Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-28 / 13. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. márczius 28. 13-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. jj Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. J Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római katli. elemi iskolával szemben). hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A társadalom támaszai. Jelenlegi társadalmi életünk elposványosodott fertőjéből minden tiszta lélek kiutat keres. Mert légköre fojtó és a tiszta, a társadalom romlott erkölcseitől mentes lélek nem képes belőle életerőt szivni. Társadalmi életünkből hiányzanak azok az oszlopok, melyek hivatva lennének a társadalom épületét a végtelen időkig emelni. Mert nincsen hit, nincsen erkölcs, nincsen szeretet, mely összekapcsolná azon homogen elemeket, melyekből társadalmunk alakult. Pedig már nagy Berzsenyink fennkölt ódájában is kimondá: „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs“. Hol találunk mi mostanság tiszta erkölcsöket? Az ifjúság hazánk reménysége és a jövendő zálogosai nem az erkölcs nemesitö forrásait keresik fel mohó hévvel, hanem igenis vallják Epikurcus hires elvét: Minden órádnak leszakaszd virágát! És e törekvésükben nem ismernek határt, minden utat- módot felhasználnak e czéljuk elérésére és ezalatt szünetel a tudományok iránti lelkes hév, nem csábítják őket az örök igazság nemes csarnokai, hanem igenis a tivornya, a dáridó. Az erkölcsök lazulása mondhatnék periodikus utat végez. Hullámszerűen, majd az erkölcsök gyengülését, majd erősödését tapasztalhatjuk a nemzetek életében. — Az erkölcs periodikus mozgásának most azon a pontján állunk, midőn az csak mint régi idők naivitása tűnik fel a jelenlegi „felvilágo- sodott“ emberek előtt és gúnyos mosoly- lyal honorálják azokat, kik az erkölcsök lazulásából következtetéseket mernek levonni a társadalmi kötelékek bomlására. A társadalom másik támasza a hit. Ez képezi ama hótiszta fundamentumot, melyen az erkölcs hatalmas bástyája épült. Ahol nincs hit, ott nem lehet erkölcs. A mi társadalmunk pedig a hitetlenség orgiáit üli. A metafizika, hypnotizmus, spiritizmus seaucjeai kiölték az emberiség szivéből a hitet, hogy helyébe a babona virágzó gyomát ültessék. Mert hiába küzdünk a legnemesebb, leghatásosabb eszközökkel, épen a sokat hangoztatott felvilágosodottság fegyvereivel, a babona mind több és több tért hódit magának társadalmunkban. Sőt még a legintelligensebb osztályok sem átadatlak hinni holmi spiri- tisztikai tanokban. A szeliemidézés, tánczoló asztal ismét vig napjait éli s amin nagyapáink csak mosolyogni tudtak, azokban a mysteriuinokban vakon hisz ideges századunk modern gyermeke. Elő a bibliával és a hamis próféták hazug szellemei eltűnnek a semmiségbe, a honnan keletkeztek. Ne engedjünk játékot űzni legszentebb érzelmeinkkel, ne tűrjük, hogy hamis igazságokkal megfertőzzék lelkünket. És a szeretet?! A társadalom e harmadik oszlopa, mely mindenkoron a testvéri együttérzés, az élet leghatalmasabb symbolumaként szerepelt, vájjon minő szerepet játszik társadalmunkban? Vájjon még mindig ama eszményi piedesztálon tündöklik-e, melyre ezredévek forró küzdelmei és tanításai emelték ?! Nem! Lerántotta a sárba a legszebb, legmagasztosabb érzelmet is a mindent leromboló, maga alá taposó idők rohanó áradata. Nincs szeretet. Ez érzés csak szórványosan, sporadice található még a félvad természet gyermekében, de a tulfinomult idegrend- szerü egyének előtt már ismeretlen fogalom. Van még tán érzéki szerelem, de szeretet, a tiszta érzések ez ideálja kiveszett társadalmunkból. És ez a haladó kor egyik átka. A fejlődés, a tudomány, a felvilágoso- dottság leveri lelkűnkről a tiszta érzelmek e nemes himporát, mely nélkül az élet elveszti minden költészetét és előtérbe nyomul a nyers, durva realizmus. A társadalom pedig az oszlopod hiányában recseg, ropog és a pusztulás sötét szellemei már feltünedeznek a látóhatáron. Mert nem állhat fenn egy társadalom sem, melyből hiányzik ez eszményi triász : hit, erkölcs, szeretet. Ezek erősítik, ezek ápolják azokat a kapcsolatokat, melyek múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy társadalmunk életképes, hogy társadalmunk életerős lehessen. Térjünk hát magunkba. Gondoljuk meg azt, hogy hiú ábránd abban reménykedni, hogy ez oszlopok nélkül is fenntarthatjuk társadalmunk épületét. pai történet képébe, az európai tudomány keretébe. A magyar közönség eleddig idegen munkákra volt utalva, ha egy-egy tudomány- szak összefoglaló rajzát kereste, s ha a magyar vonatkozást érdekelte, más helyen kellett külön rajza után kutatni s áz összefoglalás nagy munkája ő rá maradt. Nem lehet zokon venni, ha erre nem mindenki mert vállalkozni. így vagy magyar munkát vett kezébe az olvasó s akkor csak a magyar viszonyokat ismerhette meg, vagy idegent s akkor sokat tanulhatott, de hazájáról semmit. A magyar művelődést és a magyar történelmet beleolvasztani az európaiba, ez a nagy feladat a XX. századra vár. S az uj század, mely odakint a külföldön nagy eredmények magaslatán, nagy erővel indul homályos utjának, nálunk csak kötelességeket és néhány nemzeti hagyományt örökölt elődjeitől. Imponált nekünk a külföld, bámultuk munkáját, erejét, de elmulasztottuk azt a mi erőnkkel és a mi munkánkkal gyarapítani. Pedig a régi példaszó igaz, hogy a munka tisztesség s a mely nemzet e réven nem szerez becsületet magának, hogy szerezhetne másképpen ? Tudományos téren már foly a munka, hogy a magyar nemzeti vonások, a magyar kutatások eredményei beleolvadjanak az európai tudomány nagy harmóniájába. Első helyen jár e sorban az első nagy magyar világtörténelmi munka, mely a Marczali Henrik szerkesztésében jelenik meg. Ez a jeles vállalat adja először úgy elő a világtörténetét, hogy Magyarország története összekapcsolódik a többi nemzetekével. Először rajzolja meg úgy Erősítsük a hit erős fundamentumát, hogy azon az erkölcs sziklabástyája szilárdan ellentállhasson az idők viszontagságainak és aranyozza be mindezeket a szeretet fehér sugára, hogy tisztán ragyogjon, fényesen tündököljön jövendő lételünk reménysége. A „Nagykárolyi Keresk. és Iparbank“ heti betéti osztálya. Rég érzett közgazdasági hiányt fog pótolni a Keresk. és Iparbank uj üzletága, mely a középosztály, — különösen pedig a nyomasztó gazdasági cönjucturák által leginkább sújtott úgynevezett „kis emberek“ — iparosok, kiskereskedők, kishivatalnokok, kisgazdák, segédmunkások igazán szomorú helyzetén lesz hivatva némileg segíteni. Tudvalévő dolog, hogy a mindennapi I kenyéi’ért küzdő emberiség fárasztó munká- j jának közepette csakis az önfentartás eszközeit igyekszik megszerezni, teljesen megfeledkezik a jövőről, hogy lassacskán kis tőkét összegyűjtve, egy munkálkodással el- ; töltött egész élet jól megérdemelt nyugalmát gondnélkül, jólétben élvezhesse. E számitásnélküli gazdálkodás káros voltát jó mindnyájan érezzük, de mint gyermeknek a serkentő apára, úgy nekünk is szükségünk van valami buzdító, ösztökélő módszerre, mely bennünk a takarékossági hajlamot felkeltse és fejlessze. Ezt a szükséges alkalmat nyújtja nekünk a Kereskedelmi és Iparbank kebelében alapított heti betótosztály; — hol hetenkint ’csekély 50 filléres befizetésekkel észrevétlenül és különös megterheltetés nélkül csinos kis tőkét gyűjthetünk össze. Az intézmény hasonlóan a Dunántúl —- és külföldön virágzóan működő e nemű vállalkozásokhoz 5—5 éves cyclusokra alakul, egy üzletrész 50 fillér; de mindenki tetszése Európa történeti térképét, hogy Magyarország helyén nem marad üres hely. A' most megjelent VII. kötetet — a VI. megjelenése későbbre maradt — maga a nagy- tudásu szerkesztő irta, Marczali Henrik. A kötet a reformátióval foglalkozik Luther, Zwingli, Kálvin reform-eszméivel. Ez, igazán, az első nagyobb európai mozgalom volt, az emléktelenül letűnt keresztes-hadak óta, melynek hullámai maradandóan elborították hazánk földjét. Mátyás renaissance-a idegen-plánta volt s hamar elhervadt az erős, televény magyar földben. Töve is kiveszett, De a reformátió meghóditóttá az országot s „magyar-hit“-tó lett. Erős, eleven gyökeret vert. Mert rokon volt a magyar lélekkel. Érdekes, hogy ez a keleti, déli faj európai hazájában mennyire elnyugotiasodik. Elébb a római egyház tanítása ver gyökeret a szivében, aztán a hideg, északi reformátió előtt nyílik meg lelke. Akkor kámzsás, pilises barátok lepik el az országot, most, — főként erdélyi — prédikátorok. A reformátió, higgadt, nem symbolikus, józan elve gyorsan terjedt a nép között. A siralmas politikai viszonyok közt minden változástól sorsa jobbra fordultát remélte. A magyar népnek ezt az összeolvadását Nyugot-Európa koreszméivel, élénken és szemléltetően rajzolta Marczali. Itt vonul be, igazán a magyar történet az európaiba s még eddig senki ilyen tág utat nem nyitott neki. Az a régi, hagyományos, sokat emlegetet „védbás- tyaság“ nem olyan nagy érdeme nemzetünknek mint sokan hirdetik, kivált pohárköszöntőkben. Bajos elhitetni, hogy mi a nyugoti TARCZ A.->-55+ Tavaszi gondolatok. Szép tavasz jön enyhe szellő szárnyán S fejedelmi bájait kitárván, Ajándékait lerakja nékünk, Hogy viduljon árva földi létünk. Üdvözölt légy csüggedök reménye ! A türelem rózsát terem végre: Tél unalmát vígság, öröm váltja. Minden ember régen várt barátja. Megélénkül erdő, mező újra, Gyönyörködtet az égnek azúrja; Kis pacsirta hála dalát zengi, Érzéketlen nem maradhat senki. A mi e sok örömnél is drágább Mert lerontá a pokol országát, A Megváltó fényes győzedelrne, Melylyel régi ellenséget vert le. Megtörte az ős gonosz hatalmát S kárhozatos tanát hogy ne vallják. Kecsegtető jutalmul Ígérte A menyország örömeit érte. Mily áldozat! Az örvénynek szélén Szabaditónk minket megkímélvén, A végtelen Jóság maga szenved, Kiürítvén a keresü kelvhet. Oh szerelmes Jézusom, mit tegyek, Meghálálni e mondhatlan kegyet? Akaratom bünrehajló, gyönge, A múlandó földiekhez kötve. Szent fogadást teszek a nagy napon S minden cselekvésem ahhoz szabom, Hogy kerülöm ingerét a bűnnek, Mely nélkül a gyötrelmek is szűnnek. így nyugodtan várhatom a véget, Mikor lelkem Istenéhez térhet ; Mikor kiállotta a küzdelmet S ott fenn örök pihenőre lelhet. Nádor Béla. Egy jó magyar könyv. Egy jó magyar tudományos könyv sokkal ritkább, hogysem köszöntés nélkül elmehetnénk mellette és registrálatlanul hagyhatnánk. Ha a nyomtatott papirost mind irodalomnak nézzük, akkor a magyar irodalom eléggé kiterjedt és eléggé virágzó, de ha tartalmát vizsgáljuk, szegényesnek fogjuk találni s kivált tudományos irodalmunkra elmondhatjuk, hogy a mi benne jó, mind német, a mi eredeti, legnagyobbrészt gyönge. Még most foly a nagymunka, hogy magyar viszonyainkat a tudomány terén összekapcsoljuk a külföld tudományával, kutatásainkat beleolvasszuk a külföld munkásságába; viszonyaink és adataink beleolvadianak az euróleső Ilii bevásárlási forrás tavaszi Idényre!!! Maradtunk kiváló tisztelettel FRIEDHIAlf es POLITZER. g-t-V. cl T-r^ eco - -PTra.T\TTnT?..fsl g Ti á.' (21-52)
