Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-10 / 41. szám
XVIII. évfolyam. V Nagykároly, 1901. október 10. 41-ik szám. Társadalrai, szépiroä-alasc-i. ©s isx20.exetterjesz.t;© Ixetila^p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Fé lévre.........................4 kor. Ne gyedévre................2 kor. Eg yes szám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda is kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. —- Kéziratok nem adatnak vissza. Pontos számadás. Szívesen szeretnénk annak a felfogásnak érvényt szerezni, hogy a pontos számadás a jó gazdaság alapföltétele, mert megdönthetetlen gazdasági elv, hogy még a kiskereskedő is csak úgy állhatja meg helyét, ha bevételeit és kiadásait pontosan feljegyzi, ha nem tapogat a sötétben, hanem minden perczben tudja, miféle eredménynyel jár gazdálkodása. Csak akkor fog a takaró szerint nyújtózkodhatni, ha tudja meddig szabad nyújtózkodnia, mert ha elkésve, csak akkor veszi észre hibáját, mikor már kelleténél tovább nyújtózkodott s a szúnyogok a takarón kívül maradt lábait megcsípték, — alig törődik már akkor vele valaki, végzete utolérte s megszólal a dob: „Ki ad többet érte?“. Elődeink nem igen csináltak adósságokat. Úgy osztották be jövedelmeiket, hogy tellett mindenre, ami szükséges volt anélkül, hogy hitelezőkhez kellett volna folyamodniok. Ezért vágyódunk úgy vissza „a régi jó idők“-be, amikor a „tartozik“ és „követel“ oly szép egyensúlyban tartották egymást. De ha már nem nélkülözhetjük a hitelt, ha a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem hitel nélkül alig képzelhetők, ha a ma divó felfogás szerint, nem férfi, kinek adóssága nincsen, úgy annál szükségesebb, hogy üzleti sáfárkodásunk minden mozzanatáról pontos könyvet vezessünk, nehogy az év végén az a meglepetés érjen, hogy a gondok súlya úgy szakadt reánk, hogy immár nincsen menekvés. A verseny ma minden téren óriási. Az árakat a legvégső határig szorítják le. Kis haszonnal kell beérni s a bevételeket nagy forgalom révén szaporítani. Miképpen tartsa tehát emlékezetében a mai kereskedő’ az üzleti eseményeket, ha pontos számadást nem vezet? Az az idő, amikor a kiskereskedő még nagyobb haszonnal dolgozott, rég elmúlt, aminthogy azok az iparosmesterek is már a földben pihennek, kiknél minden czikknek szabott ára volt, melyből alkudni nem engedtek; ma iejebb kell szállni az árakkal a kereskedőnek éppen úgy, mint az iparosnak, egészen az élettenger színéig. A felszínen való maradás vagy az alámerülés attól függ, ért-e pontosan számon tartani minden üzleti eseményt; ha megingott a hitele, nincsen részére segítség, a hullámok elsöprik s ott marad mint hajótörött. Jobb talán a kis mezőgazda sorsa ? Nem kell-e ezer mesternek lennie, hogy kereshessen és beoszthassa keresetét úgy, hogy a legszükségesebbekre jusson és összes ingó-ingatlanát el ne veszítse ! S teheti-e ezt, ha pontos számadást nem vezet? A ki a nép közt él s vele érintkezik, sokszor hallhat ilyen kifakadá- sokat: „Nem tudom, hová fognak vezetni ezek a rossz idők. Ha édes apámnak öszszel 30—40 forintja volt a láda fiókjában, megélt abból a jövő őszig, mikor uj pénzt kapott. Nálam ennyi pénz meg se koczczan; alig hogy meg- • fordulok, se hire, se hamva.“ S igy is van. A mai embernek tizszer annyi kell, mint elődjeinek. Minden szükségletet emlékezetben tartani lehetetlenség, azért kell a könyv- vezetést segítségül hívni, mert csak igy tájékozhatunk gazdálkodásunk helyessége felöl. Fájdalom, a kis üzletemberek nem igen akarnak tudni a könyvvezetéséről. „Ami enyém, az. az enyém, akár fel van jegyezve, akár nincs“, igy vélekednek többnyire. De vájjon igazuk van-e? Bizonyára nem. Mindenkin meglesett már, hogy valamit elfelejtett. Milyen nehezére esett a visszaemlékezés. Szabad-e az üzletembernek — s többé-kevésbé mindenkinek üzletembernek kell lennie — valamiről megfeledkezni? Hányán vannak, kik nem em- llékeznek november hónapban, hogy ii.it végeztek márcziusban. Ki mondI ° hatja meg a könyvében való megnézés nélkül, hogy mennyi jövedelme volt múlt év augusztus havában? Ki mondhatja meg, könyvek vezetése nélkül, szaporodott-e vagy csökkent a vagyona a múlt évben ? A könyvvezetés szükséges és nem nehéz. A ki irni, olvasni és számolni tud, s a kiben megvan a jóakarat, hamar megtanulja a könyvvezetést, a mely kellemetlen meglepetésektől megóvja, mert a pontos számadás minden gazdasági haladás és fejlődés alapköve. A gazdasági munkások segély pénztár a. Mikor az év elején az 1900 : XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár és mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember- törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát a felől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segitő-pénztárnak. Kinek- kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segitö-pénztárba. A törvény- hozás bölcsen járt el, amidőn- abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segiteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ö javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyre szorulnak. A józan magyar munkás igen hamar belátta, hogy a ki tagja a segélypénztárnak, az nyugodtan végezi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa kiesik kezéből. T ARCZ A. üsls kadét. Nagyon szerelmes volt szegényke, Mindig képes kártyákat irt, Rózsa került kis fegyverére, Csákója többet el se birt. Amerre ment: halk suttogással Rezzent a szellő szerteszét: Ni, itt megy tele annyi vágygyal A bús, szerelmes kis kadét. Tizenhét év izzott szivében, Miként a rónán a sugár, A „Melde gehorsamst“ tudta szépen, Ismerte jól már öt a bál . . . Ha lánynak tisztelegni kellett, Mi sikkesen tartá kezét: Oh mert imádta a szerelmet A bús, szerelmes kis kadét. Egy barna lányka volt a lelke, Egy álmatag, kis tiszta lány, Parancsát félve, vágyva leste, Mintha szólna egy kapitány! És szállt a szócska: zum befehlen. Holnap itt, ha az óra hét . . . Most pedig menjen haza szépen Szerelmes, édes kis kadét. És ment is . . . csak az utczasarkon Állott egy röpke perezre meg, Ott messze egy kis édes arezon Megannyi kis gnóm nevetett. És nézte, nézte, mint a fecske A tavasz első reggelét . . . Hisz eltévedt a kikeletbe A bús, szerelmes kis kadét. És otthonában várt reá már A szelíd, nagyon jó mama, Ej hadnagy úr, hát merre járkál, El kell bizony sorvadnia. Megeredt aztán ajakáról A mentegető halk beszéd . . . S beszélt éjfélig egy leányról A bús, szerelmes kis kadét. Pedig, pedig mi kár is érte, Poézis, álom oda lesz, Ha eltűnik az év az évbe 'S a kadétnak csillaga lesz. Egy siró, fájó, kurta szócska Az álmokat szakítja szét: Oh mert nem telik kauezióra . . . Szegény, szerelmes kis kadét. F/iesz Henrik.-äSXTé-^7-xxa,^i tószt. Irta, : 0-. IDicsseglJ-jT- IKZCór. Kénytelen vagyok bevallani kopaszodó fővel és számtalan ránczokkal barázdált homlokkal, hogy történelmi ismereteim végtelenül hiányosak. Mert például szeptember 22-én végtelen sok világraszóló események történhettek anélkül, hogy nekem tudomásom volna róluk. Ki tudja, hogy nem ezen a napon történt-e a watterlói csata? Lehet, hogy éppen ezen a napon találta ki Edison a telephont. Ki tudja ? Én nem. Tőlem megeshetett ezen a napon az egrespataki kántor- j választás éppen úgy, mint az első franczia forradalom; Gróf Zichy Nándor születése éppen úgy, mint az az országgyűlés, amely elhatározta a zsidóreczepcziót. Mindezekről, mondom, tudhatnak vagyonosok, okos emberek, de én semmit se tudok, hanem szájhagyomány után biztos tudomásom van e napon történt olyan eseményről, amelyről tudomást venni még eddig nem tartotta kötelességének senki ezen a kerek világon. Eseménynek pedig ez is esemény és lehet ez még igen fontos irodalomtörténeti adalék a messze jövőben, ennek közlése révén még j az akadémiába is beválaszthatnak- valami! görbe hátú, penészes képű tudóst. Hányszor | nem történt már az meg, hogy országra, sőt világraszóló revulueziót csinált olyan dolog, amit századokon keresztül az ismeretlenség vastag érczlapja borított be? Ki tudja? No hát, hogy a messzejövő kor pápaszemes „közlőinek“ dolgát, ezen eseményt illetőleg megkönnyitsem, ezennel ezen sajátkezüleg írott okmányban adom tudtára a nyilvánosság utján mindenkinek, hogy ezen a napon — t. i. szeptember 22-én — tartottam én bevonulásomat ebbe a földi világba és ezen a napon van egyszersmind a nevem napja is, amint ezt mindjárt elő is adom. Születtem én is, mint mai napság is születnek az uj honpolgárok — a bába segítségével, annyi különbséggel mégis, hogy ez 1 nem volt okleveles asszonyság, mint a maiak, mert abban az időben még nem dühöngött úgy az oklevél — mint mai napság minden állapotbéli embereknél le az utkaparóságig. A szájhagyomány határozottan állítja, | hogy születésem egyéb tekintetben nem éppen | szerencsés körülmények között történt. A famíliának egy igen tekintélyes tagja éppen halva j feküdt, akinek elvesztét sehogysem látták kár- ! pótolva az én világrajövetelem által. Ennek a szerencsétlen körülménynek köszönhetem ! a nevemet. Senki sem tartotta érdemesnek törődni a nevem megválasztásával, hanem amelyik névnapot akkor éppen a lőcsei kalendárium mutatott, arra a névre öntötték reám- a keresztvizet. így lett a keresztnevem Móricz. Megvolnék vele elégedve, ha olykor félreértésekre nem adna okot. Hogy többet ne | említsek, a minapában is a vasúton utazva, í egy utolsó divat szerint kisubiczkolt fiatal ur vili áru- és riil ivat-rak tár nagy Imit és kicsinyben! A bekövetkező őszi és téli idényre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyük, karmantyúk (inuffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötők, női és férfi esőernyök, pénz-, szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykefék, menyasszonyi koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való himzőselymek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, ezérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzők (mieder), utazó és kézi-kufferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s inég ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsiiit szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv- Eigner Simonná urnö házában. (it—u) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
