Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-12 / 37. szám

*

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

tekintetek indokolttá nem teszik és az engedélyt kérő a saját, valamint a társulatánál működő összes tagok erkölcsi megbízhatóságát hatósági bizonyitványnval igazolja és kellő biztosítékot nyújt arra, hogy ugv ő, mint a társaságához tartozó egyének a fennálló rendőri szabályoknak pontosan eleget fognak tenni.

7. §. Kintornán, sipládán és általában hangszereken kereseti czélból való játszás (u. n. utczai zenélés) csak vagyontalan, és keresetképtelen, egyébként azonban a 6-ik §-ban foglalt általános kellékeknek megfelelő egyéneknek engedhető meg.

8. §. A rendőrhatósági engedélyben világosan ki kell tüntetni, hogy az mire adatott.

Nem adható engedély általában olyan játék üzésére, melynél a vállalkozó pénz, vagy tárgynyeremény kilátásba helyezésével kelti fel a közönség játékszenvedélyét.

Különösen, mint a szegényebb sorsú tudatlan nép kizsákmányolására irányuló szerencsejátékok tilosak:

1. báb (hordozható) tekebáb,

2. golyó, szinesgolyó,

3. baba, szinesbaba,

4. monaco,

5. mariandli,

6. birbies,

7. czéldobás (kör, karika, vagylemezczél- dobás).

8. szin (farbenspiel) számozott szin és az ezekhez hasonló természetű egyéb játékok.

9. §. A rendőrhatósági engedély mindig csak az engedélyező hatóság területére szól s egy meghatározott időre — mely azonban 4 hónál hosszabb nem lehet, — adandó* * A rendőrhatósági engedély bélyeg-illetékmentes újabb folyamodvány alapján ismételve meghosszabbítható.

10. §. A rendőrhatósági engedély alapján köteles még az illető jogosított az előadás, mutatvány stb. megkezdése előtt a vármegyei járásokban az illető község elöljáróságától 'a helyhatóság engedélyét meg- j szerezni.

Törvényhatósági jogú és rend. tanácsú! városokban a helyhatósági engedély a rendőrhatósági engedélylyel együttesen adatik meg.

A helyhatósági engedély után köteles az illető fél a bélyeg és illetékszabályok kiegészítő részét képező illetéki díjjegyzék

13. tét: IV. 3. és 4. pontjai alatt megszabott illetéket leróni.

A törvényszerű illeték lerovása nélkül a helyi hatóság által engedély nem adható (1875; XXV. t.-czikk 12. §.) s előadás, mutatvány stb. nem tartható.

Az engedély tartama alatt időközben előfi ’dúló személyváltozásokat köteles az engedő, yes, városokban a rendőrkapitányságnak, községekben az elöljáróságnak bejelenteni.

11. §. Az engedélyes (a 7. §-ban említett utczai zenélés kivételével) köteles azonkívül az előadás, mutatvány stb. után a törvényhatósági vagy a törvényhatóság által jóváhagyott községi szabályrendeletekben megállapított dijat a városi, illetőleg községi szegényalap javára lefizetni, mely az e részben fennálló szabályok értelmében kezelendő. 3

12. §. Az engedély bármikor visszavonható, ha az előadások, mutatványok stb. á közerkölcsiségre. a közbiztonságra, közrendre és nyugalomra nézve veszélyesekké válnak, ha az engedélyes vagy társulatának bármelyik tagja a fennálló rendőri szabályoknak eleget nem tett, vagy a kapott engedélytől bármi módon eltért, vagy végre mutatványainak leple alatt szerencsejátékot üz.

13. §. Az engedély megtagadása vagy visszavonása esetében a székesfővárosi rendőrfőkapitány határozata ellen a m. kir. bel- ügyministerhez, a törvényhatósági joggal felruházó tt városok rendőrkapitányainak határb- zata ellen a városi tanácshoz, a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányai és a főszolgabíró határozata ellen a vármegye alispánjához, 111-ad fokban pedig a m. kir. belügyministerhez felebbezésnek van helye.

14. §. Társulatok által reklám czéljából rendezendő felvonulások (kocsival, lovakkal, állatokkal stb.) csakis a rendőri hatóság e'n- gedelmével tarthatók meg.

15. §. Az ezen rendeletben foglalt rendelkezések vagy tilalmak megszegése, ameny- nyiben a cselekmény, vagy mulasztás súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágást képez és az- 1879 : XL. t.-czikk 76. §-a szerint 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

16. §. A m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértöleg kiadott jelen rendeletem 1901. évi szeptember hó 1-ső napján lép életbe.

A belügyminisztérium által addig kiadott rendőrhatósági engedélyek az azokban kitüntetett időtartamig érvényben maradnak.

Budapesten, 1901. évi aug hó 4-én.

Széli,

k.i

HÍREK.

— Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. év szept. hó 8-ikán rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgyaként a Viz-(Atilla)-utcza rendezése folytán Berzeviczy Istvántól kisajátított, a nagykárolyi 974. számú telekjegyzőkönyvben foglalt beltelek s a Viz-(Atilla)-utcza egyrészéböl alakított 5 belteleknek Koinódy Lajos és neje, Feifer József és neje, Kis Ferencz, Vaday Lajos és Bródy Mihály részére történt eladását jóváhagyta, a kiállított szerződésedet polgármester által aláíratni rendelte, egyben a Kugler Juliánná Fábry Endréné és Kegler Lajos, mint a néhai Kugler József örökösei megbízottjának ajánlatát ezen telkek megvétele iránt elutasította, azonban nevezettek részére 3886 korona kártérítést utalványozott, azzal, hogy ha ezzel megelégedve nem lennének, részükre a törvény rendes útja fenmarad. Ezzel a rövid közgyűlés véget ért.

— Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla főispán e hó 9-én este városunkba érkezett.

— Gcresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató [ vasárnap érkezett városunkba és kedden | ismét visszautazott Debreezenbe. Itt időzése alatt a kegyesrendi társháznak volt vendége.

— Gyaszmise. Boldogult Erzsébet király- j nénk halálának évfordulóján, kedden, e hó i 10-én gyászmise volt a rom. kath. templomban,

I melyen a vármegyei tisztikar gróf Hugonnai ] Béla főispánnal, a honvéd-tisztikar, pénzügy- i igazgatóság, államépitészeti hivatal, dohánybeváltó hivatal, posta- és távirdáhivatal tiszti| kara testületileg megjelent. Résztvett továbbá az összes iskolák ifjúsága. A gyászmisén j Palczer Ernő kegyesrendi kormánytanácsos, házfőnök celebrált fényes segédlettel.

— Képviselöjelöíes. Az országszerte I megindult választási mozgalmak nálunk is j visszhangra találtak. — Választókerületünk ; szabadelviipárti választói f. hó 8-án a polgári | olvasókör helyiségében tartottak képviselőjelölő gyűlést. Ezt megelőzőleg mintegy 600 választó aláírásával ellátott felhívást bocsátottak közzé, melyben vasárnap d. u. 3 órára hívták össze a gyűlést, hogy D o m a h i d y Elemért, járásunk főszolgabíróját hivatalosan is jelöljék. A kerület több községéből zászlók alatt, zeneszóval vonultak be a választók, úgy, hogy a polgári olvasókör kerthelyiségében mintegy 1000 egyén gyűlt egybe. A gyűlést Reök Gyula nyug. kir. járás- biró, takarékpénztári elnök nyitotta meg, kit egyhangúlag elnöknek meg is választottak. Jegyzővé dr. Adler Adolfot jelölték. Reök Gyula megnyitó beszédében jelezte azon érdemeket, melyeket volt képviselőnk gróf Károlyi István szerzett, mély sajnálatának adott kifejezést, hogy a gróf nem óhajt többé mandátumot vállalni s indítványozta, hogy dr. Serly Gusztáv vezetése alatt dr. Jé kel László, dr. Adler Adolf, Csipkés András, Palczer Ernő és Vetzák Ede tagokból álló küldöttség köszönje meg volt képviselőnknek a kerület és város érdekében eddig kifejtett buzgalmát. Majd ajánlotta, hogy a kerület jövendő képviselőjéül Domahidy Elemért jelölje, mint a kinek személyében mindazon kellékek megvannak, melyek képesítik arra, hogy a parlamentben helyet foglaljon. Éljenzés fogadta szavait, melynek lecsillapulta után Asztalos György vezetése alatt Bónyi Bertalan és Boér Endréből álló küldöttség lett kiküldve, hogy felkérje a jelöltet a megjelenésre és programm- beszédének elmondására. Éljenzés fogadta a megjelenő Domahidy Elemért, ki programm- beszédében a szabadelvüpárt hívének vallotta magát. Tetszéssel fogadták, midőn hangsúlyozta, hogy ö azon esetre, ha és amennyiben az Ausztriával megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésekből folyólag Magyarország

; érdekei háttérbe szorulnának, úgy az önálló : vámterület mellett fog állást foglalni és hogy ' kívánja az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtását; j ezen két pont igen nagy megelégedést keltett. Lokális érdekeinkre vonatkozólag is megnyugtató kijelentéseket tett. Majd Bónyi B. ér- endrédi gör. kath. lelkész lépett az emel- i vényre és hazafias lelkesedéstől áthatott szép beszédben hivta fel a választókat a szabadeszmék zászlói alatt leendő csoportosulásra. A lelkes szép beszéd zugó tapsokat nyert | jutalmul. Végül Asztalos György, a függetlenségi pártnak régi bajnoka emelkedett szólásra és kijelentette, hogy habár az elhangzott programm beszéddel nem osztozkodik teljesen, de különösen a fentebb emlitett két pont olyan, mely az ö prögrammjában is benne van s éppen ezért mint függetlenségi ember szívesen csatlakozik Domahidy jelöl- tetéséhez. Egyben indítványozta, hogy Széli Kálmán kormányelnökhöz, ki az erkölcsösséget tűzte ki zászlajára, különösen a tiszta választások elrendelése és az összeférhetlen- ségi törvény megalkotása körül szerzett érdemeiért elismerő távirat küldessék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s elhatároztatott. hogy \\ lassíts Gyula minisztert és Podmaniczky Frigyes pártelnököt is táviratilag üdvözlik. Ezután Reök Gyula elnök szerencsét kívánva a választóknak, a gyűlést berekesztette. — A választók jelöltjüket vállaikra emelve, zászlók között, zenekisérettel vitték lakására. Podmaniczky elnöktől a következő sürgönyválasz érkezett: ürömmel vettem Domahidy jelöltetését. Podmaniczky/ Ugyanakkor a néppárt is tartott értekezletet a Lövöldében nagy hallgatóság jelenlétében. — Legnagyobb azonban a lelkesedés a függetlenségi párton, melynek végrehajtó-bizottsága a mai napon foglalkozik a jelölés kérdésével. Erről értesítést jövő számunkban hozhatunk.-7- Esküvő. Váradi János dr. ügyvéd, a Központi Takarékpénztár ügyésze, folyó hó 10-én esküdött örök hűséget Nikel Jolán- kának, Nikel József ügyvéd és felesége született Szkitsák Zsófia leányának Rózsahegyen. Gratulálunk!

—* Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 19-én d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart az

1901—1906. évi országgyűlést egybehívó királyi leirat kihirdetése czéljából. l/^12-kor pedig tárgyalás alá vétetik Domahidy Elemérnek a nagykárolyi főszolgabírói állásról történt lemondása. A választási törvény 58. szakasza értelmében jiedig a központi választmány másnap fog ülést tartani a választások határidejének megállapítása s a szükséges intézkedések megtétele végett.

— Dalestély. Dalegyesületünk igen élvezetes és változatos programmal a jövő hó elején egy dalestélyt szándékozik rendezni, melynek helyét, idejét és programmját legközelebb közöljük.

— Kereskedelmi szaktanfolyam. Dicsé- rétreméltó mozgalom indult meg kereskedő

ifjaink körében; mely ha megvalósul, egy rég érzett hiányt fog pótolni a kereskedelmi szakoktatás terén, u. i. az egyesület választmánya f. hó 4-én tartott ülésén Csillag Aladár titkár indítványára elhatározta, hogy tagjai részére az egyesület aegisze alatt esti szaktanfolyamot szervez, hol a műveltebb kereskedő-segédek —■ és a keresk. tudományok iránt érdeklődő ifjak képzett tanárok vezetése alatt: a keresk. ismeretek, keresk.

Nem! az se fogadná magához szeretettel, i Nem volt hű hozzá, mert elkövette a szörnyű bűnt. Nem ő tanácsolta azt, hazudott a lelke, a mikor azt hitte, hogy ő súgja neki, hogy | ne kímélje az asszonyt. Rossz szelleme volt j a tanácsadó, nem az elhunyt kedves.

Marianka! bocsáss meg, Marianka, suttogja az öreg. Szavai az első Mariankára vonatkoznak, azért oly lágyak, azért oly suttogok.

Pár percznyi haláltusa után kiszen- 1 vedett . . .

*

* *

Szomorú a temetés a fegyházban. Abban a nagy családban, melyet a bűn hozott Így egybe, szintén van részvét, szintén van | fájdalom. Sajnálták az öreget, mert olyan ' jó, olyan csendes ember volt, meg hogy még csak egy éve lett volna hátra. .Sírtak a rabok, mint a gyermekek, mikor a földbe eresztették a koporsót — talán még imádkoztak is.

Ott fenn a fegyház másik részében hidegebben intézik el a dolgot. Egy tollvonás : meghalt ekkor és ekkor tüdővészben. Lassú betegség, de száz meg száz fegven- czet segít évente a másvilágra.

A fegyházigazgató elkészült munkájával. A fegyencz a könyvekben is el van ; temetve.

Csenget egy őrnek. Az belép, kaptákba vágja magát s úgy várja a parancsot.

— A 113-ast füstöltesse ki. Friss szalmát a szalmazsákba. A czellába uj lakó költözik. Az ajtón függő kis táblára írja ki a rab nevét és azt. hogy életfogytiglan van

i elitélve. Meggyilkolta a nyomorult a szeretö- jét, hogy a pénzéhez jusson.

— A fegyencz neve?

— Dimitrin Pável, mond a fegyház- , igazgató.

Sternberg Ottó.

Lázas szemeit lecsukja, mintha maga elé akarná idézni a rég múltakat a magok egész j sötétségében.

Az uraság számadója volt ő. Az apja j is az volt, meg a nagyapja is. Ő is ott nőtt fel a puha gyapjas birkák között, velők játszadozva, velők futkosva hegyről le, hegy- [ nek fel.

Az öreg arczán szomorú mosoly játszik a gyermekkor emlékeire. Édes, ártatlan i gyermekkor, mennyire nem ismered te a bűnt, a förtelmeket!

Gondolatai tovább vezetik. Mariankára gondol, az ő játszótársára, a jövendőbeli I élete boldogságára. Azokra a szép évekre, a! miket együtt eltöltőitek. A hegy oldalán állott a kis kalyiba; ott laktak ők ketten boldogan kora tavasztól késő őszig, őrizve a1 szelidszemü juhokat, az ugrándozó bárány- kákát. Télire beköltöztek a faluba s számlálták a napokat, mikor lehet ismét kiköltözni a hegyháti kalyibába, az ő igazi birodalmukba.

Egyszer aztán eljött oda is a kaszás halál és elvitte Mariankát. Meghalt, eltemette.

Siratta tiz álló esztendeig. Tízszer esett le a hó, tízszer nyílott az erdei ibolya és ö mégse mozdult el a sir mellől. Őrizte azt éjjeLnappal.

Evek múlva aztán meggondolta magát. Felvette az ünneplőjét, kezébe a rézfokosát s lement a faluba lánynézőbe.

Egy hónapra rá elvett egy másik Mariankát.

Itt megpihen az öreg. Nagyon nehezére eshetik neki a gondolkodás, vagy talán nem is akar a továbbiakra visszaemlékezni. Nagyot sóhajtva korsójához csúszik s lassú kortyokban iszik. Aztán ismét sóhajt hosszan szivrehatóan.

Mert szomorú az ezutáni élete folyása Az uj Marianka nem tudta pótolni a régit

A jelen boldogtalansága mindég csak a múlt boldogságát juttatta eszébe.

Az uj asszony nem szerette őt. S ő is hamar megutálta.

Észrevette, hogy megcsalják. A hegy másik oldalán szintén volt egy kalyiba. An- [ nak is volt gazdája, fiatal is, szebb is, mint ő. Úgy hívták, hogy Dimitrin Pável. És annak még nem volt Mariankája, a kire visszaemlékezzék. Az előtt uj volt a szerelem. Megleste; a mikor ő messze elbarangolt a birkákkal az erdős hegyoldalban, akkor odament az asszonyhoz, ki már várta öt.

így ment ez sok ideig, talán egy évig, talán ötig. Az öreg tudta és sohsem leselkedett rájuk. Nem fordult vissza, hogy rajtuk üssön, hanem széles búbánatában mind jobban távolodott el a kalyibától. A régi Marianka szelleme kisérte útjában, az nem hagyta elkövetni a bűnt, az fogta le ökölbe szorított kezét.

Pedig mennyire gyűlölte őket! Ha estefelé hazatért a nyájjal: az asszony az ő bűbájos hangjával, puha karjával, mézédes csókjával el akarta oszlatni ura arczárói a sötét ránezokat. Nem tudta a nyomorult, mily közel járt a halálhoz, mikor az Öreg nyaka közé fonta azokat az átkos karokat, melyekkel csak egy órával ezelőtt is szenvedélyesen ölelt egy másikat, az igazit; a szeretőt.

És a férj nem némitotta el egy csapás- | sal a hazug ajkakat; a megholt szelleme visszatartotta ettől.

Egyszer aztán mindennek vége lett.

Gvapjunyirás után volt. Az öregnek pénz volt a zsebében. Lement a faluba s betért a korcsmába. Ott leült egy asztalhoz és pálinkát rendelt. A szomszéd asztalnál is ült vagy négy ember. Az öreg hallgatta cseh- desen, mit beszélnek. Arról szólt az egyik, hogy inig valaki itt ül és iszik, addig a félesége oda fenn a hegytetőn nem a polentát kavarja, hanem ölelkezik a szeretőjével. Az öreg nem tudta, ő róla beszélnek-e a szomszéd asztalnál, vagy másról. Ültek ott körül elegen. Későre is járt az idő, meg a lelkét is marczangolta valami —• haza indult.

Az öreget görcsös fuldoklási roham vette elő. Iszonyúan szenvedett. Hatalmas teste rángatódzott, széles melle zihált, de még görcsösen kapaszkodott az élethez. Végig akarta gondolni még egyszer az egészet, hogy ott fenn a Magasban jól el tudja mondani, mint történt a szomorú eset.

Hazafelé indult — inkább izgatottan, mint részegen. A kétség marczangolta az egész utón. A valót azonban hamarabb megtudta, mintsem akarta. A szomszéd birkái elszéledve legelésztek a hegyoldalon; világos, hogy nincs itt az erős kéz, a mely összetartsa őket. Hirtelen vak düh és szégyen fogta el. Mért tűrte éveken keresztül, hogy megcsalják. Mért nem verte agyon már régen az átkos testet, mely a más kényét szolgálja. Mért nem ölte meg már évekkel ezelőtt a nyomorult csábitót, ki öt most a bűnbe kergeti.

A kalyibához ér s megkerüli azt. Az ablakon benéz s vadul felórdit. Minden úgy van, a mint a korcsmába hallotta. Berohan hozzájuk. És mintha a „réginek“ képe ott benn a szivében még biztatná is a tettre — felemeli karját s az asszony felé sújt. Iszonyú sikoltást hallott. A másik perezben már csend j volt. A csábitó Dimitrin elmenekült.

A haldoklót ismét az a görcsös roham í fogta elő. Tudja, hogy ez az utolsó, s már nem fél a haláltól. Azután a 14 év után, a mit a gyilkosság óta itt töltött, már csak megváltás lehet a halál.

Pedig egy év múlva már kiszabadulna, haza mehetne. Haza? Hát hol van neki a hazája ? Talán az a sirdomb ott a hegytetőn ?

Kitűnő orvosi észleletek

immár dönthetetlenül

alapján állapítva, hogy a

Ferencz József keserüviz,

szerencsés összetételénél fogva, az egyedül tartós hatású és kellemes ízű hashajtószer. A régi hírnevű Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.