Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-21 / 12. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. annyira kevesbíti, hogy a közvilágítás az eredetileg 9 %-ban meghatározott pótadó emelés helyett csupán 5 °/0 pótadó emelést fog eredményezni, figyelmeztetett a kérdés nagy fontosságára s ajánlotta a javaslat elfogadását. Félszobáit azután Papp Lajos s hivatkozva a pótadó nagyságára a javaslat napirendről levételét indítványozta. Makay József is hasonló szellemben nyilatkozott, ellenben Dr. Adler Adolf és Csipkés Endre a javaslat elfogadása mellett érveltek. Majd névszerinti szavazás kéretvén s az el is ren­deltetvén, a javaslat elfogadása tehát a köz­világítás rendezése mebett szavazott 48, ellene 45 képviselő s igy a javaslat 3 szótöbbség­gel tényleg elfogadtatott. Most választások kerülvén sorra, Debre- czeni István polgármester átadta az elnöki széket Nagy László alispánnak. Először is a szükséges előintézkedések tétetvén meg, bi­zalmi férfiakul és jegyzőkönyv hitelesitőkül megválasztattak Bing Mór, Róth Károly, Serly Ferencz és Csipkés András. A 'szavazatszedő küldöttség elnöke lett Kacsó Károly, tagok Vida Sándor és Makay József. A kijelölő­bizottságba a közgyűlés Strohinajer Ferenczet és Csőkör Ferenczet választotta meg, az alis­pán Dr. Adler Adolfot és Nonn Ferenczet nevezte ki. Az igy megalakult kijelölő-bizott­ság működését befejezvén, elnöklő alispán bejelentette, hogy az aljegyzői állásra a bizottság Lévay Bélát, Fiók Zoltánt, Buttyán Jánost és Gönczi Gyulát, a közgyámi és városgazdái állásra pedig Lúcz Györgyöt és Buttyán Jánost jelölte. Az aljegyzői állásra a szavazás elrendeltetvén, aljegyzővé sza­vazattöbbséggel Lévay Béla választatott meg. Közgyám és városgazda pedig Lúcz György | lett, a kit közfelkiáltással választottak meg. A megválasztott tisztviselők a hivatalos esküt nyomban letették s ezzel a közgyűlés véget ért. HÍREK. — A Kölcsey-egylet felolvasó-estélye. A nagykárolyi Kölesey-egyesület e hó 24-én,! vasárnap délután 6 órakor a vármegyeháza emeleti kistermében felolvasó-estélyt rendez, | melyre a- város és vidéke közönségét ez utón hívja meg. Műsor: 1. „Viharban“ férfikar, Dürnertől, előadja a dalárda. 2. „A gyermek­nevelésről.“ Irta és felolvassa Nagy László. 3. „Fantaisie on Scéne de Ballet“ Beriottól, Kemény Gizella urhölgy zongora kísérete I mellett hegedűn előadja Kemény Emil. 4. „Páris és a kiállítás.“ Irta és felolvassa Dr. Kovács Dezső. 5. „Balatoni dalok,“ Gaáltól, előadja a dalárda. — Márczius 15-iki ünnepségek. Váro­sunk polgársága mint minden évben, úgy az idén is egy szivvel-lélekkel ünnepelte a szabad- ságharcz dicső emlékét. Minnél jobban távo­lodunk a heroszi kortól, mely Magyarország önállóságának, függetlenségének alapját ve­tette meg, annál magasabb lánggal él szivünk­ben a kegyelet és hála szent tüze ama hősök iránt, kik életükkel és vérükkel pecsételték meg a szabadság, testvériség és egyenlőség magasztos triászát. Az egyes vallásfelekezetek, az ifjúság, a társaskörök, a polgárság vetél­a mennyországban, elég időt fog még a pokol­ban tölteni. Hahaha! Még ilyen állapotban sem hagyja el humora. Ott 'hagytam, ez jna nem játszhatik. Más darab fog menni! Ekkor kiálltam én, a kezdő színész és kipirult arczczal, csillogó szemekkel büszkén kiáltottam a direktornak: —■ Eljátszom én Jupiter szerepét. Nem fogok belesülni. A közönség irtóztató tombolása volt a felelet. Gúnyos szavak repültek a zárt szín­pad felé s egy kemény tárgy koppanása ütötte meg a lebocsátott függönyt. —■ Nincs idő a gondolkozásra! Fel a trónusra! hallatszott a direktor szava. Én felrohantam az emelvényre és el­foglaltam Jupiter trónusát. A láz kiütött ar- ezomon; dideregtem, bár az izzadtságcseppek zuhatagába majd hogy bele nem fúltam. Ez I volt az első nagy szerepem és még hozzá a kedvelt komikus Kálmán bácsi legjobb szere­pébe volt bátorságom beugrani. Az előadás ment, mint a karikacsapás, — kihívás kihívást követett. Te és én voltunk az est hősei. Mikor a nagy kankán után a függöny legördült s a lámpák egyenként kihunytak, az öltözőből kilépve, odajöttél hozzám, könny­telt szemeidből egy egész mennyország mo­solygott reám, s ajkaidat csókra nyújtva, mondád: — „íme, fogadd testvéri szeretetem e zálogát köszönetül, hogy megmentetted szá­momra a mai estét“. Azóta sok csók csattant el ajkaimon, kasírozott is, meg valódi is, de ennek a csók­nak az izét egy sem moshatá el, még mos­tan is sokszor kisért álmaimban. kednek a nemes versenyben, hogy mindenki | saját körében minél impozánsabb módon | juttassa kifejezésre a nagy nap örök-dicső emlékét. A helybeli ünnepségek a róni. kath. j ! székesegyházban vették kezdetüket, a hol Palczer Ernő kormánysegéd fényes segédlettel | celebrálta az ünnepi misét. Utána az ev. ref. templomban volt hálaadó istenitisztelet. Veres Gusztáv s.-lelkész lendületes szavakkal emlé­kezett meg a 48-as eszmék mártírjairól és hirdette a testvériség magasztos elveit. Mind­két templomot zsúfolásig tölté meg az ünneplő közönség. Délelőtt 10 órakor a róm. kath. I főgymnasium ifjúsága rótta le a kegyeleti i adóját egy a nagy naphoz minden tekintetben j méltó díszközgyűlés keretében. Fényesen I bizonyították be, hogy az ifjúság minden] tekintetben méltó arra, hogy ők a márcziusi I ifjak utódainak tekintessenek; és kiérdemlik | a költő ama mondását: „Mig ifjaink lelkesedni tudnak, addig nem féltelek óh drága hon“ ! A pompás ünnepély lefolyásáról lapunk más helyén számolunk be. — Délután 5 órakor a „Protestáns Társaskör“ márczius 15-ét a | kör helyiségében méltó kegyelettel és hazafias j lelkesedéssel a közönség oly nagy érdeklő­dése mellett tartotta meg, hogy az 5 óra \ után jöttek a kör helyiségébe már be sem | juthattak. Az ünnepély a közönség által éne­kelt Kölcsey Hymnuszával kezdetett, mely után Veres Gusztáv elnök szavalta el a „Talpra magyar“ -t tűzzel és nagy hatással. Ezután Tóth L á 1 i k a k. a. az „ 1848. márczius 15.“ czimü alkalmi költeményt, Dienes Ilonka k. a. pedig Petőfinek „Élet vagy halál!“ versét adták elő érzéssel, bensőséggel és helyes színezéssel, zajos tap­sokat nyerve szép szavalatukért. — Majd Lukács Mihály alelnök lépett az emel­vényre és tartotta meg a nagy napra vonat­kozó emlékbeszédét, költői lendületű szép és lelkes szavakkal fejtegetve az ünnepély je­lentőségét. A közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fejezte ki tetszését a rokonszenves ünnepi szónok iránt. A beszéd után Kovács Klárika k. a. Bajza „Éb­resztő“-] ét szavalta honleányi tűzzel, helyes felfogással és kifejezéssel. Most Lenkey Lajos „Márczius 15-én“ ez. verset adta elő, ifjúi hévvel. Mindketten kiérdemelték a közönség tapsát. A szépen sikerült ünnepélyt a fellelkesült közönség a Szózat éneklésével zárta be. A tulajdonképeni ünnepély este 7 órakor a Polg. Olvasókör dísztermében folyt le. Ott volt polgárságunk szine-java, hogy meg­jelenésével adózzon a nagy nap emlékének. Elsősorban a dalárda hazafias énekszámaival gyújtotta meg a lelkesedés lángjait, ineFyet »Szilágyi Irén k. a. és Bródy István lendületes és érzésteljes szavalataival erősen fokoztak. Az estély koronáját azonban llosvay Aladár vármegyei főjegyző magas színvonalon álló, remek felolvasása képezte. A 48-as esemé­nyeket gyönyörű költői nyelvezettel ismertette, levonta a tanulságot a múltból, reményt merit a jelenből és kifejezést ad azon óhajának, hogy Magyarország mielőbb független, önálló és boldog legyen. A dalárda ismételt fellépése után a polgárság vacsorára gyűlt egybe, ahol Debreczeni István a királyra, Bródy Lajos a hazára, llosvay Aladár a 48-as eszmék dia­dalára és a 48-as honvédekre, Veres Gusztáv a dalárdára, dr. Kovács Dezső a polgár- mesterre, Csóti Márk llosvay Aladárra, Doma- hidy Elemér Széchenyi, Kossuth és Deák szellemeire, Rooz Samu a szabadéivüségre, Schnébli Károly az egységes magyar társa­dalomra, Csillag Aladár Csóti Márkra mon­dottak lendületes köszöntőket. — A lelkes hangulatban lefolyt ünnepély a polgárság szivében a 48-as emlékek iránti tántorithaflan hűséget csak fokozta és erősbitette. Vajha a hazafias remények mielőbb valósággá vál­nának. A honvédség köréből. Lencz Győző ezredes, a szatmári 12-ik honvéd-gyalog ezred parancsnoka e hó 19-én szemlét tartott az itteni honvéd-zászlóalj felett. Ez alkalommal különösen az altisztképző iskolát vizsgálta meg s a tapasztaltak felett megelégedését nyilvánította. A délelőtt folyamán a főispán- j nál és a nős tiszteknél tett látogatást s az esti | vonattal visszautazott székhelyére. — Császár Géza őrnagy Szabadkáról a szatmári honvéd- ! gyalogezredhez lett áthelyezve. Márczius 15-ike a főgymnasiumban. A sajtószabság évfordulóját főgymnasiumunk | ifjúsága is megünnepelte. A szépen diszitett tornacsarnokot nagy közönség töltötte meg | s gyönyörködve hallgatta végig a hazafias j kegyesrendi tanárok által hazafias szellemben ! nevelt ifjúság műsorának minden egyes j pontját. Az ünnepélyt a fogynám „Kölcsey- Önképzőkör“ rendezte a következő műsorral: j A főgymn. énekkar egy indulóval nyitotta meg az ünnepélyt, mely után Suták István önképzököri elnök egy szépen megirt meg­nyitó beszéde, majd az énekkar által énekelt i Hymnus következett; ezután Medvey Lajos-! nak „Márczius 15.“ ez. ügyesén megirt ódá- i ját szavalta el érzelemteljes hangsúlyozás-! I sál: Szintay Lajos ; ezt követte egy Rákóczy­nyitány igen szépen előadva Kaufmann Izidor és Csilléry Ferencz által, majd egy emléke­zést, márcz. 15. cziin alatt Ruff Ferencztől olvasott fel Fok Ferencz, s ezután a zenekar egy népdal egyveleget adott elő, mit ismét az énekkarnak II. József korából eredő Gúny- j dala követett. Ezután Csilléry András hatá­sosan szavalta el a „Talpra magyart“, mit az énekkar és a férfi közönség által énekelt ] „Szózat“ követett. Végül Csóthy Márk a „Kölcsey-Önképzőkör“ vezető-tanára lelkes és lelkesítő szép záróbeszéde következett, mely- j ben köszönetét mondott a közönségnek a» megjelenésért, s az ifjúságot hazaszeretetre, a szabadság megbecsülésére, a király iránti hűségre tanította s a legelső magyar ember a király, mint a magyar alkotmány hű őre éltetésével végezte beszédét. A Rákóczy-; induló hangjai mellett oszlott szét a közön­ség, a mely a műsor minden egyes száma után lelkesen megtapsolta és éljenezte az egyes szereplőket és a vezető-tanárt. A kegyeletes szép ünnepély rendezéséért elis­merés illeti úgy a tanári kart, mint a főgymn. ifjúságot is. — A nagykárolyi kath. legényegyesület márczius hó 17-én este 6 órakor ülte meg a szabadsajtó születésének ötvenharmadik év­fordulóját. — A jó Isten tudja, a serény, lankadatlan buzgalmu, ritka humánus elnök érdeme-e, avagy a szereplők buzgalmának és ambicziójának tulajdonítható, hogy minden estély, a legényegylet minden szereplésével osztatlan tetszést és elismerést arat. így ez a megható ünnepély is a legszebben sikerült. Nagyszámú közönség előtt kezdte meg Tietz Sándor elnök alkalmi beszédét. Az az izzó hazaszeretet, mely minden betűn átlobogott azok á magasztos gondolatok, melyek nem az agyban, hanem egy magyar szívben fogan­tak meg, a beszéd minden szava osztatlan, páratlan elismeréssel, tapsokkal találkozott a közönség részéről, majd Fink Anna szavalta Tóth Kálmán költeményét kedves, értelmes hangon : „Kik voltak a honvédek." Megtapsol­ták. Sallay Lajos olvasta fel Bartók Lajos költeményét. Nem sokban különbözött egy szavalattól. Sallay igy is kiváló előadó. Meg­tapsolták őt is. Mire Czilli Veronka adta elő Kuthen „Menyasszonyát“, szép előadásával valóban kivívta és megérdemelte a felhangzó tapsokat. Erre Niklos János főgymn. tanár egy mesterileg megirt és nagyhatással elő­adott felolvasásban méltatta e nap emlékét. A fölolvasót zajosan megéljenezték. Majd Lehmann Endre nyomdász lépett az emel­vényre, ki szépszavu költőnknek, Fliesz Hen­riknek ez alkalomra irt ódáját oly hatással adta elő, melyet a költemény gyönyörűséges volta el sem téveszthetett. Viharos éljenzés és taps jutalmazta úgy a szerzőt, mint az előadót. — Búcsúestély. Bródy Lajos ügyvéd tiszteletére, — ki városunkból Budapestre költözött — búcsúestélyt rendeztek e hó 19-én barátai és tisztelői. A régi Casino éttermében szép számban gyűlt össze városunk intelli- gentiája, hogy kifejezést adjon a távozó ügyvéd iránti baráti érzelmeinek és tiszteletének. Mint ily alkalmakkor szokás, itt is pohárköszöntők­ben nyilvánult meg az érzelemnyilvánitás. Először Debreczeni István polgármester szólalt fel, ki a távozónak a közügyek terén kifejtett érdemeit méltányolva ötét, mint a közügy emberét éltette a város közönsége nevében, majd dr. Kovács Dezső ügyvéd a kartársak nevében, Csilléry Dávid kir. járásbiró pedig a bírói kar nevében búcsúztak el a távozótól. Dr. Jékel László mint a Központi Takarék- pénztár vezérigazgatója az általa képviselt intézet nevében vett búcsút, mint az intézet egyik megteremtője és alapitójától. Demidor Ignácz a Dalegylet elnöke pedig az egyleti ügyész érdemeit méltatva emelt poharat. Eme felköszöntőkre Bródy Lajos válaszolván, igazat ad azoknak, kik azt mondták, hogy ő a köz­ügyeknek élt, mert a közérdeket mindig szivén viselte, azt kívánja szolgálni a jövőben is, de a városról, melynek kebelében 25 évet töltött, megfeledkezni sohasem fog tudni. Nagykároly városra és polgárságára emeli a búcsú per- ezében poharát. Ezután dr. Sternberg Géza mondott toasztot, melyben a távozó nejének érdemeit méltatva nemcsak a távozónak, de nejének is boldogságot és megelégedést kívánt az uj otthonban. Toasztokat mondtak még Brichta Miksa és Sternberg Jenő a távozóért, dr. Adler Adolf a bucsuzónak három fiáért, végre Janitzky Albert a függetlenségi párt nevében annak lelkes és tevékeny elnökéért. A búcsúzó társaság Fátyol Józsi zenéje mellett a késő éjjeli órákig maradt együtt. Lapunk részéről is szives „Isten hozzád“-ot mondunk a távozónak — ki a sajtónak szintén jeles munkása volt — s boldogságot, megelégedést kívánunk az uj otthonban. — A Kölesey-egyesület pályázata. A Kölesey-egyesület által hirdetett ez évi pályá­zatokra beérkeztek a következő pályamunkák: I. A Révai Miklós emlékezetét dicsőítő ódára: 1. sz. pályamunka, jeligéje: „Beteljesülnek szived álmai, az vagy magasztos, büszke Révai.“ 2. sz. pályamunka, jeligéje: „Emlékez­zünk régiekről.“ ’3. sz. pályamunka, jeligéje : „Nyelvében él a nemzet.“ 4. sz. pályamunka, jeligéje: „Győzelmiének.“ 5. sz. pályamunka, jeligéje: „Csak magyarok leszünk.“ 6. sz. „Minden földi elmúl, Kincsek elenyésznek, Csak egy mi el nem inul, Terméke az észnek.“ 7. sz. pályamunka, jeligéje : „Mire nincs szó, nincsen képzet, Az vagy nekem, óh költészet.“ 8. sz. pályamunka, jeligéje: „Nunc venio ad fortissimum virum.“ II. A „Kölcsey befolyása Szatmármegyére“ czimmel hirdetett pályá­zatra : 1. sz. pályamunka, jeligéje: „Szeressük a hazát!“ A bíráló bizottság a pályamunkákat már bírálat alá vette s előreláthatólag rövid idő alatt határozni is fog. — József napja. Verőfényes szép ta­vaszi nappal köszöntött be ez évben is Jó­zsef napja. Veröfényes kedélylyel üdvözölték a Józsefeket is barátaik és tisztelőik. így sokan üdvözölték a kegyes-tanitórend tagjai közzül a névünnepüket ülő Hám József igaz­gatót, Vanke József házi lelkiatyát és Brach József tanárt. — Makay József és Simkó József honvéd-századosoknál pedig a bajtársak, jó barátok és tisztelők nagyszáma tolmácsolta a névünnep alkalmából jó kivánatait. Az el­hangzott jó kivánatokhoz lapunk részéről mi is csatlakozunk. Gyászeset. Özvegy Majos Antalné szül. beszterczebányai Szártory Zsuzsánna, néhai nagyzsennyei Majos Antal 1848—1849-iki volt honvédfőhadnagy és Szatmár vármegye volt várnagyának özvegye f. hó 13-án Szatmá- ron veje Majos Károly állami anyakönyvi­felügyelő lakásán hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult ritka műveltségű, derült kedélyű úrnő volt, úgy hogy a vár­megye előkelő urai, nem csak a rokonság, de a becsülés és tisztelet által vezetve igen sokan igaz barátságot tartottak fen vele, s gyakran megfordultak vendégszerető házánál. Mi nagykárolyiak is kedvesen emlékszünk visz- sza az ő vonzó és kellemes körére. E mellett övéinek élő jó anya volt, a kinek életét gyer­mekei iránti rajongó szeretet jellemezte. Temetése f. hó 15-én ment végbe nagy rész­vét mellett. — Eljegyzés. Ifj. Kocsis István helybeli szabó-iparos e hó 19-én eljegyezte Fries Nándor városi vágatási biztos leányát, Emíliát. — Gyászhir. Kató Gyula az itteni m. kir. pénzügyigazgatóság titkára folyó hó 19-ikén élete 46-ik évében elhunyt. A meg­boldogult, rövid időt leszámítva, 1889. év óta az itteni pénzügyigazgatóságnál szolgált, a melynek egyik legkiválóbb tisztviselője volt. Általános közszeretetnek örvendett úgyis mint tisztviselő, úgyis mint ember humánus gondolkodásáért, mindenkivel szemben tanú­sított előzékeny modoráért. Halála általános részvétet keltett. — Temetése ma dél­után lesz Szatmáron. — A család ál­tal kiadott gyászjelentést alább közöljük: Alulírottak a maguk és a nagyszámú rokon­ság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a jegjobb gyermek, forrón szerető férj, testvér, sógor, nagybátya és rokonnak Kató Gyula m. kir. pénzügyi titkárnak életé­nek 45-ik, boldog házasságának 18-ik évében f. évi márczius hó 19-én d. u. fél 4 órakor rövid szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunyták A megboldogult földi része folyó hó 20-án d. e. fél 11 órakor fog Nagy-Károly- ban Ákáczfa-utcza 5. sz. alatti lakásából elparentáltatni, s folyó hó 21-én d. u. 4 óra­kor Szatmáron Hám-János-utcza 6. sz. háztól az ev. ref. egyház szertartása szerint a szatmári ev. ref. sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra elhelyeztetni. Nagy­károly, 1901. márczius 19. Béke legyen hamvai felett! Özv. Kató Gyuláné szül. Bartha Etelka mint neje. Kató Emma férj. Ferenczy Jánosné mint testvére. Özv. Kató Istvánné szül. Moldvay Juliánná mint édes­anya. Elhalt testvéreinek gyermekei, sógorai és sógornői. — A pénzügyigazgatóság által kiadott gyászjelentés igy szól: A nagykárolyi m. kir. Pénzügyigazgatóság a legmélyebb szo­morúsággal tudatja, hogy Kató G^ula inagy. kir. pénzügyi titkár, a kitűnő tisztviselő, a legkedvesebb kartárs 1901. évi márczius hő 19-én rövid szenvedés után életének 46-ik évében meghalt. Nagy-Károly, 1901. évi már­czius hó 19. — Legjobb orvosság. Mindazok, kik gyomorbaj, étvágytalanság, rossz emésztés, máj fájdalmak, kólika, vérszegénység, ideges fogfájásban szenvednek, használják a világ­hírű Pserhofer vértisztitó-labdacsokat, melyek teljesen ártalmatlanok, gyorsan és biztosan hatnak és a legelsőrangu orvosok által ajánl- tatnak. Hasznos szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, ha e kitűnő szert b. figyelmükbe ajánljuk. 1 tekercs, mely 6 doboz á 15 labdacs 1.05 frt. — A pénz előleges beküldése után 1 tekercset 1.25 írtért, 2 tekercset 2.30 írtért, 3 tekercset 3.35 frtért küld bérmentve Pserho­fer J. gyógyszertára, Bécs, I. Singerstrasse 15. — Halálozás. Melczer Kálmán pénzügy- igazgatósági dijnok hosszas szenvedés után folyó hó 19-én elhunyt. Nemcsak Magyarorszá­gon legelterjedtebb a Ferencz József keseriiviz, hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli czikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis „Ferencz József keseriiviz“ elnevezését használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom