Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-17 / 16. szám

gazdálkodással járul a természet, éppen osztogatván pazaron csapadékait, mikor a föld legkevésbbé lát bennök szűköt és éppen akkor fukarkodik legjobban, mikor talaj és vetés leginkább eped egy csepp esőért, csak öregbül a különben is annyira érezhető baj.

A melegebb évszaknak legnagyobb szüksége van nyirkosságra, eszerint a nyárnak hazánkban azon fokban kellene több-több csapadékot kapnia, amint melegebb és melegebb lesz. Másutt, hol mégsem oly vizfogyasztó a nyár, kétszerannyi vízmennyiséggel bir, mint a többi évszakok bármelyike. Nálunk a nyirkossággal gazdálkodni kellene ; gyakran kell ugarolni, a talajt fel kell porhanyitani, mély barázdákat huzni, a lehető legmélyebb gyökerű növényzetet tenyészteni, nemcsak minthogy porhanyó földben több oldható táplálékot talál, nem azért, hogy az eke vagy a mély gyökerű növény tápanyagokat szedjen föl a mélyből, hanem, hogy annál több nyirkosság gyűljön meg tartósan a porhanyó s mélyen szántott talajban s a mélyre menő gyökerek abból a talajrétegből szívhassák föl a nyirkot, melyben az legbizonyosabban és leghuzamosabban található.

Ha a nedvesség ökonómiáját határozottan keresztül akarjuk vinni hazánkban, erdőültetésnél és ápolásnál okosabbat nem tehetünk. Az erdőnél misem takarékoskodik jobban a nedvességgel. A fölötte nyugvó hűvösebb légnek nincs szüksége nagyfokú nedvességre. Az erdő 8—12-szer kevesebbet párolog el ugyananyi idő alatt, mint a rét- ség és nyirkosságban még mindig nem lát szűköt, mikor a puszta már rég igazán puszta.

Az erdő ápolása mind jobban fog ajánlkozni, minél inkább faizásra szorul a sikság.

Ha egyszer valamikor azzá a kellemes és virágzó kertté lesz a magyar alföld, a magyar ember e büszkesége és gazdasága, melyről Széchenyi jövendőigetett hazájának, egyébb valaminek kell annak lenni a természet sütő-serpenyőjénél, melyet az éghajlat időről-időre hatalmába ejt, mikor aztán a mezőgazda legszebb reményei füstbe mennek és egyetlen hátralékképp sivár nyomor marad vissza.

Az erdősítés mellett csak az öntözés varázsolhatja e zöldelő kertet a napsütötte alföldre s az előbb-utóbb meg is fogja azt tenni.

HÍREK.

— Közgyűlés. A nagykárolyi Kölcsey- Egyesület f. hó 20-án, vasárnap d. e. tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlést megelőzőleg Kölcsey-szobrát fogjuk megkoszorúzni. A gyülekezés a vármegyeház nagytermében történik, a honnan 9 órakor a főgymnasiumi ifjúság zászlója alatt a szoborhoz vonulunk. Itt az ifjúság elénekeli a Kölcsey Hymnusát, majd Szintay Lajos a főgymnasiumi önképzőkör elnöke beszéd kíséretében leteszi áz egyesület koszorúját, azután pedig Vörösmarty Szózatát énekli az

NAGYKÁROL

ifjúság. A koszorúzás végeztével azonnal a vármegyeház nagytermébe vonulunk vissza, a hol az elnöki megnyitó után a titkári, pénztárosi és szakosztály-elnöki jelentés felolvasása képezi a közgyűlés tárgyát. Itt ejtjük meg a tisztikar megválasztását is. (Cs.)

— Személyi hir. D ebre ez e ni István polgármester a Nagykároly—mátészalka— csapi vasút engedélyezési tárgyalásán leendő részvétel tárgyában kedden délután Budapestre utazott.

— Főgymnasiumi ünnepély. Április 11-én, az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóján fögymnasiumunk ifjúsága ünnepélyt rendezett a városi tornacsarnokban, melyen bár nem nagy számú, de lelkes közönség vett részt, mely lelkesen tapsolt a szereplőknek. Az ünnepély a zenekar játékával vette kezdetét, mely a Japán indulót játszotta el. Azután Liszer Emil VII. o. t. szavalata következett, ki szép hanghordozással, lelkesen adta elő darabját. Az énekkar énekelte el azután a Hymnust, melyet a zenekar magyar népdalok előadásával követett, mint mindig, úgy ez alkalommal is nagy tetszést aratva az ügyesen előadott darabokkal. A programúi következő pontja Weisz Bernát VII. o. t. szavalata volt, ki hatásosan adta elő Ábrányinak „A magyar nyelv“ czimü költeményét. Az énekkar által igen sikeresen előadott kuruez dalok után Hám József főgymn. igazgató tartotta az ünnepi beszédet. Feszült figyelemmel hallgatta a közönség a jeles szónok szívből fakadó, tartalmas szép beszédét, mely hazafias, vallásos és tanulságos volt s melynek minden szavából a hü alattvaló, a magyar ember s az ifjúság szerető atyja, vezetője tűnt ki. Zúgó tapsok között fejezte be beszédét, mely fénypontja volt az ünnepélynek. Az énekkar énekelte el a „Szózatot“, mire az ünnepély a zenekar játéka között véget ért.

—- Hangverseny. A „Kölcsey-Egyesület“ által eddig rendezett összes estélyek fénypontja zajlott le a vármegyeháza nagytermében folyó hó 12-én tartott hangverseny alkalmából. Valóban bámulatos az a siker, melyet az egyesület fel tudott mutatni azóta, mióta az irodalmi szakosztály élén Gsóti Márk tanár áll. Igazán szerencsés keze van, mert mindig fel tudta a közönség érdeklődését csigázni a válogatott műsorral, s a közönség mindig többet kap, mint amennyit a nyomatott programm igér. Régen nem látott a vármegyeháza oly szép számú és intelligens közönséget együtt mint ez alkalommal, mely gyönyörködve élvezte a hangverseny szereplőinek előadásait, s nem győzött eleget tapsolni, hogy megelégedésének eléggé kifejezést adhasson. Készséggel elismerjük, hogy a kiváló sikerből nagy rész illeti a szatmári vendégeket, de a mi szereplőink is oly élvezetet nyújtottak, program alpontjaik oly művészi niveaun állottak, hogy méltóan igényt tarthatnak a legteljesebb mérvű elismerésre. — A hangversenyt a kassai III-ik kerületi honvédzenekar nyitotta meg Beethoven Fideliojából a „Leonore nyitány“ előadásával. Már magába az, hogy honvédzeneI j

i kar játszik, elég a közönség lelkesedéséhez,

I de ha hozzáadjuk azt a minden izében ki- {váló játékot, melyet a zenekar Nyári József I karmester vezetése alatt produkált, akkor mi is osztozunk a közönség elragadtatásában, mely szűnni nem akaró tapsokkal hálálta meg a nyújtott élvezetet s addig tapsolt, mig az udvarias karmester egy ráadással meg nem toldotta a programmot. Második | szám gyanánt Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő felolvasása következett, ki „A dióshalmi tiszteletes“ czimen egy bájos kis történetet mesélt el nekünk, mely humoros tartalmával, elragadó szép stílusával gyönyörködtetett. Az ismert Írónak e kis dolgozata csak szaporíthatja sikereit, mi pedig őszinte köszönettel tartozunk neki, azért a kellemesen eltöltött perczekért, melyet felolvasásával nekünk szerzett. Harmadik szám Baudisz Erzsiké szavalata volt, ki Bállá Miklósnak pályanyertes költeményét „A rútacská“-t szavalta el. A szép költeménynek sok érzelemmel bővelkedő részeit oly kiváló sikerrel érvényesítette a szavaló urhölgy, hogy szinte j megelevenedni láttuk a kis rút postás leány-! kát a mint a rándevura siet és sajnálkoztunk szegénykének szomorú sorsán. Az érzelemteljesen előadott költeményt lelkes éljenek követték úgy, hogy a szavalónak több Ízben kellett a pódiumra lépni, hogy a közönség óváczióját megköszönje. Következő szám a honvéd-zenekar játéka volt, mely a kiváló karmester és ismert nevű zeneiró Nyári Józsefnek „Ballet-csárdás“ czimü művét adta elő. A darab tulajdonképen népdalegyveleg, összeszőve egy pár gyönyörű magyar népdalból. Minden sorából egy-egy ismert, kedves népdal akkordjai hangzanak ki, művészi változatokkal tarkítva, kitűnő, összhangzó előadásban mely nagyon tetszett a közönségnek, s rokonszenvének minden jelével elhalmozta a szerző karmestert s a kitünően működő zenekart. Tíz pereznyi szünet után az estélynek | egyik legszebb száma következett. Jeney Gézáné sz. Nagyfalussy Julia úrnő szavalta el Csokonai Vitéz Mihálynak „A reményhez“ czimü versét és a Rákóczy-nótát a honvédzenekar kísérete mellett. Áiiitatos csendben , hallgattuk a gyönyörű szavalatot, a mint fájdalomtól kesergő hangon kiáltott fel a magyarok Istenéhez a bujdosó kuruez s ha valaha, úgy ez alkalommal éreztük át azt a végtelen fájdalmat, mely a kuruez szivét dúlhatta szabadságának sirhalmán. El költeményt szavalni még nem hallottuk, s az előadó úrnőt nem tudjuk eléggé kiemelni, hogy méltóan honoráljuk remek előadásáért. A lelkes közönség valósággal tüntetett s többször kellett megjelennie az emelvényen, hogy megköszönje a minduntalan felhangzó tapsokat. Majd ismét egy kedves vendégünk, Orosz Alajos szatmári főgimn. tanár énekében gyönyörködhettünk, ki Sternberg Anikó zongorakisérete mellett Schubertnek „A vándor“ czimü művét énekelte el. A gyönyörű bariton hang a mint a teremben felhangzott, megragadta a közönséget, mely azután a legnagyobb figyelemmel kisérte a remek ének minden egyes fázisait, melyhez a diserét, finom zongorakiséret a legélvezetesebben

Y ÉS VIDÉKE.

simult, s zúgó tapsokkal adott kifejezést elismerésének és követelte az ismétlést, mire a tanár ur Huszka Jenőnek „A két veréb“ czimü darabját, melyhez a szöveget Beöthy László irta, énekelte még el hasonló fényes sikerrel. — Utolsó előtti számot Kemény Emil szavalata képezte, ki Radó Antalnak „Asszonyőrizet“ czimü költeményét adta elő. Ez a mi kedves művészünk, ki nemcsak mint kitűnő hegedüvirtuoz, született műkedvelő- színész, hanem mint szavaló is az elsők között áll, ez alkalommal is habár kissé rövid, de igen mulattató költemény precziz előadásával ért el szép sikert, tapsra ragadva a közönséget művészi előadásával. — Befejezésül Wieniawsky „Legenda“ czimü müvét játszotta el a honvéd-zenekar primhegedüse, kiváló szép teknikával, minden legkisebb árnyalatot preczizen fejezve ki, ennek végeztével felhangzott a Rákóczy-induló, mely egyszersmind a hangverseny programmjának befejezését is jelentette. Az estély 11 óra felé ért véget, mely után vacsorához ült a közönség s azután Fátyol Józsi zenéje mellett tánezra perdült s a hajnali órákig járta a legjobb kedvvel. Az anyagi eredmény meghaladja a 400 koronát. (—ó.—)

— Dalcstély. A jövő hó 3-án, a polgári olvasókör helyiségében tartandó dalestély igen sikeresnek ígérkezik, mely egyébiránt terített asztalok mellett egy korona belépődíjjal lesz rendezve. A közönség már is érdeklődik az estély iránt, melynek teljes pro- grammját jövő számunkban közöljük. Külön meghívók nem lesznek kibocsátva, hanem falragaszok utján lesz a közönség meghiva.

— Választmányi ülés. A Kölcsey-Egyesü- let igazgató-választmánya folyó hó 19-én, szombaton, délután 4 és fél órakor előkészítő gyűlést tart, melyre az egyesület választmányát tisztelettel meghívja ez elnökség.

— Műkedvelői szinielőadás. A kath. legényegyesület Pünkösd másodnapján műkedvelői szinielöadást kíván rendezni. Az egylet tagjai nagy lelkesedéssel karolták fel az eszmét és Tóth Edének egyik kiváló népszínművét fogják előadni. A szerepekre az egylet legjobb erőit nyerték meg s igy a siker — mely mindig nyomon kiséri az egylet mulatságait — bizonyára ez alkalommal sem fog elmaradni.

— Uj tanítónői állás. A helybeli ev. ref. elemi leányiskolánál a f. évi szeptember 1-én felállítandó második tanitónői állásra pályázat hirdettetett. Az okmányokkal felszerelt kérvények május végéig nyújtandók be Asztalos György lelkész, iskolaszéki elnökhöz. A választás junius elején lesz.

— Megalakulás. A róm. kath. iskolaszék és egyháztanács f. hó 13-án délután tartotta meg alakuló gyűlését a róm. kath. fiúiskola tanácstermében a következő eredménynyel : Mindkét testület egyházi elnöke Palczer Ernő k. r. kormánysegéd, helybeli plébános és házfőnök. Az iskolaszék tiszteleti tagjai: Eösz Ferencz, Hegedűs József és Schusteritsch Ignácz. Világi elnök: Dr. Serly Gusztáv; gondnok és pénztáros: Kőszeghy Gyula; jegyző Csóti Márk. Rendes tagok:

ki nem elégíthető szellem költői felemelkedésének. Erre az ihlettség szárnyain való felemelkedésre pedig éppen annyi jogezímünk van, mint lelki és testi erőink bármely más működésére. Sőt nagyon is értékesnek tarthatjuk azt, ha látjuk, hogy az örökkévalónak keresésével és a földi dolgokkal váltakozva! foglalkozó szellem ezen fellendülése milyen j éltetőleg és üditőleg hat egész nemzedékekre I s miként ad az gyakran és közvetve a tudományos búvárkodásnak is uj meg uj lökést. Az a valláserkölesi elv pedig, amiből Plato és Aristoteles kiindultak, az emberiség gondolatvilágát határozott czél felé terelte és képesítette, hogy évezredek erkölcsi küzdelmei és törekvései mélyebb tartalmat nyerjenek. Ilyenképen maga az eszmetan is, bár tudománynak nem tudomány, még ma is erkölcsi és szépészeti tartalmánál fogva sok áldásnak forrása.

Csak azzal az egygyel kell a világnak, még pedig véglegesen tisztába jönnie, hogy mindez nem tudás, hanem költészet. Állítsa bár ezen költészet jelképiesen elénk a dolgok ! lényegének azt a valódi oldalát is, amit! elménkkel felfogni képtelenek vagyunk. Az j ideálizmus lényegénél fogva költészet, bár előttünk magasabb és ismeretlen igazságok j lelkesült képviselőjének tűnjék is fel. Az eszmék költői szülemények s lehetnek ugyan alkalmasak arra, hogy egész korokat meghassanak, de nem lehetnek sohasem általánosak, sem változatlanok. Hanem azért már maga a körülmény, hogy keblünkben ilyen költői és teremtő ösztön honol, ami a bölcselkedésben, művészetben és vallásban — jóllehet ellentmondásban az érzékekkel és az értelemmel —: a legnemesebb és legjózanabb emberektől is, a puszta megismerésnél többre tartott eredményeket létesíthet, már maga ez a tény is bizonyítja, hogy az ideálizmus is összefügg az ismeretlen igazságokkal, habár másképen is, mint a materiálizmus.

A materiálizmus az érzékekre támasz- j kodik és egész világfelfogását azok, meg az értelem irányítják. Hozzá kétségtelen, hogy j a legnagyobb állandóságot, biztonságot és ] törvényszerűséget éppen azon dolgok tanúsít- í ják, amelyeknek létezéséről és mivoltáról az értelem s az érzékek segélyével szerzünk tudomást. Valamint, hogy a legnagyobb valószínűség szerint, azok az örök törvényekkel szabályozott külső világgal is a legszorosabban függnek össze. Ezért az érzékek bizonyítékait mindenki elfogadja; a józan értelem pedig ítéleteiben nem téved, nem inga- i dozik.

Igaz, hogy a materiálizmus is költ, mert a tünemények világának elemeit csak elképzeli. De ezt a legnaivabb módon teszi; az érzékek vezetésével. Azt meg épen gyerme- ; j kés lenne gondolni, hogy a materiálistának ne lenne olyan eszméje, a mi a régi nézetekkel homlokegyenest ellenkezik. Az eszme a tudományok előhaladásához csakúgy szükséges, mint a tapasztalás. Nem is vezet az szükségképen a metafizikához, bár a tapasztaláson mindig kívül esik, s jóllehet a tapasz-: talás elemeiből öntudatlanul, s hirtelen mint a kristály tűnik elő, visszavezethető megint a tapasztalásra. Elfogadható, vagy elvethető, a mint azzal megegyezik, vagy annak ellentmond. Vagyis a tudományos eszme épp úgy keletkezik, mint a költői vagy a metafizikai, csakhogy- aztán másképen viselkedik. Aláveti magát a megvizsgálás itélőszékének, a melyben az érzékek, az értelem s a tudománvos lelkiösmeret a tanácsbirák. A gyermekezipő- ben járó tudomány az eszmét összezavarja a ténynyel. A kifejlődött és biztos rendszerű az eszmét szigorú kutatás utján föltevéssé s végül elméletté alakítja át. A zenei hangok közönséges módon nem érzékelhető számszerüségének felfedezése Pvthágorás tanítványai egyik eszméjének köszönhető.

1 Fülünk segélyével arra soha sem jöttünk volna reá. Hanem aztán az eszme helyességét a tapasztalás is igazolta; mert bebizonyult, hogy kétszer rövidebb húr kétszer több rezgést is végez és kétszer magasabb hangot is ad. A többi meg ebből önkényt következett és az eszme ma tény. Ezekből látható, hogy a materiálizmus felette elővigyázatos; töprengő, kételkedő, s biztos módszerétől el nem tér. Szóval konzervatív, s ezzel megvan óva a nagy hibáktól, a képzelgésbe való elmerüléstől.

Másfelől pedig az idálista is lehet búvár, csakhogy búvárkodása forradalmi jellegű. EJzért is szokás az ideálistának úgy a vallási, mint az állami, de még a polgári életben is forradalmi hajlamokat tulajdonítani, mint olyannak, a ki a hagyományokat felforgatni törekszik. És valóban a történelmi nagy újítók tényleg mind ideálisták is voltak. Ha nem azért a legegyoldalubb ideálista sem veti meg egészen a tapasztalást, s ha az érzéki világban nem lenne annak semmi nyoma, hogy az érzékek néha az igazi tényeknek csak tarka, de nem valódi képét tüntetik elénk, rósz lábon is állhatna az ideálisták meggyőződése. Ámde erről már csak az érzéki csalódások is tanúskodhatnak.

Szóval az agyrémek, s az eszmék csak annak a természetnek szülöttei, a minek az érzéki észlelés utján szerzett fogalmak. Nem esetleg merülnek fel azok a szellem ; előtt, hanem olyan lélektani folyamatnak ' eredményei, a melyben az érzékek is közreműködnek. Az eszme az agyrémtől nem i eredetére, hanem értékére nézve különbözik, értéke pedig abban áll, hogy tökéletesen odasimul az ember ki nem magyarázható és legbensőbb lényéhez.

Ekként tekintve az ideálizmust és mate- riálizmust a maguk igaz valóságában, talán

nem lesz nehéz belátni, hogy úgy állítani ! azokat egymással szembe, a mint némelyek j teszik, szelíden szólva legalább is értelmetlenség. Közös forrásból ered mindakettő, s mindegyiknek megvan a maga jelentősége, a maga haszna, s igy az emberre nézve a maga becse. Innét is van aztán, hogy az okos számbamenők között — eltekintve a ritka kivételektől, — épp’ oly kevéssé találhatni határozottan ideálistát vagy csak materialistát. mint akár flegmatikust, vagy koleri- kust; egész osztályok pedig csak ideálisták, vagy csak materiálisták, bizony nincsenek.

Hogy a mai világfelfogásunk materi- álisabb mint a régieké, s hogy azoknak sokszor különös ideáit ma kinevetjük, az tény; valamint tény az is, hogy Darwinnak és Helmhóltznak annyi pozitív tényen alapuló a lét és világ legmélyebb ereit felkutató tanaival szemben, Kant és Hegel metafizikája ma már csak holt formulának látszik. Ámde mi ebben a veszedelem? Talán csak nem az, hogy az igazsághoz, a mit egészen meg nem érthetünk, legalább közelebb jutunk. Lehet-e ideálisabb valamit gondolni az igazság keresésénél ? A materiálizmus terjesztésével pedig épen a természettudományokat vádolni a legnagyobb képtelenség, a mikor azok az ideális világnézetnek csakúgy nem ellenségei, mint nem az semmiféle más tudomány sem.

Különben a legtöbbször azok, a kik napjainkban az idealizmus megfogyatkozását,

! s a materiálizmus terjedését emlegetik, nem ; is ezekre gondolnak, hanem a pénz, a vagyon ; és az anyagi jólét után való féktelen vágyra és törekvésre, a minek szerintök tartózkodás nélkül rabjai lesznek még olyanok is, a kiknél az ellenkezőt látni esnék jól a szemlélőnek. És megengedjük, hogy sokban igazsá- : guk is van.

Meggondolandó azonban, hogy ez csak átmeneti állapot. Nem is uj jelenség; hiszen