Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-27 / 9. szám

meg. Mindenekelőtt tudnia kell. hogy mily egyes anyagokból áll minden élelmiszer, kell tehát a százalékos összetételt ismernie; tudnia kell, hogy a fehérnyén, zsiron és szén­hidrátokon (czukor és keményítőn) kívül a hamurészek vagyis a tápláló sók a legfon­tosabbak, mert ezek képezik az egészséges vért. Erre a táplálószerek kémiája tanit, amelynek segítségével tehát lehetséges az ételek helyes kiválasztása és összeállítása. Azután tudnia kell a gazdasszonynak, hogyan kell a táplálószereket elkészíteni és élvez­hetővé tenni. De már itt egy sem akad, aki azt'nem állítaná, hogy ehhez ért. De éppen ez nem áll. A férfiak nagyon keveset törőd­nek az egész élelmezési ügygyei; ehhez semmi közük, mondják az asszonyok. Amit azonban a főzésből tudnak, azt anyjuktól vagy nagyanyjuktól tanulták. A táplálószere­ket először kilúgozzák és azután az értéktelen rostanyagot és egyéb maradékot fűszerek­kel ismét Ízletessé teszik, a tápláló sók pe­dig a csatornába kerülnek. Miképpen kép­ződjék igy egészséges vér? Ezen segíteni kell. A felnőtt női nem­zedéket szóval és írásban, tehát oktató elő­adások és útbaigazító könyvek utján tájékoz­tassuk a főzés módjáról. A serdülő női nemzedéket jó főzőisko­lákban kellene kiképezni, melyeket nemcsak a fővárosban, de minden vidéki városban is bekellene rendezni, talán a nőegyesületekkel vagy más egyletekkel kapcsolatosan. Ez iskolákban gyakorlaton kívül nagy súlyt kel­lene helyezni az elméletiekre, av tudományos oldalra és a táplálószerek ismertetésével, kémiájával kellene foglalkozni. Mert a főzés művészet, melyet nem elég megtanulni és tudni, de észszel felfogni is kell. A női nemű fiatalságot jó, alkalmas könyvek fonalán rendezendő felvilágosító oktatásban kellene részesíteni, még pedig a természetrajzzal és növénytannal kapcsola­tosan. A minek testté, vérré kell válnia, annak már jó korán az értelembe kell be­hatolnia, mert különben a jövőre nézve el­vész a gyakorlati érték. Ha azonban az asszonyok még gyermekkorukban megtanul­ták, miféle anyagokból állanak a tápláló­szerek s mi az értékük és jelentőségük szerve­zetünkre nézve, akkor, mint felnőttek nem fognak az elkészítés körül hibákat elkövetni. Csak ez utón érhetjük el, hogy oly női nemzedék serdüljön löl, amely gazd- asszonyi hivatásában képesített arra, hogy egészséges, czélszei’ü és helyes táplálkozás­sal biztosítson egy egészséges, erős és ki­tartó nemzedéket. Ennek elérése bizonyára nehézségekbe fog ütközni, de nem lesz le­hetetlen, ha a felsorolt intézményeket a gyakorlati életbe visszük s nem temetjük el erőnket jámbor óhajtásokba. H I R E K. — Márczius !5-ike megünneplése tár­gyában a függetlenségi és 48-as párt végre­hajtó-bizottsága által kiküldött albizottság a folyó hó 23-án tartott értekezlet alkalmából átiratot intézett a vármegyei alispánhoz, a város polgármesteréhez, a Kölcsey-Egyesület, két kaszinó, kath. legényegylet, protestáns társaskör, ipartestület, dalárda, kereskedő- ifjúsági kör, izr. tanulósegélyző- és önképző- egylet elnökségéhez s a két helyi lap szer­kesztőségéhez, hogy a rendezés megbeszélése és eszközlése tárgyában ma délután a pol- gári kaszinó termében tartandó éi'tekezletre megbízottaikat küldjék el. A mai értekezlet fogja a programmot megállapítani. — Felolvasó-estély. A helybeli „Kölcsey- j Egyesület“ által folyó hó 23-án, vasárnap a j vármegyeháza nagytermében rendezett fel­olvasó-estély kitünően sikerült s az egyesület j szépirodalmi szakosztálya uj elnöke Csóti j Márk főgimnáziumi tanár meglehet elégedve buzgólkodása eredményével. Felolvasó-esté- i lyen városunkban még sohse lehetett látni j oly szép számú közönséget, mint a minő ez al- | kálómmal egybegyült, a vármegyének nem­csak nagyterme, hanem karzata is megtelt a túlnyomóan nőkből álló közönséggel. Csóti i Márkot, az uj elnököt, már a felolvasó-asztal­hoz való közeledtekor tapssal fogadta a j közönség, ezzel elismerését akarta kifejezni az uj elnök buzgólkodása iránt. Az uj elnök megnyitó beszédében kissé szokatlan hangon de az igazmondás érzetével ostorozta a vá­rosunkban dívó klikkrendszert, hangsúlyozva, hogy az ily estélyek alkalmával kissé eny­hébben gyakoroljanak kritikát azok, kik bár I talán helyesen írni sem tudnak, mégis le- szokták rántani a szereplőket a sárga földig. A rövid, de velős felolvasást, melylyel kitar- j tásra buzdította a szereplőket és a közön­ség támogatását kérte az egyesület részébe — zajos tapssal fogadták. Az estély második | számaként Bakó Bálintné úrnő szavalta el ! „Edmondó de Amicis“-nek „A ruha“ czimü | bús költeményét szépen, helyes hanghordo­zással, egyes részletek által könyekig meg­indítva a hallgatóságot. Hogy a tapsokban nem volt hiány az természetes dolog. Ez­után az estély legsikerültebb száma követke­zett, Kemény Alajos pénzűgyigazgató fel­olvasása: Adóról, bélyegről. A mily száraz­nak Ígérkezett a téma, oly kellemesen érin­tette a közönséget annak szellemes feldofgő- | zása, s a népszerűtlen dolgokról oly sok i érdekest és mulattatót hallottunk, hogy a I felolvasás a közönséget — noha a felolvasás J nem rövid ideig tartott egész idő alatt derültségben tartotta. Szűnni nem akaró éljenzés és tapssal köszönte meg a közönség a népszerű pénzügyigazgatónak a nyújtott I szellemi élvezetet. Ezután Sternberg, Anikó k. a. ügyes zongorakisérete mellett Szabó Miklós uj zenetanár játszotta el Sehuinan j „Meseképek“ czimü müvét és a „Múlt és jelen“ czimü saját szerzeményét elég csino- ; san, sok tapsot aratva. Végül Kemény Emil j adott elő egy vig monologot a nála már megszokott élénk temperamentummal és ügyes alakítással, miért szintén sok tapsot kapott. Az estélyről a közönség a legjobb hangulatban távozott. Kemény pénzügyigaz­gató szellemes felolvasását lapunk mai tárcza- rovatában közöljük. A legközelebbi felolvasó- estély márczius hó 10-én lesz megtartva, még pedig a zongoravétel alapja javára ! csekély belépődíj mellett. — Műkedvelői szinielőadás. Vasárnap, márczius hó 2-án a polgári olvasókörben megtartandó műkedvelői szinielőadás iránt a közönség körében oly nagy érdeklődés nyil­vánul, hogy annak sikere teljesen biztosítva van s tekintve a közreműködőket, a meg­jelenőknek egy kellemes szórakozásra van i kilátásuk. A meghívó gyanánt szolgáló szin- lap’ igy szól: Műkedvelői szinielőadás. A nagykárolyi műkedvelők a régi kaszinó könyv­tára javára 1902. évi márczius 2-án a polgári olvasókör nagytermében előadják : Huszár szerelem. Vígjáték 2 felvonásban. Irta: Murai Károly. SZEMÉLYEK: Barkós Gábor — — — — Demidor Ignácz Barkós Zsigmond — — — Hermann Venczel Aima — — — — — — Jeney Gézáné Hüppig Kázmér — — — Kovács Dezső dr. Hiippigné — — — — — Baudisz Janka Sárika — — — — — Kemény Giziké Kenéz Mihály — — — — Baudisz Jenő Kálmán — — — — — Kömény Emil Dér Pista — — — — — N. Szabó Albert dr. Borényi Pál — — — — Bornemissza Géza Zsuzsi — — — — — Jenser Mihálynő Történik egy vidéki kastélyban, idő jelenkor. Helyárak : Oldalszék és körszék a 4 • első sorban 2 k, 40 f. V—X. sorig 2 k. XI. és XII. 1 k. 60 f. Földszinti állóhely 1 k. Kar­zat 60 f. Deákjegy 50 f. Jegyeket előjegyezni lehet: Pucser Károly és Nonn János urak üzletében, az előadás napján a pénztárnál. Előadás kezdete este 8 órakor. Ünnepélyes fogadalomtétel. Mélyen megható szertartás folyt le folyó hó 23-án vasárnap délelőtt fél 12 órakor a róni. kath. templomban. Ekkor tette le ugyanis szer­zetesi fogadalmát Majoros Béla főgymna- siumi tanár, ki ezzel véglegesen tagja lett a kegyestanitórendnek. A szertartást, melyet nagy közönség hallgatott meg, Palczer Ernő kormánytanácsos, házfőnök végezte az összes rendtagok jelenlétében, melynek mélyen megható részletei nagy benyomást gyakorol­tak a közönségre. Különösen megható volt Palczer Ernő házfőnök beszéde, melyet a fogadalom tevőhöz intézett s abban a szere­tet hármas hivatását ecsetelte s feltárta azt a tövises pályát, melyet befutniok kell. A szertartás végeztével az ifjú tanárt számos ismerőse és barátja kereste fel, hogy ez ünnepélyes alkalomból szerencsekivánatu- kat kifejezzék. — Szemle. Lencz Győző ezredes*, ezred­parancsnok folyó hó 25-ép kedden, a hely­beli honvédzászlóalj felett szemlét tartott, mely alkalommal a tapasztaltak felett meg­elégedésének adott kifejezést. •— Közgyűlés. A kath. legényegyesület évi rendes közgyűlését folyó hó 23-án tar­totta meg saját helyiségében, a tagok élénk részvétele mellett, Tietz Sándor egyleti el­nök elnöklete alatt, ki lelkes szavakban em­lékezett meg az egylet elmúlt évi működé­séről és jelezte azt a szép haladást, melyet az egylet évről-évrc elér. — A pénztárnok, valamint a dékáni jelentés elfogadtatott az­zal, hogy az egylet vagyona leltárba vétetni fog. A könyvtárnoki jelentés után a tisztikar, választmány megválasztása következett, mely a következőleg alakult meg : A pénztárnoki Az adó tudnillik grófot, polgárt és parasztot összekeverve —- felosztja őket vi- rilis. kisebb, és hátralékos adófizetőkre. E felosztásnál különös pedig, hogy ezen uj társadalmi rendszerrel nem éppen a magasabb rangot nyert egyének — mint inkább a harmadik fokozatba jutott hátralé­kosok vannak megelégedve s ezek közzül is leginkább az ismeretlen helyre eltávozottak vagy vagyontalanul elhaltak. Az adónak társadalmi fontos szerepe és különös befolyású hatása abban a csodá- atosnak tetsző körülményben is nyilatkozik, logy mig egyrészt —- mint említettük — j így korszerű kasztrendszert teremt; másrészt i legkülönbözőbb elemeket egyúttal egyesi- j eni, s az egyenjogosultságot külsőleg is enyesen érvényesíteni tudja az által, — íogy előleges rendőri engedélyek mellőzésé­vel a gyülekezési jog korlátlan gyakorlására az adóhivatalok, adókivető bizottságok és pénzügyigazgatóságok termeit állandóan nyitva tartja — sőt azok fűtéséről és világításáról is gondoskodik. Legnagyobb vívmányokkal dicsekszik j azonban az adó az irodalom terén, — s bátran elmondhatjuk, hogy ö a legnagyobb irodalmár. Ezért is tartozik tulajdonképp jelen fel­olvasás a „Kölcsey-kör“ asztalára. Állításom igazolására ime egy kis sta­tisztika: Petőfi összes munkáiban 298,437 szó. Jósika Miklós összes munkáiban 1,069.200 szó. Jókai Mór összes munkáiban 18,564.640 szó foglaltatik ; S ime ezekkel szemben Magyarország 18,000.000 lakosságból 4,000.000 adófizetőt s ezekre egyenkint 5-féle adókönyvecskét számítva, c diszmü évenkint 20,000.000 példányban vagyis kötetben jelenik meg. Azt hiszem, az örvendetes különbözet egyenesen horribilis. Elterjedtségének főoka a közkedveltség és mübccse. Oly figyelmes olvasmány tárgya ez, hogy csakúgy csurog a lapozgató honpolgár | verejtéke minden betűje élvezetében, -■— s j féltve őrzik meg a kéknefelejts mezben tün­döklő könyvecskét — ki a mestergerendán, honnan miatta a biblia kiszorult, — ki a Wertheim cassában, honnn miatta a pénz kiszorult. Az adókönyvek e közkedveltségének azonban egy sajnos következménye is van, s ez az, hogy teljesen leszorították az or­szágos piaczról a nagykárolyi Írók remek­műveit, úgy, hogy utóbbiak majdnem kizáró­lag csak a helybeli kaszinó könyvtárában ta­lálhatók. De az anyagi sikereken kívül — egy- szersmind az adó, mint az irodalom összes válfajainak állandó ápolója tehát irodalmi i tevékenységének bélértékére nézve is első he­lyet foglal a — Kölcsey-, Petőfi-, Kisfaludy s egyéb társaságok, sőt maga a m. kir. tudományos akadémia fölött is. Az adó irodalmi asztalának termékei naponta vaggonszámra készülnek, s azok nehány válogatott példánya szerint különösen képviselve vannak: Lyra. Tartalma: Fiatal házas vagyolo Feleségemen kivüf csak a hazát szeretem. E két lángszerelem ifjú tüze azonban most bénítja keresetképességemet. Különben csak pár hónapja űzöm a mesterséget s kérem reám csak az adótétel felét kiróni. Epos: Tartalma: Ép, erős vagyok, mint azt Serly doktor bizonyítja. Hősnek érzem magam. Fegyvert kérek a kezembe és éles szablyát, hogy megvédjem a közügyet. A pénz­ügyőrök közé óhajtanék beállni. Elégia. Tartalma: Száj- és körömfájás, disznóvész, üres vásár, szárazság. Tönkre vagyok téve egy esztendőre. Kérek fizetési halasztást! Óda. Tartalma: Jég, tűz, viz, anyós- tartás. Kipusztultam úgy, hogy ma már csak korpalével s pityókával élek. Kérek adó- elengedést. Dráma. Tartalma: Csőd, bukás, férj­halál, siró gyermek, kesergő özvegy. Kérem az adót törölni. * * * És miután tehát ezek szerint az adó politikai, társadalmi és irodalmi szempont­ból közéletünkkel annyira összeforrt, hogy általános fejlődésünk biztos, erőmérője gya­nánt népünk minden rétegében egy nélkülöz- hetlen szükségletet képez, a nemzet és egyéni érdekekért mindenkor hevülö magyar közfel­fogás józan érzelmének Ítélete szerint ki­jelenthetjük, hogy nálunk az adó — igen népszerű . . . Népszerűségét napról-napra terjeszti az adónak egyik testvérszülöttje : az exekutió ... S eme hazafias lankadatlan buzdítás e téren bizton megnyugtatja a nemzet javáért aggódó honfikeblet: hogy adó lesz mig magyar él! E megnyugvás után pedig áttérek fel­olvasásom második részére .. . II. Bélyeg. — Az .Örökös tartomány- beli" története nem nagyon régi, — szár­mazása nem magyar. A szomszéd Ausztriában született 18J0. január 27-ón s habár az osztrák sógor egy ; császári pátenssel patentét kapott rá, mégis tisztség elfogadására ismét Irsik Ferenczet kérik fel. — Első titkárává Horváth István, könyvtárnokká Spilka Ignácz, dékánná Sinka Mihály, választmányi tagokká és pedig ren­des tagokká: Kalina Ferencz, Fleisz János, Lukácsovits János, Simkó Géza, Tischler Jó­zsef, Luczay János, Drágus István, Tivadar József, Lukács Lajos, Negele Ignácz, Torna József, Papp Géza, Evert István, Sándor György, Negele János, Gufárt Márton, Heletya István, Kinczli István, Torna Pál, Mann Gusztáv, Paray József, Herman Ferencz, Pólyák István, Putovies Ferencz, Sallay Lajos, Tempfli János és Tóth József; póttagokká: Sopronyi József, Lang János, Péter Mihály, Heim Sándor, Kern János, Horgos Viktor, Torna István és Szűcs András választattak meg. Elnök indítványára Irsik Ferencz pénz­tárnoknak, Akkermann Antal volt dékánnak és Kolozsváry Miklós volt könyvtárnoknak buzgó működésükért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Miután még zászlótartóknak Lang János, Torna József és Veiszer Dezsőt meg­választották, a gyűlés véget ért. Iskolai ünnepély. A helybeli róm. kath. fiúiskola márczius hó 3-án hétfőn fogja megünnepelni XlII-ik Leo pápa jubileumát. Reggel 8 órakor istentiszteleten vesznek a tanulók részt s ezt követi az iskola nagy­termében szavalatokkal egybekötött ünnepély, mely alkalommal Tímár Péter kegyesrendi tanár fogja a nap jelentőségét az ifjúságnak megmagyarázni. — Eljegyzés. Dr. Zsigmond Elek a helybeli honvédzászlőaljhoz beosztott főorvos e hó 12-én tartotta eljegyzését Remete Sárika urhölgygyel Sághon. — Legenyegyesületi ünnepély. A kath. legényegyesület XlII-ik Leó pápaságának 25 éves jubileumát márczius hó 9-én, saját helyiségében fogja kegyelettel megünnepelni. Lesz felolvasás és szavalat, valamint üdvözlő beszéd. A részletes programmot lapunk leg­közelebbi számában közöljük. — Érdekes estély. Nagy István, városunk szülötte, a kolozsvári színház jeles tenoris­tája itt átutazása alkalmából beakarván mu­tatni lankadni nem tudó művészi tehetségeit, a Protestáns Kör helyiségében márczius hó 1-ső napján este 7 órakor 40 fillér beléptidij mellett ének és szavalati előadást tart, melyre rokonait, ismerőseit és a magasabb művé­szetet kedvelő honfitársait tisztelettel meg­hívja. Az érdekes műsor programmja követ­kező: I. 1. „A grand caff óban" népdal. Szö­vege Szabolcsira Mihályiéi, zenéje Lányitól. 2. „Dal a csalódásról“ románcz. 3. Szavalat: „A munkás kenyere“ Alexandertől. 4. „Göre nóták“. Szövege Gárdonyi Gézától, zenéje Dankó Pistától. II. 1. „Igricz dal“ a hon­foglalás idejéről. 2. „Dal“ IV. Béla király idejéből. 3. Szavalat: „A halott légió“ Ábrányi Emiltől. 4. „Kurucz dal“ (1704-ből). 5. „Ouny- dal“ II. József idejéből. III. 1. ..Mért busul a fecskemadár“ és „Ha bemegyek a túri vásárra“ népdalok. 2. ..Mohácsi koldus", tör­téneti románcz Nyizsnyaytól. 3. Szavalat: „A föld osztálya“, Schillertől, fordította báró Dóczy Lajos. 4. „ Vásárhelyi sétatérenés „Ki tudná leírni a te szépségedet“, népdalok Dankótól. 5. „Czigáng dalok“. teljes önzetlenséggel megajándékozott vele béliünket 1850. november 1-én. A bélyeg nagyon különbözik az adótó : — Az adó úgy jön, mint a nyári zivatarl. váratlanul — s többnyire sárba meriti a polgári jókedvet... a bélyeg — az más — ennek utánna megy mindenki — készpénzen veszi — és mindig valamely remény örömé­től eltelve ejti birtokába — sőt panaszkodik, ha nem kap. Tulajdonképpen papiros — és mégis — egy megtestesült fogalom! mert az úgyne­vezett „joggal“ közeli rokonságban 'áll, sőt azt minden útjában kiséri. Pedig tudvalevő­leg a „jog“ a gyakorlati életben többnyire csakis, mint tiszta fogalom ismeretes. S ki hinné azt, hogy a bélyeget, mint „fogalmat“ — első sorban erkölcsi szempont­ból kell megvilágítanunk? Bélyeg és erkölcs! Midőn a néger hölgyek ruházata na­gyon különbözik a mi asszonyaink costiim- jétöl, — a papucsos török férjek családi szokása teljesen elüt a mi papucsférji visel­kedésünktől, — egy bizonyos szőke hadsereg ; nem szolgál olyan hazafias czélt, mint a mi honvédségünk — mégis ezek mindegyike a I maga országának /elfogása szerint a kifogás­talan erkölcs terén mozog. Tehát, — az erkölcs tisztán felfogás dolga: — s éppen a különböző felfogás ál­talános jogosultságában — találjuk meg a bélyeg léteiének erkölcsi alapját. Mert, ha az egyszerű magyart mindenkit, a ki meg van bélyegezve, egy romlott, érték­telen, megbizhatlan embernek tart, — úgy szabadságában áll a financziának, saját jo­gosult felfogásánál fogva a bélyegzettségről ! másképp Ítélkezni — és úgy is tesz... Ez mindent a világon megbélyegezni óhajt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom