Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-12 / 24. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. junius 12. X. í.\u24-ik pzépn.-^ Társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő IZLetlla.po. NAGYKÁROLY VÁ^OS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. • Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..... 8 kor. Félévre ................, . 4 kor. 1 Negyedévre................2 kor. í Egyes szára................20 fill. . Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Béke. Közel három évig tartó vérengzések és öldöklések után mégis csak véget ért valahára az angol-búr háború. Az egész világsajtó ezzel a fontos hírrel foglalkozik és méltatja az előnyöket, melyeket a szerencsétlen háború megszűnése csaknem az egész emberiségnek nyújt. Mert bizony alig létezik ország a földkerekségén, mely az angolbúr ellenségeskedés által kisebb-nagyobb károkat ne szenvedett volna. A gazdasági fejlődés, különösen hazánkban, nagyon megsinylette a két ellenség viaskodását és az a közmondás : „hogyha ketten összevesznek, a harmadik nevet rajta“, teljesen ad abszurdum lett vezetve. Anglia mégis csak erőteljes nagyhatalom és félrevonulását a közgazda- sági élettől meg kellett érezni nekünk is. A tőzsde, mely legérzékenyebb iránytűje a gazdasági életnek, nem mozgolódott nagyobb arányokban a háború egész tartama alatt és tartózkodó irányzata a vállalkozó kedv szinte teljes megbénítását vonta maga után. Noha igaz, hogy Anglia prestige-e a búrokkal viselt nagy pénz- és véráldozatokat követelő háború alatt sokat veszített s bárha tagadhatlan, hogy a szinigaz- ságért lángolók az angolok ürügyekbe burkolt haszonlesési okokból indított hadviselésének számtalan kudarcza mellett szívesen látták a kicsi búr nemzet hősies bátorságát, mégse örülhettünk a háború előre nem várt, sőt alig sejtett hosszú tartamának. Nemcsak humánus szempontból, mely perhorreszkálja az indokolatlan vérontást, hanem gazdasági tekintetekből is epedve lestük a pillanatot, a mikor a két háborúskodó fél abbahagyja az ellenségeskedéseket. Végre bekövetkezett. Az angol újságok örvendezve adnak hirt a nagy eseményről, világgá kürtölik, mennyire örül a békének Edvárd király és a nép, mely valóságos örömmámorban úszik. Hiszen nemsokára viszontlátják életben maradt véreiket, a mindenféle nemű adók újabb felemelésének határ szabatik és lidércznyomásától fölszabadulva újra egészségesen fog lüktetni a közélet, az ipar és kereskedelem. Lehetetlen, hogy ennek üdvös hatását hazánk is meg ne érezze. Lehetetlen, hogy az angol viszonyok rendezettségével egész Európa gazdasági élete továbbra is békókba verve maradjon. És noha nekünk az angol-búr háborún kívül még sok egyéb nagy bajunk is van, mégis hisszük, hogy az egyik baj megszűnése már is érezhető javulást fog hozni hazánk gazdaságának. Talán most már bátrabb lesz a vállalkozási kedv és nem fog rettegve félrehuzódni minden kezdeményezéstől. A pénz okvetlenül drágább lesz, mert helyet fognak neki szorítani vállalkozásokban és ezzel kapcsolatban az általános drágaság csökkenése is várható. Mind oly előnyök ezek, melyeket az egyesek javát is elősegítik és azért mindenki örömmel fogadhatja az angolbúr háború befejezését. Hulladékok értékesítése. Az ipari ététben nagy fontosságú kérdés, mi módon értékesíthetjük lehető legelőnyösebben a hulladékokat és maradékokat; oly nagyjelentőségű ez a körülmény, hogy gyakran ettől függ valamely gyártmány előállításának jutányossága, amitől megint függ az illető iparág exisztencziájának lehetősége. Előbbi időkben az ipari működés e részét nem igen részesítették kellő figyelemben, minek következtében nagy összegek mentek veszendőbe. Ma már sokkal nagyobb gondot fordítanak a hulladékok értékesítésére. Nagyon sok olyan tárgyat, melyet előbb a szemétdombra dobtak vagy a csatornákba vetettek, összegyűjtenek és értékesítenek, miáltal oly mellékjövedelemre tesznek szert, hogy a termelést olcsóbbá teszik. Az olaj előállításánál például nagy szerepet játszik a hulladékok értékesítése. Olajt olajbogyókból, mandulákból, kenderből, tökmagból meg számtalan más nyerstermékből lehet sajtolni. Nyugot-Afrikában az Elaesis guineensis olaj pálma gyümölcséből készítenek nyers olajt. A seprüalaku gyümölcscsomót, melynek húsa tartalmazza a tulajdonképem pálmaolajt, forró vizbe dobnak, lemeritik az elváló olajt és a fennmaradó gyümölcshús kisájtolásából nyerik a többi olajt. A gyümölcs magját ellenben előbbi időkben mint haszontalan hulladékot elvetették, inig ma nagy arányban használják fel zsiradék előállítására. Hasonlókép értékesítik ma már az olajbogyók magvait is. A répaczukor-gyártás sohasem nyert volna oly kiterjedést, ha a maradékokat jobban ki nem használták volna. Hosszú ideig az úgynevezett „melasse“, vagyis az a szirupos keverék, mely a répák kisajtolása után visszamarad, teljesen értéktelennek tartatott. Pedig valóságos kincs, amennyiben pálinkát, eczetet, papirt és világitó gázt nyernek belőle s ami még azután megmarad, azt trágyának használják fel. A gáz- és a szódagyártásból visszamaradt chlórból kiszedik a mangánt s e módon évenként sok ezer méter'mázsa regenarált ként és barna követ nyernek. Hasonlóképen felhasználják a sósavat chlórmész előállítására. Ösmeretes az az iparág, mely gyapotos rongyok értékesítéséből oly magas virágzásnak indult. Az úgynevezett „Floret“-selymet selyemhulladékokból készítik. Ezelőtt teljesen értéktelennek tartották a selyemgubó belsejében levő hártyácskát. Ma mossák, főzik, majd szakgatják, mint a gyapjút, végül pedig szövik. A „Floret“-selyem tehát nem szakadatlan fonalakból, hanem rövid, egymásba font fonalrészecskékből áll. A timárok értékesítik a felhasznált cser maradékát, melyet kisajtolnak, s az igy előállított pogácsa olcsó fűtési anyagul szolgál. Vagy pedig erős csomagoló papir és fedéllemezekre használják fel. A bőr hulladékaiból pedig bőrtapótákat készítenek. Állati hulladékokból nyerik a margarint, a művajat, mely az állatok zsirt tartalmazó maradványaiból készül. Ha egészséges állatok testéből kerül a margarin, akkor nem ártalmas. Igen számos esetet sorolhatnánk még fel, melyek arról tanúskodnak, hogy a találékony emberi szellem — többnyire a vegytan segélyével — mennyi módot talált a munka maradványainak értékesítésére. Még csak egyet akarunk említeni. Újabb időben, amikor a kőszén túlságosan megdrágult, igen elterjed a briquette használata. Jelentéktelen eszközökkel állítják ezt elő, amennyiben a kőszénbányákban nagy mértékben lehulló kőszénport hydraulikus présen együvé nyomják s zárt edényekben való hevités utján szilárd anyaggá alakítják át. Az előzőkben dióhéjba szorítva megmutattuk, hogy a kor haladásával mily arányban értékesítik a hulladékokat. Mindazonáltal még elég tere nyilik az emberi találékonyságnak, mert még sok olyan hulladékot lehetne hasznosan értékesíteni, melyekre semmi figyelmet nem fordítanak. Az ipar feladata, hogy a rendelkezésére álló anyagot minél jobban felhasználja és értékesítse. TARCZ A. Küldenék én neked . . . Küldenek én neked Fehér galambszárnyon Rózsaszín levelet; De . tudom, hiába Ostromolnám szived, Mikor az mást szeret. Rózsaszín levélke Helyett gyászost küldök: Hívlak temetésre . . . Kettesbe mit szőttünk Régen — a sok álmot Temessük el mélyre. Vári-Oli/aszthó Ferencz.-*-ä£+A katonás nevelés. Irta : Dr. Várad! Ödön. A gyermekeim, kik barátaim és rokonaim egybehangzó vallomása szerint reám csodálatosan hasonlítottak, örvendetesen fejlődtek. Mindegyik bámulatos ügyességgel tudta a tányért földhöz vágni, a macskát fülénél fogva megtánczoltatni, a Zsuzsi szakácsné- nak a kendőjét lerántani, szóval mindenképen meglehetett vele a család elégedve. ■— Geniális gyermekek — szokta volt mondani anyósom is, leányomra ütöttek, az én véremre, — tette büszkén hozzá. Csak az én nagybácsim, ki mint százados szolgálta egykor a hazát és szidta kurucz módon az ujonczokat, nem volt megelégedve kedves csemetéimmel. — Hiszen jól van — szokta a bajusza alatt dörmögni — nem csúnyák, nem éppen ügyetlenek, de nincs meg bennük a mi a fő, a katonás nevelés. Én Istenem, ha a nagybácsi nem lett volna egy pompás dominium tulajdonosa és agglegény, dehogy hederitettem volna az ő észrevételeire, de igy nagyon is figyelembe vettem. Buzgón Ígértem meg mindent a jobb nevelés érdekében.-— Nem addig van az kedves öcsém, az én kis örököseimet magam akarom egy kicsit nevelni. Hadd jöjjenek velem. Alig tudtam hová lenni bámulatomban. Ejnye, mi lelte a nagybácsit, csak nem akar felcsapni gyerekápolónak ? Feleségem este, a mint megmondtam neki a nagybácsi szándékát jelenetet rögtönzött, olyat, a mely megállta volna a helyét egy nagyon szomorú tragédiában is. Én azonban, mint egy lelkes drámai hős, feleségem figyelmét a nagybácsi pénzére s a tőle várható ropogós ezres bankókra irányítottam, ez meggyőzte, pláne, mikor egy pompás felöltőt helyeztem kilátásba. A nagybácsi hát elvitte magával gyermekeinket. Azután minden két héten kaptunk tőle leveleket, melyekben katonás rövidséggel tudtunkra adta, legyünk nyugodtak, a gyermekek pompásan sajátítják el a katonai regulákat. Oh nagybácsi! Ha láttad volna az én szenvedéseimet. Angyali feleségem könnyezve emlegette, hogy ki tudja, az öreg katona mily pogányul bánik velők, hogy szoktassa, majd valami olvasókönyvből elmesélte nekem a „Két gyermek és apuska“ czimü történetet, hogy egyik a halál fia lett és mindenkor e megtisztelő, lendületes sorokkal zárta be szép asztali imáit: — Lelketlen rossz apa! Te felelj gyermekeid életéért! Éjjelenkint rémlátományai voltak. Gyermekeit a csatában látta, a mint közeleg feléjük az ellenség, hősiesen annak rohant s szerencsésen elvert engem, az ö szerető hites társát s mikor már jól elhányta az ellenséget, ébredt fel, beismerte tévedését, és csókokkal honorált. Gyönyörű jutalom egy álmából felzavart és jól elhányt többszörös családapának. De hát végre a nagybácsi mégis megkegyelmezett. Az igaz legutolsó levelében megírta, hogy kirí belőlem a czibil és nem gondolt volna oly együgyünek, hogy e kis gyönyörűséget is megirigyeljem tőle, hogy unokaöcscsei körében legyenek, de mit bántam én, csakhogy jönnek a gyermekek. Azután utóvégre is megbékül a nagybácsi. Úgy van ! Egy napon megjöttek gyermekeim. A Fali, Laczi meg Bélácska. Feleségem örvendve csukta őket karjaiba, én szintúgy követtem a jó példát. Ebédnél mindjárt meg is mutatták a katonanevelés-mód eredményét. A csigalevesnél a Pali fiam megjegyezte, hogy sokkal jobb a zupa-leves, Laczi már sirt is, hogy ilyesmivel fogadják s az ambicziózus Béla ezeket is igyekezett tulkiabálni. Ebéd után mindjárt mutattak is egy kis katonai gyakorlatot. Laczi fiam egy pál- czát fogott kezébe s harcziasan odakiáltotta Palinak: — Védd magad! — s vívni kezdtek. Laczi egy merész csapása leverte a lámpát. Pali egy hősies visszavonulása végperczeit idézte elő a virágvázának, melyet feleségem egy születésnapjára vettem. Laczi lett a győztes. Pali az orrára talált kapni egy ütést, a mitől elkezdett egyszerre hősi csatakiáltásokat hallatni. Feleségem, ez az áldott jó lélek, mit tehetett mást fájdalmában, mint egy hangosat kiáltott. A hangos kiáltásra berohantak a szomszéd lakók, kik is értesülvén a történtekről, nem éppen a leghizelgöbb megjegyzéseket tettek az ily gyámoltalan apára, sőt valami titkos drámairó felém mutatva, el- borultan suttogta: — Nézzétek a gyermekgyilkost! De már fele se tréfa, a mit ezek a katonai regulára szoktatott gyermekek müveitek. Reggel, kora reggel, mikor a kakas kukorékol s én fizetés emelésről álmodozom, fura zaj ébreszt fel. Eleinte tüzet kiáltottam, de azután otthagytam magam mellett három kis gyermekem, kik közös akarattal egy dobot vertek, egy szál ingben szaladgálva s vig arczczal fordultak felém : — Papa kelj fel, talpra, a bácsi ilyenkor már fenn volt, mondta is, rest fráter vagy. Evvel egy újabb diadalmi dobolásra fogtak, a mivel viszont kedves feleségemet keltették fel.