Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-15 / 20. szám

Társa,cLa.l3M.i, szépirodalmi és ismeretterjesztő IZLStllsp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: "Egész évre* . . . . .8 Sör; j| Negyedévre V . Félévre ........................4 kor. [j Egyes szám . . . . Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A Szentlélek ünnepe. Az embernek mintegy beléje oltott és csaknem második természetévé vált ama tulajdonsága, hogy bizonyos ér­deklődő kíváncsisággal fordul az iránt, a mi előtte rejtélyes, a mi a titokza­tosságnak jellegét viseli magán. Ezen gyarló vonás sokszor egész önkény­telenül sarkalja öt az előtte elrejtett homály felderítésére; gyakran azonban egész kiszámított tervvel indul a jö­vendő nagy titkainak felkutatására. Ál­talános jellemvonása ez csaknem min­den népnek. Az ókor egyik legműveltebb népe: a görögök, az előttük nagy tiszteletben álló, különféle jóshelyeket keresték föl, hogy ott nyerjenek föl- világositást. A nem kevésbbé müveit rómaiak más utón és módon ipar­kodtak maguknak a jövendő nagy titkait megmagyarázni. — Más népek ismét másként keresték azt, hogy mi módon lehetne a jövendő titkait meg­fejteni. Vájjon mindezen népek czélt ér­tek-e eme mindenesetre különös kuta­tási eljárás módokkal ? Kiváncsi termé­szetük megnyugtató kielégítést nyert-e? Az ö világnézetükből kifolyólag talán igen, de a mi fölfogásunk szerint ha­tározott nemmel felelhetünk. Múltak az évek, telt az idő és a téves fölfogások még mindig uralták az emberek értelmét, mindegyre nyug­talanították szivüket. íme azonban egy­szerre hirtelen nagy változás áll be. Nem is a gyönge emberi elme idézte azt elő, a végtelen Isten mindenható akarata teljesedett: az ö egyszülött fia jött a szörnyű bűnösök közé, az em­berek közé. Átalakult az egész világ; megvál­tozott az emberek fölfogása, gondol­kozás világa. Másként kezdtek érezni, gondolkozni és cselekedni. Uj szint öltött minden. Jézus Krisztus leszáll a földre. Itt megalapítja egyházát, terjeszti orszá­gának uralmát. Nagy müvének keresztül­vitelére gyarló férfiakat — az apostolo­kat — veszi maga mellé. Velük együtt fáradozik, tűr és szenved. Az isteni Mester már befejezte a megváltás mun­káját. Ujjong, örvend minden hivő lélek, hogy már most itt a nagy szabadító. De kevéssel azután megváltozik minden. Ugyanaz a nép, mely a Messiást lel­kesedő üdvkiáltásokkal fogadta, meg-l csúfolja, kigunyolja öt és mint valami gonosztevőt a bitófára viszi. Jézus Krisztus Nagypénteken elesett az ámító zsidók csapásai alatt. Az apostolok .és tanítványok, mint gyarló és félénk em­berek csüggedtek, megfélemledtek és reményüket vesztették. A nagy titkot tehát most is csak mélységes mélyhomály fedte. De nem sokáig maradt ez igy. A szívfacsaró kínos kereszthalált követő dicsőséges föltámadás után való ötvene­dik napra nagyszerű és fönséges ese­mény történik. Jeruzsálem városon nagy szélvész rohan végig. A föld va­lami dübörgéses rengés közt meg­megrándul. Az ég megnyílik és csodá­latos fényt önt ki magából. Tüzes nyelvek láthatók, megjelenik a Szent­lélek. Jeruzsálem minden lakója tanúja e rendkívüli jelenségnek. És mi történik? Az eddig oly annyira gyönge, tudatlan és erőtlen férfiak egyszerre erősek lesznek, mint a megdönthetetlen erős szikla, mindent- tudó, megczáfolhatatlan bölcsek. Elő­lépnek a zárt szobából, beszélnek min­den nyelven, hirdetik a megfeszített Messiást, a kit mindenkoron imádni kell. Bámulatot keltő csodák erösitik minden szavukat. — Hitelt nyernek mindenfelől; az isteni Mester gyilkosai ezrenkint térnek meg. A keresztény egyház megalakul Jeruzsálemben, el­terjed egész Judaeában, meghódítja a romiakat és az egész földkerekséget. „Az én országom nem e világról való.“ A jövendöllek ezt a legfölségesebb tit­kát, melynek megfejtése után epedve sóvárgott az emberiség lelke és a melyet eddig maguk az apostolok sem értettek, most egyszerre megértik, sőt ők magák magyarázzák másoknak. Megtanítanak e nagyszerű titokra min­denkit, oktatnak, mert ök fölvilágosit- taltak; megtanította őket a Szentlélek. Mert miként a Zsoltáros mondja „Be- ; léjük bocsátván leheletedet, fölélednek és megújítod a föld színét.“ Ezt a fönséges átalakulást művelte a Szentlélek kezdetben, ezt műveli mai nap is. Ennek a csodálatos tör­ténetnek megünneplésére készülünk a legközelebbi napokban. Magasztos ün­nep ez, a Szentlélek Isten mindent átalakító nagyszerű ünnepe. Jöjj tehát Szentlélek Isten! Alakítsd át most is, újítsd meg, — mire megromlott, mélyre sülyedt modem korunknak oly nagy szüksége van — a föld szinét. Erösitsd meg az eltévedt emberek hitét! Oszlasd szét a hitetlenség, szabad gondolkozás és a közönyösség borongó felhőit! Óh öntsd az emberekbe leheletedet, hogy föléledjenek és megujhodjanak ! Haunstädter József. Az ember élettartama. Az emberi élet tartama a legkülönfélébb befolyásoknak van alávetve. Két körülmény gyakorol leginkább, befolyást: átöröklés és életszokások. A gyermekekre nézve legjobb, ha atyjuk, amikor születnek, nem fiatalabb 25 és nem idősebb 40 évesnél és az anya életkora a 35 évet meg nem haladja. Betegségek az át­öröklésnél természetesen nagy szerepet játsza­nak, első sorban a tuberkulózis. Rákbeteg­ségnél az átöröklés veszélye nem oly nagy, mint a nagyközönség azt gyakran hiszi. Ä test súlyá­tól is sok függ. Aki fiatal korában nagyon kövér hosszú életre nem igen számíthat, mert a kövér emberek betegséggé szemben ellen álló képességgel nem igen bírnak. Fontos az ' edény- és idegrendszer állapota. Akinek fino­mabb iiterei vannak, tovább fog élni, mint akinek literei vastagfaluak. Túlságos élvezetek ártanak életünknek; sokkal kevesebben beteg­szenek meg a munkától, mint túlságos élvezetektől. A hivatás is befolyást gyakorol élettartamunkra. Az ember élettartama a legutóbbi húsz év alatt az összes kulturállamokban növeke­dett. Ausztria—Magyarországban a halandó­ság ezer lakónál 32-ről 29-re, Hollandiában 21-ről 18-ra apadt. Ez az örvendetes ered­mény természetesen első sorban a közegész­ségügyi berendezések javulásának köszönhető. Az életbiztositódársaságok adatai alapján kiszámították, hogy aki harminczadik évét betöltötte, nagy valószinüséggel számíthat arra, hogy a hatvanadikat is túléli. T ARCZA. Pünkösdi Rózsa. Irta : Limy Jenő. Fcslő bimbó bokor alján, Tüske védi báját, így köszönti pünkösd napján Himes pille párját. Tarka lepke epekedve Csókját hinti rája, Mint — a méz — oly édes a csók Pünkösd szép napjára. Bárány felhő fenn az égen Irigvli a csókot, S harmat képben, száll le szépen Belepve a bokrot. De a rózsa, piros rózsa Eltakarja ajkát, Hogy — ne Ízlelje a harmat, Hőszerelmes csókját. Szenvedélytől ég az ajka Kéri esedezve, De a rózsa, piros rózsa Nem hajt kérelemre. S mig csatázik rózsa, harmat Kerti bokorágon — Addig szeme megakad a Pünkösdi virágon — Leszakítja — gonosz lélek — a rózsát [az ágról, Rövid mese — ez a vége — pünkösdi [virágról.-ifi- <3.0,1. Irta iTa.g'jr Ulászló alispán, felolvastatott a Dalegyesület május 3-iki dalestélyén. E helyen, ez alkalommal a felolvasó ! asztalhoz ülve, önkénytelen a dal hatalmá­ról, ez elcsépelt, de mégis mindig uj tárgy- ( ról kell szólanom. Már a vénülő kor hajhullató derétől ] érintett főhöz talán nem is illőnek látszik e tárgy, mely önkénytelen is a múltak édes | emlékeit idézi fel, de csak az a boldog ! vénség, mely nem szégyenli a múlt emlékei- j nek megújulását már a bölcsészet szemüve- ! gével tekinteni, mert látja, hogy annak az I öregkorhoz nem illő csapongásait nem e csapongás értelmetlen, talán idétlen volta i okozza, hanem a haj szálainak ezüstje vagy hiánya, a rugékonyságát vesztett test esetlen mozdulata. Az ifjú kor csapongásainak képét iga- - zán és híven a táncz tükrözi vissza. Illik, | sőt elengedhetetlen kelléke az ifjú kornak, s az arra vonatkozó emlékek hiánya a szégyen, és nem teljes annak az öreg kornak eniié- j kezete az örömökről, mely fiatalon a zene I hangjai mellett nem karolta át azt, a kit ! szeretett vagy legalább szeretni hitt.- Én, a ki nem voltam szerencsés a dal i művészetével bírni, érzem legjobban meg- | ítélni a dalnak erejét, mert ügy nekem látszó­lag indokolatlan hangzavar által a gondolatok, ábrándok egész raja vett körül, hogy a leg­nehezebb időkben is a megnyugvásnak .egy különös, megfejthetetlen varázsa ringassa nyugalomba vagy töltse he érthetetlen, de uj erőt lehelő reménynyel lelkemet. Nekem, a dalban tudatlannak, kellett ereznem azon csodálatos hatását a dalnak, hogy vigsággal tele lelkemet szomorúvá tette s a búval tele szívnek fájdalmát megenyhi- tette s ma midőn látszólag már csak egy uj ének van számomra, a sir körül felzokogó zsolozsma, a dal szeretete ettől a gondolat­tól sem csökken meg s azt hiszem, hogy az érezni megszűnt szív még egyszer feldobog a dal hangjaira s annak szárnyain emelkedik a lélek egy szebb hazába. A dalnak e szerepe a sírnál szentté teszi a dal művészetét, mely nemcsak a szerelemnek, egyéni vigságnak és búnak ki­fejezője, hanem a hit és a hazaszeretet leg- meghatóbb kifejezése. Minden nemesebb érzelem legmagasabb fokát a dalban fejezi ki. A ki dalolni tud, az szerelmének kifejezésében túlszárnyalja j azt, a kinek a dal művészete meg nem adatott s a hitéért martyr halált szenvedő vértanú ajkán a dallal volt képes szembenézni bor- í zasztó halálával s minél kevesebbszer zug fel egy nemzet ajkán a nemzeti ének, annál inkább elhunyóban vagy alszik a hazaszeretet. Szegény érzelmekben az a nemzet, melynek nemzeti dala sincs, s szellemileg értelmetlen az, melynek népe nem teremtett magának dalt, hogy a munkások dalától han­gozzék a róna, völgy és a hegy. A mit a nemzetről mondtam ismételem az egyénről is s bármily derék, bölcs és okos legyen is valaki, ha a dalnak nincs semmi hatalma felette, hiányzik jelleméből egy melegebb, egy rokonszenvesebb vonás, mely nélkül bármily bőven vegye is ki részét a tiszteletből, számára a szeretetnek csak paránya marad. Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy elfásult sziveket a dal bűbája megejt s nálok nem is sejtett érzelem világot hoz létre. A színek hatását a távolság nem csök­kenti, sőt legtöbb esetben neveli, ha figyel­men kívül hagyjuk is az emberi kéz reme­keit, még a természet is gyakran a színek határait mereven szabja meg és szükséges bizonyos távolság, hogy a színek egygyé olvadjanak, összhangot s vele bizonyos meleg­séget, mely a vonzódás csirája, nyerjenek. A hang a távolságban is képes bizonyos melancholicus hatást teremteni, de a dal valódi hatást csak a közelben tehet, mikor az egyes hangok árnyalata tisztán kivehető. A természet nem képes úgy össze­vissza hányni színeit, hogy a hatás a rut fogalmát keltse fel bennünk, de nem képes arra sem, hogy a borzadáíy vagy félelem érzetét keltse fel bennünk. Nehogy valaki kifogást tegyen, nem a fényről s annak ellen­tétéről beszélek, de a színekről. A hang ellenben természetben is képes dissonáns kellemetlen lenni, a mit bizonyit némely állati hang, képes félelmet szülni. Ez magá­ban elég bizonyság annak igazolására, hogy a hang. nagyobb képességgel bir az érzel­mek kifejezésére. A hangot minden phonog­raph daczára sem vagyunk még képesek állandósítani, mert ha ezt tehetnők, s a dal bűbája ép oly tisztán hamisítatlanul hangza­nak fülünkbe, mint a színek pompája Titian, Raphael festményeiről, azt hiszem, a dal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom