Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-17 / 42. szám

1

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

felé gravitáljön és arra szolgáljon, hogy külföldi tökét hozzon az országba; sajnos, itt a belföldi szükséglet kielégítésére történnek a betelepítések, ez pedig előbb vagy utóbb ilyen vállalatokra nézve úgyis a csődöt jelenti.

Annak a körülménynek, hogy a kisiparos tönkremenését mesterségesen előidézik, még az a következménye van, hogy napról-nápra fogy a jó segédmunkások száma, tanoncz már alig jelentkezik, a gyárakban tanult segédek pedig sem elegendő Ízléssel, sem pedig kellő szakértelemmel nem bírván, jobb munkásokat kereső gyárak külföldről lesznek kénytelenek munkásokat importálni, a mi bizony kiszámithatlan kárral fog járni úgy az országra, mint magukra a gyárakra is. Megvagyok győződve, hogy a hol a kis- és középiparost kellően nem támogatják, ott a gyáriparnak is aláássák a talajt, mert az egyik osztály nagyon is szükséges a másiknak kiegészítéséül, egyik a másik nélkül nem is létezhet. Ezt tapasztaljuk Ausztriában, ezt mindenhol; mert kell, hogy egyik táplálja a másikat.

Feliratokkal, vitákkal, idegen gyárak betelepítésével nem fogjuk a kívánt czélt elérni: pénz olcsó pénz nyújtásával, még pedig jó bőven és természetesen kellő óvatosság mellett, az alantirt feltételek mellett támogatná a kormány az ipart, akkor friss vérkeringés keletkeznék abban és az képzelhetőn gyorsasággal fellendülne; a többi magától jönne. Meg kellene gondolni, hogy a magyar kis- és középiparos-osztály zöme szegény emberekből áll, semmiből pedig alkotni nem lehet, pláne ott, hol a viszonyok is mostohák. Előttünk van a példa külföldön és Ausztriában, a hol még a kis ember is sokkal könnyebben és olcsóbban férhet pénzhez, mint nálunk, ott aztán serényen munkálkodnak, terjeszkednek és vagyonosodnak, olyannyira, hogy aránylag a legkisebb iparos több forgalmat ér el, mint nálunk a magukat gunyolólag nevezett czipőgyárak.

Azt hiszem kellően ecseteltem a helyzetet és most áttérek annak bebizonyítására, hogy igenis volna mentség czipész-kisiparo- saink számára, sőt határozott kilátás helyzetük javulására. Első sorban olyan pénzintézetet kellene kreálni, mely 1. Tárczahitelben minimális kamattétel mellett váltókat leszámítolna. 2. Közép exportra dolgozó iparosoknak későbbi határidőre szóló szállításokra nagyol)!) előlegeket nyújtani, a kész árut esetleg beraktározni, a számlákat czedáltatni, több hasonló tranzakczió keresztülvitelét szorgalmazni. 3. Hogy az intézetnek legfőbb feladata legyen az iparosok termelő képességét a legmagasabb fokig növelni, munkabérekre pénzt bőven előlegezni, a szállításra kész árukat átvenni, az eladást közvetíteni, szóval odahatni, hogy a forgalom egészséges alapon minél nagyobb arányokat öltsön. 4. Az intézetnek egyik legfontosabb feladata volna továbbá az is, hogy czipőgyártmányainknak a Keleten piaczot találjon, vagy pedig módokat és eszközt nyújtani, hogy ez lehetséges legyen, mert fogyasztási források nélkül a dolog sikeres megoldása el sem képzelhető.

Ez, nézetem szerint, az egyedüli mód a boldogulásra, mert mig egyrészt a kormánynak semmi különös áldozatokat hozni nem volna szüksége, addig a felállítandó intézet egész üzletszerüleg végezne mindent ' és kis jóakarattal, aránylag csekély pénz- segélynyujtással mégis nagy hasznára lenne iparunknak, mert ilyen feltételek mellett úgy fellendülne, hogy Csehország hamar messze mögöttünk maradna, mert mi jobb és ízlésesebb árut készítünk.

A középiparosok a czipő-szakmában utolsó időben úgy segítenek pénzhiányukon, hogy közbe-közbe a bécsi exportőröknek dolgoznak. Erre nem lehet mondani, hogy a magyar iparos gyámoltalan, a midőn kénytelen az osztráknak dolgozni, hogy aztán az áru megdrágulva kerüljön vissza Magyar- országba.

Hiába az az igyekvés is, mely a kisiparosokat a szövetkezetbe való belépésre ösztönzi, mert az édes-keveset lendít a dolgon. Épp oly határozatlan eszköz az ingyenes gépek kiosztása pénzsegély nélkül, mert mit | ér a balta nyél nélkül ? A pénzt kell a közép- ! és kisiparosnak hozzáférhetőbbé tenni, hogy dolgozhasson és alkothasson, akkor a helyzet javulása nem fog késni, sőt idővel ez az igy felsegített osztály az államnak pontos és jó' adófizető polgárokat szolgáltatna.

HÍREK.

sem észlelhető, mintha nem is lenne válasz- i tás. Az eredmény kétségesnek látszik, mert j mindkét párt egész erejét fogja a harezba i vinni.

— Czáfolat. A Budapesten meg- j jelenő „Szatmár megyei Politikai Hírlap“ múlt

vasárnap megjelent számában azon hirt közölte, hogy a függetlenségi párt elhatározta, miszerint \ a holnapi napon tartandó pótválasztáson sza- 1 vazatával a szabadelvüpártot fogja támogatni. E hir nem felel meg a való tényállásnak, mert \ a függetlenségi párt határozata az, hogy teljesen semleges marad és \ egyik pártot sem fogja támogatni.

— Kossuth Ferencz, az országos negy- I vennyolezas párt nagynevű vezére folyó hó 113-án este nyolez órakor Gyapay Pál,. Molnár . Ákos és Barta Ferencz kíséretében keresztül utazott városunkon. A helybeli

! függetlenségi párt- százakra menő sokasága j várta a berobogó gyorsvonatot. Kossuthoz j előbb Papp Béla ügyvéd intézett egy rövid, ; de szívből fakadó, s éppen azért szívhez szóló szózatot, mire előbb Kossuth, majd j Gyapay válaszoltak. Az előbbi a nem remélt j szívélyes üdvözletért hálás köszönetét mondva | megígérte, hogy mihelyt mégegyszer sorom- I póba szállhatunk, személyesen is meg fog jelenni köztünk, hogy küzdésünket annál inkább biztosítsa; Gyapay pedig a nála megszokott tűzzel és szellemmel kitartásra és j rendületlen bizalomra buzdította a híveket. Kossuth és Gyapay szűnni nem akaró éltetése közben robogott ki a vonat indóhá- zunk elől.

Személyi hir. Gróf Károlyi Istvánná és gróf Károlyi György hétfőn délben, gróf Károlyi István-pedig gróf Zsigray Antal társaságában ma reggel városunkba érkeztek.- Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt, melynek tárgyát a Kálmánd- utcza vasút felőli végének szabályozása a Bing Mór és társa tulajdonát képező ingatlanból eszkyzlendő kisajátítással, továbbá az 1902. évi költségvetés terhére felépítendő ménlóistállónak még az ez év folyamán esz- közlendő felépithetésére az engedély megadása képezte. A közgyűlés a tervbevett kisajátítást Bing Mór részére fizetendő 2321 korona kisajátítási ár megállapítása mellett, —f a ménlóistálló építését pedig 2960 korona költséggel elrendelte. Ezzel a rövid köz- | gyűlés véget ért.

Pótválasztás. Holnap, pénteken fog ; lefolyni városunkban a Doinahidy Elemér szabadelvű párti és Báthory István néppárti jelöltek között szükségessé vált pótválasztás. A város egészen csendes, semmi mozgalom

— Gyapay városunkban. Azon alkalmat, hogy Kossuth Ferenczet Csengerbe elkísérte Gyapay Pál, volt függetlenségi képviselőjelöltünk, felhasználta arra, hogy városunkban két napot töltsön párthívei és jóbarátai társaságában. Hétfőn a délutáni gyorsvonattal érkezett Csengerből visszajövet városunkba és Papp Béla pártelnöknél szállt meg. A mint a függetlenségi polgárok megérkezésének hírét megtudták, azon nagyrabecsülés és szeretettől indíttatva, melylyel irányában ma is viseltetnek, közösvacsorára gyűltek egybe mintegy 40-en a régi kaszinó helyiségében, hol Gyapaynak bőséges alkalma volt meggyőződni arról, hogy mily kedves emléket hagyott maga után és mennyire szeretik. Egymást érte a számos felköszöntő s a helyiség szüntelen visszhangzott a Gyapay éltetésétől. A késő éjjeli órákig maradt együtt a vidám társaság. Másnap Stróhmájer Ferencz szőlőjének vendége volt, ki ekkor tartotta a szüretet. Itt is nagy társaság volt együtt s megújultak a szívélyes tüntetések és bizo- j nyára Gyapaynak is kellemes emléke lesz az I eltöltött két nap. Szerdán a reggeli gyorsvonattal utazott ismét haza.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-én tartotta meg őszi rendes közgyűlését gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt, kit megjelenésekor a szép számban összegyűlt bizottsági tagok megéljeneztek. A választások lezajlása után kezdetét vette a tárgysorozat, melynek egyik tárgyát képezte a Nagy László alispán ellen Kovács József nagykárolyi lakos állal beadott s a belügyminisztérium által a megye közönségének leküldött feljelentés tárgyalása. A bizottsági tagok nagy megbotránkozással hallgatták meg a vádaskodó feljelentést, mely a családi szentélybe mer behatolni s miután ilyen nevű bizottsági tag, aki nagykárolyi lakos lenne, nincsen, Isaák Dezső, Ináncsi Papp Kálmán, Nemestóthi Szabó Antal és Jékey Mór bizottsági tagok felszólalása után elhatározta a közgyűlés, hogy a feljelentést indignáczióval veszi tudomásul s minthogy semmiféle concrét vádat nem tartalmaz, azt nem is tárgyalja. — A közigazgatási bizottságba a kilépő Balázsy Józsefet, Domahidy Sándort, Isaák Dezsőt, N. Szabó Antalt és Szuhányi Ödönt ismét megválasztották. Megválasztattak továbbá a központi választmány, állandó választmány, igazoló választmány, állandó bíráló választmány és egészségügyi bizottság tagjai is. Városi ügyeink közül jóváhagyást nyert az

1902. évi háztartási költségelőirányzat. Az összes tárgysorozatot d. u. 2 óráig letárgyalták s a közgyűlés ekkor ért véget.

— Dalestély. Dalegyesületünk előre hirdetett dalestélyót folyó hó 12-én, szombaton tartotta meg a Polgári Olvasókör helyiségében. Sajnos, hogy a rendkívüli rossz időjárás, az előtte való napon megtartott szüret igen sokakat visszatartott a megjelenéstől, pedig ez alkalommal oly progranmnot volt alkalmuk a megjelenteknek végighallgatni, amilyen még városunkban alig adatott elő. Nem nagyszámú, de igen intelligens közönség vett részt a dalestélyen, melyet fényessé tett azon körülmény is, hogy megjelent azon gróf Hugonnai Béla főispán is kedves és szeretetreméltó nejével együtt, kiket megérkezésükkor a közönség lelkesen megéljenzett. — A dalegyesületnek énekével vette kezdetét a programul, mely Horváth Fábián „Könyörgés“ czimü művét adta elő a tőle már megszokott precizitással Méder Mihály szatmári karnagy vezetése alatt, mert a mi karmesterünk, Kun Miksa betegsége miatt akadályozva volt a dalárda vezetésében. Méder mesteri vezetése mellett előadott énekszámok mindegyike igen nagy hatást ért el s a közönség tapsaival tüntette ki úgy a mestert, mint a dalegyesület tagjait. Második szám gyanánt dr. Fechtel János szatmári kir. kath. főgymnasiumi tanár felolvasása következett. A szellemes modoráról, nagykészültségéröl ismert tanár, ki a szatmári társadalom egyik vezető eleme, úgy szólván lelke, a „Spiritizmus“-ról tartott felolvasást,

Jt, fcr

gőzszerü elembe öltözik, melyet az egyetemes, vagyis világ fluidumból folyóanyagból merit és perisprit nevet nyer. A szellem ezen állapotában láthatatlan az emberek előtt, de látható szellemtársai között. A szellemek számára nincs sötétség, sem tárgyi akadály, egy időben látják, a mi a két félgömbön történik s gondolatgyorsasággal repülnek. A szellemek világa a miénknek aránytalanul [ megnagyitott formája. Vannak jó és vannak gonosz szellemek, tökéletesebbek és kevésbbé tökéletesek, de mindannyioknak törekedniük kell a végtelen tökéletességre, a melyet el is érnek egykoron. Az élő embereket a földön megközelithető tökéletesség felé való iparkodásukban segítik a jó szellemek, a gonoszak utjukba állanak.

A szellemek az emberekkel egy különös íluidum ereje által érintkeznek, a melyből mindenki bir többet, kevesebbet, de a szellemek megnyilatkozását előidéző mértékben csak kivételes egyéneknek jut az osztályrészül, t. i.: a médiumoknak. E médiumok közvetítésével nyújtanak bizonyítékot a szellemek arról, hogy léteznek, hatalmasok, mert számukra tér, korlát, súly, ellenállás nem létezik. Sőt a médiumtól a szükséges erőket kikölcsönözve az emberek előtt láthatóvá is lehetnek, de mindig csak emberi formában, a nemet tetszésük szerint választhatják, mert a szellemek között nincsenek sem férfiak, sem nők.

A szellemek három osztályba sorakoznak :

1. A kik a tökéletesség legfelsőbb fokán állanak;

2. a kik oda útban vannak;

3. a kik abból semmivel sem bírnak; ezek aztán rosszak és az emberekkel incselkednek.

A kik köztünk a tökéletes szellemek közül sok jóbaráttal bir, szellemesek, zseniálisak, jók. Persze ki nem akar szellemes, zseniális lenni? Aki pedig akar, tessék csak a legfelsőbb dimenziója szellemekkel barátkozni.

‘ A kik a harmadosztályú szellemekkel czimboráskodnak: gazemberek, csalók, sikkasztok, tolvajok, rablók, gyilkosok.

A franczia spiritiszták a lélekvándorlásban is hisznek. T. i. az ember újból és újra születik, pl. XIV. Lajos, a napkirály jelenleg ábrándos libapásztor Délfrancziaországban, Napóleon közkatona a búr seregben, Robespierre városi rendőr, Katalin czárné szoba- czicza a budapesti polgármesternél. A jó szellemek nagyon okosak, ismerik a múltat, látják a jövőt, de nem szabad mindent el- mondaniok, nem is mondanak jövendőt, — talán nem is tudják? !

Most lássuk, minő csodálatos szerepekben lépnek fel a szellemek.

A spiritiszták állítják, hogy a szellemek a médiumnak, jó médiumnak, — mert jó médium száz között egy akad, tökéletes eddig csak három akadt s ezeknek a koronája: Dániel Douglas Home, — fluidumát és anyagát átveszik és tökéletes, látható és tapintható testet öltenek, élnek, beszélnek, mozognak, inig a médium teljesen érzéketlen állapotban alszik egy elfüggönyözött kabinetben a puha díványon, vagy szőnyegen a kemény földön, a médiumnak ezen álmát mediánikus álomnak nevezik.

Mármost miként történik a bámulatos megtestesülés? Két sziszthéma van erre nézve:

1. A publikum teljesen sötét teremben várakozik, a médium egy másikban készül az előadásra, a kettőt függöny különíti el egymástól. Pár pillanat múlva a függöny felemelkedik és egy alak fantomé jelenik meg, megvilágítva magát lámpájával, az úgynevezett szellemlámpával, de a lámpafény oly homályos, hogy csak az alak ködös körvonalai különböztethetők meg.

2-ik sziszthéma: A helyiségek hasonló berendezése, de a helyett, hogy a szellem önmagát világítaná meg, a termet világítják, de ez a világítás is igen fogyatékos.

Mindkét esetben a fantomé az idézett szellem a médium erejében vetett bizalom

Az egyedül elismert kellemes ízű, természetes hashajtószer a

Ferencz József keserüviz,

miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tüntették ki és egy háztartásban sem szabadna hiányoznia.

Tisztelt közönség! Sokan nem jöttek ; még közülünk be ebbe a rejtelmes világba 11 s talán szívesen néznek belé ezúttal a hosszú- i képű spiritiszták elfedett kártyáiba, szívesen ■ kötnek ismeretséget a hírhedt médiumok j: világhírű társaságával, örömmel veszik, ha a sok mende-mondáról a leplet lerántom s I úgy mutatom be a szellemidéző mesterembereket, mint a mások hiszékenységét kizsákmányoló iparlovagokat, kik a világ gyönge- ségét, gyarlóságát a maguk előnyére ver-1 senyezve kihasználják, mert hiába, gyengék | vagyunk; a rendkívüli csodásnak látszó jelenet, tünemény frappiroz és mi elvesztve lélekjelenlétünket, erősen hiszünk, megadjuk magunkat, sőt a szemfényvesztés és érzés- j csalódás valódiságára esküt tenni készek vagyunk.

Nemcsak a tudatlan nép, a csekély intelligencziával rendelkező társadalom, hanem tudósok, filozófusok, nagyeszű hires emberek törnek le és vakon követik a csalafinta charlatánokat. Hiába, az ember, ha még úgy is hangsúlyozza a maga hideg számításait, felvilágosultságát, szilárdságát, hirtelen elvakul, megtántorodik és a túlsó végletbe esik. Erre ezer és egy példát tudok. Cagliostró a franczia, finom, művelt királyi udvarban érte el legfényesebb sikereit, mert egy pohár vízben mutatta be a királynénak a jövendő forradalom véres borzalmait, — ezt az embert mindenki félte és respektálta. Home spiritiszta a legnagyobb angol tudóst ejtette el s hitte a szellemek hitének rabjait. Flammarion hévvel tanítja az ismeretlen világ létezését. Szóval tudós, tudatlan, férfi, nő a szellemek életére, birodalmára egyaránt kiváncsi s legtöbb erősen megvan győződve, hogy a szellemek úgy hívhatók meg a földre, mint vendégeink vacsorára. Sőt a szellemek udvariasabbak és pontosabbak, mint sok meghívott jóbarát, kire vagy haszontalanul, vagy sokáig kell várnia a vendéglátó házinépnek.

Ezért gondoltam, hogy talán nem lesz érdektelen, ha ezen estén én témául a spiitizmus rejtelmeinek megvilágítását válaszom. Választottam is — most csak az a :érdés, jól választottam-e, meglesznek-e velem s választásommal elégedve, hölgyeim és uraim megengedik-e, hogy tanulmányomat felol- assam ?!

• *

* *

Ha van napirenden lévő érdekes kérdés, i melylyel ma tudós, tudatlan szívesen fog- alkozik, ez a hypnotizmus Spiritizmus. És ez i spiritizmus oly nagy arányokat öltött az ó is különösen az uj világban, Amerikában, íogy itt-ott vallási felekezetié dagadt, melynek követői vak fanatikusok, annyira, hogy rértanuságra is képesek.

Pedig semmi uj sincs az uj hitben. Az i meggyőződés, hogy az elköltözött lelkekkel íz élő emberiség tovább is összeköttetésben narad, olyan régi, mint a világ; az ókor egsötétebb századaiban e tan általános volt.

3 ha e keletkező uj hit a népeket meghódit-1 látná, ha a józanul gondolkodó emberi észt, I a keresztény vallás ragyogó világosságában ! megtisztult értelmi képességet, erős liftet megvesztegethetné: ez nem fejlődése volna az emberi művelődésnek, mint a spiritiszták állítják, hanem visszazuhanás az eltűnt korok durva babonaságába, ez a tudomány vívmányainak pusztulása lenne a kritika nélküli rajongás és boszorkányság szomorú feltámadásában.

Hiszen a spiritiszták azt mondják: nincs sem ész sem tudomány, sem vallás; a mikor a szellemek beszélnek, mindenkinek szoros kötelessége hallgatni és engedelmeskedni.

Nos tehát, mit kell tartanunk egy oly tanról, a mely intelligenseknek vélt emberekkel elfeledteti a maguk méltóságát s a mások fenálló erkölcsi szabadságát?

De lássuk csak, mit tanít ez a divatos eszmeforradalom:

A világ tele van szellemekkel, a kik nem egyebek, mint a holtak felszabadult lelkei. Ha a lélek elhagyja a testet, tehát immaterialissá, anyagtalanná válik, bizonyos