Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-11 / 50. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. deczember 11. 50-ik szám. Társaláírói, szép)Írod.suliéi és isrrreretterjesztó ii.etila.pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. jj Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. |j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Józan nemzet. Ha nem is fűz bennünket a legbarátságosabb viszony a szomszédos Ausztriához, ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy és más tekintetben tanuljunk tölle, aminek hasznát láthatjuk. Arról van szó ugyanis, hogy az osztrák birodalom kormánya egy figyelemre méltó és nagyjelentőségű javaslatot szándékozik parlamentje elé terjeszteni, melynek lényege jelenkorunk egyik számottevő nyavalyája: az iszá- kosság megakadályozására irányul. A tervezet szerint minden 500 lakosra községenkint csupán egy korcsmái engedély adható. A törvénynek visszaható ereje volna a már fennálló üzletekre is. A mostani italmérökre, akik üzletük gyakorlásában nem adtak okot panaszra, annyiban lesznek tekintettel, hogy más 'engedélykérökkel szemben előnyben fogják őket részesíteni. Hat hónapig terjedhető, súlyos börtönnel és ezer koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtanák azokat, akik valamely büntetendő cselekményt követnek el részegségükben, valamint azok is meglennének büntetve, kiket nyilvános helyen többször részegségen találnak. Amaz italmérök sem kerülnék el a törvény torló kezét, kik részegeknek és kiskorúaknak szeszes italokat szolgálnának ki. Amint kitűnik e sorokból, meglehetősen szigorú büntető intézkedéseket tartalmaz a törvényjavaslat s igy komoly tendencziója elvitázhatatlan. Csak ily erős megszorításokkal, kemény rendszabályok életbeléptetésével, lehet az alkoholizmus nagyarányú el- harapódzásának, vészes tultengésének kellőleg útját vágni, nem pedig apró- cseprő intézkedésekkel, csekély összegű bírságok kivetésével, amik vajmi kevés, eredménynyel kecsegtetnek. Egy időben nálunk is mutatkoztak némi törekvések az iszákosság nagyfokú terjedésének meggátlására; neve-j zetesen egyes törvényhatóságok rende- j letileg kimondották, hogy a tizenöt éven aluli gyermekeknek tilos a korcsmázás, ami mindenképpen okos, bölcs cselekedet volt, de még messze jár attól, hogy az alkoholizmus hathatós korlátozásának nemes eszméje dűlőre jusson. Már pedig égető szükségünk volna oly üdvös' rendszabályokra, melyek az iszákosság makacs terjengősének útját állanák, mert beláthatatlan bajok kút- forrása. Az általános korrupczió jórészt a szeszes italok mértéktelen élvezésére vezethető vissza. Romboló hatását nemcsak a jelenkor látja, érzi, de meg- [ sinylik a következő generácziók is. Csak oly nemzet lehet nagy, tett- erős, szilárdon álló, melynek fiai erkölcsös, józan munkás férfiak, kikben a hamisatlan hazaszeretet buzog. Hol azonban az alkohol mértéken felüli élvezése meggyökerezik, rabjává teszi az embert, ott laza erkölcs, ingadozó jellem, lelkiismeretlen munka, fásult egykedvűség és megrögzött közöny születik meg. E hazának sorsát nem lehet sikeresen intézni, ha fiainak jelentékeny része a fölös mennyiségű szesz élvezése okozta bárgyú, csökönyös, rossz indulata, bűnös szenvedélyű, e honnak fölvirágoztatását, egészséges fejlődését és haladását képtelenség elérni az alkoholizmus rémséges követőivel, szerencsétlen áldozataival és szánalomra méltó betegeivel; nemzetünk nagyságát, fényes poziczióját és a jövő erős fundamentumát megvetni kóros egyénekkel, beteglelkü és gondolkodású, elfajult társadalommal meddő kísérlet; hanem igenis ép eszü és testű, igaz érzelmű és istenfélő férfiakra van mindenkor szükségünk, kik a mostani, mint a jövő boldogulásunknak útját egyengetik, a. fokozatos emelkedés ösvényét, da- czolva vészszel, viharral, megnyitják és érdemeikért bért, jutalmat nem kérnek, nem követelnek, kik nem áhítoznak elért eredményeik és fáradságaik fejében babérra, mert önzetlen hazafiak, lelkiismeretes, kötelességtudó és nagy- szivü férfiak, kik a hon javára, a haza jóllétéért dolgoznak, munkálkodnak. Nemcsak a jelen a minden. A jövőre is kell tekintenünk és a jövőről gondoskodnunk, mert ha a mai nemzedék telve van a kóros tünetek nagy sokaságával; mily vigasztalan, sötét, hazánkat veszélyeztető jövő képe tárul elénk. Igen, a társadalmat meg kell tisztítani fekélyeitől, a miazmás légkört fertőtleníteni kell, hadd legyen szabadabb a lélekzetvétel, nehogy beleheljük a vészes baktériumokat. Talán végre vezérlő férfiaink is belátják az alkoholizmus nagy elterjedésének szomoritó következményeit és a legszigorúbb intézkedésekkel — Ausztria kormányának példájára — lehetővé teszik egy józan, munkás, tett- erős nemzet kialakulását. XSeflexió II. Hogy a „Nagykároly és Vidéke“ mélyen tisztelt olvasó közönsége előtt ezen hirlap folyó évi 49-ik számában S. M. urnák ellenem szórt vádjait a maguk értékére leszálit- sam, szabadjon ünnepélyesen kinyilvánítanom, hogy én, mint dalárdái működő tag ott voltam a budapesti országos dalversenyen, az 1900. évben Szatmári, megtartott „Tisza- vidéki“ dalversenyen, a városunk diszét képező Kölcsey-szobor leleplezésén, 1899-ik évben megtartott Petőfi-ünnepélyen, mind megannyi Kölcsey-tinnepélyen és az évenként megtartani szokott márczius 15-iki ünnepélyeken, ahol bizony énekeltem én a Hymnust, Szózatot és a „Talpra magyar“-t, s aki az ellenkezőt bizonyítani akarná, annak legalább is ott kellett volna lennie, nem pedig távol- maradása után valakit meggyanúsítani. A legnagyobb sajnálatomra azonban az aradi 1898-ik évi hazafias ünnepélyen részt nem vehettem, miután testvérbátyám, ki Ér- Endréden volt gör. kath. lelkész épen akkor feküdt halva s mikor a dalárda a délelőtti vonattal ment Aradra, én az előző vonattal mentem temetésre. Tovább megyek! Egy év óta, hivatalos teendőim által gátolva, a dalárdának működő tagja nem vagyok, de TARCZ A.-+3í£<A „Szenvedés“ dalaiból. I. Mint méla holdsugár A hallgatag tájon, Elborong a lelkem Csöndes éjszakákon Lelkem elé lebben Bánatfelhős képed, S látva omló könnyed, Együtt sírok véled. Lelked összetépve, Szived összetörve: Ábrándos szemednek Alig van egy könnye. Szép arczod rózsáit Letépte a bánat. Úgy elzokog lelkem Valahányszor látlak! II. Menekülök s egyre hallom Síró lelked panaszát, Panaszoddal felzavarod Szivem alvó bánatát. Engem vádolsz, bár sorsodnak Hidd el, oka nem vagyok; Te zavartad fel az örvényt, Mely lelkeden háborog. Mily szép volt a múlt varázsa, S összetépted fátyolát, Rám boritva a szenvedés Borongó, bús alkonyát. Üli ne vádolj fájdalmidért, Inkább szánjad lelkemet; Nem nagyobb a pokol kínja, Mit teérted szenvedek! III. Megejtett a kétség, összetörte lelkünk, Be nagyon szánandók, nyomorultak lettünk! I Fájdalmunk könnyével vérünk egybecsordul, S hasztalan kiáltunk fel a hitvány porbul. Merész reményeink csillagának fénye Jaj, be korán tűnt le a bú éjjelébe! Porba hullott üdvünk, szerte foszlott álmunk: | Sirassuk, sirassuk boldogtalanságunk! Szendrői Ho/ozsnyay Cyrill. i Lorántffy Zsuzsanna. A „Lorántffy Zsuzsánna-egyesület“ deczember 7-iki estélyén felolvasta Hantz Jenöné úrnő. Tisztelt közönség! Lorántffy Zsuzsánnáról, a mi nagyasz- i szonyunkról fogok egy rövid felolvasást tartani, kérve, hogy ajándékozzanak meg becses figyelmükkel. Lorántffy Zsuzsánna atyja Mihály, dúsgazdag magyar főur volt, ura a sárospataki és ledniczei várnak és sok uradalomnak, anyja Zeleméri Kamarás Borbála volt, aki anyai ágon a hires Dobó családból származott. Zsuzsánna igen jó nevelésben részesült, korán szivébe csepegtették szülei a vallás és tudomány iránti szeretetet, úgy, hogy Zsuzsánna ifjú hajadon korában már a vallásos vitatkozásokat, melyek azon korban egész irodalmat képeztek, szorgalommal és élvezettel olvasta, tanulmányozta, innen van, hogy későbben oly nagy jártasságot és mély belátást tanúsított az egyház és iskola ügyei körül, miszerint bármely tudóssal kiállotta volna a versenyt. Fájdalom, korán elvesztette szüleit, előbb édes anyja, aztán atyja halt el rövid időközben, s Zsuzsánna egyik rokonához, Osgyáni Bakos Jánoshoz vonult, akinek neje szintén Lorántffy-leány volt. Korán, serdülő leány korában árván maradt, megtanulta az élet szenvedéseit tűrni, melyekben egész életében olyan bő része volt. Komolyságra hajló természete nem ismerte a nagyravágyást, a tetszelgés hiúságait, hanem szerénység, munkásság, vallásosság voltak a fő jellemvonásai. Külsőleg fejedelmi szépség volt. Szabályos arcz, kissé hajlott orr, eleven átható szemek, magas homlok —- csak úgy sugárzott róla a szenvedő jóság, a tiszta ártatlanság. Nem csoda, ha a szintén nemes tulajdonokkal ékeskedő főur, az ónodi kapitány, később Erdély fejedelme, Rákóczy György szerelemre gyulladt iránta s 1616-ban nőül is vette. Az ifjú házaspár Sárospatakra tette át lakását, itt élvezték a családi örömöket sze- retetben és boldogságban. Akkor tájban egész Európában vallás- háborúk folytak. Németországban az úgynevezett hartnincz éves háború nagy elkeseredéssel folyt. Nálunk az ország két nagy pártra szakadt, — az egyik részen állott a habsburgi dinasztia és a katholiczizmus, a a másikon az erdélyi fejedelmek és a protestantizmus. Bethlen Gábor volt a protestáns párt vezére, szemefénye. Rákóczy György, mint egyik jobbkeze Bethlennek, nem maradhatott sokáig családi boldogsága fészkén, részt kellett vennie a táborozásokban, a dicsőséges csatákban. A táborokból szerelmes leveleit küldi édes párjának, aki viszont meleg érzelemmel válaszol azokra. Arra a hírre, hogy fia született, hirtelen hazamegy, odahagyja a táborozást, hogy szivére szorithassa első gyermekét Sámuelt. Ez első gyermekükkel azonban nem voltak szerencsések a szülék, sokféle gyermekbetegség gyötörte a kis fiút, gyakran lelte a „gyut- vány hideg“ s nem tudták gyógyítani. Akkori időben ritka volt a tanult orvos, csakis a nagy városokban találunk egyet-kettőt. Egyszer, midőn Lorántffy Zsuzsánna nagy beteg volt, az eperjesi és kassai orvos gyógyította volna, de mint Rákóczy mondá: „amit egyik épit, a másik elrontja“. Pozsonyból kellett nagy kerülő utakon hozatni egy doktort, akiRemek kivitelű fenyképnagyitások! Életnagyságu mellkép 9 frt 80 kr. 1896. Um KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -«H 1896. 9 frt 80 kr. papirkerettel együtt. — HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 fnttól feljebb.
