Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-31 / 44. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. október 31. 44-ik sz T’áxss.ö.a.lxxxi, szépixo<3.a,!Lxxxx és isxxxerettexjeszt;© Ixetilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Fé lévre.........................4 kor. Ne gyedévre................2 kor. Egyes s zám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tár 4. szám. (A római k^th. elemi iskolával szemben). Bementeden leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Halottak napján. Csípős, hideg őszi szél sivit a lombvesztett fák között, az itt-ott még élő virágok búsan hajtják le fejecskéiket, megszűnt a madárdal, s a haldokló természet, díszeitől megfosztva készül a pusztulás nagy útjára. Befejezte pályafutását — pihenni tér. Végét járja az esztendő s nem sokára fehér hólepel fogja hirdetni, hogy ismét itt van a tél! Pusztulás, — csend mindenütt, — a bágyadt napsugár is csak olykor-olykor bújik elő a felhők mögül, mintha tudná, érezné, hogy nem illik az ö mosolygó, játszi fénye a hervadás szomorú képe mellé. És a természet nagyszerű haldoklása elhozza magával a halottak, a csendes emberek napját. A teremtő véghetetlen bölcsessége megszabta az emberi élet határát. Adott az embernek egy bizonyos időt, adott észt, önálló akaratot, hogy a rendelkezésére bocsátott éveket úgy használja fel, a mint neki legjobban tetszik. A veröfényes gyermekkor, az ábrándos ifjú évek, a küzdelemteljes férfi pályája s az aggkor csendje az emberi élet fázisai. Szerezhet vagyont, hirt, dicsőséget; lehet bármily magas rangú, szegény, vagy nyomorult valaki addig, — mig a Teremtönek tetszik. S ha azután Ö megelégelte a befutott pályáját, — következik a hervadás, a pusztulás. Csendes emberek tanyája a temető, a soha vissza nem térő halottak lakhelye. Mennyi küzdelem, mennyi dicsőség, mennyi nyomor és mennyi gazdagság van itt eltemetve! Mennyi meghiúsult remény, mennyi megtört szív fekszik a hideg hantok alatt. A legnagyobb ellenségek haragja, a legjobb barátok barátsága, a büszke gőg, az alázatos szerénység itt véget ér. Mert úgy tetszett az Istennek, hogy azokat, kiket az élet a legellentétesebb állásokra helyezett, itt mindnyájan egyenlők legyenek! Azt hiszitek, hogy azért, mert az egyiknek sírját márvány- emlék disziti, ezrek és ezrek emlékeznek meg róla, a másiknak még egy fakereszt sem jut és sírját az esti szellőn kívül nem keresi fel senki sem, azért van közöttük különbség? Nincs, mind a kettő csak por és hamu. — A márványkripták úgy, mint a jeltelen hantok csak port és hamut fednek. Zúgnak a harangok, — hirdetik a halottak ünnepnapját. Megélénkül a temető, embersokaság tódul a halottak csendes lakhelye felé. A lobogó gyertyák fényessé teszik a pusztulás, a bánat tanyáját. Minden sírnál áll valaki. A zokogó anya, a szerető fiú, a bánatos testvér, a jóbarátok sokasága ellátogat a mai napon a temetőbe. Halk sóhaj kel itt is, ott is, — az emlékezés sóhaja. Fájó, borongó érzés lepi meg a sziveket. Hiszen alig van valaki, kinek ne volna siratni valója! Alig van oly kemény szív, ki a mai napon meg ne emlékezne arról, hogy valamikor ö is ott fog nyugodni csendesen, a többiek között. A vég gondolata ott ül mindenki arczán, mert hisz ezt elkerülni nem lehet. Az élet minden örömében duslalkodó, úgy, mint a legszegényebb nélkülöző holnap már ott felehet a többi csendes emberek között. A megsemmisülés gondolata a legkeményebb emberre nézve is borzasztó ! Hiába zárják el sziveiket a fagyos közöny alá, hiába hirdetik fennen hitetlen igéiket, nem hiszem, hogy a halál gondolatával oly könyen kibékülnének ! Tudjuk, jól tudjuk, hogy az kikerülhetetlen, mégis rettegjük, féljük, mert nem tudjuk vájjon mi lesz azután? Zúgnak a harangok... emlékezzetek! Halljátok a felhangzó zsolozsmát? Akiket a megsemmisülés, a bizonytalan- I ság gondolata bánt, hallgassatok oda ! Akik erőt akartok meríteni az élet küzdelmeihez, akik siratjátok itt nyugvó 1 kedveseiteket, akik fájdalmaitokat el- ! viselni nem bírjátok, — hallgassatok oda! Akik megvigasztalódni akartok véssétek jól sziveitekbe ami Isten felkent szolgájának ajkairól felhangzik! ígéret ez, mely mindenkinek egyformán szól, vigasz ez, mely mindenkit egyformán vigasztal, tündöklő csillag az emberi élet küzdelmei között, oh, mert nincs örökös vég, nincs végleges megsemmisülés, s az ott nyugvók lerázzák majd egykor nehéz hantjaikat, újra élni fognak, — mert hiszen megígérte nekünk az Üdvözítő, hogy: Feltámadunk! Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 27-én rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, mielőtt a tárgysorozat megkezdetett volna, kegyeletes szavakban emlékezett meg néh. gyömörői Dr. Aldor Adolf elhunytáról. Előadta, hogy a boldogult 32 éven át volt városunk tiszti főorvosa s közhasznú működésén kívül az ő tevékenységéhez fűződik a nagykárolyi közkórház létesítése, melyet csekély anyagi eszközökkel teremtett meg. Indítványozta, hogy a képviselőtestület elhalálozása felett fejezze lei legmélyebb részvétét s erről a családtagokat jegyzőkönyvi kivonaton értesítse. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután a közgyűlés napirendre 'tért s annak első tárgyaként Manoschek Ferencz ajánlatát Nagykároly város köztereinek gázzal eszközlendö világítása tárgyában vette tárgyalás alá; s. az ajánlatot miután alaki .hiányokban szenved s egyébként sem megfelelő, elutasította s ajánlattevő ezégnek a bánatpénzt visszaadatni rendelte. Tekintettel azonban arra, hogy a közgyűlés a közvilágítás kérdését feltétlenül megoldani kívánja, s tekintettel arra, hogy a pozsonyi Scliucker-czég részéről igen előnyös ajánlat tétetett a városnak minden utcza behálózása mellett 700 lámpával s villamvilágitással leendő ellátása tárgyában, a közvilágítás kérdésének tanulmányozása s erről a képviselőtestületbeni jelentéstétel czéljából egy bizottságot küldött ki, mely bizottságnak tagjai a következők: Dr. Adler Adolf, Borody György, Baudisz Jenő, Feifer Ede, Fürth Ferencz, Dr. Jékel László, Kacsó Károly, Lichtschein Lajos, Dr. Lúcz Ignácz, Nagy László, Papp Béla, Rooz Samu, Serly Ferencz és Stróhmájer Ferencz. Gyömörői dr. Aldor Adolf kórházi igazgató ’ elhalálozása folytán a kórházi igazgatói TARCZ A. Temetőben. A temetőbe gyakran járok. Itt is bimbóznak a virágok, Kit ültettek, ki nőtt magától;-— Tán a halott szive porából ? Madárka is szóll majd az ágon. — Édes lehet itten az álom! Nem ébred itt fel durva szóra Senki, senki — rideg valóra. Megállók egy zöldülő halmon, A falu zaját ide hallom: Egybe foly jajszó, vidám ének; Igen, igen, ottan még élnek. Oh, ottan van minden, de minden, Csak egy pereznyi nyugalom nincsen. Olyan édes nyugalom vár itt, S ide mégis senki se vágyik. G. Diószeghy Mór. •es 5-tDe profundis. „Fiam, miről Írsz, — szól anyám. — A boldog holtakról talán?“ És én lemondón, csendesen, A halottakról — felelem. És sírva serczeg szét a toll: Él egy valaki valahol . . . Felém hajol.. . olvasni kezd, „Fiam, hiszen nem értem ezt . ..“ Él egy leány, szép, tiszta, szent, Mosolya egy eget jelent. . . Kaczag, derült, vig és nevet.. . „Fiain, mért csalsz meg engemet?“ „„Nem csallak én meg, jó anyám, Hiszen halottam az ahány!““ FHesz Henrik, Járnak a varjuk.*) Irta: C3-. IDiószeg'li.37- üxzEóx. Ez a czim bizony nem valami költői, maga a história sem afféle, hanem azért az elejét Írhattam volna versben is, sőt a hangulatom szinte erőszakolta reám, hogy úgy cselekedjem; mert hát ez az évad az, amikor minden költői lélek sóhajt, nyög, sőt Barta szomszédnak a kutyája is kőtára vo- nyit, mert „hull a levél a fáról.“ Hull. Az én akáczfáim alatt mindig szaporábban van a lehullott sárga levél.. Az igaz, hogy még van zöld is rajtok elég, de azokban is csak bennök van már a nyavalya csirája, azok is csak lekerülnek idestova a sárba, a pofiba a többi mellé. Le hát. Benne van már a levegőben a halál. Pedig hát a nap is ragyog még, de azért az öreg. Pot- ronk szomszéd már gubában guggol reggel és este a ház végénél és rajtam is naphosszat rajtam van a feleségem nagy kendője. ügy van. Hiába ragyog a nap, hiába nyílnak még a völgyben a kerti virágok, mi már tudjuk, hogy kezdődik az elmúlás, az enyészet, a nagy temetés, mert mi már fázunk és mindig többet és erősebben köhögünk, mert mi is olyan időjelzők vagyunk itt a mi falunkban. Én, az öreg Potronk, meg Péter czigány. Mikor az öreg Pontronkra rákerül a guba, pedig a nap süt, rajtam egész nap rajtam lóg a feleségem tarka nagy kendője, Péter czigány abba hagyja a vályog- vetést és ott bandukol egyik utczárúl a másikra és minden harmadik lépésre köhög egy verset, hasonlóképen az öreg Potronk is a ház véginél az utczafélen, nemkülönben magam is a tornáczon: ilyenkor kezdődik az ősz. Aki meglát bennünket'felsohajt: Ez is lehull szegény a falevéllel! Évek óta temetnek igy bennünket minden őszszel. Aztán novemberben, mikor már hófellegek szállnak az égen és igen sanyarú szél fu Nagykároly felől, akkor az öreg Potronk behúzódik a boglya-kemencze mellé, Péter czigány a putriba, én magam is ott hencser- gek egész nap a kályha mellett egy rongyos diványon és teremtett ember nem lát bennünket egész télen keresztül. Hanem az idő- nyilást csodálatosan megérezzük a márcziusi szellő és napsugár kicsal bennünket. Előkerül a nagy fekete guba, a koczkás nagykendő s Péter ismét az utczákon köhög. Ékkor kezdődik bizonyosan a tavasz. Aki ilyenkor meglát 'bennünket, ismét csak felsohajt : Ezt is elviszi szegényt a baraczkfa virága! Évek óta eltemetnek bennünket, tavaszszal is. Azért még mindég élünk. Élünk és most az őszt jelezzük. De jelzi ezt rajtunk kívül egyéb is. Ahun ni! Ott megy az utczán Filimon, a kisbiró. A vállára egy üres zsák lökve, a kezében a félvékás és a lista. Megszólítom, mert hát ez a dolog engemet is érdekel.: — Hát már kezdi? — Kezdem. — Nincs még jókor? — Nincs. Mert jön a vetés ideje, aztán rostálják a vetni való magot, az alját ide- oda oszlóra szánják. Jobb megelőzni. Hát ennek az embernek igaza van. Hivatom Mihályt az egyházfit. Itt vannak a zsákok, Mihály, itt van a véka, nesze, fogd a kezedbe a listát, aztán induljatok, mert itt van az ideje. Már Filimon, a kisbiró, is elindult. *) Mutatvány szerzőnek „Buborékok“ czim alatt kiadandó művéből. Megrendelhető szerzőnél Ér-Káváson fűz. p. 2 K., diszkötés 3.60 K. Értesítem a n. é. közönséget, hogy az őszi és téli idényre férfi- és nöidivatáru czikkeim óriási választékban megérkeztek, u. m.: férfi-ingek, gallérok, kézelők, meleg alsóruhák felnőttek és gyermekek részére, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, sapkák, kalapok, nyakkendők, övék, utiböröndök, nöiszabó kellékek és még ezer és ezerféle e szakmába vágó czikkek. Mivel a legelső gyárakból szereztem be áruimat, abban a helyzetben vagyok, hogy igen jutányos árak mellett árusíthatom. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, maradtam ■■ Üzlethelyiség Kaufmann Jakab ur házában. 12-20 kiváló tisztelettel iE501.1.1321 ©X Tp'P-ác'Z,
