Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-30 / 5. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. salnak. szobát kefélnek stb. Fel, fel a rest elpuhultságból, fel fizikai munkára, hogy szép idomokra tegyenek szert és hogy el ne híz­zanak. Büntetlenül nem ellenkezhetik azon­ban senkiseni a természettel, azért aki erő­teljes, ne akarjon „szecessziós, ultra-modern“ lenni, aki meg hajlékony, karcsú, ne akarjon elhízni. Étkezzenek bár a legegyszerűbb módon, olcsón, de czélszerüen vegytani ér­telemben, s a munka által nyert étvágygyal a táplálék szép, üde hússá, friss forró piros vérré válik és meglesz a szépség harmadik feltétele is. Az utolsó kérdést, a szép, bár­sonyos, üde bőrt megvitatandó, egyetlen egv szabályt ajánlok önöknek: csakx higiénikus bánásmódot és mentül kevesebb kozmetikát használjanak. így sok-sok langyos vizet, dör- gölést, maszszázst, öntést, kinek-ldnek az egyéni szükségletéhez képest. Azután az olcsó szereket: vazelint, szódát, borsavat, tiszta szeszt alkalmazva, aszerint, amilyen a bőrének szövete. Vegyenek vagy háznál főzött szappant, vagy orvosi felügyelet (illetve recept) szerint készített szappanokat. Ha pe­dig bőrbetegségük lenne, azonnal kérjenek orvosi tanácsot és ne kuruzsolják ártalmas szerekkel . . . Minden nőnek legalább egy órát kell szánnia naponkint testének ápolá­sára, ha azt mindjárt az éjszakából lopná is el; de mindenesetre mondjon le inkább a szórakozásról, mint a gondos naponkénti testi ápolásról. A művelt modern embernek a tisztaságban túl kellene haladnia minden kor emberét. Én a régi Rómát nem csupán világhatalmi állásáért bámulom, hanem az esztétikai dobzódásért is, amelyet fürdőikben föltaláltak! Legvégül azért is óvakodjunk a testi fogyatkozástól, mert azok élénk össze­függésben vannak a lelki fogyatkozásokkal és igy kitudja? a fűző által összeszóritott hatodik és hetedik borda nem okoz-e tág lelkiismeretet, vagy a csinos kis tyúkszemek j nem idézik-e elő az önérzet hiányát s a tipegő, kacsázó járás az ügyefogyottságot ?... Elérkezve mondanivalóm végére, figyel­müket már csak azért veszem igénybe, hogy filozófiámba beavassam a nőket. Rousseau és Pestalozzi után, akik megállapították azon | igazságot, hogy mindenki önmagának á leg- hivatottabb nevelője és tanítója, valamint Spencer után, aki az előbbeni bölcselethez azt is hozzá fiizi, hogy az egyedüli czélhoz vezető az emberi perfektiv utján az, ha min­denki önmagának az orvosa és ápolója is, | azt állítom, miszerint mindenki önmagának a leghivatottabb szabója, díszítője és divatárusa. | Ezek a bölcs férfiak' az én furcsa okosko-1 dásomat megbocsátják nekem, önök pedig mentségemül vegyék figyelembe azon körül­ményt, hogyha megkövetelik tőlünk, hogy j ilyen alapos ismerői legyünk testünknek és lelkűnknek, azt egyszersmind használjuk fel j teljes önzéssel arra : — hogy jól öltözködjünk. HÍREK. — A hetvenéves főpásztor. Meszlényi Gyula megyéspüspök a múlt szerdán töltötte be életének 70-ik évét. A főpásztor a szép kort szellemi és testi erőinek teljes fris­sességében érte meg. E szép alkalommal a székes káptalan testületileg tisztelgett s a jókivánatokat Szabó Norbert nagyprépost tolmácsolta a papság nevében. — Gyászeset. A vármegyeházán lengő gyászlobogó jelenti, hogy a megyének mély gyásza van. Egykori főispánja domahidai Domahidy Ferencz életének 78-ik évében! folyó hó 28-án Budapesten, hova súlyos: betegen vitték s rajta műtétet végeztek, "el­hunyt. A műtét sikerült ugyan, de magas koránál fogva nem bírván a megkivántató! ellentállási erővel, súlyos betegségének áldo­zata lett. Az egész vármegye osztatlan rész­véte kiséri sírjába azt a férfiút, ki úgy hazája, mint megyéjének derék, hű fia volt! A család által kiadott gyászjelentés igy szól: Doma­hidai Domahidy Viktor és neje gróf Teleki Blanka, gyermekeik : György és Ferenczezel, domahidai Domahidy Irén és férje alsóeser- nátoni Damokos László gyermekeikkel:; Ferencz és neje borsodi Latinovits Anna,! gyermekük Lászlóval; Gabriella és férje gróf Teleki János, gyermekeik János és Istvánnal; Margit és férje búji Jékey Sándor gverme- keik Ferencz és Sándorral; domahidai Doma­hidy Hedvig és férje berenczei és járdán-í házi Kováts Jenő, gyermekeik Miklós i és Sándorral; domahidai Domahidy Ida és férje berenczei és járdánházi Kováts Géza, | gyermekeik: Adrienne és Gusztávval, valamint j a kiterjedt rokonság nevében is fájdalom- j telt szívvel tudatják felejthetetlen emléke- j zetü édesatyjuk, nagy és illetve dédatyjuk-: nak, apósuk- és nagyapósuknak méltóságos | domahidai Domahidy Ferencz urnák, Szat-: mármegye és Szatmár sz. kir. város nyug. I főispánjának, a Lipót-rend lovagja, Nagy- J bánya sz. kir. bányaváros díszpolgára, volt 1848—49-iki honvédhuszár századosnak, élete 78-ik, — 40 évi boldog házassága utáni özvegységének 11-ik évében, rövid szenve­dés után, folyó évi január hó 28-ik napján éjjeli 2 órakor Budapesten történt elhunytét. A boldogultunk földi maradványai Angyalosba j szállíttatván, ugyanottan január hó 30-án délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház ; szertartásai szerint a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Budapest, 1902. január hó 28-án. Béke lengjen porai felett! A teme­tésen leendő részvétel czéljából gróf Hugonnai Béla, megyénk főispánja ma reggel .Angya­losba utazott. — A vármegyei állandó bíráló választ­mány január hó 21. és 22-ik napján tartott ülésében a nagykárolyi első választókerületben megválasztott Csóti Márk bizottsági tag válasz­tása ügyében hozott igazoló választmányi határozatot — a felebbezés elutasítása mel­lett — jóváhagyta. — Dalegyesületi közgyűlés. Dalegyesü­letünk évi rendes tisztújító közgyűlését, folyó hó 26-án, vasárnap délután 3 órakor tartatta meg a rendörkapitányi hivatalos helyiségben Demidor Ignácz elnöklete alatt. A felolvasott elnöki jelentést elfogadták, a szám- és szer- tárvizsgáló-bizottság jelentés s ennek kapcsán a múlt évi számadás is kifogástalanul elfoga­dást nyert s az évi költségvetés változatlanul helyben hagyatott. A karmesterrel megkötött szerződést jóváhagyták. Majd a tisztikar le­mondása után a választásokat ejtettek meg. A választásoknak egyik szép aktusa volt, hogy Hám József főgimnáziumi igazgatót, ki a választmánynak több éven keresztül volt tagja, tiszteletbeli elnöknek választották meg. Ezután az egylet tisztikara egyhangúlag, a választmány pedig szavazás utján a követ­kezőleg alakult meg: Elnök : Demidor Ignácz ; alelnök: Csóti Márk; igazgató: Letlinger Béla; ügyész: Baudisz Jenő; pénztáros: Feifer Ede; jegyző: Csernus József; szer­táros : Zicher János. Választmányi tagok: Palczer Ernő, Debreczéni István, Kacsó Ká­roly, Rózsa István, Kerekes Bertalan. Zaják Antal, Kubinyi Bertalan, Simkó Géza, ifj. j Schnébli Károly, Makai József, Nádor Béla,! Nagy Elek, Diczig Adám, Szabó Ignácz, Tömpe Károly, Szolornájer János, Medvey Ernő, Szabó Lajos. Szám- és szertárvizsgáló­bizottsági' tagok: Luczav János, Sarkadi N. Zsigmond, Heinrich János. — Vizsgaletétel. Fliesz Henrik, vár­megyei számgyakornok, lapunk szorgalmas és tehetséges munkatársa, a múlt héten jó sikerrel letette az államszámviteltani állam­vizsgát Budapesten. Gratulálunk. — Az ecsedi-láp lecsapoló társulat f. hó 24-én közgyűlést tartott Domahidy Sándor elnöklete alatt. A közgyűlés egyedüli tárgya a Il-od rendű belvízcsatornák kiépítésére szolgáló 359 ezer korona megszavazásának kérdése volt. Ezt a kérdést már tárgyalta egy közgyűlés, de nem volt meg a törvény által kívánt többség. Most megszavazták a köl­csönt, a melyet a „Pesti Ipar- és Kereskedelmi Bank“-nál vesznek fel 6 százalékos kamatra 7 év alatt leendő letörlesztés kötelezettsége mellett. A kötvény aláírásával és a pénz felvételével megbízták gr. Károlyi Gyula társulati elnököt. — Az izr. nőegylet báljáról. Kétségen kívül áll, hogy az a hangversenynyel egybe­kötött tánczestély, melyet az izr. nőegylet a vármegyeház nagytermében jövő hó 8-ikán rendez, legelső helyet fog elfoglalni megyénk farsangi krónikájában. Már az a tény, hogy Komáromy Mariska, hazánk egyik legkiválóbb énekmüvésznője fog a hangversenyen közre­működni : elegendő volna arra, hogy a con- certre egész megyénk intelligens közönsége megjelenjék. Komáromy Mariskát, ki magát — hogy saját szavaival éljünk — félig-med- dig megyénkbelinek tartja, mert hisz a szat­mári zárdában nevelkedett, még sohasem volt városunknak szerencséje hallani, bű­bájos hangjában gyönyörködni. Annál inkább keltene most megmutatnunk, hogy városunk közönsége tud a művészetért, lelkesülni s a főváros egyik legelső primadonnája mellett, ki legszebb, legdiadalmasabb napjaiban sem feledkezett meg arról a megyéről, hol első kiképeztetését nyerte, minél impozánsabb számban fog megjelenésével tüntetni, hódo­latát kifejezni. A fényes concert niveauját még Nagy László szeretett alispánunk fel­olvasása is emelni fogja. A ki ismeri az ő ideális gondolkozását, hatalmas eszméit, az nem fog kételkedni abban, hogy a felolva­sás egyik legérdekesebb pontját fogja ké­pezni a hangversenynek. Kicsiny a hely felsorolni mindazokat, a kik a hangverseny­ben részt fognak venni; annyit azonban mondhatunk, hogy Somogyi Dezső és Havas Miklós urak elsőrendű zenei kapaczitások, s hogy annak zongora-, ennek hegedüjátékában igazán felséges élvezetet fog találni a közön­ség. A műsoron monológgal szereplő bájos fiatal leány pedig, ki egyedül képviseli a helybeli dilettantizmust, már egyszerű meg­jelenésével is meghódítja a közönséget. A mi viszont a konczert utáni tánczmulatságot illeti, az is egyike lesz a legfényesebbeknek. A fiatalság Fátyol Józsi muzsikája mellett fogja járni, —- a mint az előjelekből látszik — kivilágos-kivirradtig. Az elnökség hideg bulfet- ről is gondoskodik, melyet, miután az éte­j leket a nőegylet tagjai adták össze, saját [ hölgyeivel Ízléses' sátorokban fog árulni oly I alacsony áron, hogy minden olcsóbb lesz, 5 mint bármely vendéglőben. A nőegylet egyéb- | ként a következő meghívót adta ki: Meghívó. | A nagykárolyi izr. nőegylet részben a nép­Hirtelen ezt kérdeztem tőle: „Mit szólnál, ha Rezsőnknek volna pár­baja?“ Meglepve állt meg s gyorsan válaszolt. „Rezsőnk? Csák nem lesz olyan ok­talan“. „Látod, te is oktalanságnak tartod a párbajt!“ „Azaz“ — szabadkozott zavartan „úgy | hiszem — rendes körülmények közt. Egészen j rendkívüli esetekben azonban Rezsőnk is —“. j „Megengeded tehát a lehetőségét ?“ j kérdem. „Ostobaság! A mi fiunk nem juthat ily helyzetbe, sokkal komolyabb és higgad­tabb.“ „De ha a fiatalság hevülékenysége mégis magával ragadná? Megvallom, kedves öregem, különös sejtelem kínoz, melytől nem szabadulhatok. Ma reggeli érzékeny el- búcsúzása, tegnapi visszavonultsága, az a föltűnő gond, melylyel iratait rendezte.“ — „Képzelegsz, édes gyermekem!“ szakitá félbe. „Szíveskedjél kihordatni a reggeli terítékeket!“ Le voltam győzve. Férjem nem hitt sejtelmemben. De nyugodtsága nem csitította lelkem háborgását. Folyvást növekedő aggá­lyossággal töltöttem el a délelőttöt és csak gépiesen végeztem házi teendőimet. Amikor délben elkészültem velük, kézi munkával foglalkoztam a fiam dolgozószobájában, ügy tetszett, mintha itt kellene őt bevárnom. Alig múlhatott el tiz perez, amikor lassú, vontatott lépéseket hallottam a folyo­són. Éppen fel akarok emelkedni, mikor ki­nyílik az ajtó. „Rezső!“ kiáltottam és rohantam elibe. Inogva állt a küszöbön, két fiatal em­bertől támogatva. Fején kötés, arcza halott- halvány. Kiáltásomra mereven tekint rám és öntudatlanul hanyatlik kísérőinek karjaiba. „Ne ijedjen meg, nagyságos asszonyom !“ mondja az egyik fiatal ember. Csak egy kis ájulás az egész. Könnyű sebet kapott a hom­lokán, melyet szabályosan bevárták, semmi aggodalomra nincs ok. Szakértő vagyok. Hagyjuk pihenni ; kérem, hozzon egy kis vizet.“ Csak most nyertem vissza eszmélete­met. Most hogy elmúlt a veszély és élve láttam a fiamat, lelkem iszonyú kínja meg- ! szűnt és ismét nyugodt lettem. Hamar le­vetkőztettük és ágyba fektettük. Amikor megint magához tért, mellette ültem és kezét az enyémben tartottam. Tekintetéből bo­csánatkérést olvastam ki. Igyekezett a fejét fölemelni, beszélni akart, de én betartottam a száját és gyengéden visszafektettem előbbi helyzetébe. „Csendesen, csendesen, fiam, mindent tudok!“ Most behunyt szemekkel feküdt és nyu­godtan lélegzett; néhány perez múlva el­aludt. Rövid vártáivá lépéseket hallok a mellékszobában. Felkelek és kimegyek. Fér­jem jött haza. „Öregem“, mondám, „ne ijedj meg. Rezsőnk“ — Férjem elhalványul. „Mi baja Rezsőnek ?“ „Csitt! Alszik most. Semmi jelentősége sincs, könnyű seb.“ Férjem már is a beteg szobájába ro­han. Én utána. A zaj felébresztette Rezsőt. Amint megpillantja atyját, mosolyog és oda- nyujtja neki halvány kezét. „Bocsáss meg, apuskám!“ suttogja. „Ne izgasd magad, fiam!“ inondá el- érzékenyülve apus. „Nem tehettem máskép, édes apám, muszáj volt.“ „Hadd csak, fiam! Hiszen tudom.“ „Nem szabad haragudnod, apuskám!“ esdekel a beteg. „Azt állította —“ „De most nem szabad beszélned, Rezső ! Hiszen tudom, hogy másképpen nem csele­kedhettél. Súlyosan megsértettek és a sér­tést csak vérrel lehetett lemosni. Nem úgy van-e ?“ Rezső ismét hátrafeküdt és mosolygott. Néhány pillanat múlva folytatá: „Igen apuskám, nem tehettem mást. Azt állította, hogy nem Írsz helyesen lati­nul —• és ezt a szégyent csak nem hagy­hattam rajtunk száradniugy-c bár. apuskám?“ konyha, részben saját pénztára javára 1902. évi február hó 8-án, szombaton, a vármegye- háza nagytermében Komáromy Mariska és több kiváló művész közreműködésével hang­versenynyel egybekötött tánczestélvt rendez. A nagykárolyi izr. nöegylet elnöksége. M ü- sor: 1. Felolvasás, tartja: Nagy László alispán ur. 2. Énekszám, előadja: Komáromy Mariska úrnő. 3. Hegedűszóló, előadja : Havas Miklós ur. 4. Zongoraszám, előadja : Somogyi Dezső ur. 5. Monolog, előadja : Rótli Rózsika kisasszony. 6. Énekszám, előadja: Komáromy Mariska úrnő. 7. Hegedűszóló, előadja: Havas Miklós ur. 8. Zongoraszám, elődja: Somogyi Dezső ur. Helyárak: Oldalszék és a két első sor 4 korona, a következő négy sor 3 korona, a továbbbi sorok és karzati ülőhely 2 korona, diákjegy 1 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A hangverseny kezdete pontban 8 órakor. Jegyek előre válthatók: Brichta Miksa, Kohn Márkusz, Jacobovics József és Pucser Károly urak üzletében. — Még meg­említjük, hogy bár az elnökség mindent el­követett, hogy ez irányban panasz ne tör­ténjék, mégis ha valaki tévedésből meghívót nem kapott s arra igényt tart: forduljon Peiszner Lajos egyleti jegyzőhöz, ki azt kész­séggel elküldi. — Távbeszélő-hálózatunk megnyitása. A városi távbeszélő-hálózatunk folyó hó 24-én reggel adatott át a forgalomnak. A nagyváradi posta- és távirda-igazgatóság a megnyitás és a kezelőszemélyzet kioktatása czéljából Wiedermann Antal posta- és táv- irda-fogalmazót küldte ki a helybeli posta­távi rda- és távbeszélő-hivatalhoz, aki a keze­lés minden ágában kiváló szakismeretü magyarázattal látta el a távbeszélő kezelé­sére kirendelt Kelepecz Alojza és Bartha Julia posta- és távirdakiadókat. Távbeszélő­hálózatunk létesítésével városunk egy nagy horderejű intézménynyel gyarapodott, mely­nek létesítését szeretett főispánunk jóakaratu támogatásának köszönhetjük. Mint biztos forrásból értesülünk tavaszszal megkezdik az inter urbán összeköttetés kiépítését Deb- reczentől — Szatmárig, s igy városunk az országos távbeszélő-hálózatba is be lesz kapcsolva. Az előfizetők száma a városi háló­zatban jelenleg 37, azonban az előfizetők­ből ítélve rövidesen 50-ig fel fog emelkedni. — Választmányi gyűlés. A nagykárolyi kath. legényegyesület február hó 2-án tartja a közgyűlést előkészítő választmányi gyűlé­sét, melyre a választmányi tagokat és az érdeklődőket ez utón is meghívja az elöl­járóság. —-Vasutasok bálja. A nagykárolyi állam- vasúti altisztikar igen kedélyesnek ígérkező s | tánczestélyt rendez február hó 9-én a pol­gári olvasókör helyiségében. A rendezőség, melynek ólén Jeney István főmérnök áll, min­dent elkövet a siker érdekében s bizonyára ez a mulatság is fényesen fog sikerülni. A meghívó, melynek szétküldése most van folyamatban igy szól: Meghívó. A nagy- | károlyi m. á. v. altisztikar a helybeli nép­konyha és szegények javára 1902. február | hó 9-én, vasárnap, a polgári kaszinó összes termeiben zártkörű téli tánczestélyt rendez. A rendezőség: Jeney István főmérnök, disz- j elnök. Tóth Kálmán állomásfőnök, elnök. Balázs Kálmán ellenőr, elnök. Juhász Kál- | mán számtiszt, titkár. Kálnay Gyula fő- I raktárnok, titkár. Lovas János fütőház-vezető, ! ellenőr. Szilágyi Károly, jegyző. Kiss János, I pénztárnok. Távirász: Bekő Antal. Távirat- kézbesítő : Opicz Károly. — Baumgartner Ist- ván, Bányai Zsigmond, Bende István, Berkő Pál, Drenyovszki Mihály, Kemény Bernát, Korompay Gyula, Kőhalmi Márton, Kemény László, Nagy Jenő, Papp Cyörgy, Sándorfi István, Velle Mihály rendező-bizottsági tagok. Belépti-dij: Személyjegy 2 korona. Család­jegy (3 személyre) 4 korona. Karzatjegy 1 korona, mely a terembe való lépésre nem jogosít. Kezdete este 8 órakor. Jegyek este a pénztárnál kaphatók. Felülfizetések köszö­nettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztát- | nak. Drótnélküli távirda az öt világrésszel I levelezésben. Egy távirat ára 10 fillér. A tánczestélyen Jónás Gyuri zenekara fog közre­működni. _ — Értesítés. Az izr. tanulósegélyző- és önképző-egylet f. hó 26-ra hirdetett évi ren­des közgyűlése közbejött akadály miatt meg­j tartható nem lévén, van szerencsénk az ! egylet t. tagjait értesíteni, hogy a közgyűlés február hó 2-án vasárnap d. u. 5 órakor a | szokott helyen megtartatik. Kéretnek a t. tagok, hogy a közgyűlésen minél nagyobb számmal szíveskedjenek megjelenni. Az el­nökség. — A kereskedő-bál iránt, mely szom­baton, február hó 1-én lesz a polgári ol­vasókör helyiségében megtartva, igen nagy érdeklődés nyilvánul, s reméljük, hogy az minden tekintetben jól fog sikerülni. Derék kereskedőink meg is érdemelnék a közönség pártfogását, mert hiszen épen a kereskedő- ifjúság az, mely minden mulatságon helyt áil magáért s hogy az ö mulatságukon a közönség jól fogja magát érezni, arról kezes­kedik a lelkes rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom