Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-26 / 26. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE az ember a természet nyílt könyvéből akar; olvasni s az elméleti tudást nyomban követi j a tapasztalás utáni vágy, hogy az eszményt I felváltsa a valóság és az emberi tudvágy kényszeríti a fantáziát, hogy ígéreteit mielőbb beváltsa. Kit nem érdekelnének a természet kincses háza, a vonzó tünemények, a hatalmas mély tenger, a hegyek óriásai, az emberfajok káprázatos egyvelege, a tropikus növények pompája, az állatvilág titokzatos élete, az arktikus tenger melankolikus bája, melyek mind együttvéve mint egy óriási kaleidos- kop mutatják be az ős természet erőpróbáját, mely mind él az ember képzeletében, elmosódó körvonalokkal, eszményítve vagy tarkítva, mint azt a képzelő erő fegyelmezettsége magával hozza, kit ne ragadott volna el a vágy az emberi művészet remek alkotásainak látása után, melyekben egy nép, egy nemzet gondolatvilága, költészete, kedélye, történelme, vallása van megérzékitve, lelkesítő például egy gyengébb utókornak. Az utazás nagy felszívóképességgel bírván, a reá fordított erőből egyetlen atom sem vész el. A könyvtárak dohos leyegőjé- ben felnevekedett tudós, ha fürkésző lelkét egy meg nem adott probléma nyugtalanítja, siet a természet ölébe és megelégedve tér haza, ha kételyeit az örök törvények segítségével eloszlathatta. A művész, kit az ihlet és költői emelkedettség időnként elhagy, reménynyel fordul nagy patronusához és az örök forrásból merített uj erőkkel lát ismét hivatásának betöltéséhez. A szerelemben egyesült ifjú szivek vándorútra kelnek a a természet virágos kertjébe, hogy érzelmeik összhangjának a remek természet alaphangját megadhassák. Mindenki érzi az utazás nemesitő erejét s ha megedzve, felüdülve visszatér tűzhelyéhez, erősnek, gazdagnak, jónak érzi magát, s e hatás mindaddig tart, mig a kellemes benyomások az emlékezetből ki nem vesznek. Még azok is, kik lelki műveltség hiányából az utazás erkölcsi hatása iránt nem fogékonyak és csak fizikai fáradság érzéki utóhatásával tudnak beszámolni, még azok is érzik a mámor bizonyos nemét, ha az bennük nem is vált öntudattá. Az arcz- kifejezés nyíltan hirdeti ezt és a fizikai kellemes közérzet megerősíti. Nincs lény tehát, mely magát az utazás felújító, sőt átalakító ereje alól kivonhatná. A vagyontalanság ma már megszűnt az utazás akadálya lenni. A forgalmi eszközök fejlettsége lépést tart egyéb megkönnyítésekkel és mindenki részére lehetséges. A haladás vívmányai elérték azt a fokot, melylyel az emberi szellemet minden irányban szolgálni tudják. Nincs többé rejtett pontja a földtekének, melyet azok segélyével elérni, megismerni és meghatározni ne lehetne. A fantázia országa mindig szükebb határok közé szorul, hogy a megismerés nagy birodalmát növelhesse. Az emberiség közeledni látszik végczéljához, hova értelmi ereje folyvást segíti s majdnem fél a gyors előnyomulástól, szeretné, ha valami mérsék- lené a haladni vágyás lázát. Nyugvó pontot keres a távolban, de hiába! Az a bizonyos erő, a mozgás örök törvénye ismét éreztet hatalmát s folyton tör előre megújuló életkedvvel, értelmi erejének teljes intenzív! tásával. _________, HÍ REK. —- Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi junius hó 29-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó képviselőtestületi rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. jun. 23-án. Debreczeni István, s. k. polgármester. Tárgysorozat: 1. Schiífbeck Károly ajánlata a Rónai és Véber-féle tagok közt levő, a kát. földkönyv 6361. tétele alatt felvett 2 hold 684 Q-öl területnek 400 koronáért részére leendő átengedése iránt kiállított szerződés jóváhagyása. 2. Vármegyei alispán rendelete a Kálmánd-utczának a vasúti indóházig vezető részének költségvetése elkészítése és bemutatása végett. 3. A fővárosi Ereklyemuzeum kérvénye Vörösmarty Mihály arczképéért 6 K 40 f megküldése iránt. 4. A Magyar Aszfaltrészvénytársaság megkeresése az 1902. évben teljesített aszfaltmunkálatok dijáról községi kötvény kiállítása iránt. 5. Simon László kérvénye az általa elfoglalt terület | j-méte- renkénti árának 3 korona helyett 50 fillérbeni megállapítása iránt. 6. Lobi Jakab városi állatorvos kérvénye a dögtéri kijáráshoz fuvaradás s eddig kifizetett 6 korona dijának megtérítése iránt. 7. Róth Ferencz fényi- utczai lakos kérvénye a Petőfi-utczai telke mellett készítendő aszfalt költségeinek közköltőből leendő fizetése iránt. 8. Balázs Márton kérelme gyógyfürdő használhatása végett 100 korona segélyben részesítése iránt. 9. Frank Lajos kérelme a Lövölde-kertben vasár- és ünnepnapokon tartandó táncznmlat- ságokért a szegényalap javára fizetendő 10 kor. és 2 kor. rendőri felügyeleti díjnak elengedése s e czimen befizetett díjnak visszautalása iránt. 10. A baromvásártéren czédula- ház építése. 11. Május, havi pénztárvizsgálati ! jegyzőkönyv bemutatása. 12. A községi közmunka összeírásához két képviselőtestületi tag megválasztása. Műkedvelői szinielőadás. A helybeli műkedvelői gárda, melyről már kitűnt, hogy több tehetséges és ügyes taggal rendelkezik, folyó hó 21-én este az úri kaszinó nyári színkörében a „Sasok“-at, Guthi ;és Rákosi szellemes, bonyodalmakban gazdag vigjátékat adta elő. — Publikum kevés volt, a mi annál feltűnőbb, mivel az úri kaszinó javára játszottak s a meglehetős : pénzzavarokkal küzködő kaszinó méltán elvárhatta volna legalább is az intelligentiától a pártolást. — Maga az előadás is több nézőt érdemelt volna. Szép összhangzatos volt. A szereplők egytől-egyig kitünően alakították. A női szerepék közt a leghosszabb és leg- | nehezebb Shmilliár Rózának jutott, ki higgadt, biztos játékával Lenke szerepét kitünően adta. Megnyerő, kedves színpadi jelenség. | Minden mozdulatán, szaván a keresetlenség, az egyszerűség nemes bája csillogott. Két gyönyörű csokorral jutalmazták meg, melyhez még gyakori tapsvihar is járult. Kacsó Erzsiké (Mari) a szobaleány szerepében rendkívül ügyes alakítást produkált. Bátor, igaz játéka, hanghordozása, naivsága nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez, mig Mózer Etelka, Lola szerepét kifogástalanul játszotta el. Rövid, de hatásos szerepe valóban a művészet magaslatán állott. A férfiszereplök közül Demidor Ignácz pompás alakításban mutatta be Forray Gábort. Szellemben, hu- I mórban gazdag szerepét jobb kezekre bízni ■ nem lehetett volna. Valódi bravourral és művészettel oldotta meg nehéz feladatát Bukics Julián szerepében Kemény Emil igaz ! | színész, kinek minden mozdulata a könnyed ; ség, minden szava valódi tehetség biztos i megnyilatkozása. A három Sas fivért Dr Kovács Dezső, Andrássy Jenő és Fliesí Henrik adták. Dr. Kovács Dezső, mint Sas Ferencz, az elegáns, finom, behízelgő módón . világfit nagy hatással mutatta be a közön- . ségnek. Szerepének komoly részleteit valódi mély érzéssel és erővel játszotta, mig And rássy Jenő, a gondos és takarékos. Viktoi ( szerepében ért el nagy sikert. A vénülő nem akaró bonvivantot, Sas Barnabást Flies; I Henrik személyesítette, igaz tehetségre vallc g fesztelen, biztos játéka, hálás szerepe sol derült perczet szerzett a közönségnek, tneb a három Sast gyakori tapsokkal jutalmazta Az inas szerepében Friedl István (Maxi) tűn ki, kinek bizalmas, szép, fürge játéka a közön ség osztatlan tetszésével találkozott, Csillén András pedig a detektív, Bállá Fülöp alakitá savai aratott babért. A kisebb szerepeke Fliesz, Andrássy, Csilléry és Friedl játszottál ügyesen. — Az előadást vacsora és tánc: követte s daczára a csekély számban meg jelent publikumnak, egy igen kedélyes, er kölcsileg fényesen sikerült mulatság emlékéve távozott a hajnali órákban a közönség. A ki pedig, mint a színpad lelkét először kellet volna említenünk, Klacskó István, főgymna siunii tanár, a súgó hálátlan szerepébei méltán rászolgált volna azokra a tapsokra melyek elmaradtak. Áldozatkészségéért való ban igen nagy köszönet illeti meg. Végii pedig az előadás megteremtőjének, Dob reczeni István polgármesternek igaz elü méréssel és köszönettel tartozunk, hogy tevékenysége és buzgósága városunk sivár társadalmi életébe egy kis melegséget, egy élvezetes és szép estélyt varázsolt. — Nyugalomba vonulás. Marssó Lörincz csendőrszázados, a helybeli csendőrszárny- parancsnoka, hevesmegyei birtokára nyugalomba vonult. Az általános szeretet és közkedveltségnek örvendő százados távozását őszintén sajnáljuk s óhajtjuk, hogy még számos éveken keresztül élvezhesse a jól kiérdemelt nyugalom zavartalan napjait. — A honvédség köréből. Ő felsége a király Steiner Gábor trencséni 15. honvédgyalog ezredbeli ezredest a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat alapján nyugalomba helyezte. — Csaszkóczy Emil, hadnagy a helyben állomásozó honvédzászlóaljtól Szat- márra, Tury György főhadnagy pedig Mára- maros-Szigetről városunkba lettek áthelyezve. — Záró-ünnepély. A polgári leányiskola folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor tartotta záró-ünnepélyét elég szép számú közönség jelenlétében. Juhász Mária és Márton Mariska I. oszt. tanulók ügyes zongorajátékával vette kezdetét a műsor, melyet Kimer Margit 11. oszt. tanuló szavalata követett. Vachottnak „A gyermek álmai“ czimíi költeményét adta elő tetszés mellett. A kar éneke volt a műsor következő pontja. Lang Margit pompás zongorajátéka kíséretében bámulatos készültséggel adták elő Teli Vilmos tánczdalát, majd Schönpflug Irén IV. o. t. zongorajátékával, mely zenei érzékre enged következtetni, szórakoztatta a közönséget. Márton Margit IV. o. t. tapsokkal megjutalmazott szavalata után Kacsó Irén zongora és Filep Margit czimbalomjátéka csendült fel, szereplőknek nagy elismerést szerezve. Bakó Zsófi III. o. t. érzéssel és hévvel szavalt. A kar „Magyar dalegyvelege“ tette a műsor legkedvesebb pontját. A tiszta csengő harmonikus dalok precziz betanításáért őszinte elismerés illeti meg Lang Margitot, ki sem időt, sem fáradtságot nem kiméivé volt csak képes ilyen meglepő eredményt feltüntetni, majd Kacsó Irén mutatta be zongorajátékát, mely nap-nap után szebben tünteti fel igaz tehetségét. Csétényi Margit, Tompa „Levél egy kibujdosott barátom után“ czimü költeményének előadásával aratott szép sikert, ezt pedig Adler Margit művésziesen szép, nagy hatást elért zongorajátéka követte. Ilosvay Margit tökéletes czimbalomjátéka, mint eddig- elé is a közönség osztatlan, lelkes tetszésével találkozott, majd Almássy Emma szavalta el Adler Margit zongorakisérete mellett a „Vár és kunyhó“ melodrámát, melynek úgy zenei, mint poetikus szépségei kitünően érvényesültek úgy az előadás, mint a zongorajátékban. A kar hatásos indulójával a jól sikerült ünnepély véget ért. (Barna.) — A „Nagykárolyi Vívó- és Torna-Club" saját pénztára javára a régi kaszinó helyiségeiben 1902. évi julius hó l-én, kedden, vívó-akadémiát és tánczmulatságot rendez. A rendező-bizottság: Péchy László, elnök. Dr. Schönpflug Richard, lb. elnök. Ilosvay Aladár, igazgató. Bubregh Béla, titkár. Bodnár Károly, pénztáros. Sz. Benedek Sándor, I vívó mester. Dr. Adler Adoll, if j. Andrássy Jenő, Bay Miklós, Buttyán Ferencz, Csillag í Aladár, Csipkés József, Domahidy Elemér, ; Elbel Béla, Dr. Gózner Elek, Holéty&y Gyula, Illés József, Kerekes Zsigmond, Kovács László, Dr. Kőszeghy Andor, Nagy László, Péchy István, Dr. Rooz Elemér, Dr. Schönpflug : Béla, Sternberg Ottó, Dr. N. Szabó Albert, N. Szabó Antal, N. Szabó István, N. Szabó ! Pál, N. Szabó Tibor, Szegheő Ödön, Vagács János, Dr. ifj. Vetzák Ede, Wagner István, i Belépődíj: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. A vívás kezdete d. u. 6 órakor. Sorrend: 1. Kölcsey Ákos (Debreczen) és Lukács István h. huszárfőhadnagy (Debreczen) (kard). 2. Ilosvay Jenő cs. és kir. hadnagy, vívómester és Kováts László (kard). 3. Sz. Benedek Gyula- vívómester (Miskolcz) és Uj- falussy Gábor h. huszárfőhadnagy (Debreczen) (vítőr). 4. Dr. Schönpflug Richard és Ilosvay Aladár (kard). 5. Sz. Benedek Gyula vívómester és Sz. Benedek Sándor vívómester (Debreczen) kard. fiz perez szünet, 6. Kölcsey Ákos és lvováts László (kaid). 7. Uj l falussy Gábor vívómester és Sz. Benedek j Sándor vívómester (kard). 8. Ilosvay Jenő vívómester és Lukács István (kard). 9. Uj- ; falussy Gábor vívómester és Sz. Benedek Sándor vivómester (vítőr). 10. Sz. Benedek Gyula vivómester és Ujfalussy Gábor vívómester (kard). V acsora és tancz. Hangverseny. A Nagykárolyi Dal- I egyesület 1902. évi julius hó 6-án, vasárnap, a Lövölde helyiségében tűzijátékkal és táncz- czal egybekötött jótékonyczélu népies hangversenyt tart, melyre Nagykároly város és vidéke m. t. közönségét tisztelettel meghívjuk. Amennyiben a rendezőség az előadandó népdalokat a legszebb magyar dalokból állította össze, azért a műsor előzetes közlését ’ fölöslegesnek tartjuk. A rendezőség mindent el fog "követni az igen tisztelt vendégközön- sé<p minden irányú kívánalmainak JriolégitóI sére ; épen azért már előre jelzi, hogy Ízletes ételekről, tiszta italokról, czukrászról és jó ! zenéről gondoskodni fog. A tűzijátékot, mely 7 különféle mutatványból és 20 drb röppentyű I felbocsátásából fog állani, Thanhoffer Pál jóhirnevü tüzijátékmester fogja végezni. —- Belépődíj 60 fillér, gyermekjegy 20 fillér. Kezdete délütán 5 órakor. A rendezőség. Kedvezőtlen idő esetén a hangverseny a következő vasárnap fog megtartatni. — Tánczmulatság. A nagykárolyi szabóiparosok igen sikerült tánczmulatságot rendeztek folyó hó 21-én a polgári olvasókör helyiségében. Igen szép közönség jelent meg, mely a hajnali órákig tartó mulatságon mindvégig a legkedélyesebben érezte magát s Jónás Gyuri jó zenéje mellett áldozott a táncz múzsájának. Az első négyest 60 pár tánczolta. A nemes czélra, az elaggott iparosok segélyezésére 170 K 24 fillér tisztajövedelmet hozott a mulatság. Az összes bevétel volt 351 K 30 f., kiadás 181 K 60 f., marad tisztajövedelem: 170 kor. 24 fillér. — Felülfizetni szivesek voltak: Serly Ferencz 7 kor., Kalafoni Jenő, Brichta Miksa, Szabó Kálmán 5—5 k., Schvarcz Ignácz (Debreczen), Ignácz Jenő, Kondor Lajos, Makiári Bertalan, Tivadar József 4—4 k., özv. Varga Dánielné (Érmihályfalva) 3 k., Róth Károly 2 K 80 f., Szendrey Jenő 2 K 20 f., Bekker Orbán, Papp Sámuel, Szedlák Antal, Papp Sándor, Steib Antal, Nágele Ferencz, Tájerling Sándor, Babicsák Lajos, Moldovány László, Berger Lajos, Incze Sándor, Czeha Ferencz, Szalóki József, Samrák János, Páll István, (Érmihályfalva), Horváth Lajos, Kun István, Sarkadi N. Zsigmond, líerezsi György, Jónás György 2—2 k., Szűcs Andrásné, 1 K 80 f., Birócsák János 1 K 60 f., Miks József, Heib Ignácz, Reszlőr Simon, Merkli Lajos, Csipkés Ferencz, Klein Ignácz, Akkermán Antal, Guffárt Antal, Sinkay Mihály, Fábián Béla, Grosz József, Darida Sándor, Pink Ignácz, Hancsis Illés, Rupiczki Károly, Vigula Károly, Sóvágó Antal, Rihal Gyula, Vigh Kálmán, Jakab János, Jakab György, Juhász János, Kosztin Lajos, Leitli János, Mezössi György, Papp Károly, Brugós Gergely, Szabó Ferencz, Trunk József, Szabó István 1—1 k, Májer- hoffer József, Czipczer Jenő, Brugós P., Fonó János, Kékedi István, Kricsfalusi Károly, Steib Márton, Lindemájer Ignácz, Véber József, Szendrey János 1 k 20—1 k. 20 fillért. Szabó István (pék), Lővvi Soma, Netreba János, Pázmán Ödön, Bálint Károly, Klein Antal, Manyák Károly. Papp György, Kovács György, Pucser Károly 80—80 f., Alföldi Imre, Boros György, Kosztin Károly, Molnár Ignácz, Bordás Imre 60—60 f., Szalontay József 2 korona. — A szives felülfizetők, valamint a tánczmulatságon megjelentek fogadják ez utón is az elaggott iparosok nevé- ben a rendezőség hálás köszönetét. — Búcsú. Mindazon jó barátaim és ; ismerőseimtől, kiktől az idő rövidsége miatt | eltávozásom alkalmából személyesen búcsút nem vehettem, fogadják ezúton szívélyes i „Isten hozzád“-omat. Nagykároly, 1902. évi jun. 20. Marssá Lörincz. — Előléptetés. A vallás-és közoktatás- ügyi miniszter Szolomájer János főgymna- siumi tornatanárt magasabb fizetési fokozatba léptette elő. Hatvanéves ügyvédi jubileum. Ritka szép ünnepély folyt le folyó hó 20-án Hódmezővásárhelyen. Ekkor ünnepelte ugyanis i Jeney Imre odavaló ügyvéd — Jeney Géza vármegyei főszámvevő édes atyja, gyakorló ügyvédkedésének hatvan éves évfordulóját. ; A 82 éves öreg urat ez alkalomból a szegedi ügyvédi kamara, a hódmezővásárhelyi ügyvédek, a bíróság, városi hatóság küldöttségileg üdvözölték, — s azonkívül a város egész intelligencziája kifejezte jókívánságait a ritka ember által elérhető szép napon. — Halálozás. Balogh‘József, a róni. kath. egyháznak hosszú éveken át volt gondnoka, ! folyó hó 20-án életének 79-ik évében elhunyt. Temetése folyó hó 22-én nagy részvét mellett ment végbe. Béke poraira! Betöréses lopás. E hó 19-én reggeli 3 és 4 óra között Frank Lajos helybeli lakos vendéglősnek a „Lövöldékért“ helyiségében levő nyári konyhájából ismeretlen tettes az ajtó felfeszitése után, egy aranyóra- j lánczot, egy kettős, és egy egyfedelű ezüst j órát, 4 darab köves aranygyűrűt, egy sötét- j kék caingárn kabátot, nadrágot és mellényt, egy pár szarvasbőr czipőt és egy fekete | puha kalapot ellopott. A tettes bűncselekményét bámulatos ügyességgel hajtotta végre, mert a konyhahelyiségben alvó Frank Lajos az egész eseményből semmit észre nem vett | s csak felébredése után, midőn öltözködni j akart, vette észre, hogy meglopták. — Ugyan- í ezen napon reggeli 2 órakor Pataki Bernát j Pék-utczai lakásába a nyitva lévő ajtón egy | eddig még ismeretlen fiatal ember behatolt, hogy a Pataki Bernát által előtte való napon postán kapott 2000 koronát ellophassa. Terve azonban nem sikerült, mert' Pataki Bernát a lakásában ólálkodót észre vette és megragadta, ezután köztük heves dulakodás adom egy szerkesztőnek, köszönettel fogadja. Ott felejti a téli felsőjének zsebében. Sok-sok idő múlva előkerül a tárcza; de akkorra már elrágta a czimet a moly. Sebaj! Gondolja magában a szerkesztő. Czimet adott neki. A tárcza megjelent „Dogmatika és maláta“ czim alatt: igy lettem én egyházjogi író. Egyszer egy kisasszonyt egy nótára kellett megtanítanom. A nóta igy kezdődik: „Lennél a kedvesem !“ A tanítás is, a tanulás is nehezen ment, sokáig tartott. Végre sikerült a dolog ; igen de elfelejtettem hangsúlyozni, hogy az egész csak tréfa: igy lettem én vőlegény. Nevem dr. Totyaninecz Mitrofán, a k „sub auspiciis regis“ voltam promoveálva í a legszebb reményekkel léptem a közigazga tási pályára; igen de a bizottsági tagok el felejtették a nevemet: igy mentem én pen zióba mint közigazgatási gyakornok. A múltkor megkértem X. barátomat, hogy Írassa alá a váltómat Z. barátommal.1 Elfelejtette s óvás lett a vége. „Az óvás diját kifizetem én“, mondta X. s igy lettem én hitelező és mert elfelejtette az óvás diját kifizetni, bepereltem őt : igy lettem én felperes. Blummenszek bácsi három köbméter bort ajándékozott nekem. Pinczém nem volt. Egy ideig hát nála maradt a borom s kikijártunk hozzá borkóstolásra; de mert ő nagyon gyakran elfelejtette, hogy hová tette a pinczekulcsot: a bort a Sugár pinezéjébe vitettem át s aztán mutyiba eliddogáltuk; Sugár azonban elfelejtette azt, hogy az az én borom s követeli a bor árát: igy lettem / én alperes. ' ,r . Tniby.
