Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-10 / 2. szám
pedig a helyi érdeket elő nem mozdítjuk. Hisz épp abban van a helyi sajtó előnye, hogy helyi vonatkozású, gyakorlatilag megvalósítható eszmét vet fel. Közvetlenül csak igy fog hatni. A vidék jóléte az ország jóléte, melynek előmozdítására törekedni önmagunk iránti kötelesség. A vidéki sajtót eme törekvésében támogassuk, hogy hivatásának megfelelhessen. SchnébH Károly. Az orvosi díjszabás. A közegészségügy nagyfontosságu kérdésének a helyes megoldásához megkiván- tató egyik fő kellék az is, hogy az orvosi dijak a fizetési képességek arányában lehetőleg helyesen megszabassanak. Ezen díjszabási kérdés helyes. és igaz- j ságos megoldása azonban a közegészségügygyei kapcsolatban álló összes kérdések közül a legnehezebb; sőt alig is lehetséges. Mert itt a nagy közönség érdeke és a kezelő orvos igénye egymással igen gyakran összeütközik; amennyiben az orvosi segélyre szorulók nagy többsége nem képes az orvost úgy megfizetni, a mint az megérdemelné és inkább j lemond a rendszeres orvosi kezelésről, hogy csak az „sokba“ ne kerüljön ... Hátha még többe is fogna az kerülni! ? Ez a kérdés véleményem szerint a leghelyesebben úgy lenne megoldható, ha az j általános közérdek szempontjából indulnánk ki, és annak a követelményei szerint járnánk el... Az általános közérdek pedig határo-1 zottan azt követeli, hogy a betegek lehető legnagyobb alsó osztályzatú része, melyben a betegség leginkább pusztít, ingyen vagy olcsón orvosi kezelésbe részesüljön, hogy azt minél inkább igénybe vehesse. Első sorban is azon módokról kellene tehát gondoskodnunk, melyek ezt lehetővé teszik és hogy e mellett aránylag minden kötelességét teljesítő orvos is boldogulhasson. Hogy azonban ez a kérdés — mint a legtöbb más emberi mü is — alig oldódik meg az általános közmegelégedésre egyhamar, az előre látható. De meglehetünk győződve, hogy a tett tapasztalatok folytán s a1 szükséges eszközök és módok felhasználásával, na meg a kellő jóakarattal, az általános javulás itt is mindinkább és inkább elő- j mozdítható, úgy hogy a közös czél elérése: az orvosi segély rendszeres igénybevétele és kiszolgálása, valamint annak tisztességes díjazása is, mindinkább megközelíthetővé válik. Ez irányban pedig a következő mozzanatokkal és tényezőkkel kellene számot vetnünk : 1. Tekintettel arra, hogy a szegénység fogalmának a határát helyesen és igazságosan megjelölni úgyis alig lehetséges, — nem kellene avval megelégednünk, hogy a hivatalosan és többnyire csak „gondolom“-ra megállapított és kijegyzendő szegények ingyenes gyógykezelésben részesüljenek; hanem azt is szükséges lenne megállapítani, hogy a kevesebb keresettel vagy jövedelemmel bíró kis emberek, akik bár szegényekül nem vétetnek fel, de a kiknek a közönséges megélhetés is több-kevesebb gondot okoz, előnyöNAGY-KÁROLY és VIDÉKE. sebb és pedig többféle díjazású, orvosi kiszolgálásban részesittetnének, a minek terhét azok még elviselhetik és igy az orvosi segély igénybevételét lassankint azok is megszokva, j a babona és kuruzslás hálójától megmentetnének és a rendes orvosi kezelés híveivé' válnának. 2. E szerint az ingyen kezelendő sze-1 gényeken kívül minden helyi tekintet nélkül 4 osztályba tartanám osztandóknak azokat az összes fizető betegeket, a kiket az illető községi (vagy városi) és körorvosok orvosi se-. gélyben részesíteni hivatva lennének. És pedig j hogy e tekintetben semmi nehézség és zavar elő ne állhasson: az állami adókulcs szerint, a mi a legegyszerűbb és legigazságosabb is. — j A legalsó osztálybeliek fizetnének például: i nappal egy-egy látogatásért 50 fillért, a1 II-beliek 1 koronát, a III-beliek 1 korona \ 50 fillért, a IV-beliek pedig 2 koronát, helyben. í Éjjel még egyszer annyit. Az orvos lakására járó, továbbá a más | községekben lakó betegek látogatási dijai, valamint a műtétekért járó dijak is a rendes látogatási dijakhoz aránylag szabassanak meg, 3. A mennyiben pedig az orvosi jövedelem a megállapított díjszabás mellett ke-j vésnek mutatkozik: az alkalmazandó orvosok megfelelő és arányos oly alapfizetéssel láttat- í nának el, hogy azok aztán kizárólag az ő j hivatalos körük betegeinek a szolgálatára álihatnának... 4. A hivatalos orvosi gyakorlatban az egyesekkel való utólagos alkudozást az egy- j másra utalt közönség és orvos közt fentar-1 tandó jó viszony szempontjából határozottan elítélendőnek tartom. És ezt helyesen meg-! indokolni már azért sem lehet; mert a pályázati feltételek elfogadása és a megválasztás ténye által a felek magokat egymás iránt már lekötelezték: és mert ha valahol: úgy itt a „dara pakta, honi amici“ elve a legkomolyabban alkalmazandó. 5. A magán orvosokra nézve szintén szükségesnek tartom ugyan a dij megállapítását (per- esetére); ez azonban a nagy közönség és a közegészségügy érdekén kiviil esvén, azt nyilvánosán tárgyalandónak nem is tartom. Csupán azt jegyzem meg, hogy az orvosi dijak megállapítását a helyi különbségekre fektetni .igazságosan alig lehet, miután annak helyes és elfogadható alapja nincs; holott a beteg- vagyoni állapota arra biztos alapot nyújt. 6. Természetes, hogy a hivatalos orvosi működési körök se nagy területre, se a lakosság nagy számára ne terjedjenek ki, | hogy a kedvezményes segélyt mindenki | igénybe vehesse és hogy az illető orvos azokat kellően elláthassa. Még egy községben ■ sem igen helyes és czélszerü az, hogy egy- egy orvosnak 3—4 ezernyi lakosságnál népesebb köre legyen: hogyan lehessen hát helyes annyi lakos a több község körében ? ! T. A kis emberek érdekében szükségesnek tartom még, hogy a járások székhelyein és a kissebb városokban is olcsó, habár a közegészség követelményeinek megfelelő, kórházak állíttassanak, hogy azok a közönség részéről könnyen hozzáférhetők legyenek. (A közönséges és szerény sorsú embereknek j fényes palotákra és úri ellátásra. .. hogy onnét a közköltségen ápoltak el se kívánkozzanak ... semmi szükségük! ...) Sőt czélszerü lenne, ha, a hol csak alkalmasnak mutatkozik, a népesebb kisközségekben is ren- deztetnék be a közegészségügynek megfelelő, néhány ágygyal biró szegényes kis kórház;' részint hogy ott a betegek rendesebb ápolásban részesüljenek; részint pedig,-hogy az illető orvos az idejét a felesleges ide-oda való szaladgálással el ne vesztegesse. És a járvány-kórháznak minden községben nemcsak névleg való tartását, hanem annak gyakorlati felhasználását is szükségesnek tartom, hogy az illető orvos munkája megkönnyittfessék és az sikeresebb legyen. Mert mit ér, ha az megvan ugyan, de még-1 sem használjuk ? ! Ha a ragályos, különösen 1 a gyermekpusztitó betegségeknek mégis szabad utat engedünk ?!... Szóval: nem elég az, ha mi a betegségek ellen csupán az orvosok gyógyszerei által védekezünk; hanem az is szükséges, hogy az orvosoknak az eredmény könnyebb elérhetése czéljából lehetőleg minden egyéb közegészségi tekintetben is a kezükre járjunk, és hogy igy a fentieken kívül még a köz- egészségügy iránti érzéknek a népnevelés utján való fejlesztése által is mindinkább és inkább közreműködjünk... 8. Szükséges végre, hogy a pályázati feltételek részletesen és világosan hirdettes- senek ki, nehogy a szerződő felek közt kellemetlen félreértés és összeütközés történhessék ! Ser/i Sándor tr. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év január hó 13-ik napján déleiőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Kelt Nagy-Károlyban, 1901. január hó 8-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A Rákóczy-(Ref. templom)-utcza szabályozása folytán Csőkör Lajos, Herman Samu, Riesenbach Mór és Schvarcz Sámuel telkéhez csatolt utczarész- letnek, — Riesenbach Mór, Schvarcz Sámuel és özv. Biró Károlyné telkéhez csatolt beltelekrészlet átadása, továbbá Schvarcz Sámuel telkéből utczaterülethez csatolt részlet átvétele, s végül a kisajátított telekből fenmaradt telekrészletnek Szabó Kálmán és neje részére történt eladása tárgyában kiállított szerződés jóváhagyása. 2. A nagykárolyi 1. sz. tjkvben 1550. hrsz. alatti birtokból Kaufman testvérek és társa gőzmalom- tulajdonos czégnek 864 5/1() 1 l-öl terület eladása tárgyában kiállított szerződés jóváhagyása. 3. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 33261—1900. számú, a Nagy- Károlyi—Csapi h. é. vasút törzsrészvényeiből a város által jegyzett 50,000 korona értékű törzsrészvény megvételére vonatkozó 41/99. számú határozat jóváhagyását megtagadó leirata. 4. A 44589. számú 30,000 korona értékű, s 62864. számú 200 korona értékű osztrák államadósági, — s 1716. számú 34,800 korona értékű regále kártalanítási kötvény eladásának tárgyalása. 5. Nagy-Károly rend. tan. város területén fogyasztott égetett szeszes italok után szeszfogyasztási adópótlék kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában alkotott szabályrendelet.- Személyi hir. Gróf Hugannai Béla vármegyénk főispánja a kedden délutáni gyorsvonattal székhelyére érkezett, hol egészen a jövő hétfőig marad. Hétfőn reggel átutazik Szatmárra, este ismét visszatér városunkba, honnan kedden a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazik. A főispáni pár a Karácsonyi ünnepek eltöltése czéljából Bécsbe utazott, hol előbb a főispán, majd pedig a grófné influenzában megbetegedett s még mindig gyöngélkedő állapotban tért vissza Budapestre. Ez az oka annak, hogy a grófné — ámbár szándéka volt a mai közgyűlésre lejönni, — kénytelen volt ezen szándékáról lemondani. — A régi kaszinó egyesület közgyűlése. A nagykárolyi régi kaszinó egyesület Vizke- reszt napján, január hó 6-án tartotta meg szokásos évi közgyűlését, Gróf Hugonnai Béla elnök távolléte miatt Papp Béla igazgató elnöklete alatt, a tagok elég élénk részvétele mellett. Igazgató a gyűlést megnyitván, az 1901. évi költségelőirányzat vétetett tárgyalás alá, melyből kitűnt, hogy a kaszinónak mintegy 1100 koronányi fedezetlen hiánya van. A nagy terhek, melyeket az építkezések hoztak magukkal, nem tudnak a jövedelemből fedezetet nyerni, azért a költségvetés kapcsán a választmány azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a hitelezők, különösen a helybeli négy pénzintézet felkéressenek a törlesztések miatti várakozásra, mig az egylet jelenlegi válságos pénzviszonyait rendezni képes lesz. A költség- vetéshez legelőször Csipkés András szólott hozzá, ki tekintettel arra, hogy a régi tisztikar legnagyobb része már a választmányi ülésben kijelentette, hogy állását megtartani nem akarja, az uj, esetleg az egylet viszonyaival ismeretlen tisztikart nem akarja egy ily költségvetéssel meg választatni, azt javasolta, hogy a jelenlegi közgyűlés halasztassék el addig, mig egy kiküldendő bizottság —• melybe a régi tisztikart, a pénzintézetek képviselőit és Nonn Ferenczet kéri beválasz- tatni, — a költségvetést újólag át nem vizsgálja s oly javaslatot nem terjeszt elő, mely szerint fedezetlen hiány ne legyen. Vetzák Ede szintén ily értelemben szólott és pártolta Csipkés András indítványát. Papp Béla igazgató megjegyezte, hogy az alapszabályok szerint a közgyűlést a mai nap meg kell tartani, azért ő elhalaszthatónak nem tartja. Márton Sándor, Nagy Sándor és Dr. Serly Gusztáv felszólalása után a közgyűlés szavazással az elhalasztás mellett döntött és Baudisz Jenő megjegyzésére, ki a közgyűlés megtartására határozott időt kívánt megjelöltetni, az újabb tisztújító közgyűlést február hó 3-ára tűzte ki. —• Ezzel a gyűlés véget ért. — Dalegyesületi közgyűlés. Dalegyesületünk évi rendes közgyűlését folyó hó 27-én délután 3 órakor fogja a városháza nagytermében megtartani. A közgyűlés tárgysorozatát lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. — Felolvasó-estély. A „Nagykárolyi Prot. Társaskör“ í. hó 13-án délután 6 órakor felolvasó-estélyt tart a következő műsorral ; 1. Fejes István felolvas. 2. Szilágyi Irén k. a. magánjelenetet ad elő. 3. Barta Antalné úrnő felolvas. 4. Fliesz Henrik felolvas. 5. Asztalos László szaval. Az igen tisztelt érdeklődő közönséget teljes tisztelettel meghívja az elnökség. Feleslegesnek tartjuk a társulat irodalmi működését külön olvasóink figyelmébe ajánlani, mert az eddig rendezett estélyek oly magas szinvosuttogva kiejtett szavakat hallják: „Ah, jönnek a gazemberek“ ! Nevem : „Szabó“ ! E szavakat rebegé a nagysága, Szabó hirtelen távozta után, a mint szobájába ment. Csodálatos ember! gondolá, kinek nem kell több egy percznél a szoba fogadására; semmit se néz meg, semmi után se tudakozódik, zsebre rakja a kulcsokat és távozik, a lépcső aljáról kiáltván: nevem Szabó ! No de folytatá magában, mindenféle ember van a világon, aztán meg miért ne hívhatnák Szabónak ? Csakhogy ez a vigasz nem sokáig tartott. Legidősebb leánya Erzsiké ép az üzletből jött haza, hol kalapdiszitéssel foglalkozott, s hol egy pár elrontott kalapért, ugyancsak kemény, szavakat kellett hallania, melyek nála nem valami virágos hangulatot eredményeztek, s melyekért szegény Szabó barátunknak kellett la- kolnia. Alig tudta meg Erzsiké a történteket, legott megvolt győződve arról, hogy ez a Szabó egy országos csaló. Miként tehettél ilyesmit kedves mamám! fakadt ki Erzsiké. Nem emlékszel már, mit beszélt Vargáné, hogy miként járt barátnője ismerősének unokája ? Ennél is szobát fogadott egy Lakatos nevezetű ember, s midőn magukra maradtak, torkon ragadta és ki Jakarta rabolni. Hát ha ez a Szabó az, ki nálad szobát fogadott, csak nevét változtatta ? A kulcsok nála vannak, hátha ránk tör és megrabol. E szavakra a gyanú csirája lopódzott őnagysága szivébe, mely minél tovább gondolkozott Szabó különös viselkedésén, annál inkább befészkelte magát. Eszébe jutott, hogy ennek az embernek, ennek a Szabónak valóságos gyilkos tekintete volt, hogy oly sietséggel nyúlt a kulcsok után, miként azt csak egy rabló teheti és végre, hogy e szavakat „nevem: Szabó“ ! bizonyos gunynyal kiáltotta a lépcső aljáról. Dorka néni a nagyságának testvérnénje szellemes, bájos volt, ki világlátottságát rémregények olvasásából merítette. Ez a Dorka néni nagy szemeket meresztett a Szabó-ügy hallatára és azonnal készen volt belőle a leghajmeresztőbb rabló históriát kiokoskodni. A három nő tanácskozott, hogy mittevők legyenek. Ily hangulatban találta őket a -.család régi barátja, Karkus ur, egy dij nők, kínéi szintén teljesedett az, mit fönnebb a foglalkozásról említettem. Ennek mindig tollával volt dolga, órák hosszáig elnézte tolla hegyét, minélfogva hajlandó volt minden dolgot hegyére állítani. Megtudva a három nő lehangoltságá- j nak okát, ijedt arczczal kiált. — Hogyan drága barátnőm! ily ember fogadott önnél szobát ? És ily körülmények között ? Ez minden bizonynyal valamely betörő banda feje, kinél a szoba kulcsa is van, egy éjjel majd mindent eltakarít innen s még — Uram bocsá' ! a gyilkolástól sem riad vissza. Borzasztó ! Itt azonnal intézkedni kell. Az istenért intézkedjen! rohanta meg Karkus uramat a három megrémült nő. És Karkus ur intézkedett. A házmesterrel közölte borzasztó fölfedezését s kérte hathatós támogatását. A házmester készséggel ajánlkozott, hogy résen lesz s ha lehet, elcsípi a rablót. A szobákban meggyujtottak valamennyi petroleum lámpát, hogy világos legyen, hogyha jön a rabló, ne gyilkolhassa meg őket egymásután a sötétben, s szivszorongva várták Szabót. És Szabó jött társaival! Midőn a szobában szorongó társaság meglátta a számos tagból álló rabló bandát, ijedt ábrázattal tekintettek egymásra s lehelet- szerüen suttogták : Ah ! jönnek már a rablók, a gyilkosok ! És Szabó a ház előtt megállva barátaival kis ideig társalgóit, mit a szobában levők félre magyarázva azon hiszemben voltak, hogy Szabó mint vezér, bandája tagjainak utasításokat ad. Barátaitól elválva, nagyot bámult, midőn a házmester bunkósbottal felfegyverkezve fogadta a kapu alatt, s egész lakása ajtajáig kisérte, anélkül, hogy szólt volna. Barátságos, de nagyon félős emberek, gondolta magában. Mennyire aggódnak, hogy bajom ne essék. A második emeletre érve csudálkozva látja, hogy őnagysága és családja sorfalat állanak s félig ijedt, félig fenyegető arczczal néznek rá, úgy, hogy valóságos vesszőt kellett futnia mig szobája ajtajához ért. Szabó zavartan köszönt s szobájába lépett. De alig tette be az ajtót, midőn azt kividről hirtelen rázárták. így ni, rabló vezér ur! szóltak be a kulcslyukon, ön most foglyunk és ha erőszakosan akar szabadulni, golyót röpítünk agyába, tisztelt Szabó ur! A selyem simaságu Szabónak, ki oly bársonyos lágysággal akart az életén átsurranni, hideg veriték boritá homlokát. Miféle emberek közzé jutottam ! Talán tébolydában fogadtam lakást? Kétségbeesetten nézett körül szobájában. Minden ingót kihordtak belőle, csak a pamlagot hagyták ott. Erre feküdt Szabó barátunk, hogy bevárja a reggelt. Soká álmatlanul forgolódott fekhelyén, nem bírva megérteni őnagyságának szokatlan eljárását. Agyában rémesebbnél-rémesebb gondolatok czikkáztak, mig végre elaludt. Súlyos álmok gyötörték. Majd kényszerzubbonyt érzett testén, majd sötét nyirkos börtönben látta magát. Mint gyilkost fogták el, pedig nem gyilkolt. Hiába hangoztatta ártatlanságát, mit sem használt. A vérpadra hurczolták és lefejezték. Feje lehullott a — padlóra. Fölébredt. A pamlagról esett le álmában. A nap sugarai elárasztották a szép világos szobát és a nagysága állt előtte és zavartan mosolyogva adta tudtára, hogy ruhaneműit elhozták. Azután őszintén elbeszélte ijedelmüket és bocsánatot kért, a miért nem hitte, hogy Szabó a neve, s hogy rablóvezérnek tartották. Magam vagyok az oka, felelt Szabó barátunk. Nevem oly közönséges, hogy azt nem mondani, hanem bizonyítani kellett volna. Elképzelem ijedelmüket. Szent lett köztük a béke. Sőt miután Szabó barátunkat jobban megismerték, a nagysága és családja mindent elkövetett, hogy megédesítsék életét, s feledtessék vele az első éj szenvedéseit. Nem sok mondani valóm van még. Szabó barátunk és őnagysága leánya, Erzsiké egymást megszeretve, férj és feleség lettek. S ma a Rózsa-utcza 3. számú ház kapuja fölé akasztott czimtáblán ezen név olvasható : Szabó János, női szabó. Holczinger István.
