Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-28 / 9. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. február 28. Táxsc.ö.s,lamrLÍ, szé;piro<3.GÜ.:na.i és isra.e'rettfrje3ztő Ih-etila/p. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Ij Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. |j Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A közoktatás reformja. Társadalmunkban, irodalmunkban, művészetünkben talán még sohase nyögtük annyira a nemzetietlenkedés jármát, mint most, midőn szinte általános jelszóvá vált közéletünk kiválóbb szereplői közt, hogy a magyar erkölcs, magyar művészet, magyar tudomány csak akkor érhet el nagyobb sikert, ha teljesen a nyugateurópai mintákhoz ragaszkodik. Pedig ez az áramlat meddő fog maradni, mert nemzetünk származása, nyelve, érzületvilága annyira idegen bármelyik más nemzetéhez képest, hogy ebből a tisztán reá oktrojált zűrzavaros kozmopolitizinusból elöbb-utóbb egy minden ízében eredeti, tövestül-gyöke- restül sajátos jellegű társadalomnak kell kifejlődnie. Eddig tétlenül várták a megújhodás e korszakát. Nem is tehettünk volna egyebet. A nemzet öntudatra való ébresztésének egy, csak egyetlenegy helyes útja, rendje — és ez a közoktatásügy alapos reformja. Abban a pillanatban, amikor iskoláink szakítanak a régi rendszerrel, mely a gyermekek tanítását előbbre tartja a nevelésnél és ezért ezt majdnem kizárólag a szülőkre bízza, kikben gyakran sem tehetség, sem akarat nincsen e fontos szerep betöltésére, — mondom, abban a pillanatban a reform a megújhodás kezdetét veszi. És e pillanat — hála legyen a magyarok Istenének — nemsokára et- érkezend. Közoktatásügyünk minisztere az idei exposejában kifejtette azokat az elveket, melyeket ezentúl szem előtt fog tartani és bizonyos, hogy ezek az elvek társadalmunk minden rétegében osztatlan elismerést fognak találni. Csak miniszterünk e szép törekvése hajótörést ne szenvedjen azon a szirten, melyen már annyi elődje is megfeneklett és a melynek neve: fedezethiány. Szép, szép az a régi közmondás, hogy: ut desint vires, tarnen est lan- danda voluntas — de társadalmunknak ezt ennyiben nem szabad hagynia. Jövő nemzetünk érzületvilágától függ jövendőnk történelme, csak akkor nem fog bennünket elnyelni a közöttünk levő három nyelvtenger egyike sem, ha nemzetünk minden rétege szinültig szaturálva van a nemzeti öntudat legsovi- nabb meggyőződésével. De ki -kívánja tanítói karunktól, hogy éhenkorgó gyomor mellett hazaszeretetről, nemzeti öntudatról szónokoljon igaz lelkesedéssel ? ! Mindenre volna fedezet, csak ép magyarságunk védbástyáinak fenntartására nem? Hisszük és reméljük, hogy társadalmunk, mely az utóbbi időben annyi szép eszmét felkarolt — ezt sem fogja veszendőbe hagyni, de bármely uton-módon sikerülnie fog megfejteni azt a problémát, hogy miként biztosíthatja legfontosabb ' társadalmi osztályunk megélhetésével egyúttal egész társadalmunk jövőjét is. Mert nem lehet erős az az épület, melynek mennyezetét vas traverzek helyett korhadt fagerendák tartják fenn. azért tették, mert erkölcsi garantiát feltételezhettek a Takarékpénztárban arra nézve, hogy a gőzfürdőben erkölcstelen üzelmek lábra nem kapnak és mert czikkiró szerint a Takarékpénztár ezt azzal akarja meghálálni, hogy eladja vagy bérbeadja a gőzfürdőt, amely a város közepén esetleg egy erkölcstelen helyiséggé alakul át. Ez a czikk lényege. A helyzet azonban egészen más. A czikkiró úgy látszik nem ismeri a gőzfürdő létesítésének történetét. A gőzfürdő ugyanis a városi közönségnek 20000 és a Takarékpénztárnak is 20000 frt értékű részvényével jött létre; de mert a telek, épület és berendezés 68,000 frtba került, igy a Takarékpénztár 28,000 frt jelzálog-kölcsönt volt kénytelen adni. Mikor aztán az üzem sem a rendes kiadásokat, sem a kamatokat fedezni nem tudta, a gőzfürdő részvénytársaság feloszlott. Amidőn a részvényesek 10 frttal beváltott 100 frtos részvényeiken 18,000 frlot veszítettek, ugyanannyit veszített a takarék- pénztár is 20,000 frt értékű gőzfürdő részvényén. A gőzfürdőt a Takarékpénztár egyrészt, hogy legalább jelzálogkölcsönét megmentse s másrészt épp azon erkölcsi okokból vette I át, amiket czikkiró hangoztat. Nem akarta ugyanis, hogy a dobra került gőzfürdő olyan tulajdonos kezébe menjen át, aki meg nem hízható az erkölcsi kívánalmak tekintetében. Készséggel engedte volna át a Takarékpénztár megbízható vevőnek az objectumot jelzálogkölcsön-összegéért is, a mi pedig már akkor a Takarékpénztárnak az időközi kamatok, üzemköltségek és átírási illetékekkel 38000 írtjába volt. Lemondván még arról is, hogy 20,000 frt értékű részvényére 2000 frt megtérítést nyerjen. De nemcsak hogy megbízható, de semmiféle vevő nem jelentkezett s hogy a részvényesek kielégítése nem üzleti kufárság volt, beigazolták a következmények. A gőzfürdő a Takarékpénztár tulajdonában is oly csekély bevételt hozott, amely — az avulásra is valamit számítva —- csuDe nemcsak a tanítói kar helyzetén keli javítanunk, hanem a tanárok mostani jövedelme sein felel meg azoknak az igényeknek, melyeket legelőkelőbb testületünk már társadalmi posi- tiójánál fogva is megérdemelne. Soha nagyobb kamatot töke nem hozhat annál, melyet valamely nemzet közoktatásügye fejlesztésére fordít. Nélkülözzünk inkább sokat, de ne szenvedjen hiányt semmiben az a rend, melynek kezében nemzeti önállóságunk biztosítéka van letéve. A gőzfürdő sorsa. E czim alatt lapunk legutóbbi számában megjelent újdonságunkra vonatkozólag „Tekintetes Simkó Géza urnák, mint a Nagy- Károly és Vidéke t. Szerkesztőjének“ czimezve a helybeli Takarékpénztár vezérigazgatójától a következő sorokat vettük: Tekintetes Szerkesztő ur ! Becses lapja múlt számában: „A gőzfürdő sorsa; vagy az áldozatkészség piedesztál- járól leszállt takarékpénztár; vagy miként lesz a bárányból farkas“ hangzatos czim alatt az újdonság rovatában egy czikk jelent meg, melyre mint a volt „Gőzfürdő Részvény- társaság“, valamint a Nagykárolyi Takarék- pénztárnak jelenben is igazgatója, a ki a czikkezett ügyet teljes valójában ismerem, indíttatva érzem magam — becses engedel- mével — észrevételeimet megtenni. A czikk szerint a Takarékpénztár, midőn felében a közönség és felében a saját áldozat- készségéből létesült gőzfürdőt vagy eladni vagy bérbeadni akarja, kufár érdekek által vezetteti magát, mert midőn a 100 frtos részvényeket 10 írtjával átadták a gőzfürdő részvénytársulat részvényesei a Takarékpénztárnak, _ ezt csak TAROZA, Számadáskor. Úgy találták az utczafélen, Megfagyott, avagy meghalt éhen. Találgatják sokan, sokáig: Vájjon hogy juthatott odáig ? ? ! Magosból hullott-é a sárba, Vagy mindig csak a sarat járta? A mivel birt, elvesztette, el, Vagy nem is birt soha semmivel ? Az élettel bohón csak játszott. Halomra tépett sok virágot, Vagy nem is nyilt útjába rózsa, Mert mindig csak a rögöt rótta ? Mi kincse volt a nagy világon, Vagyon, hirnév, vagy csak egy — álom ? Hagyjátok el, ne kérdezzétek, Egy sirt, tudom, ásnak szegénynek. Másnak is, a mikor leszámol. Csak ennyi jut a nagy világból. G. Diószeghy Mór. A menekülés.*) Elbeszélés a rémuralom idejéből. Ixta.; Csorvássjr István. A dicsőség fényes napja, melynek láng tengere beragyogta az egész világot: leha nyatlott. Sötét éjszaka következett utánna A sírbolt halotti éjszakája. Az akasztófák működtek. A hadi tör vényszékek elegendő emberanyagot nyújtót tak részükre honfiakat, kiknek bűnök az volt hogy szerették hazájukat; hősöket, kik előti futván futott a gyáva zsoldos seregek tömege félisteneket, kik megostromolták Jupiter villa mos egét, megrázták korhatag trónusát. Mind legyilkolta a gyáva bosszú ; ezze fűtötte izzó haragját! Félországot halálra kerestek, kémei egész özönével árasztották el hazánkat, kil mint vérebek nyomozták a honfiakat s bőr tönbe hurczolták azokat, kik egyetlen szó mertek ajkukon kibocsátani, mely a múl nagyidőkre, avagy a várt jobbjövőre vonat kozott. A börtönök tömve voltak méltatlar bilencseiket csörgető honfiakkal és hon leányokkal. Nem kímélte a lovagiatlan otrombaság még a nőket sem, baromi módon éreztetvér ezekkel is gőgös hatalmát. *) Felolvastatott a Kölcsey-egylet felolvasó estélyén. Le§«lciól)l) beváiárliíii forrást tavast#,! idényre!!! Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: női-, férfi- és fiu-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, (’egyházban kötött harisnyák, kötények, szines és fehér himzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálezák. nap- és esőernyők, himző és dobráma, bimző selymek és pamutok, ezérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! _____ " , __ „ _ _----------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FRIÜUMAM CS POLITZER« ______________________________________________________________________________________________ (Xj’zXetlxely-iiBég' : :EI<3-£TS:R-féle li-Áz.) (1 7-52) Egy nőt kerestek mindenütt és minde- nekfelett, a kiről tudták, hogy nem menekült ki, nagynevű férjével: Kossuth Lajos nejét Meszlényi Teréziát. Három gyermekét már elfogták. Po- zsonyban tartották bebörtönözve — az idősebbik Ferencz alig volt 9 éves, az ifjabb 5. Azt hitték, hogy igy hatalmukba kerit- * j hetik a gyermekeit rajongásig szerető édes anyát is. Ugytettek, mint ki énekes madárfészket "i találva, a pihegő pelyhes kicsinyeket kalit- ■ | kába rekesztve: várja, hogy az anya odarepüljön szerettei ápolására, a mikor aztán ’ azt is elfoghatja. És jól számoltak ! Kossuth nejének valóban szándéka volt I meglátni drága gyermekeit s egy hangtalan csókkal legalább elbúcsúzni tőlük. í I S ezért is maradt vissza! S most v I mindenütt keresik az országban. Hanem azon több, mint gyermeki szeII retet, azon áhitatos imádásszerü tisztelet, 1 mely az egész nemzet szivében lángolt Kos' sutli és családja iránt: jól elfödte az üldözött nyomait; s az a természetes találékony- í ság, mely a magyar ember sajátja: kijátszotta - j az üldözőknek minden szimatolását. Keresték mindenütt, rejtett helyeken, ’ | a hol csak gondolták, hogy az ilyen mene- 1 kült rejtőzhetik. Pedig hát ott volt egészen közelükben, ott járt-kelt közöttük, sőt beszélt is velük. . I Orosházán rekedt. Szegedről ment oda, férjé- ! hez akart menni Aradra; egv osztrák hadtest, mely Makónál kelt át a Maroson s jobbszárnyával Csabáig terjeszkedett: elzárta útját Arad felé. Kossuth fájdalomtól tört szívvel volt kénytelen Aradról menekülve, imádásig szeretett nejét hátrahagyni. Lovagias lelke azt hitte, hogy egy védtelen nő, kinek semmi köze nem volt a politikához, kinek minden bűne az volt, hogy férjét és gyermekeit szereti, a legdurvább ellentől is kíméletben fog részesülni. Nagyon csalatkozott. A minden emberi érzésből kivetkőzött otromba vak düh esze- veszetsége, az őrjöngés valamely önzetlen órájában talán az ártatlan nőt sem kímélte volna. Ha egy úri nőt, kinek egyetlen bűne volt, hogy egy hozzá menekültet el nem árult, a legbosszubb módon, nyilvánosan megkorbácsoltatott; minő büntetéssel sújthatta volna azt a nőt, ki a nemzeti nagy küzdelem vezérének neje merészelt lenni P Egyetlen nő komornája volt eddig Kossuth nejének kísérője, ez is elhagyta Orosházán úrnője parancsára, ki egy asztalos- mester házánál vevén ki magának szerény egyszobás lakást, minden feltűnést kerülni akart. Bácsmegyei menekültnek mondta magát. Férjét a ráczok meggyilkolták, gyermekei elszéledtek, s ő maga itt akar meghúzódni jobb idők beálltáig. A derék ember nagyon helyeselte szándékát, pedig a mint belépett, azonnal felismerte, s azt is tudta, hogy minő nagy
