Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-17 / 3. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. érdekében 'történtek már lépések szinikerü- „ letek alákitítöa czéljából, ezzel akarva biz- ' tösitgjü a színtársulatnak biztosabb anyagi ^xiHénczj^L a közönségnek pedig valódi müA nagykárolyi szinügyi-bizottság azon kimondott elve, hogy a nagykárolyi nyári színi idényt első sorban a szatmári színház igazgatójának tartja fenn, a létesítendő színi kerület megvalósítását, czélozza, azonban oly formán, hogy egy még nem ismert színigazgató és társulat mellett foglal állást, nem Nagy-Károly város művészi érdekét helyezve előtérbe, hanem a szatmári szinház-igazga- tójáét. Ezen eljárást városunk közönségének jól felfogott érdekében nem helyeselhetjük. Nem pedig azért, mert a inig a színi kerület a tervezet szerint több vidéki város bevonásával megalakítva nincs, addig saját érdekünk éllen cselekszünk, ha a nagykárolyi nyári színi idényt a szatmári színház igazgatójának biztosítjuk. Szatmár városa a mai viszonyok mellett egy nagyobb, jó társulatot nem képes egy teljes téli idényen át kitartani. Azért legtöbbnyire gyenge színtársulata van, mely a nyári idényre rendszerint még gyengébben van szervezve, mint pld. a múlt évben is. Ily körülmények között Nagy-Károly rendesen gyenge színtársulathoz jut, mig ellenkező esetben a vidék elsőrendű színtársulatai keresnék fel a nyári idényben, mint a- múltakban. A most pályázó színigazgatók közül is, a nagyváradi színház igazgatójának feltétlenül elsőbbség adandó Szálkáival szemben. Gondoljunk csak vissza Szálkái tavalyi társulatára és hasonlítsuk össze az előtte itt működő társulatokkal, a Tiszaiéval vagy Csókáéval. A múltakban, oly társulatok keresték fel Nagy-Károlyt, melyeknek nem egy tagja ma a fővárosi színházak elsőrendű művésze. A közönség igényét ezek után oly társulat, mint a múlt évi, ki nem elégítheti. A mily nemes szórakozás, oly költséges is a színház. Vidéken talán még inkább, mint a fővárosban, mert itt az a kisebb fizetésű hivatalnok is kénytelen családjával 2 koronás helyre menni, nehogy lenézésnek, megszólásnak legyen kitéve. Az igazi művészetet érdemes megfizetni, de a kontármunka nem művészet. Inkább műkedvelőket megnézni, mint rossz színészeket. Nagylelkűséget vagy szánalmat itt nem gyakorolhatunk. A múlt évben is szánalomból dicsérték nyakra-főre a társulatot, ütötték mellettük a reklám nagydobját mig itt voltak a színészek, mikor elmentek, mondtuk meg őszintén, hogy biz nem volt kielégítő a társulat. Nagy-Károly város közönségének érdeke jó társulathoz jutni a nyári idényre, de azon kimondott elv mellett, hogy elsősorban a szatmári színház igazgatójának tartja fenn az idényt ezt el nem éri. Nagy-Károly városa nyári szinidénynek jobb, mint Szatmár télinek, azért a mint a múltban, a jövőben is pályázik reá elsőrendű színtársulat. Adjunk előnyt azért a jobb társulatnak s nem a szatmárinak. Egészen másként állna a dolog, ha ezzel a szatmári színtársulatot segitve elérnők azt a czélt, hogy jó társulatot kapna mind két város, de ehhez meg Nagy-Károly kicsiny és igy csak azt érjük el, hogy egyik sem kap jót. A színi kerület megalakításánál is az a fő, hogy minél több város és lehetőleg M.-Sziget is a szatmári kerületbe vonassék be, csak igy lesz a társulat és közönség érdeke biztosítva. Addig^azonban, mig a színi kerület megalakulásával ez biztosítva nincs, Nagy-Károly saját jól felfogott érdekében járjon el, engedje át a szini idényt a pályázó legjobb társulatnak, minden előleges állás- foglalás nélkül. Mert Szatmárnak van állandó színháza, de nincs állandóan jó társulata, nekünk nincs színházunk, de legyen legalább jó társulatunk. Sch. K. HÍREK. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, erőt, egészséget kívánt az év első gyűlésén a képviselőknek s kívánta, hogy töltse el valójukat a közérdek iránti érdeklődés, hogy nehéz viszonyok közt küzdő városunk a többi városok versenyében helyét megállhassa. Majd áttérve a napirendre a közgyűlés a Rákóczy-(ref. templ.)- utcza szabályozása folytán Csőkör Lajos, Herman Samu, Riesenbach Mór és Schvarcz Sámuel telkéhez csatolt utczarészletnek, Riesenbach Mór, Schvarcz Sámuel és özv. Biró Károlyné telkéhez csatolt beltelek- részlet átadása, továbbá Schvarcz Sámuel telkéből utczaterüléthez csatolt részlet átvétele s végül a kisajátított telkekből fenma- radt telekrésznek Szabó Kálmán és neje részére történt eladása tárgyában kiállított szerződés, valamint a nagykárolyi 1. számú tjkvben 1550. hr. sz. alatti birtokból Kaufmann testvérek és társa gőzmalomtulajdonos | ezégnek 8645/10 CJ-öl terület eladása tárgya- j ban kiállított szerződés jóváhagyása feletti! tárgyalást miután kellő számú képviselő nein I volt jelen, a február 3-iki közgyűlés napi-1 rendjére kitűzte. A kereskedelemügyi m- kir.. miniszternek, a Nagykároly—Csapi helyi-1 érdekű vasút törzsrészvényeiből a város által jegyzett 50,000 korona értékű törzsrészvény megvételére vonatkozó 41—99. sz. határozat jóváhagyását megtagadó leiratát tudomásul vette és elhatározta, hogy a rendelethez képest az 50,000 korona hozzájárulást egy összegben kifizeti az esetre, ha a vasút építése 1903. I évig tényleg megkezdetik s e czélra a város ) értékpapírjait fogja felhasználni. A 44,589. számú 30,000 korona értékű, 62,864. száinu 200 korona értékű osztrák államadóssági s 1716. számú 34,800 korona értékű regale- kártalanitási kötvény eladásának tárgyalását miután kellő számú képviselő nem volt jelen a február 17-iki közgyűlés napirendjére kitűzte. Nagykároly rend. tanácsú város területén fogyasztott égetett szeszes italok után szeszfogyasztási adöpótlék kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában alkotott szabályrendeletet 54 szavazattal, 9 ellen elfogadta. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Gindele János, Dr. Adler Adolf, Szobonya Antal és Schuszteritsch Ferencz képviselőket felkérte és a közgyűlést berekesztette. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja a kedden délutáni gyors- vonaUaíj,Budapestre utazott. — A központi takarékpénztár részvény- társaság folyó hó 13-án tartotta meg Or. Jékel László h. vezérigazgató elnöklete alatt hatodik évi rendes közgyűlését a részvényesek élénk érdeklődése mellett. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentések és az évi mérleg felolvastattak, mely szerint a lefolyt üzletév nyereménye 1320Í kor. 83 fillér s ebből az alapszabályszerü jutalékok s a tartalékalap növelésére fordított 1500 kor. levonása után részvényenként 16 koronát fizet az intézet osztalék gyanánt február 1-töl kezdve. A közgyűlés úgy a jelentéseket, mint a mérleget és nyeremény felosztási tervezetet egyhangúlag elfogadta. Minthogy az eddigi igazgatóság megbízatása lejárt, választásokra került a sor. Az elhunyt Zanathy Mihály elnök helyére ennek vejét Reök Gyula nyug. kir. járásbirót választották meg, ki programmját azonnal elmondotta, s a részvényesek köztetszésére a szigorú takarékosság s a szolid üzletvezetés elveit hangoztatta. Vezérigazgatóvá Dr. Jékel László eddigi igazgatósági tag lett megválasztva, ki az elhalt elnök és a lemondott vezérigazgatónak hónapokon keresztül volt lelkiismeretes és ambicziózus helyettese, ki az intézetnek nehéz időszakában is erélyes és elismerést érdemlő fellépésével, előzékenységével, a részvényesek teljes bizalmát érdemelte ki. A régi igazgatóság rendes tagjai a Fehérgyarmatra kinevezett Czilli György kivételével ismét megválasztattak, a megüresedett helyekre pedig Véber Pál és Spitz Mór helybeli kereskedők és Schiffbeck Mátyás földbirtokost helyezte a közbizalom, felügyelő-bizottsági póttagnak pedig Strohmá- jer Ferencz kereskedő lett megválasztva. Dr. Sternberg Géza szavazatszedő küldöttségi elnök, az eredmény kihirdetése alkalmával a részvényeseknek gratulált a választás kiváló sikere felett. Ezután elnöklő vezérigazgató megköszönve a részvényesek érdeklődését. a közgyűlést berekesztette. — Farsangi bál. A nagykárolyi kath. legényegyesület báljára, mely január hó 20-án, Báthory Istvánná, szül. Jordán Terézia úrnő védnöksége alatt a polgári olvasókör összes termeiben fog megtartatni, nagyban folynak 1 az előkészületek, úgy a fáradhatatlan ren- ! dező-bizottság, mint a közönség részéről. ■ Városszerte nagy az érdeklődés és készülődés és az előjelek után Ítélve ez lesz az i idei báli szezonnak legfényesebb és legsikerültebb bálja. Újra felhívják olvasóink figyelmét e minden tekintetben fényesnek Ígérkező J bálra. — Dalegyleti közgyűlés. A nagykárolyi | dalegyesület rendes évi tisztújító közgyűlését i az alábbi tárgysorozattal 1901. évi január I lió 27-én délután 3 órakor tartja meg a | városháza nagytermében, melyre az alapitó, í pártoló, tiszteleti és működő tagok ezúton tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés a lefolyt évi működésről. 2. A számvizsgáló és szertárvizsgáló-bizott- ság jelentésének előterjesztése.. 3. Az évi költségvetésnek megállapítása. 4. Esetleges indítványok tárgyalása. 5. Az összes tisztikar, választmányi tagok és a 3 tagból álló számvizsgáló-bizottság megválasztása. Nagy-Károly, 1901. január hó'17. Demidor Ignácz, elnök. Tömpe Károly, jegyző. — Karton-bál. A polgári olvasókör karton-báljára a meghívók már szétküldettek. Kik tévedésből meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, forduljanak közvetlenül Nonn Endre rendező-bizottsági elnökhöz. A rendezőség serényen működik a bál sikere érdekében s ugv tudjuk, hogy igen sokan készülnek résztvenni ez igazán kedélyesnek ígérkező mulatságon. — Szinügyi hir. A szatmári szinügyi- bizottság már döntött a színház jövő évi sorsára nézve s azt pályázaton kívül Csóka Sándor miskolezi színigazgatónak adta ki. Csóka már több Ízben volt társulatával városunkban s mindenkor a közönség megelégedését vívta ki magának, s igy ha ő reflektál a nagykárolyi szini idényre, — igen' szívesen vennők, ha a szinügyi-bizottság az ő javára döntene. — Protestáns bál. A „Nagykárolyi Prot. Társaskör“ folyó évi február 16-án tartja téli mulatságát, mely méltóan régi hírnevéhez, bizonyára a farsang egyik legsikerültebb hálja leend. Előre is felhívjuk olvasóink figyelmét. — Áthelyezés. Faragó Dezső m. kir. honvéd-főhadnagy Szatmárról az ezred 1-ső zászlóaljától folyó hó 15-ével ide helyeztetett. Felolvasó-estely. A Nagykárolyi Prot. Társaskör folyó hó 13-án felolvasóestélyt tartott helyiségében. Többször megemlékeztünk már e fiatal egylet produktióiról és ez alkalommal is örömmel konstatáljuk, hogy jelen szereplése csak babért hozott az egylet zászlójára. Nem mulaszthatjuk el, hogy külön elismeréssel ne adózzunk Veress Gusztáv segédlelkész, köri elnök iránt, ki fáradtságot nem kiméivé viszi előbbre egyletét. Az ő érdeme, hogy a nagyközönség oly válogatott műsorban részesül, még pedig oly kivitelben, melyre egy sokkal nagyobb szabású irodalmi egyesület is büszke lehet. A 13-iki estély méltán sorakozik az eddigi sikerdús'; vállalkozás mellé, csak az a baj volt, hogy a kis helyiség képtelen volt befogadni az óriási érdeklődő közönséget. (Mint halljuk az elnökség ama tervvel foglalkozik, hogy a legközelebbi felolvasó-estélyt a Polgári kaszinó nagytermében tartja meg változatos műsorral.) Elsőnek Fejes István olvasott fel egy actuális és tanulságos értekezést a hazai ipar pártolásról. Statisztikai adatokkal bizonyítja, mennyit áldozunk mi a külföld iparának; és ezzel szemben saját iparunkat j mint engedjük pusztulni, lelkes szavakkal ! buzdít, hogy: „Pártoljuk a honi ipart“, a lelkesedéssel fogadott felolvasás után Szilágyi I Irénk. a. lépett az emelvényre, hogy Gabányi „Szórakozott kisasszonyáéval gyönyörköd- ! tesse a hálás publikumot. A k. a. bájos megjelenése az első perezre meghódította a hallgatóságot és az iránta tanúsított általános rokonszenvet, kedves modorával, pompás előadásával meg is érdemelte. Csinos interpretálásáért kihívásban nyert méltó jutalmat. Most Barta Antalné úrnő ült az asztalhoz, hogy felolvassa remek kis novelláját az „Áldott lelkek“ czimen. A pompás kis munka, mely tele édes idealizmussal, magasabb irodalmi | képzettségről tesz tanúságot. Természetes tejhát, hogy oly előadásban, mint ez alkalommal részünk volt, valóságos diadalt aratott. Mindkét hölgyszereplőt minél gyakrabban óhajtjuk a j nyilvánosság előtt szerepelni látni. Az estély | méltó befejezője volt Asztalos László szavalata. Hacsak 'cselvető nem volt az a szép arab leány, a kit meglátott az egyik oázison. De hisz az maga is el volt rejtve sürii fátyollal datolya- és narancsfák lombjaival. Csak az- a két, mély tüzű, elbűvölő szem maradt szabadon, a melynek varázsa mindent elfeledtetett Ozmánnal: arab elleni gyűlöletet, hirt, hatalmat, dicsőséget. -------—-------— Has ztalanul küzdött a csábitó tekintet ellen, mindég visszavonta bűvkörébe, miért harezoljon tovább, mikor karja elvesztette erejét s nem látott már maga előtt semmit, csak egy mennyországot két legszebb szem tüzéMiután gondolatban ezerszer tért vissza hozzá, végre előtte állott, földhöz szegzetten, némán anélkül, hogy csak egy szó is képes lett volna elhagyni ajkát. Jaj neked Arábia gyönyörű leánya! Kár volt születned, mert téged is legyőzött ellened kék szemeinek azúrjával, mért is nem őrizted jobban magadat idegenek tekintetétől ? — Fuss vissza, mint a megsebzett őz, égő sebeddel, nagy fájdalmaddal, ha ugyan találsz enyhülést!-------— —-------------------------IV . Beállott már az éj, az égen lágyultak a csillagok, midőn még mindég ott nyugodott Jessza szép feje anyja keblén. „Mondd, mi fáj ? Elvesztetted-e a talizmánt, melyet anyád nyakadba akasztott, átkozott felláh sértett-e meg szavával, vagy tekintetével, avagy sóvárogsz a rég nem látott Almanzor után?“ „Ha talizmánodat vesztetted el, adok helyette másikat, a felláht átdöfi Almanzor 'tőrével s eljön, hogy keblére borulj.“ Jessza tekintete tiltakozás volt mindez ellen. „Mondd meg, bármi legyen is az : kin, gyötrelem, halál.“ „Ha közel érzed halálodat, megcsóko-' lom homlokodat, boldog az, ki ily fiatalon s ily tisztán huny el Allahban.“ „Ah Allah! Te nagy vagy és hatalmas, légy könyörületes az igazhivő mozlim iránt.“ De arra a kifejezésre, melyet e szavak alatt fölvett a leány arcza, hideg lett a, meleg, : gyöngéd hang, mintha egy borzasztó sejtelem, i egy elrémitö gondolat ébredt volna Jessza anyjában: iszony és borzalom. Jessza pedig felébredt álmodozásából s visszanyerte bátorságát, lélekerejét. Miért ne lehetne egy kivétel a többi j I arab nő közül, miért né szerethetne az szive j sugallata szerint egyet, a kit ne szeretne, csak egy csupán, — s a ki ne szeretne — csak egyet csupán? „Egy férfit akarok én“, úgymond ipa- j gaménak nevezni, egyedül a magaménak: Ozmánt, a törökök legbátrabb fiát.“ Ah! miért nem fojtottad lelked mélyére e nagy titkot, miért hagyták el szavaid ajkaidat! „Ah Allah! Masch Allah! vond vissza szavadat“ reszketett a nö, „a kinél szebbetj és kedvesebbet nem szült Arábia.“ ... „Ah Allah ! ah Allah !*..-. „A ki nélkül élni nem tudok és nem is akarok“ ... „Ah Allah, ah Allah! Holnapután lesz : a szent dsuma, az igazhivő nagy napja. ; zarándokolj Mekkába, a Kaabába csókold meg a szent követ s igyál Zemzen vizéből, hátha megbocsátja Allah iszonyú bűnödet“. „Ah Allah, ah Allah.“ . . . V. Szent dsuma napján alig hogy hasadt ; a hajnal, már útban volt Jessza Mekka-felé, jól tudta pedig, hogy nem gyógyítja meg őt sem a talizmán, sem a szent kő, sem Zemzen vize, s mégis tovahaladva, mintha megnyugodott volna, boldogan merült el szerelmében. Majd újra megjelent előtte anyja képe, j a mint eltűnik róla a szelíd mosoly s helyet) ad a haragnak az iszonyatnak, a mi elrémül annak még csak gondolatától is, mitől ő most szabadulni nem tud és nem is akar, I a mit mindég maga előtt lát: az Ozmán j arczát, a hős és szép ifjút, ki ha nem fogj elé kerülni, fut, mig nehéz útjában meg nem J öli az iszonyú lelki kin, a rettentő forróság,' vagy a félelmes fenevad. Űzi egy megmagyarázhatlan ösztön, J mentői többet gondol reá, mennél többet szenved s mennél előbbre halad, annál közelebb érzi magát hozzá a kedveshez, kinek szavain kívül nem hallott más hangot, tekintetén kívül nem vett észre más tekintetet. „Ah Allah, ah Allah“ .. . Jaj neked Jessza, ha szemben találod magad vele, százszor jaj neked Ozmán, kij magadra vonod a szultán haragját, mert nem lesz hatalom, mely visszatartson benneteket egymás ölelő karjától, forró csókjától. „Ah Allah, ah Allah“ . . Előtte áll már Ozmán, kinek szive szintén telve van égő vágvgyal, forró szerelem- í mel, a ki nem tért vissza többé hazájába, mióta nem emlékezett másra, mint arra a két szép szemre, mely elrabolta öveitől. „Ah Allah, ah Allah“ ... „Üdv neked ! Áldjon meg Allah kelet szép leánya ! “ — „Nagy a te fájdalmad mondod; ne eredj Mekkába, jöjj az én dobogó- keblemre, ne pazarold te csókjaidat a szent kőre, csókold meg az én égő ajkamat, ne igyál te a Zemzen vizéből, élvezd az én szerelmemet, vesd le a talizmánt én leszek oltalmazod, ki csak téged foglak szeretni egyedül“.----------------— Elv iszlek messze üldözőink elől, a Himalája rejtett bérczei közzé, óvlak hitlenek tekintetétől s oly boldoggá teszlek, minőt még nem élvezett Allah gyermeke. Ah Allah, ah Allah“....... VI . Leáldozó nap derengő fényénél menekül Jessza és Ozmán emberek haragja, számum fojtó dühe elől, veszélyeztetve viz és száraz viszontagságaitól, de elfeledve mindent egymás közelében: ölelő karjaikban, ajkaik forró csókjában .... „Ah Allah, ah Allah“ . . . Diadalmaskodott rajtad, egy másik Isten, a keresztényé és a szerelemé. „Miért ne lehetne egy kivétel a többi arab nő közül, miért ne szerethetne az szive sugallata szerint — egyet a kit ne szeretne — csak egy csupán — s a ki ne szeretne — csak egyet — csupán?“--------------------- —
