Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-14 / 11. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. intelligensebbek mint valaha és a haza sorsa sem érdektelenebb mint régente. Csak a divatból ment ki? . . . Vagy az uj, demokrata szellem a régi, nemes nemzeti érzést kiapasztotta volna'?!... Hiszen én távolról sem kívánnék oly mozgalmat, melylyel a magyar hölgyek síkra szálljanak a szavazati jogukért, vagy más, a nő teljes jogegyenlőségét érintő eszméért,1 ellenkezőleg, kijelentem: a magyar nőknek még nagyon sok, okos és munkabíró férfit kell addig felnevelniük, a mig megérnek ilyen (bocsánat!) luxus czivilizáczióra . . . Én csupán az uj politikai irányokra I hivom fel a hölgyek figyelmét.’ Arra az eszközöket nem válogató gyűlöletes harczra, mely megindult és- a mely „agrárius“ és „merkantil“ és „le a zsidóval“ és „magyarállami katholicizmus“ jelszavak alatt dúl, tör az úgy is egyenetlen magyar társadalomra. Ha az ember figyelmesen körülnéz az országban, attól kell tartania, hogy kiüt a vallásháború. A bábeli zűrzavarban nem is értik meg egymás szavát tisztán az emberek, de gyűlölködnek, mint talán még soha! Persze a XX. században a vallásháború nem Szent-Bertalan-éj lesz, sem spanyol inkviziczió, csupán képviselőválasztás vallási alapokon. Alig derengett hát a felvilágosodás szelleme az újonnan jegeczesedő magyar polgár elméjében s máris megakarják akadá-; lyozni a teljes világosságot és a kristályosodás folyamatát. Mivel pedig az asszonyi lélek alkalmas föld az aknamunkára, valamint alkalmas médium a vallási hypnózisra is, — őket akarják felhasználni terveik megvalósítására. Önöket fogják felbujtogatni, abban a reményben, hogy diadalra segítik a jelszavak alatt lappangó eszméket. Mellékes leend minden érdem, csupán az lesz döntő, vájjon a képviselőjelöltnek van-e földbirtoka, bankigazgató-e, vallása zsidó-e vagy katholikus ? És ha élne 1901-ben az ideális Kölcsey, a néppárti jelölt mindenesetre kibuktatnák, mert hiszen református . . . Dr. Semmelweis Ignácz ha élne, hiába vágynék egy másik orvos mandátumára, hogy ha már megmentette az összes gyermekágyas asszonyok nyolczvan perczentjét a gyermekágyi láztól és harmincz perczentjét a haláltól, a fertőzés felfedezésével, most munkásságával tovább szolgálja a közegészségügyet, hiába vágynék a törvényhozók közé, kibuk-1 tatnák, mert zsidó . . Sőt, ha gróf Széchenyi István állana be jelöltnek valamelyik tiszántúli városba, hogy helyet cseréljen a főrendiházból a képviselőházba: — őt is okvetlenül megbuktatnák a kálvinisták és kétségbevonnák magyar érzelmét, mert róm. katholikus . . . Nagyon groteszk kép, de élethű! Azonban, ha felösmerjük a fenyegető veszélyt, az már az első lépés annak elke- rülhetésére. A védelem indokolt, szükséges, séget csupán a biblia csodájának vindikálják. Viseljék immáron azt is nyugalommal, hogy Debreczen leggazdagabb és legszebb zsidó hölgyei behozták azt a divatot, hogy hit- sorsosaik helyett ki egy mágnásnak, ki egy nyalka, vagyonos czivisnek, ki meg (Uram bocsa’ !) a tiszteletes urnák nyújtja mátkául a kezét. Szemlélődéseink és féken tartott szenvedélyeink közepette hadd kavarodjék, keveredjék a sokféle eleme ennek a magyar társadalomnak, hadd váljék ki belőle valami jobb, mint a mai magyar társadalom. Nem baj, ha Ligne herczeg mondására ráczáfolnak is, hogy: „a zsidók kimentek a divatból, a mióta Jehova elhagyta őket“, mert hiszen nem hagyta el és divatba jöhetnek. És ösmerjiik el, mennyire igaza volt azon régi tudósnak: John Hálfsnak, kinek az vala- véleménye, hogy „csupán az kárhozik el, kinek elkárhozását óhajtjuk.“ Gondolják meg önök, hogy öt-hatszáz év múltán előállhat egy magyar frenológus, olyan, mint a franczia Topinard és megmérve a XIX., meg XX. század és az akkori koponyákat, összehasonlítva kisüti, hogy a magyar „brachikephalos“ faj a tizenkilenczedik század végétől számítva a huszadik közepéig visszafejlődést mutat, mint ahogy Topinard bebizonyította, hogy a XII. század franczia koponyái is fejletlenebbek a mostaniaknál. Ezért a fenyegető fejlődésért önöket teszik felelőssé hölgyeim és az eljövendő századokban élő uj Galton (angol és goromba tudós) elátkozza önöket érette, mint a milyen őszintén elitéli a keresztes-hadjáratokat átélt visszafejlődött koponyáit, a remek klasszikus görög és római koponyák mellett. Hölgyeim! lépjenek hát közbe ! . . . Politizáljanak, simítsanak, egyengessenek és műveljenek: érvényesüljön a befolyásuk. A következő évtizedek Magyarországának tudományos, kulturális, művészies fejlődése függ a magyar nők ligájától. gát — szólt az asszony. Majd átkéretem a szomszédtól az álmos könyvet és megnézzük, mit jelent. Megnéztük: „Hitelezőiddel találkozásod lészen.“ „Hideglelés.“ No, ez igaz, még most is vaczog a fogam. Hanem kezdtem mégis megnyugodni, egy hideglelés még nem a világ. Hála legyen neked Istenem, hogy ennyivel kiszabadulhattam ebből a rettentes veszedelemből. HxÉárcziuLs ±5. Enyhe szellő azt susogja, Minden madár azt dalolja Ma nekünk ... Te dicső nap ! Uj életünk, Szabadságunk, reménységünk Vagy nekünk! Nincsen jobbágy, nincsen úr már, Minden ember honfi, polgár Hazánkban... ■ E nagy napon egyesültünk, Igaz testvérekké lettünk Mindnyájan. Nincs rabbilincs magyar sajtón, - Magyar ének zeng az ajkon Lelkesen; „Talpra magyar!“ dörgő hangja Sziveinket által járja Édesen. Nyújtsunk kezet ma mindnyájan, Kik itt lakunk e hazában Szabadon, Minden magyarnak szívébe, Egyenlőség szent érzete Honoljon ! Kubinyi Bertalan. mert az uj éra megtámadja a társadalom alapját, ki bírja azután újra felépíteni ?! Védjük meg a hívatlan prókátoroktól, hölgyeim, nemcsak meggyőződésünket,* de leginkább vallásos érzelmeinket. Ez mindenkinek lelkiismereti xlolga és ha ezt a mai világban is még befolyásolni akarják, az valóságos merénylet a mai kor privilégizált szabadsága ellen. Az agitátorok bujtogatnak fent és lent, a magasban és mélyben . . . Nem elég, hogy. a gyermekeket zavarják már apró korukban hibás katekizmusi tantervvel s módszerrel a hitoktatók, a kik többnyire rajongók vagy racionalisták (persze az utóbbiak titkosan!) de meggátolják a gyermeken az igazi, mély vallásos érzelem kifejlődését, talán csak, mert nincsen pedagógiai érzékök és nem érzik miként kellene a gyermeket vallás-erkölcs dolgában modernül vezetni'?!... vagy mélyebben gyökerezik hibájuk? ... a hibájuk elfogultság? .. . (Van kivétel és tisztelet nekik, de milyen kevesen vannak!) . . Mindenki tudhatja azt tapasztalásból, hogy valóságos harczot viv meg minden középiskolai fiú és leány e miatt a módszer miatt a kegyetlen pozitív tudományok döntő bizonyatékai ellen, — lelkében egyensúlyt vészit hite és kisül, hogy ennek a hitnek nem volt gyökere ... Elmulasztották a hitoktatók s a tanárok a vallást, ha csak illuzionáris kapocscsal is, de odafüzni a tudományokhoz, hogy a gyermek mindvégig érezze vallása igazságát s felemelő voltát.. Ugv nem lenne a fiatalság romlott! . . . Azoknak az izgatóknak pedig az sem elegendő, hogy az érett ifjúságot az akadémiákon és egyetemeken is vallási kérdésekkel foglalkoztatják, a helyett, hogy komolyan hagynák őket tanulni s fejlődni azoknak a tudományoknak utján, melyek felekezet nélküliek, mint a hogy nemzet nélküliek; — nem elég, hanem a család közepébe dobálják a robbanó bombákat: az asszonyokat ejtik meg vele. Miért nézik ezt tétlenül? Érdeklődnie kellene nemcsak a parasztnak ekéje mellett, a boltosnak elárusító asztala mellett a politika iránt, de az asszonyoknak a tűzhely, az öltözőasztal mellett vagy hivatalos foglalkozásuk közben: akkor naivsá- gukat nem lehetne felhasználni és félrevezetni őket. Nagy dolgokat vittek már keresztül néma elhatározással és fogadalommal. Hogy valamit megtegyünk és sikert érjünk el, nem kellenek ahhoz egyesületek, sem elnöki megnyitók és ülésezések, csupán mindenkiben egyöntetű, erős elhatározás. Minden magyar nő tegye föl magában, hogy józan ésszel és melegen dobogó szivvel igazságos és részrehajlattan lesz s igy őrködik ezentúl a család szellemén, érzelmein és erkölcsein és mint varázsigére, ettől megalakul a magyar nők ligája. A középkori eszmék, mint megannyi szörnyetegek visszahúzódnak odúikba és fellobog uj fénynyel hatalmasan a felvilágosodás fáklyája. Égy kis jóindulattal mindenki megértheti, mit kell tennie! Mióta megmondotta Pascal: „ha Kleopatra orra valamivel rövidebb, a világ képe is megváltozik,“ — azóta minden nőnek biztosítva van a siker, ha akar valamit, mert világos lett, hogy számosak a Márkusz An- tóniuszok és a Kleopátrák orra mindég olyan, épen olyan, hogy dugába dől tőle a kiszemelt Márkusz —_ Antóniusz terve . . . E szerint, ha önök úgy akarják, szépen megegyeznek az agráriusok és merkantilisták és antikatholikosuk. Ha önök úgy akarják, a főur jobban érdeklődik majd a nemzeti törekvések iránt, a vérbeli fajdzsentri jobban vigyáz a még birtokában levő vérrel szerzett magyar anyaföldre; megtanul kevesebbet dőzsölni és többet dolgozni és a merkantilista sem fog többé csak ridegen számítani és a mobiltőkéjét fülsiketítőén csörgetni, hanem megtanulja az uraktól levetett „noblesse oblige“ helyett, hogy az argent is oblige s hogy a pénznek rossz szaga van, ha kötelességeket nem vállal ... A hittéritési mániában szenvedők kigyógyulnak rögeszméjükből s megértik, hogy már Kínában sem lehet téríteni, annál kevésbé Magyarországon . . . Csupán a fővonalakban kell következetesnek lenni, az apróságokban ellenkezőleg az elnézés a bölcs módszer. Ebből a szempontból kiindulva erőltessék rá erre az ideges világra a* türelem filozófiáját. Tanulják meg eltűrni, hogy Kolozsvárott ezrek térnek át évente az „egyedül üdvözítő egyház“ kebelébe — sztoikusán szemlélni, hogy Rómában egy nagy, délszláv államról ábrándozzanak, melynek főpapsága nem lenne olyan szabadelvű, mint Magyarországé. Bölcs fölénynyel tűrjék el, hogy Ausztriában „los von Rom“-ot üvöltenek a németek s felveszi! az evangyéliumot a minden germánok Wil kelmus rex imperatora kedvéért. Tűrjék el hogy a protestánsok a legendaszerü búr vitéz HÍREK. —■ Meghivás. A képviselőtestület tagjait a folyó hó 17-én délelőtt fél 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli és választó közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1901. márczius hó 13-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: Polgármester elnök- \lete alatt: 1. Az Atilla- és Hunyadi-utczá- nak a vámos közutak közé felvétele s ezen utczáknak — a szükséges kisajátításokkal együtt —- leendő kikövezése tárgyábani határozat. 2. Az Atilla-utcza déli végének kiegyenesitése folytán, Berzeviczy Istvántól, Stier Józsefnétől és Varga Imrénétől • kisajátított telkekért illetve telekrészletért megállapított kisajátítási összeg kifizetésére a felhatalmazás megadása. 3. A közvilágítás ügyébeni határozat. Alispán elnöklete alatt: 4. Aljegyzői és közgyám városgazdái állásnak választás. utjáni betöltése. — Márczius 15-ike városunkban. Márczius 15-ének évfordulóját ez évberf is meg; ünnepli városunk közönsége. A függetlenségi párt lelkes hangú felhívást bocsátott ki s nagy nemzeti szinii plakátok hívják fel az ünnepélyre városunk közönségének figyelmét, melynek programmja a következő : 4. d. e. 9 órakor ünnepi istenitisztelet a rém. kath. templomban. 2. Délelőtt 10 órakor ünnepi istenitisztelet az ev. ref. templomban. Délután 5 órakor a „Protestáns Társaskör“ helyiségében szabad bemenet mellett. 1. Isten áldd meg . . . Énekli a közönség. 2. 1848. márcz. (Alkalmi költ.) Szavalja: Tóth Lálika k. a. 3. Élet vagy halál, Petőfitől. Szavalja : Dienes Hona k. a. 4. Emlékbeszéd. Tartja: Lukács Mihály. 5.Ébresztő,Bajzától. Szavalja: Kovács Klárika k. a. 6. Márczius 15-én. Szavalja: Lenkey Lajos. 7. Talpra magyar! Petőfitől. Szavalja: Veres Gusztáv. 8. Hazádnak rendületlenül. Énekli a közönség. Este 7 órakor a „Polgári Olvasókör“ nagytermében szintén szabad bemenet mellett. 1. Hymnus. Énekli a dalárda. 2. Előre, Tóth Kálmántól. Szavalja: Szilágyi Irénke k. a. 3. Talpra magyar! Énekli a dalárda. 4. Alkalmi felolvasás. Tartja: Ilos- vay Aladár. 5. Talpra magyar! Szavalja: Bródj István. 6. Szózat. Énekli a dalárda. Társas vacsora este 8 órakora „Polgári Olvasókör“ nagytermében. Egy teríték ára 2 korona. — | Reméljük, hogy úgy mint eddig is közönségünl j tömeges részvételével fogja leróni a kegyele' 1 adóját a nemzeti szabadság napjának év | fordulóján. — Dalestély. A nagykárolyi dalegyesii- ! let által f. hó 9-én tartott dalestély egy élve i; zetekben gazdag estét szerzett a nagyszámi i I közönségnek. Olyan tapsvihar hangzott í :! programra első pontja után, mely a dalárdi -: előtt sokáig emlékezetes marad. Demidoi Ignácz és Kolozsváry Miklós a magyar nem - J zeti dalokat a tőlük már megszokott preczi zitással adták elő. Majd Gsóti Márk fögymn. tanár, az egylet ügybuzgó alelnöke kezdte meg mély eszmékben bővelkedő, remek irályu felolvasását a vérmérsékletekről. A szelíd, verőfényes humor, a csattanós ötletek a komoly tárgyat megnyerő, kedves színnel szőtték át. Feszült figyelem kisérte a felolvasást, mely tényleg alapos tudományról, nagy elökészültségröl tett tanúságot s elismerést, tapsokat vívott ki a tudós tanárnak. Majd a dalegyesület adta elő kiváló biztossággal Dürner nehéz darabját, a „Viharban". Utána Bakó Bálintné úrnő szavalta el Váradi Antal remekszép „Ilóra“ elbeszélő költeményét érzelemtől áthatott hangon, csapongó szenvedéllyel, majd lemondó suttogással a költeményben hullámzó indulatokat kifejezve. Osztatlan taps jutalmazta előadónőt, ki nagyban elősegítette az est sikerét. Azután Dudinszky Miklós mutatta be kedves hegedüjátékát. Gyakorlattal még sokra viheti. A népdalokkal, miket utolsó szám gyanánt énekelt a dalárda, nem akart a közönség betelni. Kolozsváry szép . tenorját, a remek összhangot akár reggelig elhallgattuk volna. Megujrázták nem is egyszer, nem is kétszer. Soron kívül Demidor Ignácz elnök toldotta meg általános óhajra a programmot „Isten veled''-del. Művészi énekével, a gyönyörű darab összes szépségeit kiemelve, valósággal gyönyörködtette a közönséget. Az ifjúság az estély után tánezra perdült, mulatozott majdnem reggelig. Külön említjük meg, hogy Szalontay vendéglős ízletes ételről és italról valóban elismerésre méltó módon gondoskodott. — Márczius 15-ike a főgymnasiumban. A nagykárolyi róm. katholikus főgyinnasium 1901. év márcz. 15-én a negyvennyolezadiki nagy napok emlékére délelőtt 10 órakor, a városi tornacsarnokban diszgyülést tart, melyre az igen tisztelt szülőket és tanügy- barátokat ezúton hívja meg a rendezőség. Az ünnepély műsora : 1. Induló Rose Györgytől. Előadja a főgymn. zenekar. 2. Megnyitó- beszéd. Tartja Suták István önképzőköri elnök. 3. Hymnus Kölcseytől. Előadja a főgymn. énekkar. 4. „Márczius 15.“ Óda. Irta Medvey Lajos VIII. o. t.; előadja Szintay Lajos VII. o. t. 5. Rákóczi-nyitány. Kéler Bélától. Zongorán előadják Kaufmann Sándor VII. és Csilléry Ferencz VI. o. t. 6. „Márczius 15.“ Alkalmi emlékezés. Irta Ruff Ferencz VIII. o. t.,' felolvassa Fok Ferencz Vili. o. t. 7. Népdalegyveleg. Előadja a főgymn. zenekar. 8. Gúnydal 11. József korából Káldy Gyulától. Előadja a főgymn. énekkar. 9. Talpra magyar Petőfitől. Előadja Csilléry András VIII. o. t. 10. Szózat Vörösmartytól. Előadja a főgymn. énekkar. 11. Záró-beszéd. Tartja az Önképző-kör vezető tanára. 12. Induló. Előadja a főgymn. zenekar.-— Halálozás. Jeney Dániel birtokos, megyebizottsági tag folyó hó 5-én Zsarolyán- ban élte 88 éves korában elhunyt. A megboldogult hü fia volt hazájának, vármegyéjének. 1848—49-ben, a magyar szabadság- harezban mint vitéz honvéd-őrnagy vett részt. A magyar szabadság ügyének bukása után visszavonult birtokára és ügyvédkedett. Az 1861. évi rövid alkotmányos korszak alatt főügyésznek választotta meg a vármegye. 1872. évben ismét a közügyek terére szólította őt a közbizalom. Főjegyzőnek választották meg, a mely állásában 1878. évig szolgált. Ezután ismét a magánéletbe vonult vissza, gazdálkodásának élt s még a vármegyei közgyűlésekén is ritkán vett részt. Ellenben elnöke volt az 1848—49-iki honvédek megyei egyletének s az agg bajtársak érdekében tevékeny működést fejtett ki. Mint egyházának hü fia a pátens korszakában és később mint egyházi tanácsbiró soha sem vonta meg támogatását az ev. ref. egyháztól. Egyszerű, de becsületes, mindig elvhii magyar ember volt s a magyar átmeneti küzdelmes korban megtette kötelességét mint hazafi. A derék férfi temetése e hó 8-án ment végbe a kiterjedt rokonság, a család barátai és tisztelői nagy részvéte mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki : Mélyen megszomorodott szivvel tudatja özv. jeneöi Jeney Dánielné sz. kisdobronyi Isaák Erzsébet, mint hitvestárs úgy a maga, mint gyermekei Károly és neje Eötvös Klára, Berta és férje Dr. Losonczy Álmos, Erzsébet és férje Dr. Kádár László, Margit és férje Sóvágó Gábor, valamint unokái és dédunokája és a távolabbi rokonok nevében is jeneöi Jeney Dániel 1848—49-es honvéd- őrnagynak, Szatmárvármegye volt főjegyzőjének, Szatmárvármegye 1848—49. honvédegylet elnökének és a törvényhatóság bizottság tagjának, 1901. évi márczius hó 5-ik napján, életének 88-ik, boldog házasságának ; 51-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei 1901. márczius hó 8-ik napján d. e. 10 órakor, az ev. ref. egyház szertartása szerint fognak a zsarolyáni sirkertben öröknyugalomra tétetni. Zsarolyán, 1901. évi márczius hó 6. Áldás és béke lengjen a legjobb férfi és családapa porai felett!_______ Aki egészségére vigyáz,. igyék Ferencz József keserüvizet, a melyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy mille- niumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.
