Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-28 / 48. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

tenné, hogy egyes szélhámos kereskedők nyakra-főre csinálhassanak adósságokat, megkárosítván ez által számos iparost és kereskedőt, kik üzletkötés reményében és bízva a hitelkérők becsületességében, elvesztik pénzüket. De maga a kezdő is könnyebben juthatna-megfelelő — és csakis megfelelő — hitelhez, mert viszonyait, mindjárt üzlete alapításánál jobban ösmernék és nem kellene félni, hogy a hitelt csakis hitelezőinek kijátszása czéljából kéri. Természetesen a vagyoni viszonyait meghaladó hitelre nem igen 'számíthatna, de éppen ez volna az általunk ajánlott eljárásnak megbecsülhetetlen előnye.

Vajha kereskedelmi és iparkamaráink erre a gyakorlati intézkedésre szánnák magukat, melylyel hivatásuknak megfelelve praktikus hasznot nyújtanának a gazdasági viszonyok által sanyargatott iparunknak'és kereskedelmünknek.

HÍREK.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó évi deczember hó 1-ső napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó évnegyedes rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1901. nov.

26-án. Debreczeni István, polgármester. —• Tárgysorozat: 1. A rendőrség hivatalnokainak egyenruházat “viseléséről alkotott a törvényhatóság 956—1901. bjkvi határozatával jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése.

2. A borital-adó és húsfogyasztási adó beszedésére 1902., 1903. és 1904. évre kötött jóváhagyási záradékkal ellátott szerződés jóváhagyásá és a kezelési dijak megállapítása. 3. Házipénztár és községi közmunka

1902-ik évi vármegyei jóváhagyással ellátott költségvetésének bemutatása. 4. A vadászati terület bérbeadásáról szóló szerződés jóváhagyása. 5. Az államépitészeti hivatal megkeresése az állami ut hozzájárulási összegének egy összegbeni megállapítása iránt. 6. A hegyközség 1902. évi költségelőirányzata.

7. Polgári leányiskolái padozat árának megállapítása. 8. Az 1901. évi házipénztári költségvetés keretén belül hitel engedélyezés.

9. A népkonyhát fenntartó izr. nőegylet kérelme segélyezés iránt. 10. A nagykárolyi kereskedő ifjak kérelme a szaktanfolyam segélyezése iránt. 11. Kaufmann Jenő és társai kérelme a Melinda-utczának aszphalt gyalogjáróval ellátása iránt. 12. Nyusztay Lajos és özv. Asztay Antalné Petőfi-utczai lakosok kérelme a Petőfi-utcza újabb szabályozási vonalának szabályozása iránt. 13. Koller Ignácz kérelme községi kötelékbe leendő felvétele iránt. 14. Heim Ferenez és neje kérelme, az Atilla-utcza rendezése folytán szenvedett káraik megállapítása iránt. 15. Tiszti ügyészi vélemény Miklóssy Márton kártalanítási ügyében hozott 108—1901. kgy. sz. határozatra. 16. Jónucz Mihály fényi- utczai telkéhez csatolt 2‘7 m2 Q-öl terület

árának megállapítása. 17. Sóvágó Antal Tompamtczai lakos telkéhez csatolt 3'67 m2 terület árának megállapítása. 18. Kádár Lajos kérvénye a sokszorosítógép kezelésének díjazása iránt. 19. Augusztus havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 20. Szeptember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 21. Október havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv. 22. Raáp János Kaplony-utczai telkéből utczaszabályo- zás czéljaira elfoglalt 18 Q-öl terület árának megállapítása. 23. Szirmay János kézbesítő kérelme végkielégítése iránt. 24 órával előbb beadható indítványok tárgyalása.

— Személyi hír. Vármegyénk főispánja Gróf Hugonnai Béla és szeretetre méltó kedves neje, szombaton Szatmárra utaztak és résztvettek a nőegylet által rendezett Katalin-estélyen, hol lekötelező nyájas modorukkal valósággal elbűvölték a közönséget. A főispánt pár hétfőn tért ismét vissza városunkba.

— A püspök városunkban. Meszlényi Gyula püspök Öméltósága a múlt héten városunkban tartózkodott. Csütörtökön érkezett meg s a kegyesrendiek ismeretes vendégszeretetében részesült. Itt tartózkodása alatt számos látogatást tett, pénteken a főispán vendége volt. — Szombaton este székhelyére tért vissza.

—• Szemle. Nagyváradi Baranyai Imre, a 78-ik honvéd-gyalogdandár újonnan kinevezett parancsnoka, Szakái Pál főhadnagy, segédtisztje kíséretében folyó hó 26-án városunkba érkezett és másnap reggel a pót- tartalékosok harczszerü lövészetét szemlélte meg. Délben főispánunknál tettek hivatalos tisztelgő látogatást, délután pedig a rendes legénység felett tartott szemlét, s a tapasztaltak felett teljes megelégedésének adott kifejezést. Este 'elutazott körünkből.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a mai napon a vármegyei székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart.

— Műkedvelői szinielőadás. Mint lapunk múlt számában jeleztük, a műkedvelő-társaság vasárnap, deczember hó 1-én fogja a „Nagymamát“ előadni. Városunkban régen nem tapasztalt érdeklődés nyilvánul az előadás iránt, s az előadás védnöknőjének gróf Hugonnai Bélánénak lelkes pártfogása a siker nagy részét biztosítja. Úgy halljuk, hogy a jegyek nagy része már elkelt és a polgári kaszinó nagyterme szűknek bizonyul az érdeklődő közönség befogadására. Meghívót nem bocsát ki a rendezőség, csupán szin- lapot, melyek már jórészt szét is vannak hordva. A rendezőség Baüdisz Jenő árvaszéki helyettes elnökkel élén mindent elkövet a közönség igényeinek kielégítésére s reméljük, hogy az előadás minden tekintetben igen jól fog sikerülni.

—- Gyászeset. Városunk közéletének egyik tisztelt tagját, a gróf Károlyi uradalom egyik leghübb és legodaadóbb tisztjét vesztette el Farkas Rezső gróf Károlyi uradalmi

titkár és számvevőben, kit a halál folyó hó

25-én életének 52-ik évében ragadott el szerettei köréből. Halála nem jött váratlanul, mert hosszas, súlyos szenvedés előzte meg, de mély részvétet keltett összes ismerőseinél, kik csak szeretni és becsülni tanulták benne a puritán jellemű embert, jóbarátot és ismerőst. Temetése a tegnapi napon ment végbe az egész város osztatlan részvéte mellett. A koporsót a koszorúk egész tömege borította, melyek a következő feliratokat viselték: Farkas Rezsőnek — Gróf Károlyi István.

| Felejthetetlen jó férjem áldott emlékének — Iréned. Őszinte szeretetük jeléül —- Wagner Lajos és családja. Feledhetetlen kartársuknak — az uradalmi tisztikar. Isten veled — Rezső, Pista. Szerető szívvel —- Ida és Sándor. Kedves emlékű pártfogómnak. Rezső bácsinak — A Rubint-család. Őszinte szeretetük jeléül — Margit és Jankó. Felejthetetlen kartársuknak —- a gyulamezői tisztikar. Szeretett tiszttársának — Janovai tisztség. Szeretett barátjuknak — Hegedűs József és családja. Szeretett tiszttársuknak — Erdődi uradalom gazdasági és erdészeti tisztikara. Őszinte tisztelete jeléül — Lénárd Jenő és családja. Feledhetetlen Rezső bátyánknak—- Gizella és Károly. Mély tisztelete és kegyelete jeléül — Toóth Sándor és családja. Régi jó barátjának — Rébay Dezső. Igaz barátsága jeléül — Nonn Gyula és neje. Szeretett sógoruknak — Józsi és Mili. Sze retett jó testvéremnek — Karolin. Felejthetetlen kartársának —■ a gyulamezői tisztikar. Őszinte kegyeletük jeléül — Dr. Czukor és neje. Őszinte szeretetük jeléül — Lajos és Margit családjával. Harvig és családja. Tisztelete jeléül — Marosca József. Szeretett keresztapjuknak — Etelka és Ilonka. Tiszteletük jeléül — Nonn Ferenez és neje. Felejthetetlen főnöke és barátjának — Kluge Ferenez és neje. Felügyelő-bizottsága érdemes tagjának — A Nagykárolyi Takarékpénztár-egyesület. Szeretett sógorának — Erzsi és Anti. Igaz barátság jeléül — Özv. Márton Lászlóné. Szeretetük jeléül — Fogarassy Sándor és családja. Hálás megemlékezésül — A kiárai felügyelő cselédek. Hálájuk jeléül — a lovászok, és számtalan feliratnélküli koszorúk. A koporsó felett Boross János ág. ev. lelkész megható imában búcsúztatta el a halottat szeretettjeitől s azután kivitték utolsó nyughelyére. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Farkas Rezsőné szül. Rajzinger Irén úgy a maga, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti felejthetetlen férjének, a legjobb testvérnek, sógornak és rokonnak : Farkas Rezső, méltó- ságos gróf Károlyi István ur uradalmai számvevő és titkárának hosszas szenvedés után folyó hó 25-én éjjeli fél 1 órakor, életének 52-ik, boldog házassága 22-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme folyó hó 27-én délután 3 órakor fog az ág. ev. hitvallás szertartása szerint a nagykárolyi ág. ev. temetőben örök nyugallát meg, ha könyvet ir egy gróf! Ohó excellentiás uram! A betűk nem udvariasak. A hetük nem segítenek excellentiádnak magoktól. Komornyikoknak meg nem fogadhatók. A betűk ellenkeznek és csak az az ur, a ki azokat olyan sorban és egymásután- tudja gúzsba kötni, hogy piedestáljává legyenek leigázójuknak.

— S a közönség? No az meg épen visszájára romlik ebben a pontban. Naivitása csökönyösséggé válik. Könyv egy gróftól! A fejét rázza, panaszkodik és ilyenforma kifogásokat emel. A gróftól mindert gezemi- czét kinyomatnak! És mindent megdicsérnek, a mit egy gróf ir! A közönség hűvös és tartózkodó. Hajó a könyv, akkor bizonyosan nem a gróf irta, de a titkárja, ha rossz a könyv, akkor bizonyosan a gróf irta. de olvastassa a titkárjával, ne velünk. Egy gróf nem irhát jó könyvet, ez a közhit, löbb, szinte dogma. Igazságtalan dolog, persze Igazságtalan, de igv van. Maguk a grófok is tudják ezt és álnevekkel szoktak kilépni a könyvek czimplapjain. És ezzel mégis előnyben vannak, mert elhiresedhetnek az álnév alatt, nagy írókká lehetnek és akkor egy nap leteszik az incognitot. Mi lateinerek ellenben nem véhetünk fel reciprocitásképen grófi és herczegi álneveket, hogy ezek alatt föszárny- segédek és aranygyapjasok lehessünk.

Csekély előnyünk csupán a könyveknél van s az is csak eleinte. Itt a papiros világban mások a mágnások és a kik az igazi világban mágnások, azok itt egyenesen gyanús alakok. Csak egy-két olyan óriás, mint Tolstoj gróf, bírta kiheverni, hogy ő gróf — de ő is szükségesnek látta, hogy a szegé- nvek csizmáit foltozza ellensúlyozásul.

Ily elfogultság vezetett engem is, mikor az Andrássy Gyula gróf első könyve jelent meg évek előtt a kiegyezésről.

Néhánvan elolvasták, de nem merték

lomra helyeztetni. Nagykároly, 1901. nov. 25. Áldás és béke legyen a drága halott hamvai felett! Farkas Carolin, Farkas Ernesztin és férje Barnier Amadéé mint testvérei és sógora s ezek gyermekei: Ernesztin, Sándor, Margit, Jeanne, Róza, Zsuzsánna, Rudolf, Mária. Rajzinger Emilia és férje Szerényi Imre, Rajzinger Antal és neje szül. Major Erzsébet, Rajzinger Lajos és neje szül. Schwenk Leopoldin, Rajzinger Imre és neje szül. Unger Nella, Rajzinger József és neje szül. Haag Emilia, Rajzinger Sándor és neje szül. Wagner Ida mint sógorai és sógornői. A nagykárolyi takarékpénztár, melynek a megboldogult felügyelő-bizottsági tagja volt, a következő külön gyászjelentést adta ki: A Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület igazgatósága mély részvéttel tudatja, hogy felügyelő-bizottságának tevékeny és érdemes tagja, Farkas Rezső ur folyó hó 25-én munkás életének 52-ik évében elhunyt. Emléke maradandó lesz közöttünk. Béke poraira! Nagykároly, 1901. november 25.

»— Halálozás. Súlyos családi gyász érte Almássy Ignácz ügyvédet. Édes anyja özv. Almássy Ignáczné e hó 22-én Debreczenben elhunyt. A kiadott gyászjelentés következőleg szól: Almássy Ede és testvére Almássy Ignácz, neje született urai Uray Margit; gyermekeik: György, Anna és Sárika, úgy magok mint a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtelt szívvel tudatják, szeretett jó anyjuk, anyós, nagyanya s rokonnak özv. Almássy Ignáczné szül. Baumann Annának élete 87-ik s özvegységének 31-ik évében, folyó hó 22-én reggeli 5 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülésben történt csendes elhunytát. A megboldogultnak földi részei folyó hó 24-én délután fél 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint Varga- utcza 21-ik számú háztól, a Szent-Anna utczai sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 25-én d. e. 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Debreczen, 1901. november 22. Béke lengjen drága hamvai felett!

— Választmányi ülés. Dalegyesületünk választmánya szombaton, e hó 30-án délután 5 órakor a rendőrkapitányi hivatalos helyiségben választmányi ülést fog tartani, melynek fontos tárgyát képezi Kun Miksa karmester elhunyta folytán üresedésbe jött karmesteri állás betöltése miatti intézkedés. A választmány tagjait az ülésre ez utón is meghívja az elnökség.

— Felolvasó-estély. A nagykárolyi kath. legényegylet folyó hó 24-én este egy igen kellemes felolvasó-estélylyel lepte meg a közönséget, mely a szűknek bizonyult termet zsúfolásig megtöltötte. Tietz Sándor elnök beszédével vette az estély kezdetét; legnagyobb sajnálatának adott kifejezést, hogy a püspök elfoglaltsága miatt az estélyen meg nem jelenhetett. Ezt követte Fliesz Ilenrikmegdicsérni. Pláne az is rontotta a könyv hitelét, hogy az akadémia megkoszorúzta.

De mégis akadt bátor ember. Emlékszem, hogy Tisza István gróf igy szólt akkor egy nagy képviselői társaságban:

— Régen jelent meg, a külföldi pia- ezokat se véve ki, olyan szép és nagybecsű essay, mint az Andrássy Gyula gróf könyve.

A mire csönd támadt, senki se akarta megczáfolni az állítást, sem bizonyítani, csak én szólaltam meg egy idő múlva, kerülő utón, mintha nem is tartoznék a tárgyhoz ártatlan megjegyzésem :

— Régen láttam még a külföldi múzeumokat sem véve ki, olyan szép nagybecsű szobrot, mint a nagy Kristóf a Kristóf-téren.

Zajos derültség tört ki erre, Tisza István pedig haragosan vonta össze a szemöldjeit, de nem felelt, enyém maradt az utolsó szó.

De nem sokára megjelent a „rozsnyói levél“, a legszebb politikai müvek egyike és a legszebben megkomponált helyzetkép azok közt, melyeket valaha olvastam és kezdtem már röstelni egy kicsit azt a bizonyos utolsó szót, a mi az enyém maradt.

Az idén pedig napvilágot látott az Andrássy gróf nagy essay-je a magyar állam fejlődésének és fenmaradásának okairól, melvet olyan gyönyörűséggel olvastam végig, inint egy magasan szárnyaló nemzeti epopeát a Bourget analyzáló erejével.

Andrássy Gyula megszűnt e munkájával csak gróf lenni és excellentiás ur. Ott van j ö már az Olympuson a nagy íróink között.

És neken nagyon jól esik, hogy most az Almanach előszavában az Eötvös Károly és az ö könyvéről, mint az év legnagyobb irodalmi eseményeiről diskurálva, a helyett, hogy állítani kellene valamit (az állításokra mindig lusta voltam), egyszerűen vissza kell vonni egy régi tréfás megjegyzésemet.

Mikszáth Kálmán.

Nemcsak Magyarországon legelterjedtebb a

Ferenez József keseriiviz,

hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli czikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis „Ferenez József keseriiviz“ elnevezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.

magával visz hajókat, csónakot, lyukas sza- í kajtót, virágot és esetleg a partból, az anya-11 földből is beszakit egy-egy darabot. A másik! behatol a szürke ködbe, a nemzeti fejlődés i bizonytalan tájékain s a nagy homályból 11 finom czérnaszálakat fejt ki s azokat össze- j köti, analyzál, kombinál és hidakat épit a j beláthatatlan mélységek és vizek fölé.

Az egyik iró Eötvös Károly, aki az j ■ „Utazás a Balaton körül“ czimü müvével | hatvan éves korában lett a közönség ked-1 vencze. — Nem Pegazuson nyargalt fel az j Olympusra, neki az is lassú dolog, neki sikló: kellett. Harmincz esztendeig volt első szónok' és első prókátor az országban, minden fur- fangokkal és zsírokkal bővelkedő, polemizáló j, és gúnyolódó talentum. S most egyszerre a' magyar tenger poétája! Hogyne volna ez csodálatos ! Mintha a fa előbb hozna gyümölcsöt és csak azután kezdene virágozni . . .

De Eötvös irói dicsőségéről már sok szó esett, térjünk át inkább a másik Íróra, aki szintén szokatlan régiókból jön. Egy excellen-1 tiás ur, aki már miniszter is volt, aki rendjeleket, kitüntetéseket osztogatott a földi hatalmasok közt s ki- s bejárt a király palotájában, ahol a világesemények szövődnek.

És ime e fényes légkörből elvonult csendesen az ő Íróasztalához, mélységes magánosságba: „Asztalkám, asztalkám vigyél engem följebb!“

Csodálkozni lehetne ezen, ha meg nem mondta volna már régen egy classicus korbeli bölcs, hogy csak két irigylendő dolog van a világon:

a) olyan tetteket vinni véghez, melyeket érdemes könyvbe írni és

b) olyan könyveket írni, melyet érdemes elolvasni.

Ezt a két irigylendő dolgot ritkán követi el egy ember, mint ahogy elkövette II. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költő, sőt az is ritkaság, hogy egy családban egymásután következik istenek mosolygása a bölcsők fölött.

Első Andrássy Gyula gróf leírni méltó ettek után tért meg őseihez, második And- ■ássy Gyula gróf, az elsőnek fia pedig egy elolvasni méltó könyvet irt ebben az esztendőben.

Ejh, bolondság! Hiszen egy grófnak' aizonyosan az is könnyű. Mint ahogy könnyű minden egyéb ebben az országban. Ölébe műi, amit megkíván. Lesz főispán, államtitkár, vasúti és bankelnök, amint hatalmat akar, vagy pénzt. A nagy tömegek utat nyitnak előtte, önként emelik maguk fölé. A nép a grófokkal operál, a választó kerületek, mint már több Ízben megtörtént, grófot kérnek a jó Podmaniczkytól és olykor csak azt kívánják tőle, hogy szőke legyen.

A korona is grófokkal dolgozik: grófokból lesz a főszárnysegéd, hopmester, asztalnok- mester, nagykövet és tudja isten mi. Nagyúri szeszélyből megkívánják néha a lateiner pályákat s lesznek a grófok az akadémiák elnökei, ha valamelyest hozzászagoltak a tudományhoz és a hadsereg vezérei, ha a vezényszavakat megtanulják. Learatják, ami dicsőség és édesség terem e helyütt. Király, közönség nézi ezt gyöngéd szemmel.

Hanem ha valahogy komolyra megy a játék, király és közönség egyszerre megretirál a nagy uraktól. Békében egy főherczeg a hadsereg feje, háborúban a legértelmesebb tiszt. Doktor öcscse van a királynak, de ha megbetegszik, mégis egy egyetemi proféssorra bízza magát, még ha történetesen zsidó is.

Szóval a komolyság határain innen vig a grófok élete, de a lineán túl megfordul a gróf a peches oldalára. Jó diplomata például lehet, de lehet-e jő chemiae professor ? Tartományi kormányzó is lehet egy gróf, de el tudna-e kormányozni egy birtokot ? Pártokat, nemzeteket tud talán vezetni, mert az csak ; frázis, de egy vonatot nem, mert az komoly ' dolog.