Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-25 / 30. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. kül. Az emberek megsinylik a divat szeszélyeit — s utólag szívesen hallgattak volna az okos szóra, ha a baj nem következett volna már be. Modern ruhaviseletünknek számos a hibája. Nem utolsó ezek közt a keményített fehér- nemiiek viseletű. A keményítő hatalmas akadálya a hőkisugárzásnak, még pedig csodálatosképpen annál erősebb és figyelemreméltóbb, minél magasabb a külső hőmérséklet. E szerint a fehérnemű keményítőse voltaképpen nagyon is inpraktikus szokás. Mert télen, mikor mindannyian a meleg megtartásán fáradozunk, a külső hőmérséklet alacsony voltánál fogva, a keményítő hővédése csgk csekély, ellenben nyáron, amikor a lehetőséghez képest le akarna hülni, a keményített ruhanemű a meleget erélyesen visszatartja a testen. Már most helyes, hogy emelkedő hőmérsékletnél az izzadság föloldja a keményítőt, de még oldott állapotban is kedvezőtlenül befolyásolja a keményítő a ruhát. Mert ebben az állapotban eltömülnek a vászon likacsai és ezzel meggátolja a száraz levegőnek bőrünkhöz való áramlását, pedig éppen ennek a hatása üdítő. Tehát minden esetben kevéssé hygienikus a fehér- nemüek keményítőse. * A kenyér. Egészségügyi szempontból mindennapi táplálékunk: a kenyér sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyit a közéletben tényleg fordítunk reá. Mig az emberi fizikum ételnemüek tekintetében megköveteli a változatosságot, addig a kenyér elmaradhatatlanul hü marad úgy a gazdag, mint a szegény asztalához. Ennek oka abban rejlik, hogy a kenyér rendkívül elősegíti az emésztést s oly ételnemüek, melyek máskülönben megemészthetek nem volnának, kenyér élvezete mellett nem okoznak bajt a gyomornak. Minthogy továbbá a kenyér felette tápláló, szívesen él vele mindenki és joggal mondható, hogy a kenyér legsűrűbben élvezett táplálék, amelyet az étkezésnél alig nélkülözhetünk. A könyörgés : „Add meg nekünk mindennapi kenyerünket!“ is bizonyítja, hogy a kenyér mennyire megszokott jelképezése az ételnek általában. A táplálkozásnál a kenyérnek főleg keményítő tartalma jön tekintetbe; egyrészt a zsírnak, vajnak, sajtnak és húsnak megemészthetését kitünően elősegíti, másrészt bő szénhydrat- tartalmánál fogva ama zsirfehérje anyagokat oly táplálékká egészíti ki, mely az egészséges és észszerű táplálkozásra szükséges. Á kenyér azonban maga is tartalmaz fehérjét, zsírt, sókat, továbbá a sütés módja szerint, több-kevesebb vizet, még pedig a következő mennyiségben: fehérje 6—10 °/0, keményítő 50—80"/0, zsir 0'3—0'9°/<n — sók 0*1—1"5 viz 11—42 7o- Ezekhez járul még a korpakenyérben a cellulose, mely a korpában a buzaszem hüvelyében foglaltatik és mint Graham-kenyér mechanikus izgató voltánál fogva jó hashajtó, azonban magának a kenyérnek emészthetőségét csökkenti. Kenyérkészitésre legalkalmasabb első sorban a búza, mely a legtöbb tápanyagot tartalmazza, azután a rozs, mig a zab, gazdag fehérje és zsírtartalma daczára, szintúgy az árpa is, mechanikai okokból nem igen jönnek tekintetbe. A gabonafaj megválasztásán kívül ügyelni kell még a készítési módra is; mindenek előtt arra, hogy az erjedési folyamat ne lépjen túl bizonyos határt. Ugyanis az erjedés, mely a kenyeret emészthetőbbé teszi, a keményítőt és az esetleges fehérjét elpusztítja s a sütőnek értenie kell ahhoz, hogy mikor kell az erjedést idejekorán megszakítani, hogy az ily módon ugyan emészthetőbbé tett kenyér tápértókében csorbát ne szenvedjen. Ezért hagyják a kenyeret csak bizonyos ideig erjedni. Ezt az erjedést közönségesen kovász segélyével érik el, a liszt tápértékének rovására. A kenyér tápértékének megítélésénél tekintetbe veendő még víztartalma is; kevés vizet tartalmazó kenyér mindenesetre értékesebb s innen van, hogy a nem friss, száraz kenyér, vagy kétszersült orvosilag rendeltetik. Az, ki sokat ül otthon, (mi az emésztést nagy mértékben befolyásolja) inkább fehér kenyérrel, a mezei munkás a gazdag korpatartalmu, ámbár nehezebben emészthető fekete kenyérrel éljen. E végből úgy gazdasági, mint szervezetben való jobb kihasználása szempontjából az okos háziasszony arról is gondoskodjék, hogy az asztalra legalább 24 óra után kerüljön a kenyér. irodalom. — Uj Idők. Hét év óta szerkeszti Her- czeg Ferencz az Uj Idők képes hetilapot, a magyar családok e finom folyóiratát, amely mindig az első, a legjobb magyar irók és művészek válogatott munkáinak bemutatásában. Magyar, modern és előkelő ez a lap. Minden számában két regény folyik, több elbeszélés, rajz, társadalmi és művészeti czikk, versek s változatos, ötletes apróságok adják a szöveget. A legjobb magyar művészek, élükön Mednyánszkyval az Uj Időknek adják át legszebb képeiket közlésre. S mihelyt az országban valami nevezetes eset történik: az Uj Idők fényképészei ott teremnek s pillanatnyi felvételeiket juttatják az Uj Idők lapjaira. így az Uj Idők egyúttal képes krónikája a hétnek s képekben mutatja be mindazt, a miről a napilapok hirt hoznak. Bár minden szám gazdag diszü, a lap előfizetési ára negyedévre csak 4 korona s ezért nemcsak a lapot kapják az előfizetők, hanem évenkint több színes műmellékletet is, amelyeknek eredetijeit legkitűnőbb művészeink készítik. Ezek a képek bekeretelve minden család otthonának díszére válnak. — Régi metszetek közt lapozgatva, csodálatosan lep meg bennünket a múlt idők hangulata. Ezekből a sárga, dohos-szagu lapokból az emberiség egész történelmének kisértete száll elénk. Kezünkben megreszket a lap, melyen egy-egy hosszú fürtü, spanyol kalapos fiatal ember, egy-egy kopasz, vézna testével drága palástjában egészen elvesző püspök, egy-egy nagy. szakállu, tollas kalapos, egyenes kardu fejedelem képe tekint felénk. Az esetlen alakok, a lehetetlen ruhák, a nagy fejek és parányi kezek, a ruhába temetett emberi forma, a czimerekkel körülrakosgatott tájkép, egy-egy minden szépségéből kivetkőzte- tett óriás palástit, bársonytengerben szinte fuldokló, de akkor szépnek tartott asszony tekintete az évszázadok suhanását csendíti fülünkbe. Akinek a képe csak ránk maradt, mind nagyobb ember volt a többinél; akit milliók vezérüknek ismertek, akinek a vonásait képiró át akarta hagyni a jövőre, akinek az eszméi segítették a világot bármily kicsiben is mássá formálni és akiknek története, élete számtalan bizonytalanságból nagy nehezen kihüvelyezett pár sor nyomatott hetü, amelyről senki sem tudja, igazság-e vagy tévedés, való történet-e vagy félreértés, amelynek az igazsága ki fog-e derülni és meg fog-e maradni, vagy amelyet egy szobatudós egy Beitraggal összedönt. Az Ó-korból szobrok maradtak ránk, néhány szép és nagybecsű képmás. A Középkor nagyjait idomtalan, iszonyúan hosszú, rettenetesen felfogyverezett és rendesen oroszlánfőn taposó sirszobrok őrzik. Aztán megjelennek a kis érmek, rajtuk egy-egy arcz, egy jelmondat, egy cziiner, pajzs, vagy egy-egy jelenet, mindem k nagy állomás az emberiség történetében. Aztán jönnek a képek, metszetek, rajzok egy-egy emberi léleknek a kifejezését, eszméit őrizve meg a papíron, vagy a vásznon, egy- egy emberi arezot, melynek vonásaiban eszmék tükröződnek, eszmék, a melyek egyszer a világra hatottak. Egy-egy arcz, egy- egy sor a világtörténetből, kifejezője egy-egy emberi léleknek, amelyre hatott az akkori társadalom, az akkori nevelés, az akkori élet. Ezek a képek a szemléltető világtörténet. Minden, amit a múltból tudunk, ez a csomó kép és egy csomó okirat. És mily szánalmasan keveset mondanak ezek az arezok! A képírók ügyetlensége meghamisította a történelmet s a tudomány töredékessége meghamisítja az oklevelet. Abból amit azezredek éltek át, ez a pár adat jutott el hozzánk, a melynek biztosságáról senki sem lehet bizonyos. A legnagyobbak is csak egy berajzolt papírlapot és egy fekete betűkből kétes bizonyossággal összeállított sort hagytak maguk után. Ez volna hát az egész történet"? Oh nem, Adám- tól Napóleonig egy sem halt meg anélkül, hogy életének valami nyoma no legyen mindünknek az életében ma, akár vagyunk frak- kos és bádog-inges gentlemenek, akiknek a történelem csak változó jelenetek káprázatos szinjátéka, akár egyszerű falusi paraszt, akinek a világtörténet nem jelent semmit öntudatosan, de öntudatlanul jelenti az ő lassú emberré és egy nemzet tagjává léteiét, akár művészek, akik csak színes, visszajöhet- lenül elmúlt jeleneteket látnak benne, akár filozófusok, akik az okok összekapcsolódását a végtelenségig követni bírják: mindünknek a lelkében él minden embernek a nyoma, aki valaha a világon élt. És ezekről a régi metszetekről, amelyeken egy-egy lehetetlen frizurája dáma, egy-egy nevetségesen öltözött, meglehetős kifejezéstelen arczu férfiú tekint reánk, egyúttal egy-egy emberi kornak az eszméi szállanak felénk, titkosan, rejtelmesen és a nehéz-szagu metszetek közt a múlt lehellete imbolyog. Ezeknek a régi képeknek a kiadásával igen nagy szolgálatot tesz a tudománynak és irodalomnak, sőt a művészetnek is az a vállalat, amely Nagy Képes Világtörténet czimen immár a Vll-ik kötetig jutott s melyet Marczali Henrik, a tudós egyetemi tanár szerkeszt. A nagy munka 12 kötetben lesz teljes. Egy-egy kötet ára díszes félbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek írod. Int. Rt. Budapest, VIII., Üllői-ut 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján. Közgazdaság. Rövid útmutatás a gabonafutrinka ellen való védekezésre. M. kir. földmivelésügyi minister kiadványa. A mely földben árpa után azonnal búzát termesztenek, vagy a hol az árpatarló közelébe buzavetés kerül, ott a buzavetés öszszel í sajátszerü módon pusztul. -A kikelt vetésen eleinte csak az látszik, hogy a kikelt szálak száma egyre fogy ; későbben, vagy még inkább tavaszszal, a mikor a vetés jobban megsáso- sodott és meg is bokrosodott, a buzatő nem pusztul el, helyén maradt, de sása a föld színéig le van huzva, egy csomóba össze van gyűrve és éppen úgy szét van foszlatva, mint a hogyan az egér szétfoszlatja, puhára rágcsálja a fészkébe hordott szalmát. Az igy tönkretett sásu bokorból, ha e baj még őszszel vagy tavaszszal a szárbaindulás előtt érte, rendesen setnmi sem lesz, mert egészen kivesz; de ha csak szárbaindulás után éri, akkor még fejleszt valamelyes szárat és hozhat némi kalászt is. E baj igen gyakori és okozója a gabonafutrinka (Zabrus gibbus Fab., vagy máskép Zabrus tenebrioides Goetz.). A gabonafutrinka megeszi ugyan a rovarok kisebb-nagyobb lárváit is, de inkább szereti a növényi táplálékot, még pedig bogár korában legszívesebben az éredö árpakalász tejes szemét, lárva korában bármely gabonaneinii sását. E kártékony bogár ugyanis már akkor jelentkezik, a mikor az árpa kalásza az érés kezdetén van. Mint igazi gonosztevő csak éjente lepi el az árpaszálat és kapaszkodik bele a kalászba, hogy kiegye az útjába kerülő puha szemeket: némelyiket tisztára megeszi, míg a legtöbbjét csak megrágja, de ezzel annyira tönkreteszi azt, hogy abból már csak hitvány ocsu lesz. Ez a kártevő bogár nem nagy, akkora mint egy középszerű fekete babszem (másfél czentiméter hosszú) és akkora vastag, mint a libatoll csévéje. Fényes fekete, alul barnásfekete. Fejét rendesen lehorgasztva tartja. E bogár gyakori egész nyáron át és ha a puha árpaszem, vagy egyéb gabonanemü i szeme elfogyott, hernyóval és egyéb rovarral él, nappal a földbe bújik, vagy kövek és I rögök alatt tanyázik. Ha az árpa a földről elkerült és tarlója I kizöldült vagy a közelben másféle gabonatarlóra is akad, akkor a gabonafutrinka oda- huzódik és tojását az egyes zöldülő tövekhez, de sekélyen a föld alá tojja. Több tojást tojik és minthogy a bogár az egymás mellett levő töveket mind fölkeresi és rendesen mindegyik mellé, egy-egy tojást helyez: innen következik, hogy a bogár későbbi kártétele, amelyet a tojásból kikelő lárvája okoz, szintén foltonkint fog mutatkozni. A föld alá helyezett tojásból nem sokára kikel a kis lárva, : a mely a hozzá legközelebb eső gabona- tőhöz telepszik és mellette búvóhelyül a földbe kis aknát (csövet) váj. Ebben, a földbe meredeken vezető aknában tanyázik a gabona- futrinka lárvája nappal és csak éjjel jön a föld színére, hogy a gabonatö egyik sását a földre lehúzza és táplálkozzék belőle. Ha | a sás még igen gyönge, akkor alig hagy meg belőle valamit, de ha már öregebb, rostosabb, akkor csak a rostközi puhább részét szedegeti ki, mig a rostokat .összegyűrve („összecsó- : csárolva“) meghagyja. Ha a lehúzott szállal j igy elbánt, akkor lehúzza egymásután a többit és velők is úgy bánik el, mint az előbbivel. . Ha pedig elfogyott a tő valamennyi sása, akkor a gabonafutrinka -lárvája, vagy | mint egyik-másik helyen mondani szokás, a „csócsároló“, egy gabonatövei odébb áll és melléje letelepedve tönkreteszi azt is. így él a gabonafutrinka lárvája eleinte a tarlón. Ha azt feltörik, akkor addig, mig ; ismét zöld gabonát nem kap, rovarokkal és ! egyébbel él, de ha akár a feltört árpa tarlóba, akár a tarló mellett lévő földbe vetett I búza kikelt, akkor a csócsároló ennek megy | neki és vele is úgy bánik, mint elébb láttuk, j Az árpatarlóba vetett búzában foltonkint fog | jelentkezni; ellenben az árpatarló melletti búzatáblákon leginkább az árpatarló felé eső I széleik mentén látható, mert a csócsároló I ott vándorol be. S ez a magyarázata annak, hogy az árpatarlóba, vagy a melléje vetett őszi buzavetés miért pusztul. E csócsároló, a gabonafutrinka lárvája, teljesen megnőtt korában majdnem kétszer ! akkora hosszú, mint a bogara, de felével vékonyabb. Feje barna, hátát (a nyakát is bele- j értve) hosszában tizenkét tojásdadalaku és szintén barnaszinü paizsocska fedi, amely azon módon kisebbedik, mint a hogyan egyre kisebbednek a csócsárolónak egyes test-szel-1 vényei. A csócsároló ugyanis a feje táján I a legszélesebb, holott teste vége felé kissé ! vékonyodik. A test alsó vége fehéres szinü. A csócsároló pusztító munkája csak nagy télen szünetel, a mikor a föld fagyott; j de enyhe napokon még télen is „csócsárol“-ja | a vetést. Tavaszszal, a mikor ő maga is megnőtt, még nagyobb és szembeötlőbb mértékben pusztít és pusztítását majdnem május elejéig, közepéig folytatja. Kártékony volta azonban csak addig tart, a mig a vetés szárba nem indul, tehát a mig meg nem erősödik annyira, hogy sását a csócsároló nem éri el, vagy már nem bir vele. Ilyenkor, ha teljes kifejlődéséig még szüksége volna némi táplálékra, csak azzal a sással él, a mely közel esik a föld színéhez. De ezzel már nem tesz nagyobb kárt. A megnőtt csócsároló földbe húzódik, ott bebábozódik és mikor a gabonanemüek szeme megduzzadt és tejesedni kezd, akkor már mint teljesen kifejlődött bogár a föld színére kerül, hogy kártételét itt újra úgy kezdje meg, mint ezt már elébb láttuk. A gabonafutrinka kártétele helylyel- közzel igen nagy lehet. A hol nagyon is szokásos, hogy búzát árpa után vessenek, vagy a hol a búza az árpa mellé kerül, ott nem csak száz, hanem ezer holdnyi buzavetés is tönkre mehet. Ezt a szomorú tapasztalatot éppen hazánkban szereztük, kivált azokon a helyeken, a hol az árpa termesztése újabban szép virágzásnak indult. Ilyen helyen nagy kárt tesz a gabonafutrinka az árpában is, de az utána következő őszi vetésben is. Irtására, ha már kárt tesz, és azt még jókor őszszel vesszük észre, mielőtt a kár nagyobb mértéket öltött volna, ajánljuk a dohányluggal (thanaton-nal) való permetezést. Tudjuk már, hogy a kártevő eleinte foltonkint kezdi pusztító munkáját: ez oknál fogva tehát nem kell egyebet tenni, mint valamely szép derült napon meg kell permetezni a dohányáig 30/()-os oldatával a fertőzött folt ösz- szes gabonatövét és a folt körül is még vagy két méternyi szélességben. Ha a csócsároló az igy megmérgezett gabonasásból eszik, elpusztul. Hogy a permetezés sikeres legyen, kell, hogy az napos és száraz időben történjék; esős időben, ha az eső a növényről a dohány- lúgot lemossa, nem érünk czélt. Gondoskodni kell, hogy a kipermetezett anyag bőven, de ne pazar módon jusson a fertőzött foltokra. Hol a fertőzés kisebb, ott megteszi a jó szolgálatot a közönséges háti permetező (peronosz- pora-permetező); nagy gazdaságokban és nagy fertőzés esetén, hogy a munka szaporább legyen, fogatos permetezőt kell alkalmazni. A dohányáig (thanaton) ilyen rovarirtó czélra biztosan egyelőre csak a Magyar Dohánykereskedelmi Részv.-társaságnál (Budapesten, V., Erzsébettér 15.) kapható; az 5 kilogrammos doboz ára 6, az 1 kilogrammosé pedig 2 K. — 100 liter vízre 3 kg dohányáig szükséges és egy holdnyi egészen fertőzött területre körülbelül 300—400 liter dohány- lúgos oldat kell. Ha korán kezdjük a védekezést, akkor kisebbek a fertőzött foltok és igy kevesebb anyag is fog elfogyni. A védekezés második módja a gabona- futrinka elszaporodásának megakadályozása. Ez abból áll, hogy kalászost kalászos után, és legkevésbbé búzát árpatarlóba ne vessünk. Okát a bogár életmódjában láttuk. A ki árpatarlóba öszszel búzát vet, az nagyon jól gondoskodik e bogárról, mert mig a bogár az árpakalászból megél, addig a csócsároló az őszi vetésben tanyázhatik. A hol pedig a búza az árpatarló mellé kerül és a hol a gabona- futrinkától okozott kártétel gyakori, de a föld nem igen pajoros, ott tanácsos a fertőzött tarlót elébb sertéssel gyakran megjáratni, hogy az a csócsárolót összeszedje, mielőtt ez az uj vetésbe átvándorolna. Ugyanezt kell tennie annak is, a ki a búzáját árpatarlóba kénytelen vetni. A csócsárolótól fertőzött foltot úgy is meg lehet tisztogatni, hogy a zöld tarlót addig hagyjuk helyén, mig benne a gabona- futrinka kártétele jól meg nem látszik, s akkor úgy permetezzük meg dohányluggal, mint azt az elébb láttuk. Ha a permetezés után egy héttel későbben azt vesszük észre, hogy a csócsároló elpusztult, akkor az igy megtisztított tarlót feltöretjük. A hol az árpatarló ki nem zöldül, mert pl. aratáskor kevés mag pergett ki, ott helyébe a csalogatóvetést alkalmazhatjuk oly formán, hogy a fertőzött táblákban 5—6 barázdányi földet búzával vetünk be. Ha ez kizöldült és a csócsároló belehuzódott, akkor ez utóbbit dohánylugoldattal úgy irtjuk, mint az előbbi esetben. Miként látjuk, a védekezésnek utóbbi része, nemcsak hogy kissé körülményes, hanem költséges is. így tehát annál tanácsosabb, hogy e kártevővel szemben a jól megválasztott vetésforgót megtartsuk és árpa | után búzát ne vessünk. A ki azt követi, annak nem lesz baja a gabonafutrinkával. Kelt Budapesten, 191)1. évi április havában. | M. kir. áll. Rovartani Állomás. Szerkesztői üzenet. Nem közölhetők a következő beküldött versek : Virágok közt. Álomtalan bús éjszakán. Gizellának. Egy menyasszonyhoz. Itthon.
