Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
a bába egy edényből tiszta vizet (minő a folyó-, kút-, esővíz, olvadt hó és jég) önt kereszt alakban háromszor a gyermek fejére, miközben az adandó nevet, például József és az előirt keresztelési mintát mondja eképpen: „József, én téged megkeresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében.“ Ezt a keresztelés tényét a bába tartozik az illető lelkésznek bejelenteni. Protestáns és görög-keleti és nem keresztény gyermekeket a bábának szükségből sem szabad megkeresztelni. E miniszteri rendeletek a „Magyar Bábakönyv“ függelékét fogják képezni.- Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József keserüviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József keserű- vizet. 9—15 — A vasúti arczkópes igazolványok. Az 1903. évre kiadandó kedvezményes áru vasúti jegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok kiállítása immár kezdetét veendi. Szükséges ennélfogva, hogy az utazási kedvezményre jogosultak közül a tényleges szolgálatban állók az uj igazolványok kiállítását hivatali felsőbbségük utján, a nyugdíjasok pedig közvetlenül az alulírott igazgatóságtól (Andrássy-ut 73—75. sz.) az eddigi eljárás szerint már most kérelmezzék. Minthogy pedig az 1903. évre egészen uj igazolványok adatnak ki s igy a jelenleg érvényben levő igazolványokba kapcsolt arczképek nem használhatók, szükséges, hogy minden egyes igényjogosult uj arczképet terjesszen be. Az arczkép előlapjának alsó szélére az illető tulajdonos teljes neve tisztán és olvashatóan rávezetendő. Kezelési illeték fejében ezentúl is igazolványonkint egy korona fizetendő készpénzben, a mi helyett bélyegjegyek nem fogadtatnak el. Ezen illetéket legczélszerübb rendeltetésének pontos megjelölése mellett, postautalványnyal a m. kir. államvasutak főpénztára czimére (Budapest, Andrássy-ut 75.) i beküldeni. Budapest, 1902. október hóban. ‘ A m. kir. államvasutak igazgatásúit)a. ■— A púder. A szépitőszerek között nagy szerepet játszik a púder. Használatára az a jelenség vezette az embereket, hogy arcz- mosijs után a csípős, szabad levegő durvává teszi a bőrt ; férfiak is ez okból használják a pudert beretválkozás után. Hölgyeink azonban arezbőrük fehérítésére vagy egyéb szépséghibáik eltüntetésére használják a pudert. A púder Csak teljesen ártalmatlan, minden mérgező szertől mentesen használható s ilyen is csak csekély mennyiségben. Sajnos, napjainkban Rizspor, poudre de riz név alatt óriási mennyiségben kerülnek ártalmas púderek forgalomba. Ilyenek a bismuth fehérrel készített porok, amelyek jól tapadnak, az arcznak tetszetős külsőt adnak, de idővel rontják az arcz sziliét. Gyakori alkotórésze a púdernek a kréta, kénsavas magné- zia, a kénsavas bazyt, a talcum, ezeknek közvetlen káros hatásuk ugyan nincsen, de hosz- szabb használat után pattanásokat okoznak. Határozottan veszedelmesnek mondható azonban a fehér púderek közül ólomtartalma miatt a plumbum carbonikummal ólomfehérrel készített púderek; veszedelmesek továbbá higany tartalmuknál fogva a veres higany- kóneggel készített rózsaszínű púderek, mig a karminnal, aloxannal készítettek kevésbbé ártalmasak. N A G Y K ÁR 0LY ÉS VIDÉKE _____ CC CCCCCCCCCC 3CZCCCC3cCCC C CCCCCCC CSARNOK.-►35-*Levél a temetőbe. Régen elköltöztél — a halál csendes birodalmába. Azóta talán már porrá is lettél. Gyönyörű piros-pozsgás orczádból, szőke hosszú selymes hajadból már nincs egyéb, csak por, — azzá lettél, a mi voltál. Oh, ha ott lehettem volna, amikor a vigyorgó képű halál csontos kezeivel lezárta szemeidet, azokat a búzavirágszinü, gyönyörű szemeket, amelyekkel annyiszor néztél reám hamiskásan, egészen a szivemig. Késő, késő! Te csak voltál! Az én gyermekkori kis barátnőn, akivel együtt nőttem fel, együtt tanultam az abc-ét olvasni, együtt irtani a verébfejes betűket, nincs többé. Csak az emléked van még meg, de ezt őrizni fogom, mig csak élek, örökké. Oh, hogy futottunk árkon-bokron keresztül, tarka szárnyú pillangók után. Majd, ha belefáradtunk, mentünk a fűzfához, vágtunk vesszőjéből. meghajlítottuk szépen karikába-körbe, összekötöttük a két végét jó erősen, házi- czérnával... És mentünk a kertbe, szakítottunk virágot, rózsát, rozmaringot, szegfűt és rákötöttük a fűzfa-karikára. Te kötötted, én tartottam. Koszorú lett belőle. Oh, hogy néztél a szemembe! Sokszor is mondtam, százszor is mondtam, igy lesz ez egyszer. Te kötöd a koszorút, én teszem a fejedre. Nem úgy lett. Én kötöttem a koszorút, én tettem — a sírodra. * Egy szép nyári alkonvaton együtt jöttünk haza az erdőből. Utoljára ez életben, ügy volt, hogy másnap bevonulok az egyetemre. Szótlanul jöttünk. Fájt, hogy el kell válnunk. Istenem, nem csoda ! Tizennyolcz évig együtt lenni mindennap és azután elválni egy egész hosszú évre, mert azt hittük, hogy egy évre válunk el, pedig örökre. A hogy az országúti Üdvözítő keresztjéhez értünk, megálltam. Megfogtam Piriké kezét. Belenéztem utoljára szemeibe és mondám: — Pirikém, holnap ! . . . Nagyot sóhajtott. — Holnap!.. . — Ne félj Pirikém, nem feledlek el soha, mert nagyon-nagyon szeretlek! — Nem hiszem, Gabi! Ha elmégy egyszer a fővárosba, majd akad ott szebb is, jobb is, módosabb is . . . Ezt már szomorúan mondta. —- Voltam én már a fővárosban és hidd el édes Piri, hozzád hasonlatost eddig a fővárosban sem láttam. Piri arcza lángbaborult. — Oh, dehogy nem ! — Nem bizony! Ha én elvégzem az egyetemet Piri.. . Félbeszakított. — Nem vagyunk mi egymásnak valók, Gabi. Te belőled ur lesz, nagy ur, én meg csak szegény parasztleány vagyok. — Mit bánom én, ha szeretlek ! — Diákszerelem szalmatűz. Oh, jól tudom, rám se gondolsz többé, ha egyszer innen elkerülsz. Nem feleltem. Kéz a kézben, szótlanul mentünk haza. Másnap a kora hajnali órában kirobogott a kocsi az udvarunkból, hogy elvigyen tőle örökre. Piri már fent volt. Sirtunk, még egyszer megfogadtuk, hogy hűek maradunk egymáshoz és a „viszontlátásra“ szavakkal búcsúztunk el. * Többet aztán nem láttam. Szüleim elköltöztek abból a kedves kis faluból. Aki még rokon olt maradt, nemsokára az is meghalt. Pirit régen elfeledtem, a nagy városi élet elfeledteté. Bűnös vagyok benne. Az erdő, rőt, az ósdi templom, az országúti Üdvözitő már csak emlékben léteztek. Az idő gyors szárnyalása még az emlékét is elmosta. Elfeledtem volna mindent, a mi akkor történt: a falu képét, a kedves gyermekkori játszótársakat, —- ha egyszer vágyat nem érzek látni a falut, ifjú korom virányait. Ellátogattam. Köszöntelek édes, kicsi falum! Itt vagyok ismét benned. Megdöbben a szivem. Látom a régi temetőt, korhadt fejfáival, amott az uj temetőt díszes bejáratával. Melyiket keressem fel ? A régi földjében annyi kedves halottamra borul a sirhalom. Az újban . . . Ezt keresem fel. Csendesen járkálok az uj, diszes sírkövek és a sírok között. Itt-ott egy-egy ismerős nevet pillantok meg a sírkövekbe vésve. Csendesen lépek el mellettük. Nem háborgatom, hadd nyngodjanak. Keresztutra érek. Merre térjek?! Jobbra fordultam. Többnyire női nevek vannak felírva a fejfákra. Mennyi ösmerös ! Az én jó öreg dajkám is már elköltözött ide. Egyszerű a sírja, nincsen rajta virág, se diszes sírkő, csak egy egyszerű fejfa. Szegény megboldogult dajkám. Hányszor ölelgettél, beczézgettél. Hányszor dudolgattál altatót fölöttem s virrasztónál ágyamnál. Aludj csendesen! Nem messze a sírtól van egy egyszerű ’ sirdomb, feltűnt azért, mert fölötte hatalmas : szomorufüz emelkedik. Nem láthatom a felírást az ágak miatt, melyek a sírkőre borulnak, mintha csak örökké könnyekkel áztatnák azt. Szétvonom az ágakat és előtűnik az irás .. . Balogh Piroska, élt 27 évet. Megremegtem. Fuldokló zokogással borultam a sírra és karjaimmal görcsösen szorítottam a sirkövet magamhoz. — Piri, igy kell viszontlátnom téged! * ... És mentem a fűzfához, vágtam vessző-! jéből, meghajlítottam szépen karikába-körbe, összekötöttem a két végét jó erősen; szakítottam tulajdon sírodról virágot, rákötöttem a füzfakarikára és könnyeimmel öntözget- tem . . . Koszorú lett belőle, Piri, a te sirhalmodra. Aludj édesen, Piri! László Andor. Felelős szerkesztő : Papp Béla. Főmunkatárs: Simkó Géza. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond Vagyonbukott Guth Jakab csődtömegéhez tartozó, Nagykárolyban a Gencsi-utczán levő házban IlllPI IS bérbe kiadók. Értekezhetni lehet dr. Kovács Dezső JjJ'Q j j j jó és olcsó almát venni? Kaphat 33333333 csödtömeggondnokkal. 1-? 1—2 KAVE IP n .7.. > •a legegészségesebb s a legtáplálóbb élelmi czikk. A ki jó kávét, de előnyös ár mellett venni óhajt, annak ajánlom, hogy az általam nagyban szállított fajokat mielőbb próbálja meg s meglesz arról győződve, hogy a külföldi nagyhangú hirdetők silány árujáért többé nem fogja pénzét kidobni. Mert végre is, ha valaki anyagi megtakarítást tud elérni, meg nem érthető, hogy miért szükséges a külföldiek dédelgetése, a kik csak a pénzünket szeretik, de a terhűnket nem viselik. Egyelőre a következő fajú kávék árait idejegyezni van szerencsém s a mint ezek válfaja vagy az árakban változás áll be, minden egyes esetben a nagyérdemű közönséget értesíteni bátor leszek. 1 kiló Santos kávé, legfinomabb, 1 frt 12 kr. 1 „ Domingó, világos szinti 1 1 „ Salvador Gyöngy 1 1 „ Rio lavé, jó minőség 1 1 „ Rio lavé, legfinomabb 1 1 „ Quata mala 1 1 „ Sulana óriás 1 20 20 20 30 40 44 összes 1 kiló Portorico 1 frt 50 kr. „ Neilgorin Gyöngy 1 „ 60 „ „ Guba, légiin., nagyszemü 1 „ 60 „ „ Mocca, arábiai 1 „ 80 „ „ Ceylon Gyöngy 1 „ 80 „ „ Arany Jáva 2 „ — „ „ Ceylon, legnemesebb 2 „ — „ árnezikkeimet, melyet a legEgyidejüleg ajánlom a előnyösebben fogom kiszolgáltatni. Nagybecsű rendelvényeit várva, maradtam teljes tisztelettel ZiEEEHES ÖIDÖIbT, fiiszerkereskedő Nagykárolyban, Nagypiacztér, a Nagymajtény-utcza sarkán. 1902. szám. mentesítő és belvizszabályozó-társulat“ elnökétől. P Ép m % pl P w §: m I M ISI TsS; ifi 1 W st Ev£e g'IhLlTT-ó !Oä| Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat“ folyó évi október hó 31-ik napján délelőtt 10 órakor Nagykárolyban a vármegyei székház nagytermében tartandó közgyűlésére az érdekeltség tagjait ezennel meghivom. Bályok, 1902. október 16. Gróf Károlyi Gyula s. k. elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Igazgató-főmérnöki jelentés. 3. A számvizsgáló-bizottság jelentése az 1901. évi számadások megvizsgálásáról. 4. Számvizsgáló-bizottság választása az 1902. évi számadások megvizsgálására. 5. Az 1903. évi költségvetés megállapítása. 6. Megbízottak választása a Tisza-völgyi társulat közgyűlésein leendő képviseletre. 7. A műszaki ártérfejlesztésnek a felső-szamosi ártérre vonatkozó része ellen beérkezett felszólamlások ügyében hozott bizottsági (I. fokú) határozat kihirdetése. 8. A Il-od rendű belvízcsatornákon kívánt némely módosítások. 9. A társulati nyugdijszabályzat megállapítása. m ál £ IS H F a§ Ü SS IS m m Jegyzet. Az alapszabályok 9. §-a értelmében a társulat minden tagja köteles lakhelyének és birtokának változásait az igazgatóságnak bejelenteni. Ennek értelmében felkóretnek az érdekelt birtokosok, hogy a birtokváltozásaikra vonatkozó telekkönyvi kivonatot, avagy bírói végzést — szavazati joguk átírása végett — az igazgatóságnál a gyűlést 3 nappal megelőzőleg nyújtsák be. Az alapszabályok 10. §-a értelmében pedig a közgyűlésen csak a meghívóban, vagy a gyűlést 3 nappal megelőzőleg benyújtott indítványokban kijelölt, vagy az elnökség által előterjesztett, halasztást nem tűrő folyó igazgatósági űgvek tárgyalhatok. A gyűlésen tett önálló indítvány a legközelebbi közgyűlésen intézhető el. Kivételnek e tekintetben csak oly indítványnál van helye, mely ujabbi közgyűlés összehívása végett tétetik. SEESTiíiSR; ípv * 8 m
