarta vetni, azonban eme szándékában Magyar József pályaőr í megakadályozta. A korán életunt gyermeket I a pályaőr a rendőri hivatalba kisérte, hol kihallgattatott s öngyilkossági szándékát be­ismerte, azonban nem tudta tettének okát ; adni. A kihallgatás után szüleinek gondozás végett átadatott. — A kerületi tornaverseny, melyen gymnasiumunk ifjúsága is részt vesz, Deb­: reczenben folyó hó 21. és 22-ik napján fog 1 megtartatni, összekötve az impozásnak Ígér­kező Rákóczy-ünnepélylvel. A tornaversenyen 723 vidéki és 480 debreezeni diák fog részt: venni. A verseny legérdekesebb része az I ifjak mérkőzése lesz a debreezeni első dij- ! ért, egy ezüst, szép kivitelű kürtért. A má- I sodik nap győztesei egy-egy Rákóczy-korbeli jlibertászt fognak kapni. Sok szerencsét ki­válniuk ifjúságunknak a versenyekben! — Halálra verték. Keszenheimer József mezőteremi ifjút folyó hó 11-én este fél 11 órakor 7 társa annyira összeverte, hogy ! nevezett éjfél után 1 órakor szülői házában ■ meghalt. Az orvosrendőri szemle és vizsgálat megejtése után a holttest folyó hó 12-én délután felbonczoltatott s a hulla folyó hó ; 13-án eltemettetett. A vizsgálat folyamat­ban van. Adóhivatali szakvizsga. Kugler János adóhivatali gyakornok az adóhivatali szak­vizsgát f. hó 12-én kitüntetéssel letette. — Érdekes tánczmulatság van készülő­ben városunkban. Ugyanis junius hó 6-án lesz megtartva — a nagykárolyi ev. ref. leányiskola javára — egy szinielőadással, szavalattal, mozgófényképek bemutatásával stb. egybekötött tánczmulatság, melyre a I védnökséget, városunk előkelő hölgyei közül többen voltak szívesek elfogadni. A mulatság i iránt igen nagy az érdeklődés városunkban ! s mint az előjelek mutatják, ez lesz az idei nyári szezon legszebb és legsikerültebb mulatsága. A meghívók a napokban lesznek kibocsátva, úgyszintén a belépő-jegyek is. Részletes programmot lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. — Főgymnasiumunk növendékei záró­ünnepélyt tartottak f. hó 13-án délután 4 órakor a városi tornacsarnokban, mely színig telve volt intelligens közönséggel. Mindenki igyekezett részét kivenni az ünnepségből, hogy ezáltal is kimutassa a diákság iránt érzett rokonszenvét, de különösen a kettős jótékonyczél vonzotta oda a közönség nagy részét. A minden tekintetben kitünően sike­rült ünnepélyről részletes tudósításunk a következő: A műsort Yvon igen csinosan előadott Polka Mazurjával nyitotta meg a zenekar. Második szám gyanánt a Himnust énekelte az énekkar, melyet a közönség állva hallgatott végig, ügy ezen darab elő­adásánál, mint a többi énekszámnál észlel­hető harmóniáért, valamint a darabok betaní­tásáért méltó elismerés illeti Niklos János tanárt, a ki a kar vezetésénél igen nagy buzgóságot fejtett ki. Ezután Jakab Tibor VI. osztályú tanuló szavalata következett, a ki Vörösmarty „Szegény asszony könyve“ ez. költeményét adta elő igen csinosan és jó hanghordozással. Preisz Miklós, Taub Mihály, Horváth Kálmán és Brandsch Gyula VIII. oszt. tanulók szépen, összhangzóan adták elő Hajdn Serenádját, melyet annyira meg­tapsoltak, hogy kénytelenek voltak egy másik darabot játszani. Igen csinos volt Kemény Alajos szavalata is, a ki Gabányi Árpád „A bányaszerencsétlenség“ ez. monológját adta elő. A hatodik számot Preisz Miklós, Taub Mihály, Horváth Kálmán és Brandsch Gyulától jól játszott Egyveleg képezte. Utána az ének­kar adott elő magyar népdalokat. Balogh István VII. osztályú tanuló elég szépen sza­valta Tompa „Téli zöld“ czimü költeményét. Az ünnepély fénypontját „A megfagyott gyer­mek“ czimü melodráma képezte, melynek előadásáért úgy Papp Györgyöt, mint Csilléry Ferenczet és az énekkart elismerés illeti. Na­gyon szépen sikerült Preisz Miklós VIII. o. t. hegedű- és Csilléry Ferencz Vili. o. t. zongora duettje. Zsadányi Bokakesergőjét adták elő. Weisz Bernát VIII. o. t. köri fő­jegyző olvasta fel ezután csinosan megszer­kesztett jelentését, mely a Kölcsey-kör ezidei működéséről ad felvilágosítást. Gziminermann János köri vezető-tanár referált a következő számban műsoron kívül. A pályázatok ered­ménye a következő volt: Egy szabadon vá­lasztott szép mű aesthetikai fejtegetése ; nyer­tesek: Weisz Bernát, ki Róth Károly 20 és Brandsch Gyula, ki Dr. Adler Adolf 10 koronáját kapta. „A barátságról“ szerző Papp György, művével Simkó Géza gyűjtését, l4 koronát érdemelte ki. A „Hunyadiak, mint a kereszténység védői a török ellen“ Kont- raszti Dezső 20 koronás dija Feldner Áron és Peiszner Arthur között osztatott meg, mig Berger Bernát dicséretet érdemelt. „Művelő­dési viszonyaink az Anjouk korában“, Weisz Bernát műve Singer Lipót 10 koronájával jutalmaztatott. „Széchenyi István gróf irói munkásságának jellemzése“, nyertes Taub Mihály, ki Dr. Sternberg Géza 10 koronáját kapta. A „léghajó a tudomány szolgálatá­ban“, szerző Weisz Bernát dicséretet nyert. „Óda az igazgató névünnepélyére“, Brandsch Gyula Czimmermann János 10 koronáját, Kozsár József és Kemény Alajos dicséretet kaptak. Végül Kaimovics Lajos Nádor Béla 10 koronáját nyerte el, mint egy verseny­szavalás győztese, Brandsch Gyula pedig, mint szorgalmas szereplő Madarassy Gyula _______________________ — Linácskám, angyalom! Mindjárt. . . mindjárt. Puff I egy árok, sötét verem Akár miként a szerelem. Jaj derakam ! Jaj a fejem ! Csupa sár a lábam, kezem. Erre, erre, de hát merre ? Jaj de pokol sötét hely — „e" Itt egy asztal, amott egy szék A láb előtt csak akadők, Komámasszony merre, merre ? Hol az ajka? Hol a keze? — Hanem azért csak előre! a te neved-; ben drága Linuskám! — Ni-ni! Emitt meg egy istentelenül! magas tüske-kerités. A paradicsom kertnek I Cherubimok nélkül is hatalmas bástyája. Belül Éva, kívül Adám Ez se holmi bagatell ám. így tehát miután a szerelmes is csak aféle tollatlan és szárnyatlan ember, Csász- kászi urnák is csak ez az egyedüli módja: Fel a fokra kerítésre, Feléje az üdvösségnek, Hegyes tövis nem oly nagy baj, Vér ára a dicsőségnek, Hamar át a tüskén, bokron, lm közel már a pavilion. Hanem menykő nagy a sötét és csen­desség benne. — Pszt... pszt... Komámasszony ! — Pszt.. . pszt... Erre, erre. Ó ez a sóhajszerü hang andalítóbb Csász- kászi ur füleinek a zephir sóhajánál, bűbá­josabb a paradicsommadár énekénél, mert hát ez a bizonysága, hogy a kis Csuszmásziné ura asszonyi szavának. Ah végre valahára! Kéz a kézben, ajk az ajkon, s hősünk karjai között az üdvös­séggel, a föld legboldogabb embere. — Linácskám! he-he-he. — Hát végre valahára te rajtad is győzedelmes a szere­lem s szived annyi küzdelem után most már ugy-e örökre az enyém ? Ó mily drága juta­lom ez nekem annyi meddő küzdelem után s aj kid forró csókja mily édes balzsam szivem hosszú fájdalmára. De hát miért oly némák, szótlanok most, máskor oly beszédes ezukros ajkaid. Talán a nagy szerelem, vagy éppen a félelem miatt? Istenemre! ez felesleges, mert feleségem, az a Géczi Dorka, álmaiban rég a Szent Gellért-hegy seprünyeles vendége már. és sejtelmetlen a mi boldogságunkról. De utó­végre Csuszmászi komám miatt is felesleges az aggodalom, mert ide komaság, oda koma- ság, hanem ha... — Pszt... pszt... ezip-ezup. Tehát csókok a szavaid s szived lázas hullámai a beszéd. Ám igy is jó, mert a te szerelmed nyelv nélkül is üdvösség nekem, íme itt értté vállaid havára ez a drága kasi- tniri schavl, mely szintén csak néma emléke ugyan e boldog órának, de himes virágai az örök szerelem és a nefelejts jelképei. De im a kakas szózata csakhamar hiteles argumentuma a hajnalnak, valamint annak is, hogy még a mai nap is sok az őrszeinü Judás. Azért tehát még egy tuczat bucsucsók után keblében a győzelem férfias önérzeté­vel, ajkán a csókok édes utóizével s az ez utánniak vérmes reményével — Csász- kászi ur is, ismét az élőbbé ni kacskaringós és viszontagságos ut boldog vándora s egész hazáig ezek monológjai csókos ajkainak: „Mennyivel édesebbek a Csuszmásziné komaasszony csókjai a feleségeméinél s mily roppant a különbség csók és báj között.“ De csitt! Itt a kilincs. Lábujjhegyen, óvatos suttyomban be hát az ajtón s aztán ... Horribile! Mi dolog ez ? A szobában nagy a lámpafény s a tetőtől-talpig öltözetes nó- táriusné arczán még nagyobb a sötét redő, vállain pedig egy irgalmatlanul gyanús for­májú kasimiri schavl. — Jó reggelt férjem uram! Honnét ily későn ? hisz a pavillontól nem oly hosszú az egyenes ut. — Pa-pa-pavillon ? — Igen a pavilion az sokkal közelebb, mint a Szent Gellért-hegy. Császkászi ur szederjés ábrázatának vonásai hasonlatosak erre a kérdőjelekhez valami rémes titok előtt. — Hát mi is az én nevem férjem-uram ? Géczi Dorka? Mi? Jaj neked Császkászi ! Csupa igazságok szavaid, hogy a feleséged csakugyan boszor­kány, mert ime nyilvánosak előtte legtitko­sabb gondolataid, szavaid is. — Hát szerelmetes füles baglyom! szép­séges vándor madaram! Édesebbek a Csusz­másziné csókjai, mint az enyémek s érde­mesek erre a drága schavlra? Mi? Császkászi ur most már tökéletesen néma mint „Tigris Róbertben“ a király leány, de felesége különös s inkább gunyoros, mint haragos modora, fökép pedig a „nefelejts“-es schavl vállain csakhamar indokai eszméle­tének s már nem egész rejtély előtte a pavil- loni gyanús némaság és csend. — Ühű! Ahá! Tehát talán te és nem „0“ ? — Igenis én és nem „Ö“, a ki jó­barátnő s hozzá becsületes asszony s ekként kettőnk eszméje a pavilloni történet, vagyis férjem-uram csúfos kudarcza. Hi-hi-hi. Császkászi ur ugorkánál savanyúbb érzel­meinek tolmácsa erre egy éktelen hosszú sóhaj: — Hej pavilion! sötét pavilion! — Hej Császkászi, vén szamár, vaksi Császkászi! Hát édesebb a feleséged szerelme abban a deszkabódéban, mint itthon a kényelemben ? — Hej szerelem, szerelem! Bolondos szerelem! Császkásziné: Hi-hi-hi-hi. Császkászi: (keserű hahotával) Ha-ha- ha-ha. Egyszerre: Hi-hi-ha-ha-hi-ha-ho-hó. Zámbó Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom