Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-03 / 40. szám
: XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. október 3. 40-ik szám. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.................8 kor. [j Negyedévre ..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. j[ Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. j átélsz. A játék a gyermekkor és az ifjúság sportja és mint ilyen, előmozdítja erejét, üdeségét és ügyességét testünknek. Természetesen csakis a mozgással járó játékról lehet szó, melyek az ifjúságra nézve nagy fontossággal bírnak. Szerencse, hogy csakhamar arra a meggyőződésre jutottak, hogy már az iskola kötelessége a mozgással járó játékok iránt — mely fontos nevelési eszköz — kellő Figyelemmel lenni. Nem lehet pusztán csak a ház és a család feladata, a legtöbb esetben már tul- korai időben elcsenevészett beteges ifjúságot újból erösbiteni, elfásultságá- ból felébreszteni és uj, üdébb életet önteni belé. A nagyszámú sápadt és rövidlátó ifjú eléggé hirdeti a testi nevelés elhanyagolásának veszélyes következményeit. Természetesen az iskoláink tantermének is változnia kellene, főleg a gyermekek zsengébb kora alatt, ha azt akarjuk, hogy a test .fejlődésére a szükséges figyelem fordit- tassék. Persze a szünidők alatt minden jól megy, — de az nem elég egész évre nézve. A játékok közül némelyik — mint például a labdajáték — még ókorból származik. Vannak játékok, amelyek bizonyos időhöz vannak kötve. Tavasz- szal a fiú a karikáját hajtja, veti a labdát, ostorral kezében csigázik. Öszszel, ha az őszi szellő leng, sárkányt ereszt. Melyek most már az ilyen játékok előnyei ? Előmozdítják a vérkeringést, felelevenítik az életkedvet és szaporítják a test ügyességét és a bátorság és figyelem fejlődésére is kiváló befolyással vannak. De nemcsak a testre, a lélekre és igy magára az életre nézve is, az ilyen játéknak nagy befolyása van. Játék közben a gyermekek önmagukat nevelik. A játszóhely egy köztársaság kicsinyben. Itt megszűnnek a szokásos convenciók; itt csak a testi erőnek, a bátorságnak, az erkölcsi fölénynek vannak meg az előnyei és jogai. A gyöngébbnek alá kell rendelni magát az erősebbnek. Az egyéni akarat, a mely nem akarja még magát a törvénynek alárendelni, itt megszűnik. Mindenkinek a nagy egészhez kell illeszkedni és simulnia. Kívánatos volna, ha a szülök mindezt kellőkép szem- elött tartanák és karöltve járnának el a nevelő iskolával. ■■ Üzleti organizáczió. Egyes üzleti vállalatok rohamos fejlődésének az a következménye, hogy efféle vállalatok tulajdonosa vagy vezetője képtelen minden egyes esetben elhatározni, miképen bonyolítsa le ügyleteit. Ha az üzlet igazán egészséges alapon nyugszik, nagy eszközökkel dolgozik és a népesség szükségleteit nagy mértékben elégíti ki, úgy az üzlet rendesen oly nagy haszonnal jár, hogy az a kár, mely az által keletkezik, hogy az üzlettulajdonos intencziói nem mindenkor tartatnak szemelőtt, nem igen esik a latba; s ekkor teljesen elegendő, ha általános zsinórmértékéül bizonyos utasítások adatnak ki és az üzlet különféle ágainak önálló vezetése egyes alkalmazottakra bizatik. Ez általános elvek összefoglalásából származik az üzlet organizácziója. Nagy vállalatok ilyen organizáczió nélkül nem képzelhetők. Mindenesetre azonban az organizáczió csak akkor helyes, ha teljesen alkalmazkodik az üzlet minemüségéhez és nem talán más hasonló vállalattól mechanice vétetett át. Egyes üzleteknél észlelhettük, hogy azok fényesen prosperáltak, úgy hogy elérték, hogy a kts üzlet helyén nagy áruházat lehetett berendezni, ez a nagy áruház azonban a legrövidebb idő alatt tönkrement, éppen csak azért- mert a vevők a nagy áruházban nem részesültek ugyanoly egyéni bánásmódban, mint előbb a kis üzletben; a vevők tehát kimaradtak és olyan üzletekhez fordultak, melyekben a főnök megfelel a vevők kívánalmainak. Kényelmesebb általános elveket felállítani, hogy azután minden egyes esetben fel legyünk mentve továbbfoglalkozni velők. Nem kell tovább gondolkozni és rendelkezni; megy az üzlet a maga rendes kerékvágásában. Ott a hol megteremtettek a bevezetésben említett általános alapelvek: a nagy vállalat, a dús nyereség különösen hagy általános szükségletének kielégítése, ott talán a vállalkozó lemondhat bizonyos számú üzletről, melyeket az által vészit el, hogy a részletekkel nem törődik. Ott helytelen is volna a saját munkaerőt akként szétforgácsolni, hogy a rendelkezési jogot, minden egyes esetben önmagának tartja fenn a főnök, a helyett, hogy az üzletnek nagy vonásokban való vezetésével foglalkoznék. Ámde üzleteink legnagyobb része még nem áll azon a magaslaton, hogy lemondhassanak számos névről, kik — sokat vásárolnak és pontosan fizetők és ennek következtében egyéni bánásmódot igényelnek. S mindamaz üzletek részére, melyek ezt a magaslatot még nem érték el, ajánlatos, ameddig csak lehetséges, hogy a főnök minden egyes esetek minemüsége szerint ítéljen meg és ennek megjelölő utasításokat adjon. — Ez vonatkozik az eladásra, az ár meghatározására, az áru szállítására, de nem az utolsó sorban az intésekre is. Aki ismeri vevőit, ha mindjárt csak levelezésből és az intések megírását felindulás nélkül és a helyes alakban intézheti, az a legritkább esetben fog kis vevőknél tetemes károkat szenvedni. Ha a vevő látja hogy nem kap sablonos intő leveleket, ha észreveszi, hogy ismerik őt és eljárását, hogy helyes módon közelítünk feléje, ha végül látja, hogy megfigyelik, úgy annak előbb fog fizetni — ha egyáltalán fizetőképes — aki egyénileg bánik vele. Megengedjük, hogy vannak vállalatok, amelyeknél az egyéni bánásmód, túlsókat követel a főnök munkaerejétől, de ilyen esetben meg kell osztani a munkát egyes szakavatott jól fizetett alkalmazottak közt. TARCZ A.-Hí ír* Vallomás. Igaza van Önnek, kisasszony, Az ábrándok kora lejárt, Jobb, hogy ha száz évig csak alszom, Mint hirdetek egy ideált. Léha, bolond poéta lettem, Húsz év száguldott el felettem, Hát vén vagyok, minek tagadjam, Az ifjúságot rég eladtam. Fejét bizony hiába rázza, Hogy vén vagyok, az szent igaz; Nem érdekel a lét futása. Se bánat, kéj, se bú, vigasz. Eszmény, vágy nincs, a mi hevitne És még egyszer magasba vinne . . . Húsz évnek fénye sohse villan, Csak éjszakám lesz holtomiglan. Dandyk szerepét sohse játszom, Hiszen a pénz örök talány; Aludni nem volt a szokásom A kávéházak asztalán. Adósságom csak pár garast ér, E nélkül nem volt, nincs gavallér És „nachtmusik“-ra sohse mentem, Ha már nagyon lángolt szerelmem. Az udvarlásom csak bohózat, Petőfi járta meg Arany, Hogy mily dicső marad a „Szózat“ S hogy Makai is odavan ! . . . Tudom, tudom, hogy aznap este Az udvarlóját vágyva leste, Hogy elmesélje — oh ! mi tréfa — Mit is hadart egy bús poéta. Alá’szolgáját kell köszönnöm, Fogadják büszkén: „jó napot“. A nappalt biz’ dologba’ töltöm, Sok édes álmom megfogyot . . . Nem érek jourra, bálba menni S a lóversenyről elcsevegni . . . Megítélni, hogy ez a kártya Az „ansicht“-ok legszebb királya. Otthon az öregeknek élek, A „Friss Újságot“ olvasom, Hogy itt az anyja egy szegénynek Meghalt ép’ tegnap alkonyon. És akaratlan és remegve Reánézek a két öregre, Megérti Isten, mit kívánok : Hisz bennük mindent feltalálok! . . Csak akkor lep a büszkeség el, Az a bús, koldus büszkeség, Ha megküzdök ezernyi vészszel S a dalnak Yestalángja ég! . . . Nem irigylem, kit felavatnak Modern telivér lovagnak És bár dalos homályban élek: Üres bábokkal nem cserélek. Feledjük egymást hát kisasszony, Feledjük egymást szépen el, Én tiz órakor este alszom, Mert holnap még dolgozni kell. Nem érek rá a holdas éjben Sétálni és beszélni szépen, Mert hát még csak poéta lettem S az ifjúságot eltemettem. Fliesz Henrik. Convictus. II. Hát bizony ez különös, de úgy van. Az első is, az utolsó is egyként kiváltságos és irigyelt helyzetű személyiség. Először: mert az első, mivelhogy első, először nyúl a merőkanál után s ősi jó j szokás módjára szive, akarom nyögdécselni szájaize szerint kanalazhatja le a leves tündöklő felsü rétegét; válogathatja ki a hét ; szelet hús közül nem a leglögymörgösebbet; is (végül, mert az elsőnek módjában áll minden ételből kivenni annyit, a mennyi egy rémségesen ordítozó diákgyomor teljes elné- mitására elégséges. Másodszor: mert az utolsó, mivelhogy utolsó, korlátlanul és szabadon rendelkezhetik a hozzá eljutott eleséggel; nem köteles megosztani a netán hiányzó egy- vagy több asztaltárs porczióját senki mással, mint legakaratosabb, de egyszersmind legkedvesebb legbeczézettebb kebelbeli barátjával, vagyis — gyomrával; ha felkopik az álla, azaz hogy, krokodilus-könnyek potyogtatása nélkül sóhajtozik (nem ugyan a babiloni vizek mellett!) az Ízletes falatok után: akkor sem kell sutba vetnie minden reményét, mert jelentkezésére a senior tüstént intézkedik, hogy számára megfelelő adag ételt hozzanak. íme, nem igazam volt, hogy nem szá- nalomraméltó ám utolsónak sem lenni ?! Az, hogy nem marad az utolsó részére éppen semmi, vagy igen-igen csipetnyi, az eleségeknek csakis azon fajával eshetik meg, amelyeket nem lehet együttesen, de mégis személyekre szántan elkülönítve feltálalni. Az étrend a hét ugyanazon napjain vajmi csekély eltéréssel mindig az. Számba- vehetőbb változást a vasárnap idéz elő, mert minden második vasárnap töltött káposzta árasztja párolgó illatát, a melynek convictusi tájszóláson „abszurdum“ a felmagasztalt neve. Poetikus keresztnevét onnan kapta, mivel •— jóllehet szabályszerüleg minden második vasárnap délben dukálna —- igazán abszurdum, hogy minden második vasárnap csiklandozólag ott gőzölögjön a diák orra előtt. Csodálkozni sem lehet rajta. 168, meg llöiiiláru- és iii'idivat-i'aktár iiaiiihan és ííícsíimB&cri ! A hekövetkező őszi és téli idényre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi plsótrikók. alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyük. karmantyúk (muffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötők, női és férfi esőernyök, pénz-, szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykefék, menyasszonyi koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való himzősel)mek es pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, czérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzők (mieder), utazó és kézi-kufferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná urnö házában. (10—14) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
