Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-10 / 28. szám

létre. Ebben rejlik az ottani ipar óriási volta, nagy jelentősége.

Nálunk ezt még nem bírják utánozni s a jómódú iparos első kötelességének tartja fiát, sőt gyakran fiait középiskolába küldeni. Nincs ennél unalmasabb dolog a világon s a szerencsés külföldiek már régóta túl vannak rajta. Belátják, hogy egy művészileg előállított ruha, lábbeli vagy bútordarab készítője ép oly hasznos polgára a hazának, mint a legügyesebb ügyvéd avagy tisztviselő, még ebben is megfigyelendő lévén az, hogy az iparos, ha csak valamennyire is kedvez neki a szerencse, kellő szorgalom, szakszerű értelmesség mellett mindig vagyonra tesz szert, mig ellenkezőleg a hivatalnok, ha már egyszer nem bírja a munkát, csekély nyugdijára kénytelen szorítkozni.

Valóban nagy hibát követ el az iparos, ki egy virágzó üzletből a középiskola zűrzavaros és középkorias tákolmányt! keretébe erőszakolja gyermekét, talán ép azt, kinek legnagyobb hivatása lett volna atyja mesterségét felvirágoztatni. Mennyi elvesztett idő, mennyi szatócsszerü kicsinyesség, mennyi ízetlenség, mily unalmas rágódás, lélekölö formalitás, butitó czéltalanság a nyolcz évre kiszabott hosszú tanfolyam keserű tartamán belül.

Bizony száz tanuló között is alig tíznek van hivatása arra, hogy amit ott hall és lát, begyébe szedje és jól meg- emészsze. Mert enélkül nincs valódi tudós.

Az iparos az élet gyakorlatiságában nő fel s mindjárt tetthez és tényékhez szegődvén, egyetlen évet sem veszt el rövid életéből, ha kivált elméleti és gyakorlati tanulmányai szerencsés párhuzamban folytak. így mindjárt megleli igazi hivatását, amelyben aztán iparkodni fog szépet és nagyot művelni.

A mi egészen azonos azzal a nemes i czéllal, hogy mesterségét művészi magaslatra emelje.

Mindnyájan tudjuk, hogy erre van szüksége a magyar iparnak.A nagykárolyi nyilvános közkórház 1901. évi működéséről.

Vettük az 1901. évi működéséről szóló kimutatását a nagykárolyi kórháznak, melyet j Dr. Sternberg Géza igazgató-főorvos közöl. A szokásos gonddal összeállított kimutatás kegyeletesen emlékezik meg a kórház nagynevű elhunyt főorvosáról, Dr. gyömörői Áldor Adolfról, kinek oryosi, különösen pedig kórház-orvosi működését méltatja nagy vonásokban Dr. Sternberg Géza igazgató-főorvos. E megemlékezésből meggyőződhet mindenki,

[ hogy mily áldásos tevékenységet fejtett ki az I elhunyt főorvos a kórház fejlesztése körül,

I mily szeretettel élt nemes hivatásának s az j orvosi tudományoknak, különösen az ő műkői dése idejébe eső vívmányait mennyi aggódó j gonddal, mennyi figyelemmel és különösen | mily fényes sikerrel értékesítette s a sebé- [ szét terén végzett működése, a szakirodalom^ | terén elért sikerei mily tekintélyt szereztek részére. Csak egy szakember tudhatja kellőleg méltányolni az ő működését, melynek áldásos eredményeit azonban a szenvedő emberek ezrei érezték. Legyen emléke áldott!

A statisztikai adatokból közöljük a következőket:

A kórház betegforgalma volt 1869-ik évi november 25-ike (megnyitás napja) óta’ összesen: 16,488 beteg.

Az 1901. évi betegforgalom a következő : Visszamaradt az 1900. év végén ősszel sen 44, felvétetett az 1901. évben 880, ápoltatott összesen: 924 egyén. Ezek közül'e9 bocsáttatott: gyógyulva 419, javulva 819, gyógyulatlan 88, meghalt 89, összesen: 865 egyén. Visszamaradt az 1901. év végén 59 egyén.

Betegek korosztályok szerinti kimutatása: Belkóros esetek 285 fi, 230 nő, összesen 515. Sebészeti esetek 159 fi, 78 no, összesen 237. Szemészeti esetek 51 fi, 54 nő, összesen 105. Női betegségek 38, szülészeti esetek 29.

Átlagban esett egy betegre == 22\59 ápolási nap. Átlagban esik egy napra = 57'3 beteg. A legnagyobb napi beteglétszám — 73, április 13-án és május 9-én, a legkisebb napi beteglétszárn = 36, szeptember 24-én volt.

Az 1901. évi felvettek között volt: I. Életkorra nézve: 1 éven aluli 1, 1—10 évesek 42, 11—20. évesek 237, 21—30 évesek 204, 31—40 évesek 130, 41-50 évesek 107, 51—60 évesek 69, 61—70 évesek 60, 71—80 évesek 24, 81—90 évesek 5, 91—100 évesek 1, összesen : 880. II. Vallásra nézve : Római katholikus 225, görög katholikus 326, helvét hitvallású 252, ágostai evangélikus 8, izraelita 74, összesen : 880. III. Állapotra nézve : Nős és férjes 320, nőtlen és hajadon 452, özvegy 108, összesen: 880. IV. Illetőség szerint : Nagykároly városi 143, Szatmár vármegyei 444. A többi beteg az ország különböző vármegyéibe volt illetékes.

A kórház összes bevétele volt: 40,486 korona 67 fillér. Levonva ebből a kiadás összegét: 39,140 korona 89 fillért, marad az 1902-ik évre készpénzben: 1345 korona 78 fillér.

Felsorolja még a kimutatás ezeken kiL vül az egyes betegségi eseteket s a végzett műtéteket is, melyek igen érdekes statis»- tikai adatok.

Közkórházi tiszti személyzet a következő : Gyömörői Dr. Áldor Adolf, igazgatófőorvos, meghalt 1901. október 20-án. Dr. Dobi Zsiginond, másodorvos és ellenőr. Dr. Sternberg Géza, másodalorvos, 1902. január 13-tól igazgató-főorvos. Dr. Blum József 1902. január 18-tól Il-od alorvos. Nagy Elek, gondnok és pénztárnok. A köz kórház rendes szolgálatában áll: Egy felügyelő-főápoló, égy ápoló, egy főápolónő, három ápolónő, egy bába.

NAGYKÁROLY ÉS V IP É KE.

_____

I

HÍ

REK.

— Vármegyei közgyűlés. Holnap, folyó hó 11-én délelőtt 11 órakor a vármegyei székház nagytermében rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz. A közétett tárgysorozat szerint városunkat érdeklő következő ügyek fognak tárgyaltatni: Nagykároly r. t. város képviselőtestületének határozata a város belterületén átvonuló transversális közút ügyében. Nagykároly város ebtartási szabályrendelete. Nagykároly város 1901. évi gyám- pénztári számadása.

— Hivatalvizsgálat. Dr. Papolczy Gyula kir. táblai bíró, elnökhelyettes a múlt héten több napon át a szokásos hivatalvizsgálatot eszközölte a helybeli kir. járásbíróságnál.

— A vármegyei tisztikar mozgalma.

Bartha Miklós országgyűlési képviselő, a „Magyarország“ múlt pénteki és vasárnapi számában erős támadást intézett vármegyénk közigazgatása ellen. Az alispáni féléves jelentésből mentett, de szándékosan csoportosított adatokkal oly világításba helyezte, vármegyénk közigazgatását az ország közvéleménye előtt, mely valóságos afrikai állapotokra engedne következtetni. Nem állítjuk, hogy a mi vármegyénk adminisztrácziója talán legjobb az egész országban, de bizonyára azokat a hibákat, melyeket nálunk találnak, csaknem az összes vármegyékben fel lehetne találni, ha azokat is oly sötét szemüvegen keresztül nézné valaki, mint a. miénket nézte Bartha Miklós. A két év előtt Kaffka miniszteri tanácsos által megejtett vizsgálat be-j igazolta azt, hogy sem pénzkezelési visszaélések, sem pedig magasabb fokú mulasztások nem találtattak, nem lett egyetlen tisztviselő sem felfüggesztve, ama csekélyebb í hibák, mulasztások, vagy kezelési hiányosságok pedig, melyeket a vizsgálat felderített, még nem afrikai állapotok jelei. Hogy 158 fegyelmi eljárás van folyamatban, a ki ismeri a bürokratizmust, az nem fog ezen csudálkozni ott, hol 101 körjegyző, 300 községi biró, ugyanannyi pénzkezelő, esküdt s körülbelül 150 tisztviselő stb. van. A sablo- j nosságoktól való legcsekélyebb eltérés elég arra, hogy fegyelmi eljárást vonjon maga I után, melyek rendszerint felmentéssel vagy! megdorgálással végződnek, s igen kevés eset van arra, hogy magasabb fokú büntetéseket' vonnak maguk után. Hogy egy pár fegyelmi [ ügy évek óta húzódik, annak oka a bírósági beavatkozásban keresendő, melyek mindaddig, mig a bírósági eljárás véget nem ér, befejezést nem nyerhetnek. így van ez a többi vádpontokkal is. De amennyiben a „Magyarország" czikkeiben Bartha Miklós erélyesen sürgeti egy belügyminiszteri vizsgálat megejtését, a vármegyei tisztikar saját reputácziójának s egyéni tisztességének megvédése czéljából f. hó 8-án értekezletre gyűlt össze, melyen a hangoztatott vádakkal szemben elhatározta, miszerint a főispánt felkéri egy rendkívüli közgyűlés összehívására, melynek utján kérni fogja a belügyminisztert, hogy küldjön ki egy vizsgáló-bizottságot, melynek feladata legyen a legszigorúbb eljárás mellett megállapítani, vájjon csakugyan oly afrikai állapot uralkodik-e vármegyénkben, mint azt Bartha Miklós lefestette, mert másképen nem is tudja magát a tisztikar az ország közvéleménye előtt tisztázni. E határozatát pedig a

félbehagyva az amúgy kedvencz foglalkozását — utczu neki, vesd el magad — a szélrózsa nem tudom melyik irányában gyáván, de észszerűen megfutamodott.

A tanár ur látott is valamit, meg nem is, tudott is valamiről, meg nem is. De hiszen Erzsiké az ablaknál van; neki csak tudnia kell mindent. Úristen! a szemei ki vannak sírva.

— Talán csak nem bántott valaki? — kérdi megrémültén az apa.

— Nem, engem nem bántott senki, —• válaszolt Erzsiké egri nőhöz méltó bátorsággal, — hanem a ki itt volt, azt te fogod bántani.

A tanár ur, a ki e perczben apai minőségében határozottan szánalmas képet mutatott, kétségbeesve kérdi Erzsikétől:

— Leánykám, tündérkém, mi bajod ? i

— Nos, tudj meg hát mindent, apám.1 A kit az imént innen elszaladni láttál, az} Bartos István maturáns volt. Mi ő vele már három éve szeretjük egymást. Szeretjük egymást oly lángoló hévvel, a milyet nem pingált ez a hitvány vérszegény kor és ha te öt ma a latin és görögből megbuktatod, hát akár haza se jöjj. mert itthon csak kihűlt tetemét fogod találni szegény lányodnak.

A tanár ur, a ki a modern classikusokat és igy az abból vett idézeteket nem ismerte, Erzsiké szavaiból csak azt vette ki, hogy az ö tündérkéje Bartos Istvánnak, éretté való nyilvánítását kívánja, s hogy erre az emberbaráti szereteten kívül még némi más oka is van, a kis lány csodálkozására: „minden rendben lesz, aranyom“ kiáltással a gymnasium irányába rohant. Útközben még egyszer

zőben adott kéz- (vagy ajk?) csők és Pista eltűnt a láthatárról.

És itt elbeszélésemnek végéhez értem. Ha mesét irtain volna le, úgy folytatni tudnám egész addig a bizonyos „ásó-kapáig“. De én igaz történetet mondtam el, mely — ki tudja — talán csak a múlt héten játszódott le s melynek folytatására magain is kiváncsi vagyok. Agyunkban azonban tovább szőhetjük annak fonalát.

Önök, bájos hölgyeiül, a kik — bocsánat a gyanúsításért —- talán némi hasonlatosságot fedezhetnek fel Erzsiké és maguk között: gondoljanak a legjobbra. Gondoljanak arra, hogy Pista a szivében élő nagy j szerelemtől áthatva, kitartó szorgalmat fogad í magában, hogy ezt meg is tartja s hogy néhány év múlva hattyulovagként, mint „nagy ember“ fog eljönni szive választottjáért.

És mi: a jelenkor reális gondolkodású féríiai, legyünk mi is egyszer ideálisak. Ne 1 gondoljunk arra, hogy a miniszter ur akaratából kifolyólag két öreg bácsi helyébe fiatal tanárok jönnek az ősszel, ne gondoljunk arra sem, hogy a fejlődő városka rövidesen egy zászlóalj huszárságot fog kapni, melynek legfessebb járulékai az aranysujtá- sos huszártisztek, de legkevésbbé gondoljanak arra, hogy Pistának még nagyon, de nagyon sok vizsgát kell letennie.

Főleg erre ne gondoljunk, mert Pista már párbajképes ember, könnyen sértődik s lőni, verekedni már diákkorában is kitünően

tudott. • , . ,

' Sternberg Otto.

I „Távirati-irodádnak megsürgönyözte, remélve, t hogy a fővárosi lapok mozgalmáról meg fognak emlékezni s igy a közvélemény a vizsgálat befejezéséig — Ítéletét felfüggeszti.

— Adófelszólamlási-bizottság. A helybeli adófelszólamlási-bizottság f. hó 14-én kezdi el működését a vármegyei székház egyik termében. A felszúlamlási-bizottság tagjai: elnök Balogh Kálmán, tagjai a kincstár részéröl Petróczy Ferencz és Kőszeghy Gyula, a vármegye részéről megválasztva: Baudisz Jenő, Szatmár város részéről: Makay Antal.

Hivatalvizsgálat. Dr. Blum Ödön

belügyminiszteri egészségügyi felügyelő és Fligl Kálmán belügyminiszteri számtanácsos e hó 8-án a helybeli közkórház egészségügyét és ügykezelését megvizsgálták.

— Nyári tánczmulatság. A Protestáns Társaskör augusztus hő 2-án szombaton, saját könyvtára javára a polgári olvasókör helyiségében tánczmulatságot rendez. A társaskör mulatságait rendesen fényes siker szokta kisérni s mindenkor egy kedélyes, vidám mulatságnak részesei a megjelenők, miért is reméljük, hogy ez alkalommal is hasonló sikerről fogunk beszámolhatni. A meghívó szövege, melyet a napokban fognak szétküldeni, igy szól: Meghívó. A nagykárolyi prot. társaskör saját könyvtára javára, 1902. évi augusztus hó 2-án szombaton, a polgári olvasókör nyári helyiségében zártkörű tánczestélyt rendez. A rendezőség. I. Tisztikar: Kovács György, elnök; Brugós Péter, alclnök; Komódy Lajos, pénztáros; Tömpe Károly, ellenőr; Diencs István, jegyző; Akkermann Antal, tánezren- dező. II. Rendező-bizottság: Asztalos Ferencz, Bordás Imre, Csőkör Lajos, ifj. Csőkör Sándor, Fejes István, Jakab János, Kiss István, ifj. Kovács Lajos, Kubinyi Bertalan, Lukács Mihály, Luczay János, Makranczy Ignácz, Nagy Jenő, Nagy Elek, S. Nagy Zsigmond, Papp Sámuel, Sándor György, Tötös János, Török István, Vida István keresk. III. Vigalmibizottság: Ajaki János, Balázs János, ifj. Buday József, Farkas Imre, Fecser József, Fodor József, Fonó János, Győri Bertalan, Helmeczy József, Horváth Ferencz' keresk., Hosszú Endre, Juhász Kálmán, Kiss József, ifj. Kábái Sándor, Kisded Zsiga, Kondor Béla, Kovács Mihály keresk., Ludeser János keresk., Manyák Károly, Mátray Aladár, Merts János, Mikolay Sándor, ifj. Nagy Gusztáv, Nagy István, ifj. Nagy Lajos, ifj. Nagy Mihály, Papp Károly, Pigay János, Rubletzky Kálmán, Somlay Elemér, Scholcz János, Szalay István, Szalay Mihály tímár, ifj. Szalay Mihály, Szilágyi György, Sztreriady Sándor, Szentgyörgyi Elek, Tóth József nyomdász, Tóth Lajos gubás, Tóth Lajos, Tóth László, ilj. Turenecz Lajos. Belépődíj : Személyjegy 1 kor. 20 fillér. Családjegy 3 kor. A nemes czélra felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. —- Kezdete este 8 órakor.

— Előléptetés. A vallás-és közoktatás- ügyi miniszter Jenser Mihály főgyrnnasiumi rajztanárt a VlII-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába léptette elő.

— Hangverseny. Dalegyesületünk előre hirdetett hangversenyét vasárnap, folyó hó

6-án tartotta meg a Lövölde helyiségében. Nem tudjuk, mi lehet az oka annak, hogy az idén a közönség teljes részvétlenséggel viseltetik az iránt .a dalegyesület iránt, mely még bármerrejárt, mindenütt dicsőséget hozott városának. Ä nyári hangverseny, mely rendesen egyik legsikerültebb mulatság szokott lenni, ez alkalommal csekély számú közönség részvéte mellett folyt le s különösen az intelligens osztály alig volt képviselve. Pedig az időjárás is kedvező volt s a dalegyesület által előadott énekszámok is nagyon megérdemelték volna, hogy nagy közönség hallgassa meg. Thanhoffer Pál pyrotechnikus által rendezett tűzijáték is igen szépen sikerült s egyes számait a közönség megéljenezte. Frank vendéglős jó bora mellett azért a csekély számú közönség éjfélig a legjobb hangulatban töltötte el az időt, a fiatalság pedig jó kedvvel járta a tánezot.

Penziárnok választás. Az „Ecsedi- láp lecsapoló-társaság“ a Bernáth István elhalálozásával megüresedett pénztárnoki állásra pályázatot hirdet. Az állás 2400 kor. fizetés, 800 .korona lakbérrel van javadalmazva. Pályázati kérvények folyó hó 23-ig a társulat ! igazgatóságához nyújtandók be. — A választás folyó hó 24—25-én tartandó választmányi ülésen történik meg s a megválasztott állását azonnal elfoglalni s egyben 6000 korona óvadékot tartozik letenni,

— Esküvő. Pap Endre Komárom sz. kir. városi számvevő, Pap Endre vármegyei hivatalnok fia, folyó hó 12-én, szombaton fogja megtartani esküvőjét Morgenthal Nelli kisasszonynyal, Morgenthal Henrik nyug. adó- tárnok kedves leányával. Boldogságot kívánunk igaz szerelemből kötendő frigyükhöz.

Vizsgaletetel. Néma Gusztáv városi első aljegyző a budapesti közigazgatási tanfolyamon folyó hó 5-én a vizsgát kitüntetéssel tette le. Gratulálunk!

elgondolta a történteket: Pista szereti Erzsi- : két, Erzsiké Pistát. Pista •— hála a harmad és ötöd osztály nehézségeinek — már lcörül- belől húsz éves; Erzsiké pedig... no az is megfelelő. Pista ugyan sohasem lesz tudós ember, de az apja gazdag földbirtokos, s ezzé fia latin és görög tudomány nélkül is lehet. Igaz ugyan, hogy a nótába foglalt | szabály azt mondja, hogy „minden diákszerelemnek vége szokott lenni“, de nincsen szabály kivétel nélkül, s a fenforgó eset természetesen kivétel. (Hogy idézett népdalt honnan ismerte a szolid hírben álló Kováik az előttem is öi'ök titok maradt). A tanárokkal folytatott, s csak néhány perczig tartó suttogása elegendő volt arra, hogy Bartos István urat, annak határozott és nagyfokú tiltakozása daczára — éretté nyilvánították. Az ó-kori classieusok nagy mestere pedig, mint a ki dolgát jól végezte, a legnagyobb nyugalommal ment haza, megvinni Erzsikének a „kívánt“ eredményt.

* * * { ,

Másnap volt az érettségi banquette. Az ;

! elegáns fcack-jackette és a fehér rácz vászon ruha boldogan simultak egymáshoz. Erzsiké és Pista egész éjjel egymással tánczoltak.

De hajh, az éjszaka oly rövid s a júniusi éjszakák oly különösen rövidek. Pista már vagy századszor esküdött örök hűséget Erzsikének, midőn apja —- id. Bartos István — hangja megszólalt:

— Fiú, mára elég lesz, mozogj, búcsúzz, mert lekésünk a masináról.

Még egy utolsó hűségeskü, emléksorok, ansixkártyák emlegetése, még egy, az öltő-1