Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-16 / 3. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

a derékfüző viselését. A közgazdasággal, tár- sadalom-tudománynyal foglalkozó tudósok nem győzik elég szigorúan elitélni az asszonyi ruházkodás korlátlan luxusát, mely ahelyett, hogy a jövedelem a czélszerü fogyasztási csatornákba kerülne (a kitűnő élelmezés, higiéna és művelődés eszközeinek csatornáiba,) elfogja a család pénzét, s azt magának foglalva le, az embereket ezáltal nemcsak tévútra tereli, de egészségtelenné, szegényebbé teszi és művelődésüket gátolja.

Azonban mindezek és másféle, néha nagyon helyes és okos, máskor kicsit komikus mozgalmak is meghiúsultak; azonban még sem akarom elhinni, hogy Éva leányainak vétkes önzésén szenvednek hajótörést, hanem inkább azért nincsen sikerök, mert nem találták még meg a helyes formát, mely az igazi és megfelelő lehetne és ezért késik a XX. század, általános, kifejező női divatja, mely egyszersmind megváltja majdan a nőket az egészséggel és józan észszel ellenkező őrülettől.

így állván a dolog, valamennyien lássunk munkához és keressük, kutassuk ezen életünkben olyan fontos szerepet játszó problémát.

Lám, a férfiak megkapják a mai kor kívánságainak és jellegének illő ruházatot, mely, ha nem is művészies (ezt eléggé kimutatták a magyar szakavatott tollak is!) de legalább nagyjában praktikus, ellentétben a nők viseletével. Mindenki természetesnek találja a koronás férfiakat össze lehet téveszteni inkognitójukban más, közönséges halandóval és azt is, hogy politikusoknak, államférfiaknak nincsen többé idejük két órát szánni hajviseletükre, (mint ahogyan tette egy anekdota szerint Kaunitz, aki órák j hosszat sétált a haj port felverő inasok sorfala i között, csupán azért, hogy haján a fehér púder hasonlíthatatlanul finoman és egyenletesen rakodjék le) és az is természetes, hogy nagy művészeink nem öltözködnek egy Van Dyck pompájával. Ellenben a nőnek kevésbbé szükséges ma, mint valaha, hogy királyi koronát hordjon ahhoz, hogy ruházata fejedelmileg gazdag legyen, valamint nem szükséges előkelő, rangbeii dámának lennie, hogy hajókével órákhosszat foglalatoskodjék és nem kívánják azt sem, hogy nagy művésznő legyen, habár megjelenése az utczán feltűnést keltő ... Legyen bár a női szépségnek szuverén joga I az uralkodásra a földön, azért a tulság j mégis szembeszökően helytelen.

Mi gátolja vájjon leginkább a reformöltözék eszméjének létesülését? Szerintem az, hogy a feltalálók, az ujjitók, többnyire nadrágba akarják erőszakolni az asszonyokat. Már pedig még George Sandnak sem állott'jól'a nadrág és sok tisztelői közzül igaz, hogy a tulfinomult zsenik, mint Chopin és Musset imádandónak találták őt, de az igazi férfi barátja: Balzac, akinek ép érzéke csalhatatlan éleslátással és jó Ízléssel ítélte meg, „visszataszitónak“ mondta és azt le is irta. így könnyen levonhatjuk a konzek- vencziát, hogy milyen hatást kelthet egy egyszerű közönséges asszony nadrágban! ; Nem, hölgyeim ! nadrágot csak tréfából: a színpadon és az uszodában öltsenek és ra- í gaszkodjunk törhetetlen hűséggel a szoknyához . . .

Az 1900-iki párisi kongresszuson, melyet a „testi nevelés“ ügyében tartottak, Pischof asszony mondotta ki a legérdekesebb és iga- zabb szavakat. Élesen elitélte a mostani ruhákat, mint amelyek elrontották, meghiúsították az asszonyok testi szépségét. Azt proponálta, hogy mint oktatás tárgya szerepeljen a középiskolákban a ruházkodás tudománya, tekintve az egészségi művészi szempontokat, tekintve a lelkitulajdonságokat és j az egyének karakterét, tekintve a foglalko- | zásokat és a hivatást, melyet betöltenek, továbbá a pénzt, melylyel rendelkeznek stb. Természetesen a kisded kortól a késő vén- ségig is érintve a fiúgyermekek, sőt férfiak ruházkodását is, mint amelyről szintén a nőnek illik gondoskodni.

Ez az indítvány olyan abszolút bölcses- ■ ségü, hogy okvetlenül megvalósuland. Addig is azonban, inig csakugyan fogják tanulni a leányok az iskolákban (például a háztartás- ! tannal és egészségtannal kapcsolatosan) foglalkozzunk vele bővebben mi is, a felnőttek ....

Először is fontoljuk meg azon tanácso- | kát, amelyeket külföldi (például Spencer Herbert) és belföldi (például Thanhoffer, Dollin- ger) tudósok adnak a testi nevelésről, egészségtanról. Másodszor, lássuk, miként lehetne a tanácsaikat a ruházkodással, annak esztétikájával és művészi ízléssel összekapcsolni; harmadszor, meghallgatva a nemzetgazdászok prédikáczióit, akik a női lukszust immorálisnak bélyegzik, figyeljünk a párisi mérvadó hölgy Staffe bárónő hangjára, aki azt állítja, miszerint kétszázezer frank évi toilettepén- zen alól senki'sem lehetvén a divat ez idő szerinti királynője, de még hangadója sem, tehát komoly, jóravaló nő visszahúzódik, a nem tisztességes versenytől.. .

Kérem tehát önöket hölgyeim, — sőt nem bánom uraim is, — jövő czikkemben engedjék folytatnom a csevegést, tárgyunkat tüzetesen megvizsgálva s a tanácsukat megfontolva, engedjék meg kifejtenem belőlük a rögtön használhatót s engedjék meg, hogy néhány kombinácziómmal és tervemmel felizgassam az önök képzeletét, czéltudatos tevékenységre. A legbővebb, legáldásosabb forrás is néha oly jelentéktelen és csekély, amikor megszületik! . . .

A nők ruházkodásán reformálva, iegy nemzet megujhodott deli szépségén és sok, sok megtakarított filléren dolgozunk.

lt II R E K.

Személyi hir. Gróf Ilugonnai Béla

főispán, hivatalos ügyeinek elintézése után tegnap reggel visszautazott Budapestre.

—- Kinevezés. Nagy László vármegyénk alispánja Dr. Sternberg Gézát a nagykárolyi közkórház igazgató-főorvosává kinevezte. A kinevezés a város óhajával és megelégedésével találkozott, mert dr. Sternberg Gézának a kórház fejlesztése és felvirágoztatása körül szerzett bokros érdemei találtak méltó elismerést. Azért kineveztetéséhez a iegőszin- tébben gratulálunk.

— Közgyűlés. A nagykárolyi dalegyesület évi rendes tisztújító közgyűlését folyó hó 26-án délután 3 órakor fogja a városháza nagytermében megtartani. A közgyűlés tárgysorozatát legközelebbi számunkban közöljük.

— A kath. legényegyesületnek gróf Hu- gonnai Béláné főispáriné védnöksége alatt folyó hó 19-én a polgári olvasókör helyiségében tartandó tánczmulatsága iránt városszerte nagy érdeklődés mutatkozik és az előjelekből Ítélve még a szokásos fényes sikernél is nagyobbat fog ez alkalommal az egyesület felmutatni. A meghívók már szétküldettek s reméljük, hogy ismét egy kedélyes mulatságban részesülnek azok, kik ott megjelennek.

— Hivatalvizsgálat. Szabó Károly pénzügyminiszteri titkár folyó hó 13-tól kezdö- dőleg a helybeli kir. pénzügyigazgatóságnál az egyenes adó kezelés vizsgálatát foganatosítja s 16-án végzi.

— Tánczmulatság. A nagykárolyi ev. ref. czizmadia-iparosok február hó 1-én a csizmadia árucsarnok emeleti nagytermében az ev. ref. segélyegylet javára tánczmulat- ságot rendeznek. A meghívók a napokban fognak szétküldetni.

— Uj doktorok. Bagossy László ügyvéd- jelöltet és Radetzky Gusztáv jogszigorlót, főgymnasiumunk volt jeles növendékeit, a napokban avatták a kolozsvári egyetemen doktorokká.

— Tánczmulatság. Folyó hó 12-én, vasárnap lett megtartva a Protestáns Társaskör szokásos tánczmulatsága a polgári olvasókör helyiségében. Igen szép közönség gyűlt egybe, mely a kedélyes, házias jellegű mulatságon igen jól érezte magát és csak elismerés illeti a rendezőséget, hogy egy fesztelen, minden tekintetben sikerült mulatság részesévé tette az egybegyűlteket. Jónás Gyuri jó zenéje mellett az ifjúság tánczkedve még a hajnali órákban sem lazult. Vacsora közben Veres Gusztáv segédlelkész, a társaskör elnöke emelt poharat, megköszönve a közönségnek a szives támogatást és éltette Földváry Jenő szlavóniai ref. lelkészt, ki a mulatságon részt vett. Földváry Jenő köszönte meg azután a megemlékezést és poharát az egyesület felvirágozására ürítette. Még több pohárköszöntő hangzott el, melyek tanúságot tettek arról, hogy az egyesület a közönség részéről teljes elismeréssel találkozik. A kedélyes mulatságnak csak a reggeli órák vetettek véget.

— Pénzintézeti közgyűlés. A helybeli Kereskedelmi és Iparbank tizedik évi rendes közgyűlését február hó 2-án fogja megtartani saját helyiségében. A közgyűlés tárgyai lesznek : az igazgatósági jelentés az 1901. üzletévről, a mérleg és nyereményfelosztási tervezet elfogadása és a felmentvény megadása, Domahidy Elemér lemondásával megürült 1 igazgatósági, továbbá 3 felügyelő-bizottsági rendes és 1 póttagnak három évi időtartamra való megválasztása.

— Kinevezés. Főispán ur Öméltósága Fényes Gusztávot erdődi járási írnokká nevezte ki.

— Hangversenynyel egybekötött bál.

Mint biztos forrásból értesülünk a nagykárolyi izr. nőegylet részben a népkonyha, részben a saját pénztára javára egy nagyobb szabású hangversenynyel egybekötött bált fog folyó

Csakhamar megkapott a reflexió. Egy negyed órája, hogy ismerem s olyan, mintha minden, ami rajta van, már rég ismerős lenne előttem: alakja, gusztusai, hangja, eszméi.

A társalgás első pár percze alatt befurakodni látszott intimitásomba. Teljesen megnyíltunk egymás előtt és én talán neki, ha kívánja, oly bizalmas közléseket teszek, minőket csak legrégibb pajtása előtt tesz az ember.

Kétségtelen, valami mysterium volt ebben. Azok a minden lények közt záró torlaszok, melyeket lassan-lassan megnyit az idő, ha rokonszenv, hasonizlés, egy csapásu értelmi nevelődés és állandó közlekedés, azokat lerontották, mintha köztem és közte soha sem léteztek volna és kétségtelenül közte és mindazon férfiak és nők között, kiket a véletlen útjába vitt.

Félóra múlva elváltunk egymástól, kölcsönösen megígérvén, bogy gyakran fogjuk egymást viszont látni és átadta a czimét és meghivott, hogy következő nap vele ebédeljek.

azonnal hatnak szellemi lényegünkre, mint ahogy az erdő lehe, a tengeré vagy a hegyekről felénk csapó légáradat a fizikumunkra.

Helyet foglalok a duzzadó painlagon. Aztán körül nézek. Semmi feltűnő ebben a szalonban. Környeznek, szép, szerény dolgok, egyszerű bútorzat, a függönyök keletről jöttek, talán egy hárem belsejéből és szembe velem egy asszony arczképe.

Középnagyságú arczkép volt ez, melyen a fej, a mell és derék és a kezek, melyek könyvet tartanak, vannak feltüntetve. Soha sem láttam asszony arczképet, mely ily természetesnek, fesztelennek látszott előttem, mint ez. Az általam látottak csaknem mind reprezentálni akarnak valamit. Vagy külön e czélra magára szedett toilette takarja a learczképezett hölgy termetét, egy külön e czélra fordított frizura, az arcz kifejezése, mely világosan szól, hogy tudja jól, miként festő előtt papiros és még mindazok előtt, kik az arczképet valaha megszemlélni fogják. Vagy pedig szándékos hanyag tartást foglal, jól megválasztott pongyolában.

Miután az étkezés óráját elfeledtem, korán érkeztem. Milial még nem volt otthon. Hallgatag szolga bevezetett egy szép, kissé komor, intim szalonba, ügy éreztem ott magam, mintha otthon volnék.

Mily gyakran észleltem a lakhelyek befolyását szellem és karakterre! Varinak lak- szobák, hol mindig butának képzeli magát az ember és olyanok, hol tele vagyunk lendülettel ; olyik elszomorít, bár világos, fehér és arany az ornamentikája; máshol felvidulunk, jóllehet sötét szövettel bevonva minden. Szemünk is, mint szivünk, gyűlöl és szeret, mit titkon rátol kedélyünkre. A bútorok összhangja a falaké, az összlet stílje,

Némelyik áll, majestetikusan, szépsége teljében, büszke ábrázattal, mit a mindennapi életben nem soká tud fentartani. Mások mosolyognak a mozdulatlan vásznon és mindegyiken van valami virág, egy ékszer^ egy valami, mit a festő, ugv látszik, a hatás kedvéért alkalmazott, bár kalap a fejükön vagy ha csipkeboritrotta az öltözékük;.a hatás soha sem egész természetes. Hogyan ? Az ember nem tudja egész bizonyosan, hogy nem-e ismerőse az eredeti. Olyanok, mintha látogatni volnának olyan helyen, hol tetszeni akarnak, a hol a lehető legkedvezőbb benyomást akarják maguk után hagyni és a tartásuk betanult.

De mit mondjon az ember erről az asszonyról? Olyan az arczképe, úgy hat, mintha otthon volna a saját lakásán, egész egyedül volt, mert mosolygott, olyatén, mint a hogy csak akkor mosolygunk, ha eltűnődünk magunkban és nem szemlél bennünket senki. Ide, ebbe a szobába jöhetnek bárkik, beszéljenek, nevetgéljenek, ám akár daloljanak is; ő mindig egyedül fog lenni, magába szálló mosolyával. Minden arczkép tudja, hogy nézik és felel a szemeivel, szemekkel, molyek nézése rajtunk függ attól a pillanattól, hogy beléptünk, mi lenn elhagyjuk a helyet, melyet laknak.

Ez az asszony nem látott engem, nem látott semmit, bár szeme sugara felém lövőit. Baudelaire hasonlatát juttatá eszembe:

„Vonzó szemeid nézése, mint egy arczképé.“

Csakugyan magukhoz vonzottak ezek a festett szemek, ellenállhatlanul, idegen- szerű, hatalmas felizgulás vett rajtam erőt. Micsoda végtelen báj, enyhe zefir, csábitó, mint az éj, a mely követni fogja, ez szállt feléin ebből a képből, áthatlan szemeiből. Ezekben a szemekben megvolt mindaz a misztérium, a mi egy asszony nézésében csak megjeleníthet, mit a szerelem bennük felidézhet.

Megnyílt az ajtó. Belépett Milial ur. Bocsánatot kért, amiért hogy késlekedett, én, mert hogy korán jöttem. Aztán így szóltam hozzá:

•— Egy kis indiskréczió, szabad tudnom, ki ez az asszony?

Felelte: Az anyám, nagyon ifjan halt

meg.

így már megértettem, honnan ered megfoghatatlan csábja ez ellenállhatlan férfinak.

évi február hó 8-án tartani. A hangverseny rendkívül érdekesnek ígérkezik, mert a bizottság mindent elkövet, hogy az a közönség ízlésének teljesen megfeleljen. E czélból tárgyalásokat folytat két budapesti művésznővel, kiknek egyike közreműködését már megígérte, azonkívül jónevü dillettánsok fognak abban résztvenni. A hangverseny és bál a vármegye- háza nagytermében fog megtartatni és az ez idei farsangban egyike a legérdekesebb mulatságoknak ígérkezik, miért is a bálbizottság már most felhívja erre a közönség szives figyelmét, remélve, hogy —-■ tekintettel a jótékonyczélra és a kilátásba helyezett élvezetes estélyre —• az a kellő méltányolásban és pártolásban fog részesülni. — A hangverseny részletes programmja legközelebb fog közzététetni.

— Sorozás. Az 1902. évi sorozás a cs. és kir. o-ik hadkiegészítő és a m. kir. 12-ik honvéd kiegészítő parancsnokságok kötelékébe tartozó 1879., 1880. és 1881. évben született állitáskötelezettekkel Nagykároly városában ápril 4. és 5-én; a nagykárolyi járásban ápril 6., 7., 8., 9. és 10-én fog megtartatni.

— Meghívó. A nagykárolyi vasúti állomáson beosztott szolgaszemélyzet nyugdíjintézete javára 1902. évi január hó 18-án, a Polgári kaszinó táneztermében zártkörű táncz- estélyt rendez. A rendezőség: Elnök: Papp György, raktárnok. Alelnök : Bekő Antal, raktárnak. Jegyző : Papp László. Pénztárnok: Barta Sándor. Ellenőr: Kalas András. — Tivadar György, Vasvári Emánuel, Papp Lajos, Balogh József, Batári András, Bog- dándi Lukács, Cserép János, Püspöki József, Barta Zsigmond, Haraszti István, Rácz Mihály, Bene József, Szőllősi János, Vida Imre, Nagy László, rendező-bizottsági tagok. Beléptidij: Személyenkint 1 korona. Családjegy 2 korona 40 fillér. Kezdete este 7 órakor. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak.

— Köszönet és nyugta. A vezetésem

alatt álló népkonyha javára újabban következő adományok folytak be. Heinbech Jakab és fia Budapestről egy zsák árpakását és egy zsák köleskását; — Medvey Ede burgonyát és zöldséget; — A. J. K. 1 koronát. Rosenberg Bernátné és Weisz Lajosné úrnők gyüjtőívén: Váradi N. Jolán 4 kor; — Péchy Lászlóné, Stróbencz Péterné, Zaják Antal 3—3 kor.; Tattay Irén, Makay Józsefné (százados n.) Nemestóthi Szabó Antal, Weinberger Ferencz, özv. dr. Aldor Adolfné, Schillervein József, Bermán Ignáczné, Rozen- berg Bernátné 2—2 kor.; Róth Edéné, Schuszter Jánosné, Kálmánná, Brúdy Mihály, özv. Sternberg Mórné, Ujházyné, Libhauzer Ferencz, Némethy Sándorné, Király Ödönné, Szokolovszky Lajosné, Friedländer Ferenczné, Berger N. 1—1 kor.; Kohn Gyuláné 1 kor. 20 fillér. Összesen: 42 korona 20 fillér.

Mindezekért hálás köszönetét mond Kaufmann Mártonné, elnök.

— Tombolával egybekötött kartonbál. A nagykárolyi polgári olvasókör szokásos tombolával egybekötött kartonbálját február hó 9-én tartja meg saját könyvtára gyarapítására. Száz tagból álló rendező-bizottság munkálkodik a bál sikerének előmozdításán és a társadalmunk minden rétegében mutatkozó érdeklődésből Ítélve ez lesz városunkban a farsang legsikerültebb mulatsága. A rendezőség művészi kivitelű tánczrenddel fogja a hölgyeket meglepni, tombola tárgyai pedig valódi meglepetést fognak kelteni. Azonkívül a rendezőség egészen uj, városunkban még ismeretlen meglepetésekkel fog a megjelenő közönségnek kedveskedni. És tekintve a jó- tékonyczélt, melyre a jövedelem fordítva lesz, ez igazán sikerültnek Ígérkező mulatságra előre is felhívjuk a nagyközönség figyelmét.

— Különös ruhák. A legkülönösebb ruhát, amit valaha kigondoltak, miss Antoinette Wörlitz viselte egy baltimorei álarezos bálban. E ruha, melyet viselője maga készített, harminczezer használt levélbélyegböl volt összéállitva. A bélyegek vékony inousse- linre voltak ragasztva és tarkaságukkal nagyon érdekessé tették a ruhát. Emlitésreméltó az a ruha is, a melyet egy chicagói bálban viselt miss Celia Wallace, egy dúsgazdag kereskedő felesége. Ez a ruha a mi pénzünk szerint 140,000 koronába került. Magának a brüsszeli csipkének, mely a drága ruhát diszitette, 100,000 korona volt az ára. A világ legdrágább ruhája azonban kétségkívül az lesz, a melyet most készítenek Párisban. Hogy ki számára készítik és milyen czélból, eddig nagy titokban tartják. Drágakövekből

! és becses fémekből állítják össze ezt a ruhát; alsó része kovácsolt aranyból és ezüstből készül. A fém azonban olyan vékony és könnyű, hogy a ruha hajlítható. Az ékszerek úgy lesznek elrendezve rajta, hogy viselőjének karjai, nyaka, válla és kezei csaknem egészen el lesznek födve gyöngyökből, gyémánt csillagokból és mindenféle gyűrűkből készített abroncsokkal. A mell fölött rubiniból, smaragdból és gyémántból készített csillagok és félholdak fognak tündökölni. Nem mindennapi ruha volt az sem, a melyet a