Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-24 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. a korai halálba nem tudják. Haláláról gyászoló családja a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak úgy a magúk, valamint az összes rokonok nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik a forrón szeretett fiú, testvér, sógor és nagybátya Kisfalnál Bécész Bálint-nnk, cs. és kir. huszárszázados a VII. huszárezredben, a III. oszt. porosz korona rend lovagja folyó hó 20-án délelőtt 10 órakor életének 42-ik évében történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 22-én délután 2 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint az olaszi-i központi sir- i kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat 23-án reggel 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Nagyvárad, 1901. deczember hó 21. Özv. Koháry Menyhértné szül. nagynyiresi Papp Magdolna mint anya. Kisfaludi Révész Imre, j Kisfaludi Révész Irma férj. Elefánty .Sán- dorné, Kisfaludy Révész Erzsébet férj. dr. zágoni Szabó Ödönné, mint testvérek, Kisfaludi Révész Imréné szül. Huba Margit, mint sógornő. Elefánty Sándor, dr. zágoni Szabó Ödön, mint sógorok. Kisfaludi Révész Magduska, zágoni Szabó.Viola,. Gizuska és Erzsiké unokahugai. Istenben megnyugodva fogadjuk a nehéz gyászt. — Legyen emléke áldott! — Tánczestóly. A Protestáns Társaskör jóhirü tánczmulatságát január hó 12-én fogja megtartani a polgári olvasókör helyiségében. A meghívó, melyet a napokban fognak szét- küldeni igy szól: Meghívó. A Nagykárolyi Prot. Társaskör saját pénztára javára 1902. évi január hó 12-én vasárnap a polgári olvasókör összes termeiben zártkörű táncz- estélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendező-bizottság: Elnök: Veres Gusztáv. Alelnökök: Stróhmájer Ferencz, Luczay János. Titkár: Csillag Aladár. Pénztáros: Komódy Lajos. Ellenőr: Tömpe Károly. — Alföldy Imre, Asztalos Ferencz, Asztay István, Bekker Orbán, Bikfalvy Lajos, Bikfalvy Károly, Bordás Imre, Buday József, Buttyán Ferencz, Csőkör István, Csőkör József, Csőkör Lajos, Csőkör Sándor, Dienes István, Erdey Zsigmond, Eich Nándor, Éles István, Farkas István, Farkas Sándor, Feifer Ede, Feifer György, Fejes István, Fliesz Henrik, Fonó János, Györy Bertalan, Han- csics Illés, Heinrich János, Heinrich János koresk., llelmeczy József, Horváth Ferencz, Hosszú Endre, Janitzky Albert, Juhász Imre, Juhász Kálmán, Kerezsi György, Kiss József, Kiss István, Kovács József, Kovács György keresk., Kovács György, ifj. Kovács Lajos,' Kovács Mihály, Kóthy László, Kopcsó József, Kubinyi Bertalan, Kun Farkas, Len- key Lajos, Luczay Mihály, Lukács Mihály. Makranezy Ignácz, Manyák Károly, Molnár Károly, ifj. Nagy András, Nagy István, Nagy Jenő, Nagy Károly, Nagy Lajos, Néma Károly, Paál Dezső, Papp Imre, Papp István keresk., Pigay János, Pucser István, Pucser Károly, Róth Dezső, Sarkadi N. Zsigmond, Sándor György, Singer Márton, Stein János, Szabó Antal, Szabó János, Szalay István, Szalay Mihály, ifj. Tapsonyi Mihály, Tivadar József, Torzsa Ferencz, Tóth Ferencz, Tóth József, ifj. Tóth Lajos, ifj. Turenecz Lajos, Vásárhelyi Lajos, Vida István keresk. rendező-bizottsági tagok. Belépődíj : Személyjegy 2 kor., családjegy 5 kor., karzatjegy —- mely a terembe lépésre i\em jogosít — 1 korona. A nemes czélra felül- fizetések köszönettel fogadtatnak s hírlapijai nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. A jó- hirü és igen sikerültnek Ígérkező mulatságra előre is felhívjuk a közönség figyelmét. - — Személyi hír. Gróf llugonnai Béla 1 főispán nejével együt folyó hó 26-án a reggeli vonattal — csaknem négy hónapi folytonos itt tartózkodás után — Budapestre utaznak. A grófné a telet a fővárosban fogja tölteni, a főispán azonban minden héten 2—3 napra hivatalos ügyeinek elintézése czéljából székhelyére fog érkezni. — Vármegyei tisztújító közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 19. és 20-án tartotta meg valószínűleg utolsó közgyűlését, gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Nagy érdeklődés mellett történtek meg a választások, mert több mint 400 bizottsági tag sereglett egybe a vármegye minden községeiből. A. közgyűlés zajos, sőt néhol viharos is volt, mert különösen a főszolgabírói állások betöltésénél erős küzdelem volt várható, mely tényleg be is következett. A függetlenségi párt teljes erejével ment a küzdelembe és már a kijelölő bizottság választásánál igyekezett jelöltjeit megválasztatni és szavazást provokált. Mindamellett kevés szavazás volt s a tisztikar legnagyobb része egyhangúlag lett megválasztva. A közgyűlés mindkét napon délelőtt fél 11-től megszakítás nélkül estig tartott. A bizottsági tagok részére a főispánnál gazdagon megtérített hideg büfíé volt felszolgálva, s az alispánnál is szívesen voltak látva a vendégek. A közgyűlést 19-én délelőtt |fél 11-kor nyitotta meg a főispán lendületes beszéddel, melyben vázolta a nap jelentőségét s hivatkozva a magas trónbeszédre, ezen restaurácziót, mint a legnagyobb valószínűség szerint, utolsó tisztujitást említette. Majd üdvözölte a bizottsági tagokat s a közgyűlést megnyitotta. Ezután Nagy László .alispán a maga és a tisztikar nevében leköszönt viselt állásaikról. Megválasztották a két szavazatszedő küldöttséget, mire a kijelölő bizottság tagjainak választása következett. Itt volt az első szavazás. A beadott 411 szavazatból Jékey Zsigmond, Kende Zsigmond és N. Szabó Antal-ra esett a többség. A főispán a maga részéről Domahidy Sándort,, Nagy Bélát és Kölcsey Antalt, három független bizottsági tagot nevezett ki és nem tisztviselőket, igy tehát az a felhangzó vád, mintha a főispán befolyásolhatta volna a kandidáló bizottságot, nem állhat meg, mert a felsorolt bizottsági tagok olyanok, kikkel szemben a befolyásolásnak még látszata sem állhat meg. A kandidálások megtörténte után egyhangúlag megválasztattak: Alispánnak : Nagy László, főjegyzőnek: llosvay Aladár, tiszti főügyésznek: Dr. Schönpllug Richárd, alügyésznek: Almássy Ignácz. A főispán indítványára a megválasztott alispánt id. Isaák Dezső, Szuhányi Ödön, és Szent- iványi Gyula bizottsági tagokból álló küldöttség hívta meg a közgyűlésbe. — Nagy László alispán szűnni nem akaró éljenzések között megjelenve a közgyűlési teremben, miután az esküt letette, a főispán által beszéddel lett üdvözölve. Átadta neki a vármegye jelvényeit, szívből kívánta, hogy kormányzata alatt az administrátió fokozatosan emelkedjék. Nagy László alispán válaszában megköszönte g megtisztelő bizalmat kijelentette, hogy törekvése lesz jövőre is a vármegye jóhirnevét fentartani. Ezután pénztárnoknak Madarassy Gyulát és ellenőrnek Pokomándy Alajost választották meg egyhangúlag. Az árvaszéki elnöki állásra kijelöltettek: llosvay Ferencz, Baudisz Jenő és Bornemissza Géza. A két utóbbi bejelentve visszalépését, közfelkiáltással ismét llosvay Ferenczet választották meg. A főszolgabirák ' kijelölésénél vette kezdetét a szavazás. A nagykárolyi főszolgabírói állásra kijelöltek közül: Gönyei Islvánt választották meg. — j A mátészalkai és erdődi főszolgabírói állá- ! sokat közfelkiáltással töltötték be. A máté- l-szalkai főszolgabírói állásra llosvay Endre, az erdődi főszolgabírói állásra Damokos Ferenczet választották meg. A nagybányai főszolgabírói állás betöltésénél egy kis vihar támadt. Ugyanis a főispán a kijelölő bizottság nevében tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy Dienes Dezső, Szuhányi Géza és Neu- pauer János lettek jelölve. A főispán azonban tévedett s midőn erre figyelmeztette N. Szabó Antal, a kandidáló bizottság egyik tagja, abból indulva ki, hogy emberi dolog tévedni, helyre igazította a jelölést a megállapodáshoz képest akként, hogy Dienes Dezsőt, llosvay Gusztávot és Neupauer Jánost jelentette ki jelölteknek. Sokan ezt a tévedést félre magyarázták, s azon elöleges benyomás alatt, hogy Dienes Dezsőt nem akarták a híresztelések szerint kandidálni, óriási zaj keletkezett. A főispán erre visszavonult a kijelölő bizottsággal s miután ismét tudomá- ! sára hozta a közgyűlésnek, hogy Dienes Dezső, llosvay Gusztáv és Neupauer János lettek jelölve s a két utóbbi irásbelileg bejelentette ; visszalépését, a közgyűlés leírhatatlan lelke- j sedése között Dienes Dezsőt jelentette ki megválasztottnak. A szinérváraljai főszolgabírói állásnál ismét szavazást kértek. Jelölve voltak: Szuhányi Géza volt főszolgabíró, llosvay Gusztáv és Eötvös Róbert. Összesen 340 szavazat lett beadva s Eötvös Róbert ; visszalépése folytán ebből llosvay Gusztávra ; 238 és Szuhányi Gézára 102 szavazat esvén, llosvay Gusztávot választották meg. Ezután a főispán az idő elöhaladottsága folytán a többi választásokat másnapra halasztotta. A tisztújító közgyűlés második napja közfelkiáltásos választásokkal vette kezdetét. A szatmári főszolgabíró állásra Csaba Adorjánt, a fehér- gyarmati főszolgabírói állásra Jékey Sándort, I a csengeri főszolgabírói állásra Böszörményi Endrét közfelkiáltással választották meg. — Nagy-Somkutra dr. P é c h y Pété r t és T h o in a Lászlót jelölte a kandidáló bizott- j ság s az utóbbi visszalépvén, közfelkiáltással dr. Péchy Péter eddigi másod aljegyzőt választották meg. Ennél a választásnál leírhatatlan elkeseredés volt észlelhető a közgyűlés egy részén. — Óriási zaj és tombolásba törtek ki akkor, midőn megtudták, hogy dr. Komoróczy Ivánt, a jelöltjüket nem kandidálták. Mikor kimondta a főispán az eredményt és a kandidáló bizottsággal ismét kivonult, szü- | net alatt felszólalt Bay Lajos országgyűlési | képviselő s bejelentette felebbezését a válasz- ! tás ellen. Elfoglalva a főispán ismét az elnöki széket, nagy zaj között, megtette az árvaszéki ülnökökre vonatkozó kandidáczió- kat. Első árvaszéki ülnöknek Bornemissza Gézát választották meg. Luby Géza szólalt fel ezután. Szerinte a nagvsomkuti és csengeri főszolgabírói állások jelölésénél és választás utjáni betöltésénél a jog, törvény és a választási jog iránti tisztelet meg lett sértve. Azért ő ezt az eljárást megfelebbezi | a közigazgatási bírósághoz és a kormány- | hoz. A második ülnöki állásra Gáspár | Pált, a harmadik ülnöki állásra Illés Olivért, j a negyedik ülnöki állásra Szuhányi Gézát, az ötödik ülnöki állásra Thoma Lászlót vá- j lasztották meg. Első aljegyzőnek az egyedül jelölt Nagy Sándor közfelkiáltással, a második aljegyzői állásra Mangu Béla ellenében Péchy István, harmad aljegyzőnek Mangu Béla. negyed aljegyzőnek Kozma Gergely lett megválasztva. Az ötödik aljegyöi állásra nem volt pályázó. A másod aljegyzői választásnál Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő felebbezést jelentett be azért, mert a jobboldalon működő szavazatszedő küldött- j ségnél több szavazót visszautasítottak. A szolgabirákat közfelkiáltással választották meg. Csakis dr. Komoróczy Iván, Kovács ; Sándor és Filep Gábor közt volt szavazás, a mit a Komoróczy párt provokált, hogy | Komoróczy Iván nyugdíjba mehessen. Meg- {választották Kováts Sándort. Szolgabirók lettek: dr. Képessy László, Rába László, Szombathy Ödön, Sepsy Sándor, Eötvös Róbert, Neupauer János, Izik Vilmos, Péchy ; László, Kállay Ödön, Szabó Zsigmond, Bay Miklós és Gulácsy Tibor. Árvaszéki elnök- helyettesnek a főispán indítványára megválasztotta a közgyűlés Bornemissza Gézát. : Miután a megválasztott tisztviselők letették | az esküt, a főispán lelkes beszédet intézett hozzájuk, a melyre llosvay Aladár főjegyző j felelt, megköszönve a főispán és a közgyűlés j bizalmát. A főispánt lelkesen megéljenezték, j A főispán ur ő méltósága tiszteletbeli tiszt- | viselőknek kinevezte és pedig: Tiszteletbeli | főjegyzőkké : Gőnyey Istvánt, Domahidy Vik- | tort, Nagy Sándort és ináncsi Papp Kálmánt. Tiszteletbeli tiszti főügyészekké : Dr. Miskolczy ! Sándort, Stoll Bélát, Uray Gézát, dr. Adler Adolfot, dr. Falussy Árpádot, Baudisz Jenőt. : Tiszteletbeli főorvosokká: Dr. Czukor Lajost, dr. Diósi Adolfot, dr. Csató Sándort, dr. Iler- I czinger Ferenczet, dr. Aáron Sándort. Tisz- | teletbeli főszolgabirákká: dr. Képessy Lászlót, dr. Komoróczy Ivánt, Földváry Sándort, Rába Lászlót, Péchy Istvánt, Péchy Lászlót. Tiszteletbeli aljegyzővé: Ifj. dr. Vetzák Edét. Tiszteletbeli járási orvosokká: Dr. Somossy Ignáczot, dr. Goldstein Ármint. Tiszteletbeli alszámvevőkké: Kovács Dezsőt, Szépe Lászlót. Tiszteletbeli árvaszéki-ülnökké : Kozma Gergelyt. A közgyűlés berekesztése előtt felszólalt Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő s meleg hangon emlékezve meg Baudisz Jenő 25 éves megyei szolgálatáról Váry Dénes gyermekkorában elvesztette szüleit s mint teljesen árva, volt alkalma megismerni, bogy mily sivár és nehéz az élet szerető szülők nélkül. (Ez a körülmény tette zárkózottá s csaknem embergyülölővó, nem kereste a társaságot soha, csak mint szükséges rosszat tekintette, ha mégis részt kellett vennie néhol benne. Gyermekkorában került el e vidékről midőn tanulmányait megkezdette, régi ismerősei közül nem igen emlékezett reá senki, de mint intelligens, jó állású fiatal embert mindenütt szívesen látták volna, kivált a vidék lányos házainál. Csakhogy ő nem járt sehova, a nádpataki kastélyt is azért kereste fel olykor, mert régi kedves emlékek kötötték hozzá; egy kékszemü szelíd kis leány-arcz, ki búbánatos fiuéveiben gyakorta megvigasztalta öntudatlan vigasztaló szavaival. (Az alig négy éves kis Ella, midőn látta a nagy fiú borús arczát, könyező szemeit, nem egyszer fonta gömbölyű kis karjait a íiu nyaka köré kérve, hogy ne sírjon, megsegíti a jó Isten. — Látod én is árva vagyok és én szeretlek! Mondta neki a kis Ella nem egyszer s ezt ö sohasem tudta elfelejteni. Ella a Nádpatakiék távoli szegény rokona, kit mint házi leányt kegyelemből tartottak a háznál, éreztetvén vele — szokás szerint — megtűrt, alantas helyzetét. Pedig Ella nem olyan leány akit csak megtűrni lehessen, szépsége, kellemes modora, Isten adta magas röptű szelleme s ehhez kedves szerénysége, szorgalma, a szülei otthonnak megbecsülhetetlen drága kincse lett volna, de itt gunytárgya. bűnbakja volt unokanövé- reinek; voltak pedig hatan. Ha az egyik kifáradt irigy, csipkelődéseivel, kezdette a másik, s befejezte a mama gőgös fennhéjázó modorában. Sok szórnom éven át viselte már Ella a nehéz keresztet, nem ismerve a gyermekkor boldog örömét nem emlékezve a szerető édes anya csókjára, kit az ő születése vitt a sötét sírba. Neki nem volt ifjú kora, az ö 18 évével egy reményt veszített fiatal agg, keserű tapasztalatokkal gazdag. Ö nem várhatott semmi jót az élettől, nem is várt semmit. Neki olyan volt a karácsony-est is mint a többi akárhány, kivéve hogy ilyenkor még szorgosabb teendői voltak mint máskor, még több bántalmat kellett eltűrnie unokanővérei- től, kik valamennyien a reménytelen vén- leányság tövises utait járták már s keserű irigységgel töltötte el szivüket az Ella szépsége, fiatal, üde bája. Most is már a többiek félig kimulatták magukat; midőn úgy éjféltájon felhordták az illatos theát s Ella is bejöhetett a diszes vendégsereg közé; egyszerű kis kék ruhájában úgy nézett ki, mint egy üde friss kis nefelejts-bokor ; aranysárga hajkoronáján ragyogott a csillárok vakító fénye. A felcziczomázott, elhízott járásbiróné protektori hangon kérte magához, édeskésen tudakolva tőle, hogy mit kér Ella a Jézuskától karácsonyi ajándékul'? Ella szembe fordult. a kérdezőnek, s csöndes szelíd hangján, tiszteletteljesen adta meg a választ: — Én nem kérek semmit, csak egy kis szeretetet. Mire a gőgös nagynéni mintegy találva érezte magát s hidegen vetette oda neki: — Nos, abban tán nincs részed? — Bocsánat édes néni, én azt nem mondom ; felelte vissza Ella halkan önigazolásképen. Váry Dénes ott állt szintén a közelben s mint máskor, most is fájdalmasan érintette a rideg bánásmód; erősen dobbant meg a a szive : itt tenni kell valamit, maga sem tudta mit, házasságra még eddig sohasem gondolt, de erősen felébredt benne az akarat: nem engedi a szegény árva leányt továbbra is , még több kellemetlenségnek kitenni. Noha ő maga sem tudta mi kötötte Ellához, gyermekkori emlékei talán, vagy a szánalom, vagy más hatalmasabb érzés, de nem volt egy gondolata, melybe a kedves leány képe ne szövődött volna. Ella a szomorú kis inczidens után, melyet ő nem provokált észrevétlenül hagyta el a termet, fájdalmas gondolataiba mélyeáve elért a hátsó kis szalonig, hol a gazdag karácsonyfa volt felállítva a nagy gyermekek ! számára, modern ajándéktárgyakkal, fényes csecsebecsékkel, neki nem volt rajta semmi, de azért irigység nélkül nézte a számtalan viaszgyertyafénynél a drága ajándéktárgyakat ; szivét nyomasztó, fájó érzések szorongatták, ó miért is él ő e világon, akire nincs senkinek semmi szüksége, aki teljesen fölösleges s összekulcsolt kezeit a szivére szorította s mint egy fájó zokogás tört ki remegő ajkai közül: édes Anyám! Meghatott csöndes hang felelt reá mintegy visszhang ként: a Váry Dénes hangja: — Láttam hogy idejött Ella, bocsássa meg hogy titánná jöttem, de beszélnem kell | magával. Ella nem felelt, csak reá nézett csodál- ! kozó bánatos szemeivel, távolról sem volt | fogalma arról, mit akar Dénes mondani neki. A férfiak eszményképe, mert Ella annak ! tartotta őt s csak imádkozva mert reá feltekinteni ; mit mondhatna neki a szegény árva leánynak, ki félve rejtegette szegény- reménytelen szivecskéjében ennek a gyermekkori jó pajtásnak a képét s ha volt valami j ami becsessé tehette még előtte az életet I csak az, hogy szive minden erejével szerette I Dénest. Pár másodperczig szótlanul néztek egymásra ; a ragyogó gyertyácskák közül, mintha az előbb hivott édes anya megdicsőült képe mosolygott volna reájuk, kik a Karácsonyest behatása alatt, a szeretet ünnepén találtak egymásra. A mély csendben halkan rezdült meg a Váry Dénes mély érzelmű meleg hangja: — Ella, szeretem, akar a hitvesem lenni ? Mire Ella, mint egy megkínzott kis galamb zokogva borult az erős férfi kebelre. Midőn pár órával később az előkelő vendégkoszoru elbúcsúzott, Váry Dénes szándékosan maradt utolsónak. Szótlanul hajtotta meg magát a büszke háziasszony előtt, de mielőtt kifejezést adott volna gondolatainak, Ella, a csöndes szerény Ella, nála szokatlan élénkséggel — hisz’ most ébred tudatára annak, mily boldogságos menyország tárult fel előtte, túláradó szive nem bírta magába zárni a féktelen érzelmeket s olyan hangon, melyben az ég minden üdvössége csendül — súgta oda sugárzó boldog tekintetű szemekkel: — Néni édes, a vőlegényem! Tóth Erzsiké. Jégvirágos a kis szobám... Jégvirágos a kis szobám ablaka, Jaj de búsan tekint a hold be rajta! Bánatosan borong halvány képemen, Talán ö is szánja árva életem. Bágyadtan hull ablakomra súgára, Mint a remény szenvedésem útjára; Nézem, nézem míg a könvem kicsordul, S halvány képe bánatomon elborul. Nincs holdsugár, nincsen csillag az égen, Jaj, de kínos virasztani az éjben! Minden áldott boldogtalan éj mellett Siratni egy elátkozott életet! Szendrői Holozsnyay Cyrill.
