Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

háznál lakó nevelönő kleptomániában szenved s a karpereczet is ő lopta el.

Egy előkelő falusi háznál illusztris vendégeket vártak egy napon. A szakács, aki azon a vidéken utolérhetetlen művésznek hírében állott, rossz kedvén könnyítendő, a kenyéradóit szidalmazta. A háziasszonynak azonnal fülébe ment a dolog és haladéktalanul maga elé czitálta a szeszélyeskedő konyhaművészt. Teljes higgadtsággal és kellő szigorú hangon kijelentette, hogy egy óra múlva távozzék a házából, s tanuk előtt a járandóságát átadta neki. A cseléd elámulva azon, hogy ötét ilyen perczben nélkülözhetik, töredelmesen bocsánatot kért, de az úrnő j kijelentette, hogy a történtek után nem hajlandó mentségeit elfogadni. Ez a példa annyira felserkentette a többi cseléd buzgalmát, hogy vetélkedtek valamennyien a hiányzó egyént pótolni, ami nem is volt j nehéz, mert a házikisasszony maga is szakértő lévén, aznap maga kötötte fel a konyha- kötényt.

Yr. grófné udvarhölgy mesélte: — Nálunk, a főherczegi udvarnál, nem történhetik semmi mulasztás, semmi ok- vagy czélsze- rütlen, mert a fenséges- asszony minden reggel maga veszi kezébe a kulcsokat, délután pedig én megyek ki rendelkezni és a munkáknak utána nézni.

A méltányosság egy másik rendkívüli tényezője a gazda és cseléd közötti jó viszonynak.

Egy szívbajos leány felmondta szolgá- iatát, mert nem birt már dolgozni és az orvos pihenést rendelt neki; de nem kapta meg felmentését gazdájától és a munkából teljesen kidőlt. Még az ágyból is kihúzták és a dologhoz parancsolták. Az orvos erre a kórházba helyezte el s maga fizette érte a költséget, mert a munkaadók megtagadták nemcsak a betegség költségeit, de fizetését s ruhaneműjének, cselédkönyvének kiadását is. A leányt mindenhol elutasították szépszerével, mert a hatóságnak kellemetlen lett volna illő büntetésben részesíteni a kis város olyan előkelő családját, mint amilyen a cseléd gazdája volt.

Egy budapesti urhölgy arról panaszkodott, hogy nem kap inast, mert nagyon „igényteljesek“: villásreggelit kérnek, holott hétkor reggeliznek és háromkor ebédelnek és hogy a fütetlen előszobában nem akarnak hálni, már pedig az inas miatt nem vesz nagyobb lakást, hiszen felöltözködhetik az ő (!!) fürdőszobájában is.

T. grófot mindenki ritka képzett férfiúnak és nagyon eszesnek tartotta, de ridegnek, szívtelennek. Az évekig szolgálatában álló inasa a kolerajárvány alatt ebben a fertőző nyavalyában megbetegedett. A gróf bezárkózott vele és a rendelő orvosokon kívül senkit sem bocsátott be. Az összes ápolási teendőket egymaga végezte és inasának életét megmentette, környezetét pedig a járvány tovaterjedésétől óvta meg.

Hogy viszont nem halt ki a ragaszkodás és hűség a cselédek szivéből, mutatják ezek az esetek.

Tizenötévi szolgálat után egy kocsis

! szerelmi szenvedélye miatt elhanyagolta teendőit, annyira, hogy a szolgálatból eleresz- j tették. Csakhamar kiábrándult és belátva hogy ura vissza nem fogadja (a helye be j lévén töltve másik által), a régi gazdám udvarán agyonlőtte magát.

T. asszony ügyes mindenes-cselédje nagyobb fizetésre elszegődött. Aznap, mikor a szolgálatot el kelletett volna hagynia, asszonyát súlyos veszteség érte, családjának egy tagja - meghalt; a cseléd ezt annyira lelkére vette, hogy nem volt képes úrnőjét», ilyen körülmény közt megválni, hanem bánát- pénzt fizetett a szabálytalanságért s anyagi áldozat árán is mellette maradt.

Sz. megyében most is élénken emlékeznek azon esetre, amikor egy falusi ut három kis fia fürdés közben a folyóba fűlt, velük együtt a vízbe fúltak (megmentésükre utánuk ugrottak) a szobaleány és a pesztra is. Mind az ötöt együtt temették el.

A hű, ragaszkodó, de csak a kötelességét jól teljesítő cselédnek is a jutalmat, bármilyen formában is, mindig a gazdának kellene kilátásba helyeznie vagy megadnia s kikerülni, hogy a cseléd kérjen jogos bérT felemelést. Sokkal nagyobb a munkaadó erkölcsi befolyása, ha jutalmazni tud. A gaz- j dáknak nemcsak felügyelni kellene a higieni-; kus testi jólétét cselédüknek, hanem őket ! okkal-móddal kényszeríteni is a legelemibb fokára: a tisztaságra.

Itten nem lehet felemlités nélkül hagyni amaz egyesületek áldásos működését (például a „Charitas“ Budapesten), melyekben csekély évi dij lefizetésének ellenében a cseléd szükség esetén a spcczialista orvos kezelését élvezheti, például szem-, fül-, fogorvosét, amit a család nem nyújthatna külömben neki, csak nagy áldozat árán.

Egy másik kötelessége a gazdának a cselédet takarékosságra szoktatni. Nagyon czélszerü ez elv megvalósítására falun az, ha telket, földet vásároltat a cseléddel, vagy leányoknál a kelengye lassankinti bevásárlása ; azután a postatakarékpénztár intézménye is, megfelelő, de különösen czélszerü némelyik takarékpénztárnak az áz intézménye, hogy a betevők kötelezik magukat bizonyos időtartamra a hetenkénti megállapított fillérnyi betéttel gyarapítani tőkéjüket.

Bár nem elsősorban említem, de elsőrendű tényező kötelessége a gazdának a cselédek vallásos érzését ébren tartani és fejleszteni. Ezért, ha már nálunk nem is szokás, mint Angliában, vagy mint Vilmos német császár teszi yachtjának fedélzetén és amint régente a protestáns udvarházakban tették a nemzetes és nemes asszonyságok, hogy maguk olvassák fel a bibliát 'a háznépnek, arra mégis tekintettel kell lenni, hogy a cseléd szigorúan megtartsa a vallás által előirt szabályokat és hogy templomba menjen.

A tisztességes szórakozás módját, alkalmát megadni, szintén a munkaadó kötelessége, valamint annak ellenőrzése, hogy a mulatság a morál és etikának megfelelő legyen.

A Svájcz nagyobb pénzbírsággal terhelte a dohányzást. Bern város tanácsa rendőri tilalmat bocsátott ki, tiz parancsra osztva, a hatodik parancs a dohányzás tilalmát fog-! lalta magában; egy külön dohánybiróság, az úgynevezett dohánykamara is szerveztetett Bernben a dohányzás szokásának elnyomására.

Nálunk Magyarországon a dohányzás a nemesek közt 50 forint, a parasztok között 3 forint pénzbírság terhe alatt volt megtiltva. IV. Murad szultán halálbüntetéssel sújtotta | és még a tizenhetedik században megtörtént, j hogy egy törököt, mert dohányzott, az orrába ! illesztett pipával mások elvesztésére Konstantinápoly utczáin át korbácsütésekkel kisérték.

Bár minden tilalom a dohányzás szokása ellen hiábavalónak bizonyult, a dohányzás mégis hosszú ideig tisztességellenesnek tartatott; ellenben a tizenhetedik század közepe körül általános szokássá vált burnó- tozás nem ütközött semmiféle akadályokba. Urak és hölgyek egyaránt éltek a burnóttal; állítólag ingerlő szer gyanánt és ragályos j betegségek elleni óvszernek használták. Arany- j művesek, faesztergályosok és szarumunkások jó üzleteket csináltak szelenczék elkészítésével. A jó szokáshoz tartozott, a szelenczét [ kellemmel forgatni tudni és kellő méltósággal belőle szippantani. Hölgyek és jómódú fiatal urak csinos apró szelenczékkel bírtak, ujjaíkat csak gyöngén nyomták a dohányra és az illatos port futólag orruk alatt elhúzták. Az államférfiak ellenben és magas állami és egyházi méltóságok viselői, nagyobb szelenczét használtak, leginkább nemes ércz- ből készítve és gyakran nagy vagyont felérő drágakövekkel ékesítve. Komoly társalgás közben ott villogott ujjaik között az arany vagy ezüst burnótszelencze és kritikus fordulatok alatt, az úgynevezett „önmérséklet szippanata“ került ki abból.

A dohányzás szokása folytatólagosan oly szenvedélyes jelleget öltött, hogy az ember nem örömest vált meg pipájától. Seydlitz, Nagy Sándor lovas csapatjainak hires vezetője a támadásra parancsot oly- formán adta meg, hogy miközben csapatja élén előre tört, égő cseréppipáját a magasba dobta. Mihelyt a csapat trombitása ezt látta, megadta a jelt. — „Blücher papa“ is cseréppipából szokott volt dohányozni. Külön pipa- mestere volt, aki egy láda hollandiai cseréppipával mindenhová követte, hogy az öreg tábornoknak — ha kedve kerekedett dohányozni — legyen az útközben vagy harcz közepette — azonnal meglegyen a megtöltött pipája. Megtörtént — úgy beszélik — a Waterlooi csata alatt, hogy Blücher pipamesterét í elhelyezte oly helyre, ahol később találkozni akart vele. A tábornok megjelenése a mondott j helyen késett és a pipamester végre a golyók ' özönébe jutott. Egyik pipa a másik után kire- ' pült a szájából — mert a pipának égnie kellett mindig, ha Blücher kívánta; — több ízben meg is sebesült, de parancs szerint hősiesen megállta helyét és ép, amikor az utolsó pipára rágyújtott, érkezett oda az öreg tábornok, aki külömben a táborban a modern rövid pipát is használta.

De nemcsak a katonaságot, hanem a tudomány embereit is csakhamar meghódította a dohányzás szokása. Lessing annyira kedvelte a pipát, hogy — amint azt gazdasszonya bizonyította — kora reggeltől késő estig nem vált meg pipájától. Lenau Miklós kijelentette, hogy pipája nélkül nem tud egyetlen egy sort sem Írni; a pipa — igy szólt — a férfiú barátja, aki ajkán csüngni látszik. így még számos példát lehetne felhozni a múlt század tudósairól, melyek mind igazolják, hogy majdnem mindannyian szen- vedélylyel hódoltak a dohányzásnak.

♦35+

A kellemes perczek reménye és emléke annyira sarkalja a tevékenységet, hogy félannyi idő alatt kétszer annyit tud dolgozni az illető. A szomorúság, lehangoltság akadályozza a jó munkát.

Az olvasás a legrendkiviilibb, hathatósabb forrása a szórakozásnak.

Ismerek családokat, ahol az asszony bérel a kölcsönkönyvtárból s a lelki és erkölcsi mivelésre szánt könyveket maga választja ki a cselédek számára. Vannak nagyúri házak, ahol a könyvtárnak külön, a személyzet számára berendezett osztálya van. Meg lehet engedni, hogy a cselédek a népolvasókörök tagjai lehessenek. A szerény viszonyú családok kitűnő szolgálatot tesznek az általános mivelődésnek azáltal, ha gyermekeik arravaló iskolai könyveit olvasás végett a cselédek számára elteszik.

A munkára serkentés: rövid idő alatt több munkát elvégezni, rendkívüli hasznos tényezője a háztartásnak, éppen mint a nemzetgazdaságtan is mutatja. Ezért a kiszabott heti, vagy napi munka után meg kell engedni, hogy a cseléd a maga számára is dolgozzék.

Nagyanyáin minden szombat délután a „belső fráj“, a szakácsnő, a szolgálók seregét egybegyűjtve útmutatást adott ki, ki miképpen szabjon, varrjon, kössön.

W. báróné komornáit, nevelőnőit maga tanítja művésziesen szabni, hímezni.

Ha alkalom adatik a cselédnek olcsón és csinosan ruházkodni, az az egész családnak jól eső látvány.

Ismertem egy urasági legényt, aki a vacsora előtti szabad óráját arra használta fel, hogy németül tanult írni és olvasni és egy másikat, aki az egész ház gyönyörűségére ilyenkor czimbalmozott.

Nagyjában iine tehát azon irány, melyet követnünk kell, melyet az élet és a tudomány kijelöl.

A felsoroltakon pedig elmerengve azt állítom, hogy Magyarországon nincs cselédmizéria.

Lehet, hogy ilyesmi mutatkozik némelyik háznál, de csak a munkaadóktól függ a megszüntetése.

A korral haladva a cselédviszonyok is változtak, de nem lettek rosszabbak, csak másmilyenek.

HÍREK.

— A Nagykárolyi Vívó- és Torna-Club mulatsága. A múlt hó 30-án az úri kaszinó összes helyiségeiben tartott, vívással egybekötött tánczmulatság, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben a legszebben sikerült, úgy hogy minden hizelgés nélkül elmondhatjuk, hogy évek óta nem volt városunk közönségének ily élvezetes, minden igényt kielégítő mulatsághoz alkalma. Remek szép ünnepély volt ez este, mely nemcsak városunk, hanem a vidék részéről is tömegesen látogatott volt. A vivóverseny megkezdése előtt a club áldozatkész és érdemes elnöke dr. Schönpílug Richárd tartott rövid szellemes beszédet, mire a verseny megkezdődött. A bámulatos ügyesség és könnyedség, melylyel az ifjú egyesület tagjai a kardot kezelik, a szebbnél-szebb mozdulatok, vágások, a közönséget óvácziókra késztették s a legmelegebb elismeréssel halmozták el a versenyzőket, de különösen a fáradhatatlan vivómestert Benedek Sándort, ki az egyesületet a vívásban oly nívóra vitte, hol a sport tekintély kezdődik. Kedves kötelességünk e helyen róla megemlékeznünk ; ambiczióval, lankadatlan szorgalommal vezeti a vívás titkaiba tanítványait. A jury tagjai: dr. Schönpílug Richard, Ilosvay Aladár és Péchy László, a kik dr. Péchy Pétert, Kovács Lászlót és Gózner Eleket tüntették ki különösen, mint legjobb vívókat, a többieket pedig a megérdemelt dicséretre méltatták. Y ivás után az ifjúság tánezhoz fogott, melynek a hajnal vetett véget. Az első négyest 50, a másodikat 30 pár tánczolta Andrássy Jenő fáradhatatlan rendezése mellett. A tapintatos rendezőséget megjutalmazta az általános fesztelen jókedv; sokat fáradtak, mindent elkövettek a mulatság sikerének emelésére s a ki részt vett a mulatságon, egy kellemesen eltöltött estély emlékével távozott. Üdvös óhajunk, hogy a club minél gyakrabban kötelezné le városunk mulatni vágyó közönségét, ily kitűnő sikerű mulatság rendezésével, ami — hisszük — el nem marad. — A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Balika Sándorné, Benedek Sándorné, • Bodó ! Lászlóné, Boross Jánosné, Domahidy Elemérné, Fógel Kálmánné, Hetev Ábrahamné, j Ilosvay Aladárné; Ilosvay Lászlóné, Kaesó Károlyné, Kállay Ödönné (Erdőd), Kemény Alajosáé, Kovács Dezsöné, özv. Kovács Sándorné. Marssó Lőrinczné, Maresch Emilné, Mándy Ödönné, Péchy Lászlóné, Serly Gusz- távné, N. Szabó Pálné. — Leányok: Bagossy Katicza, Bagossv Mariska, Bagossy Margit, Balika- Jolán, Baudisz Janka, Boross Bella, Erőss Juliska, Gaál Berta. Hetey Margit, Hutiray Berta, Hutiray Heti, Hutiray Jolán I (Kécz), Ilosvay Bella, Ilosvay Margit, Kacsó

Erzsiké, Kacsó Mariska, Kemény Gizella, Kerekes Margit (Téglás), Kovács Gizi, Kunics Erna (Margittá), Kurcz Erzsi, Kurcz Vilma, Marssó Margit, Rácz Ilonka, Ruttkay Jolán. Ruzicska Lujza, Sántha Irén (Tasnád), N. Szabó Hedvig, N. Szabó Magda, Ujfalussy Jolán.

— Hivatalvizsgálat. Főispán ur Öméltósága folyó hó 2-án hivatal vizsgálat végett Szinérváraljára utazott, honnan még aznap este székhelyére tért vissza.

— Népies hangverseny a Lövöldében. A Nagykárolyi Dalegyesület által folyó hó 7-én a Lövöldében rendezendő népies hangversenyre annál is inkább felhívjuk a közönség figyelmét, mivel hir szerint — az egyesület nagy tevékenységű, derék alelnöke Csóti Márk a legmesszebb menő intézkedéseket teszi a siker biztosítására. Egy valóban nemes élvezetekben bővelkedő este helyeztetett kilátásba s őszintén óhajtjuk, hogy a közönség minden rétegében a mulatság rokonszenves fogadtatásra találjon. Külön meghívók nem adatnak ki. Az egylet a következő plakátokon tudatta a hangversenyt: A Nagykárolyi Dalegyesület 1901. évi julius hó 7-én, vasárnap a Lövölde kerti helyiségében tűzijátékkal és tánczczal egybekötött jótékony- czélu népies hangversenyt tart, melyre Nagykároly város és vidéke m. t. közönségét tisztelettel meghívjuk. Amennyiben a rendezőség az előadandó népdalokat a legszebb magyar dalokból. állította össze, azért a műsor előzetes közlését fölöslegesnek tartjuk. A rendezőség mindent el fog követni az igen tisztelt vendégközönség minden irányú kívánalmainak kielégítésére ; épen azért már előre jelzi, hogy Ízletes ételekről, tiszta italokról, czukrászról és jó zeiléről gondoskodni fog. A tűzijátékot, mely 7 különféle mutatványból és 20 darab röppentyű felbocsátásából fog állani, Than- hoffer Pál jóhirnevü tüzijáték-mester fogja bemutatni. Belépődíj 60 fillér, gyermekjegy 20 fillér. Kezdete délután 5 órakor. A rendezőség. Kedvezőtlen idő esetén a hangversenyt a következő vasárnap fogjuk megtartani.

— Kölcsey sirja. Az alispán, — ki a Kölcsey Ferencz emlékének ébren tartására nézve annyi nemes buzgalmat tanúsít, a ki a Kölcsey kultuszt valósággal életre keltette, — Kölcsey emlékének újabban is méltóan óhajt adózni azzal, hogy a Kölcsey Ferencz csekei sírját díszes vaskerítéssel akarja körülvétetni, s e czélból a vármegyei kir. államépitészeti hivatalt a sir kerítés tervezetének és költségvetésének elkészítésére utasította.

— Tánczmulatság. A nagykárolyi általános iparos-ifjak szép tánczmulatságot tartottak múlt hó 29-én este a Polgári kaszinó kerthelyiségében. Az iparos-osztály teljes számban képviselve volt. Jelleme e mulatságnak a hamisítatlan magyar jókedv, melynek előidézésében az oroszlánrész az elnököl, Papp Istvánt illeti. Szép czélra volt a jövedelem kitűzve s valóban örömmel üdvözöljük a helybeli polgárok nemes lelkületűt, hogy filléreiket szívesen rakták arra az oltárra, mely Ínséges iparostársaik felsegélyezése érdekében készült. A szépen sikerült mulatság reggelig tartott. Szalontay vendéglős tapintatos kiszolgálásával, mérsékelt áraival, italaival, Ízletes ételeivel kivívta a közönség egyhangú megelégedését.

— Ünnepi szónok. A Szent István-napi ünnepi beszéd tartására a budavári Mátyástemplomban a herczegprimás dr. Jordán Károly ez. apát, szaniszlói plébánost kérte fel.

— Uj gazdasági tudósitó. A földmive- lésiigyi miniszter Strobencz Péter érendrédi földbirtokost a nagykárolyi járás gazdasági tudósítói tisztével bízta meg.

— Záróünnepély. Az irgalmas nénék nagykárolyi rém. kath. elemi leányiskolájában múlt hó 28-án délután 5 órakor egy rendkívül kedves, az intézetnek büszkeségére váló ünnepély játszódott le ; a nagyterem sőt még a folyosó is szűknek bizonyult, annyira nagyfokú érdeklődés jutalmazta az ügyes liliputi szereplőket. Első pontkép Márton Mariska, Gyurovits Erzsiké és F'eifer Katicza játszották zongorán 6 kézre Verdi „Nabucodonozor“ nehéz^alkotását; játékukkal tényleg meglepték a publikumot, annyira ügyes volt. Irsik Gizella tökéletes és biztos szavalata után, a növendékek énekelték el a legszebb egyházi énekek egyikét „Oh én legdicsöbb reményem". Az összhang egy dalárdának is büszkesége lehet. Veres Róza finom czimbalomjátéka pár magyar dallal gyönyörködtette a publikumot, mire Patay Jolán szavalta el a „Szent Szózatot“ meglepő könnyedséggel és bátorsággal.,— Juhász Mariska és Borody Jozefa zongorajátéka következett. — Olyan biztossággal kezelik a billentyűket, mely nagy- zenei tehetségre ‘enged következtetni, mire az énnekkar dalolt megkapó szépen. Juhász Mariska szavalata volt a következő pont; csengő hangon, érzéssel előadott szavalatáért megtapsolták. Feifer Erzsi harmóniámon játszott általános figyelemmel jutalmazva, Márton Margit kedves zongora kísérete mellett. Majd Fricdl Anna szavalta el a legsza-