Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Erről pedig aztán könnyű volt a vármegyét is felismerni. És mikor most, annyi idő múlva Szatmár vármegye térképére tekintek, e régen gondolt hasonlatosság ismét eszembe jut, s azt nem is találom egészen rosznak. Kivált még ha figyelembe veszem azokat az érdekes számadatokat is, a miket a központi statisztikai hivatal ez idén megjelent s ,A m. korona országainak 1900. évi népszámlálása“ czimii nevezetes könyvében vagy készen találunk, vagy belőlük kiszámíthatunk. Igen, a mérlegrud keleti végénél ott van a két rendezett tanácsú bányaváros, Felsőbánya 4,580 — és Nagybánya 11,169 — együtt 15,749 lakosával és értékes hegyi terményeivel, a nyugoti végén pedig a vármegye harmadik rendezett tanácsú városa Nagykároly, majdnem annnyi, vagyis 15,179 lakosával, s jelentékeny és virágzó mező- gazdaságával tartva amazokkal egyensúlyt; mig az önálló törvényhatóságu, a vármegyétől független s külön érdekű város Szatmárnémeti, a maga 26,178 lakosával a mérlegrud közömbös pontján, vagy talán inkább forgás pontján helyezkedik el: látszólag szinte közömbösen a vármegyére, de azért ebben szinte olyan fontos szereppel, mint a minő szerep jut a mérlegen a forgáspontnak. Ha pedig erre valaki azt mondaná, hogy hibás az egész okoskodás, mert hiszen Nagybánya Szatmárnémetitől 61 kilométernyire van, Felsőbánya meg még messzebb, mig Szatmárnémeti meg Nagykárolytól csak 36 kilométernyire. Ha tehát a képzelt mérleg két karú, annak nyugoti kara sokkal rövidebb mint a keleti s igy a felvett egyensúly fizikailag meg nem állhat, — kénytelenek volnánk engedni, s legfölebb azzal menthetnék magunkat, a mit már fönt is említettünk, hogy minden hasonlatosság sántít. Mert tényigaz, hogy Szatmárnémeti nincsen e mérlegrud középpontján és ennek a középpontnak, hogy .a mérleg egyenlökaru legyen, jóval túl Szatmárnémetin, valahol Aranyosmedgyes közelében kellene lennie, ha ugyan lenne. Vagy talán van is, csakhogy nem látja senki, mint a hogy nem látják néha a csillagászok sem s nem látják a legélesebb messzelátókkal sem, azt a pontot, a mely körül valamely csillag-naprendszer fényes csillagai keringnek, de a melynek helyét azért mathematikailag a legnagyobb pontossággal képesek meghatározni: Azonban a mérleghez való hasonlóságot akkor sem szükséges feladnunk, ha a mérlegrud forgás pontját túl Szatmárnémetin Aranyosmedgyes közelébe képzeljük s igy azt vesszük fel, hogy a keleti mérlegkarra két bányaváros, a nyugotjra pedig Szatmárnémeti és Nagykároly nehézkednek s a kérdés csak az, hogy ebben az esetben, a két előbbi város a két utóbbival egyensúlyban van-e és miként? Érdekes, hogy van. Felsőbánya határának területe 11,413 kataszteri hold, Nagybányáé 36,434, a kettőé együtt 47,847. Szatmárnémetié 31,889, Nagykárolyé 15,554, együtt 47,443, tehát csaknem annyi, mint a másik kettőé. íme egy másik eset, a mi a mérleghez való hasonlóságot, ha szorosan véve nem is, de annak felmerülését az elmében igazolja. De nem is firtatjuk aztán tovább a négy város alkotta csoport és a mérleg között való hasonlatosságot, mert meg vagyunk győződve, hogy legalább komolyabb olvasóinkat ennél inkább fogják érdekelni azok a tények, amiket a már eddig felhozott vagy más, ugyanazon forrásból merítendő számadatok egybevetéséből megállapíthatunk. így állapítható meg legelőször is, hogy ha a városok határait azok lakosai között iélek- szám szerint pszthatnók szét, jutna Felsőbányán minden főre 249, Nagybányán 3'26, Szatmárnémetiben i'20 és Nagykárolyban r02 kataszteri hold, ami daczára a nagy határoknak, valóban nem sok s magábanvéve a mai megszokott átlagos jóllét fentartására alig lenne elegendő. Ez a tény pedig minden ékes frázisnál jobban bizonyítja az ipar, kereskedelem s más kereseti ágaknak nagy fontosságát, s azok ápolásának, tudatos fejlesztésének szükségességét. Arra nézve, hogy a városi határból mennyi magáé a városé, mint községé forrásunk nem nyújt felvilágosítást, de tudjuk, hogy Nagykárolyt kivéve, amelynek alig van egy talpalatnyi földje is, a többi három mind jelentékeny földbirtok ura. A földnek pedig ézt a hiányát Nagykárolyban eléggé érezzük s panaszkodunk is miatta. Csakhogy panaszszal az nem pótolható. Pótolható azonban a polgárok nagyobb enei’- giájával, nagyobb áldozatkészségével, mint máshelyt; s különösen azoknak, akikre a közönség az ügyek intézését bízza, a képvi-t selöknek s a tanácsnak lelkiismeretességével, buzgalmával, tudásával és munkásságával, amit ugyan mindenütt meg kell követelni, mert mindenütt szükséges, de sehol sem annyira, mint nálunk. — Aztán pótolhatná az, akié a földbirtok nagyobb í’észe, ha erkölcsi súlyát vetve a mérlegbe, a város szo- cziális, tehát művelődési és közgazdasági fejlesztéséből a birtokkal arányos, de nem csupán passzív, hanem aktiv részt venne ki magának, Pótolhatná a vármegye, ha a várost nem nézné pusztán karaván serailnak, hanem annak, a mi: ősi székhelynek s meggondolná, hogy a székhelyet fejleszteni illendő is, méltányos is. Pótolhatná végre az állam kormánya, amely most észre sem látszik bennünket venni, mert hallgatunk, s mert nincs senki, aki figyelmét reánk terelné, erkölcsi és anyagi támogatással s olyan intézmények létesítésével, aminőket más, kevésbbé reá szoruló, sőt gazdag városokban nap-nap mellett létesít. Másik tény, amit forrásunkból megállapíthatunk, a városok népesedési mozgalma a mire nézve azt találjuk, hogy 1869. óta, tehát az újabb alkotmányos korszakban, Szatmárnémeti lakossága 42'64%-al, Nagybányáé 22'98%-al, Nagykárolyé 19'02"/0-al szaporodott, ellenben Felsőbányáé 13'77°/n-al fogyott. Minő tanulságos lenne vizsgálat tárgyává tenni Szatmárnémeti nagy szaporaságanak és Felsőbánya ■ fogyásának az okát is. Fontos tény, szinte a városok lakosainak magyarsága, ami ugyan egészben véve örvendetes, de azért mégis feltűnő, hogy még ma is akadnak még pedig mindegyik városban olyanok, kik magyarul egyáltalában nem beszélnek. — Magyarul beszél Nagykárolyban 98'96°/0., Szatmárnémetiben már valamivel kevesebb 97'57°/0, majdnem annyi Felsőbányán 9740"/o, s legkevesebb Nagybányán 85‘96%. Ezen adatok szerint tehát legma- gyarabb város Nagykároly s a legkevésbbé magyar Nagybánya. Itt legerősebb az oláhság, százalékokban: 2146. Végre szinte fontos tény a városok lakosságának xíltalános műveltsége, amire meg az olvasni és irni tudók számából szokás következtetni. Hogy azonban ezt a számot százalékokban meghatározhassuk, mert az összehasonlítás csakis igy lehetséges, legelőször is a városok lakosainak számából le kell vonnunk a hat évesnél fiatalabb gyermekek számát, mint akiknél az olvasni és irni tudás, ritka eseteket kivéve, fel nem tételezhető. Ezt téve aztán kiderül, hogy olvasni és irni tud a lakosok közül Szatmárnémetiben 76'31"/0, Nagykárolyban 72-12%, Felsőbányán 64'35°/0 és legkevesebb Nagybányán, megfelelőiem a legkevesebb magyarságnak, 5740%- Ez a tény pedig nem éppen örvendetes, mert hogy például Nagykárolyban is minden 100 ember közül 28 analfabéta legyen, csakugyan nincs rendjén. Mivel pedig a lakosoknak lakás is kell, záradékul még megemlíthetjük, hogy erre szolgál Felsőbányán 1004 ház, Nagybányán 2205, Szatmárnémetiben 3047 és Nagykárolyban 2200; vagyis jut minden házra Felsőbányán 4'56 ember, Nagybányán 5'07, Szatmárnémetiben 8'82 és Nagykái'olyban 6-99. Ezekből az adatokból aztán azt is lehetne következtetni, hogy a lakásviszonyok legkedvezőbbek Felsőbányán és legkevésbbé kedvezők Szatmárnémetiben — ha ugyan a házak mind egyenlők lennének. Csakhogy ez nincsen úgy s forrásunkból csak annyit vehetünk ki, hogy kőből vagy téglából épült ház aránylag legkevesebb van Nagykárolyban, de aztán tüzinenfces, bádog- vagy cserépfedelü meg itt van a legtöbb, 320-al több, mint akár Szatmárnémetiben is. Dr. Lúcz Ignácz. HÍREK. Lapunk olvasóinak és munkatársainak a karácsonf/i ünnepek alkalmából boldog ünneplést kívánunk. Karácsonyi istenitisztelet. A rém. kath. templomban: 24-én éjjel 12 órakor mise ; 25-én reggel 9 órakor ünnepélyes mise ; délelőtt 11 ói’akor csendes mise; délután 3 órakor vecsernve; 26-án reggel 9 órakor ün- nepies mise ; délelőtt 11 órakor csendes mise ; délután 3 órakor vecsernve. — A helybeli ev. ref. egyházban a karácsonyi szent ünnepeken az istenitisztelet a következő rendben fog végbe menni: Első nap, délelőtt karácsonyi ünnepi egyházi beszédet | tart Nagytiszt. Asztalos György lelkész. Úrvacsora kiszolgáltatásánál ünnepi ágendát végez, ehez alkalmazott beszéddel Nagy Lajos : segédlelkész. A délutáni és másnapreggeli egyházi beszédet szintén Nagy’ Lajos fogja ; tartani, Lukács Mihály pedig szintén egyházi szónoklattal fogja a szentünnepi napokat délután berekeszteni. — Az ágostai hitvallású evang. templomban Karácsony első napján délelőtt fél 10 órakor kezdődik az istenitisztelet. Ekkor szónokol Nt. Boross János ev. lelkész. Ennek végeztével az Ur szent vacsoráját osztja a híveknek. Délután szónokol Nagy Sándor tanító. Második ünnepen mondja a szent beszédet szokott időben Boross János ev. lelkész. Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán folyó hó 20-án, szombaton székhelyére érkezett. Elnökölt a szombaton délután tartott börtönvizsgáló-bizottság ülésén s a folyó ügyek elintézése után, vasárnap délután ismét visszautazott Budapestre. — Városi közgyűlések. Városunk képviselőtestülete e hó 21-én délelőtt 10 órakor közgyűlést tartott Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt, melynek egyetlen tárgyaként a vármegyei törvényhatósági bizottság által jóváhagyott 1903. évi házipénztári és a községi közmunkára vonatkozó költségvetési előirányzat kihirdettetett s annak j végrehajtására a tanács felhatalmaztatott. j Ezután polgármester búcsút vett azoktól, kik j a képviselőtestület tagjai lenni megszűntek j s kérte, hogy tevékenységüket a közügy ér- I deliében tovább is tartsák meg. Délelőtt fél tizenegy órakor már az nj képviselőtestület tartotta alakuló ülését Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző elnöklete alatt. Elnöklő fő- j jegyző felolvastatta a virilis és választott képviselők névjegyzékét s azokból az uj képviselőtestületet megalakultnak nyilvánította. J Ezzel a második közgyűlés is véget ért. — Felolvasó-estély. A „nagykárolyi Köl- I csey-egyesület“ második felolvasó-estélyét — mint már jeleztük -— folyó hó 28-án, vasáx1- nap fogja megtartani a vármegyeháza nagytermébe n, ez alkalommal belépő- i dij mellett, mely személyenkint 1 korona, karzat és diákjegy 60 fillér. Az igen érdekesnek ígérkező estély műsora a következő: 1. „Magyar dalok“ zongorán előadja Dr. Adler Adolfné úrnő. 2. „Milyen legyen a férfi és melyik az igazi férfi?“ Felolvasás, tartja Kemény Alajos, az irodalmi szakosztály elnöke. 3. „Magyar dalok“ gordonkán előadja Dr. Schönpflug Richard. 4. „A halál“ Tóth Kálmántól, költemény, szavalja Simkó Géza. 5. „Simon Judit“ Kiss Józseftől, melodráma, előadja Papp Béláné úrnő. Zenéjét játsza: Kemény Giziké úrnő. —- Az egyesület tagjai részére a nyomtatott programúi már meg lett . küldve, azonban nem egyleti tagokat is szívesen lát az egyesület. —- Zárlat. A tasnádi járáshoz tartozó F - ! Szopor községben a szarvasmarhák között a ' ragadós száj- és körömfájás fellépett, ennek következtében a járás területén úgy a heti, i mint az országos vásárokra szarvasmarháknak felhajtása betiltatott. hull a hó. .. fehér takarót von az alvó leányra ... hull a hó szakadatlanul... Oh, ha ott fönn a zajos fővárosban, az a meggondolatlan fiatal ember tudná, mi következménye volt az ismeretségnek, vájjon boldognak érezné-e magát Karácsony ün1 " Davidovits Margit. Karácsony reggelén. Az ablaktáblának jégvirági között Aranyos sugárba szobámba beszökött S úgy enyeleg vélem .. . Visszarepül lelkem boldog gyermekkorba, Örvend a szikem is, mintha tavasz volna Zord, zuzmarás télen. Atvillan az emlék merengő telkemen, Midőn egykor otthon karácsony reggelen, Felszállva az égig, Zengtük szüléinkkel testvéreim és én, Hogy: ,,Krisztus Urunknak áldott [születésén .. A — S énekeltük végig. Nagyon régen volt már. Azóta engemet Az édes otthontól■ a sors messze vetett, Idegen világba, Hol egész naphosszat szófián járok-kelek, Mert olyan ridegele hozzám az emberek... Hiába! hiába! Mintha gyermek volnék s énekelnök újra, Ajakam megmozdul és halkan dúdolja Azt a szép éneket; S mintha nem is volnál ilyen messze, távol, Szívem, hová mindig vissza-visszaVágyol, Oly érzést érezek. Verőfényes, áldott karácsony reggelen Ragyogó kikelet, tavasz van idebenn A szívem rejtekén. ______________ Kétségbe nem ejthet a lét fagyossága, Mert, mig a hit lelkem vezérlő fáklyája: Boldogan élek én! mh Lqjqs-®Kihalt vidék. Itt van közelünkben. Ha az utazó keresztülmegy rajta, lehet- j séges, hogy nem kihalt vidéknek, sőt ellen- i kezőleg, életrekelt világnak fogja tartani a kultúra alá kényszeritett óriás szörnyeteget ■— a lápot. Én más szemmel nézem, mert láttam egykor, nem is oly régen, mig élt valósággal. Ma már kihalt! Van aki vonzódik az erdő madárdalos lombjaihoz, van kit lebilincsel az aranykalá- I szos x’óna, ismét mások életveszélylyel törnek fel a magas bérezek szédítő, kopár csúcsaira.. . engem vonzott a láp, titkos rejtekü vizeivel, hullámzó nádtengerével, exoticusnak tetsző éger erdőivel, s millió szárnyasainak szokatlan zengésivei. A kardos őr, a sás zizegése elregélte az őskor mondáit, eltűnt községek senki által nem ismert tragédiáját;.felszínre került magaslatok tört faragványai elbeszélték remetelakok, klastromok, várak történeteit . . . ma már megszűnt a bizalmas suttogás, a költő- ihletet messzeröppenti a holló rút káx-ogása, a varjak éktelen zsivaja, melyek mint hullára, ezer számra gyűlnek. Elégikus hangulattal járok a láp egyenes utain. Hol vagytok régi tájak, melyeknek rejtőkébe félénk kócsagok vonultak zavartalan szerelmükkel, hova nem hatolhatott kiváncsi emberi szem tekintete? Hol vagytok feneketlen vizek, rémes sárkányaitokkal, ingó talajok, úszó növényerdőkkel? Hova lett a sürü nádas, viz és lég millió lakosa ? Eltűnt minden, kihalt a láp s mint élösdiek odahagyták az élettelen hullát, mely lelett kárörvendve szólal meg a holló károgás. Megdöbbent a valóság! Hát azok az ördöngős helyek, melyeket a néphit borzasztó tulajdonokkal ruházott fel, mind a képzelet szüleményei, mesék voltának ! ? ügy kell lenni, mert ma már megközelíthetők s a valóság meggyőz, hogy ott sem feneketlen mély viz nem tátongott, sem j elpusztult sárkányok csontjai nincsenek. Sőt j még a 14 elsűlyedt község sem került elő, mint Herkulanum és Pompei, legalább az ekék még eddig nem akadtak meg a tornyok te- j tejében. Hallani vélem a földalatti világ inegkon- duló harangját s kiábrándít az előtörő kolom- pos jószág, mely kóbor legelészés közben egyhangúlag jelzi őrizőjének hol létét. Vad bölényt megfojtott volna egykor a hínár s ma szelíd bárány legelész rajta. A messze ködében feltűnő épületek varázshatással nem bírnak. Talán régen, a délibáb elrejtett lakokat tüntetett igy fel, világtól teljesen elvonult lakókkal ... ma tudva ! van, hogy egyszerű tanyák azok, keletkező I községek embriói. A képzelet utolsó foszlányait is széttépték a tudós geológusok. Hosszú, több métex-es fúróikkal megjelentek s beutazták az egész területet; behatoltak a láp testébe mélyen, i szivén döfték a halottat, hogy valamiképpen életre ne keljen soha. Kutatásaik eredménye, hogy a legvastagabb humus, századok növényi rakodinánya alig éri el a másfél métert s alatta, viz helyett, szikes agyag van. Itt nincs többé semmi keresete a romantikus képzelgésnek. Néhol ott van még csekély terület, kiálló : zsombékjaival, mintha fejfák volnának a nagy i temetőben s a kegyelet meghagyott felette j néhány égerfát, szomorúan alácsüngő apró tobozaikkal. Berey József. Tél. Oh tél, te szép, tündén évszak! Ha elterül a hólepel. Az ég, a föld fehér és tiszta, Mint tiszta, szűzi nőkebel. Zúzból van a virág az ágon, Jégből ragyog az ablakon S mint a szélvész repül a szánka 4 csillogó fehér havon. Az ember is — felejtve búját — Egy szebb jövőt, jobbat remél. Csengő pohár, vidám szó mellett Vigad, mulat, csak egyszer él! Szól a zene, télen van csaknem Minden mulatság, vigalom 5 mint a szélvész repül a szánka 4 csillogó, fehér havon. Orkán üvölt, de a kebelben Annál forróbban ég, hévül. Kis madara a szerelemnek Bohó szivekbe fészken ül... Te is akkor vallHál szerelmet — S én boldog voltam óh nagyon, Midőn repült velünk a szánka A csillogó, fehér havon. Számlálom a napot, az órát, Mikor megyek majd el veled ? Bűvös-bájos kicsinyke fészkünk Oly édes, hívón integet. Mikor lesz, hogy piruló 'arczom Forró szivedre hajthatom 5 repül haza velünk a szánka A csillogó, fehér havon? ... Tóth Erzsiké. SZIVES TUDOMÁSUL! Raktáromban tulhabnozolt karácsonyi játékok, újévi ajándékok, téli áruk, kézimunkák, férfi sapkák, kalapok, trikók, ingek, gallérok, nyakkendők harisnyák, blúzok és a készletben levő összes czikkek üzletemben leszállított áron lesznek árusitva, mit a n. é. közönség b. figyelmébe ajánlok.- —i—i 1 » r\-1 T--
